Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-08-28 / 36. szám

li. évfolyam. 1881. 36-ik szám. Veszprém, aiig. «8. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ‘‘-vel együtt minden vasárnap röggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — EloflXO* tési ár mindkét laprs : negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre fi frt. Egyes példányok ára 15 kr. Hirdetések díja : egy hasábos pe­titsor tere 6 kr.; nyilttórben 20 kr. ; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide kül­dendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclaraátió. Magánvitáknak f személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — | Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódisá- | gnk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentotlen, vagy német czim- jj zetü leveleket a szerkesztőség nem fogad el. I A szerkesztőségi Iroda : Horgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. közgazdasftgi*, helyi- s általános érdekű meg; \ Veszprém, aug. 28. (K. T.) Pár nappal ezelőtt helyez­tük örök nyugalomra Balaton-Füreden Molnár Aladárt, az első magyar Sze- retetbáz megalapítóját. Akik jelen voltak e gyászos ün­nepélyen, azok nagy élettanúságot meríthették abból. Láthatták, megtanulhatták, hogy az emberi erények között a legma- gasztosb a Szeretet, a szív önzetlen jósága, mert viszhangra kelt s nemes hévre gyújtja a rokonszíveket. A ravatal körül ott láttuk a fő­város, a megye, az egész Balatonvi- dék intelligentiája mellett a községek egyszerű földműveseit, kik levett ka­lappal kezeikben hallgatták a pap megindító szavait .... Beh meglátszott ez arczokon, mily őszinte fájdalmat rejtenek szívükben! Arczuk erős izmai olykor megrángottak s szemükbe csil­logó könny tolult; némelyik halkan fuldokolva fölsirt s távolabb állott a ravataltól, hogy ne zavarja az Isten szolgája ihletett szavait.... Az pedig maga is, mintha végig- sirta volna ezt a gyászbeszédet, imára kulcsolt kezei remegtek, miut az élő fájdalom..... A koporsó mellett állványon öt­j el hivatal vennél több koszorú feküdt. Távolle­vők ktildék ide kegyeletük jelét a nagy halottnak, hogy emlékük az utolsó útra is elkísérje a kihűlt jó szívet. Az ilyen jó szív nem hal meg soha. Ha kihűl is a megtört kebelben, dobogásának viszhangja visszahallik az őt körülvett embertársai szívében s az örökjóság Istene uj apostolokat nyer a földön! Aki úgy élt közöttünk, hogy minden tette jó tett volt, minden lépte jóra vezérelt, minden szava a szív be­széde volt — annak örök élete van embertársai szivében, maradandó em­léke a nemzeti hála Pantheonjában. Legyen is emléke áldott ami, ál­tala nemesült szíveinkben, mint meg­szentelt a sir, melybe az örökjóság egy porszeme szállt. Emlékezzünk reá, ki egy küzdel­mes élet közepette mindig s éveken át a halállal vívódván — ráért em­bertársai javára jót a jóra halmozni s hogy kellett: a jóra való törekvé­séért feláldozta életét is. Az emberiség, az egész magyar haza nagy halottja, megyénk veszte­sége 0! Áldó szelleme szálljon a mi szi­vünkbe s jó lelkének visszfénye égi szövétnekkint vezessen minket az örök­jóság ösvényére..... Mel y egyedül boldogít az élet nehéz küzdelmeiben s megnyugtat — a halál révén..... os heti közi = Veszprém, 1881. aug. 28. (Hazai szemle.) Az amerikai dalia, ki a Balatont akarta átúszni, vállalatában bensült. — 150 ezer forint vagyona van az országos .vörös kereszt* egyletnek. — Három honvédet agyonütött Munkácsnál a hegyszakadás. — Visszaállíttatik a kassai nemesi finövelde. — Rendkívül sikerült volt a köztelki tanszerkiúllítás. — Kossuth Lajos nevenap- ját a főváros és az egész ország nagy fény­nyel ülte meg. — Vakok önképző- és se- gélyzo egylete alakult Budapesten. — Emelni akarják újból a hadügyi költségvetést. — Nagy ttiz volt az ország több részében. — le- mesvárott Karagyorgyevics Sándor herczeg palotát építtet. — 1000 forintot adomá­nyozott a földmivelés- ipar- és kereskedelmi miuiszter az iskola-takarékpénztárral foglal­kozó tanítók részére. — Meghalt Hannibal József soproni kir. törvényszéki elnök. — Felhőszakadás volt a budapesti városliget­ben e hó 14-én. — Szemere Miklós, az őrök ifjú költő meghalt élte 75-ik évében. — 4200Ö személy látogatta a múzeumot