Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-04-25 / 17. szám
VI. évfolyam. 1880. 17-ik szám. Veszprém, Április 25. r és „Hív. Értesítő “ megjslen miadea rasiraap. Előfizetési dij: Egész évre 6 írt kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példánj-- ára lő lir. «< 2* KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS (ti =&M VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HEH KÖZLÖNY. arc-.—■■ ■ ■=g# oy Szerkesztőség és kiadó-' hivatal: Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN kíavTks.-esiedéie Venprémtea. HIRDETÉSEK : egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr., s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. ft> =0M Boraink érdekében. Nagy ideje, hogy valahára a magunk lábán kezdjünk járni és ami jóformán létérdekünk, azt szem előtt tartsuk és minden tőlünk kitelhető módon munkáljuk is. Örömmel üdvözöljük a kormány kezdeményezését, hogy boraink elhanyagolt érdekeit oltalma alá veszi és azokon segftni akar. Meg vagyunk győződve, hogy a bortermelő vidékek édes örömest segédkezet fognak nyujtani minden oly intézkedéséhez a kormánynak, mely nem túlideá- lis czélokat tűz ki, hanem olyanokat, amelyek mostani, fájdalom, nagyonis mostoha körülményeink közt csakugyan ki is vihetők, meg is valósíthatók. Helyes és elismerésre méltó intézkedés, hogy a borászat érdekében kormánybiztos neveztetett ki, aki szakértelemmel bir, a borászat viszonyaival gyakorlatilag ismeretes, ezen kívül szivén hordja hazánk borainak érdekeit. Minden nagyobbszerü mű kiviteléhez egy lelkes férfiúra van szükség, aki a tevékenység szálait markába összeszedje és azok különböző irányaira az egyöntetetüség bélyegét süthesse. Helyes az is, hogy a kormánybiztos úr bejárja a bortermelő vidékeket és ott közvetlenül érintkezik magukkal a termelőkkel, meghallgatja azoknak véleményeit, megismerteti velők saját nézeteit, szóval a fontos ügyben eszmét cserél. Bármennyire óhajtjuk is, hogy a bortermelés ügyében gyorsan tétessék intézkedés, mindamellett nem tehetjük, hogy ép ezen fontos ügyben a túlgyor- saság, az elbamarkodás, a felette sokat akarás ellen fel ne szólaljunk. A kormánybiztos úr a vidék nézeteit óhajtotta megtudni, ezek végett járt be több várost. De megjelenése oly hirtelen, oly tünőleg történt, hogy ánnak a vidéknek, mely ilyesféle dologban még saját kebelében értekezletet soha nem tartott, annyi ideje sem volt, hogy a feltüzött kérdésekre csak némileg is határozott választ adhatott volna. Innen azon tájékozatlanság, innen azon bátortalanság, mely a kormánybiztos jelenlétében tartott értekezleten alig mert jobbra vagy balra szint vallani; innen van az is, hogy nagyon sokan feléje sem mentek az értekezletnek, mert vagy nem értesültek arról a kellő időben, vagy az utolsó pillanatban, midőn azután nem tartották érdemesnek ott megjelenni. Mennyivel czélszerííbb lett volna a kormánybiztos úr jövetelét legalább egy vagy két héttel előbb köztudomásra hozni, hogy az egyesek, városok, falvak, hegyközségek maguk közt némi megállapodásra jöhettek volua, amit azután bízvást lehetett volna a borvidék igazi véleményének tekinteni, mig most az egyesek nagyonis elágazó különvéleményei vajmi tarka képét adhatják a bornézeteknek, a bor- óliajoknak. Nálunk Veszprémben, múlt hétfőn ápril 19-én délután 3-kor tartatott meg Forintos István apátkananok úr elnöklete alatt Miklós Gyula kormánybiztos úr ő nagyságának és elég szépszámú érdekeltségnek jelenlétében boraink érdekében az értekezlet, mely a kormánybiztos úr igen szép terveivel megismertetett ugyan bennünket, de nem borvidékünk nyilatkozó hangulatával. A kormánybiztos úr, kinek megjelenése, személyiségi, modora, mindenkit megnyert, órahosszig tartó érdekes beszédében hangsúlyozta, hogy a jövőben a megélhetés politikájára kell a fősulyt fektetni. Nyers terményeinknek mindenütt vannak versenytársai, alig marad egyéb hátra, mint a bor, mely hírnevet és jövedelmet biztosíthat. A borászat terén tizenkét óv óta semmi sem történt, az állam mit sem tett. Itt az idő, hogy az államnak az egyesekkel karöltve kell valamit tennie. Különösen rossz lábon áll nálunk a pinczekezelés, mely pedig Francziaor- szágban a tökély magas fokán van, de Francziaországnak megvan a maga baja a phyloxerával, mely végpusztu- lásHal fenyegeti bortermő vidékeit. Nekünk kell