Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-08-07 / 33. szám
A VIDÉK. Péthi fürdői levél. 1831. augusztus 5. Ha Karlsbadba a májbetegknek, Gleichenberg a tüdőbetegeknek tesz jót, miért ne lehetne hasznos az ábrándozó szerelmeseknek Péth? — Ugy-e eltalálják kedves olvasóim, hogy csupa szép hölgyek és fiatal művészek jönnek ide eltölteni a saisont. No az igaz, hogy különös egy fürdő ez. Egyik részén a szép szemek caniculájánál kell, hogy tüzet fogjon a legvizesebb cserfa taplóból faragott szív is, a más oldalon az uszodában meg fagylalttá készítik ki a szegény halandót. De jól van ez így berendezve, a trópusoktól egész az északi sarkig. Képzeljék, vannak emberek kik képesek itt is úszni egész nap — a boldogságban, hanem hiszen ez is ám a legkényelmesebb fürdés. Július 30-án a palotai nőegylet rendezett be itt egy különös gőzfürdőt (no lám, csak meglátszik, hogy a palotai doktorok a nőegyletnek elkényeztetett gyermekei, megtesznek mindent a kedvükért a nők.) Leirom a berendezést, hogy mások is hasznát vehessék. Kihirdették mindenek előtt, hogy lészen tanczmulatság, s a tánczterem Kellőképen fel- zöldágaztatott. Este aztán összegyűlt a közönség, s a czigány már húzta (mert a pénztárnok bácsi is húzta ám akit lehetett) kezdett a közönség izzadni (ki hatos, ki bankót.) Hát aztán mikor tánczra perdült a fiatalság, tyhű! Akkor vettük észre, hogy ez a sok doctor felcsúfolt bennünket, rá vagyunk szedve, táncz- mulatságért fizettünk és gőzfürdőt adtak. Ezért vettek hát dupla belépti díjat? Azt hihetné kedves olvasóm, hogy itt csak a vízből-vízbe, csöbörből a vödörbe juthat az ember, s addig van a szórakozás. Pedig nem, — van itt szárazabb mulatság is. A százados fák lombjai által beárnyalt ligetek és erdőségek viszhangos magányában elmélázni a fülmile panaszos csattogásain, s hal- gatni a méhek zummogását, s elábrándozni — nos ez csak nem vizes mulatság? Semmi esetre. így mulatnak a péthi fürdő vendégek kik mint mondtam, hosszú és rövidhajú művészekből és bájos szerelmes kis lányokból állanak. Mindegyik keresi a magányt — meg is találhatja elég nagy a liget — s egyedül ábrándozik. A fülmile egyszer csak elhallgat — a fészkét rakja ; az ábrándozó ifjú és lányka is megunták a liget magányát, melyből kihal a fülmile dal. Együtt ülnek, s fülmile panasza helyett hallgatják egymásét. Az esti szellőn reppenve az erdő sűrűjében oly szépen visz- hangzik a dal: Hej mire aratásnak vége lesz, Éz a kis lány az én feleségem lesz. Jól van, tehát a saison végén még is elmondhatjuk, hogy a fürdő használt — adieu ábránd. F. Győr, aug. 2. 1881. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Eddigi hallgatásomnak főoka az volt, hogy egy kis kirándulást tettem, Sopronig lehetett ugyan, de én előttem közelebbről le nem irható okoknál fogva, épen elégséges volt arra, hogy utamat más irányban, tüskén bokron keresztül véve a liget legzajosabb részének sokadalmában eltűnjem. Ezt a kis intermezzot egyébként nem azért említem fel, mintha általa az igen tisztelt szabó mester urakat a házi állatok tar- tásábani nagyobb óvatosságra kívánnám inteni, hanem csak annak igazolására, hogy a mint az további elbeszélésemből ki fog tűnni, gyakran a legjelentéktelenebb ok mily végtelen nagy okozatot vonhat maga után. Részemről legalább bátran elmondhatom, hogy az az elém szaladó parányi kis patkányfogó eb adott egész életemnek fordulatot. Ugyanis, első ijedtségemből felócsudva a .Paprika Jancsi* birodalmának kellő közepében találtam magamat s a mint itt a csepü- rágó ezermesterek tarka-barka bódéinak zűrzavarából további menekvést keresendő körültekintők — szemeim egy, az utszélén