Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-07-18 / 29. szám
VI. évfolyam. 1880. 29-ik szám. Veszprém, Julius 18. *2= =2» es „Hív. Értesítő“ negjelet minies vtsirnap. I Előfizetési díj: I Egész évre 6 frt — kr. i Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára IS Itr. tív *£= KÖZGAZDASÁGI, HELYI WC oj ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadó' hivatal: Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli J előfizetéseket is. elfogad és j: nyugtáz KRAUSZ ARMIN Muyrkereikeiiie Veaipréaieo. HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoroakiut 15 kr., s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. 19 A közigazgatási bíróság. Ha a közigazgatási biróság létesítéséért, mint állami létünk elenged- lietlen feltételéért évek óta nyilvánuló közóhajt kottára lehetne tenni: — ma már az unalomig játszaná minden verkli. Országos képviselőink minden Programm-, minden budget-, s minden beszámoló beszédje elzengi a közigazgatási biróság hiányának szomorú nótáját. És hiába! Pedig, ha van kérdés, melynek további elodázása a legmélyebb sebeket fogja ejteni egykor alkotmányos államunk organisatióján: — úgy e kérdés az! S különben is, ha azt akarjuk, hogy államunk csakugyan bírja mindazon nélkülözhetetlen feltételeket, melyek a helyes állami szervezetnek, a józanul felfogott államczélnak, a társadalom realisált jogrendének szóval a modern jogállamnak megfelelnek : — akkor a közigazgatásjogi bíráskodásnak — társadalmunk jogkivánal- mainak nagy kárára — még mindig függőben lévő kérdését mihamarább meg kell oldanunk. Itt nincs, s nem lehet alkalmazni a vagylagos tételt: vagy megoldani e kérdést, vagy abban hagyni. E kérdés fenyegetőleg követeli a modern állam egységes rendje — és szervezetében az egyéni szabadság, s jogkörnek a közérdekkel egyezőleg való biztosítását, érvényesítését; s igy ennek megoldásával egy perczig sem helyes késlekednünk, ez alól nem lehet, nem szabad kibúvnunk. A folyót el lehet zárnunk mesterkélt .gátakkal ideig-óráig, s ha ez azért történt, hogy az eddigi rossz — s csak károkat okozott vízfolyást szabályozzuk, s bogy a folyam számára egy új, s biztos jó medret készítsünk : — úgy ez eljárás bizonyára a lehető legindokoltabb, s legproductivebb lesz! De ha nem gondoskodva a folyamnak múlliatlanúl megkívánt szabályozásáról, a jövővel mit8em törődve, elfogult, korlátolt észszel egyszerűen csak elzárjuk azt, s büszkén elhitetjük magunkkal, hogy ezzel a kérdést megoldottuk, s most már „a mór megtette kötelességét, a mór mehet.“: — úgy ez eljárás lehet a dolce far mentének egy roppantál kényelmes módja, de hogy érte egykor saját magunk mily keservesen fogunk meglakolni, azt megmutatja majd azon elzárt folyó, melyet minél tovább hagyunk így, anuál jobban 8 jobban megnagyobbodik, hogy egyszer aztán kérlelhetlenűl kitörjön és elsodorjon a gáttal együtt mindent mi útjában áll. A mi gátunk pedig már nagyon ingadozik. Kilencz évvel ezelőtt, midőn a községek rendezéséről szóló törvény- javaslat az országgyűlés előtt volt, hazánk legjelesebb államférfiai figyelmeztettek a veszélyre. Kimutatták megczáfolhatlan érvekkel, hogy a közigazgatási bírás- 1 kodás, mely ma már Europa minden j müveit államában kivívta, s bebizo- , 7 nyítá létjogosúltságát, a mi állami alkotmányos életünknek is sine qua nonját képezi! Kimutatták, hogy az ezzel szemben álló közigazgatási önkény állapotában, hol az állampolgár a Arö{- igazgatási hivatalok által okozott jog- s érdeksértéseknél csak ezekhez, tehát magához a sértőhöz, s nem egy a jogállamban, az egyéni szabadságkor biztosíthatása végett nélkülözhetlen bíróságához fordúlhat orvoslás végett: „az ország polgárai elvesztik a hitet abban, hogy törvényes utón a bajon segíthessenek; egy darabig szenvednek, egy darabig meg van döntve a szabadság ; de midőn az már oly fokra ment, hogy azon állapot, melynél fogva a jogorvoslás nem remélhető, el nem vi- selhetővé válik, akkor megdől a rend, beáll a zűrzavar és bekövetkezik az, a mi már nem egyszer nemcsak kormányokat; de dynastiák at is megbuktatott.