Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-08-15 / 33. szám
dékozik meglátogatni Kossuth Lajos nagy hazánk fiát. — ezen közleményünket most ezzel egészíthetjük ki: Városunkból az említett útra csakis ketten indulnak el az említett iparosok közöl, mert a harmadiknak ez utat többféle körülméuyei nem engedik. Benkő István és Szilágyi Mihály urak e hó 16-án fognak indulni az említett útra ipar- és nemzetgazdasági ismeretek gyűjtése végett, e végből meg fogják tekinteni először is a jelen bécsi kiállítást, honnét Linczbe, Salczburgba, Iusbruckba, Sveiczon át Turinba fognak menni, hol a jelen művészi kiállítást megtekintik és meglátogatják Kossuth Lajos nagy hazánkfiát, kinek névünuepére egy remekművű domborfaragással díszített magyar kulacsot visznek, amelyet személyesen adnak át. £ kulacsot városunk ismert laragő művésze, Lipták Lajos, készítette, amelynek egyik oldalán ezen felirat olvasható: Emlékűi Kossuth Lajos nagy hazánkfiának 1880. augusztus 25. közepén Kossuth Lajos családi czimere, és fent 1848. A másik oldalon ez van: Jelszavadban egyesültünk: Szabadság, egyenlőség és testvériség. Közepén Magyarország czimere s fent 1849. Az egész műnek igen szép stilalakja van, amelyet szőlőfűzér fut körűi; — e kulacs kettős űrtartalommal bir, melyhez ily szövegű okirat van mellékelve: ZMélyen t. kormányzó úr! Hazánk nagy fia! Alolirottak a hazafi tiszta érzete által indíttattunk arra, hogy, midőn ez alkalommal beutazni szándékoljuk Olaszország egy nevezetesebb részét, hogy ekkor hazafias érzelmeinket követve bátorkodunk önt, mint Magyarország egykori kormányzóját személyesen felkeresni, hogy ezáltal ön előtt hazafias hódoló tiszteletűnket nyilváníthassuk, mely alkalommal mi hazai iparosok szerény állásunkhoz mérten, kedves hazánk egyik ősi iparának egy kettős űrtartalmu magyar kulacsnak egy példányát hoztuk el névnapi emléknek, hogy ezzel tauu- bizonyságot tegyünk arról, miszerint hazai iparunkat fejleszteni törekedvén igy büszkén mutathatunk arra, hogy hazai iparunk százados ipara mellett nem hanyatlott ,sőt az ön kezdeményezése folytán az örökhirű védegylet megalapítása óta, az napról napra emelkedik és háttérbe szorítani magát nem engedi. A hazai ipar emez egyszerű példányát fogadja tőlünk, kormányzó úr, oly szívesen, mint amily hazafias szeretettel és hű ragaszkodással mi ezt ide elhoztuk, hogy sírunkig boldogíthasson bennünket azon öntudat, hogy édes hazánk legőszintébbeu szeretett fia s ennek egykorú önzetlen kormányzója nem vetette meg a szegény hazai iparosok azon emlékét, amely töre- dékeny ugyan, de talán mégis elegendő arra, hogy ez által a legőszintébb tiszteletünk és hazafias ragaszkodásunk ön iráut igazoltassák. Kérjük tehát ezen emlék-csutora elfogadásával a mi hódoló tiszteletünk és hű ragaszkodásunk elfogadását is, amely után mi nem szünendünk meg imáinkba foglalni azon szívből eredő kérelmünket, hogy a magyarok Istene önt mint a magyar nemzet szabadságának és függetlenségének leghívebb bajnokát, az emberi kor legvégső határáig éltesse! Veszprém, 1880. augusztus 24. ‘Benkő István. Szilágyi Mihály. Városunk e két polgára Kossuth Lajos hű barátjáról Ihász Dánielről sem felejtkezett meg és az ő számára is egy díszes kulacsot készíttetett, amelyen ezen felirat olvasható. Emlékül Ihász Dánielnek a magyar gzabad- ságharcz egyik hősének, Kossuth Lajos hű barátjának 1880. augusztus 25. közepén a baráti jelvény és a családi czimere; megemlítjük még, hogy az ezredes úrhoz városunk szülöttjétől Óvári Lipót úrtól hazánk e kiváló tudósától egy igen szép ajánló levél is szól iparosaink mellett. Innét Piacsenczába, Genuába, Flórenczbe, Livornóba