Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-03-27 / 14. szám
— megszökött. — A polgári házasságról szóló törvényjavaslat legközelebb fog tárgyaltatni az országgyűlésen. — Tóvölgyi Titusz jeles iró édes atyja f. hó 19-én meghalt. — A magyarországi Kárpátegylet a szob- ránczi fürdőben, hol ez idei gyűlését tartani fogja, ez alkalommal ásványvíz- és házi iparkiállítást rendez. — Rablógyilkosság. Szombathelyen f. hó 19-én egy Steider nevű úr kocsisát — megölték. — Temesvárt a napokban nagy tűzvész pusztított. — Vámos- Györki lakos Gedei Tamást Hatvan mellett megölték. — Ungváron és környékén veszett kutyák 14 egyént martak meg. — Tapolczán mint hírlik az ottani színtársulat „Az orosz czár halála vagy a nihilisták győzelme Oroszországban* czímíí 5 felvonásos színdarabot adott elő. S még sikerült is. Zágrábban a napokban újabb földrengés volt. — Rudolf trónörökös biztos hir szerint októberben tartja esküvőjét. — Himlő. Karonban a kanyaró járváLy dühöng. — Temesvárt múlt pénteken földrengést észleltek. — A h.-m.-vásárhelyi kereskedő segédek azt kérelmezték illetékes helyen, hogy a boltokat vasárnap egész napon zárva tartsák. — Lég- rádon dalárda alakult. — Keszthelyen az ujonczozás befejeztetett. Besoroztatott összesen 109 egyén. Keresztes János keszthelyi lakos múlt kedden főbe lőtte magát. — A Bpesti német színházat Lesser színész megvette 120000 írtért. — Wilt asszony a hires opera-énekesnő a színpadtól megvál. — Gróf Andrássy Gyulát Kassán szándékoznak fölléptetni képviselőjelöltül. — A szombathelyi választó kerületben Horváth Boldizsárt léptetik fel képviselőjelöltül. — Szombathelyi püspökké újabban Latinovics Gábort emlegetik. — Kis-Czell város telekkönyvi hivatal megszerzésére fáradozik. — Mura-Szombaton távirda állomás fog felállíttatni. — Megfagyott Miholics Ferencz szent biborczi lakos. — Táncsics Mihály veterán iró részére a bpesti egyetemi polgárok gyűjtést rendeznek. — Putnokon egy paraszt szomszédja házát felgyújtotta és azon örült, hogy hány embert tud ő egy helyre csalni. Elzárták! A veszprémi keresk. ism. iskola 1879./80. évi jelentése. Tekintetes közgyűlés ! A veszprémi kereskedelmi ismétlő iskola számára kidolgozott tanterv szabályzata elrendeli, hogy minden iskolaév bevégzése után az iskolaszék tartozik az iskolában elért eredményekről iskolai jelentést beterjeszteni a kereskedelmi társulatnak. Ezen beszámolás eddig évenként rendesen az uj iskolaiév megkezdése előtta „Veszprém* czímü hetiközlöny hasábjain nyilvános elismerést nyert. Midőn ezennel a lefolyt 1879.—-80. évi jelentésünket még csak most van szerencsénk előterjeszteni, ezen késedelmet bizonyos, figyelemreméltó indító okok tették kívánatossá. Ugyanis az ismétlő iskola a kereskedelmi társulat saját erejéből tartatik fönn, minél fogva ezen belső ügynek legelső és legilletékesebb íoruma maga a társulat, mely évenként tartatni szokott rendes közgyűlésein nyer általános és nyilvános képviseltetést. Ezen közgyűlések pedig jóval későbben mint az új iskolaév megkezdésekor, azaz a polgári újév után szoktak lenni. Minthogy a társulatnak legszebb vívmánya ismétlő iskolájának fön- tartása, helyesen és czélszeríien vélekedik eljárni az alulirt iskolaszék, ha ezen fontos ügyet ezentúl a közgyűlésnek tartja fönn annál is inkább, mivel ezen eljárás által iskolánk ren- ! des menete nemcsak hogy fönakadást nem ! szenved, hanem fokozatos fejlődését jobban, hathatósabban elősegíteni reméli. Az ezen gya korlatból származható előnyök közül csak tazt legyen szabad fölemlíteni, hogy ezen alkalommal az iskola