“ Tudjuk, hogy a jobb sorsot érdemlő nemes törekvésnek — melynek bajnoka épen Tis\a Kálmán volt, — az akkori országgyűlésen nagy szótöbbség miatt nem lett a közóliaj által j méltán várt eredménye. De már akkor is megegyezett abban mindenki, hogy e kérdéssel azoknak, kiknek a közélet alakulásához szavuk van, már legközelebb „4—5 év múlva“ okvetlenül számolni kell. Ez idő elkövetkezett! A közigazgatási bíráskodás kérdése az unalomig van még mindig a napi renden. S még mindig csak „kérdés“-ként szerepel a közszükséglet! S ez valóban szégyenítő tudat ránk nézve akkor, mikor Europa valamennyi művelt alkotmányos állama, köztük az alkotmánynak még csak gyermekéveit élő Ausztria is eleget tett a jogállam első kívánalmának, addig minálunk évszázadokkal dicsekvő alkotmányos nemzetnél még mindig fennáll a joguralom megvalósítását mélyen sértő azon ferde állapot, de az egyes hatóságok a szó szoros értelmében felelősségnélküliek ! Hogy példát hozzunk fel, ott vannak az adóhivatalok, az egyes minisztériumi közegek, a folyamrendörségek stb. szóval az állami pénzügyi, s rend- Lapunk mai számához egy őri igazgatási hivatalok, melyekkel szemben, ba ezek az állampolgárnak oly károkat okoznak, melyek nem szándékos, vagy vétkes gondatlanságból, sem valamely büntethető törvényszegésből, hanem egy vitás törvénynek téves magyarázatából, vagy ennek helytelen alkalmazásából származván, egyeseknek jogát, érdekeit sértik, — hiába keresünk törvényes, s igy igazságos oltalmat, mert nemcsak, hogy egy árva betű intézkedésünk sincs, mely erre nézve az állam szavatosságát biztosítaná, de a fentirt esetben az egyes igazgatási hivatalok ellen senkinek sincs joga administrativ keresettel élni, s jogát egy oly forum előtt érvényesíteni, mely a jogot magáért a jogért valósítja meg, s mely — nem állván a kérdéssel semmi összefüggésben — igazságosan, józanul, s függetlenül ítélhet! Felesleges volna bővebb példákat feiliozni állításunk illustrálására. Az adóhivataloknál ezrekre megy a panaszok száma az egyesek jogát, érdekét sértő intézkedések ellen; — a rendőri közegek legbosszantóbb di- scretionär hatalmat gyakorolhatnak az állampolgárokkal szemben, mik ellen lehet ugyan panaszkodni, de nem egy független, pártatlan közigazgatási törvényszék előtt, hanem ugyanazon hatóságnál, mely a sértést elkövette, s mely ekkor egy személyben lesz a sértő, a biró és a végrehajtó..! S ha jogaink sértésére alapított panaszunkra, magától a sértő féltől, bár erre egy betű törvény sem kötelezi, talán hónapok múlva végzést kapunk, s ha ez esetleg sérelmes végzés ellen felírunk egész a miniszterig is, — ritkán fogunk a közigazgatási közegek ellenében, jogaink daczára, győzedelmeskedni, mert a miniszter infor- matióját nem a panaszló féltől, de csak a sértő hivataltól vévéii, a legjobb akarattal, a legjobb hiszemben fog a legigaztalanabbúl ítélni..!! Hol érvényesítse hát az egyes állampolgár nyilván jogát.. ?! A jó- hiszeműleg ítélő miniszterrel szemben kinek ez apró-cseprő felfolyamodások elveszik idejét, százszor és százszor felírhatunk az országgyűléshez, de ki merné józanul kívánni, hogy egyes ember magánérdekéért tegyék félre az országos ügyeket, s tárgyalja behatóan 447 képviselő azt, mit egy-két tagból álló közigazgatási bíróság érdemileg eldönthetne.. ?! ....Elég a példából! — Nem akarjuk tovább forgatni az ismert hangú — verklit. Bár tennék ezt honatyáink is! Hiszen Magyarország ele- félív „Hív. Ért.