és Romába menuek, hol több napon át szándékoznak tanulmányozni a régi műipar-einlékeket, hol XlII-ik Leo pápa ő szentségének áldását is fogják kérni, melynek sikeréhez gróf Zichy Jenő úr ajánló levele nyújt reményt iparosainknak, amely igy hangzik: Főtis\telenáő és méltóságos vá\sony- keöi gróf Zichy Ferenc$ pápai kamarásnak Romában. Kedves öcsém! Engedd, hogy e sorok átadóit Benkő István és Szilágyi Mihály urakat ezennel bemutassam és legmelegebben pártfogásodba és kegyedbe ajánlom; mindketten Veszprém városbeli derék iparosok és mint olyanok az utolsó 21/2 évi működésemnek munkatársai. (Ez alatt a fehérvári kiállítás értendő.) Ók Olaszhonban egy kis körútat akarnak tenni és Rómában nem akarnak megfordulni anélkül, hogy ő szentségénél a pápánál hódolatukat ne tegyék. Fogadd őket kegyesen és vedd őket ez irányban is hathatós pártfogásod alá. £ sorok átadói által küldök neked egy is bro- churet, melyet e tavaszszal adtam ki; a népnevelés ügyében pedig most vagyon nyomda alatt egy kis munkácskám. Látod, hogy azokkal tartok, akik munkában lelik nyugalmokat. Üdvözöl egész szívből tisztelő bátyád Sz.-Fehérvár, julius 21-én 1880. Zichy Jenő. Innét Nápolyba mennek, hol a nápolyi világhírű muzeum régi műipar-emlékeit, valamint a Vezúv által eltemetett Herkulanum és Pompeji romjait fogják megnézni, visszajövő utjokban Velenczét, Triesztet, Fiúmét, e magyar tengerparti kikötőt s végre a gráczi ipar- és nemzet-gazdasági kiállítást tekintik meg. Szivünkből kívánunk e két derék iparosnak szerencsés útat. Adja Isten, hogy ismeretek- és tapasztalatokban gazdagon haza térve hathatós tényezőkké váljanak iparunk további fejlesztésében. Szives Ígéretüket bírjuk, hogy dús tapasztalataikat lapunkban fogják a nagy közönséggel megismertetni. HÍREINK. •Személyi hírek. — Kovács Zsigmond, megyés püspökünk ő excellentiája tegnap aug. 14-én, tért vissza városunkba. — Tek. Beze- rédy Gyula megyei alispán úr aug. 9-én érkezett vissza Reicheuauból és, mint örömmel jelezhetjük, a fürdő jó hatást tett. Adja Isten, ki a kapunyiláson. A nap már magasan állt az égen, és melegen sütött le Bogrács uram kerek orczájára, a melyről olyan vizcseppek peregtek le, amelyeket az emberek izzadságnak szoktak nevezni. — Jézusom, még elolvadok ebben a ku- rucz melegben, ha valaki meg nem könyörül rajtam és el nem jön hozzám jóllakni. Pedig kell valakit kerítenem, nehogy a feleségem megegyen. Az az asszony úgy fél a tizenhár- mastúl, mint én a feleségemtől. Ahá! mit látok ? Valaki jön az országúton. Ejnye, ha a Sugár Peti lenue az; pedig épen olyan a termete. £u istenem, csak még egyszer hallgasd meg kívánságomat és küldj egy éhes embert a nyakamra! A magányos országúton egy férfialak közelgett, aki olyan port vert fel lábaival, hogy Sándor bátyám már hízni kezdett örömében, azt hívén, hogy nem is egy, hanem egy egész sereg éhes ember az. Majd válogat ő ki közölök egy kedvére valót! — Szinte jól esik a szivemnek kimondani, hogy megvan a tizennegyedik is, sóhajtott fel. Mert ez az asszony — tyuh teremtette! mit látok? Nem egy ,armer rajzender“ az? Az ám, hogy vinné el a Belzebúb a pokolba! Az .armer rajzender“ (mert az volt) odaért Bogrács uram közelébe, aki olyan pillantásokat vetett rája, mintha egy tányér fánk lenne előtte, amelyre már kimondta a halálos Ítéletet. — Egy armer rajzender, szekin vándorló lekin! — Tudom, tudom, hogy vinne el az... — Szekin vándorló, pút sőn — — Éhes vagy öcsém? — Igen, igen, két nap óta nem enni. Bogrács bátya végig nézett a poros országúton, de nem látván azon valami tisztességes éhes embert, meg aztán a nap is már jó magasan állt az égen, megfogta szépen