iránt az általános érdeklődés fölkelthető lévén, az arra vonatkozó üdvös eszmék azonnal gyakorlati alkalmazást nyerhetnek. Ezen megjegyzést előre bocsátva következő előterjesztésben van szerencsénk a lefolyt iskolai évnek eredményeit és az, ez időből szerzett tapasztalatokat valamint a hiányok betöltésére vonatkozó javaslatokat össze foglalni. Az 1879—80. iskolai év, iskolánk főnállása óta a negyedik, az erre vonatkozó szabályzat értelmében szeptember elején kezdődött és junius végén fejeztetett be; tehát teljes 10 hóig tartott. Az év végéig megmaradt tanulók száma 32, ezek közül 8 a három évi tanfolyamot rendesen bevégezte és az iskolából a kellő bizonyítványokkal elbocsáttatott. Ha az év végéig megmaradt tanulók számát az ezt megelőző évivel összehasonlítjuk, akkor az iskolalátogatásban 10%-nál nagyobb növekedést vehetünk észre. Ezen az iskola üdvös működéseit bizonyító tényt egy részben a társulat t. tagjainak köszönhetjük, kik között megerősödni kezd azon nézet, hogy a tanonczok iskoláztatása égető szükség, de még inkább eredménye azon elismerést érdemlő erélynek, mellyel a társulat tek. elnöksége az iskolai felsőbb hatósága szives közreműködése mellett az iskolakényszert ott a hol szükséges volt, alkalmazni nem mulasztotta. De különösen ki kell emelnünk ezen helyen azt, hogy pénzbírságra való szoritásra egy eset sem nyújtott alkalmat. Ezen utón haladva oda juthatunk nemsokára, hogy az egész város területén egyik tanoncztól sem fog megvonatni az iskolázás jótéteménye. Az iskolának külső viszonyaiban eddig fönforgott nehézségen ily formán túlesve, elérkezettnek látjuk az időt, hogy a tek. társulat figyelmét az iskolának belső életében létező küzdelmekre fordítsuk. Ugyanis a tényleges iskoláztatásban még mindig azon körülmény forog fönn, hogy az időmegtakarítás czéljából az I-ső és Il-ik osztályt az oktatás nyújtásánál össze kell foglalni, mi a tanítás eredményeire nem foly kedvezőleg le. A tantervben mint minimális időmennyiség mindegyik osztály számára hetenkint külön-külön 4—4 órányi tanidő van kiszabva. Hogy milyen bajos ugyanazon tananyagot, melynek földolgozása hetenként legalább 8 órányi tanidőt igényel, hetenkinti 3 óra alatt elsajátíttatni, azt a nem szakértő is könnyen beláthatja. Ennél fogva nem csoda, ha az I-ső és Il-ik osztálybeliek — kivéve azokat, kik már a belépéskor bírtak kellő kiképeztetéssel — nem szerezhetik meg általában azon előkészültséget, mely kivétel nélkül mindegyik tanulótól megkivántat- nék. Hogy ezen körülmény a fölső, azaz III-ik osztályra sem maradhat befolyás nélkül, magától értetődik. Azonban ezen állandó bajon a keresk. társulat akkor fog gyökeresen segíthetni, a midőn képes lesz az ismétlő iskola főntartására nagyobb anyagi áldozatokat hozhatni és mindegyik osztályt külön-külön hetenként 4 órán át taníttatni. A veszprémi keresk. társulat iskolaszéke. (Vége köv.) tunya,jtespedt gondolkozásu és jellegű egyének soh’se tudnak jól főzni, ha megtanulják is a gépies modort, mindig hiányozni fog az étel szelleme: az iz, a zamat. A szórakozottakat is ide sorolom, mert egy szórakozot szakácsnő borzasztó dolgokat tálal fél! Magamról tudom. A szórakozottság mindig gyengém volt; a neveidében elmondtam ebédután újra az ebédelőtti imát és a rámförmedő nevelőnőnek, hogy „éhes vagyok e még?