“ van csatolva. get hallott már. — Dolgozzunk végre valahára ne csak a szájunkkal, de a — kezünkkel is.! Dr. Fenyvessy FerenczHeti szemle. — jul. 17-én. A hatalmak együttes jegyzékének Konstantinápolyban való átnyujtását mindig ha- lasztgatják. A hatalmak e félvisszavonulását egyes-egyedül a porta makacs ellenállására való kilátás következményéül lehet tekinteni, sőt már a porta hivatalosan is kijelentette, hogy Görögországnak Janina Larissa, Metzovo és Preveza területeket soha semmiféle körülmények közt sem fogja átengedni. Konstantinápolyban a rideg visszautasítás elvének kimondására befolyással volt a hatalmak ingadozása, 8 azon körülmény, hogy az együttes jegyzéket aláirt hatalmak a kivitel módozatai telett nincsenek egyetértésben. Mig tehát a hatalmak a kivitel, vagy jobban mondva a beavatkozás mikéntje fölött lassú tárgyalásokat folytatnak, addig ezen időközt a porta csapatok gyűjtésére használja fel, s a ki ösmeri a törökországi viszonyokat, s visszaemlékezik, mily erővel tudott a mobamedanismus az orosz invasiónak ellenállani, az aligha kételkedik a fölött, hogy a Görögországnak Ítélt területeknek a tűrök államtestből való kiszakítása most már csak vérontás s nehéz küzdelmek árán lesz megvalósítható. * A török-montenegrói határkérdésre vonatkozólag egymást érik a hirek, mindkét fél — az albánok és montenegróiak • akcziójáról értesítenek. Az egyesült albántörök csapatok harczi kedve oly nagy, hogy komoly fölléptük valószínűnek mondható. Való tényekről még most nincs szó, de új és döntő események a legközelebb jövőben várhatók. * Boszniában és Herczegovinában az uralkodó katonai rendszer ellen napról-napra több gyűlölet nyilvánul az ottani lakosság közt. A granicsár urak olyan eljárást honosítottak meg e tartományokban, a mely — nekik szálva — épen a »birodalom* érdekeinek felel meg leg- kevesbbé. Hire van, hogy e tárgyban legközelebb ismét egy bosnyák küldöttség íog útnak indulni Bécsbe kihallgatásra a király elé. * Az Oroszország és China közt fölmerült viszályok kiegyenlítésére Anglia fölajánlotta jó szolgálatait. Más hatalmak is hajlandók Angliát e lépésében támogatni, s remélik, hogy Oroszország a fölajánlott közvetítést elfogadja. * A franczia képviselőházban a nemzeti ünneppel egyidejűleg nevezetes javaslat nyuj- tatott be a választási törvény megváltoztatásáról. A javaslatnak czélja az, hogy a republi- cánus többség megszilárduljon és egységesebb legyen. A képviselők választásánál a lajstromrendszert javasolja, minden megye egyetlen választó kerületet képezzen. Minden beirt választó köteles legyen részt venni a választásban; ugyanazon jelölt csak két helyen léphet fel egyidejűleg. A javaslat elfogadtatása valószínű. * Külügyi hivatalunk — hir szerint — felszólította a szerb kormányt, hogy a szerződési tárgyalások megkezdése czéljából julius 22-dikéig képviselőit küloje fel Bécsbo. Kuruzslók. Az 1876 évi 14-ik törvényczikk megvan van ugyan alkotva, szentesítve és ki is hirdetve, de azért a kuruzslók élnek és uralkodnak, ezt jól tudják az intéző körök, de nem segíthetnek rajta, és pedig először, másodszor, és harmadszor is azon egyszerű okból, nincs péuz sem az állam pénztárban, sem a főld- mives nép zsebében. A fennt irt törvény erejénél fogva meg-