Ist­ván király ünnepének napján. — Elkobozta a pozsonyi magyar lapot a németszivü ügyész­ség, a lap szerkesztője Ardényi Dezső most „Pozsonyvidéki Hirlap* czimü uj lapot indít. — Aradon egy szeszgyár leégett — Czeg- léden a színházat sweiczi modorban építik. — Sopronban a város közepén lévő temető használatát beszüntetik. — Cseppköbarlan- got fedeztek fel Kis-Nyiresen. — Elfoglal­ták romániai fegyveresek Héromszékmegye semlegesnek nyilvánított határszéli helyeit. — Jókai Mór prologot készít Gerőfyéknek Fiúméban tartandó első előadásuk alkalmára. — 120 éves tót él Trencsénmegye Visoka nevű községében. — Muszkák izgatnak ha­zánkban. — A fiumeiek a körmagyar tán- czot még máig is járják és mi — már elfe­ledtük ! Országos gyarmatáru szövetkezet. „Egységben és egyetértésben rejlik az erő.“ Misem jelzi inkább azon, kivált az ame­rikai államokban népszerű phrásist .segíts magadon“, mint a most már nálunk is sze­rényen felmerülő törekvés: kereskedelem és ö n y. közlekedési kérdések ügyében, — legyen az szellemi vagy anyagi érdekek elérésére, — egyes, kölcsönös hatásukban független és ön­álló elemeknek, egy nagy öszpontosult hata­lommá egyesítése. A társulás elve az ipar és kereskede­lem minden teréu jelszóvá lön. Annál feltű­nőbb, hogy egy kereskedő osztály, ezen sür­gőtolongás közepette, daczára azon hatalmas állásnak, melyet az általa eszközölt nagyszerű áruforgalom, tagjainak száma és minőségénél fogva, úgy hazánkban mint a világforgalom­ban elfoglalni jogosítva volna, — utóbbi idő­ig elismerni mulasztotta, hogy ezen, ép úgy mint minden más kereskedő osztálynak egye­temleges érdekei vaunak. A gyarmatáru ke­reskedelemről szólunk. Nem csekélyebb eseménynek, mint a czukor- és kávéfogyasztási adótörvény behoza­talának tulajdonítjuk, hogy az egyesülés ösz­töne ezen kereskedelmi ágban is felébredt és a márczius havában a lő városban gyülésező országos értekezlet azon határozatában nyil­vánult, hogy közös érdekek védelmére, az or­szágos gyarmatáru szövetkezet alapítaudó, s mondjuk ki uyiltau, nem létezik egykönnyen oly állam, melyben egy ilynemű intézmény jogosultabb, vagy jobban helyén volna, mint épen nálunk, a gyarmatáru kereskedők osztá­lyában. A törvényhozás terén jelenleg a kezdet­legesség pályáján lévén, számtalan fontos ke­reskedelmi kérdés várja még megoldását, az italmérési jog, a teherszállítási dijak rendsze­resítése, parancsolólag követelik közbenjárá­sunkat, és mindenek fölött, Ausztriához való közgazdasági viszonyaink nélkülözik azon ala­pot és állandóságot, mely minden viruló ke­reskedés főkellékét képezi. Mily messzeterjedő cselekvési tér nyílik ezen körülmények között az egyesült erővel működő testületnek. Egy a szakismeret, cselekvőség és meg­bízhatóság minden tulajdonaival felruházott központ, elősegíti és fejleszti ama még ke­reskedelmi kérdésekben ingatag közvéleményt és ügyvivői felszólalásainak hatályt és tekin­télyt biztosít. Örömmel és megelégedéssel üdvözöljük tehát ezen mozgalmat, miután megvagyunk A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. A tiroli hegyek közt. (Úti jegyzet) A múlt év augusztus havának egyik derült szép reggelén hagytuk el a gyönyörű regényes fekvésű Salzburgot, hogy utunkat tovább folytathassuk a tiroli hegyek felé. — Vonatunk Salzburg vidékének egyik legszebb virányos völgyén vezetett keresztül, melynek dúsan termő talaját a szőke Salza vize öntözi gyönyörű festői látképet kölcsönözvén ezen vidék természeti szépségeinek, melyet utunk tekervényes volta hosszasabban engedett ve­lünk élveztetni. A város látképének körvonalai is csak lassan és fokozatosan mosódtak el a távolban szemeink elöl, melynek utolsó látpontját a város felett kimagasló büszke középkori fel­legvár képezte. — Mindaddig, mígnem vona­tunk délnyugati irányfelé fordulva, egy hatal­mas sziklahegy oldalába fúródott be, melynek sötét méhén áthaladva, egy kopár hegyszoros közé jutottunk, melynek oldalfalait két hatal­mas sziklahegy láncz képezte, ennek ormai oly közel állottak egymáshoz, hogy ezt az égbolt mintegy keskeny kék szallag látszott befödni. Ezen szűk völgysoros egy valóságos al­világi utat képezett előttünk, hová a világos­ság is csak egy szűk nyiláson juthatott be; és, a melynek rideg terméketlen