felállított .panoráma* bejáratánál tündöklő — ideális szépségen akadtak meg. Megméltóztatnak győződni róla a továbbiak folyamán, hogy egy cseppet sem nagyítok, a midőn azt állítom, hogy az első pillanatban annyira megvoltam lepetve, hogy hajlandó voltam azt hinni, miszerint az egész jelenség nem egyéb, mint a bejárat többi csecsebecséi közé elhelyezett s csak az ilyen ma- gam-féle jámbor emberek elbolondítására, csa- logatóul kitett — viaszbaba! Persze, hogy azt — gondolám, a mint tovább szemléltem — mi is lehetne más. Már ki is gondolna olyat, hogy még ilyen is lémentem a városunkból kiiobogó Győr, Sop- ron-Ebenfurti vonaton. — Mindenek előtt ezen valóban áldásos vonatunk létezéséről kell említést tennem. Hogy mennyire képes egy ily vonat-kiépítése azon vidéket, melyen keresztül halad értékesíteni és a vidék lakóit anyagilag is emelni, valamint a közlekedést elősegíteni; — csak annak lehet erről fogalma, aki enn> f előnyeit és tetemes hasznait legyen az ak .i termelő, akár kereskedő vagy iparos, időről- időre élvezi. Nagyban emeli e vasút a régi jó híréről ismeretes Rábaközt, — mely nevezetes jó búzatermő földjéről és szép ló-tenyész- téséről. E vonat létezése óta Csorna mezővárosa oly élénk gabna vásárló hellyé nőtte ki magát, hogy Rábaközből már a Győri piaczra gabna alig szállíttatik. Jelenleg Csornán egy nagyszerű gőzmalom épül; mely a vidéknek összes őrlési szükségletét befogadja. Kapúvár vidéke a répa termelésből húz kiváló hasznot; mert Czenknél épen a vasút állomás mellett egy nagy czukor-gyár épült, mely az egész vidék répatermelését feldolgozza. Külömben is ezen vonat oly mérsékelt árak mellett szállít, hogy bárkit is meglep annak humánus tarifája és így nem rettenti vissza a termelőt buzgalmától, — sem a kereskedőt a bevásárlástól. Sopronban meglátogattuk a Szt.-Benedek szerzet derék házfőnökét a köztisztelet és szeretetben álló főt. Fuchs Bonifácz urat; ki is szokásos vendég-szeretetével fogadva, ebédre hívott meg, hol a tanári karral nagyon szívélyes néhány órát tölténk aztán a város megtekintésére siettünk. Sopron városa az építkezések terén igen nagyot haladt; a vasúti indóháztól a városba vezető út két felőli részén egész egy uj utcza épült és folyton épül. Becsületére válik e nemes városnak az is, hogy a magyar irodalmat és színészetet nagy előszeretettel pártolja. Győrött most kezd élénkülni a gabna- vásár. Megyénk területén már 6 hét óta nem volt eső; ennélfogva a kukoricza és krumpliterméshez kevés a remény, a babtermény már tönkre ment. A szőllősgazdáknak nagy reményük van az idei borterméshez, mert ez az időjárás azoknak kedvez. A gabnatermést a múlt évihez arányosítva két annyinak lehet jelezni. Ami az árakat illeti igen kielégítők; — úgyis a búza in. mázsája 11—12 írtig a rozs m. mázsája 7 frt 50 krtól 8 írt 20 krig, az árpa 7 fit 50 krtól 8 frt 50 kiig és a repcze m. mázsája 11 frt 50 krtól 12 frt 20 kiig kel el. A Magdolnái országos vásárunk is elmúlt, mely elég élénk volt; — eladatott 988 ló és 851 drb szarvasmarha, többnyire vonós-állatok vásároltattak. — A csalások ismét egy uj nemével állított be vásárunkba Kis György János ki is Boday János nevezetű tapolczai lakostól 87 forinton megvett egy lovat, a vevő fél a ló árában fizetett eladónak 50 forintot bankópénzben, a többi 37 forintott pedig aranyokban szolgáltatta ki. Ezen aranyos pénzek, melyek vakítólag csillogtak, játékpénzek .Spielmünze* voltak. A szegény eladó még jókor dicsekedett aranyaival, mert a furfangos csalót még meglehetett csípni és nála még 12 drb ilynemű hamis játékpénz találtatott. E gonosz csaló az itteni kir. ügyészségnek átadadott, hol egy