tehát most e téren előre törtetni és borainknak egyenetlenségét pinczeegyletek, szüretelési szövetkezetek és egyéb czélszeríí intézkedések által megsemmisíteni, borainkat a fogyasztó külföld igényeihez alkalmazni és így piaczot hódítani. E végből ajánlja a szüreti szövetkezeteket, vagyis, hogy több szőlőbirtokos együtt bizonyos megbatározott mód szerint szüreteljen; továbbá egy országos pinczeegyletnek részvények utján való alakítását Budapesten, majd a borvidékeknek borke- lííletekre való felosztását, boralap teremtését, a vinczellérelem művelését, megnyugtatni a kedélyeket a bőrgyártást illetőleg, végre a mintapinczészetet. A kormánybiztos úrnak ezen nagy érdekkel hallgatott fejtegetéseit a jelenvoltak megéljenezték, Forintos István elnök úr pedig köszönetét mondott neki. A higgadtan tartott és meggyőző érvekben gazdag beszéd valóban jó hatást tett a jelenvoltakra, akik nem egy, eddig alig hallott új eszmével ismerkedtek meg a beszéd folyama alatt. De voltak olyanok is, akik ismerve népünk természetét és helyzetét az elmondottakat mind szépeknek, jóknak, üdvöseknek tartották elméletben, de azoknak gyakorlati kivihetőségét kétségbe vonták. E nézetnek kifejezést adott lapunk szerkesztője, kifejtve azt, hogy az elmaradottság és a most elénk rajzolt ideális állapot közt óriási ür van, melyet előbb át kellene hidalni, más szóval, népünket a hallott üdvös intézkedésekre előbb előkészíteni, különben elmélet marad az egész. Ezen áthidalásra egy közvetítő indítványt tesz, mely abban áll, hogy fősuly a bor értékesítésére fordíttassék. E végett alakíttassák Budapesten egy bor- elárúsító egylet, mely minden nevezetesebb bortermelő városban bírjon egy vagy két fizetéses és igy felelős tagból álló fiók-ügynökséget. A bortermelő e fiók-ügynökségnél jelentse be borait, az ügynök tekintse meg azokat személyesen, szükség esetén vegyel- mezze, árát, tulajdonosát és minőségét kismennyiségű izlelővel küldje fel a központnak, hol azután az elárusítás gyorsabban történhetnék. A megtörtént elárusítás után e fiókügynökség eszközli az elszállítást. A központ veszi át az árat és bizonyos meghatározott árszabályzat szerint vonja le a közvetítésért a megfelelő perczenteket, a többi a tulajdonos birtokába megy. Ha igy bizalmat keltünk a bortulajdonosokban és piaczot szerzünk boraiknak, elő lesz készítve az út mindarra, amit jelenleg a kormány czélba vett. E közvetítő indítvány azonban az értekezlet által elejtetett. Hozzá szólt még az ügyhöz Kenessey Mór, aggodalmát fejezte ki a phyloxera-veszély miatt, nem helyeselte Lévay indítványát, fiatal, bár szakértő vinczellérek- től nem hisz kellő erélykifejtést, nem helyesli végre a szüretelési szövetkezeteket. A kormánybiztos úr a pkylo- xerát illetőleg nem adhat kellő megnyugtatást, a szüretelési szövetkezeteket a jó egyetértés kiviheti, Lévay indítványát nem helyesli. Perlaky Jó- | zsef a vinezelíérképezde helyett jó A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Egy arczkép története. (Ifjúkori emlék.) (Folytatás.) Öngyilkosságát követő napon a lapok némelyike röviden újságolta, hogy a városligetben egy ismeretlen fiatal — úgy látszik szerencsétlen szerelemből főbe lőte magát; a másik hozzá tette azt is, hogy még élve szállították a kórházba, a legtöbb azonban érdemesnek sem tartotta közölni az esetet. Miért is ? Nagy városokban egy ismeretlen idegennek öngyilkossága nem nagy zajt szokott ütni, az ilyen eset nem újság. Nem is kiváncsi az ilyen uton-utfélen talált szerencsétlenek sorsára senki, nagy városi emberek előtt ezeknek sorsa eléggé tudva van. Voltak, nincsenek! E két szóból áll ezeknek történőtök. A legtöbb esetben még sírjuk is ismeretiem Ezekéhez hasonlónak kellett az ő sorsát is vélnem, és bármennyire vágytam is az előttem álló rejtély titokszerü homályán keresztül tekinthetni, bármint izgatta is képzeletemet az elragadó arczkép, mégis beláttam, hogy vágyaimról le kell mondanom s lassanként megnyugodtam azon gondolatban, hogy ama végzetes esemény rejtélye előttem örök titok marad. Gondolataim még sokáig foglalkoztak ama délután történetével, sokszor elszálltak még azok a képzelet szárnyain az elhagyott dombtetőre s láttam az előttem vérében fekvő ifjút s mellette a titokszerü arczkópet, de a mint a hetekből hónapok, a hónapokból évek lettek úgy a szomorú kép is mindinkább elmosódott, míg utóbb már csak mint néha-néha álmaimban megjelenő fiatalkori homályos emlék lebegett előttem. V * Majduem tiz év múlt el az emlékezetes tavaszi délután óta. Ez élet, mely sokat, mit akkor még .rózsaszínben“ láttam, szürke valóságában mutatott meg, egy női arczvarázs erejét is éreztette velem és akkor megértettem ama tavaszi délután látott véres, megtört arczula- tot is. Az akkor még csendes ligetekben ibolyák után andalgó „csak félig ifjú, félig még gyerek“ felnőtt férfi lett „ ...........Kinek hajója már A zúgó tengeren remélve, küzdve jár.“ Azonban szerencsére a zúgó tengeren csendes, kies szigetek is vannak, melyeknek őrökké zöld, virágos mezői felett mindig derült az ég és illatos ligetek árnyában szelíd morajjal bujkáló patak mentén enyhet, nyugtot lel a fáradt hajós, kit nem ritkán épen a vihar hajt ilyen áldott sziget partjai felé. Kedvező csillagom az én „remélve küzdve járó* hajómat is boldogító partok csendes ölébe vezérelte. Dél-Tyrolba vetődtem egy nyáron s az Alpesek egyik legszebb völgyében az u. n. Val di Non völgyben élveztem az alpesi élet gyönyöreit. Val di Nont a természet jó kedvében teremtette; pazar kézzel szórta a bércz- vidéke mindazon ajándékait, melyek a szemet gyönyörködtetve, lelket testet felüdítve felejtetik a zaklatott halandó földi gondjait. Val di Non felett már Olaszhon derült ege mosolyog, a déli égalj hevével sugárzik itt a nap, de forró sugarai ragyogó szin-pompában törnek meg a havasok jégtetőin, a Sirocco tikkasztó hevét lehűti a fenyvesek hideg lehellete, enyhítik azt a hideg szirtekről nagy zajjal zuhanó patakok, melyek e völgy örök zöld mezőin susogva sietnek végig. Ulelkezik itt a fel az égig magasló hegyóriások felett észak és dél, egyik csillámló hóval koronázta azokat, pirosló virágokat hintett lábaikhoz a másik és ölelkezésük gyümölcse az enyhe, de mégis üdítő lég, mely a hegyvilág felett, fenyő- és virágillattól áthatva lengedez s mely rövid idő alatt az egészség rózsa szinét varázsolja az arczra. Ezen áldott fekvésénél fogva ép úgy felkeresik Val di Non-t az enyhe égalj után vágyó ész. kiak, mint a forró nyár heve elől menekülő déliek. A völgyben elszórtan fekvő kies nyári lakokat, barátságos majorságokat nem csak a közeli Botzen vagy Trieszt lakói népesítik, hanem kedves menhelyeik azok távol vidékek idegen fiainak is, messze földről zarándokolnak ide nyaranként a megpihenni vágyó fáradt halandók, mert Val di Non nem zajos mulatságok, fényes vigalmak színhelye; csendes boldogság, ártatlan örömök hazája ez — egy enyhet, nyugtot adó sziget az élet „zúgó tengerén.* Csakhamar otthonosan éreztem magam e gyönyörű völgyben, a magas szirtfalak által a világtól elzárt helyen közelednek a szivek egymáshoz; rövid napok alatt a völgy lakói jó ismerőseim voltak. Szebbnél szebb nők, ka részint állandó, részint ideiglenes vendégei valónak Val di Nonnak, nyújtottak e vadregényes völgynek szelíd táját s varázsolták azt valóságos kis földi paradicsommá. Messze tájak szépei képviselve voltak e díszes hölgy- koszorúban, melynek egyik legszebb virága volt egy, szépségében észak leányainak aranyhajzatát, a deliek tűz szemével egyesítő fiatal lengyel nő. És mégis! számos évek múlva, midőn már rég lemondtam a reményről, hogy a már félig álomnak tetszőkép titokszerü homálya előttem valaha fellebbenjen — ugyanazon véletlen, mely ama tavaszi napon szemeim előtt a végzetes látványt feltárta, nem maradt adósom az akkor feladott rejtély megfejtésével, leleplezte előttem annak titkát — akkor, mikor azt legkevesbbé sem vártam. A völgy lakói csak annyit tudtak róla, hogy férjével együtt már évek óta Val di Non állandó lakója, hogy férjének a lengyel felke- lésbeni szereplése miatt itt osztják egymással a száműzetés fájdalmait s mig egyrészt ez utóbbi körülmény mindenkiben rokonszenves részvétet keltett iránta, úgy más részt finom műveltséggel párosult kedves modora s a nemes báj és szelid nőiesség mely egész lényét elárasztotta s mely szép arczárói ragyogva sugárzott, gyöngyévé tették őt azon vidám társaságnak, mely körülötte Val di Non vendégeiből alakult. A völgy egyik legszebb részén épült „Villa Poloniában“ élte a fiatal lengyel pár száműzetése napjait. Mig a magába zárkódott természetű férj komoly tudományokkal, főleg Lapunk mai számához félív ,.Hiv. Ért.“ van csatolva.
