Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-03-20 / 13. szám
VII. évfolyam. 1§§1» 13-1 k széni. Veszprém, márczius 30. .HIVATALOS ÉETESÍTÖ“-vel együtt minden Megjeleli e lap vasár tási ... -------- - , évre 6 írt. Egyes példányok titsor tere 6 kr.; nyilttérben állami bélyegilleték fizetendő Kiadóhivatal ! Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide kiil dendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. iviegjeien e lap a „nivoianv» VS1 C6JU“ tsárnap reggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — Elofíss-! si ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr.; félévre 3 fi t; egész re 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. Hirdetések dija! egy hasábos pe-------- dija: Ogy 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr Magánvitáknak S személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. Bérmeütetlen, vagy német czim- zetíí leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi iroda: Horgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. közgazdasági-, tűi-sadalmi-, helyi- * általános érdekű megyei hivatalos heti közlöny« A „Veszprém“ t. közönségéhez! Az ívj, ápril-júniusi évnegyed alkalmából kérjük azon tisztelt előfizetőinket, kiknek megrendelése e hó végével lejár, hogy azt mielőbb — s lehetőleg márczius hó végéig megújítani szíveskedjenek. Úgy hisszük, hogy t. közönségünk immár tisztában van aziránt, betölti-e a „Veszprém“ hivatását saját körében, vagy nem? Nyugodt az öntudatunk, hogy e lap minden sora a közjó érdekében iratik s részrehajlatlan s független mindig. Önzetlen törekvéseink érvényesít- hetésében amint eddig segített a megye összes értelmiségének osztatlan mél- tánylata, úgy meggyőződésünk, hogy ezután is mellettünk lesz, erkölcsi nyo- matékaúl javallásainknak. A „Veszprém“ ezután is a megyei közvélemény nyílt tükre leend. Nem fogja sem egyes párt sem egyes klikk érdekeit szolgálni — hanem mindnyájunk küzdtere s védve leend mindnyájunk érdekei- s bajában. Tért adunk ezután is minden véleménynek, úgy jobbra mint balra s akkor is, ha azok a „Veszprém“ elveivel jönnének ellenkezésbe. A közönség bizonyára minden esetben levonandja ezekből a tanulságot, kommentártalan. A „Veszprém“-nek a megye minden részében rendes tudósítói s helyben A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA.-A- kintorna. Novella. Irta I). W. (Vége.) Azonban daczára minden bölcselkedésnek, az öreg ur nem tudott izgatottságától szabadulni, s előbbi nyugodt kedélyhangulatát nem volt képes visszanyerni. »Megfoghatlan — mormogá Walter — hogy némely gyermek nem csak a saját, hanem még szülői boldogságát is képes feldúlni — * Jó későn volt már, midőn az utazás által is elfáradva, elkatárzá lefeküdni. »Ugyan hova is futhatott ily későn? — ebben az idegen városban, mennyi mendemondára adhat ez okot és anyagot — de hát — én lefekszem.* Egyszerre az ablak alatt, lenn az utczán megszólalt a kintorna; mélabús hangjai remegve oszoltak szét az esteli csendben. »Utálatos egy darab, — valóságos halotti dal — no ez kellett még!* Kevés szünet után kezdődött a második darab, még panaszosabb, még szívhez szólóbb, érzékenyebb mint az első. Ez után jött a harmadik, — hangjai remegtek mint utolsó tohásza a haldoklónak. A harmadik után következett ismét az első'. ,Ezt már nem lehet kibírni!“ kiáltott a legtekintélyesb irói vannak. Közleményei mindig újak, gyorsak s nagyobb fontosságú esetekben rendkívüli lapokat ad ki. Gazdasági érdekes czikkekkel szakférfiak látják el hetenkint lapunkat s tárczánk mindig irodalmi színvonalon fog állani. E rovatunkban ezután érdekes czikksorozatot kezdünk meg Argonaut i k 11 s s mások tollából, melyek megyénk s városunk nevezetesb intézményeit s intézeteit ismertetendik hétről hétre, önálló czikkekben. Hisszük, hogy e czikkek a legszélesb körökben is nagy érdeket keltendnek. Lapunk ára a „Hivatalos Értesítőivel együtt negyedévre 1 frtöOkr., félévre 3 frt. Kompolthy Tivadar, felelős szerkesztő és kiadó. =Veszprém, márczius 20-án. (Hazai szemle.) Pápán a márczius 15-ét közvacsorával egybekötve a „Griff* fogadóban ülték meg. — Pápa városának a »pápa-keszthelyi vasút részvényeire a megszavazott 20.000 frt jóváhagyatott. — Kikeresztelkedett egy tekintélyes család múlt csütörtökön, Pápán. — Takács és Gyarmat faluk közti út 120 méter hosszában az általános áradások következtében tönkretétetett. — Dr. Lukas Ede európai hirü gyümölcsész a napokban tartja 50 éves jubileumát. — Az „Esztergomi Közlöny“ jövő évnegyedtől kezdve hetenkint kétszer fog megjelenni. — Szentgyörgy- mezei plébánossá P a 1 k o v i c s Géza ipoly- sághi káplán neveztetett ki. — Hontmegye szálkái kerületben Luczenbacher Miklóst léptetik föl képviselőjelöltül. — Galgócz mellett egy utast fojtottak meg, ki előbb a korcsfel Walter, és hevesen rángatá meg a csen- getyü zsinórt. A vendéglős megjelent. ,Ön alighanem fia miatt aggódik —* „Dehogy!