ideig gondolkod- hatik a beválthatlan s értéktelen aranyairól. Fogadja tek. Szerkesztő úr stb. ‘Bauer Ferenc tezzék. Ki hinné azt el, hogy azok az aranyszínű. rövid, göndör fürtök, az a tejfehér arcz, azok a cseresznye szin ajkak — valóságos, élő, mozgó emberi lényei lennének. Dehogy lehetnek, már hogy volna az lehetséges. Fent az égben igen, de itt a földön nem ... Azután, hisz még a ruházata is olyan különös, még az sem olyan, mint az igazi, az eleven nőké szokott lenni; én legalább ilyen, sem nem férfi, sem nem női öltönyt még a — pesti corson sem láttam; de még is milyen jól áll neki, hasonlít benne egy kis marko- tányosnéhoz — czukorból. Hanem .. ni ni. .. ejnye, de furcsa... úgy tetszett, mintha megmozdult volna... vagy csak a szemeim káp- ráztak ... de még sem, mert csakugyan megmozdult, felkelt helyéről... már jön felém ... már előttem áll. Oh! hisz már érzem ibolyakék szemeinek szivem mélyéig ható sugarát, már hallom tiszta, csengő hangját a mint vi dáman zengedezi, hogy: .Tessék uram besétálni, csak húsz krajczár.“ ! Tehát mégis élő, eleven lény — tűnődtem továbbb, — tehát mégis lehetséges volna Igen. 0 valósággal előttem állt. S véle szemben ott áltam én is, én sze rencsétlen flótás, azt sem tudva hirtelen, hogy álom-e mindez, avagy valóság? Nem láttam én e perczben a körülöttem tolongó járó kelőket, nem éreztem én amint azok a lábamra tapostak, a mint innen is onnan is lökdöstek, nem hallottam én a közeli bódék másfél tu- czat kintornáinak ugyanannyi féle melódiáit — én csak őt láttam, én csak lázasan verő szivem dobogását éreztem s fülemben még HÍREINK. Veszprém, 1881. aug. 7-én. *Az iparos ifjúsági egylet Debre czenbe, a kiállításra küldendő tárgyai, — mint jeleztük, — a múlt vasárnap voltak közszemlére kitéve az egylet helyiségében. — Hogy ami kiállítóink nem lesznek utolsók az már bizonyos, de hogy becsületet és jóhírnevet szereznek a veszprémi iparosoknak az meg még bizonyosabb. — A kiállított tárgyakat múlt vasárnap 400-nál többen látogatták meg. Kiállítva voltak pedig: Auer Somától, egy szép vázlat egy hölgy-terem oldalfalainak festéséhez. — Auer Jakabtól, csinos téli tájkép víz festékkel és egy üveg czím-tábla aranyozott hitükkel. — Benkő Mariskától, egy fali kosár és egy igen szépen kihimezett könyvtábla. — Benkő Istvántól, egy vajköptilő — Benkő Ferencztől, egy u. n. csobolygó szép faragványokkal. — Bertalan Gyulától, egy tájkép haj-munkából, amely valóban ritka és dicséretet érdemlő mű. — Friedner Adolftól, egy kosár hajfűrész munka. — Heidenfeld Ignátztól, egy pár szép menyasszony czipo fehér atlaszból. — Farkas Istvántól, egy vég szűr-posztó. — Lukácsy Istvánnétól, szép ezüst hímzések. — Lang Miksától, 2 pár szép női, és egy pár férfi czipő. — Lipták Sándortól, az ismert kiállítótól 9 drb kulacs igen szép műfaragványokból. — Lehoczky Sámueltől, egy nadrág gyapjúszövetből varrás nélkül és egy kalap. — Pfilf Andortól, egy fehér kályha, egyes kályha részek, edénydarabok, ékítmények s rajzok. *Mint tudomásunkra esett Hévízy János derék, fiatal kegyesrendű tanárt városunkból Nagy-Károlyba helyezték. — Midőn távozását sajnálva vesszük tudomásul; akkor őszinte szívvel mondunk a jeles tanárnak Isten hozzádot! *Az almádi-i Anna-báli tudósítónk véletlenségből egy óriási hibát követett el .Többeket ugyanis a szépek közül, — kik e mulatságot szerencséltetni szívesek voltakjelen- létükkel, — kihagyott a tudósításból. Tudja ő ezt, hogy ez nagy bűn, azért bűnét helyrehozandó, tudtunkra adja, hogy ott voltak még: Nagy k. a. (Budapestről), Szalay Irma és Súly Katicza (Veszprémből.) *A b.