Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-03-20 / 13. szám
Itt van nyugdíjügyünk rendezetleusége, vagy ezt is saját magunk meghallgatása nélkül akarjuk tán elintéztetni ?! Főkép mit fogunk érdekeink megóvásával csinálni, ha elejtjük egyletünk ügyét. Itt közéig az a fatális 9G-§ az ügyvédi rendtartás módosításáról szóló törvényjavaslatban. Ha ez törvénynyé válik, vagyis ha okiratok készítése miatt a községi jegyzők is zugirászokuak tekintetnek, a legigaztalanabb erőszaktétel kö- vettetik el egyes kaszt kedvéért a közérdeken. De hát ha hallgatással veszszük tudomásul, nem vádolhatnak senkit. Ha rá nem mutatunk a felsorolhatlan hátrányokra, melyek e miatt támadnak, a sebekre melyeket e § a társadalom testén fakaszt, bizony keresztül megy, aztán elmehetünk mi is. Nem leszünk mások, mint adóvégrehajtók. Tehát alakuljunk. A mostani ujonczozási idő éppen alkalmas rá, hogy járásonkint megalakúi hassunk, mely rövid idő alatt a megyei egyletet vonzá maga után. Tisztelettel kérem t. jegyző társaimat, fontolják meg ez ügy horderejét, hisz áldozatot nem követel tőlünk, a czél elérése tekintetében nincs más akadály mint saját magunk csökönyössége. De tisztelettel s a jegyzői egyleti ügy fontosságának hangsúlyozásával kérjük a tek. megyei alispáni hivatalt is, hogy szíveskedjék magáévá tenni, illetőleg becses pártfogása alá venni ez ügyet, mert közbelépésével az eredmény kétségtelen, annélkül azonban nem kecsegtet a remény. Hiszen a felsőbb hatóságoknak is a felmerülő hiányokkal szemben, minő fegyvere van? Nincs más, mint a fegyelmi eljárás. Ez pedig mindössze is az illető szerencsétlent öli meg erkölcsileg és teszi számbavétlen vándormadarává a társadalomnak, de a hiány helyre hozva nincs, sőt legtöbb esetben bonyolultabbá lesz. Megjegyzem, hogy nem sikkasztási esetet értek, mert azt feltétlenül elitélem, Hanem értem az ezen kívüli eseteket. A jó kertész nem ültet száraz fát, a jó társadalom nem alkalmaz képtelen egyént, a jó kertész nem azért ültet fát, hogy nem ápolva, száradását előkészítse s végtére tűzre vesse, viszont a jó társadalom nem azért alkalmaz egyént, hogy magára hagyva, bukását előkészítse s végre mint haszontalant kebeléből kitaszítsa. Minden ilyen kitaszítás a társadalom lelkiismeretén hagy sebet. A sebet nem kimetszeni kell, a sértett tagot nem levágni kell mig gyógyítható, hanem gyógyítani. Újólag kérem t. jegyző társaimat, alakuljunk meg még ez ujonczozás alatt. Hetesi 'Dániel, k. jegyző. Gyámok, körjegyzők s közs. elöljáróságaink figyelmébe. Alább a veszprémmegyei árvaszék egy nevezetes végzését közöljük, abból az alkalomból, hogy egy veszprémmegyei község, mint árvavagyont kezelő hatóság elmulasztván a gondozására bízott árvavagyont (ház) tűzkár ellen biztosítani; midőn e ház leégett, a kár megfizetésében most az illető gyámok s árvaválasztmányi tagok, sőt azok törv. jogutódai is elmarasztaltattak. Ebből illető közegeink a községekben bizonyára okulhatnak, — — — s azért kommentárt nem füzünk a végzéshez, mely szószerint: Néhai Molnár Antal devecseri volt lakos ha- jatékához tartozott s időközben leégett ház kára — dolgozni nem tudtam — füleimben mindig ez a három gyászdal zengett és utolsó pénzemmel elmentem testvéremhez elénekeltem neki a dallamokat — és kértem — tegye őket kintornába, ezeket fogom játszani minden felé, éjjel-nappal és az emberek majd megkönyörülnek a szegény kolduson; fivérem felülmúlta magát — valóságos mestermű ez, halld csak — mily panaszos, — mily megható — mintha csak az utolsó Ítélet volna e hangokban!* — „Borzasztó!* kiáltott Walter s remegve torié homlokáról az izzadtságot. ,Igen, igen, egy is elég volna ezekből a dalokból, egy is képes a szivet széttépni — hát három — három — egyébiránt nagyon szép, csinos fiatal ember volt, ha jól emlékszem Gottliebnek hívták, Isteuem, ha az ember megöregszik, a neveket is elfelejti, hát még az én kedves kis leányom — igen — igen — az első gyászdal Minnáé volt* — .Hagyja abban — itt van, fogadja — s holnap — holnap ismét — „Ugy-e mondtam, valódi mestermű? — Mint árnyék, ingadozva ment tova az aggastyán. ,Nem ismert meg!* lélekzett fel Walter, — .azonban — mégis — gondoskodom róla — gondoskodom — ne kolduljon többé — s most mindenek előtt“ — S őrültként kapkodá magára ruháit és az ajtónak rohant. megtérítése tárgyában 2051 |8SO, sz. a. hozott árva- széki végzésére Noszlupy Viktor járási szolgabiró 3577| s8.'\ számú jelentését beterjeszti. Végzés. A kéznél levő vizsgálati iratokból kitetszöleg s tekiutettel arra, hogy az 1861. május 2l-én eihalt Molnár Antal devecseri volt lakos hagyatéka ügyében az időkori volt árvaszék által 1006|863. hozott végzés értelme szerint, a hagyaték tárgyát képezett s a devecseri 194. sz. tjkben felvett 157. népsor számú háznak tűzkár elleni biztosítása az özvegynő kötelességévé tétetett, a községi árvaválasztmány pedig utasíttatott mindenekre felügyelni s a netán i mulasztásokat bejelenteni, ezekre való tekintettel, s minthogy a hagyatéki ház tűzkár elleni biztosítása úgy az özvegy részéről, miként az azon időkori közgyámok Hang József és Somogyi István, valamint az árvaválasztmány tagjai Tóth Antal, Menyhárt Antal, Bors József, Bukovics István, Szabó István, Értényi Antal, Oszkó János, Neuman József, Német József, Czinkel József, Fischli Antal és Rácz János az árvaszéknek 1006|863. sz. a. hozott végzésében valamint a törvényben gyökeredző kötelességüknek a tűz által elhamvasztott hagyatéki ház illetve árva- érték tüzelleni biztosítása tekintetéből eleget tenni elmulasztották, a 733|878. ikt. sz. a. fekvő s a de- veczeri szolgabiróság részéről 1877. okt. 5-én felvett eljárási jegyzőkönyv szerint 400 frt okozott kárnak, ennek a jelen végzés keltétől számított 6% kamatainak egyetemleges s illetve személyenkénti megtérítésében első sorban Hang József és Somogyi István időkori gyámok, végre Tóth Antal idökori városbiró, Menyhárt Antal időközben elhalt árva- választmányi volt tagnak jogutódai, Menyhárt Izidor Menyhárt Borbála, férjezett Pék Ferenczné, Menyhárt Liszka, férj. Diósi Ignáczné devecseri lakosok, továbbá Bors József devecseri lakos, mégis Czinkel József budapesti lakos, Bukovics István, devecseri, Szabó István, devecseri, Erlényi Antal időközben szinte elhunyt árvaválasztmányi tagnak kiskorú jog- ntódi s azok nevében özvegy Erlényi Antalné term, és törv. gyám Oczkó János időközben szinte elhalt árvaválasztmányi tagnak örökösei Oszké János, József, ifjú Oszkó István, Kéfi Oszkó Ferenczné, Göcsei Antalné, özv. Vesztróczi Jánosné, özv. Somogyi Ignáczné, Burucs Jánosné devecseri lakosok, nemkülönben Német Józsefné időközben szinte elhunyt árvaválasztmányi tagnak végrendeleti jogutóda özvegy Német József devecseri lakos, valamint Neumau József, Fischli Antal és Rácz János volt városi tanácsosok és árvaválasztmányi tagok elmarasztaltatnak) s a 400 írtnak 30 nap alatti e megyei árvaszéknél leendő befizetésére köteleztetnek, a fizetés elmulasztása esetén pedig a jelzett összegnek per utonni behajtása iránt a kellő intézkedés megtétetni fog. Miről a fentebb nevezettek, úgy a Devecser községi közgyám végzésileg értesíttetnek. Kelt Veszprémben, a megyei árvaszéknek 1881. január 19-én tartott üléséből: (P. H.) TAKÁCS, árvaszéki elnök. Felhívás a magyar vidéki városok íiiszerkerexkedöihez. Kartársak! Az 1881-dik évi IV. türvényczikk, mely a czukor-, czukorkák-, csokoládé-, kávépótol- mányok- és sörfogyasztás megadóztatására vonatkozik, folyó évi április hó elsején foganatosíttatik. A nevezett törvényczikk 6-ik §-ában nyilt községek számára előirányzott adórendszer: az átalányozás, és ennek kifolyása, a többszörös megadóztatása, oly veszély, mely kereskedelmi viszonyaink teljes átalakulását és előre meg nem határozható állapotokat idézend elő, oly állapotokat, melyek mindenesetre szomszéd tartományaink — részben pedig országunk zárt városainak fognak előnyére szolgálni. A nyilt városok és községekre egyoldalulag Gusztáv lépett be. Arcza dúlt volt, szemeiből azonban elhatározottság látszott. „Ön még ébren van atyám?* ,Hol voltál?* .Kinn a szabadban gondolkoztam kötelességem felett.“ „És mire határoztad el magadat ?* „Inkább akarok becsületes ember maradui atyámtól eltaszítva, mint-------* „T ehát nem áldozod fel Josefinétl* „Nem! — inkább mint koldus megyek ki a szülői házból!* — „Az nem fog történni soha, — jöjj szivemre gyermekem, — a miket mondtam, vedd puszta beszédnek, s Josefinével együtt fogadjátok atyai áldásomat.* „Álmodom ?* „Holnap estére elutazunk — nem akarok ezekkel a Maierbachékkal találkozni — majd valami módon kimentjük magunkat, csak még egy utam van — azonban elég — menjünk pihenni.* A nap még nem ragyogott teljes pompájában az égen, midőn Walter a lépcsőkön lerohanva az öreg kintornás után kérdezősködött. ^ „Őt nem fogja többé az élők között találni* — volt a válasz, — „ezelőtt egy órával csendesen jobblétre szenderült, — tegnap este utoljára játszott.* felrótt terhek egyrészről, valamint összeköttetéseink, az adórendszer hiányosságából eredő, teljes felbomlása és elsatnyulása által másrészről, azon súlyos gond gerjesztetik fel bennünk : hogy üzleteink romlásnak indulnak, vagyonunk, sok évi tevékenységünk gyümölcse — és végkövetkezményül, szeplőtleu neveink veszélyeztetnek. Kartársak! Alólirottak, az általuk képviselt helységek nevében, ezen aggodalmak és félelmeknek, egy, folyó hó 10-én Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter ö nagyméltóságától nyert kihallgatás alkalmával leplezetlen kifejezést adtak, és aggasztó helyzetünk igazságos elismerése mellett, azon kegyes ígéretét nyerték, hogy egy' érdekeltekből álló országos értekezlet által kidolgozandó, a nevezett adó kiviteli módozataira vonatkozó javaslat, a mennyiben a törvéuynyel ellentétben nem fog állni és az állam- kincstárt nem károsítandja, teljes méltánylásban ré- szesülend. Kartársak! A válság, mely közvetlen előttünk áll, erőnk teljes megfeszítését követeli az iránt, hogy a módozat, melyet teremteni feladatunk, a fogyasztási adót csakugyan fogyasztási adóvá tegye, — ne felejtsük, hogy ez adó lehető legteljesebb kiaknázásában fekszik jövő Conditio sine qua non-ja, — terjesszétek ezen irányt minden rendelkezésiekre álló eszközzel, és gyülekezzetek személyesen, minél tömegesebben, a költségek tekintetbe vétele nélkül, melyek koczkán álló létünk ellenében kérdésbe sem vehetők, a folyó hó 24-én tartandó országos értekezletre a fővárosba, hol a működő bizottság „Grand Hotel Hungária“ szállodában, már e hó 21-től kezdve állandóan gyülésezni fog. Gyüjtsétek és rendezzétek addig kivánataito- kat, — világosítsátok fel azután a mérvadó köröket érdekeitekről, — és tudjátok meg, hogy csakis az egész ország kivánatának egyhangú kifejezése lesz döntő jövőtök felett, — törekedjetek szellemi tehetségeitekkel oda, hogy a „Magyar gyarmatáru kereskedők első országos értekezlete“ elérje, mire hivatva van: „egy oly adó teremtését, mely a kereskedelem érdekei kímélése mellett, állam és polgárra nézve egyaránt üdvös leend.“ Iparkodjunk egyesült erővel ezen czél felé, — itt az alkalom 1! Kelt Székesfehérvárott, 1881-ik évi márczius hó 13-án. A magyar gyarmatáru kereskedők első országos értekezletének működő bizottsága: Piukas Vilmos, jegyző. Mautner Adolf, eluök. Reichard Mór, Pongráez Gyula, Kari József, Kováts Károly, bizott- mányi tagok. — A nagy-kanizsai füszerkereskedök nevében: Tauber Alajos, Sirám Vilmos. — A keszthelyi füszerkereskedök nevében: Wünsch Ferencz. Schleiffer Sándor. — A szombathelyi füszerkereskedök nevében : Hoffmann ígnácz, Kelemen Nép. János, — A tatai füszerkereskedök nevében: Mihály János, Rosenberg Adolf, Zink Antal. A VIDÉK. Siófok, márcz. 16. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Tiz éve most, hogy a um. m. k. föld- mivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium a balatoni halászat tárgyában a halak szaporodásának előmozdítása czéljából az április és május hónapokban a halászatot betiltotta. A nm. minisztérium ezen tilalma épen elegendő volt arra, hogy a balatonmelléki lakosok, kik csaknem mind halászatból élnek — fülig eladósodjanak és a jobbmódu bérlők tönkre jussanak. De hisz ez természetes! Az engedélyezett időkben a halászat oly silányul fizet, hogy ebből épen csak, hogy éhen nem hal meg az ember, mert amit abból az ember keres, tökéletesen felemészti az adó, bér és egyéb nagyobb kiadások, ebhez járulván a 2 hónapi tilalom is.. E két havi tilalom épen azon idő, melyben a halászok valami keresethez juthatnának s igy épen ezen idő a halászok legérzékenyebb veszteségei. De azért mégis kell fizetni adót és egyébb állami illetéket, nem gondolva a minisztérium arra, hogy nem keresünk, nem fizethetünk. Ha nincs pénzűnk exequálnak és ha akkor sem tudunk fizetni, akkor dobra ütik ezók- mókjainkat. így állván a dolog, a szorongatott lakosok minden községtől a Balaton mentén megszereztek egy-egy hiteles kimutatást, melyből meggyőződhetni, hogy a két havi tilalom nem helyes és hogy annak további érvényben maradása az itteni lakosok tőkéles tönkrejutása nélkül, — egyáltalán lehetetlen. A kérvény, 2—3 heti elengedésért a tilalmas időből, a minisztériumhoz felterjesztetett. Kemény telj esen várjak az elintézést! Fogadja tek. szerkesztő úr, stb. Hecht Isidor. B.-Füred, márcz 16. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) ürömmel tudósítom, miszerint mártius hó 15-ét a b.-füredi izraelitaság az 1848-iki események emlékéül zártkörű tánczmulatsággal fényesen ünnepelte meg. A vidékről is többen jelentek meg izraelita polgártársaink közül's a jókedv legmagasabb fokát érte el. A ház, hol eme szép társaság mulatott, nemzeti lobogóval volt földiszítve. Vajha — a bfüredi hazafias izraelita polgártársaink eme szép tette viszhangra találna hazánk több vidékein lakó izraelita polgártársaink között is!! E nemű tetteikkel csak hazafias érzelmeiknek adnának kifejezést és elégtételt az ország összes lakói közvéleménye előtt. Fogadja t. szerkesztő úr stb. Király Gábor. Enying, márcz. 18. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Az enyingi izr. iskolaszék f. hó 15-ikén a helybeli nagyvendéglő dísztermében az izr. tanoda felszerelése és könyvtára javára tombolával egybekötött zártkörű táuczestélyt rendezett, mely daczára hogy sok költséget okozott, mindazonáltal 50 frt tiszta jövedelmet eredményezett. Felülfizettek: Dr. Traszler Miksa úr 1 frt, Székely Mór úr 50 kr. Wallenstein Mór úr 1 írt, Adler Imre úr 1 frt, Münzer Antal úr 1 frt Pekárdi Géza úr 30 kr- Wertheim A. 2 frt és Rosenberg tanító úr 1 irtot. Tombola-tárgyakat adományoztak: Wert- heim Árminná, Münzer Antalné, Őszterreicher Lajosné, Häusler Bernátné, Rosenfeld Lajosáé, Weisz Sarolta k. a. Weinberger Mik- sáné, Merbl Mórné, Bák Mili k. a. Fuchs Mihályné, Weisz Róza k a. Oberländer Hermái k. a. Dreifinger Czeczilia k. a. Freund Hermin k. a. Stern Ilon k. a. és Oberländer József úr, kik is mindnyájan ezúttal fogadják a rendezőség köszönetét. A négyeseket 30 pár tánczolta, kik közöl különösen megemlítendok: Szűcs Jolán (Enying), Majer Teréz (Siófok), Freund Hermin (Sió- Maros), Stern Ilon (Kiüti), Muth Róza (Fok- Szabadi), stb. E kedélyes és valóban jól sikerült mulatság csak reggeli 6 órakor oszlott szét, de az ifjúság együtt maradt 9 óráig és foglal- koztatá a 12 ádándi feketét. Fogadja t. szerkesztő úr stb. 1Tipsenberg Jakab. Kereskedőink és iparosaink figyelmébe (Hivatalos.) A soproni ipar- s kereskedelmi kamara elnöksége a kővetkezők közlésére kért fel bennünket: A csász. és kir. közös hadügyministe- rium a fischaui katonai házban nevelt azon fiukat kik a katonai szolgálatra alkalmatlanoknak mutatkoznak, valamely polgári foglalkozásnak elsajátítása végett jó hírben álló gyárakban, de leginkább kereskedői házakban és kézmííiparbeh vállalatoknál kívánja elhelyezni. Ezen ifjak az árvaházbeli kiléptüknél általán 14 évesek, az iskola pedig melyben neveltettek, egy 8 osztályú polgáriskola. Azon gyártulajdonosok, kereskedők és iparosok tehát, kik hajlandók volnának ily fiút üzletükbe felvenni, szíveskedjenek abbeli szándékukról a kereskedelmi és iparkamarát ata- nonczidő és tanulási díj iránti feltételeiknek közlése mellett értesíteni. Sopron, 1881. márczius 12-én. A kereskedelmi és iparkamara. A közönség köréből.* Herend, márczius 15. A „Veszprém“ f. évi 12. számában Veibl József tanító megróv engem, mintha e b. lap előző számában a n.-vázsonyi t. tanítókat neveztem volna meg olyanoknak, kik növendékeiket az utszéli fák megsértésében nem gátolják meg. Az értelmes olvasó jelzett czikkem után- olvasásából meggyőződhetik, hogy e ezikkben a n.-vázsonyi tanítói karról egy betűvel sincs említés téve. Vidékünk, illetve „Herend vidék* alatt a ki olvasni megtanult — megérthette, hogy én sem Vőröstó sem Nagy-Vázsony vidékét nem említettem, de általán véve sem községet sem ebbeli tanítót nem Írtam, s igy nem is sérthettem meg senkit. Ennélfogva szeretném tudni, mi alapon utasítja vissza Veibl-féle tanító oly állításomat, mely alapos, nem légből kapott és fenti urra nem is sértő. A ki nem érzi magát találva, ne vegye magára, de úgy látszik a fenti úr magára vette nem hízelgő állításomat s nekem rontott visszautasításával. E tettével a tanító úr csak mély sajnálatomat ébresztette fel Vöröstó községének gyermekei iránt lévén azon hitben, hogy a *E rovatban küzlöttekért a beküldő felelős.
