Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-01-16 / 3. szám

*Rablás. Haraztovics Ádám helybeli lakos, csizmadia mester lakásán a pincze erő­szakosan feltöretett és 4 pár uj-, 1 pár feje­lés csizmát loptak el f. hó 14-éu virradóra ismeretlen tettesek. A megejtett vizsgálat folytán a tett elkövetésével károsult lakó­társa gyanusíttatik. *Nagy rémületet okozott a héten azon hir, hogy Gluck Antal helybeli lakos földműves kutyája megveszett volna, annál is inkább, mivel az eb egy pár egyént meg­harapott. Az eb felbouczolása alkalmával ki­tűnt, hogy az Spirroptera Sanquinolenta gi­lisztabajban szenvedett. Az óvintézkedések mindazonáltal megtétettek. *A közegészség városunkban, a múlt hét folyamán. Az egészségi állapot a lefolyt héten a megelőző hetihez képest alig változott Torokgyuladások nagyszámmal merültek fel; dyphteritiens jellegű torokbántalom a hét fo­lyamán is mutatkozott. ^Halálozások az elmúlt héten: Silin- ger Rudolf, 52 éves, rögzött gyomorkurat. Hutsek Terézia, 64 éves, végelgyengülés. Hahn Gizella, 2 éves, vizkór. Simicska Mihály, 74 éves, végelgyengülés. Özv. Kósa Julia, 84 éves, végelgyengülés. Kollár Terézia, 56 éves, vizkór. Német Borbála, iy2 éves, gyermek- aszály. Zsoldos Ignáczné, 74 éves, agyszél- hüdés. Dr. Fischer Béla. *A „Veszprém* i. t. hátralékos elő­fizetőinek némi megnyugtatása czéljából — több rendbeli lélekfurdalásról értesülvén — szükségesnek látjuk amerikai laptársaink egy némelyikének alábbi komoly intelmeit közölni, hátralékos yankee előfizetőikhez: Az egyik igy hangzik: ,Aki előfizetési hátralékát rövid idő alatt be nem küldi, szivünkből kívánjuk neki, hogy soha szép lányban ne gyönyörködhessék, és olyan lakása legyen, melynek szomszédságá­ban naponkint tiz órát dörömbölnek a zongo­rán. Éhes, csonttá aszott szedőgyerekek üldöz­zék reggeltől estig — és édes álmát boldogtalan szerkesztő-kiadók éhen veszett gyermekeinek sírból följáró szellemei zaklassák. Ezenkívül tiszta szivünkből kívánunk neki házsártos, hárpia feleséget és füstölgő kályhát.“ — A másik lap­ban ez áll: »Éppen most kapjuk a tudósítást egy new-orleansi előfizetőnktől, hogy ő teljes világi életében csak egy kisértetet látott, ez pedig olyan bűnösnek a lelke volt, a ki a nélkül halt meg, hogy előfizetési hátralékát lerótta volna.* — A harmadik igy ír; »Valóban rend­kívül csodálatos, meglepő tapasztalati tény, hogy akik előfizetési pénzüket pontosan bekül­dik : mind hosszú életet élnek és természetes halállal mainak ki * — Ez is egy példa: ,Azt tapasztaltuk, hogy aki valamely lap árával adós marad, veszedelmes lejtőre tévedt. Szolgáljon ez jóakaró intésül.* — „Ismertünk egy becsü­letes, jóravaló úri embert, ki mindig pontos elő­fizető volt — és ime sohasem betegeskedett, tyúkszeme nem fájt, felesége mindig kedves és szeretetreméltó volt.“ — Kétségtelen dolog­nak látszik, hogy még a házastársi hűségre is nagy befolyással van a hátralékos előfizetések pontos beküldése. E komoly intelmeknek ott túl a »nagy vizek‘-en rendesen foganatja szokott lenni. De hát Veszprémmegyében nagyon kevés — a yankee. Krausz Armin könyvnyomdájában Vesz­prémben egy tanuló felvétetik. Előnyben részesül, ki a német nyelvet is bírja. — Csak olyan jelentkezzék, ki legalább az elemi iskolát jó eredménynyel végezte. Ipar törvényünk revisiója. (Vége.) Ha tehát az ipar fejlődésének alapfölté­teleit biztosítani akarjuk, mindenekelőtt szük­séges e czélból oly szerveket létesíteni, me­lyek a közös érdekek érvényesítésével foglal­koznak, melyek az iparrend őrei, melyek kö­zös intézkedésekről gondoskodnak. Minderre az egyén