* a legnaivabbul felelém: „nem*, és nem tudtam mit kaczag- nak a többi lánykák? A számtani feladványok megoldásánál néha a legfurcsább eredményekre jutottam; azután midőn a „könyvvitelt“ kezdték el tanítani, egy chaossá folyt előttem, Sparco, Netto, Brutto, Tara, Strazza és főkönyv, decimáltörtek és váltóleszámítolás, és miuden számot egy piczi ördögöcskének tekintettem, mely engemet gyötör, megront és megszégyenít és lekényszerít az első helyekről a rettenetes „számtan órában* majdnem az asztal végére. A főzést se szerettem még a babakonyhán se, pedig apám alighogy olvasni tudtam, már megajáudékozott egy szakácskönyvvel. Talán sejtette bennem a „hivatást* és a fejem felett lebegő íátumot! Szórakozottságom üldözött a konyhán is; mikor már hiába volt minden ösztönszerü vonakodásom és félelmemet a tepsik, formák, lábosok, fazekak, kanalak irányábau legyőznöm kellett, és műkedvelősködnöm kellett vén szakácsnőm mellett, még olykor meg is dicsértek „előmeneteleimért,* de a saját, egyedüli, kizárólagos szakáoskodásom eredményét néha — leparau- osolták az asztalról. Nyáron, ha a szőllőből a szakácsnét beküldtük a városi piaczra, olyankor nekem kellett helyt állnom. Néha a legpontosabb gondossággal készítettem mindent a tűzhelyre, jól megraktam a tüzet lobogó venyigével, pattogó ezüsthéjju nyírfával, azután ki a napsugárban úszó udvarra, kertbe, szőliőbe! Egy fakadó pirozs rózsát, az öntözésre szánt kádviz tükrében (akkor még arauyos) hajam közé tűztem, megnéztem kedves, bársonyos penteéimet, kedvenczeimet, melyekkel mindig kicsufoltak; a gyászos doktor Faustokat, az óriás sötét lilát és bronczszint, a világosakat nem szíveltem, mert apró torzképek benyomását tették reám. Feljebb az utón kétfelől pompás mákvirágok integettek felém, csillámló lepkék tánczoltak a légben, és az éu fejemből is kirepült a gond, hogy az ebédet ma nekem kellene megfőzni! Gyönyörű volt minden; a nyár egész pompája ragyogóan volt kiterítve előttem; az emelkedő nap arauysugarai elözőnlék a vidéket és a meleg mint egy átlátszó köd feküdt mindenen; odaültem a nagy diófa alá és néztem a sugárt a levelek között, hallgattam a bogárka ziimögést és hogyan „női a fű ?a Addigra az én egész ebédem elfutott, megkozmásodott, szénné égett. Hogy meg nem dicsértek az képzelhető, és hogy fűztőmet magam költhettem el (ha bírtam,) az is. És az egész napi szemrehányásoktól csak úgy menekültem, hogy egy kedves barátnőm mamája eljött ozsonnára és az is elpanaszolta mit főztek neki a leányai? Keserűt, savanyút, égettet, sózatlant. Kereskedelmiés iparkamarai tagok választásáról. Veszprém, márcz. 22. A soproni- kereskedelmi- és iparkamara tagjai a kamara újjáalakulása indokából az 1868. VI. t. ez. értelmében újból választandók lévén, ennek eszközlése végett ma, a megyeház nagytermében a megyéből az iparosok és kereskedők tömegesen jelentek meg. A gyűlést pont 9 órakor Kolozsváry József megyei főjegyző ur nyitotta meg, tudtul adván az egybegyűlteknek, a jelen gyűlés tárgyát, felhiván őket szavazati jogaik gyakorlására s hogy a fenti t. ez. értelmében 6 iparost és 6 kereskedőt keilend a kamara tagjaiul választaniok, melyek közül a legtöbb szavazatot kapott 3 iparos és 3 kereskedő, a kamarába azonnal belépend. Ezután elnök a gyűlést egy % órára felfüggesztette, mely alkalommal a választók Gödé ur elnöklete alatt egy 8 tagú kijelölő bizottságot választottak. Kijelölvén a következő 6 tagot megválasztásra: Brenner Lőrincz, Balogh Károly, Szilágyi Mihály, Benkő István, Bróder Sámuel (Pápáról) és Fejes DánielEzekután megkezdődött a szavazás s beadatott összesen 75 szavazó lap az iparosok tagjaira és 8 a kereskedők tagjaira. Az iparosok 75 szavazataiból kapott: Brenner Lőrincz 70, Szilágyi Mihály 69, Balogh Károly 66, Bróder Sámuel 63, Fejes Dániel 62, Katona Sándor 48, Benkő István 27, Husvéth János 12 és Dukovits Sámuel 1 szavazatot. A kereskedők 8 szavazataiból kaptak: Ruttner Sándor 8, Hannauer Béla (Pápáról) 8, Krausz Armin 8, Bermüller Alajos (Pápáról) 7, Esz- terhay Ferencz 7, Lőwy Mór (Pápáról) 8, Teufel János (Zirczről) 1 és Wurda Adolf 1 szavazatot. így a szavazás megtörténvén, elnök kijelenti, hogy a megválasztott új tagok erről értesíttetvén, felszóllíttatnak, hogy a tagság el v. nem fogadásáról 8 nap alatt nyilatkozzanak — mire az ülést bezárja. A VIDÉK. Győr, márcz. 25. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) ígéretemhez képest van szerencsém tisztelt olvasóit a „pórul járt szerelmes* czim alatt ismeretes részben megoldást nyert drámai kimenetű história, — vagyis jobban skandalumok eredményét röviden közölni. Miként a legutóbbi közleményemben érintém, ez ügyben a végtárgyalás e hó 19-én délután tartatott meg; u. i. Kász Mihály bezii körjegyző, a nejénél ért Csemegi Imrén elkövetett törvény- ellenes letartóztatás és könnyű testi sértés miatt, mint vádlott ült a vádlottak padján. Az ülést Martonfalvay Elek, törvényszéki elnök úr nyitotta meg, mely azonban vádlott kérelmére az általa, úgy a kir. ügyész úr által megnevezett 5—5 bizalmi férfiú jelenlétében zárt ajtók közt tárgyaltatott le; miért is a skandalumnak nevezhető dolog pikáns voltánál fogva e tárgyalás részletei itt le nem Írhatók, illetőleg nem közölhetők, hanem csupán csak az esti 8 órakor kihirdetett ítéletet hozhatjuk. Kász Mihály a bűnt. törv. 193. §-ába ütköző személyes szabadság elleni vétség és Kegyelmet kellet gyakorolni, megkaptuk, én is, ők is, csak azon sóhajtoztak, hogyha egy bizonyos Tóni, Náczi, Pisti, Bandi, Pepi eltalálna jönni értünk szeles, szórakozott, haszontalan kis leányokért, az a szerencsétlen őket fogja kárhoztatni, ha hasonló ebédeket tálalunk eléje. Később a püspöki konyhára küldtek, hogy magasabb szakácsművészetet is tanulnék. Mert bizony „művészet“ pl. az átlátszó, üvegszerű aspikok készítése, melyekben étvágy iugerlön van a fáczánmellszeletkék rózsás sonkával, vagy páczolt nyelv és hófehér borjú hússal váltakozó mozaikja, körözve a Cochenille biborával rubin darabokká és gránát gyöngyökké varázsolt apró aspic vagdalékkal; a habkönnyű „kochok,* „sonffléck* és „puddingok,* melyeknek „összeesni a világért se szabad; — a „czímek*, és a „punch á la Romáin* titka, hogy az ember meg ne részegüljön tőle; a gyönyörű „tranchirozás* mikor négy libából csak egy kevélykedett természetes alakjával a tálon, a többi eldarabolódott; a remek saláta, mint egy tavaszi költemény; a ludmáj pástétom, és az elrepülni készülő leveles irós vajastészta; a fehér karimás könnyű fánkok, melyekből a zsírban egy sem fordul meg keletien volta miatt, és nincsenek bennök óriási lyukak, üregek és barlangok, hanem az egész bele valami pelyhes és mégis ruganyos composite egyenlő finom pórusokkal mint a legfinomabb levautei pipere szivacs; a szőnyeg kertészet között kiterített hal tetem, — és sok más a miveltebb iny élvezetére szánt alkotások. A szegény ember azért eszik mert éhes, a bűnt. törv. 301. §-ába ütköző könnyű testi sértés vétségében; — Lőrincz Kálmán (kocsis) szinte a bűnt. tőrvk. 301. §-ába ütköző könnyű testi sértés vétségében mondatnak ki vétkeseknek, s ezért Kász Mihály jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 3 havi fogházra és egy évi hivatalvesztésre, Lőrincz Kálmán pedig jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 14 napi fogházra Ítéltetnek s mindketten az eljárási és fogházköltségekben elmarasztaltattak. Ezen ítélet ellen úgy a felek, mint a kir. ügyész (ki Kász Mihályra 15 havi és Lőrincz Kálmánra 3 havi fogságot kért) fellebbeztek. A szerelmes Csemegi Imre győri kir. ügyészségi Írnok tánjegyelmi utón lesz büntetve. Fogadja tiszteletem kifejezését stb. Bauer Ferenc Devecser, márcz. 27. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Társadalmi életünkben vidékünkön ez idő szerint semmi fontosabb esemény sem fordult elő, de hogy életjelt adjak magunkról a következőkről értesítendem. Hideg időnk ép oly nehezen válik meg tőlünk, mint a mily nehezen következett be. — Néhány nap előtt a hó gyors olvadása következtében kis folyónk annyira megáradt, hogy házaink és vetéseinket, melynek egy részét el is önté — komoly veszély fenyegető, de a rohamosan jött száraz fagy ettől megmentett. E fagy, mig egyrészről elhárító a veszélyt, másrészről ijesztően hat vetéseinkre, melyet ha még soká nem váltja fel a jótékony nap verőfénye, úgy a tavalyi ínséges esztendőhöz ez is járulván — kétségbeesett helyzetbe jut járásunk. Hála azonban a mindenhatónak, biztos reményünk van hinni, hogy meleg és rendes idő fog bekövetkezni. Jelenleg az ujonczozás ad némi élénkséget községünknek, bejárván leendő hősei seregünknek az utczákat, vig danákat hallatva mulattatják a közönséget. A gabonaárak változatlanok. Egészségügyünk jó. Fogadja t. szerkesztő úr stb. K. T. Siófok, márcz. 26. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Tizenkilencz nap óta, illetőleg f. hó 5-ike óta folytonosan ment ajég a Sió folyón ugyannyira, hogy ha a zsilipet le nem engedik, a túlnyomó erőnek engedni kellett volna. Mi kik szemtanúi valánk, mi tudjuk legjobban mit követtek el önfeláldozó kitartással Mayer Károly, Valter Eduárd mérnök,- és Göndöcs József felügyelő urak a zsilip megmentésén. Husz-huszonőt ember és a fentemlített urak 19 nap lefolyása alatt éjjel nappal folytonosan zúzták az egymásra toluló jeget, mig végre a 20-ik nap reggelén a Sió folyó a jégtől megtisztult. Vasárnap éjjel midőn fáklyavilágosság mellett védték a zsilipet a rohanó jégdarabok ellen, egy Fejérbajsz Mihály nevű napszámos véletlen beleesntt az árba, honnan a zsilip alá dobatott, hol két ölnyi mélységű a viz, melyből csodálatra méltó módon minden baj és sérülés nélkül kihúzatott. az inyencz, hogy élvezzen, és a szakácsság remekeit nem is fogja egy valóban kiéhezett ember kellőkép méltányolni, mert ahhoz „attention* szükséges. Előbb gyönyörködik a szem a kifogástalan külalakban, azután a szaglás az illatos gőzben és végre az Ízlés. Ilyeneknek főzni ambitió, de egy habzsoló vadállatnak — fidonc! Tavasszal végeztem ezt az „akadémiát“; emlékszem, a gesztenyefák mind virágköntösben áltak, a syringák fürtös virágai tölték el édes illattal a léget a „vár* udvarán, és az „aranycső* sárga virágpompája valóban aranyként ömlött alá, csalán és lapu a félreeső zugokban oly üde és buja volt mint valami tropikus növény, a nap pazarolta fényét, melegét az aetherben és életrekelté az ózont, a fuvalom, mely átszállt a Rábán, gyöngyvirág illatot hozott magával a füzesekből, — a „kőfaragók* véső csattogása vidáman hangzott fel, és hajósok sürögtek odalenn a parton. Hárman voltunk, mint a lóher három levele, mint a mesében a királylányok; egy hamis szemű, nevető arczu barna gyermek, egy eszményi, thearózsa szépségű, szelíd szőke leány és éu, mindenképen az átmenetet képezvén közöttük. Átöltöztünk kartonruháinkba, felkötöttük kis kötényeinket, belekaudikáltunk egybe- másba, azután kirepültünk a légre, fényre, az udvarra, kertbe, a bástyákra. (Vége köv.) André Gyuldné.
