Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-07-03 / 28. szám
megyénk területén voltak múlt hé 27 és 28. — A szabadelvű párt mellett harczolt Kautz, ki országosan elismert kapaczitás megbukott, és megválasztatott b. Mednyánszki Árpád a függetlenségi párt ifjú tagja. — A szigetközi járásban elbukott Varga Mihály kormánypárti képviselőjelölt, ki ellenében Krisztinkovich Ede győri ügyvéd szélsőbali lön megválasztva- A téthi választó kerületben ellenjelölt nem lévén s így Matkovich János földbirtokos mint a mérsékelt baloldal hire egyhangúlag lévén megválasztva. Végre a szt-mártoni járás pééri választó kerületében a fellépett 6 jelölt közül Szemenyei János budapesti ügyvéd lett a kormánypárt részéről absolut szótöbbséggel megválasztva. A választások a legszebb rendben folytak le, a készen tartott katonaságra nem lévén szükség sehol. Fogadja tek. Szerkesztő úr stb. ‘Bauer JerenczVörösberény, julius l-én. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez) Vetéseink meglehetős állapotban vannak, nagyban és egészben véve az idei aratási kilátásokat határozottan kimondhatjuk, hogy termésünk jó leend. Az utaknak jó karban tartására szintén nagy gond fordíttatott az idén is Vörösberény és Almádi községek között. A kies és kitűnő fekvésű Almádi fürdőt már többen látogatják közel s távoli vidékekről a fürdő-idény fel- használása végett. Urögi Sándor, ref. tanító. Uj üstökösünk. Ismeretlen tájékok szülöttje; senki sem tudja, a mérhetlen világűr, melyik zugából került elő s nincs senki, a ki megmondaná, hová veszi útját. Egyszerre csak ott termett a sötétlő ég boltozatján, ma bámulatba, egykor félelembe ejtve a földnek népeit — s bevilágítva az éj sötétjét, büszkén terjeszti fényes üstökét az emberszem nem látta jövevény, mig csak újra el nem tűnik a végtelenség s homálynak tengerébe, hogy évszázadok múltán újra magára vonja a világ figyelmét, vagy örökre nyom nélkül vesszen el a szem elől! Valóságos czigánytempó. És csakugyan, mig az ég többi lakói, rendes polgárokhoz illően megszokott fegyelmezettséggel futják meg örök időktől kiszabott pályájukat; mig azok sem késve, sem korázva, egy kérlelhetlen törvény szerint keringenek, hogy bizonyos idő leteltével újra visszatérjenek e pontra, melyből kiindultanak: addig az üstökösnek meg van adva az a jog, hogy függetlenül, korlátlan szabadsággal, csak szive vonzalmát követve, fussa be a tért a végtelenség egyik sarkától a másikig. Az üstökös az égnek szabad gyermeke, melynek nincs előre kijelölve útja, hanem oda szegődik, hol nagyobb a szerelem, nagyobb a vonzás ereje. Az égnek ily kóborló csillagát van alkalmunk több nap óta bámulhatni. Északi irányS te tujdonat uju honatya — ki, feltesszük rólad, hogy az előbbiek közé tartozol — nem remélt hatalmas hozsannával fogsz fogadtatni a — „régi“ honatyáktól! Épen igy fogadják, (hogy banális hasonlattal éljek) az első éves juristákat, másként a — balekokat, a negyedéves juristák, a — kozákok! Te persze el vagy ragadtatva, a legmerészebb képzeletet is felülhaladó, váratlanul imposáns fogadtatás által! Hogy is ne!! Mikor férfiak, kiknek nevét a Pesti Naplóban olvasni, — s arczképét a Vasárnapi Újságban még megnézni is csak a legnagyobb hódolat, — s tisztelettel merészléd: — most húsostul, bőröstül feléd jönnek, s mint régi ismerősnek nyújtják oda baráti jobbjukat; — magas állású