Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-08-28 / 36. szám
győződve, hogy a keletkezésben lévő szövetkezet czéljainak álhatatos előmozdításában, siker nem fog hiányozni, s még csak arra akarjuk higgadt kereskedőinket figyelmeztetni, hogy a Heszperidák almái számunkra sem függnek oly magasan, hogy azok ép tetterővel és erélylyel elérhetők ne volnának. A VIDÉK. Jáíd, 1881. aug. 24. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Midőn soraimat bátor vagyok a tek. szerkesztőséghez intézni, akkor egy oly dologról akarok a nyilvánosság előtt szólni, melynek teljesülése többeknek már rég várt óhajtása volt. Egy tanítói kör megalakításának eszméjét akaróm megpendíteni. Átalánosan elismert tény az, hogy^ hazánkban ma már a népnevelés ügye fejlődésnek és mondhatni szép előhaladásnak örvend. Amikor halhatatlan Eötvösünk a népnevelés nagy munkájának alapját megteremte, akkor felemelé a néptanítók tekintélyét is és biztosító állásukat is. És amióta az ő bölcs törvényei megalkotva vannak, azóta úgy egyesek mint egyesületek fáradoznak a népnevelés fejlesztése és felvirágoztatása körül. „De Minden Demosthenesnél szebben szól a tett“ mondja halhatatlan Petőfy. És lett is téve eddig is már, sok hasznos szellemi intézmény jött már létre és ezeknek nem a legutolsója. „A néptanítók egylete.* Ennek hasznosságát leírni e helyen úgy hiszem felesleges volna, megmutatta már azt a gyakorlat illetőleg a tapasztalás, ügy hiszem belátja ezt ma már minden néptanító. Az ország majd minden részében alakultak már ilyen egyletek, de 4iátra vagyunk még mi, a zirczi járási néptanítók. Most midőn e haza összes tanítói által megválasztott tanítói egyesületek képviselői az ország szivébe, Budapestre mentek tanácskozásra, mely tanácskozáson a hazai népnevelést előresegítő üdvös dolgokról értekeznek; czél- szerünek látom felszólalni, hogy alakítsunk mi is egy tanító egyletet. Fel tehát igentisztelt kartársaim és alakítsuk meg a „Bakonyvidéki tanítókört.* Ezt ha megtesszük talán mi is vittünk egy darab követ ahhoz a nagy épülethez, melynek neve: Népnevelés. Csak ily üdvös mozgalom, munkálkodás után mondhatjuk azután el a nagy Széchényivel: Nem volt Magyarország, hanem lesz! Fogadja tek. szerkesztő ur stb. eB. A. bakonyi néptanító. Vár-Palota, 1881. aug. 24-én. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) A budapesti orsz. zeneakadémia egyik kitűnő tanulója érkezett körünkbe, ki már most is valódi művész a zongorán s kinek ajánlatot tettünk, hogy egy hangverseny létrehozásában nekünk némileg ^segédkezet nyújtson vagyis e hangversenyen közreműködjék. Ő szives volt ajánlatunkat elfogndni s csak arra kért, hogy még legalább egy hegedűst is keressünk mert csupán zongorajátékból hangverseny nem állítható össze. Ez utóbbi czélra Roth Kálmánt kértük fel Veszprémből, kiről a jövőt. Elhatároztuk, hogy Triesztből áthajózunk az űj-világba, ott azután valamelyik városkában, a melyik Viktóriának legjobban fog tetszeni, csekély pénzecskénkkel valami üzletet kezdünk, valami kis déli-gyümölcs kereskedést, mert ehhez Viktória, mint mondá legjobban értett, vagy ha ez nem sikerülne valami kis panorámát, olyat körülbelül mint Nancsi Tanté volt, szóval a körülmények és viszonyokhoz képest valamihez fogunk s a mellett szépen boldogan élünk, ha nem is adta ránk Nancsi Tant anyai áldását úgy amint illet volna, s ha nem is esküdtünk, egymásnak oltár előtt törvényesen örök hűséget, azért mi halálos holtunkig fogjuk egymást szeretni, mert minket a jó isten is egymásénak teremtett s azért hozott beunünket ily szépen össze, daczára