korlátolt ereje nem elegendő, mivel az ipar fejlődésének számos oly feltétele van, melyet az egyén magának nem biztosíthat, mint például az ipariskola. Kétséget nem szenved tehát, hogy az iparszabadság korsza­kában is a közös érdekek közös szerveket igé­nyelnek és hogy az általános feladatok az egymástól elszigetelt egyéni erők által meg nem oldthatók. Az ipartársulatok számára tehát jelentékeny hatáskör vár. Az ipartársulat az ipar jogos képviselője, mint olyan, gondosko­dik első sorban mindazon intézkedésekről, melyek az ipar érdekében vannak; felügyel a tanoncz viszonyok felett, gondoskodik iparis­kolák létesítéséről, az önsegély alapján bizto­sítja saját tagjait az aggkorból, stb. származó viszontagságok ellen, előmozdítja az önsegélyző egyletek létesítését, jutalmakat tűz ki, kiállí­tásokat rendez stb. Ha az ipartársulat hatás­köre igy megállapíttatik, ha társadalmi és köz gazdasági szerepe külsőleg is elismertetik az által, hogy a kormány működésükben támo­gatja, akkor az ipartársulatok mint életképes szervei az iparnak, annak haladását hathatósan előmozdítandják. Kétséget nem szenved, hogy már azon tény, hogy az ipartársulatok fel­adata világosabban körvonaloztatni íog, az iparosokat, kik kellő belátással és felvilágosí­tással bírnak, az ipartársulatba való belépésre serkenteni fogja, eltekintve attól, hogy a-.t mindegyik már saját érdekében is fogja teuui, miután önérdeke nem fogja engedni, hogy ma­gáról maga nélkül fog engedni határozni. De részint azt hisszük, hogy bármily csekély a valószínűség, hogy a kellőleg szervezett és kellő hatáskörrel felruházott ipartársulat nem lesz teljes számú képviselője az iparosoknak, ezen az iparrend oszlopát képező szerv erő­teljes fejlődését még ezen esélynek sem sza­bad kitenni, és ezért a kötelező ipartársulatok mellett emeljük szavunkat. Világosan kifej­tettük fentebb, hogy az iparszabadság barátai vagyunk, de azt is, hogy ép az iparszabadság bizonyos biztosítékokat követel, legkevésbbé pedig nélkülözheti az iparrend szerves kiépí­tését. Ezen szempontból szükségesnek tartjuk az ipartársulatokat, melyeknek kötelező beho zatala a társadalmi szabadság eszméjével nem ellenkezik. Hazánkban, fájdalom, a társadalom öntevékenysége még igen csekély, az egyének önkénytes csoportosítására ezért eléggé szá­mítani nem lehet, mint ezt az eddigi tapasz­talatok mutatták. A mi pedig az ipartársulatok szervezé­sét illeti, csak a következőket jegyezzük meg: az ipartársulat hatásköre a törvényben szoro­san megállapítandó; szabályként mondassák ki, hogy minden önálló iparos, mint olyan, az ipartársulat tagja; az ipartársulat sem a tag­ságot, sem az ipar gyakorlását szakszerű qualificatiótól függővé nem teheti. Az elsőfokú iparhatóságok jelenlegi szer­vezetét kielégítőnek nem tartjuk. Kívánatos­nak véljük, hogy az elsőfokú iparhatóságok akként szereztessenek, hogy az 1872: IV., t. ez. 97. § ában felsorolt elsőfokú hatóságok mellett az ipartársulat részéről résztveendő tagok bizonyos meghatározott időre lennének választandók és turnus szerint megújítandók. Több ipartársulat egyesülése iránti tör­vényes intézkedéseket mellőzhetőknek tartjuk: ez legjobban a szabad egyesülésre bizható. A központi ipartanács pedig egy alkotandó köz gazdasági tanács mellett fölöslegessé válik. cA tanonc\ügyet s a gyáripart illető tett kérdésekre a mi iparostestületünk által is hangoztatott elveket vallja ez emlékirat s igy ezt megemlíteni nem tartjuk szükégesnek. Vásárügy és házalásra vonatkozólag igy válaszol: Nemcsak iparos, de kereskedők részéről is általános a vásárok szaporasága ellen