Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-06-13 / 24. szám

VI. évfolyam. 1880.

24-ik szám.

Veszprém, Junius 13.

és „Hív. Értesítő“

megjelel minien wslrnap.

Előfizetési díj:

Egész évre 6 frt — kr. Fél évr9 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr,

Egyes példány ára lő kr.

01

UK

KÖZGAZDASÁGI, HELYI

ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS

(O

=9>*

VESZPRÉM

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

mrc: 9/

0«

t9

Szerkesztőség és kiadó' hivatal:

Vár, 4. sz.

I Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz

KRAUSZ ARMIN

klnj-rkerejkeiése Veüprémken.

HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr.

XYJLTTÉR petitsoronkint 15 kr., s külön minden beig-tatásért 30 kr. bélyeg.

—— (ü

a— ■■ OM

IMIég- egyszer a,

megyekikerekítés kérdése.

Nem csalódtunk tehát azon feltevésben, hogy Veszprém vármegye az ujabbi kikerekítési divatért egy köny- nyen nem fogja levetni régi köntösét, mely az ezer év ótai viselet alatt az idők változandóságai között ugyan megkopott; de a kegyelet elfeledtetni sóba nem engedi, bogy bennünket annyi viharos időn át az elpusztulástól megvédelmezett. És ha meggondoljuk, hogy a kipróbált állami intézmények állandósága nemzeti létünk szilárdságának egyik alapfeltétele, s hogy e szilárdságra nekünk a népek Óceánjában igen nagy szükségünk van, a megyék jogainak, úgy területének épségben tartását nemcsak kegyeleti, hanem állampolitikai tekintetbö'l is követelnünk kell.

Veszprémmegye ezen elv szerint cselekedett, midőn f. hó 7-iki bizottsági gyűlésében küldöttséget nevezett ki, hogy egy részről a Győrmegyével szomszédos községekben nyilvánult el- csatolási törekvés indokait kipuhatolva a megye érdekeit idegen befolyások ellen megóvja, más részről azon községek jogosult igényei nevezetesen a telekkönyvek jobban hozzáférhetősége érdekében szükséges lépéseket megtegye; de mit tegyen Veszprémmegye a Balaton-Füred vidéke részéről egyidejűleg nyilvánuló csatlakozási törekvésekkel szemben?

Leghelyesebb, ha a megye ugyanakkor, midőn saját területét kell védelmeznie, más iráuybati semleges marad; mert csakugyan ráolvashatnák egy érdemdús bizottsági tag megjegyzése szerint, hogy „a mit nem akarsz te magadnak, ne kívánd azt másoknak“; ellenben nem lenne megmagyarázható, ha egy szivéig nyúló szép

vidékkel megnagyobbodása a megye | ellen tiltakoznék.

Balaton-Füred vidékének Vesz- prémmegyéhez csatolására nézve e lapok f. évi 23-ik számában közlött czikkböl sem olvasható ki más felfogás, s e szerint a tisztelt balatonfüredi levelezőnek arra tett megjegyzése nem helyreigazításnak, hanem elferdítésnak tekintendő.

Ha azonban a fenntebbiekhez képest Veszprémmegye nem mehet a tüzbe Balaton-Fürednek szép szemeiért: nincsen az kizárva, sőt a jól felfogott helyi érdekekből kívánatos, hogy az érdekelt vidék maga törekedjék jogos kívánalmainak érvényt szerezni. De meg kell jegyeznie a tisztelt levelezőnek s a vidéki érdekeltségnek, hogy azon vidéknek elragadó s költői tollal is alig leírható szépsége nem elégséges indok a szelíd balatoni tájnak a vad Bakonynyal való egyesítése iránt táplált vágyak megvalósításához; a kedély világán kívül eső szigorú érvek hatalma győzheti csak meg a kérdés eldöntésére hivatott felsőbbséget, mely azok elismerésével a megyerendezésre nézve elfogadott és általunk is hangsúlyozott általános elvtől a jelen esetben eltérni lesz kénytelen.

Ezen szempontból egész határozottsággal hangsúlyozhatjuk, hogy Balaton-Füred vidékének Ves{prém- megyéhe{ csatolása iránt nyilvánult törekvések teljesen jogosultak, mert:

l-ször köztudomású dolog, hogy az érdekelt vidék csatlakozási törekvése sokkal régebbi, minthogy a megyék szabályozásának eszméje országszerte felszínre került, s igy e mozgalom a viszonyok hatása alatt áll s oly divat- szerűnek nem tekinthető, mint más vidékeken, hol egy uj vasút építésével uj vármegyét is akarnak építeni.

