Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-03-21 / 12. szám
VI. évfolyam. 1880. 12-ik szám. Veszprém, Márczius2l. és „Hív. Értesítő■* ««gjelea misien raiirtiip. Előfizetési dij: Egész évre 6 írt — ir. Fél évre 3 írt - kr. Negyedévre 1 írt 50 kr. Egyes példány ára 15 kr. ü> KÖZGAZDÁSÁGI, HELYI & =®m ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS ta VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. SzerkesxtSiég és kiadó' hivatal: Vár, 4r. sz. Hirdetőieket, valamiül helybeli elíiflzoté«eket is. elfogad és nyugtai KRAUSZ ARMIN klzTTursiktííi» Tnijrtita. HIRDETÉSEK: egyhas&bos petltsor 6 kr. NYILTTÉR petituoronkint 15 kr., s külön minden beigtatésért 50 kr. bélyeg. Se — A könnyen el lehettek egymás nélkül szűk kis világukban. Az idők nagyon, de nagyon megváltoztak; a kis világból nagy világ lett. Az emberek, hogy megélhessenek, nagyon egymásra szorulnak, nagyon egymásra vannak ma utalva. Ériut- kezniök, közlekedniük kell egymással, különben “éhen halnak, éhen testileg, éhen lelkileg. A közlekedés ma oly szükséges, mint a betevő falat kenyér és így valami nagyon* természetes az, hogy e£y-egy várostól többet,-sokkal többet válunk ma, mint vártak .hajdanában a mi jó patriarclialis őseink. Itt sarkallik a mi .felszólalásunknak indoka is, hogy városaink utczái- nak tisztaságára, ideje, hogy nagyobb gondot fordítsunk, mint a mennyit eddig fordítottunk. Nincs az évnek oly szaka, nincs az időjárásnak oly változata, amely elhagyatott utczáink bosszantó gyarló állapotát nem éreztetné velünk. Ha tél van, taposhatjuk a havat a legjártabb utczákon mindaddig; míg egyik-másik ház- vagy bolttulajdoaos, meg nem könyörül a maga érdekében rajtuuk és el nem hányatja amúgy nagyjából háza vagy boltja elejét. Ha nyár van, szemétdombon járunk mindenfelé, mert a por és szemét talpunkhoz ragad úgy, hogy nem szabadulhatunk tőle. A félre eső utczákat meg pláne a fii és paraj veri fel, hogy szinte vadászni lehetne benne, így mehetnénk sorba minden időváltozat kellemetlenségein, ha azok nem volnának annyira mindenki által tapasztalva, hogy fölmentenek a további részletezéstől. Egy-egy alföldi nagyobb város, ha nem képes rendszeresen kikövez- tetni utczáit, bagyján, nem veszsziik rósz néven, mert a követ, kavicsot drága pénzen sem képes oly mennyiségben megszerezni, hogy több mért- földet befogó területét azzal befödhesse: de ha egy oly város is kövezetlen vagy tisztátalan, amely jóformán kőre, sziklára vau építve, ott már a megrovással nem fukarkodhatunk. Ilyen város hazánkban, de megyénkben is elég vau, amely csekély költséggel, csekély fáradsággal, de egy kis következetes jóakarattal tiszta, rendezett, müveit város lehetne, míg most sártenger vagy por-homoksiva- tag. Valóban itt az ideje, hogy ezen szánandó állapotnak is vége szakadjon; itt az ideje, hogy a városi hatóságok az utczák gondozását, az ut- czák tisztítását ne bízzák a jó Istenre, mint eddig nagyrészt volt, hanem rendezzék úgy, amint azt előhaladott korunk igénye ma már megkívánja. De nehogy azt vethesse valaki szemünkre, hogy utczatisztftást követelünk, de annak kiviteli módját nem érintjük, hozzá szólunk ebhez is. Az utczatisztítás ügyét mi mindenütt a szegény ügy gyei óhajtjuk kapcsolatba hozni. Azt az elvet soha, semmi körülmény közt sem szabad feladnunk, hogy csak a teljesen munkaképtelen szegények kapjanak a várostól ingyensegélyt, a többi, legyen a{ Jérfi vagy nő, dologra s{oríttassék, ha még oly könnyűre is, mert a{ ingyenes segély, rendkívüli eseteket kivéve, demoralizáló hatással szokott lenni, míg a tnun- kadij nemesit. Minden városnak megvan többé kevesbbé a maga légiója a szegényekből, ezeket kell az utczatisz- tításra alkalmazni, de teljes rendszerezett beosztással úgy, hogy az utcza- tisztítók mintegy szerves egészet képezzenek a városi hatóság kebeléből választott vagy kiküldött utcza-főfel- Ugyelő őrködése alatt. Ha az utczatisztítás így szervezAz utczák tisztasága. A valódi műveltség két részre oszlik, belsőre és külsőre. A belső a lélek érzése- és gondolkozásának nemességét, a külső a cselekvésmód nemességét foglalja magában. Aki e kettő közöl csak az egyiket és nem mindakettőt együtt, egyszerre bírja, azt félmtíveltnek, aki egyiket sem bírja, azt műveletlennek nevezzük és méltán. A valódi műveltség e szerint kihat az embernek egész lényére, egész külsejére és okvetlenül nyilatkozik mindazon, amit