hivatalnokok, tudósok, államférfiak, kikkel szemben ijedtedben nem találsz hamarjában eléggé megfelelő magas czimezést — most, mintha legjobb barátjuk volnál — stante pede „pertu*-nak szóllítanak téged, az Isten háta megetti Dombszög nevű szerény falucska még szerényebb kis birtokosát!! Csoda-e, ha el vagy ragadtatva, vagy magyarán mondva: — meg vagy fogva! Kezdetét veszi rajtad a változás. A pazar fénynyel díszített „club‘-helyiség, hol még livrées szolga is több van, mint egész kerületben az — ur, — elfelejtetik veled azt a szegényes, kis — casinót, hol még, csak a minapában is oly szép egyetértésben döutöt- tétek el kántor urammal együtt a — világ sorsát; — a pesti magas díszes házak, a párját ritkító fényes úri paloták, s monumentális ban, esti tizenegy óra felé válik láthatóvá. Magja egy elsőrendű csillag fényével csillog, üstöké egyenesen felfelé van fordítva. Nevét nem tudjuk; útját nem ismerjük. Láttatott-e már egykor vagy sem, azt egyelőre, mielőtt a perihelium — a pálya gócpontjának a Naptól való távola, — a hajtás, a haladás iránya, szóval a pálya-elemek nem ismeretesek: megmondani bajos. Ezen elemeket meg kellene határoznunk, ha lehetne, de evégett majd csak szépen a szomszédba kell vándorolnunk megkérdezni Prágát s Bécset, hogy valamit megtudhassunk az égi szökevény kiléte felől. Az ily utón nyert értesüléseink azonban nem eléggé kimerítők; Bécsben ugyanis a felhős időjárás miatt nagyon rövidre szorítkozott a megfigyelés. A legbehatóbb tudósítást eddig- elé a brazíliai császár, Don Pedro, tudomá nyos nevén, Dr. Alcantara szolgáltatta. A se besség, mellyel ezen üstökös halad, óriási; igy juuius 1-je óta hetven fokot futott be az ég boltján. Hogy meddig lesz látható, azt előre nem tudhatni, hanem naponkint magasabbra lép az égbolton, 4—5 fokkal s igy kényelmesen látható. Paliissa csillagász megfigyelése szerint két üstöké volna; ha ez áll, úgy igen valószínű a föltevés, hogy az 1807-ki üstökössel van dolgunk. A bécsi csillagvizsgálóban 23 estén figyelték meg és a pozitió megállapításán kívül konstatálták, hogy magja egy elsőrendű csillag, mely már 9 órakor este láthatóvá vált; az üstök körülbelül 10 fokra terjed el. Ezen üstökös május végével a déli földgömbön már látható volt s igy megjelenése nem egészen váratlan. A cordovai (Dél- Amerika) csillagvizsgáló igazgatója Gould volt az első, a ki jun. l-én az üstököst meglátta és ezen felfedezését európai kollégáival távirati utón tudatta. Gould ezen táviratában egyenesen az 1807. évi üstökösnek deklarálja, amiben azonban kontinentális csillagászaink kételkednek, mert az 1807-ben megjelent üstökös adatai alapján Bessel annak keringési idejét 1700. évben állapította meg és igy újbóli megjelenése majd csak a XXI. században volna várandó. Bármiként áll a dolog, olvasóinknak mindenképen igen érdekes tüneményt helyezhetünk kilátásba. A kóbor csillagok — kométák — nemcsak feltűnő alakjuk, és a néphit naivsága miatt, mely ilyentől várja a világ végét, — édekesek, hanem úgy pályájuk, mint a rajtuk időközben észlelt változások szempontjából is azok. Pályájukat illetve kétfélék: olyanok, melyek a planétákhoz hasonlóan egy bizonyos központ — Nap — vonzó hatásának alávetve, rendkívül hosszúra nyúlt ellipszisben, tehát zárt pályában keringenek; és olyanok, melyek egy hatalmas erő befolyása folytán kisodortatva a