minden földi hatalomnak, mely ellenünk látszott összeesküdni. Elbeszélte azután Viktória azt is, hogy a nagy sietségben csak legszükségesebb holmiait szedhette össze, mert Nancsi Tant igen ébren aludt; azonkívül Muki hazaérkezésétől is minden perez ben tartani kellett, mert az meg, a korhely, valahova oda volt mulatni. Hanem azért, úgy a hogy, mégis csak sikerült a dolog, csak most már a jó Isten, ha eddig segített, tovább is megsegítsen bennünket. Mire azután én vigasztaltam meg őt, hogy ne féljen, bízzék a jövőben, a gondviselés azokat a kik igaz utón járnak, nem hagyja el, mi pedig igaz utón járunk, mert senkit meg nem csaltunk, senkit meg nem loptunk, egyedüli bűnünk az, hogy oly igen szeretjük egymást, hogy szerelmünk végtelensége és a sors mostohasága szökésre kényhallottuk, hogy egy hangverseny hátralevő számait méltán kitölheti Gordonkára Matauschek László urat kértük meg, kinek jártassága a zene majd minden ágában el vau ismerve; szives válaszának birtokába ugyan még nem jutottunk de azért a hangverseny létesülése annál inkább bizonyos mert ennek |szinhelyéül Zichy Paulina grófnő a művészetek lelkes pártfogóim)e saját termeit felajánlani szives volt. Az előadás napját vasárnap 28-ára tűztük ki, V28-kor venné kezdetét s utána a kereszt vendéglőben tánczvigalom tartatnék. Ugylátszik az eddigiekből a hangverseny sikerülése remélhető. Fogadja tek szerkesztő ur stb. Lajos Komárom, 1881. aug. 25. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Lajos-Komárom község takarék-magtárat ez év tavaszán 62 egyén segélyezett 70 meter mázsa 29 kilo gabonával. — A község által a takarékmagtár javára bevetett földek 2820 kiló búzát jövedelmeztek, számítva a kamatokat, magtárunk állaga most már a 100 me ter mázsát meghaladja. Fogadja tek. szerkesztő ur stb. Varga József, _____ jegyző. Le psény, 1881. aug. 24. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) E fél órai üres időmben nem venném kezembe toliamat, ha nem volnék megyőződve, hogy a minden szépet é3 jót oly meleg kebellel felkaroló becses lapja szívesen nem nyitná meg rovatait oly híreknek melyek midőn magokban is már örvendetesek, azonkívül alkalmat szolgáltattnak másoknak is tudomás vételül. Budapesten a fiumeiek tiszteletére rendezett magasztos ünnep és nagymérvű sensatio lezajlása után neküuk is jutott a szerencse a fiumeiek közül néhányat, névszerint: Gres- sich gymn. tanár, Viezzoli polg. isk. igazgatója és neje, A F. Curti kereskedő és kedves leánya, P. Kukutz kereskedő és Mark Oberdörfer magánzókat üdvözölhetni. Kedves vendégeink t. Mayländer Mór vendégszerető házánál nyertek elhelyezést, kiknek megjelenése gyors szárnyakon terjedt el az intelligensebb osztályok körébe, miért is sietve siettek őket felkeresni, s velük néhány barátságos szót váltani. Nagy Gyula joghallgató ur volt ; szives őket a község nevében üdvözölni. Nem akarom részletesen, de nem is tudom elszámlálni a lelkesültség különböző nemeit minőkkel itt létük alkalmával őket megtisztelték. Nagyság. Matkovich Tivadar igen csinos virágcsokrot nyújtott át Pesner J. ő nagyságának. Mi jól esett lelkűnknek tapasztalni, midőn oly megelégedetten láttuk őket tőlünk megvállni. Azonban megmarad az a vigasztalásunk, pedig nagy vigasztalásunk, hogy idegen ajkú néptörzsek mily ragaszkodással viseltetnek mi magyarok irányában. Ez a legszebb jutalom, mit egy idegen ajkú néptől nyerhetünk! Vajha minden ajkú népeink ilyenek lennének! Akkor minket öntudatunk érzetében semmi csapások súlya nem verhetne le soha! Éljenek a fiumeiek! Vinis Vincié. szerítettek bennünket, de ez egyébként