pusztasága az előbb látott gyönyörű vidék után egész lehaagolttá tett bennünket, — Mígnem az emberi szellem merész válalatának egy meg­ragadó müve, bámulatra ragadott bennünket, melyet azon két mesterséges út idézett elő, melynek egyike az egyik sziklabegyláucz olda­lába ami vonatunk számára volt bevésve, míg a másik, a másik sziklahegyláncz oldalába a legmesterségesebb országutat képezte, a meiy- uek mértföldekre terjedő magas kőfalazata a hegy lábainál hömpölygő, hatalmas hegyi folyam hullámai felett óriási küzdelemmel és sok költséggel emeltetett. Végre a hegysoros kiszélesedett előt­tünk. — A kopár vidéket dús növényzet vál­totta föl, hol a hegyeket az örökzöld fenyvesek lombjai borították, melyek árnyékában közel a hegyek ormaihoz fészkeltek az egyes lakó­sok faházaikban, csöndes magányokban, távol a világ minden zajától, megelégedett szerény­ségben. És mégis mily boldog ezen szegény hegyi uép a culturának minden nélkülözése mellett is, megelégedve azon csekély táp­anyaggal, melyeit magának az elemekkel való küzdelemben sajátított el; és mégsem kívánja ezen nép elhagyni e magányos életet a he­gyek közt, a kedves szülőhelyet, hol az em­beri nem szerény tápanyagát a természet csodás nagyszerűsége dúsan megfűszerezi, ami talán igen sok, földi javakkal felér, mert az egészséges, jó, üde levegő, a helynek egyik legdrágább kincse; a másik, a csöndes, nyu­galmas élet a szép természet bájainak ölén, hol mentve van az ember az emberi furfaug sok csalárd bűnétől és a civilisatió kinövései­től. A hegyi lakosok nagy része fából épült házakban lakik, igen meredek helyeken, ezek némelyikének egész gazdaságát egy-két tehén képezi, melyek részére a takarmányt oly ve­szélyes helyeken kaszálja le a szorgalmas gazda, hogy ez sokszor csakis kőtelek által megerősítve képes magát fönntartani, hogy leue zuhanjon a szédítő mélységbe. Azon csekély búza, vagy rozs pedig, a melyet e hegy lakósai a völgyek téresebb helyein termelhetnek, rendesen augusztus havá­nak utolján, vagy szeptember elején szokott megérni, a melyet természetes, hogy nagy gonddal szoktak betakarítani, mert ott keresz­tekről vagy asztagokról szó sem lehet, hanem csak kis csomó buzácskákról, a melyet a ken­derhez hasonló kis csomókba kötöznek össze. — De ha megvonta is a gondviselés a kenyér­termő helyet e hegyi néptől, annál pazarab- ban szórta áldásait rájok természeti szépsé­gekben, melynek megragadó nagyszerű képét az idegen utas nem győzi eléggé csodálni. — Minden pillanatban új és új változó termé­szeti szépségekkel találkozik ott az emberi szem, a melynek nagy alkotója felett némán és halgatagon gondolkozik az emberi szellem. Végre vonatunk eljutott azon helyhez is, a hol nagy urak, hatalmas nagy emberek szoktak a vonatról leszállani, hogy utjokat azután tovább kocsin folytatva a hegyek között, a világhírű Gastáni fürdőbe, ezen állomási hely egy nagy hegy lábához van ékelve, s ahol rendesen számos bérkocsi várakozik az idegenek megérkezésére, hogy jó fizetés mel­lett elszállítsák őket a vad, regényes hegyek közt az osztrák birodalom egyik kiváló neve­zetes helyére. — Vonatunkat ezen alkalom­mal is sok idegen hagyta el, hogy ezen fürdő­helyet fölkeresse, mi pedig tovább folytattuk utunkat a tiroli havasok felé. Mily szép, mily nagyszerű, mily felsé­ges a fullasztó nyár hevében havasokat lát­hatni, melyeknek üdítő légfuvalata új életre ébreszti az ember ellankadt tagjait, mi így képzelődtünk magunkban, midőn megpillantot­tuk a hatalmas hórétegeket a hegyek csúcsain, melynek fehér kristály jegeczeiben a nap ragyogó sugarai megtörve biborfényt áraszta­nak szét a hegyek ormain, honnét a felolvadt hónak egyrésze hegyi patakok alakjában csör­gedez lefelé, hol a völgy ölén összegyűlve hegyi tavakat képeznek, melyeket szép hóvi­rágok szegélyeznek, miből a hegy lakói szép csokrokat kötnek az idegen utasok irészére, kiknek a hóvirág igen kedves. Szilágyi Mihály. (Vége köv.) Adatok a „szerelem bolondjaidhoz, vagyis : VAKARY KRISTÓF ÉLMÉNYEI elbeszélve önmaga által. (Humoresk.) Irta: London. Y. Ily kitűnő óvintézkedések után csak­hamar a vonat is tovarobogott velünk. Mi pedig egy sarokban szépen egymás mellé húzódva édes susogással tervezgettük

Next

/
Thumbnails
Contents