Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-07-03 / 28. szám

megyénk területén voltak múlt hé 27 és 28. — A szabadelvű párt mellett harczolt Kautz, ki országosan elismert kapaczitás megbukott, és megválasztatott b. Mednyánszki Árpád a függetlenségi párt ifjú tagja. — A szigetközi járásban elbukott Varga Mihály kormánypárti képviselőjelölt, ki ellenében Krisztinkovich Ede győri ügyvéd szélsőbali lön megválasztva- A téthi választó kerületben ellenjelölt nem lévén s így Matkovich János földbirtokos mint a mérsékelt baloldal hire egyhangúlag lévén megválasztva. Végre a szt-mártoni járás pééri választó kerületében a fellépett 6 jelölt közül Szemenyei János budapesti ügyvéd lett a kormánypárt részéről absolut szótöbbséggel megválasztva. A választások a legszebb rend­ben folytak le, a készen tartott katonaságra nem lévén szükség sehol. Fogadja tek. Szerkesztő úr stb. ‘Bauer Jerencz­Vörösberény, julius l-én. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez) Vetéseink meglehetős állapotban vannak, nagyban és egészben véve az idei aratási ki­látásokat határozottan kimondhatjuk, hogy ter­mésünk jó leend. Az utaknak jó karban tartására szintén nagy gond fordíttatott az idén is Vörösberény és Almádi községek között. A kies és kitűnő fekvésű Almádi fürdőt már többen látogatják közel s távoli vidékekről a fürdő-idény fel- használása végett. Urögi Sándor, ref. tanító. Uj üstökösünk. Ismeretlen tájékok szülöttje; senki sem tudja, a mérhetlen világűr, melyik zugából ke­rült elő s nincs senki, a ki megmondaná, hová veszi útját. Egyszerre csak ott termett a sötétlő ég boltozatján, ma bámulatba, egykor félelembe ejtve a földnek népeit — s bevilágítva az éj sötétjét, büszkén terjeszti fényes üstökét az emberszem nem látta jövevény, mig csak újra el nem tűnik a végtelenség s homálynak ten­gerébe, hogy évszázadok múltán újra magára vonja a világ figyelmét, vagy örökre nyom nélkül vesszen el a szem elől! Valóságos czigánytempó. És csakugyan, mig az ég többi lakói, rendes polgárokhoz illően megszokott fegyel­mezettséggel futják meg örök időktől kiszabott pályájukat; mig azok sem késve, sem korázva, egy kérlelhetlen törvény szerint keringenek, hogy bizonyos idő leteltével újra visszatérje­nek e pontra, melyből kiindultanak: addig az üstökösnek meg van adva az a jog, hogy füg­getlenül, korlátlan szabadsággal, csak szive vonzalmát követve, fussa be a tért a végte­lenség egyik sarkától a másikig. Az üstökös az égnek szabad gyermeke, melynek nincs előre kijelölve útja, hanem oda szegődik, hol nagyobb a szerelem, nagyobb a vonzás ereje. Az égnek ily kóborló csillagát van al­kalmunk több nap óta bámulhatni. Északi irány­S te tujdonat uju honatya — ki, fel­tesszük rólad, hogy az előbbiek közé tartozol — nem remélt hatalmas hozsannával fogsz fogadtatni a — „régi“ honatyáktól! Épen igy fogadják, (hogy banális hason­lattal éljek) az első éves juristákat, másként a — balekokat, a negyedéves juristák, a — kozákok! Te persze el vagy ragadtatva, a leg­merészebb képzeletet is felülhaladó, váratlanul imposáns fogadtatás által! Hogy is ne!! Mi­kor férfiak, kiknek nevét a Pesti Naplóban olvasni, — s arczképét a Vasárnapi Újságban még megnézni is csak a legnagyobb hódolat, — s tisztelettel merészléd: — most húsostul, bőröstül feléd jönnek, s mint régi ismerősnek nyújtják oda baráti jobbjukat; — magas állású