Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-08-08 / 32. szám

VI. évfolyam. 1880.

32-ik szám.

Veszprém, Augusztus 8.

C- ' ^ &C

mrc=

ét „Hív. Értesítő“ aíjjelsa aisles Tsiirss;.

Előfizetési dij:

Egész évre 6 írt — kr. Pél évre 3 írt — kr.

Negyedévre 1 írt 50 kr.

Egyes példány ára l£"í lir.

KÖZGAZDASÁGI, HELYI

OJ

ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS

e>

=6*

VESZPRÉM

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Szerkesztőség és kiadó' hivatal:

Vár, 4. sz.

Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz

KRAUSZ ARMIN

kSs/Tkereekelíie Veiiprémtes.

HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor S kr,

NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr., s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg.

o*

13

=QM

A Ranolder-hagyaték.

Ha valaki, bizonynyal mi szoktunk minden kényesebb természetű ügy iránt kímélettel lenni és poros ügyeknek ritkán vágunk eléje. A Ranolder- hagyatékot illetőleg lapunk eddig hallgatott; hallgatott, nem mintha nem volt volna mindenről, még a legkisebb részletről is kellőleg tájékozva, hanem mivel az ügy törvényre került és így hittük, hogy rövid idő múlva végérvényes ítélet fog hozatni, amely megoldja vagy legalább kettévágja a gordiusi csomót.

Hosszú, igen hosszú idő telt el azóta és az ügy ma talán távulabb áll a lebonyolítástól, mint állott az összekúszálás pillanatában és pedig azért, mert most már majdnem feledésbe ment fenn is, lenn is, mint, fájdalom, sok hagyaték-ügy szép Magyar- országon feledésbe szokott menni vagy megoldást nyer akkor, mikor már a közvetlen érdeklettek rég porlanak csendes sírjokban.

Ha a Ranolder-hagyaték ügyében csak az állam és az örökösök és senki más érdekelt nem volna, szót sem tennénk. Az állam meg tudja és meg is szokta saját érdekeit védeni. Az örökösök is olyanok mind vagyonra, mind műveltségre, akik nem egy könnyen fogják magukat jogaikból kiforgattatni, még a kincstár által sem. Ezeket mi nem féltjük. De vannak e hagyatéknál oly érdekeltek, iparosok, kereskedők és egyéb magánhitelezők, akik nagyon, de nagyon rá vannak utalva arra, ami követelni valójok e hagyatékon van, de még ma, anuyi év leforgása után sem tudnak és tudtak a hatalmas kincstártól a hatalmas hagyatékból megkapni.

Ez szökteti a vért az arczunkba,

a „VESZPRÉM" TAROZAJA.

Ki lehetett a hölgy?

Fürdői tárcsa — comme il faut. —

Irta : Mangold Béla, Budapest.

Tikkasztó júliusi nap volt, melynek ki- állhatatlau melege a balatou-fQredi türdőveu- dégeket majdnem kétségbe ejté. A nap leáldozott, és kellemes kis esti szellő íuvalt, apró fellegeket hajtva maga előtt, melyek nemsokára nehéz felhőkké tornyosulván, roppant zivatar alakjában hullottak alá a kiszáradt főidre.

Mindenki menekült, a merre csak tudott, és sokan beszorultak a ,Horváth-ház* tágas kapuja alá az égi háború végét bevárandók. Roppant nagy vihar keletkezett, mely a gyengébb fákat a földig hajtá, vakítón czikkáztak a villámok, az időközben már besetétült fürdőhelyet perczenkiut megvilágítva, minden czik- kázást borzasztó mennydörgés követett.

Még mindig dühöngött a vihar, midőn egyszerre ostorcsattanás lett hallhatóvá, és par perez múlva egy négyfogatu hintó robogott a „Horváth-ház* kapuja elé. Kíváncsian Sugdosták ki a kapun fejeiket a vendégek, az ily későn és ily rósz időben érkezőket bá- mulandók. Egy magas méltóságteljes női alak ugrott ki a kocsiból, utáua még egy hölgy, valószínűleg komornája, ki egyenesen a ház- felügyelőhöz fordult e szavakkal: Kérem kaphatunk szobát?

___.Épen csak is egy tói szobám van,“

ez kiált az égbe, ez láttatja velünk, mily nyomorult állapotban süllődnek nálunk a legszentebb ügyek, ha arról van szó, hogy azokat az adózó polgárok érdekében kell eldönteni. Vajon az a szegény iparos, aki máról holnapra él, ellehet-e éveken keresztül keservesen teljesített munkájának illő díja nélkül? Vajon az a szegény kereskedő, aki pénzét és hitelét áru- czikkeibe verte, ellehet-e hosszú éveken át visszavárandó pénze nélkül, ma, midőn a concurrentia, a modern társadalomnak ezen bálványozott szörnyjelszava, mindjárt elüt a kezéről mindent, amit, ha pénze van, meghódíthat?

De hadd álljon itt a sokak nevé- ban egy derék iparosnak hozzánk beküldött kifakadó czikke, melyet csakis akkor adott át a nyilvánosságnak, mikor már minden más utat és módot megkisérlett, hogy jogos követeléséhez juthasson, de fájdalom, siker nélkül.

Tekintetes szerkesztő úr!

Több városi polgár, mint néhai Ranolder János, volt veszprémi püspök hitelezői nevében legyen szives becses lapjában soraimat felvenni, hogy a mostani igazságszolgáltatásról a nagy közönségnek is legyen tudomása.

Egy püspök hagyatéka. 1875. évben elhalt megyés püspökünk Ranolder János hagyatékának hitelező társaim arra kérnek, — hogy követelésünknek a nevezett hagyatéki tömegből leendő mielőbbi kielégíttetésünket a vallás- s közoktatási miniszter urnái, most már harmadszor is, szorgalmazzuk, és ha ezen lépésünk sikertelen lenne — király ő felségéhez küldöttséget meneszszünk, ki alkotmányos igazságos urunk.

Ha e hazában valamely ember sat. meghal — vagyona leltároztatik és a leltárban a követelési és tartozási állapot felvétetik — a tartozás leszámíttatik, illetőleg a hitelezők kielégíttetnek, a tiszta hagyaték pedig az illető törvényes örökösök közt felosztatik.

Ha megyés püspök halála következik be, a kormány az elhalt püspök javadalmait közegei által azonnal átveszi — s rendes törvéfelelt a felügyelő és felkisérte a hölgyeket az első emeletre.

A fürdővendégek ismét kíváncsian szemlélték a hölgyet, kinek aesthetikus formáit egy hosszú kék esőkőpeny fedte.

,Ki lehet e hölgy!?* ez volt most a

jelszó.

— .Kinézéséről ítélve valami előkelő hölgynek kell lennie* — szólt az egyik.

— .Valami grófnő, vagy bárónő lesz*, felel a másik.

— ,Én meg azt hiszem“, — veti közbe a harmadik, hogy valami házasodni vágyó özvegy lesz, ki a holnapi „Annabálra“ jött Füredre.

Nagy volt a vélemény megoszlás.

.Miudjárt megtudjuk* szólt az öreg ur, .a felügyelő ur majd biztosan tudja, hogy ki és mi.*

Az alatt az idegen hölgy a véletlen üresen maradt szobát occupálta. Amint a felügyelő a lépcsőkön leérkezett, egész sereg fürdővendég vette őt körül, számtalan kérdést vetve eleibe.

.Csak nyugalom, hölgyeim és uraim!“ felelt a megszólított, .a bejelentési lap, holnap reggel mindent meg fog mondani.“

Időközben megszűnt a zivatar, és a vendégek visszavonultak szobáikba.

Alig kelt fel másnap a nap, alig csókolta meg első sugaraival a vidéket, már lábon volt mindenki. A reggeli séta alatt tudomást kapott a többi türdővendég is, a titokszerü hölgy érkezéséről, és nagy feszültséggel várták megjelenését a sétatéren. Körülbelül 8 óra lehetett, midőn a hölgy, lejövén szobájából,

Lapunk mai számához egy

nyes gyakorlat mindig az volt, hogy a javadalom kezelésével együtt járó folyó tartozásokat az átvevő királyi vagy kormány-biztos a hitelezőknek ki szokta a hagyatéki tömegből fizetni.

A tartozásokat az elhalt püspök hagyatéka ellen ő számítja fel, és ezzel elejét veszi azon sajnálatos esetnek, hogy a magán-hitelezők a hagyatéki tömeg ellen évekig perlekedjenek, Néhai Ranolder János, a jótékonyságáról ismert világhírű püspök, ki á három megyéjében tagosításra és az erre szügségelt gazdasági épületekre többet költött félmilliónál — százezreket költött iskolaépítésekre, népnevelésre, alapítványokra, de nem csak megyéiben, hanem még az ország fővárosában is, — ki mint nemzetgaz Ja a magyar boroknak a külföld előtt érdemeket — nékünk ez által anyagi hasznot, jólétet teremtet.

E kitűnő nagy tudományt! főpap halála után kellett történni, — hogy 1876. érben a veszprémi k. j.-bírósághoz bejelentett 84094 frt követelés — melyből a vérrokonok is elfogadtak 57164 frt 69 krt — daczára annak — hogy a hagyaték megközelíti a 200,000 forintot, még ma sem fizettetett ki az elismert 57164 frt 69 kr. — 45000 forintot ugyan Ígért már 1877-ben a magos közoktatási miniszter, — de hát mikor a jogos követelésen felül még több a hagyaték 100,000 forintnál — érdemes a kormánynak a hitelezőkkel perlekedni! ? 12164 frt 69 krért.

A vallás és közoktatási miniszter ur az üresedésben lévő püspöki széket betöltötte, ez jól van — de az még sem szép dolog ám, hogy a hagyatéki tömegnek természetben lévő — sőt a hitelezők egy része által bírói zár alá vett instruktiok, ökrök, lovak, juhok sat. a bírói zár daczára eladattak, átadattak.

Istenem! mi történnék azon emberrel Magyarországon ma, a ki bírói zártörést tenne ?

A veszprémi kereskedőket és iparosokat érdeklő oly nagy összegről van szó, mely Veszprém városának egy évi adóját teszi, s mely minden jogi akadály nélkül most is gyorsan folyósítható, ha a kormány közegei üres perlekedés helyett egyszerűen a törvények és törvényes gyakorlat szerint járnak el.

Ennyit bevezetésül.

Veszprém, 1880. aug. 4-én.

Kiváló tisztelettel a hitelezők nevében Brenner Lörincz.

Közöltük a fenti sorokat, tolmácsra

a jelentő lapot kezében tartva e szavakkal fordult a lent várakozó fiatal felügyelőhöz:

.Itt a jelentő lap, uram.*

.Köszönöm szépen“, felelt a megszólított, lopott pillantást vetve a neki átnyújtott lapra .ha szabad kérdeznem nagysád, hogy van megelégedve szobájával?*

,Oh! nagyon, igen jó* — válaszolt a hölgy kitűnő magyarsággal — „és a kilátás valóban remek, onnét bámultam a nap felkeltét.* E szavak után gyöngén meghajtó gyönyörű fejecskéjét és mosolyogva eltávozott.

A felügyelő mohón leolvasá a jelentő lapra irt sorokat, és félhangosan ismételgető maga előtt.

.Dervant grófnő (incognitóban) kisérő- nőjével Párisból.*

.Tehát franczia grófnő*, szólt a felügyelő magában, »és .mégis mily kitünően

beszél magyarul

___* Önkénytelen a kapuhoz

szalad

t, és figyelemmel kisérte egy darabig a hölgyet.

Dervant grófnő oly határozott léptekkel ment keresztül a sétatéren egyenesen a park felé, mintha már rég ismerte volna a helyi viszonyokat, ott megérkezve, egy árnyas fa alatt leült, szivarkára gyújtott és elküldé az őt követő kisérőnöjét.

Öltözete igen egyszerű, de felette finom és előkelő volt. A tegnapi kék esőkőpeny helyett ma egy rózsaszínű selyem köpeny függött alá váltóiról. Egy széles karimaju Ízletesen díszített kalap gyönyörűen ruházta szőke fejecskéjét. Pár perczig ülhetett itt a magányosságban, midőn komornája visszaérkezett, dús angol reggelit hozva úrnőjének, ki azt a

félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.

nincs azokhoz szükség. A magas minisztérium láthatja, hogy ezt az ügyet újra fel kell venni és mielőbb de bizonyosan elintéznie. Itt nem homályos, bonyolúlt, kétes ügyről van szó, melyet az időnek kell tiszta világításba helyezni, hanem kézzel fogható jogos követelésről, amelyet csak teljesíteni kell, teljesíteni pedig minél előbb, nehogy a jogaikban megejtett érdekeltek miud inkább meggyőződjenek arról, hogy nálunk Magyaro rszágban minden elöljáróság, minden hatalom nem a nemzetért, nem a népért, hanem csupán magamagáért létezik.

Heti szemle.

— aug. 6-án.

Montenegró a Tusi és Podgoricza közt fekvő síkságon állítólag 12 ezer harezost gyűjtött. össze, kiknek vezére Vukotics Pero. An- tivari biztosítása végett nagyobb rendszabályokhoz kell nyúlni Montenegrónak, mert a katholikus lakosság magatartása fenyegető. Valamennyi nagyhatalom biztosította volna Montenegró fejedelmét, hogy Europa mindent el fog követni, hogy a legrövidebb idő alatt kötelességeinek teljesítésére bírja a portát. Czemericsa mellett jul. 24-én már véres ösz- szeütközés volt a montenegróiak és albánok közt, mely, úgy látszik, a montenegróiak vereségével végződött.

*

Athénből sürgöuyőzik aug. 5-én, hogy délben közzétátetett a királyi rendelet, mely a hadsereg mozgósítását elrendeli.

*

Az igazságügyi minisztériumban Pauler miniszter elnöklete alatt a járásbíróságok illetőségéhez utalt vétségek és kihágások eseteiben követendő eljárás szabályozása tárgyában tanácskozó bizottság ma este tartott ülésében a kormány áltól készíttetett rendeleti tervezetnek a bírói illetőségre vonatkozó intézkedéseit vette tárgyalás alá. — Főszabály gyanánt elfogadtatott, hogy a tett elkövetésének helye állapítja meg a bírói illetőségets Eljárhat még a vádlott lakhelyén illetéke- biróság is, valamint azon bíróság, mely a vád.

legkitűnőbb étvágygyal el is költötte, mialatt a komorna a nagy tálezáfc előtte tartva, úgyszólván eleven kredenezül szolgált.

Dervant grófnő még nem fejezte be egészen reggelijét, melyet oly originális állásban vett magához, midőn három feketébe öltözött ur közeledett feléje. Kezdetben úgy haladtak előre, mintha uem is volna szándékuk őt megszólítani, azonban alig öt lépésnyire tőle, egyet fordultak, és egyenesen eleibe állva, az egyik következőkép szólítá meg: .Mélyen tisztelt grófnő! Ne vegye rósz néven, hogy ismeretlen létünkre, merészeltünk önhöz közelíteni; mi az .Annabál* rendezői vagyunk, és legforróbb kívánságunknak tenne eleget az által, ha szives megjelenésével bálunk sikerét mogfényesítené.* .Reményihetünk kérem!?* kérdé mind a három egyszerre. A grófnő teljes nyugodtan hallgató végig e különös meghívást, anélkül hogy szép szelíd arczán a meglepetés vagy rosszalás legcsekélyebb jele is látható lett volna, megígérő mosolylyal felemelte fejecskéjét, kiitta a csészéjében levő tbeát, elővette teknyősbékaházból készült legyezőjét, és keresztbe vetett lábakkal legyezni kezdvén magát, meglepő nyugalommal és kitűnő magyarsággal azt felelte: .Igen köszönöm a szívélyes meghívást uraim, — meg fogok jeleuni.

E pár szó utón felkelt ülőhelyéről, levetette rózsaszínű köpenyét és egy világoskékkel — melyet komornája készen tartott — cserélte fel, azután gyengén meghajtotta magát, és csakhamar eltűnt a park sűrű fái között.

A rendezők bámulva távoztak és vissza-