világűrbe, képzelet nem járta tájakat futnak be, soha vissza nem térve ugyanazon helyre, melyen egyszer időztenek. épületek — elfelejtetik veled kicsinké falucskád szalmafedeles viskóit; — — majd a közeledben, kulisza-titkokért leskelődző, s mephistói redőkbe burkolt „államférfim* ar- czok — elfelejtetik veled a derék, jó biró uramnak egyszerűen őszinte, becsületes arczát; — •— s sőt a folytonos „nagyságos uralás“ még azt is elfelejtetik veled, hogy a János gazda — a ki pedig, tenszavaid szerint, mindenkinek megadja azt, a mi dukál — még nem régen csak — „ténsur‘-nak titulált. .!! E mindenféle sok elfelejtés mellett aztán szép lassacskán elkezdesz feledkezni — magadról is ! A hozzád közel harmincz-negyven év óta hűséges magyar-ruha viselet kezd „ostoba viseletének feltűnni előtted, és az őt év óta, örömben búban egyformán jó pörge magyar kalapot felváltva a — gavalléros cylinder! Aztán a gyalogjárás is kezd kényelmetlen lenni; — nagyon természetes tehát, hogy .rendes fiákért“ tartasz, (hiszen talán jól fog fizetni a — búza!) s az efféle kényelmes dolgokra való lolytonos gondoskodás meUett, világos, hogy — szépen kiczirkalmazott — programm bestédet, melyet még csak nem régen pompásan betanultál a tükör előtt, — most már a világért sem jutna eszedbe, annál kevésbbé persze azért, hogy azt megtartsad ; s mindezekhez hozzá a mi kétségkívül a legbosszantóbb — maga az országgyűlés is, hová eleintén már csak a tisztesség kedvéért is el-járogattál — kezd rettentően unalmas lenni; — s igy mi sem természetesebb, mint hogy bizony nem sokat törődöl vele; hiszen a clubban sokkal pompásabban eltelik az idő, mert Hogy jelenlegi üstökösünk e két kategória melyikébe tartozik, majd csak a pályaelemek megállapítása után fog kiderülni; ha ellipszisben kering, úgy földünk lakói újra fogják látni, ha pedig parabola a pályája, akkor, még egy pár napig gyönyörködünk benne s azontúl eltűnik — hogy soha többé vissza ne térjen. Az ily üstökössel azután néha megtörténik, hogy útjában nagyon közel érvén valamely hatalmas vonzású világtesthez, ez hirte len magához rántja és az imént még oly szabad üstökös megszűnt lenni. íme, egy üstökös halála! De a természet változatosságai kifogyat- hatatlanok s igy nem csak halni láttak üstököst, hanem születni is. így 1845-ben, a Biela őrnagy által felfedezett üstökös egyszerre csak domborodik, szélesből — szóval vajúdik — s néhány nap múltával egész Washington láttára megszületik az ifjú üstökös, mely eleinte vékony zsinórral volt anyjához fűzve, — tout comme chez vous — a mely csakhamar elszakadt mire az uj világ-polgár önállóan neki indulhatott fényes pályájának. A mi üstökösünkről, még eddig nem tudjuk: vissza fog-e még térni vagy sem? Nem tudjuk mi sors várja őt: az enyészet karja, vagy tán épen anyai örömek? Anatole. Reflexiók. Alapjában minden ócsárlás őndicséret. A másoktól elvitatott érdem saját érdemeink lajstromát szaporítja. Kicsinyéivé mást, önmagunknak hizelgünk. Minden gyalázó szó egy édes bók, melylyel dédelgetett énünkuek töm- jéuezünk. A másokról hangoztatott kedvezőtlen ítélet a választó-viz, melyi.ek segélyével az érczdomborművet homorúvá és ezt egy más fémalapon ismét domborúvá tesszük, Mephis- tophelest a tagadás teszi nagygyá. A positiv és a negativ puszta relatiok és egymással könnyen felcserélhetek. Az élet megtagadása: erény és az érdem