Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-01-23 / 4. szám

már éveken által állandóan több lábnyival magasabb, mint lennie szabad volna Gróf Mikó Imrének a fentebbi gyűlés jegyző­könyve és mellékletei alapján hozott határozata csak a 12 hiivelyknyi viz felesleget engedélyezi, de csak öt évi kísérlet képen, melynek letelte után az addigi ta­pasztalatoknak alapján új intézkedéseknek kellett volna bekövetkezni. Gróf Mikó Imrének határozata tagadásba veszi a szakértők által megállapított azon tételt, miszerint a Balaton víztükrének megállapított magasságban leendő fentartásához megkivántatik, hogy a Balaton vizéből a Sió csatornán másodperczenkint 317 köb lábnyi víz­mennyiség folyon ki. A szakértői tételnek tagadásba vétele kellő alap­pal nem bir, azon felül lényeges hibául veendő az, hogy a nyári elpárolgás és a kifolyandó vízmennyiség mel­lett számításba nem vétetett azon víztömeg, mely a Balaton egész környékén abba számos folyókból és pa­takokból beömlik, pedig mindezek figyelembe veendők annak meghatározásánál, mily mennyiségű viz eresz­tendő ki a Balatonból, hogy a kellő magasság folyto­nosan és egyenlően fentartassék. Ez annyival inkább szükséges, mert a szomorú tapasztalás igazolja, misze­rint a Balaton víztükre évek óta több lábnyival, idő- szakonkint egy egész ölnyivel is kelleténél magasabb. Az 1867-iki október 10-én Székes-Fehérváron tartott értekezlet ideiglenesen 12 hüvelyknyi viz ma­gasságot helyben hagyta ; a zugénak újból leendő el­készítéséhez, vagy kijavításához tervet, a zugó keze­léséhez szabályokat alkottatni rendelt, s mindezek fo­ganatosítás előtt az érdeklettekkel, úgy Zala, Somogy és Veszprémmegyékkel, észrevételeik megtehetése vé­gett közlendők lettek volna. E szerint ideiglenesen és az érdekeltség további intézkedésének bekövetkezéséig minden az 1866. szeptember 3-ik füredi gyülekezet megállapodása szerint maradott. Ezen gyűlésnél Zalamegye képviselétére nézve megjegyeztetik, miszerint a megye nevében megjelent tagok arra a megye által felkérve, nyilatkozat adásra jogosítva nem voltak. Keszthely város a Balaton ügy­ben legkevésbbé sem lévén érdekelve, a gyűlésben részt sem vehetett; vagy ha ezek arra feljogosítattak, ha­sonló jog ilUtte volna a Balaton melléki összes közsé­geket. Ezen gyűléseknek nyomatékos ellenmondások, és óvások daczára tett intézkedései mennyire ki nem elégítők, s azok mily ingatag állapotba juttatták az ügyet, kitetszik Zalamegye szolgabirájának a zsilip ke­zelési vizsgálatáról tett hivatalos jelentéséből, mely szerint a gyűlés által létezőnek állított viz magassági fix-pont nem létezik, sem a Balatonnál, sem a Sió csa­tornánál ; a víznek leeresztése rendetlen, szabályellenes, és a vizet kelleténél magasabbnak találta. Mind ezek után kétséget sem szenved az, misze­rint a Balaton lecsapolási ügy oly határozatlan állapot­ban, és csak újabb intézkedésig fenhagyott ideiglenes szabályok alatt áll, s ezek is annyira figyelmen kivfil hagyatnak, hogy a több oldalról feljajdulás méltán jo­gosultnak tartható, azoknak orvoslását állami érdek sürgősen követeli; annyival inkább,mert ez eddigiekből kitűnik, hogy a képzelt nagyobbszerü hajózás nem egyéb jámbor álmadozásnál, melynek létesítéséhez, ál­landó fentartásához a Balaton