2- szor. A ki figyelemmel kisérte annak idején a köztanácskozásokban és sajtóban nyilvánult véleményeket, emlékezni fog arra, hogy a megyék rendezésének indokolásául első helyen példánykép volt felhozva Zalamegye balatoni sarkának abnormis helyzete: ezen példánys{erű abnormitás nem ta- karódzhatik azon elvvel, hogy mellékes helyi érdekekből a hagyományos megyei terület meg nem szabdalható. Nulla regula sine exceptione.

3- szor. A törvénykezési terület beosztásával megbízott igazságügyi mi- nisterium nem csatolta vissza a kérdéses vidéket a zalaegerszegi törvényszék területéhez, s jövőre nézve is alig fog erre gondolni, mint ez ellenkezőleg más vidékeken történt; annál inkább jogosult a követelmény, hogy azon vidék közigazgatásilag is Veszprémmegyéhez csatoltassék. S alig kell ismételnünk, hogy midőn a balaton-füred-vidéki ember törvényszékét Veszprémben, járásbíróságát B.-Füreden találja, árvaszékét pedig Zalaegerszegen, szolgabiráját Tapolczán kell keresnie: e helyzet az illetőségi kalamitások között tarthatlan.

4- szer. A vidék tekintélyesebb birtokosai legnagyobb részben veszprémiek, s igy Veszprém megyéhez csatolást a forgalmi tekinteteken kívül a birtokviszonyok is kívánatosnak tüntetik fel.

5- ször. Ha tapasztaljuk, miszerint Zalamegye ezen távoleső részében a közigazgatás nevezetesen az utak jó karban tartása, a személy- és vagyonbiztonság fölött nem őrködhetik oly éberen, hogy az a balaton-fiiredi fürdő miatt összesereglő idegenek előtt országos rendészeti reputátiónk hátrányára szemet ne szúrjon: nem csak helyi, hanem állami tekintetekből indokolva van, hogy e feladat teljesítése

a központjával közel eső Veszprém megyére bízassák.

Óhajtandó azért, hogy ezen magánnézetből nyilvánított érvek, ha egy- től-egyig meg nem czáfoltatnának, a kérdés eldöntésére hivatott körökben süket fülekre ne találjanak; azonban sajnos dolog, bogy a kérdésnek kívánt iránybani helyes megoldása annyi vajúdás után már-már kérdésessé vált és alighanem a csatlakozási mozgalom hongadóinak erélytelensége miatt.

Galamb István.

Az árvaértékek«

Megyéuk közgyűlése a múlt héteu választotta meg azon bizottságokat, amelyek az árvaértékeket megyeszerte átvegyék, hogy azok központilag kezeltethessenek.

Szép, de egyszersmind terhes feladat vár e bizottságokra. A teendők halmaza, a megélhetés megnehezedett volta, mind, mind ritkábbá teszik azon derék és a közügy iránt melegen érző férfiak sorát, akik manap a nobile oíficiumra vállalkoznának. Ehhez járul még az is, hogy a kedélyekre a politika és nemzetgazdasági szomorú viszonyok miatt bizonyos aggasztó nyomás nehezedett, mely fásult közönyt idéz elő, melyet mindenütt, minden téren, ahol csak közügygyei van dolgunk, látunk, érzünk, tapasztalunk.

A közügyek iráut tehát érzéküok kedvünk, érdeklődésünk apadt és ki hinné, hogy ez társadalmi hanyatlásunknak a legbizonyosabb fokmérője. A buzgóbbak, akikből még nem halt ki a közügy iránti szeretet, elhal- moztatuak teendőkkel annyira, hogy mindennek eleget tenni képtelenek lesznek nem tehetségeik gyengesége vagy

A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA.

EMLÉKHAKGOK

nagyméltóságú és főtisztelendő

Dr. Kovács Zsigmoiid urnák,

Veszprém-egyházmegye püspökének, ő felsége valóságos belső titkos tanácsosának, királyné ő felsége i udvari kanczellárjának, a hittudományok tudorának stb. első főpásztori látogatása alkalmára ajánlja a nagy-kanizsai kegyes-tanítóreudi társház.

Miként a tenger zaklatott hajósa Boldog, ha vészből biztos partra száll,

Ahol reája repeső öröm közt Kisded családja kitárt karja vár;

De boldogabb, ki visszatér a tájra,

— Babér körítvén fölkent homlokát — Melynek határát gazdagon reményben Mint ifjú egykor bízva lépte át . . .

A múlt időknek tengerén bolyongván,

Ötször tiz évet átszel kis hajóm .

Egy nyüzsgő város ifjú népét látom,

Amint a Múzsa hívja biztatón.

Köztök vidáman, mint ki érzi, tudja,

Hogy rá jövőben nagy szerencse vár,

Egy ifjú lépdel, hordván elme-terhét,

S a Múzsa hivó csarnokába száll.