megtagadása: itéleterő. A budhisták menyországa csupán negatiója a létnek. Az öröm Schopenhauer elmélete szerint csak a fájdalom negatiója. Hallgassátok az eunuchot, hogy prédikál a bujaság ellen! Nézzétek Lázárt, hogy becsmerli a világi jókat! A baukrótot, hogy szidja Mammont! A csúnya nőt mily mulandónak tartja a szépséget! Tekintsétek végre Zoilust, mint hunyor- gatja a szemeit ha Homerosról hall beszélni! Még az önvád és a saját személyünk fölött formulázott szigorú Ítélet és hizelgés, melylyel elfogulatlanságunkat és önismeretünket akarjuk dokumentálni. * * * A liliomot egy pók beszennyezheti, de mit árthat egy hernyó a sudár fának? Ha csak a szú meg nem őrli derekát, vagy a szél tövestül ki nem csavarja: lényét nem támadja meg a sok apró rovar. A férfi lelke meg van aczélozva el van pánczélozva a külső benyomások ellen, ügy látszik mintha a férfi lélek felületén annyira csekély volna a tapadás, hogy ami hozzá ér, hatástalanul, tehetetlenül lesik- lik; mig a női lélek lágy anyagában minden Dyomot hagy, bevésődik és elmerül. A férfi ott vagy pikáns híreket hallhatsz, vagy — elfoghatod a — pagátot! S ily érdekteszítő situatio közepette csak nem kívánhatja valaki, hogy az — ország- gyűlésre menj! ? Az összes bajok között, melyek társadalmunkat aláássák, — Írja egy ismert nevű, derék publicistánk — nincs egyetlen egy is, a melyről oly szükséges volna beszélni, mint erről. Hány derék, jómódú, boldog magyar családot tett tőnkre ez az országgyűlési nyavalya? Él valahol Békésben, vagy Nógrádon egy derék becsületes ember; elvégezte már úgy a hogy, a maga „négy deák-oskoláját,* s azután hazament, mert belátta, hogy a tudományt nem az ő számára találták fel. Otthon átvett egy kis gazdaságot, mely épen elég arra, hogy az ember kényelmesen megélhessen utána, s egyszer egy esztendőben, — ha jó az esztendő, — két három ropogós ezrest kapjon a kezébe. Fájdalom, nem minden esztendő jó ám. S eszébe jut aztán valami nagyralátó mamának, vagy feleségének, hogy az ártatlan jó embert elevenen — képviselővé tegye! És lesz is belőle — képviselő, de abból a fajtából, melyről e sorok imák hű dyt- hirambot, Abból a fajtából, mely úgy vélekedik, mint — Tackeraynek az a nemes embere, a ki azt mondta, hogy csak két igazi mulatság van az életben; — az első mulatság: nyerni a játékban; a második mulatság pedig: veszteni a játékban ! Ott maradsz tehát szépen a clubban egy nagy compánia honatyával együtt: pagátot fogúi . . ! lelke ruganyos, a nőé tapadó, puha, engedékeny. A férfi hat, a nő enged; a férfi tesz, a nő tűr. Az aktivitás és passivitás örök ellentéte positiv és negativ sark. Egy drasztikus példával élve: mit tesz az, ha a férfit egy piszkos szolgáló magához ölelte? De érintse a nő ruháját fodrát egy durva kéz, zavarja meg szemének tiszta lángját egy állati tekintet, övezze át derekát egy brutális kar: szivét éri, lelkére ejt foltot. „És minden uj érintés fogyasztja A lélek drága himporát.“ A nő közönyös anyaga a mester kezében. 