az armer rajzender karját, azután a háza felé vezette, a melynek kapujában Éva asszony már várta a 13 személy megváltóját. Bogrács bátya bemutatta az uj jövevényt. — Anyjuk! meghoztam az uj vendéget, éhes ám az istenadta! Éva anyó összehúzta szemöldökét és olyan savanyú képet vágott, hogy Bogrács uram már készült egy tisztességesebb éhes ember után látni. De a zivatar elvonult feje felett, Éva asszony arcza ismét kiderült, összehúzott szemöldöke ismét kisimult. — Jöjjön be hát kend, hanem megbecsülje ám magát! — Iken, iken, én eszem minden, szekin lekin nem szokta válogatni. Bogrács uram e szavakra megijedt, szegény faunjai jutottak eszébe. A tizennegyedik be lön vezetve a konyhába, a melyben olyan tekintetet vetett az épen Juczika által akkor kisütött fánkokra, hogy Sándor bátyának egész termetével oda kellett állnia kedvenczei védelmére. A konyhából egy kisebb szoba nyillott be, ez lön egyelőre az armer rajzender tartózkodási helyéül kiszemelve. — Te apjuk, micsoda csodamadarat hoztál a házamba, hiszen ez elijeszti majd a vendégeket, megszökik tőle még a Zsuzsó Kata is, pedig az már ugyancsak jár a legények után, mondta Éva asszony a konyhában már szinte referálni kezdő férjének. — Az ám, asszony, de lásd ez még semmi, de ő azt mondta, hogy az evésben nem szokott válogatni, mert azt bizony elhiszem neki, hogy a fánkokban meg a borjú- pecsenyében nem válogat majd, eszik ez majd tizenhárom helyett. Te anyjuk, meggondoltam magam, adj neki valamit, aztán küldd el, hadd menjen isten hírével! — Jézusom! Már akkor inkább egye meg a fánkot tűzhelyestül, mint hogy én 12-vel üljek egy asztalnál. | hogy őt mielőbb teljes jó egészségben üdvözölhessük a megye ügyeinek élén. — Sajná- i lattal jelentjük, hogy Kemény Andor megyei aljegyző úr, kihez oly sok szép reményt kötött mindenki, a megye szolgálatából kilép és gazdálkodásra adja magát. Lemondását a napokban nyújtotta be •Hymen. - Tek. Virkler Márton úr, a szelíd és művelt modora miatt köztiszteletben álló póstafőnöke városunknak, szeptember hó 4-éu vezeti oltárhoz Batta Róza kisasszonyt, özv. Batta Mihályné kedves leányát. Áldást és tartós boldogságot kívánunk az új párnak! ’Eljegyzés. — Tek. Galamb István zirczi járásbiró úr a napokban jegyezte el Kenessey Kornélia kedves kisasszonyt. Szerencsét és boldogságot! •Megyei közgyűlés. - Múlt csütörtökön, aug. 12-én br. Fiáth Fereucz főispán űr ő excelleutiájának elnöklete alatt rendkívüli megyei közgyűlés tartatott. Ö excellentiája lelkes szavakban emelte ki a közgyűlés czélját, mely nem más, mint hogy a megye Ő Felsége magas születésének évfordulójára hódoló tiszteletét nyilvánítsa. E tiszteletadás módját meghatározni lesz a közgyűlés feladata. Forintos István megyebizottsági tag úr ő nagysága egy feliratot indítványoz, mely közhelyesléssel el is fogadtatott és melyet olvasóink lapunk élén vesznek. Utána nyomban ugyancsak ő indítványozza, hogy ezen alkalomból megyénk festesse le városunk jeles művésze, Pápay Viktor úr által ő Felségének életnagyságú arczképét a megye nagyterme számára, mely indítványt Véghely Dezső főjegyző úr azzal egészített ki, hogy egyúttal királyné ő felsége arczképe is festessék le. Mind a két indítvány elfogadtatott és megyeszerte aláírási ívek fognak szétküldetni a szükséges összeg megszerzése végett, ezt eszközlendő Forintos István, Pöschl Károly és Véghely Dezső urak kiküldetnek. Bezerédy Miklós v. püspök úr ő méltósága előre is 100 frtot ajánlott e czélra, ami örvendetes tudomásúl vétetett. •Nemes tett. — Kopácsy József ny. legfőbb itélőszéki bíró úr ő méltósága, ki nem egy esetben mutatta már ki nemes szívét városunk szegényei iránt, a napokban 100 o. é. forintot adott át a városi hatóságnak, hogy az aug. 18-án, mint király 5 Felsége születésének 50-ik évforduló napján, a helybeli szegények közt kiosztassék. A nemes tett önmagában leli jutalmát. •Sárkány Miklós bakonybéli apát úr újabb nemes cselekedete. Bakonybél ősz apátja régóta ismeretes már az ő nemes cselekedeteiről a közélet és közművelődés terén. A gondozása alatti iskolák, amelyek az ő bőkezű áldozatkészségét hirdetik, Kajáron és Bakony- bélben, Győr- és Veszprémmegyék legkitűnőbb iskolái között foglalnak helyet. Legjobban pedig Kajáron, Győrmegyében, a falusi gyermekek számára egy mintaszerű falusi kisdedóvót állított, azt teljesen felszerelte s az óvónő részére szép dotatióval ellátott állást szervezett. Az intézmény valódi Isten áldás lesz a kajári nép erkölcsi életére. A gyermek kertésznői állomást Lechtenthall Ottilia nyerte el, aki a budapesti országos kisdedóvónő-képző- intézetbeu nyerte kitűnő kiképeztetését s már el is foglalta állomását a kajának nagy örömére. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, — Abban is igazad van, hanem hát, hogy ültessünk ilyen csodanémetet az asztalunkhoz V Megvan! Kitaláltam! Bebújtatom ezt a sült németet az én régi mentémbe, meg a magyar nadrágomba, úgy néz majd abba ki, mint akár egy kisbiró. E szavakra a pajkos Juczika olyan nevetésben tört ki, hogy még a könnyei is kicsordultak szemeiből. — Édes szülém, micsoda nem okosságot fundáltak ki kigyelmetek, 'iszen ez az armer rajzender sült német, nem tud ez magyarul beszélni. — No nézd csak, majd megfeledkeztünk erről, mondja Éva asszony savanyú képpel. — Hát tudod mit? anyjuk. Meghagyjuk neki, hogy ki ne nyissa az asztalnál a száját, mert — — No ugyan, édes apám, hát enni sem szabad néki? — Azt igen, de beszélni nem; azt mondjuk a vendégeknek, hogy atyafiaink közül való és néma szegény. — Szegény! kiáltott fel pajzánul Juczika. Ebbe már Éva asszony is beleegyezett, az armer rajzender magyar mentébe és bu- gyogóba lön bujtatva. Sáudor bátya meg egyik ócska, régi sarkantyúé csizmáját is íelhuzatta vele, megígérvén, hogy neki ajándékozza, csak vigyázzon arra, amit neki mondtak. A rajzender mindent megígért. Csak a sarkantyú pengése nem tetszett neki, menésközben minduntalan hátra tekintett, mintha a lábanyomát keresné. A Bogrács pár meg volt elégedve az eredménynyel, csak Juczika mosolygott olykorolykor, amit az armer rajzender nagyon is félre magyarázott. Eljött végre a várvavárt est. Az asztalok szinte görnyedeztek a szép fonott kalácsok súlya alatt. Mire a falu toronyórája elverte a tizet, a vendégek már mind együtt voltak. Trefort Ágoston 5 excellentiája, e derék főpap ezen szép áldozatkészségéért meleg hangon irt hivatalos levélben mondott köszönetét. Az elismerő miniszteri iratot Vargyas Endre győr- raegyei tanfelügyelő a napokban személyesen nyújtotta át Bakonybélben az apát úrnak. Kívánjuk, hogy az általa létesített kisdedóvó ! legyen mintegy vetemény-iskolája a vidéken az enemü intézményeknek; a derék, lelkes főpapot, pedig Isten éltesse még sokáig jó egészségben. •Halálozás. — Schlesinger Lipót pápai jókirnevü pipagyáros neje e hó ll-én 63. évében a gyógyíthatlan rákseb áldozata lett. A boldogultat férje, vigasztalhatlan gyermekei, unokái, rokonai és jóbarátain kívül, még számos szegény — kiknek elmúlaszthatlanúl osztotta az alamizsnát — kisérték örök nyugalomra. — Áldás és béke hamvaira! •Változások. — A helybeli sz.-Ferencz- rend tagjai között a következő változások történtek: Áthelyeztettek Déry Egyed volt másod- házfőnök Kismartonba házfőnőkké; Vallovics Alajos Fehérvárra német szónokká; Szmatlik Kerubin Sümegre Veszprémbe jöttek: Tóth Rafael Pápáról; Prunyi Békés másodházfőnök- nek Pápáról; Orsay Lajos német szónoknak Fehérvárról: Herczeg Krizolog Andacsról magyar szónoknak. ‘Hirdetmény! — Veszprém megye alispáni hivatala részéről közhírré tétetik, — miszerint a megyének 1881. évre tervezett költség-előirányzata az állandó választmány augusztus hó ll-én kelt határozatához képest 1880. évi augusztus hó 18-ától ugyanazon év szeptember hó 2-ig a megyei alispáni hivatalban közszemlére kitétetett, a midőn az a hivatalos órák alatt bárki által megtekinthető. Véghely De\sö, m. főjegyző. •Meghívás. - A veszprémmegyei gazdasági egyesület szept. 5-én délután közgyűlést tart, melyre gr. Nádasdy Ferencz elnök úr ő méltósága nevében a tagok tisztelettel meghivatnak. •Helyes. - A hosszú-utczából a református templom elé vezető feljárat szabályosan egyengettetik. Vajon a Benedek-hegyi elhanyagolt lépcsőfeljárat javítása jut-e valakiuek eszébe? •Azon szülőket, kiknek gymnasiumba való fiaik vannak, főleg pedig a vidéki jobb módú birtokosokat, figyelmeztetjük lapunk mai számának hirdetési rovatában ismertetett Var- gyas-féle győri finevelőintézetre. ‘Hazai ipar. — A honvédelmi minisztérium által kiirt 30,000 pár bakancs és 5000 pár lovassági csizma szállítása oly módon fog eszközöltetni, hogy a központi vállalkozó tartozik a kiszabott anyagot az orsz. m. ipar- egyesület ellenőrzérzése mellett vidéki iparosok utján elkészíttetni. — A munkabér lesz bakancsnál 1 frt, csizmánál 1 frt 35 kr. Eddig már több, mint 30 ipartársulat jelentkezett — e vállalkozás érdemében hirszerint Veszprémben is a czizmadia-ipartestület keblében — megindult a mozgalom. •A sok esőzés folytán a szőlő erős rothadásnak indult, pedig még nem is kezd — a koraikat kivéve — puhulni. Már most látszik, hogy kevés is lesz a bortermés, s ha az idő igy tart: minőség tekintetében sem érjük el csak a legközönségesebb termést sem. Ott voltak a Lódorók, Vargáék, Borzáék a Kulacs Pista meg az uj jövevény is, aki azonban úgy látszott nem valami jól találta fel magát feszes nadrágjában, mert szüntelen az fllepéhez kapkodott. Éva asszony tartotta kötelességének a tizennegyediket bemutatni, mert Bogrács gazda sehogy sem akart ilyen nehéz missióra vállalkozni. De a magyarok istene megsegíti még a jubilánsokat is. Sándor bá egy hosszú sóhaj kíséretében ereszté ki a hálaimát: (Ezen is keresztül estünk !“ A mulatság javába folyt. A boldog 50 éves gazda egészségére az öreg Lódor ivott ki egy y2meszely ó bort; (most deciliternek keresztelik, de akkor a boros kancsó még nem volt czivilisálva.) Felköszön- tője ilyeténképen hangzott: Lelkemnek a boldogságban való megállapodása indít engem arra, hogy e nap ünnepélyességét azon igaz- szívből eredő kívánságommal toldom meg, miszerint kedves urambátyám és a komám- asszony (Éva asszonyra mutat) által ma elfogyasztott és elfogyasztandó szíverősítő (a borosüvegre mutat) e boldog pár szívót olyatén- képen erősítse meg, miszerint ez isteni ital (újra a borra mutat.) Az armer rajzender azt hívén, hogy az öreg őt kínálja borral, fogja az egyik üveg bort, mely nemcsak ó, hanem jó is volt és egy huzamban kiszivattyúzza onnan. Bogrács uramnak sokkal lágyabb szive volt, sem minthogy ezt végig tudta nézni, azért e szavakkal riadt a németre: — Nem addig a német! Persze e titokszerű szavakra a társaság csaknem hanyatt esett ijedtében. De Juczika csakhamar jóvá tette a dolgot, azt mondván a halálra ijedt magyar nadrágba bujt németnek. Bizony, hallja-e kigyelmed, igaza van apám uramnak, mert a magyar ember nem iszik akkor, mikor felköszöntőt mondanak, hanem megvárja a régét.