nem is olyan nagy bűn, akárhányan választották már az összeházasodásnak ezen regényes módját, mégis boldogok lettek, majd mi is azok leszünk — szóval mindenképen iparkodtam Viktóriának elborult kedélyét ismét felvidítani a mi azonban nem igen sikerült, mert ő egész utazás alatt igen lehangolt és komoly volt. Szegénykének nagyon érzékeny szive van — gondolám — s igy nem csoda, ha kezdetben nehezére esik a megválás az édes otthontól, hanem hát ez az állapot bizonyára nem sokáig fog tartani s ő ismét a régi, jókedvű Viki lessz — — K közbeu az idő is hihetetlen gyorsasággal múlt Hegy, völgy, erdők, mezők egymásután tűntek el mögöttünk a távol messzeségben, egyik város, egyik falu a másikat érte, állomásról állomásra értünk s mire a nap nyugvóra szállt, már a hármas bérczü szép hazát Í3 rég elhagytuk és idegen tájakon az esti pir biborjában tündöklő Stájer hegyormok al- jáu robogtunk mind közelebb és közelebb a távolban kéblő Adria partjai felé s már már csak egy rövid órai utazás választott el bennünket legközelebbi czélunlitói, Trieszt városától, a midőn egyik kisebb állomáson vonatunk feltűnő sokáig várakozott s az indóház- ban nagy zavar és lárma támadt. Alig volt annyi időnk, hogy e késedelem okát kutassuk, midőn kocsink ajtaját hirtelen lelrántották. A mi ezután következett arra még késő vénságemben is borzalommal íogok visszaemlékezni. Berhida, 1881. aug. 23. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) A mezőföldel vetekedő vidékünk a nagy- birtokosok kivételével a kissebb gazdák a csép- lést és nyomtatást jobbára elvégezvén, az aratási eredményt most már tüzetesen megállapíthatni. Idei termésünk jobb évekhez viszonyítva nagyyon is középszerű csak árpa s zabban sikerültebb. A múlt havi kivételes nagy forróság s esőhiány okozta, hogy kukoricza termésre nem számíthatni valamiut burgonyára sem, ezek kifejletlen apró gumóit a folyó havi esős időjárás összefonnyadt állapotban találta tartani lehet a rothadás bekövetkezésétől. Az itt nagyon termesztettni szokott napraforgó virág melynek szapora magjából olajütő malmaink sajtolják az olajt az egész vidéken rosszul tenyészik, pedig ez áldott növény zsiradék és világító anyag dolgában itt nagy hézagot pótol. Burgundi répa, tök, máktermesztés kevésbé sikerült, kender meglehetősen, bab, borsó, lencse s egyébb kerti zöldségfélék csak helyi szükséget fedeznek. Sarju, muhar, kölesben szűk termés, takarmány kukoricza említést sem érdemel, a szépen mutatkozott gyümölcsből a hosszú kék szilva jobbára leliékült s lehullt. A kevés alma s több körte mellett legjobban diszlett még a ringló s a dobzóféle, dió szépen mutatkozik. Több gyümölcs s másféle élőfa végkép kiszáradt. Ajszüret nagyobb részt gyér lesz, de jó borra alapos a remény, csak a fiatalabb s újabb fajtásu termőbb szől- lőkre nincs panasz. Mérlegelve fentebbiek szerint a gazdá- szati évadot be kell vallanunk, hogy egyébb- kint kánááni vidékünk a vérmes reményekben ringott gazdákat az idén cserben hagyta, s hogy ez év a csalódások éve, pedig május hóban még a legjobbat tettük fel felőle. Híjában! csak a vég koronáz s nyugva kell dicsérnünk a uupot. Mit csinálunk ennyi megcsalt remény után majd a tavaszra uj termésig, ba idő előtt kifogyunk az élelmekből? Hitel, adósságcsinálás szükség és inség lesz biz a vége, s megint csak az uzsorásoknak fog pittymallani. Sokan már is rettegnek a jövőtől. Csak valami keresetforrás lenne! E bó 21-éu megjelent községünkben a phylloxera vastatrix megvizsgálására miniszte- rileg kiküldött biztos tek. Fries József úr s behatóan megvizsgálván két napon