emelt panasz. Elismerjük, hogy olyan időben, mely­ben a közlekedési eszközök még kifejlődve nem voltak, a vásároknak nagy és fontos je­lentősége volt, nemcsak az iparos és kereske­dőre, hanem magára a nagy közönségre nézve is. Az iparos készítményeit, a kereskedő pe­dig árúit a vásárra vivén, ott a kelendőségre mindkettő biztonsággal számíthatott, mert a nagy közönség a vásáron kereste igényeinek kielégíttetését. A forgalmi és közlekedési esz­közök folytonos fejlődésével a vásárok jelen­tősége köztudomásúlag mindinkább csökkent, és ezzel szemben mindenesetre elhibázott el­járás volt, vásár engedélyeket oly szaporán osztani, a mint ez tényleg történt. Ez idézte elő azon sajnos állapotot, hogy a vásár ma már tényleg nem azon igények kielégítésére szolgál, melyek kielégítésében történeti alapját találja. Mindenesetre figyelemre méltó tehát azok aggodalma, kik a szapora vásárokban az iparos, sőt a fogyasztó közönség egy részének erkölcsi romlását és mindenesetre hasztalan időfecsérlést vélnek találni. Ugyanazért mi elvileg úgy a heti, mint az országos vásárok lehető megszorítását ajánljuk olyképen, hogy ilyenek csakis nagyobb forgalmi központoknak, még pedig az illető vidék különleges viszo­nyainak megfelelő számban engedélyeztesse­nek. A gyökeres rendezés érdekében termé­szetes, hogy már engedélyezett vásárok is beszüntetendők lennének. A vásárügy egészen nézetünk szerint törvény által lenne szabá­lyozandó, melyben meg kellene határoztatni azon alapelveknefc és föltételeknek, melyek mellett vásárok egyáltalában engedélyezhetők, egyébként pedig a nagyméltóságú földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumra lenne a vásár engedélyezése bízandó. Ugyancsak a kormánynak lenne az u. n. különleges vásá­rok engedélyezése is fenntartandó. Ezek enge­délyezésénél sziutén az illető vidék különleges viszonyaira és arra kellene tekintettel lenni, hogy ilyen vásárok is csak forgalmi közpon­toknak és a valódi szükségnek megfelelően engedélyeztessenek. A bázalás ugyanazon forrásból meríti történetileg létjogát, mint a vásár. Szüleménye egy oly kornak, melyben a forgalmi közpon­toktól való távolság és elszigeteltség követ­keztében a fogyasztó közönség igényeinek kielégítése részben ez utón történt. A mai közlekedési és forgalmi viszonyok között je­lentősége annak is megszűnt, annál is inkább, mert ma már alig van csak némikép számba- jöhető hely, hol kereskedő és iparos ne lenne, kik a hely igényeit kielégíteni képesek. E mellett tekintetet érdemel a házalás korlát­lan megengedésének úgy a kereskedésre, mint az iparra való káros kihatása Nem vizsgáljuk, hogy mennyiben jöhet a házalás kérdése rend­őri szempontból figyelembe. De az iparra való káros kihatása kétségtelen és leginkább abban nyilvánul, hogy a házalás a legolcsóbb, tehát legrosszabb árút hozza forgalomba. Ez által a bázalás túlszaporasága a gyárost arra kény­szeríti, hogy olcsó, de rósz árúkat gyártson. Ezen körülmény különösen hazánkban érde­mel figyelmet, melynek ipara még csak a fejlődés stádiumában van. De károsítja a háza­lás korlátlan megengedése a kereskedőt is, a mennyiben a számos és nagyösszegű teherrel vitt állandó üzleteknek concurrentiát csiuál, mely természeténél fogva nélkülözvén a soli- ditás alapját, már e szempontból is korláto­zást igényel. Véleményünk tehát oda irányul, hogy városokban a házalás egészen megtil­tandó, oly helyeken pedig, hol (mint kisebb hegyi falukban) a közönség igényei még ez utón nyernek kielégítést, csak hatósági külön engedély mellett engedendő meg. Az engedély az illetékes első fokú iparhatóság