S a mig körötte gondatlan nyüzsög, zajg A könnyű vérü társak kis hada;

Derült arczának tiszta szemvilága A tudomány igéin járdala. ____

A gondolat, mely emberagyba’ termett,

Az érzelem, mely szivbe’ megfogant, Nagygyá, nemessé lenni vágyva, égve, Elméje s szive r ej tekébe hat.

így nőtt az ifjú Istennel szivében,

Elméje kincsét egyre halmozá;

Az égi hitnek szent világa féuylett Előtte, s őt az égfelé voná.

A jó szülőknek óhaját betölté,

Krisztus keresztjét bordák vállai,

S az Istenéhez vont szív lánghevével Az Urnák szent igéit hirdeti.

Munkája áldott; szózatos ajakán Az Ur félelme szivből szivbe tért.

Istennél kedves, emberek kegyében Neve mindegyre foglalá a tért.

Ö az Ég kiönté áldását felette:

Buzgó szivének vágya teljesült:

Soknak világít, példa-kép a jóra, Bajnokkáedzkorosat, serdülőt... .

Ez a kép múltad, szent egyházunk Dísze, Kovács, Zalának nagynevű fia! — Eljöttél hosszú ötven év után, hogy Nyájadra ajkad áldást mondana, lm’, kit mint bimbót e város falai Láttak feselni, teljes diszben most — Az élet-kortól nem gyengült szivében — Örömet, áldást s égi békét hoz.

Eljöttél, hogy, mint a mester cselekvé, Körödbe gyújtsd a jámbor kisdedet; Oktasd a jóra s kenje fel vitézzé Az élet-harezra fölszentelt kezed,

Lapunk mai számához egy

Oh! mert a gyermek, a szülők reménye, A hon s az egyház ifjú bimbaja,

Szirtes vidéken, az élet- vadonban Iránytű nélkül mélybe hullana.

Eljöttél, hogy meghozd a dúlt kebelnek A békét, a minőt a föld nem ád,

S a szenvedélytől zaklatott szivekben Lefegyverezd az indulat szavát.

Kibékíts embert sorssal és az Éggel,

S közénk leszálljon az Ur angyala;

Hogy egyek lennénk hitben és erényben, Miként az egyház hajdanán vala . . .

Tekintsd szavadnak rajtunk szent hatását; Szivünk szerelme egybeíorrt Veied. Örömben úszik két szemünk világa,

A mint felhangzik ajkunkon neved. Keblünk magasztos érzelem dagasztja, Körünkbe’ látván mint Egyház-nagyot,

A kit Zala szült, Nagy-Kanizsa képzett,

S Veszprém-megyének főpapúl adott.

Nevedre buzdul ifjú nemzedékünk,

S példád követve szépre, nagyra tör; Deák s Virág nevével egyetemben Kovács nevét szivébe vési föl.

E három névvel összeforrt Kanizsa, Emlőjén melynek serdűlt mindenik;

E három nagy név itt nyeré világát,

S intézetünkre hirt és fényt derít.

E múzsa-hajlék, melynek tisztes ormán Örömben-búban annyi év vonult,

Ha zord idővel vívni képtelen lesz,

S mohos fala a porba visszahullt:

félív „Hiv. Ért.“ van csatolva. <<^HI

Emlékezetben őrzi meg a hir majd E három honfi szellem-bölcsőjét,

Kik szívvel, agygyal szóra, tettre készek, Hogy dics övezze a magyar nevét.

S Te, leikeinknek fölkent Atyja, «-»re! Jámbor szivedbe’ vádat ne emelj,

Hogy honfi keblünk tiszta érzetét ma Az önhiúság hangja kapta el;

Áldó szavadra szívünk lángra lobbant,

Hő érzelem közt látjuk az Eget,

Kinek hatalma gyengét tett erőssé,

S a föld fiába szent tüzet lehelt.

S im‘ porba hullva áldjuk Istenünket, Hogy e napot megérnünk engedé;

S a jobbulásnak tiszta érzetében Hálás szemekkel nézünk Ég felé.

Áldást rebegnek ajkaink a kézre,

A mely kinyúlt áldón fejünk fölött,

S^buzgó szivünkből ajkunk szója zengi: »Áldott, a ki az Úr nevébe’ jött."

_________ Pap János.

Ha

za jött a feleségem.

— Humoresk. —

Tekintetes SárkÖvi köz- és váltó ügyvéd ur és nagytekintetü Takácsay törvényszéki elnök ur boldogokká voltak téve egy napra.

Mindakettőt elhagyta felesége. Már tudniillik csak egy napra. Úgy történt a dolog, hogy néminemű bevásárlandóik akadtak az asszonyoknak, amiért a szomszédos Budapestre kellett menniük.