hivatalnokok, tudósok, államférfiak, kikkel szemben ijedtedben nem találsz hamarjában eléggé megfelelő magas czimezést — most, mintha legjobb barátjuk volnál — stante pede „pertu*-nak szóllítanak téged, az Isten háta megetti Dombszög nevű szerény falucska még szerényebb kis birtokosát!! Csoda-e, ha el vagy ragadtatva, vagy magyarán mondva: — meg vagy fogva! Kezdetét veszi rajtad a változás. A pazar fénynyel díszített „club‘-helyiség, hol még livrées szolga is több van, mint egész kerü­letben az — ur, — elfelejtetik veled azt a szegényes, kis — casinót, hol még, csak a minapában is oly szép egyetértésben döutöt- tétek el kántor urammal együtt a — világ sorsát; — a pesti magas díszes házak, a pár­ját ritkító fényes úri paloták, s monumentális ban, esti tizenegy óra felé válik láthatóvá. Magja egy elsőrendű csillag fényével csillog, üstöké egyenesen felfelé van fordítva. Nevét nem tudjuk; útját nem ismerjük. Láttatott-e már egykor vagy sem, azt egyelőre, mielőtt a perihelium — a pálya góc­pontjának a Naptól való távola, — a hajtás, a haladás iránya, szóval a pálya-elemek nem ismeretesek: megmondani bajos. Ezen elemeket meg kellene határoznunk, ha lehetne, de evégett majd csak szépen a szomszédba kell vándorolnunk megkérdezni Prágát s Bécset, hogy valamit megtudhassunk az égi szökevény kiléte felől. Az ily utón nyert értesüléseink azonban nem eléggé kimerítők; Bécsben ugyanis a fel­hős időjárás miatt nagyon rövidre szorítkozott a megfigyelés. A legbehatóbb tudósítást eddig- elé a brazíliai császár, Don Pedro, tudomá nyos nevén, Dr. Alcantara szolgáltatta. A se besség, mellyel ezen üstökös halad, óriási; igy juuius 1-je óta hetven fokot futott be az ég boltján. Hogy meddig lesz látható, azt előre nem tudhatni, hanem naponkint magasabbra lép az égbolton, 4—5 fokkal s igy kényel­mesen látható. Paliissa csillagász megfigyelése szerint két üstöké volna; ha ez áll, úgy igen valószínű a föltevés, hogy az 1807-ki üstökös­sel van dolgunk. A bécsi csillagvizsgálóban 23 estén figyelték meg és a pozitió megálla­pításán kívül konstatálták, hogy magja egy elsőrendű csillag, mely már 9 órakor este láthatóvá vált; az üstök körülbelül 10 fokra terjed el. Ezen üstökös május végével a déli földgömbön már látható volt s igy megjele­nése nem egészen váratlan. A cordovai (Dél- Amerika) csillagvizsgáló igazgatója Gould volt az első, a ki jun. l-én az üstököst meglátta és ezen felfedezését európai kollégáival táv­irati utón tudatta. Gould ezen táviratában egyenesen az 1807. évi üstökösnek deklarálja, amiben azonban kontinentális csillagászaink kételkednek, mert az 1807-ben megjelent üs­tökös adatai alapján Bessel annak keringési idejét 1700. évben állapította meg és igy új­bóli megjelenése majd csak a XXI. században volna várandó. Bármiként áll a dolog, olvasóinknak min­denképen igen érdekes tüneményt helyezhe­tünk kilátásba. A kóbor csillagok — kométák — nem­csak feltűnő alakjuk, és a néphit naivsága miatt, mely ilyentől várja a világ végét, — édekesek, hanem úgy pályájuk, mint a rajtuk időközben észlelt változások szempontjából is azok. Pályájukat illetve kétfélék: olyanok, melyek a planétákhoz hasonlóan egy bizonyos központ — Nap — vonzó hatásának alávetve, rendkívül hosszúra nyúlt ellipszisben, tehát zárt pályában keringenek; és olyanok, melyek egy hatalmas erő befolyása folytán kisodor­tatva a világűrbe, képzelet