-furedi Alma-bál múlt hó 31-én tartatott meg a gyógyépület nagytermében. Az ember nem is győzte nézni azt a sok kedves, fiatal tánczosnőt, kik büszke tánczo- saik karján kipirult, boldog arczczal lebegtek ide-oda. A karzatot páholyokká alakították át; azokban jókedvű öreg urak, nem tánczoló nézők gyönyörködtek a fiatalság jó kedvében. Hanem nagy hibája egy idő óta a b.-füredi Anna-báloknak — amit egyik fővárosi napilapunk is megemlít — hogy mig azok azelőtt az aristocratia minden tagjának mintegy megismerkedő estélyei voltak, most csak az ott tartózkodó mágnások zártkörű mulatságaivá változtak. Ezt az idein is lehetett tapasztalni. Bálkirálynőül sokan a népszínház leendő, bájos művésznőjét: Nagy Ibolykát emlegetik; mások a budapesti angol consul szeretetreméltó lányát teszik annak, ami ízlésünk mindkettővel megegyezik. Veszprémből jelen volt: a br. Fiáth család és Véghelyi Dezsőné. Ugyancsak B.-Füreden f. hó 2-áu a színház helyiségében tartottak hangversenyt: Scheida Rezső, a budapesti daláregylet jeles karnagya és Kauders Manó gordonka művész, Bojnitzer mindig az csengett, hogy: .tessék uram, csak húsz krajczár* ... és ott maradtam volna sóbálványként, földhöz szegezve, megigézve végítélet napjáig, ha a bejárat oszlopához lán- czolt majom, a mint már ezen állatkák nagy kedvelő az efféle tréfálódzásnab, egy gyors mozdulattal le nem kapja — kalapomat fejemről. Darvin szerinti ősapánknak ezen nem remélt bizalmassága nemcsak a publikumot hangolta kedélyesen kitörő hahotára, nemcsak az előttem álló tündér ajkaira csalt egy sokat jelentő mosolyt, hanem végre engem is felrázott álmodozásomból s teljesen meggyőződ- tetett, hogy mindaz a mi előttem feltárult, nem káprázat, nem tünemény, hanem tiszta, igaz s mindenek felett édes valóság. .Tessék uraim és hölgyeim, csak busz krajczár az egész; mezétláb is szabad besétálni. Tessék urak, tessék!* csicsergett tovább a kis pacsirta, mi közben kalapomat az illetéktelen kacsók közül kiszabadítva, leirhatlan kecses mozdulattal visszaadta — egy ujabbi, egy végtelen kedves mosoly kíséretében. Oh! ez a mosoly, ez a még soha eddig- elé nem látott isteni mosoly teljesen el vette eszemet s a földi boldogság — qintessentiá- jának e pillanatában szives örömest lefizettem volna nemcsak húsz krajczát, hanem húsz... nem, ezt már nem tehettem volna; húsz forintom nem volt. Hanem a húsz krajczárt, azt azután igazán oda olvastam kis asztalára s a másik pillanatban már ben voltam, láthatólag ugyan a panorama belsejében, de tulajdonképen a .szerelem bolondjai*-nak láthatlan birodalGizella k. a. közreműködésével. A két művész játéka Liszt, Schubert, Offenbach szerzeményeiből nagy tetszést aratott, de legjobban a mi kedves kis veszprémi énekesnőnk Bojnitzer Gizella k. a. tetszett; nagy bravourral énekelt egy részt a Hugouották-ból; hanem aztán hallaui is kellett volna azt a tapsvihart, mely felzűdult utána.. A jelen volt veszprémi hallgatók szemei büszkén néztek körül. Elég nagy közönség volt*Hymen. Bokrossy Lajos révkomáromi kéményseprő mester, városunk szülötte jövő kedden vezeti oltárhoz városunk egyik szép hölgyét Süttő Antónia kisasszonyt. Áldást kívánunk e szívből eredt frigyre. ^Rákászó estély Almádiban. A Balaton e kies helyén, Almádiban, az ott időző fürdővendégek mulattatására a fiatalság különféle szórakozásokról gondoskodik. Az Anua- bált különféle kirándulások követték, majd névestélyek tartattak, közelebb pedig egy ráká- szó-estély rendeztetett lampion- és fáklyafény meg czimbalomszó mellett. A rákok édesgetésére mindenféle force és kniffe alkalmaztatott, hanem csak nem engedték magukat rászedni s bellebb czurukkolván a .hullámzó Balaton közepéről* nyújtogatták ki