Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-03-27 / 14. szám
14-1 k izám. Veszprém, márczius 27* Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. - Bérmentetlen, vagy német czim- zetíí leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi iroda: Horgos-utcza 105. sz. a. - Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. VII. évfolyam. 1981« Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTO“-Vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. ElofíZG* tési ár mindkét lapra: negyedévre X frt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. Hirdetések dija : egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. közgazdasági-, tái*8adalmi-, helyi- s általános érclelíü megyei hivatalos heti közlöny. Az életbiztosításról. Veszprém, márcz. 27. Pár nap előtt figyelemreméltó röpirat jelent meg egy nagynevű országos publiczistánk tollából, e czim alatt: „A papok életbiztosítása.“ E röpirattal méltán foglalkozott az egész hazai sajtó, mert oly eszmét pendít meg, mely hivatva van az életbiztosítási eszmének, mint az anyagi jólét egyik feltételes tényezőjének, hazánkban nagy horderejű lendületet adni. E röpirat czélja az, hogy az élet- biztosítás tagadhatlan czélszerüségét ismertetve, a hazai lelkészeket arra birja, hogy maguk vennék kezükbe [ ez ügyet, s terjesztenék ez áldásos intézményt híveik közt, mint kiknek a népre legnagyobb s közvetlenebb befolyásuk van. Valóban a röpirat intenczióját nem lehet eléggé méltányolni s csak azt kívánjuk, vajha minél szélesb kör- : ben lenne foganatja! Az életbiztosítás áldásos intéz- j ménye eddig csak a felvilágosultabb körökben méltányoltatok érdemlegesen ; a középosztály, az iparosság s a szó szoros értelmében vett magyar nép még ma is úgy van, hogy kevés- vágy semmi fogalommal sem bír róla. Népütik mindig a neuibánomság elve szerint élt s él — fájdalom — i ma is. Azt hiszi, ha megkeres annyit, j amennyivel holtáig kibírja, hát eleget j A „VESZPRÉM“ TÁROZÁJA. Egy "toarátomlioz. Biztatva kérsz : Pókhállózzam le lantom És pendítsem meg végre húrjait. S legyek poéta. Zengjek dalt, a melytől A szerelem zománezot nyerjen és A honfiaziv lángoljon hallatára Es több e féle csoda létesüljön... Barátom, megbocsáss, de jó tanácsod Balgául hangzik, rá nem állhatok -- Avagy nem ismered te a magyar hazát ? A vérazentelte hármas béreznek orma Nem visz Parnaszra föl. S ha föl visz is A költészet szent berke rejtekén Növel bár sok tövist s csekély babért, De egyet nem — kenyérfát nem nevel. S szerelmet zengni ?! Mi a patvarért ? Hogy álhajat pakoljanak bele „Selyemlágy“ „hollófürtü“ lányaink ? Hogy arezfesték olcsó tasakjaúl Szolgáljon tán a „rózsaarezuaknak“ ? S hidd el: kitárhatnám bár hő szivemnek Tündérvilágát, égi álmait; Oda szórhatnám bájos lábaikhoz „Szivtengeremnek“ minden drága gyöngyét Nem figyelnék meg. Még széllyel taposnák Pedig, ha taps vagy fütty nincs, — nincs színész. A fütty még éleszt, — a közöny megöl. tett családfentartói kötelezettségének. Talán a százezrediknek van arra elég előrelátása, hogy eszébe jusson: mi lesz a nőmből, ha özvegyen marad, mi a gyermekeimből, ha netán árvákká lesznek. Az igaz, hogy mig ma egészséges és munkabíró s pár garast félre is tud tenni, nehezen fér a fejébe, hogy holnap tán már beteges munkaképtelenné lesz, hogy rövideden elhalhat s a félre tett pár garas aztán nem lesz elég az árvák fel neveltetésére. S ha eszébe is jut, hogy uramfia, hát mi lesz, ha tán mégis