“ »Azt gondoltam, — a folyó partján sétálgat, látták embereim, — valószínűleg a holdvilágos éjben gyönyörködik —* »Dehogy, dehogy! — nyögé Walter,— e miatt az átkozott kintorna miatt hívtam, mely itt az ablakom alatt lármáz.* „Ah! ah! — az öreg hihetőleg megint megtudta, hogy vendégek érkeztek, nagyon furcsa egy öreg ez, évek óta már mindig megjő, mikor az évad megnyílik és mindig azokat a régi, elkopott dallamokat játssza. — Szegény! kissé hibás elméje vau, — de nem bánt senkit.* »Hát nem elég az, mikor az embert ilyen kínos hangokkal gyötri?!“ „Hát majd elküldöm!* »Jól van, — azonban ő szegény lehet — ne bánjon vele keményen, ki tudja, minő szerencsétlenség folytán. — Mondja neki jöjjön tel, majd adok ueki valamit —“ A vendéglős eltávozott. „Nem tudom, mi lágyított meg igy egyszerre, mondá magában Walter. — „Ő a folyam partján gyönyörködik a holdvilágos éjben, — nevetséges aggodalom — majd megjön.* ,Be szabad menni, nagyságos úr?‘ kö- nyörgött kívül a kintornás. ,Ahá, — no jól van — jó — itt — fogadja, — de ön igen kétségbeesett dallamokat játszik.“ mában a tulajdonos fiával kártyázott — Az uj tizes bankjegyeket nagy mértékben hamisítják. Az utánzások igen gyarlók! — Kecskeméten Istella nevű 18 éves leány vilió méreggel ölte meg magát. — Neisz Mihály doroszlói lakos ittas állapotában haza felé menvén — megfagyott. — Győrött egy második laktanya építése határoztatok, el. — A dunai gőzhajók az egész folyam mentén megindultak. — Hangversenyt rendeznek Győrött f. hó 27-éu a kereskedelmi gyülde helyiségében. — Kétszer járta be a világot egy 12 éves győri suhancz 6 év alatt. Most 18 éves és 7 nyelvet beszél. — Budapesten fogadásból egy huszártiszt egy hölgygyei egy óra és 20 perczig tánczoltak csárdást. — Trencsénmegyében 9 községnek engedtetett meg a névváltoztatás. — Egy soproni paraszt anyját és testvérét megölte — Cso- bán az árvízveszély megszűnt. — Ugyanott Lőwy aranyművest tetemesen megrabolták. — Fehérvárott a herczegprimás palotájában a napokban püspöki gyűlés lesz. — Állandó színházat építnek Nyitrán. — Dérynének a jeles színésznőnek a miskolezi kaszinó síremléket akar emelni. Felhívja e czélból a közönséget adakozásra. — Magyar zsidók lapja czim alatt egy új hetilap tog megindulni. — Kossuth azon tintatartóját, melyet 1848/9-ben basíttált a napokban a nemz. muzeum birtokába jutott. — A hirhedt Somoskeöy önéletrajza legközelebb megjelen a sajtó alól. A mű magyar és német nyelven jelenik meg. — Hugonay Vilma grófnő a zürichi doctor e hó 13-án tette le Bpesten az érettségi vizsgát. — Nagy-Enyeden a postamestert kirabolták s azután — megfojtották. — Dobra kerül Bereczk városa. Jövő ápril 20-án 2873 frt tartozásért összes ingatlanait (24275 frt értékben) elárverezik. Veszprémmegyei jegyző-egylet. (Veszprémmegye t. jegyzői karához.) Oly szükséges, mint a mindennapi kenyér, de mert oly szükséges, ép oly nehéz megteremteni is, miként amazt. Daczára annak, hogy évek óta vajúdik ez ügy és évek óta várjuk megtestesülését: mai nap még a kezdet „Gyászdalok, nagyságos uram — kitűnő gyászdalok — az elsőt és másodikat Otten- dorfban énekelték s éneklik talán még ma is — a harmadikat Reichsstadtból hoztam. * ,JÓ, jó, — itt van — fogadja.* ,Oh, ön igen barátságos és jószivű — még egyszer eljátszom önnek itt a szobában, jobban együtt marad a hang, — oh, valóban megható gyászdalok!“ — »Nem kívánom többet!“ — »Nem, nem, — tessék elhinni — minél többször fogja hallani ezen akkordokat, annál mélyebb gyökeret vernek a szívben, — annál jobban szereti őket hallani, — én már közel 30 évig játszom, és mégis — hallja csak, mintha a szív mélyéből jönnének* — »Elég, elég!* „Látja uram, ön engem oly gazdagon megajándékozott, hogy hálátlanság volna tőlem ily gyorsan távozni — ismerje meg alaposan ezen mesterművet, — fivérem teremtménye, orgonacsináló volt, már rég a sírban nyugszik, — azonban a terv tőlem származott. — Ön mindig szerencsés volt, tehát nem tudja, mily vigasz vau a kétségbeesésben és e hangokban kétségbeesés van — és ha nem is lett volna bennök eredetileg, ón bele tettem* — — És teljes erejéből kezdett játszani. Walter nem állott tovább ellent. — Az ősz hajú, halvány aggastyán szerencsétlensége annyira meghatotta, hogy egy kínos előérzet- től nem tudott szabadulni. Kis szünet állott be. »Az bizony nagyságos ur! — mi fekszik e hangokban ?----------egész történetem, st ádiumában sincs. A törekvések megtörtek saját magunk előítéletén, a kivitel hajótörést szenvedett saját ügyszeretetünk hiányán és közönyösségünk teljes gazdagságán. Pedig e kérdés tovább nem odázható ma már anélkül, hogy ez által saját érdekünk és az ezzel a legnemesebb értelmében azonos közérdek igen érezhető és aligha helyre hozható csorbát ne szenvedjen. Lehetetlen volna azon előnyöket e helyütt elősorolni, melyek az egylettel együtt életet nyerhetnének és lehetetlen viszont reá mutatni azon hátrányokra, melyek ennek hiányában napi renden vannak. Mindazonáltal a főbbek rövid vázolását megkísértjük. Trefort miniszter ur közelebb azt mondotta: Minél többet tanul a tanító, annál kevesebbet tanul a gyermek. — Hát a községi jegyzőre nézve ennek éppen ellenkezője áll. — Ennek szükség képpen tanulnia kell, hogy községe is tudjon. Amilyen a jegyző, olyan a község legtöbb esetben t. i. közigazgatási és sok más tekintetben. A jegyzőség leven valamennyi létező hivatalnak fiók hivatala, rendkívüli sokoldalúságot kíván. Alkalom pedig nem adatik a jegyzői pályára lépőknek, mert a segédjegyzői állomás rendszeresítve nincs. Legtöbbnyire mai nap a jegyzőségek nem teljesen gyakorlott egyének által töltetnek be. Hol szerzi meg tehat az illető a továbbiakat. Otthon, büntető pósta, pénzbírság és fegyelmi vizsgálatok árán. Mind máskép lenne ez, ha jegyzői egyletünk járásonként' és megyei czi- men is létesülne. Rövid időn elérhetnők az egyöntetűséget, mely mind a fölöttes hatóságok eljárását megkönnyítené, mind pedig saját magunk érdekére nézve is a legjótékonyabb hatást gyakorolná. Az egyöntetűséget nem csak a tormára és részben a tényekre, hanem a határirdőkre is kiterjesztvén, — a jegyzők iránti bizalom és tisztelet megszilárdulására nem lehetne hathatósabb eszköz mint ez. — De ezt csak egyleti élet utján érhetjük el. Itt volt pl. a népszámlálás, a hadmentessógi díj kivetese, mennyi kellemetlenség lett volna elkerülhető, ha minden község egyformán járt volna el bennük. Az árvaértékek átvétele sem menne bizonyára oly keservesen, mint megy. A t. küldöttségek hiszem, igazat adnak szavaimnak. egész nyomorúságom, egész életem fekszik bennök.* ,Itt van, fogadja e csekélységet* — »Köszönöm, nagyon szépen köszönöm,* nem adta érdemetlenuek, mert én valóban szegény vagyok — nagyon szegény, — s mégis egykor mily jó körülmények között éltem Ottendoríban, ott jól ment, édes Istenem, szeretett feleségem, egy kis leánykám volt, — oly szép mint egy rózsabimbó — egy fiam — hasonló a cédrushoz — túlboldog voltam, — ekkor egy fiatal ember jött házunkba, karcsú, nyúlánk, deli — nagy Isten — ő elcsábította leányomat s aztán — elhagyta — a szegény leány megőrült — és meghalt — s az első dal kintornámban azon gyászdal, melyet Ottendoríban Minnám koporsója felett énekeltek. — Nyolcz héttel később, feleségem is, leánya feletti bánatában — meghalt — és a második darab azon gyászdal, melyet nőm sírjánál énekeltek. Ezt is Ottendoríban. — Nem csuda, ha én is ingadozni kezdettem. — Otteudorfból, hol minden gyülöltté lett előttem, elmentem Reichs - stadtba. Azonban — mihez csak fogtam — nem sikerült. — Volt még egy fiam — szegény gyermek! — látta, mint növekszik nyomorunk uaponkiut és egyszer a toronyra kellett feltenni a gombot nagy összegért, s fiam Antal — megkísértette istent — hja! a nyomor nagy volt s a gomb fenn van a tornyon, de az ki feltette — nincs többé. — Lebukott, még ma is hallom csontjait recsegni és ez a harmadik dal itt ebben a kintornában, az a gyászdal, mit fiam koporsójánál énekeltek Reichs- stadtban. — Ezután látásom is meggyöngült