nem járta tájakat futnak be, soha vissza nem térve ugyanazon helyre, melyen egyszer időztenek. épületek — elfelejtetik veled kicsinké falucs­kád szalmafedeles viskóit; — — majd a közeledben, kulisza-titkokért leskelődző, s mephistói redőkbe burkolt „államférfim* ar- czok — elfelejtetik veled a derék, jó biró uramnak egyszerűen őszinte, becsületes arczát; — •— s sőt a folytonos „nagyságos uralás“ még azt is elfelejtetik veled, hogy a János gazda — a ki pedig, tenszavaid szerint, min­denkinek megadja azt, a mi dukál — még nem régen csak — „ténsur‘-nak titulált. .!! E mindenféle sok elfelejtés mellett aztán szép lassacskán elkezdesz feledkezni — ma­gadról is ! A hozzád közel harmincz-negyven év óta hűséges magyar-ruha viselet kezd „ostoba viseletének feltűnni előtted, és az őt év óta, örömben búban egyformán jó pörge magyar kalapot felváltva a — gavalléros cylinder! Aztán a gyalogjárás is kezd kényelmetlen lenni; — nagyon természetes tehát, hogy .rendes fiákért“ tartasz, (hiszen talán jól fog fizetni a — búza!) s az efféle kényelmes dolgokra való lolytonos gondoskodás meUett, világos, hogy — szépen kiczirkalmazott — programm bestédet, melyet még csak nem régen pompásan betanultál a tükör előtt, — most már a világért sem jutna eszedbe, annál kevésbbé persze azért, hogy azt megtartsad ; s mindezekhez hozzá a mi kétségkívül a leg­bosszantóbb — maga az országgyűlés is, hová eleintén már csak a tisztesség kedvéért is el-járogattál — kezd rettentően unalmas lenni; — s igy mi sem természetesebb, mint hogy bizony nem sokat törődöl vele; hiszen a club­ban sokkal pompásabban eltelik az idő, mert Hogy jelenlegi üstökösünk e két kate­gória melyikébe tartozik, majd csak a pálya­elemek megállapítása után fog kiderülni; ha ellipszisben kering, úgy földünk lakói újra fogják látni, ha pedig parabola a pályája, ak­kor, még egy pár napig gyönyörködünk benne s azontúl eltűnik — hogy soha többé vissza ne térjen. Az ily üstökössel azután néha megtör­ténik, hogy útjában nagyon közel érvén vala­mely hatalmas vonzású világtesthez, ez hirte len magához rántja és az imént még oly sza­bad üstökös megszűnt lenni. íme, egy üstökös halála! De a természet változatosságai kifogyat- hatatlanok s igy nem csak halni láttak üstö­köst, hanem születni is. így 1845-ben, a Biela őrnagy által felfedezett üstökös egyszerre csak domborodik, szélesből — szóval vajúdik — s néhány nap múltával egész Washington láttára megszületik az ifjú üstökös, mely eleinte vé­kony zsinórral volt anyjához fűzve, — tout comme chez vous — a mely csakhamar el­szakadt mire az uj világ-polgár önállóan neki indulhatott fényes pályájának. A mi üstökösünkről, még eddig nem tud­juk: vissza fog-e még térni vagy sem? Nem tudjuk mi sors várja őt: az enyészet karja, vagy tán épen anyai örömek? Anatole. Reflexiók. Alapjában minden ócsárlás őndicséret. A másoktól elvitatott érdem saját érdemeink lajstromát szaporítja. Kicsinyéivé mást, önma­gunknak hizelgünk. Minden gyalázó szó egy édes bók, melylyel dédelgetett énünkuek töm- jéuezünk. A másokról hangoztatott kedvezőt­len ítélet a választó-viz, melyi.ek segélyével az érczdomborművet homorúvá és ezt egy más fémalapon ismét domborúvá tesszük, Mephis- tophelest a tagadás teszi nagygyá. A positiv és a negativ puszta relatiok és egymással könnyen felcserélhetek. Az élet megtagadása: erény és az érdem megtagadása: itéleterő. A