által állí­tandó ki, csupán egyéni nevekre szólhat és szabályként kimondandó, hogy házalni csupán annyi árúval szabad, mennyit a házaló ön­maga vagy egy. egy lovas kocsi elbír. Ép úgy, mint a vándorüzleteket, mi a végeladásokat sem tartjuk egészen megtilt- hatóknak. De itt is szükségesnek tartunk oly törvényes intézkedéseket, melyek a végeladás ezégére alatt űzött visszaéléseknek hatályosan elejét veszik. E czélból elvül az lenne ki­mondandó, hogy végeladást csak az illető he­lyen legalább egy évig fennállott és bejegy­zett ezég rendezhet, még pedig csakis csőd, haláleset vagy üzletfeloszlatás esetében. A vógeladás természetéhez képest, az csakis a létező árúkészlet eladására terjedhet. Ugyan­azért minden végeladás az első fokú ipar­hatóságnál, a leltár bemutatása mellett, be­jelentendő és csakis külön engedélyjegy alapján rendezhető. Ugyancsak az első fokú iparható­ság feladata lenne kellőképpen ellenőrizni, hogy a végeladást rendező ezég a raktárba újabb árúkat ne szállíthasson. E czélból meg­adandó az első fokú iparhatóságnak a jog, visszaélés esetében a végeladás beszüntetését elrendelni és az illetőt a törvényileg meg­határozandó maximum erejéig megbírságolni. Az első fokú iparhatóság ezen határozata ellen fellebbezés csupán birtokon kívül engedendő. Hasonló elvek szerint indítványozzuk az u. n. önkéntes árveréseket is rendezni. IRODALOM. ZENE. Megrendelési felhívás ! Boldogult férjem Rákosi László hátrahagyott kéziratai közt oly becses mun­kálatok találtattak, hogy számos barátja s tisztelői az elhunytnak arra szólítottak fel, hogy rendeztessein sajtó alá és a bejövendő' jövedelemből emeltessek sírja fölé emlékkövet. Megvallom, fájó szivemnek jól esett e bizalmas felhívás, hogy a dicsőültnek porai felett önszorgal­mának gyümölcséből emeltessék emlékkő, mely hátra­hagyott gyermekeinknek mutassa azt a helyet, hol édes apjuk alussza örök álmát. Oh hogyne esnék ezen kegyeletes ténykedés jól szívemnek, midőn én azt nem tehetem ; igénybe veszik minden erőmet s gond­jaimat árván maradt édes gyermekeimnek tisztességes felnevelése. Bizalommal járulok tehát boldogult férjem jó­barátai- és ismerőseihez, szíveskedjenek feltett jószán­dékomban párfogolni. A mii három kötetben jelenik meg szerző arczképével és életrajzával. Ara a 3 kötetnek 2 frt 50 kr., mely összeg akár előre fizetendő, akár megrendelésre utánvétellel. A gyűjtők s aláírók tisztelettel kéretnek a név olvasható írására, mert nyílt számadástétel végett közlöm a kegyes pártfogók neveit a könyv végén. Előfizetések, vagy megrendelések akár hozzám (Budapest, Pipa utcza, 24. szám földszint), akár bizo­mányosom Aigner Lajos úr könyvkereskedésébe kül­dendők 188i. évi február végéig. Gyűjtök 5 példány után tiszteletpéldányban részesülnek. Mind a három kötet tavasszal jelenik meg, s postai költség kiméiés tekintetéből egyszerre kül­detik meg. Táplálom azon édes reményt, hogy az, ki az „Al­földi pacsirta“ két kötetét irta, s szívesen hallgatott volt, jelen kiadványt is becses pártfogásával ajándé­kozza meg. — Budapest, 1881. január 1. Mély tiszte­lettel özv. Rákosi Tóth Lászlóné sz. Entz Emma. Uj zenemüvek. Táborszky és Parsch zenemű- kereskedésében megjelent és kaphatók Krausz Ármin­nál Veszprémben : Betét dalok Makróczy János „A becsület szegéuye“ czímü eredeti népszínművéhez: 1. Sajó vize zavarosan. 2. Ez a kis lány. ö. Dalolj, dalolj. 4. Mikor a leánynak itt az ideje. 5. Enyim vagy te gyöngyvirág. 6. Hej csak sózva; énekhangra zon- gorakisérlettel vagy zongorára külön szorkeszté F. P. Ara 1 forint. Közgazdaság. Piacai árak. A piaczi árak jegyzőkönyve. 