8 mivé lesz a legtisztább márvány és a legfinomabb porczellánfőld egy goromba kontár kezében ? A nő egy hangszer: meg nem szólal magátul. A bang pedig, amit ád, attól függ a ki előidézi. Egy virtuóz ujjai allatt isteni zene, ha szél czibálja, őrült dadogás. * * * A női szellem küteriuma nem a pro- ductivitás, hanem a receptivitás mérvében keresendő. A szellemükről leghíresebb nők, George Sand, Stael, Stern, Quida stb. felülemelkedtek ugyan a középszerűségen, de nem érték el a magasabb régiókat Vannak viszont ismeretlen, hirtelen nők, kik jóllehet mit sem produkálnak, szellemi fogékonyságban, élvezet- képességben felülmúlják azokat. Ezt csak az fejtheti és értheti meg, aki átértette a „Philosophie des ünbewusten“-t. Azok többet tudtak, de kevesebbet értettek, ezek kevesebbet tudnak, de többet értenek. HÍREINK. Veszprém, 1881. julius 3-án. *Fáklyásnienet tartatott a múlt hó 25-éu szombaton a helyi kormánypártiak által Kisovics József apátkauonok és megválasztott képviselő tiszteletére. A menet a lövölde helyiségéből indult és zeneszó mellett ment fel a várba. Ott Pongrácz Dániel megyei árvaszéki ülnök meleg szavakban tolmácsolta a megjelent képviselő s apát-kanonok urnák szivük örömét. Azután a képviselő ur szólt, megköszönve a bizalmat és megtiszteltetést; különösen pedig azt, hogy választói nem tartoznak azok közé, kik „a papot a sekrestyébe küldik.“ — Azután a menet egy része Kisovics követet, más része Eötvös Károly duua- vecsei képviselőt éltetve, Szabó Imre lakása elé vi nult, hol ismét Pongrácz Dániel megyei árvaszéki ülnök ur tartott beszédet, megköszönve Szabó Imrének a párt érdekében tett fáradozásait. Szabó Imre rövid szavakban köszönőleg válaszolt. *Écsi László B.-Füred igazgatója B.- Füred volt két érdemdús orvosának Dr. Oesterreicher és Dr. Adlernak az újonnan épített gyógyteremben emléktáblákat akar állítani, és az erre szükságlendő költségek fedezésére a fürdővendégek közt gyűjtést indított. Megvagyunk győződve, hogy B.-Füred számos barátja és jóakarója „kik ott folyton uj életerő“-t nyertek, szives adományaikat a fenti czélra meg nem tagadják, és igy lehetővé teszik, hogy ama két férfiúnak, kik B - Fürednek a gyógyhely jellegét adták, emléktáblák állíttathassanak. *Eötvös Károly volt képviselőnknek az eddig kormánypárti Duuavecséu történt egyhangúlag megválasztatása alkalmával vá— — És igy történik aztáu, hogy a legéletbevágóbb kérdések tárgyalásánál, a magyar nemzet 447 képviselője közül — sok- sokszor háromszáz s egynéhány képviselő hiányzik!! .... És ez nem novella, amit Írunk; és ez nem képzelődés, mit rajzolunk! Süket az, ki nem hallotta, vak az, ki nem olvasta volna, hogy képviselőházunk terme — ha csak botrányra, s scandalumra nincs kilátás, — a legfontosabb ülések alatt tátong az — ürességtől! Ennek bizonyítására nem is kell messzire mennünk ; csak vegyük elő országgyűlésünk naplóját s látni fogjuk hitelesen kimutatva, hogy a legvitálisabb érdekű országos ügyek elintézésénél — Magyar- országnak közel háromszáz egynéhány kerületét az üresen álló hitvány tölgyfa-pad képviselte . . ! Pedig, — legalább a mi tudtunkkal — az országház padjait nem czifraság gyanánt csinálták, s a képviselőket nem pagátot fogni küldték fel Budapestre. Ez a helyzet tarthatatlan! A politikai s a társadalmi morál egyaránt követeli, hogy mindez gyökeresen megváltozzék! S ha a képviselő urak önmaguktöl nem jönnek kötelességük teljesítésének tudatára: — úgy törvényt kell kozni, mely kényszerítse erre őket! A némileg erre vonatkozó rendszabály édes keveset ér! Alkalmazzuk őseink törvényeit! Jó volt az annak idejében, s jónak bizonyulna az ma is! Ott van például II. UhlászlÓnak 3-dik rendeletének 3-ik §-a, mely nyíltan párán-