vize elégtelen; az e czélra tett eddigi kísérlet eredménye nem egyéb, mint a Balaton vidékén 70.000 holdnyi területnek vizalá ju­tása, az adó alapnak roppant nagy terjedelemben tör­tént, s évről évre fokozódó fogyatkozása. Szerfelett elhibázottnak, s a méltányossággal meg nem egyeztethetöleg tartjuk azt, hogy az eddigi főbb intézkedések a Balaton szabályozásra vonatkozó­lag egyedül az országos hajózási szempontból indultak ki azok a kellő vízmagasság folytonos fentartására irá- nyoztattak a nélkül, hogy az országos tekintet létesí­tésére országos alapból segély nyujtatott volna, sőt a zugénak újra építése és fentartása a déli vasúti és a somogyi lecsapolási társulatoknak, tehát épen azoknak terhére rovatott, kiknek minden költsége és törekvése oda irányul, s kiknek érdeke azt kivánja, hogy azon zugó ne létezzék, a Balaton vize a meghatározott vo­nalon alól szálh'ttassék. A különben is kivihetetlennek bizonyult hajózási országos szempontnál minden esetre fontosabb tekintet alá esik a Balaton magas vize által elborított és haszontalanná lett 70.000 holdnyi terület­nek hasznosítása és ezzel közvetve azon 70.000 hold­dal kapcsolatos gazdaságok forgalmának jövedelmének emelése, az adó alapnak növelése és azért újabban is, sürgősen kérjük ; a Balaton magas vize által közvetlen a Balatonmelíéken, úgy a kapcsolatos völgyekben is okozott viszás állapotokat és károkat szakértő által megvizsgáltatni, az összes érdekletteket közös tanács- kozmányra összehívni, és e képen alkalmat nyújtani, hogy az érdekeltek az 1871: 30, 1870: 34. t. ez. által megadott jogaikkal élve, saját költségeikkel saját ba­jukat saját belátásuk szerint a törvény értelmében or­vosolhassák.“ Ezen emlékirathoz részünkről igen keveset ad­hatunk. A Zala alsó szakaszának szabályozására ala­kult társulat jogosan követelheti, hogy a Balaton vize az engedélyezett magasságon felül vissza ne tartassák ; mert a Balaton lévén a Zala folyó vizének az emésztöje, ha a Balaton tükra 6 —7 lábnyira meghatározott vona­lon felül emelkedik, ez által a Zala vizének eséséből ugyanannyi elvonatik, a vízlefolyás akadályoztatik, pe­dig ezt az 1840: 10. t. ez. tilalmazza. Hasonlóul jogosan követeli a Balatonvidéki ér­dekeltség is, hogy az 1871: 39. 1879 : 34. t. ez. alapján társulattá alakulhasson, sorsa, és érdeke felett önmaga rendelkezhessék és pedig az idézett törvények által biz­tosított ártéri birtok arányában megjáró szavazási jog­gal, s ne kénytelenítesék arra, hogy az egész szabályo­zási ügy e törvény által kijelelt közegnek rendelkezése alól elvonatván, oly idegen hatalom kezére adassák, melyet törvény szerint ez meg nem illet, annál kevésbbé illeti azon korlátlan rendelkezési jog, mely az érdek­lettek teljes mellőzésével, sőt tiltakozásuk ellenére is a szabályzást eredeti rendeltetéséből kiforgatta, a ko­rábbi évek örvendetes eredményét nagy részben meg­semmisítette. Iparunk ügyében. ;A „Veszprém“ szerkesztőjéhez ) Herend, január 19-én. Becses lapjának folyó évi második szá­mában olvastam, az ipartársulatokra vonat­kozó jeles czikket, a mely szintén a kényszer­társulást mondja ki az ipart űzőre kötelezőleg. Nagyon helyesen fogja fel czikkiró ,azon nézetét, hogy a mostani alapon, a becsületes ipar nem fejlődhetik, mert a ki figyelemmel kiséri hazánkban az iparfejló'dését, az bizony kénytelen beismerni, hogy a becsületes ipart leszorítja az úgynevezett szédelgő ipar a kflzd- térrő'l. A most fennálló ipar-törvényeink, az ipar­szabadság helyett, annyira szabadosságot nyi­tott az iparnak, hogy az ilyen szabadosságon nem lehet az ipart úgy fejleszteni, hogy a kor­követelményeinek becsülettel megfelelhessünk. Az iparszabadságot, szabadossággá fej­lesztettük, már pedig a kettő között igen nagy a különbség, mert az egyik a haladást fog­lalja magába, míg a másik annak útját állani törekszik. Minden foglalkozásnak nézetem szerint, a képzettség adja meg a reális alapot, kép­zettség nélkül nem lehet képzelni becsületes munkát, ez kétségbevonhatlau igazság, az ipar ezerféle ágaiba, nem-e a képzettség által le­het alapot teremteni? A mi nem képzettségen alapszik az elébb, utóbb magától összve om­lik, az ipart tehát képzettség által kell fej­lesztenünk. Tehát az iparszabadságban része­sülhessen mindenki, a ki képzettségének olyan jelét tudja felmutatni, hogy az által iparának becsületére válhasson. Ha tehát az ipartársulatokat, a törvény- hozás feunakarja tartani, szükséges lesz azo­kat valami rendelkezhetési joggal is felruházni, p. o. az ellenőrizhetési jogot, és a vélemény­adást a társulatok gyakorolhassák, mert csakis a társulatok tudhatják a társulatba való fel­vételt kellően ellenőrizhetni. Ha ennyi joggal sem lesznek az ipartársulatok felruházva, akkor az ipartársulatok fennállásának, semmi értelme nincsen. Fogadja tek. szerkesztő úr stb. Fejes Dániel. =Veszprém, január 23. — (Hazai szemle.) Az országos csendörség behoza­taláról szóló törvényjavaslat most targyaltatik az országgyűlésen. —Kolozsvárott az 1872. évben felállított m. k. tudomány-egyetem, a .Ferencz József“ nevet nyerte. — Szegeden az új népszámlálás szerint 72.000 lélek lakik. — Deák Ferencz országgyűlési beszédei. Kónyi Manó úr, az országgyűlési gyorsiró- főnök, Deák összes 1866 év óta maradt be­szédeit összegyűjti és sajtó alá rendezi. — Budapesten dr. Eresz Géza orvor egy 9 hó­napos gyermeken a ragályos fekete himlőt fedezte fel. — Egy örült tette. Bécsben Ullman Lipót házbirtokos őrüiési rohamában revolverrel rálőtt anyjára és menyasszonyára, azután pedig magát akarta agyoulőui. Sze­rencsére a lövések nem voltak halálosak. Az őrültek házába szállíttatott. — Alsó-Lend- ván távirda állomás fog nyittatni Csáktor­nyáig, a kormány engedélye m. é. deczember 28-án kelt. — Váczott az ottani fegyházban egy több évre elitéit fegyencz, gyilkossági kísér­letet követett el Batta lelkész és a börtönőr ellen, azonban szerencsére ez teljesen nem sikerült, amennyiben csak életveszélyesen se­besült meg a két, hivatásának ernyedetlen buzgalommal megíelelni törekvő áldozat. Négy ikergyermeket szült Varga nevű százhazi lakos neje, s kettő közülök meghalt. A másik kettőt a főváros felvette a gyermekmenhelybe s a község költségén fognak neveltetni. — Liszt Ferencz római tartózkodásából hazá­jába tért, hogy a budapesti zeneakadémián mint igazgató-tanár megkezdje tanításait. — Károly Tivadar bajor herczeget a bécsi orvosi egylet tiszteletbeli tagjává szándékozik választatni. A herczeg tudvalevőleg az orvosi tudományokban kiváló jártassággal bir. — Bécsben egy jeges verem töltése alkalmával feledékenységböl két munkás oda záratott s ott 48 óráig étleu szomjan a jég közzé bújva várták megmentésüket. Veszélyes betegek. — A trónörökös mint hírlik Egyiptomba, on­nan pedig Jeruzsálembe utazik. — Kapos­várott egy „Kaposvári Kereskedelmi ifjak egylete“ czímü egyesület alakult. — Kapos­várt a nemzeti casiuó zártkörű bálja február 7-én lesz. — Keszthelyen folyó hó 22-én tánczczal egybeaócött muaedvelői előadás ren­deztetek. — Székesfehérvárott az új nép- számlálás szerint 26512 létek lakik. — Be­kebelezés. Fehérmegye területén levő Veréb község, adóügyi tekintetben 1881. február hó 1-től kezdve a székesfehérvári kir. adóhivatal területéből a vaáli kir. adóhivatalhoz kebe­leztetek át. — Egy torontál megyei köz­ség elöljárósága ilyen bizonyítványt állított ki: „Alólirt községi elöljáróság hitelesen bi­zonyítja, hogy az elébe állított tehén nem tehén, hanem ökör.“ — Aradon egy »Iro­dalmi kör“ van alakulóban. — A keszthelyi jegyző, Schönfeld Károly e iió 3-án eluta­zott és azóta semmit sem tudnak felőle. Öngyilkosságtól tartanak. — A kismonostori nagy korcsmában a fiatal korcsmárosnét is­meretlen tettesek megölték, miutáu a _ leg­rútabb tettet követték el rajta. — Rémes eset. Aradon négy iskolás fiú a Maroson korcsolyázván, a jég alattuk beszakadt, — mind a négy odaveszett. — Kivégzés Kas­sán. Sarkadi István 65. ezredbeli közlegény rablógyilkosság miatt a kassai hadbiróság által kötél általi halálra Ítéltetett. Az Ítélet már megerősíttetvén, az végre is íog haj­tatni. — Sárváron és környékén uralkodott vörhenyjárvány megszűnt. — A pápai ált. ipartársulat betegsegélyző pénztára javára 1881. február hó 12-én zártkörű tánczvigal- mat rendez. — A zala-egerszegi posta- hivatal m. évi decz. 1-én kincstárivá alakít­tatván át, a nagyobb összegű postautalványok közvetítésére felhatalmozott postahivatalokkal való forgalomban a fentebbi időponttól kezdve 500 írtig terjedő távirati utalványok felvéte­lére és kifizetésére hatalmaztatok fel. — Bóné Gréjza Fehérmegye alispánja folyó hó 26-án a bió zsilipjének szabályozása tárgyá­ban Siófokon gyűlést tart. — A vaáli járás felső vidékének küldöttségét, mely a buda- győri vasút biai vonalának kiépítésénél József íőherczeg befolyását kérte, e hó 16-án fogadta. — A „Vadász és Versenylap“ szerkesz­tősége a napokban ülte meg tennállásáiiak 25-ik évfordulóját. — Jég közé fagyott. Weisz nevű tanító Zentárói tizamádra meuvén, hogy hamarabb odaérjen a Holt-Tiszán akart át menni, a jég azonban gyenge volt s le­szakadt, Weisz derékig merült a vizbe és oda fagyott. — Csiky Gergely dráma irót Uj- váry Béla iró rajta kapta, hogy az ő egyik müvéből lopta a „Mult“ czímü elbeszélés esz­méjét sőt egyes kifejezését is. Valaki most védelmébe veszi Csikyt. Nem marad hátra most egyéb, mint azt kérdezni, — hogy me­lyik a nagyobb tolvaj. — A vasút által el­gázoltatok Szabadkán egy 10 óv óta ok állomásozott obsitos huszár. Most ép szárma­zási helyére akart utazni, de midőn a vonatra lépni akart, egyik lába elcsúszott és a vonat alá került. Rögtön meghalt. Egy vésztői la­kos arra fogadott, hogy 3 hétig semmit sem eszik, csupán czitromlével táplálkozik. A foga­dás tiz arany. — Budapesten lóvasutat épí­tenek ki az új lóversenytérre. A vasút a nyári versenyekre ki lesz már építve. Budán nincs viz, a II. kerület két kútjában ugyanis úgy megfagyok, hogy vizet absoluto nem ád. — Özv. Szilágyi Pálné, Bulyovszky Lilla is­mert színésznőnk édes anyja Budapesten meg­halt. — Uj magyar herczegek. Hir szerint Audrássy Gyula és Festetich György grófok a trónörökös egybekelése alkalmából herczegi koronát kapnak. — Pocsár Jani váczi czigány prímás egyik fiát pappá, másikát ügyvéddé ne­velte, leányából pedig franczia é3 zongora mes­ternőt képeztek. — Mulatságos gyógyszert talált fel Wagner Richard. Ő ugyanis azt hi­szi, hogy zenével legsikeresebben lehet gyógyí­tani. Kiváncsiak vagyunk, vájjon a hectikus betegek a zene hangjai hallatára hogyan nye­rik vissza tüdejüket és kisérik a zenét énekkel. — A himlő Érköbölkuton nagy mérben dü­höng ugyanuyira, hogy alig akad ember, ki a holttetemeket a temetőbe kivigye. A VIDÉK. Pápa, jan. 20. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) E hó 15-én tartották a pápai ref. pap­növendékek hangversenynyel egybekötött táncz- vigalmukat. Szólljunk először a hangversenyről. Nem szándékom a programm 12 számát sorba venni, mert igy tudósításom felette hosszadalmassá válnék, hanem amennyire lehet „rövid leszek.“ Közreműködött először is a „főiskolai énekkar,“ három számot töltve be, s helyét mindháromban derekasan megállva; miért a dicséret oroszlán ré3ze természetesen tek. Csekeő Gusztáv énektauír urat illeti, ki fárad- hatlan buzgóság s szakértelem által, rövid egy év alatt, a semmiből valóbau bámuiatosan sokat tudott teremteni. Szavalat volt kettő; egy komoly (Pó- kaiué) s egy víg (Sárai Mátyás) amaz Oroszi Jenő, ez Borza Mór papnövendékek által adva elő, a tőlük megszokott helyes felfogás, élénk­ség s kitűnő alakítással. Most következik tudósításom legkedve­sebb, de egyszersmind legnehezebb része. Könczöl Gizella urhölgy volt az első, ki megjelent a zongoránál, s előadta, — még pedig kitünően — Willmers „Változatok dán népdal fölött“ czimíí, a mily szép ép oly nehéz szerzeményét. Játékát művészi szabatosság, játszi könnyedség s finom elegantia jellemzék, » valóban megérdemelte a tapsvihart, melylyel a közönség megköszönte az igazi élvezetet. Csoknai Eliz úrhölgy szintén zongora- játékával ragadta el a közönséget, Székely Imre „Szigetvári emlék“ czímü szerzeményét mutatva be valódi művészettel. Mit mondjak játékáról? Elmondom egy egyházi hymuusunk írójával e pár szót: tökéletes volt minden tekintetben. — Legnagyobb érdeklődéssel nézett a kö­zönség Bojnitzer Gizella úrhölgy, Veszprém e bájos szépének fellépte elé. Sokat, valóban sokat várt tőle, s ha még is csalódott, oka egyedül a kisasszony volt, ki többet adott, mint amennyit a legfokozódtabb igényekkel is várni lehetett. Háromszor énekelt Veszprém csalogánya (nagy áriát az Trouba- dourból; Luigi Arditi „La Stella“-ját, s végül Állaga magyar népdalait) s már két első énekével a legnagyobb tetszést aratta, de oly falrengető tapsot, minő a magyar népdalokra következett alig hallott még az öreg „Griff“; hanem az is igaz, hogy még „úgy“ nem is sokszor énekelhettek benne. Énekeit a kitűnő zongorajátékáról helyben előnyösen ismert Tóth Dánielné úrnő kisérte. A tánczvigalomról röviden csak ennyit: jó kedv, pezsgő kedély volt amennyi kellett, közönség — s valóban válogatott közönség — pedig oly nagy számmal, hogy a négye­seket 70 pár tánczolta, a táncznak reggeli 5 óra vetett véget. Jövedelem a theol. könyvtár javára 75 írt. Fogadja tek. szerkesztő úr, stb. Felvinc\i Lajos. Zircz, jan. 20. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) „Korcsolyázni és tánczolni,“ ez most a jelszó. Annyi bizonyos, hogy mindkettő izzasztó mulatság, kivált ha az első Bokkacscsóként „kettősen, hármasán, négyesen“... a táncz meg úgy járja hogy „... hej dinom dánom...!“ De hova nem ragadja az ember a fel- hevült képzelet; hisz én nem tárczát, hanem egyszerű referádát akarok irui azokról kik nemcsak a korcsolya sport, de Terpsychore hódolói is. Folyó hó 15-én folyt tehát le nem ke­vesebb sikerrel, mint jó kedvvel a zirczi kor­csolyázó egylet „tánczestélye.“ Csak tánczestóly! fogja sziszszenteni fitymálva fogai közt a székváros tánczvigalmai- nak obiigáit rendezője. Igen, csak tánczestóly. Gyermekkorát élő egyletünk nem mert a nyilvánosság előtt mindjárt tánczvigalom- ban lépni fel; előbb óvatossan tánczestélybe ment s körülnézett, vájjon hódit-e annyi tán- ezost s ha igen, vájjon hivei maradnak avagy petrezselmet árultatnak-e vele egy netáni tánczvigalomban is? A jelzett tánczestély remélni engedi, hogy a korcsolya igen jó ezégér ott, hol szó­ban mulatság forog. * A terem fényes világítása ezer és ezer sugarakban tört meg a falak diszitésére ügye­sen felraggatott s kicsiszolt korcsolyák aczél- fényében. A tánezosnők sorában ott láttuk jó pél­dával előre menni a bárom női választmányi tagot Szó'nyeghyné, Szenténé és Eszlingernó urhölgyeket, kik mintegy a háziasszonyok szerepét vive, diadalmas arczczal, hódító mo­solyokat szórva, 8ürögtek forogtak mindenfelé. És a többiek! Kipirult arezuk, a sebes rohamok s néha a carambolek is... mintha csak a jégen lettünk volna. Ott láttuk még a tánezosnők sorában — bocsánat ha a gyorsaság, egyletünk e sar­kalatos tulajdona miatt valakit kifeledénk — Galamb Istvánná, Boday Aurelné, André Vilma, Erlitz Emma, és Tatarek Hermin urhölgyeket. A füzértáncz fenakadás nélkül, kedélye­sen folyt le, az abban szereplő diszes s nem csekély költségbe jött figurák beszerzéséért a választmányt, magának a táncznak ügyes ve­zetéséért az előtánezos Hulman Dánielt illeti az elismerés. A hangulat oly fesztelen, a jó kedv annyira csapongó s a korcsolyázásban már megizmosodott lábacskák oly fáradhatlanok voltak, hogy ezek együtt véve egy új mulat­ság rendezésének szőnyegre hozását ered­ményezték, melynek jó sikere egyleti höl­gyeink tapasztalt áldozatkészsége s buzgalma mellett már eleve is biztosított. Egyletünk alapszabályainak 1-ső §-a annak czéljaként azonban nem csak mulatsá­gok rendezését, hanem ezzel kapcsolatban igazabban ez által a zirczi társadalmi élet iejlesztését s felvirágoztatását is hangsúlyozza. Mennyiben felel meg egyletünk ez ér- dembeni feladatának s mily szép eredményt vívott ki magának már rövid fenállása óta is, azt legjobban megbírálhatja az, ki vala­melyik nap délutánján kifárad az egylet je­gére, melynek sima tükörén a legszebb egyet­értésben láthatja mulatni városunknak összes intelligentiáját. S mily szép képet nyújt e jégpálya;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents