Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-08-08 / 32. szám
lottat letartóztatta, ha az eljárás megindítása ott kérelmeztetik és ez ellen kifogás nem tétetik. — Bűnhalmazat esetén is rendszerint a járásbíróság jár el; ha azonban a törvényszék hatáskörébe utalt büntetendő cselekmény is előfordul, vagy pedig, ha a vádlott büntetése halmazat esetén hat hónapon túl emelkednék, az illetékes kir. törvényszék jár el. — A kir. járásbíróság a nála tett feljelentéseket megvizsgálja és a nem illetőségéhez tartozókat, ha hivatalból üldözendő cselekmény forog fenn, az illetékes kir. járásbírósághoz átteszi, ellen esetben magán vádlónak visszaadja. — Az illetőségi összeütközések fölött a felső bíróság dönt. * A kormány a métermértékről szóló törvényjavaslatot módosítani akarja annyiban, hogy törvényjavaslatot szándékozik a parlament elé terjeszteni, melynek alapján kimondatnék a hordóknak Ausztria-Magyarországon való szabad forgalma oly módon t. i., hogy a kereskedelem érdekében meg fog engedtetni, hogy Ausztriában hitelesített hordók Magyar- országon is és viszont Magyarországon hitelesítettek Ausztriában is használatba vétethessenek szállítási eszköz gyanánt. A V I D É K. Pápa, 1880. augusztus 3. A múlt szombaton tartott városi közgyűlésen olvastatott a terjedelmes polgármesteri évi jelentés, melyből — fájdalom — városunk hanyatlásának világos bizonyítékait hallottuk kérlelhetlen számokban. A posta- távirda- és vasúti forgalom, még az előző évhez is, tetemes apadást mutat. Örvendetes semmi sem foglaltatik a jelentésben, nincs semmi haladás, semmi javulás, csakis süllyedés. A modern gondolkozáséi polgárok már régóta constatálták városunk hátramaradását és az ettől elválaszthatlan elszegényedését, de a mérvadó körökben ezt eleinte nem hitték, és most, hogy a tények következtében szemeik kinyíltak, nem képesek erélyes és czélszerü intézkedések által városunk sorsát megmásítani. De jelenleg nem akarunk erről bővebben szólni. Az állandó bizottság által módosított tüzrendőri szabályzat elolvasása nagy vihart keltett sok városi képviselő keblében, mely soknál még az olvasás vége előtt zajos szavakban ki is tört. .Nem veszünk ilyen olyan terhet a nyakunkra* ez volt a felkiáltásoknak a refraiuje. Ezek ellenében Szilágyi József tanár úr remek beszédben fejtette ki, hogy a társadalomnak van joga, a közjó érdekében az egyes polgárok szabadságát korlátolni, és azokra terheket róni. Ha a szabályzat e tekintetben a kellő határokon túl menne, lesz alkalom a részlotes tárgyalásnál ezen segíteni. Hosszú vita után a szabályzat a részletes tárgyalás alapjául el lett fogadva és e tárgyalás egy nem sokára összehívandó közgyűlésen meg fog történni. A megyebizottság által jóváhagyott ligetkerti és közvágóhidi szabályzat tudomásul vétetett; ez utóbbit a mészárosok, mint állítólag rájuk nézve sérelmest, megfellebbezik. A tisztviselőkre kiszabandó bírságok, a szegényalaphoz fognak csa- toltatni. A város két kéményseprő kerületre osztatott, miáltal a helybeli 2 kéményseprő között fenállott súrlódások meg fognak szűnni. A többi tárgy csak igen helyi érdekű volt. térve a fürdőhelybe, nem bírták eléggé magasztalni Dervant grófnő rendkívüli szépségét es szeretetreméltóságát és midőn azt is mondták, hogy a ma esti Annabálon meg fog jelenni, roppant nagy érdekkel nézett mindenki eleibe a tánczvigaiomnak. ........Délben megérkezett a hajó, és számos mulatni vágyó vendéget hozott Füredre. Többek között egy magas termetű fekete szakállas ur a Horváth-ház irodájába ment, és a házfelügyelővel beszédbe bocsátkozott. Kü lső kinézéséről Ítélve előkelő férfiú lehetett. Beszélt a fürdői viszonyokról, kérdezősködött, hogy hol lehet legjobban étkezni, kiváncsi volt megtudni, hogy van-e sok fürdővendég, és végre egy hölgy után kérdezősködött, kinek leírása teljesen egybe vágott a tegnap este érkezett titokteljes hölgygyei. A házfelügyelő, ki ezen hasonlatosságot rögtön felismerte, azt mondta ez idegeu urnák: .talán Dervant grófnőt tetszik érteni! ?* „Micsoda Dervant grófnő* felelt az idegen, ,a hölgy, kit én gondolok nem grófnő és nem Dervant a neve.“ A felügyelő gondolkozott. .Leírásával csakis a grófnő személyét találom azonosnak, talán szükséges lesz megtudnia, hogy a jelentő lapon a Dervant név mellé e szó .incognito* is volt csatolva. .Incognito* ism étié az idegen, látszólag felháborodva, „incognito* ismétlé magában, ... Az ördögbe is ő lesz!... ez a nő enge- met megbolondítl... A felügyelő kíváncsian szemlélte ez urat, azon reményben, hogy azon titokszerü hölgy felöl valami közelebbit fog hallhatni, azonban Szombaton délatán halt meg nagy kínok ( után egy G éves kis lány víziszonyban. Egv hónappal ezelőtt lett megharapva egy dühös kutya által. Városunkban a csavargó kutyák száma légió. Sok oly ember, kinek magának sincs ennivalója, kutyát tart. Okvetlen szükséges, hogy a kutyák száma megkevesbíttes- sék és azt legjobban elérjük a kutyaadó által. Múlt héten Spitzer úr szatócs üzletébe a bástyán, egy erős testalkatú koldus jött alamizsnát kérni. Spitzer úr szemrehányást tett a koldusnak, hogy miért koldul, miután egészséges erős ember. A koldus goromba volt. Spitzer úr a koldust kiutasította; erre ez egy késsel Spitzer úrat kétszer hasba szúrta. Szerencse, hogy a szúrások nem életveszélyesek. A tettes elfogatott. Múlt pénteken a Sulok- malomban 800 kereszt gabona és a cséplőgép társaság egy gépje elégett. E társaság két nap alatt két gépet veszített el tűzvész által. Polgár. Balaton-Füred. 1880. aug. 4-én. A .vinczellér-képezde* növendékei múlt hó 31-én tárták meg évi zárvizsgájukat — kitűnő eredménynyel. Valamint folytonos haladást tapasztalunk ez intézetben, úgy inkább és inkább győződünk meg annak nemcsak hasznos, de nélkülőzhetlen voltáról, különösen most, mikor boraink kezdik a világpiaczon elfoglalni megérdemlett helyeiket, s csak tőlünk függ, hogy e helyek a legelsők legyenek. Ezt az okos és korszerű szőllő- és borműveléssel könnyen elérhetjük. -— Füredi polgárainkat azonban ismét a józan felfogás hiányának alapos vádjával kell sújtanom. Ok nem akarnak más szőllő-, más bormüvelést, mint amit apáiktól tanultak. — Maguk sem tanultak mástól, gyermekeiket sem járatják a vinczellér-képezdébe (annál nagyobb tisztelet és becsület az e bal felfogáson felül emelkedni tudó pár kivételnek.) Mikor aztán azok, kik nem érik be az öregapjuktól tanult borkezeléssel, de fáradságot nem kiméivé, az újabb jó borkezelési szabályokat alkalmazzák és e miatt boraikat 3—4-szeres áron adják el, a füredi polgár bámul, s szidja a kereskedőt, ki a szegény ember borát nem akarja oly árért megvenui, mint az űrét. Mert — úgymond — az ő bora még zavarosan is édesebb, mint a hajós kapitány űré megtisztultam Azt azonban nem akarja elhinni, hogy emennek épen azért van magasabb értéke, mert jókor tiszta, tehát mint bor nem is lehet olyan édes, mint másnak a zavaros mustja, s hogy a tengeri szállítást a mi ősi szokás szerint kezelt boraink ki nem állván, csak azon bornak adhat a messze külföldre szállító ke- ; reskedő magasabb árt, amely nem törik meg, nem romlik el már Füredtől a veszprémi indóházig tartó utón. — Tanuljunk barátim jókor, nehogy késő legyen a saját kárunkon való okulás! Ezzel kapcsolatban kell fölemlítenem, hogy a földművelési miniszternek kiküldöttje, Benner Adolf egyetemi magántanár úr, vidékünkön jár, hogy itt vizsgálatokat tegyen a phylloxera mennyiségéről s pusztításairól. S hogy működésének annál nagyobb sikere legyen, folyó hó 1-ón a b.-füredi községház nagy termében előadást tartott e kártékony apró rovarokról, bemutatván azokat rajzban és természetben is. Nagyon érdekes volt az előadás, különösen azoknak, akik sem nem igen olvastak e veszedelmes állatkákról, sem nem láttak azokból a maguk valóságában. Újat az idegen nem szólt e tárgyról egy szót sem i többé, és közömbös dolgokról kezdett beszélni, \ csak mielőtt eltávozott, azt kérdezte: „Nem tudja kérem, hogy hol lehet most az az úgynevezett Dervant grófnő?* „Sajnálom, hogy nem szolgálhatok*, felelt a fiatal felügyelő, „reggel óta nem látták a fürdőhelyben.“ „Köszönöm* felelt az idegen és eltávozott.-------— A grófnőt az egész nap nem látták, fo lyton a szőllőhegyekben tartózkodott, és szabad ég alatt költötte el ebédjét épen oly módon, mint a reggelit. Alig kezdett beesteledni, már a virágokkal díszített lépcsőházban, mely a táncz- terembe vezet, nagy számú kiváncsi sürgött fel és alá, a megérkezendő báli vendégeket bámulandó. Már felgyújtották a csillárokat is, és lassaukint érkeztek is már tánczosok és tánczosnők, mig Később nagyobb tömegekben siettek a tánczterembe. Egyszerre elcsendesült a zaj, mely oly alkalomkor a folyosókon napirenden van, és csak imitt-amott lehetett lassú sugdosást hallani: „a grófnő!...“ „a grófnő!...* S valóban Dervant grófuő érkezett meg suhogó fehér selyemruhábau, valami világoszöld selyemköpenynyel, hajában csillogó ékszerrel és kezében egy óriási fehér virágcsokorral. Gyors léptekkel haladt az őt körül- állók mellett egyik rendező karján a tánczterembe. Alig lépett a terembe, megcsendült a zene, és vígan járták a magyart, melyen a grófnő majd az egyik, majd a másik gavallér karján élénken részt vett. Igéző szépsége és ugyan nem igen mondhatott a t. tanár úr, de ] mégis érdekes volna közölni annak rövid tartalmát. ha a tér engedné, s ha volna e lap szőlőmüves olvasói közt csak egy is, aki olvasásból és hallásból legalább a legszükségesebbeket nem tudná. Ilyen, azt hiszem, nem lévén, fölösleges volna itt újra elbeszélni. Elég j kötelességet teljesítek tehát, midőn a miniszter és tanár urnák a vidék köszönetét nyilvánítom buzgó tevékenységükért a borászat ér- j dekében. E köszönet nyilvánítás annál őszintébb és örömtelj esebb, mert a tanár úr határozottan kijelentette s megnyugtatta az egész vidéket, hogy Keszthelyen innen a phylloxerá- nak ez idő szerint még csak nyoma sincs. Szekrényessy nagy úszását már két Ízben hiúsította meg a balatoni hullám és esős, hűvös idő. Az épen most dúló nagy szél és hideg eső a holnapra kitüzöttet is bizonyosan megsemmisítendi. Annál nagyobb sikert aratott Miss Wan- dának, „a lég királynőjének* 26. 27. 28. 31. ■ és f. hó 1-én a színházban tartott hajmeresztő [ kötéljátéka. A gyönyörű szép asszony gyönyörű mutatványai az egész vidéket becsalták, s most mindenki csak arról beszél. A fürdői idény is elérte netovábbját. Mágnás és egyéb gazdag földbirtokos ifjaink is az eddigieknél nagyobb számban látogatták meg most már elég kényelmet és kéjeimet nyújtó fürdőnket. De tán e nélkül is rugót képez nálunk a megindult hazafias irányú mozgalom. — Csak előre ezen az utón méltóságos és nagyságos urak! Önöket illeti, hogy előttünk járjanak, és mi örömmel kezdjük látni, hogy erre törekszenek. Úgy is szegények vagyunk. Ne adják hát fölösleges pénzüket a gazdag külföldnek. Ezek az urak a múlt szombaton és vasárnap délután, tehát az Anna-bált bevezető- leg és berekesztőleg, igen csinos és érdekes galamblövészetet tartottak az Eszterházy vendéglő kertjében. Elösmerésre méltó ügyességet tanúsítottak e sport-nemben. A lövészetet nagy tökélyre vitték. Kész vagyok hinni, hogy igy lesz lesz az ezután a tudományokban, művészetekben, hazafiságban és egy szóval minden jóban nemesben. Az Anna-bál oly fényesen sikerült, amint már régóta nem. Az új gyógyterem szolgált ennek nagyon fényes és nagyon díszes helyiségéül. De elveszett magának a teremnek fénye, el minden dísze, elegantiája az azt megtöltő mulató közönség mellett. A tündérek királynője hasztalan jött volna ide, tündér népet szerezni magának. Nem találhatott volna magának alattvalót; mert itt minden tán- czosno egy-egy tündér királynő volt. Örömmel mondhatom tehát, hogy én is voltam tündérországban, még pedig sokkal szebbeu, mint aminőket gyermekmesékben olvastam, mert ez az ország a tündéikirálynők köztársasága volt. — Minthogy pedig tökéletes csak maga az Isten lehet, következik, hogy a tündérek sem tökéletesek, még ha királynők Í3. Ezt onnan is következtetem, hogy itt is láttam visszásságot. Különösnek tartottam ugyanis, hogy a délutáni galamblövászeten minden egyes áldozatra szánt galambnak elmetszették a farkát, állítólag, hogy ne röpülhessenek olyan sebesen. A bálban meg minden tánczosnak és tánczosnőnek (tisztelet ez utóbbiak közt a kevés kivételnek) farka volt. Azoknak fecskefarkuk, emezeknek páva-farkuk. Bizonyára azért, hogy jobban repülhessenek. Hát hiszen ezt a czéljukat el is érték, mert repültek, mint fecske s büszkének látszottak mint páva. szeretetreméltó társalgási modora, csakhamar az ottlévő urak kedvenczévé tette Dervant grófnőt, mit az bizonyított leginkább, hogy a tánczközökben egész sereg udvarló zsibongott a „bálkirályné* körül. Épen az első franczia négyes rendezésével voltak elfoglalva, a grófnő is már a colo- noban állott, midőn egy látszólag elkésett báli vendég, egy magas fekete szakállu férfiú lépett a terembe. Fürkésző tekintete körutat tett, és szikrázó pillantása Dervant grófnőn nyugodott meg. Alig vette azonban észre a grófnő e férfiú megjelenését, midőn éles sikoltással az ajtó felé rohant és — eltűnt. Egy pillanattal később az imént érkezett vendég is eltávozott .......... A meglepetés első pillanatában, úgyszólván dermedve nézték a rendezők a történőket, és mire erőt vettek magukon és a grófnő után rohantak, annak nyomát már sehol sem voltak képesek feltalálni. A báli vendégek között roppant nagy ingerültség keletkezett, senki sem tudta ki- magyarázm a grófnő rögtöni eltávozását, de még kevésbbó azt, hogy Őt minden keresés daczára feltalálni senki sem volt képes. Körülbelül egy fél óráig tarthatott ezen hajtóvadászat, midőn a rendezők ismét visszatértek, legnagyobb sajnálattal kijelentve, hogy a grófnő eltűnt. — Sokan azt állították, hogy nem is volt grófnő, és megakarván menekülni a lelepleztetés szégyenétől, ily különös módon távozott. Még különbözőbb vélemények keringtek szájról-szájra, azonban az igazat senki sem tudta felderíteni. A rendezők jelt adtak a négyeshez, és De én még sem helyeslem. Mert irigységnek látszik. Pedig egy tündérkirálynőnek nincs mit irigyelni egy állattól, habár páva vagy galamb legyen is az. Aztán a fecske is, meg a páva is, jobban tudják a farkuknak hasznát venni, mert egyik sem esik el abban. Ezt meg majd el is feledtem. A galamb- lövészetnek az lett a vége, hogy a lelőtt galambokat mind a kétszer a szeretetháznak ajándékozták. Lám, hogy hasznára válnak a hazának gazdag ifjaiuk, ha itthon vanuak, külföldön, ki tudja, miféle poltron népség lakmározott volna? Itt pedig hatvan árva lett jól megvendégelve s az intézetnek nehány számbaveendő forintja megmentve. Fogadják hát az intézetnek meleg köszönetét és egyúttal azon kérelmet, hogy áldásos működésüket tovább is, más ténynyel, s más irányban is sokáig folytassák. Éljenek! A becsületérzés a gyermekeknél. Vessünk egy pillantást az elzárkózott iskola falai közé, azon szakadatlan munkálkodásnak színhelyére, hol a gyermeki szív nem más, mint azon kiművelendő akna az ő számos és beláthatlan útvesztő alagútjaival, minek kiművelését a tanító tekinti szent feladatának. Igen — ki kell művelnie a tanítónak a gyermek szivét, melyben — mint a bányában teng azon sok értékesíthetendő érez, mely már a szabadulást várja. A gyermeki szív ezen tömkelegében szunayadozik más több tehetség között egy oly érzet is, melyet becsü- letérésnek nevezünk. A becsületérzés a gyermeknek foganatosított kiművelésénél oly nagy szerepet játszhatik és játszik is, minek következtében a tanító egy — a gyermekre ható — oly ösztönrugó birtokában érzi magát, hogy képes ezen eszköz segítségével a gyermeket bármi iránt is lelkesíteni, serkenteni, buzdítani, a tárgyat érdekessé tenni, szívére hatni stb. Tekintse tehát minden tanító szent feladatának a zsenge korú gyermek kebelében egy oly heverő húrt megpendíteni, melynek hatása következtében törekedik később a tanuló az emberiség lánczolatában méltó helyet elfoglalni. A becsület-, a dicsőség utáni vágy ösztönzi csak a gyermeket, az ifjút, a férfit, sőt még az aggot is a szorgalomra; dicsőség aratásáért fárad mindenek előtt a tanuló az iskolában; annak elnyerhetése czéljából törekedik tanulótársai sorából lehetőleg kitünui, és később a közönséges emberek közül egy magasabb polez elfoglalása végett kilépni. Mindez pedig csakis a becsületérzés kifolyása. Használja fel tehát a szülő, a nevelő a megfelelő eszközöket czéljának elérésére; a gyermek kebelében szunnyadozó állapotban levő becsületérzés ébresztésére és fejlesztésére. Mindenekelőtt a jutalom, a dicséret az, mely leginkább felkölti a gyermekben azou öntudatot, hogy hisz ő is képes ezt yagy amazt keresztül vinni, azon kitűzött czél felé törekedni, a róla táplált igényeknek megfelelni. Azonban nagyon téves felfogás az azon nevelőtől, ki a dorgálást, feddést és büntetést tartaná eszköznek a becsületérzés felköltésé- uek elérhetésére. Nagyon csalódnék az. Talán a büntetéstől való félelem képes azou őntuda- tott ébreszteni a gyermekben, hogy ennek kikerüléséért talán jobban fogja magát megbecsülni? Korántsem. „A félelem a büntetéstől inkább bénítja a képzetek társulását.* „Mig csak az eszmetársulat törvényei igazak maradnak, mig csak irtózunk azon tárgyak a némikép lecsillapult tánczosok és tánczosnők ismét munkájukhoz láttak. Másnap sem esett felvilágosító sugár e rejtélyes ügybe. Csak azt tudhatták meg, hogy az idegen ur kifizetvén a grófnő szobaszámláját, annak podgyászát a komornával egy a kápolna előtt várakozó kocsiba viteté, hova azután később a grófnőt úgyszólván beledobta és — gyorsan elhajtatott ........ Fej csóválva beszélte el egyik vendég a másiknak e kis históriát, és akinek elmondták, senki sem tudta megállani, hogy ne kérdezze: „Ki lehetett a hölgj-! ?“ Fürdői levél. Keszthely-Hévviz jul. 20. A rengeteg Bakonyban a kultúra nem egy szép helyet, illetőleg helységet teremtett; s bogy az ilyen helyeken szépek laknak, bizonysága e föltevésnek sőt igazságnak az a kedves hölgy, kinek fölhívása folytan e fürdői levelet a „Veszprém* számára hamarosan e halvány papírra vetem. Csak attól tartok, hogy e levél hangulata sokkal komolyabb talál lenni, mint agg olvasók szeretnék. Oly nehezen tudok uralkodni borongó, hogy ne mondjam, háborgó érzelmeimen. Hanem ez egyszer legyőzöm alanyiságomat és szigorúan a tárgyhoz ragaszkodom. Nos hát tárgyam a Hévviz- fürdő; csakhogy ez a „Veszprém" olvasói előtt bizonyosan sokkal ismeretesebb, semhogy én valami újat mondhatnék róla. E lapok olvasói ismerik e gazdag forrást, mely 10—12