megtalál halni, akkor azt teszi legfellebb, hogy beiratkozik egy temetkezési egyletbe, nem gondolva meg, hogy a csekély összegecske, amit halála esetében családja onnan kap, épen csak koporsószegre lesz elég. S ha még csak ez volna a számításának főhibája! De megtörténhetik, hogy eléri a 70—80 esztendőt, hogy 60 éves korától kezdve munkaképtelen öregségben még elél 20—30 évig. Arra az esetre nem gondolni, bizony őrültség s ha évi pár forint befizetéssel valamely banknál magának tisztességes tőkét biztosíthat, melyiyel öregségében megérheti — bizony nem okos einher, ki a biztosítást még ma napság elmulasztja. A biztosítási intézmény azóta, hogy a bankok biztosításaikat egymásnál szolidárisán visszbiztosítják, amily S a honról vájjon mit zengjek barátom ? Mondod, hogy arról lebet énekelni Tömérdeket. Ilát én ezt elhiszem. Itt van például díszes, hosszú sorban Az exnagyságok ronda serge, kik Arczul csapkodták nemzetünk bizalmát És tört mártottak — apagyilkosokként — Szegény nemzetünk vérezö szivébe ! A honatyák, kik Krisztust felfeszítik Olcsó, múló kegyért és megszavazzák Önérdekből az igaznak halálát, És így tovább — le egész, a tömegnek Kiállhatatlan balga közönyéig... Hát dalra méltók ezek ? Azt hiszed ? Én másra szántam őket egytől-egyig — Eredj, próbáld meg, menj közéjök és Beszélj nekik a hazaszeretetről; Hívd föl bar ős apáid síri álmát Bizonyságul, — nem hisznek meg neked; Menydörgd fülökbe: Első a haza, Melyért édes minden martyrhalál. Bizonynyal mondom, gőggel kinevetnek S szemökben egy uj Don Quichotte léssz! Es példa sincs, nézd! a kit úgy szerettünk, Kinek ajkáról egykor lángigéit Egy nemzet leste, várta: napjainkban Minő bunyasz lett, hogyan meglapult. Mint egy hízelgő macska, ott dorombol A trón körül! Hat mond csak énnekem Az ilyen látvány nem várt csömörétől Nem vágod-e sarokba lantod és Nem téped-e szét hitvány húrjait ? ! De hogyha újra felriadna: „Talpra 1“ És újra zúgna harsányan : „Előre 1“ S e csillagtalan, sötét éjszakára biztos s áldásos — ép oly olcsó intézmény is már. A legszegényebb embernek is hozzáférhető. A hazai bankok legnagyobb részének dijtételei oly csekélyek, hogy a biztosító alig veheti terhül díjfizetését. Egy középkorú ember pl. évenkint csak 2 frt 80 krt, vagy 3 frtot fizet s halála esetében 100 írt fizettetik ki családjának. Egy havi díja tehát alig tesz 25 krt s ezzel 100 frtot biztosított övéinek a legnagyobb katastrófa esetére. A tőkebiztosításoknál, vagyis az oly természetű biztosítások kötésénél, midőn pl. egy apa gyermekét biztosítja, hogy 20 vagy 24 éves korában bizonyos összeget kápjon, — vagy valaki önmagát biztosítja, hogy 60 vagy 65 éves korában bizonyos tőke fizettessék ki részére — ezelőtt csak úgy szerződtek a felekkel a bankok, hogyha idő előtt (mig t. i. a meghatározott kort elérné) a biztosított elhalna, az addig befizetett díjak a bank javára maradnak. Ma már a bankok ily esetre az eddig befizetett díjaknak az életben maradt család részére való visszafizetésére kötelezik magukat, valamint a gyermekek tőkebiztosításánál arra, hogyha a biztosító apa pl. időközben, mig a biztosított gyermek a meghatározott 20 vagy 25 évet elérné — elhalna: a díjfizetés megszűnik, de a gyermek elérvén a meghatározott kort, a biztosított tőkét mégis megkapja. A piros hajnal újra felhasadva Magyar kardokra küldené sugarát: Oh ! akkor, érzem, tudnék dallani, S szétszórva lelkem lángfoszlányait Megsemmisülni a dicső viharban ! De igy e