budhisták menyországa csupán negatiója a létnek. Az öröm Schopenhauer elmélete sze­rint csak a fájdalom negatiója. Hallgassátok az eunuchot, hogy prédikál a bujaság ellen! Nézzétek Lázárt, hogy becsmerli a világi jó­kat! A baukrótot, hogy szidja Mammont! A csúnya nőt mily mulandónak tartja a szépsé­get! Tekintsétek végre Zoilust, mint hunyor- gatja a szemeit ha Homerosról hall beszélni! Még az önvád és a saját személyünk fölött formulázott szigorú Ítélet és hizelgés, melylyel elfogulatlanságunkat és önismeretün­ket akarjuk dokumentálni. * * * A liliomot egy pók beszennyezheti, de mit árthat egy hernyó a sudár fának? Ha csak a szú meg nem őrli derekát, vagy a szél tövestül ki nem csavarja: lényét nem támadja meg a sok apró rovar. A férfi lelke meg van aczélozva el van pánczélozva a külső benyo­mások ellen, ügy látszik mintha a férfi lélek felületén annyira csekély volna a tapadás, hogy ami hozzá ér, hatástalanul, tehetetlenül lesik- lik; mig a női lélek lágy anyagában minden Dyomot hagy, bevésődik és elmerül. A férfi ott vagy pikáns híreket hallhatsz, vagy — elfoghatod a — pagátot! S ily érdekteszítő situatio közepette csak nem kívánhatja valaki, hogy az — ország- gyűlésre menj! ? Az összes bajok között, melyek társa­dalmunkat aláássák, — Írja egy ismert nevű, derék publicistánk — nincs egyetlen egy is, a melyről oly szükséges volna beszélni, mint erről. Hány derék, jómódú, boldog magyar családot tett tőnkre ez az országgyűlési nya­valya? Él valahol Békésben, vagy Nógrádon egy derék becsületes ember; elvégezte már úgy a hogy, a maga „négy deák-oskoláját,* s azután hazament, mert belátta, hogy a tudo­mányt nem az ő számára találták fel. Otthon átvett egy kis gazdaságot, mely épen elég arra, hogy az ember kényelmesen megélhes­sen utána, s egyszer egy esztendőben, — ha jó az esztendő, — két három ropogós ezrest kapjon a kezébe. Fájdalom, nem minden esz­tendő jó ám. S eszébe jut aztán valami nagyralátó mamának, vagy feleségének, hogy az ártatlan jó embert elevenen — képvise­lővé tegye! És lesz is belőle — képviselő, de ab­ból a fajtából, melyről e sorok imák hű dyt- hirambot, Abból a fajtából, mely úgy véleke­dik, mint — Tackeraynek az a nemes em­bere, a ki azt mondta, hogy csak két igazi mulatság van az életben; — az első mulat­ság: nyerni a játékban; a második mulatság pedig: veszteni a játékban ! Ott maradsz tehát szépen a clubban egy nagy compánia honatyával együtt: pagá­tot fogúi . . ! lelke ruganyos, a nőé tapadó, puha, engedé­keny. A férfi hat, a nő enged; a férfi tesz, a nő tűr. Az aktivitás és passivitás örök ellen­téte positiv és negativ sark. Egy drasztikus példával élve: mit tesz az, ha a férfit egy piszkos szolgáló magához ölelte? De érintse a nő ruháját fodrát egy durva kéz, zavarja meg szemének tiszta láng­ját egy állati tekintet, övezze át derekát egy brutális kar: szivét éri, lelkére ejt foltot. „És minden uj érintés fogyasztja A lélek drága himporát.“ A nő közönyös anyaga a mester kezé­ben. 8 mivé lesz a legtisztább márvány és a legfinomabb porczellánfőld egy goromba kon­tár kezében ? A nő egy hangszer: meg nem szólal magátul. A bang pedig, amit ád, attól függ a ki előidézi. Egy virtuóz ujjai allatt isteni zene, ha szél czibálja, őrült dadogás. * * * A női szellem küteriuma nem a pro- ductivitás, hanem a receptivitás mérvében keresendő. A szellemükről leghíresebb nők, George Sand, Stael, Stern, Quida stb. felül­emelkedtek ugyan a középszerűségen, de nem érték el a magasabb régiókat Vannak viszont ismeretlen, hirtelen nők, kik jóllehet mit sem produkálnak, szellemi fogékonyságban, élvezet- képességben felülmúlják azokat. Ezt csak az fejtheti és értheti meg, aki átértette a „Phi­losophie des ünbewusten“-t. Azok többet tud­tak, de kevesebbet értettek, ezek kevesebbet tudnak, de többet értenek. HÍREINK. Veszprém, 1881. julius 3-án. *Fáklyásnienet tartatott a múlt hó 25-éu szombaton a helyi kormánypártiak által Kisovics József apátkauonok és megválasztott képviselő tiszteletére. A menet a lövölde helyi­ségéből indult és zeneszó mellett ment fel a várba. Ott Pongrácz Dániel megyei árva­széki ülnök meleg szavakban tolmácsolta a megjelent képviselő s apát-kanonok urnák szivük örömét. Azután a képviselő ur szólt, megköszönve a bizalmat és megtiszteltetést; különösen pedig azt, hogy választói nem tar­toznak azok közé, kik „a papot a sekrestyébe küldik.“ — Azután a menet egy része Kiso­vics követet, más része Eötvös Károly duua- vecsei képviselőt éltetve, Szabó Imre lakása elé vi nult, hol ismét Pongrácz Dániel megyei árvaszéki ülnök ur tartott beszédet, meg­köszönve Szabó Imrének a párt érdekében tett fáradozásait. Szabó Imre rövid szavakban köszönőleg válaszolt. *Écsi László B.-Füred igazgatója B.- Füred volt két érdemdús orvosának Dr. Oesterreicher és Dr. Adlernak az újonnan épített gyógyteremben emléktáblákat akar állítani, és az erre szükságlendő költségek fedezésére a fürdővendégek közt gyűjtést in­dított. Megvagyunk győződve, hogy B.-Füred számos barátja és jóakarója „kik ott folyton uj életerő“-t nyertek, szives adományaikat a fenti czélra meg nem tagadják, és igy lehe­tővé teszik, hogy ama két férfiúnak, kik B - Fürednek a gyógyhely jellegét adták, emlék­táblák állíttathassanak. *Eötvös Károly volt képviselőnknek az eddig kormánypárti Duuavecséu történt egyhangúlag megválasztatása alkalmával vá­— — És igy történik aztáu, hogy a legéletbevágóbb kérdések tárgyalásánál, a ma­gyar nemzet 447 képviselője közül — sok- sokszor háromszáz s egynéhány képviselő hiányzik!! .... És ez nem novella, amit Írunk; és ez nem képzelődés, mit rajzolunk! Süket az, ki nem hallotta, vak az, ki nem olvasta volna, hogy képviselőházunk ter­me — ha csak botrányra, s scandalumra nincs kilátás, — a legfontosabb ülések alatt tátong az — ürességtől! Ennek bizonyítására nem is kell messzire mennünk ; csak vegyük elő országgyűlésünk naplóját s látni fogjuk hitelesen kimutatva, hogy a legvitálisabb érde­kű országos ügyek elintézésénél — Magyar- országnak közel háromszáz egynéhány kerü­letét az üresen álló hitvány tölgyfa-pad kép­viselte . . ! Pedig, — legalább a mi tudtunkkal — az országház padjait nem czifraság gyanánt csinálták, s a képviselőket nem pagátot fogni küldték fel Budapestre. Ez a helyzet tarthatatlan! A politikai s a társadalmi morál egyaránt követeli, hogy mindez gyökeresen megváltozzék! S ha a képviselő urak önmaguktöl nem jönnek kötelességük teljesítésének tudatára: — úgy törvényt kell kozni, mely kénysze­rítse erre őket! A némileg erre vonatkozó rendszabály édes keveset ér! Alkalmazzuk őseink törvényeit! Jó volt az annak idejében, s jónak bizonyulna az ma is! Ott van például II. UhlászlÓnak 3-dik rendeletének 3-ik §-a, mely nyíltan párán-

Next

/
Thumbnails
Contents