1881. évi jan. 14-énaz el ségnek folyó ára — Búza, legjobb 79 kilogramm 11 f 70 kr. Közép 77 ki. 11.3 J. Legalábbvaló 75 kl. 11. —. k R0Z8, legjobb 72 ki. 9.70. Közép 71 ki. 9.30. Lej alábbvaló 70 ki. 9,- Árpa, legjobb 64 ki. 7.60 Közi 63 ki. 7 — Legalábbvaló 62 ki. 6.50. Zab, legjobb 40 k 6.30. Közép 38 ki. 6.10. Legalábbvaló 37 ki. 6. -. Ki koricza, legjobb 75 ki. 5.31 Közép 74. ki. 5.20 Lej alábbvaló 73 ki. 5.—. Dara-liszt, métermázsa 20 fi kilogramm 22 kr. Zsemlye-liszt ma. 18. ki. 19. Fehéi kenyér-liszt mm. 15 ki. 16. Fekete-kenyér-liszt mm. 1 ki. 14. Kukoricza-liszt mm. 8 ki. 9. Rizs-kása mm. 2 ki. 26. Buza-dara mm. 20. ki, 20. Árpa-dara mm. 24. k 26. Borsó ram. lO.kl. X2.Leacse mm, 10. ki. 12. Bab mi Veszprémben,!881. Nyomatott a laptulajdonos Krausz Ármin könyvnyomdájában. I 10 ki 12. Köles-kása ram. 12.13 ki 8. Métermázsa széna I 3. — Ágy-szalma, 1.50. Takarmány-szalma 1.80. Alom- szalma.60. Köbméter cserfa 3.25 Bükkfa 2.75. Tölgyta 2.75. Kőszén kovácsnak való mm. 1.76. égotni való ram. j 1.76. Faszén hektoliter 35. Láinpa-olaj 40. 45. . Kilogram Stearin-gyertya 1.10 Öntött-gyertya68. Petro- I leum 25 Lámpabél m. ls/10. Kilogramm szappan 36_ Nyers-faggyú 32. Tisztított-faggyú 64. Marhahús 52, Disznó-zsir 90. Kömény-mag 60 Kősó 13. (búkor 52. Magyar-bors 120. Paprika 80. Vörös-hagyma 30. Fog­hagyma 34. Füstölt-szalonna 90. Nyers szalonna 80 Marha zsir 1.20 Sertvés-hus 52. Borjú hús 60. Tojásból 5 db 10. Boreczet 16. Burgonya 80. -. Hektoliter ó bor 24 frt. Ujbor 13.—. Liter ó bor 24. Ujbor 18. Liter szilva pálinka 80. Közönséges pálinka 40. NYILTTÉR. Pályázati hirdetmény. 2|1881. t. ti. Veszprém rendezett tanácsú város hatósága részéröl közzé tétetik, miszerint a folyó 1881. évben megtartandó tisztújítás alkalmával a vámosi orvosi-állomás, melylyel 300 frt fizetés van összekötve, az 1870. év 14. t. ez. 143. és 144. §§-ai alap­ján pályázat utján fog megválasztatni. Felhivatnak azon orvos urak, kik a betöltendő orvosi-állomást elnyerni óhajtják, miszerént pályázati folya­modványukat kellőleg felszerelve a I folyó 1881. évi január hó 25 ik nap­jáig a polgármesteri hivatalhoz be­nyújtani el ne mulasszák, mint hogy a határidő lejárta után a pályázatok elfogadtatni nem fognak. Veszprém rendezett tanácsú város tanácsának 1881. év január 15-ikén tartott üléséből. 2-1 7 Dunst Ferencz, polgármester. Meghívás. A „balatonvidéki takarékpénztár önse­gélyző-egylet“ rendes évi közgyűlését f. hó 30-án d. u. 3 órakor saját helyiségében fogja megtartani, melyre a t. ez. tagok ezenne meghivatnak. 5 Napirend: 3-3 I. Az évi mérleg előterjesztése. II. Egy igazgatósági tag választása. III. A ezégjegyzésre jogosult 2 igazgató- sági tag kinevezése. Kelt Siófokon, 1881. január 4-én. Az igazgatóság. Nincs többé köhögés! 11 E jrnm* féle Legkellemesebb legbiztosabb gyógy­szer köhögés, rekedtség, to­rokbajok, és mindennemű nyák­bajok ellen. Eredeti dobozokbau 25 kr. — 50 kr. llgger-fele giliszta chokoládé. W Igen kellemes szer, gilisztában Ijszenvedő gyermekeknél, valamint felnőtteknél is. Eredeti táblácskák­ban minden nagyobb gyógyszer­tárban kapható. Szétküldés póstán utánvét mellett a készítő által naponta. — Kevesebb miat 1 frt értékű mennyiség nem küldetik. 138 EGGER A. 10-5 Budapest Erzsébettér 9. szám. Kapható Veszprémben: Ferenczy K. Szente K. gyógyszerész, és Kindl 8. kereskedő urnái. Pápán: Baranyai István gyógyszerész urnái, és az Irgalmas reudü gyógytárban. Felelős szerkesztő s kiadó: K o m polt ti 3' Tivadar. Laptulajdonos: KRAUSZ ARMIN.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents