Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-08-15 / 33. szám
VI. évfolyam. 1880. 33'ik szám. Veszprém. Augusztus 15. =2* és „Hív. Értesítő1 aegjelsn aiaien rasárnap. u _ El őfizetési dij: Egész évre 6 frt - kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára 1Í5 Hí*. o> KÖZGAZDASÁGI, HELYI arcos ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS (o =e« 3* is VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadó' hivatal: Vár, 4. HZ. Hirdetőieket, valamint helybeli előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN kiiTttoitkiiiii Vanprémbi». HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitBoronkint 15 kr., g külön minden beigtatisért 30 kr. bélyeg. fS =Q/* Felséges Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! Midőn Apostoli Királyi Felséged és az uralkodó ház, családi ünnepet ül, részese ezen ünnepnek Felséged htí magyar nemzete, s részese különösen akkor, midőn ezen ünnep Felséged születése 50-ik évfordulójának ünnepe. Us jellemvonása a magyar nemzetnek az uralkodó ház iránt való tör- betlen hűség és semmi veszélytől vissza nem riadó áldozatkészség; — erről történelmünk lapjai, melyek egyszersmind Felséged házáé is, bőven tanúskodnak. S az ősök erénye nem szállt sírba velük, — nem enyészett el, él az a magyar nemzetben, sőt ha lehet, még erősbödött is Felséged kormánya alatt, mert hisz Felséged adta vissza nemzetünket önmagának, szilárdította meg hitét egy boldogabb jövőbe s tette azt, hogy a nemzet — úgy mint régen nem — sorsának ura lehessen. Ha a múltak történelmét vizsgáljuk s azon lélekemelő jelenetekben elmerengünk, midőn őseink mint egy ember keltek a megtámadott Trón védelmére : szívünk erősebben dobog; — de midőn az ősök erényeinek az azt megillető elösmeréssel adózunk, tesz- sziik ezt azon tudatban, hogy veszély idején — mitől Isten óvjon — nemzetünk méltó lesz őseihez. Hódoló tisztelettel közeledve tehát a Trón zsámolyához, midőn szivünkből fakadó érzelmeinknek Felséged születésének 50-ik évfordulója alkalmából is kifejezést adunk, kérjük a mindenhatót, hogy Felséged áldásos életét hosszú évekre terjeszsze ki és engedje meg, hogy Felséged uralkodói és családi Örömeinek tartósan tanúi lehessünk. Öröklött hódolattal maradván ‘Apostoli Királyi Felségednek Legkegyelmesebb Urunknak hű alattvalói Veszprém vármegye közönsége. Heti szemle. — aug. 14-én. A porta vonakodik Dulcignót átengedni. Az albán liga erősíti Dulcignót ás elhatározta, hogy ellenáll a üotta-demonstratiónak. Angolország azon fárad, hogy Midhát pasát sziriai kormányzói állásába visszahelyezzék. Párisból jövő hírek szerint Grévy, Say, Gambetta és a miniszterek a lakosság szakadatlanul tartó ujjongása közepette aug. 11. délután tértek vissza Pária ha. Charentonban a lelkész a kormány iránt való tiszteletének adott kifejezést s kérte a köztársaság elnökét, hogy vegye oltalmába a vallást. Grévy azt válaszolta: „A vallást oltalmazza a törvénys védelmezi a kormány; a vallás mindenütt hatalom, kiváltképen Francziaországban." A lisieuxi lelkésznek, ki a kormány iránt való bizalmának és hódolatának adott kifejezést, a köztársaság elnöke e szavakkal válaszolt: „Ha ezt a példát mindenütt követnék, a kormány és a klérus között kedvezőbb lenne a viszony.* A hirlapok tetszéssel nyilatkoznak a Cher- bourgban tartott minden beszédről s azt mondják, hogy ez utazás fényesen tüntette ki a köztársaság hatalmát. A kir. táblák decentralisatiójára vonatkozó törvényjavaslatot alkalmasint még a jelen év folytán elkészíti és a parlament elé terjeszti az igazságügyminiszter. A nagykanizsai képviselőválasztás, mely aug. 12-én volt, lázas feszültségben tartotta a különböző politikai pártokat. Óriási mérkőzés volt a kormánypárt és függetlenségi párt között. Unger Lajos független párti választatott meg 1009 szavazattal Jókai Mór ellenében, ki 876 szavazatot kapott. A tanév előtt. Ad secreta poli Curam «tendere noli. Mindent jó tudni; de mi elébb való, azt tudni-e, hogy a nap mekkora tért foglal el a mindenségben, s ezen tüztenger hány ezer évek után fog kiégni? Uranust, Saturnust, Venust stb. hány drabant kiséri, holdunknak miért nincsenek lakói, s a mi foldgömbünk hány évezred alatt keményedhetett annyira, hogy azon fák, füvek, állatok jöhettek létre? Vagy pedig oda hatni, hogy gömbünket ellepő emberiség oda neveltethessék, miszerint ez élet paradicsomi s valódi meunyországi életté tétethessék ? Szép ugyan a csillagászat, nagyszerűek ugyan Newton, Herschel s többek a messze távolréli bizonytalan tapogatásai. Bámulandók ar ezer és ezerféle találmányok, melyek az emberiség fáradhatlan kutatásai eredménye; — de javul-e annak tudása, látása, hallása által az emberiség, hat-e ezeknek ismertetése az erkölcsiségre, eszkőzli-e a földi mennyország terjedését és örök időkig való állandósítha- tását ? E mindenségben lótó-futó milliard égi testeknek csak nehányok általi részletes ismerete, távolságai, nagyságai s anyagainak ismerete; (valljuk be igazán) csak homály- báni (?) hozzávetőlegi tapogatás és bátran idézhetjük a bölcs Gotscheden ezen szavait: „Hier starret Sinn und Witz, der Geist verliert sich ganz In aller Welten Herr, Pracht, Ordnung, Lauf und Glantz O ! was ist hier der Mensch ? Er wäre nichts zu nennen, Könnt er am Werke nicht des Meisters Grösse kennen.“ A nagy ürbeni vizsgálatok, a nagyszerű szép találmányok, mint az emberi ész fejlődései s haladni törekvő vágyai elismerést érdemelnek; — de — de a társadalmi keresztényéletre nézve ritkán mutatkozik azon lelkesedés, mely odahatni törekednék, miszerint az ember, mint okos lény, — a társas élet lelke, — a társadalomban örök békét, önzetlen igaz felebaráti szeretetet s ez életben földi mennyországot eszközölni buzgolkodnék. Szép az itteni élet, jó nekünk a napot nézni; — de mint zavarják azt az állatias féktelenségek, s a napot mint homályosítják a kapzsiság egoistikus ködei — tanúsítják a napi tapasztalatok. — Mi ennek az oka? — az, hogy a keresztényvallás nem taníttatik iskoláinkban oly buzgósággal, oly áhitatos felvilágosult lelkesedéssel, minővel a nagy mester Jézus példát mutatott. A sokféle tantárgyak a falusi iskolákból kiszorítják a JehovávaU igazi ismertetést, az általa adott drága élet nagybecsű méltánylását, mit a naponkénti öngyilkosságok, kárhoztatandó párbajvivások eléggé igazolnak. A felebaráti őnzéstelen szeretetet csak névleg ismertetik, az egoistikus tendentiák hatást nem ismernek, ezen bűnök irtására nem kerül idő a tanórák felosztása szerint. — Engedjétek hozzám jönni a kis gyermekeket és ne tiltsátok, mert ilyeneké a mennyeknek országa, így biztatta a nagy rabbi a szüléket a lelkiekben való gyarapításra. — Félre a scholastikus bölcselkedő hajazálhasogatásokkal, félre a thalmndistikus brillírozó külsőségekkel; tanulja a gyermek az iskolában, a felnőtt a templomban az egy Istent igazán megismerni, szeretni, félni és tisztelni; tanulja a gyermek és felnőtt felebarátját úgy szeretni, mint önmagát és ellenségeit—nem félelemből bántatlan hagyni, hanem neki megbocsátani, bántódásait feledni s az által a társas élet boldogságát nevelni. Tanító és lelkész urak! ha ezt eszközölni jézusi szelid odaadással törekedtek — akkor azt tanúsítjátok, hogy nagy fontosságú hivatalaitokhoz isteni meghivástok van. Lajos-Komárom, 1880. aug. 5-ón. Varga {Mátyás. Két derék iparos. Lapunk minapi számában említettük, hogy városunknak három iparos polgára szánA „VESZPRÉM" TARCZAJA. Merre vagy? Merre vagy? Szemem keres, de Nem talál sehol, babám! Eltünél, mint hamv, gyümölcsről Mit letört a kéz korán. Mint a tikkadó fii szála Várja égnek harmatát: Úgy eped, sovárog érted Szivem édes kínon át. Mondd, lidércz vagy, csalfa fénynyel Csalva rémes tájakon? Itt tűnői fel, ott tűnői le, Hogy kövesselek vakon! Oh! mutasd meg tűndéralkad, Hadd legyen az csillagom! Szórj világot fénysugárral, Czélt úgy érek utamon Rózsa lesz, hidd, a tövisből, Ha szerelmed öntözi. Gyöngy lesz minden csepp verejték, Hogyha ajkad érheti! FODOR JENŐ. A tizennegyedik. — Humoresk. — Irta: Veszprémi Soma. Nemes Bogrács Sándor urambátyám vállára ránehezedett az ötvenedik évnek súlya is. Fel is tette magában, hogy félszázados jubilaeumát olyan „tisztességes ünnepélyességgel* üli meg, hogy a falubeliek még az egész százados jubilaeum napján is megemlegetik. Készültek is aztán rája. Éva asszony ott sürgött forgott a feemencze körül, amelyből olyan piros kalácsok kukucsáltak ki, hogy lehetetlen, hogy az azoknak meglátója őszinte szivéből ne kívánta volna, miszerint Bogrács bátya legalább is tiz ilyen félszázados jubileumot érjen meg. Juczikának kerek arczát pedig az a goromba tűz úgy kigyullasztotta, hogy valami tudatlan ember bizonynyal rá magyarázta volna, hogy egy tüzes csók csattant el szép orczáján és annak nyoma hagyta maga után azt a pirosságot. Sándor bátya is már talpon volt. Felvette magára újdonatúj, czifra zsinoros mentéjét, meg a fényes sarkantyúval díszített bagaria bőrcsizmát, kivette az almáriumból azt a szép kócsagos süveget, amit csak a követ- választáskor szokott fejébe tenni, kipödörte jó hegyesre bajuszát s azután kifordult a konyhába, a melyben Éva asszony már nagyban készítette a gyomornak valót. — Hát anyjuk, ma nagy napunk lesz, kiáltá Éva asszony fülébe, olyat csípvén az orczáján, hogy a kezében tartott zsíros fazék már a szabadesés törvényének készült eleget tenni. — Ejnye, apjuk, beh korán megjött a kedved! Nem tartanád magadnak estéiig, akkor úgyis keletje lesz neki! — Ne félj, öregem, kerül abból estére is. Hát te Juczika, tudod-e, mi az újság? Tudtam, hogy nem találod ki. Nohát megmondom, úgyis tudom, hogy örülni fogsz neki, mert — Jjar Lapunk mai számához egy — Ejnye, édes apám, beh kiváncsivá teszi az embert kigyelmed, jobb szeretném, ha rövidebbre fogná a szót. — No, no — csak lassan, lassan, mindjárt megmondom, mindjárt, hanem először találd ki! — No nézze meg az ember! Először kitaláljam s azután megmondja; köszönöm az ilyen dolgot! — No csak légy türelemmel, mindjárt megtudod, azonnal — vagy talán mégis jobb lesz, ha kitalálod. Eh! vagy minek! Tehát azt akarom neked mondani, hogy a Kulacs Pista is itt lesz az estelire. Szerencse, hogy Juczika arczát a tűz már lángba borította, mert e szavak bizonyára oda csalták volna a pirosságot arczára. — Igazán itt lesz? édes apám, kérdé azon a szép ezüstcsengésíí hangon, amilyenen csak a városi kisasszonyok szoktak beszélni. — Bizony itt! édes, feleié Bogrács uram mosolyogva. Ő, a Lódorék, Vargáék, Borzáék; ez tiz, meg mi hárman — — Jézus Mária! kiáltja Éva asszony, ez tizenhárom ! — Az ám’, felel rá Bogrács gazda, ki már jól ismerte az asszony gyöngéjét vagy bibéjét, amint szokta mondani. — Ne törődjél vele, édes anyám, majd csak teremtünk magunknak valakit, aki a tizennegyedik tányér fánkot is, megegye! — Apjuk, kiáltja fel Éva asszony, szaladj át hamar a Sógor Ferkóékhoz, hidd meg őket vacsorára! — Micsoda? azt a — azt a sebes lelkű embert hozzam a házamba, aki tavaly követ- választáskor egy akó borért eladta magát és arra az embernyúzó Bunkó Lőriuczre adta félív „Hív. Ért.“ van csatolva. szavát, no ez bizony nem jön az én házamba, de nem ám! — Jaj, hát mit csináljunk apjuk? Ühüm! megvan! Átszaladok a Sugárékhoz, a Zsuzsi mindig jó volt hozzánk — — Az már igen! Nohát eredj, de mindjárt itt légy. Éva asszony, ahogy csak tudott, sietett az utczán wégig a Sugárék házához, de nem is tellett bele öt perez, már otthon volt. Sándor bátya csakhamar kiolvasta arczárói, hogy nem valami jó hirt hozott magával. — Apjuk, apjuk, odavagyunk! a Sugárék miudeuestül bementek a heti vásárra. — Tyuj! hogy fordítsa fel őket a forgószél vásárostul, miudenestül. Hauern hát anyjuk, 'iszeu, tudod — ha jó veszszük — ha meggondoljuk a dolgot, hát tizenhármán — — Micsoda? Azt akarod, hogy most nyomban megszökjem a háztól? Nem emlékszel rá, hogy mikor tavaly az Asztalos Fereucz lakodalmán tizenhármán ültünk az asztalnál, a Borza Marcsa olyan rosszul lett, hogy máig is remeg a tizenhármastul. Ejnye, édes anyám, mondá Juczika ka- czagva, ’iszeu mindenki tudja, hogy maga volt az oka, mert a derekát úgy összeszorította, mintha egy gróf kisasszony lett volna. — Hallgass lányom, te még fiatal vagy, nem értesz hozzá, sietett ráfelelni Éva asszony. — Nohát, tudod mit, anyjuk, én majd kimegyek az útra, talán fogok valakit. — Siess csak, siess, mert ha délig nem hozod meg a tizennegyediket, úgy megszököm a háztól. Sándor bátyám annyira megijedt e kemény fenyegetéstől, hogy csak úgy iramlott