ollóikat, fitytyet hányván velük a társaság felé, úgy, hogy a társaság egyik legdivatosb kedvű tagja szinte magára vette s apprehensióját azzal pa- ralyzálta, hogy nagy velenczei mascerade-ot rendezett. A férfiak a fürdőházba osonván, a nők fürdőlepleibe, úszónadrágjaikba s köpeuy- újjasaikba öltözködvén, föltették a czifracsip- kés tepsi kalapokat s günsemarschban vonultak át a hídon a rögtönzött csárda elé s itt a fáklyatíiz mellett éktelen ugráudozások között járták körbefogózva a daemonok pokoli tánczát. Aki látta ezt a szilaj baccanáliát, az nem kiváncsi — az alvilági örömökre. Ezután rendes franczia négyes arrangire-oztatott, mely után következett a lábficzamító gyöpös-csár- dások hosszú sora. A mulatságban mintegy 70—80 fürdővendég vett részt s eltartott éjfélig. *A veszprémi kir. törvényszéki és megyei díj no kok a mai délutáni órákban, a dalárda helyiségében gyűlést tartauak azon czél- ból, hogy a budapesti országos dijnok egyesülettel szövetkezzenek. *Szerencsétlenség. Jakab János Liter község levélhordója és éji őre Szigeti Fereucz veszprémi asztalosmester műhelyében alkuba bocsátkozott Beke Péter asztalos segéddel egy forgó pisztoly felett. — Alkudozás közben, a megtöltött revolver véletlenül elsült és a golyó Beke Péter asztalos segéd jobb vállába fúródott, ki a helyszínén nyomban összerogyott. Hogy a seb veszélyes-e? azt még nem tudhatni. A sebesült azonban azounal gyógykezelés alá vétetett és ez idő szerint a kórházban gyógyíttatik. — Hogy hozzá nem értő emberek kezében minő veszélyes a fegyver, mutatja ez a szomorú eset, melynek áldozatja majdnem egy ember élet lett. *Panasz érkezett be hozzánk, hogy a .Plosszer sétányon* lévő híd oly rozzant állapotban van, hogy azon isten kisértés átjárni. Az illetékesek figyelmébe ajánljuk. *Felkérettiink a következő sorok közlésére : Hirdetmény. Tisztelettel alólirt bizottság ezennel közhírré teszi, hogy az idei egy gépkiállítással egybekötött budapesti VIII. nemzetközi gabona- és magvásár folyó évi szeptember hó 1-ső napján fog megtartatni, és hogy ezen gabona-vásárra nézve kibocsátandó egyébb hirdetmények és határozatok mában; mert, hogy ekkor már valóban ennek a statusnak polgára, valóban felavatott .szerelem bolodja* voltam, nem pedig más, közönséges halandó, az azonnal kitűnt már csak abból is, hogy mig a többi józan észjárású vendégei a bódénak iparkodtak pénzükért a kis üveg-ablakokon át látható mindenféle szépségeket sorban végig nézegetni, addig nekem első dolgom volt a deszka falazaton egy keskeny nyílást kifürkészni, hogy onnét ,őt,* kiben előbb kívülről gyönyörködhettem — szemtől szemben és ingyen, most innét belülről csodáljam — semmiképen sem szemtől szemben, húsz krajczárért. De mikor nekem ez is nagyobb élvezetet nyújtott, mint a többieknek azokon az üveg táblákon át — talán a paradicsom. El is nézegettem volna én őt innen is, a jó ég tudja meddig, ha egy közelemben álló s mind gyanusabban és gyanusabban szem- lélgető szolga-féle fiatal ember nem figyelmeztet, hogy már régen elszélyedtek a többi nézők, és hogy mára vége az előadásnak. Mely gyengéd utasítást elérte, minthogy különben annak az oldalfüggönynek is, mely mögött a bejárat tündére eltűnt, már jó régen hiába vártam széttárulását, magam is kibotlottam a bódéból és neki indultam — a korom sötét éjszakának, melyben nem világított számomra más, mint az a parányi kis láng szivemben, mely még csak alig-alig lobogott ugyan, de azért már — égetett ........... He jh, ha az ember ezt a lángot még idejében el bírná fojtani — vájjon jobb volna-e ? gondolkodám hazamenet... Vagy tán nem is gondolkodám; mert, bár permetezett a csen-