át szüleinket bámulandó szenvedélyei kutatta kereste e pusztító rovart de hála az éguek! a berhidai szőlőkben nem talált, ellenben igenis a sáári pusztabeliekben bárom helyen is fedezett fel a hol véleménye szerint a baj szénkénegelés által még elfojtható de már a Papvásárján nem. A szakavatott kitartó vizsgálat folyama alatt fedezett fel ugyan Tyroglyphus phylloxerát a tőkében, amely ha nem is látszik lényeges kárt tenni, de mindenesetre nem valami hasznos vendég. Tortrix pillerianna nem találtatott. A Rhynchites Bunleti-nek (pedrő) mely leginkább tavaszkor lepi meg a gyenge leveleket itt-ott nyomai vannak, de e rovar különös veszélyei nem jár. Aranyos diszély (levélrágó) a melyről Somlyóhegyen panaszkodnak nincs, valamint Aphíó sem létezik a melynek rokonfajtája a rózsákon a káposztafejeken apró zöld hernyó alakban szokott észleltettni. Penészbogár több tőkén van, de ez nem eleven állatka, hanem növény s a talaj okszerű meg- munkállása által eltávolítható. Általán véve tehát a vizsgálati eredményt itthelyi szőleinkre nézve teljesen kielégítő mert azokban t. biztos úr ez alkalommal nagy örömünkre a A kitárt ajtóban egy hivatalos külsejű úri ember állott és sorban szemügyre vette a kocsiban ülőket, mig végre tekintete rajtam és Vikin akadt meg s miután hol a kezében levő iratot, hol pedig beunünket vizsgált, belépett — és igazolványainkat kérte. Előttem, a ki eddig semmi rosszat sem gyanítottam, most egy pillanat alatt feltárult a végtelen komoly valóság. Erre az eshetőségre teljesen készületlenek voltunk. Egy néhány '.névjegyen kívül semmi, de semmi egyéb igazolvány nem volt birtokunkban s igy egy cseppet sem csodálhatni, ha ennek a bolond körülraénynekjés ezenkívül még szökésünknek tudata mindkettőnket a legnagyobb zavarba hozott úgy, hogy ide oda kapkodtunk, valamit hebegtünk, de mindez annyira magán hordta az ijedség jellegét, hirtelen mentegetőzéseink oly össze vissza ku- száltak és egymáséval homlokegyenest ellentmondók voltak, hogy a bennünket felszólított egyén méginkább megerősödni látszott gyanújában és udvariasan ugyan, de határozottan felkért a kiszállásra. Ebben a kétségbeejtő pillanatban még egy utolsó kísérletet kívántam tenni, hogy valami iromány, levél vagy bármi más által magunkat mégis igazolhassam, midőn a rémülettől elnémulva — estem vissza ülőhelyemre, mert tizennégyezer forint készpénzt tartalmazó tárczámnak — csak hült helyét találtam. —■ — Hogy ekkor a guta azon a helyen meg nem ütött, azt mind e mai napig bámulom! Most már nem voltam zavarban, ijedség, rémület, aggodalom, minden, minden elmaradt, akarat nélküli, öntudatlan, sem látó, sem phylloxera vastatrix létezését még nagyító üveg segélyével sem állapíthatta meg. Innét kis-kovácsira, onnét pedig Ősibe irányzá útját Várpalotára igyekezvén. Szerencse kisérje útjában s köszönet jó tanács s felvilágosítás adásaiért! E hó egyik első napján ép délben eddig ismeretlen okból egy ház gyuladt ki. de loca- lizálni sikerülvén a tüzet csak egymaga égett le. Biztosítva volt. Ezt megelőzőleg künn egyik pusztán is egy majorépület hamvadt el sok szénával. A minap említett sertvésdög már végkép megszűnt. Most gyaknbban van esőnk, s az ezzel járó üdébb légáramlat vidékünk közegészségi állapotára jótékony befolyással van. Fogadja fék. szerkesztő ur stb. Eplényi Márton. HÍREINK. Veszprém, 1881. aug. 28-án. *Molnár Aladár temetése múlt ked den d. u. 3 órakor a közönség óriási részvéte mellett ment végbe Balaton-Füreden. A délelőtt folyamában s a délutáni első órákban kocsi kocsi után érkezett a szomszédos megyék minden részéből s különösen Veszprémből, a halottas házhoz. Az elbúnyt egykori választókerülete számos község által volt képviselve, igy Szent-Gáll, Vámos, Tóth-Vázsony, Szent-Király Szabadja, Nagy-Vázsony, Herend, stb. elöljárósága volt képviselve. Ott láthatók Jankovich somogyi főispánt, Bóné fehérmegyei alispánt s Veszprémmegye képviseletében Kolosváry főjegyzőt s a megyei tan- felügyelőt Stáhlyt. Qtt voltak Balaton-Füred notabilitásai mind, Écsy László úrral élükön; a veszprémi káptalant ns. és főt. Forintos és Németh kanonok urat, a kegyes tanitórendet főt. Lévay Imre s Perger József urak, a tihanyi apátságot a főapát ur ns. s főt. Simon Zsigmoud, az orsz. tanítótestületet Kanovits György úr, a b-füredi szeretetházat Nagy Áron s a fővárosi szeretetházat Szőcs András ur, az irói világot Jókai Mór, Berecz Antal, Endrődi Sándor, Halassy Aladár, Prém József, Verhovay Lajos s lapunk szerkesztője képviselték. Az elbúnyt számos tisztelői közül ott láthatók a Csapó, Keuessey, Krisztinkovits családokat, Waldstein grófnő ő méltóságát, us. Pöschl Károlyt, a Szentirmay-családot, Pe- czek Gyula s Kleczár Ferencz urakat, a veszprémi iparosok legkiválóbbjait stb. koszorúkat küldtek: Az országos tanítótestület képviseleti közgyűlése, „Molnár Aladárnak.* A főv. sze- retetházi egylet, „Molnár Aladárnak,* A nagyvázsonyi választókerület, ,1872 — 1881. években volt országgyűlési képviselőjének.* N.-vá- zsonyi izr. hitközség, „tiszteletük jeléül.* A mérsékelt ellenzék, „Molnár Aladár felejthet- len barátnak.* Az orsz. polg. isk. tantestület, „Molnár Aladárnak hála emlékül.* GrófWáld- stein Agnes, „Viszontlátásra.* A veszprémi izr. hitközség, „A türelmesség nemes bajnokának.* A pesti izr. hitközség, „Molnár Aladárnak.“ Hálás zsidó tisztelői, „Molnár Aladárnak.“ Jókai Mór és családja, „Molnár Aladárnak.“ „Molnár Aladárnak“ K. C. Kléczár Ferencz, „Molnár Aladárnak.* „Megalapítójának és elnökének* a b.-füredi szeretetház. Az országgyűlési mérsékelt ellenzéki kör),Molnár Aladárnak.“ „Feledhetlen rokonának.* Pap Gyula és családja. Székesfehérvári rokonai „Molnár Aladárnak.* „Szervezője és volt igazhalló báb lettem a ki kényük kedvük szerint hagyta magát poroszlói által megkötöztetni és elvezettetni. Fel is köthettek volna minden jaj szavam, minden panasz kiáltásom nélkül. De egyelőre ennél kegyetlenebből bántak el velem. Egy pincze8zerü, sötét, alacsony helyiségben nyertem vissza eszméletemet — s első gondolatom Viki volt, Viki, az én imádott, egyetlen Vikim, a kit nem láttam magam körül sehol, a kitől megfosztottak, a kit elraboltak tőlem kegyetlen hóhéraim! Nem törődve most már elveszett tározómmal, nem törődve a velem együtt elzárt, szemenszedett gonosztevők gúnyos hahotáival, nem törődve semmivel a mi volt, vagy lesz, elleledve múltat, jelent, jövőt, csak egyetlen vágyom volt: Vikit láthatni, Vikivel még egyszer beszélhetni, megtudni hol van? És ez a kínzó vágy őrültté tett: tombolni, lármázni, ordítani kezdtem mint egy vadállat s nem kétkedtem rajt, hogy e rémes perczekben fejemet börtönöm nyirkos falain zúztam volna szét, ha kezemet, lábamat, bilincsekbe nem verik s a legcsekélyebb mozdulatra is képtelenné nem tesznek. így töltöttem azután, ezt az örökkévalóságnak tűnő éjszakát, lelánczolt Prometheus- ként, kinek belsejét a gyötrő gondolatok ezrei marczangolták, de a ki mind e kínok alatt meghalni nem, csak megőszülni tudott. Mert hajdan hollófekete fürteim — ezen éjszakán szürkültek meg. Mintegy megtört aggastyán álltam más- nap a rendőrfőnök előtt. Lábaim reszkettek a a kimerültség miatt alig voltam képes beszélni.