tétlen kornak unott napján Egy alvó nemzet üstökét czibálni; Avagy a végtelenség sivatagjain Versenyt száguldni, órjás üstökössel ; Vagy az istenség titkos műhelyébe Beütni fejem: nincsen semmi kedvem, Hogy onnét szörnyű titkokat rabolva Az olvasóknak rósz álmát szerezzek. Egyébiránt ne gendold, hogy talán Ledőlt oltárom sötét romjain Keseregnék én folyton, szüntelen... Nem én bizony. Családomnak körében O bor mellett, uj kedvvel, fütyörészve Temetem el lelkem virágit a B. tabellák rut barázdáiba. És most isten veled. Nehogy magam Függeszszenek föl majd lantom helyett, Felfüggesztem hát ismét lantomat. Hadd függjön ott a kárhozat zugában: Mig szabadabban nem riadhat ajkam, Vagy mig az életnek viharja Le nem szakgatja végkép búrjait. HETESI DÁNIEL. Midőn ily jelentékeny előny biz- tosíttatik a biztosító közönségnek, lehetetlen könnyelmű, vétkes mulasztásnak nem bélyegezni középosztályunk ama uembánomságát, melyiyel még ma is, felvilágosult korunkban, midőn az életbiztosítás pl. Belgiumban, törvény által minden házasfélre kötelezőnek moudatik ki, az életbiztosítás áldásos intézményét félvállról veszi. A magyar általános, a „Tisza,“ a magyar-íranczia bankok, mint e téren a legtöbb előnyt nyújtók s legbiztosabbak, különö8eu ajánlhatók. Mindenesetre azonban hazai intézetnél biztosítsunk, mert nemzetgazdaságunk jól felfogott érdeke a hazai pénzpiacz felvirágoztatására utalja a hazai pénzerőt. Részünkről nem ajánlhatjuk eléggé e nagy horderejű intézmény felkarolását, úgy lelkészeinknek, mint középosztályunknak egyátalán. Mert mindig tény marad, hogy nincs szerződésünk a sorssal... S a jövő eshetőségekre való biztosítás — mindig megment egy-egy családot az elbukástól. =Veszprém, márczius 27-én. (Hazai szemle). Pulszky Ferencz Kossuth Lajos szabadlovascsapatának zászlóját a múzeumnak ajándékozá. — Az uzsora áldozata. Pokos Ferencz czeglédi lakos f. hó 20-án öngyilkossá lett. Az uzsora vitte e lépésre! — B,- Pesten a városház tornyán déljelzőt állítnak fel. — Sikkasztás. Budapesten Lukasievics m. kir. postatiszt 9000 frt elsikkasztása után A konyháról. — Csevegés. — Sok mindenfélét ősszeálmodtam és ösz- szecsevegtem már, és engedtem magamról olyan képet alkotni a türelmes olvasónak, mely destillált holdsugarat szürcsölgető', magát tücskökkel mulató »Blaustrumpf*-hoz hasonlít, pedig szerintem a »Blaustrumpf* minden ki- állhatatlansága mellett alapos, én pedig olyan felületesen kóstoltam csak bele mindenbe, mint egy nő csak teheti. Mindig a felszínen úsztam, a fényt szerettem és csak az illatot szívtam be. Most megkísérlem elhagyni a költészetet és a prózáig sülyedekalá; csevegjünk a konyháról ! Hisz ha akármilyen tudós és szellemes csevegésben vagyunk is mi asszonyok, ejtsen valaki egy szót egy új ruha és egy új konyha receptről, egész érdeklődésünk oda fog irányulni és a legélénkebb vita fejlődhetik a plis- sék és dudorok és csokrok mikénti alkalmazása, úgy a gyümölcsbefőttnek salyril sad vagy anélkül való eltevésének legsikeresebb módja felett. A férfiak szánakozón mosolyognak és el nem hinnék, hogy ilyen dolgok felett is lehessen kedvesen, kedélyesen, sőt merész állítás, — szellemesen is fecsegni. A szellem napsugár, mely mindent megaranyoz; és ki tagadhatná, hogy egy finom menu összeállításához néha több gondolkodás és szellem szükséges mint egy — tárczához. A menu megfőzéséhez már nem kívántatik anynyi szellem, bár én azt a merész állítást merem felvetni, hogy bambák vagy csak