egy emberen láthatunk, ami rajta érzékeink alá esik. Oly való igazság ez, hogy a művelt vagy műveletlen embert első tekintetre fel lehet ismerni, csak legyen az em- .bernek egy parányi emberismerete. Ha ez áll egyes embernél, állnia kell az emberekből alakult társaságoknál, állnia kell magánál a társadalomnál is, állnia mindannál, ami emberi kéz által hozatik létre. • Tartattak már most egy futó szemlét a magyar városok felett, fájdalommal kell meggyőződnünk, hogy édes-kevésnél következtethetünk a város külsejéről, az utczák rendezettsége- és főkép tisztaságáról a bennlakók műveltségére; legtöbbnél csóválnunk kell a fejünket, mert ha a külső csakugyan tükre a belsőnek, akkor ugyan kedvezőtlen és pirító eredményre bukkanunk a műveltséget illetőleg. Jó őseink meglehetős egyoldalúak voltak nem valami nagyon sokat törődtek azzal, ha az utczasorok girbe-gür- bék voltak, nem nagyon bánták, ha tél- viz idején térdig kellett a sárban gázol- niok, csak a kamra meg a padlás volt legyen telve, az pedig telve volt és így nem igen szorultak egymásra, A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Emlékszel-e... Merre, hol vagy egyetlen virágom? Emlékszel-e néha néha ráml Bekopog-e az emlékezetnek Kis tündére, szived ajtaján? S ott szerelmed gazdag templomában, Melynek papja egykor én valék, Áll-e még az oltár, s rajt a hűség Tiszta lángja vajha ég-e még! ? Vagy talán már te is elfeledtél? Bomba dőlt szerelmed temploma, Melyet egykor szép reménjeimnek Zöld repkénye át-meg átfona? Óh! ha így van, akkor arra kérlek Arra kérlek, adj egy kis helyet, Óh csak annyit, hogy e szent romok közt Eltemethessem bús lelkemet. SOÓS LAJOS. Nő-emaucipatio. Csevegés Andié Gyulánétól. Nem tudom már hol olvastam mint egy jeles férfi mondását, „hogy ezer asszony jó dolgáért nem cserélné fel férfi-voltát*, én körülbelöl, ha nem is épen ily erős határozott kifejezéssel mondanám, hogy azt a kiváltságos állást a müveit társadalomban, azt a védelmet a családban, a nyilvánosság támadásai elleni passiv álláspontot, melyet mi nők élvezünk, nem kiváDom felcserélni a férfiak dicsőített szabadságával. Nem, én nem kérek belőle! Nem kívánom mindazt tudni és ismerni, mit ők tudnak és ismernek, hadd maradjon „saisi kép* előttem, szívesen nézek sok mindent az ideális felfogás fátyolán keresztül, és hálás vagyok a természetnek azon adományáért, hogy az árnyakat és mélységeket is ezen tiszta gondolkozásom alapján meg tudom aranyozni; — nem óhajtok dulakodni, marakodni a létérti küzdelemben, felfogni és visz- szaadni a támadásokat, itt egy tüszurást, ott egy Bzunyogcsipést, amott egy — ebmarást, és tiszta szivemből sajnálom azt a nőt, kit sorsa kikényszeritett a nagy világba egyedül küzdeni existentiájáért. Nem beszélek itt azon tüneményes lángeszű nőkről, — a genie mindig meteor marad, kiket az ellenállhatatlan hajlam és határozott képesség úgyis arra a térre és pályára ragad, melyre praedestinálva vannak. Én csak arról a kór jelenségről, divatos negédről, hogy mindnyájan emancipate után sóhajtozunk, akarok egy kissé csevegni. Meglehet, némelyek abban gondolják az eman- cipátiót, hogy szivarozzunk; hisz ez magában véve nagyon ártatlan valami, és kiki megteheti nyíltan vagy a boudoirjában. — Én részemről igazat adok annak a férfinak, ki nekem e tárgyra vonatkozólag egyszer azt mondta, hogy nem szereti nő-csókján a dohányszagot megérezni. — Vagy a világ forgásába beleszóljunk, közreműködjünk? Hisz ezt is gyakoroljuk most is és régen, ős időktől fogva, bár csak úgy a színfalak mögött. Ki nem tudná, miszerint a nők a világban, az államban, a társadalomban minő uagy hatalom?! ................Mindenfelé alkalmazható a tétel: „chercbez la femme.* Ab! an, hogy többet megengedhetünk magunknak? Biztosítalak kedves olvasónőm, a férfiak is többet meg fognak engedni maguknak velünk szemben Óhajtod? Én nem. Tudod-e, hogy ami jellemünk a tükörhöz hasonló, egy lehellet elég, miszerint foltot, homályt hagyjon rajta, hogy Eötvös hasonlatát alkalmazzam, a nyílt virághoz hasonló, melynek egy levelét letépve, a többi önkényt utánna hull. Úgyis túl vagyunk már a kereszténység első századainak szellemén, mely a nőt tízűz Mária magasztos, fenséges eszményében imádásra méltónak találta, a középkor romanticismusán, mely szintén piedestálra helyezé, és mostani világfelforgató, önző, ma- terialistikus, nihilistikus, Darvin-Theoriáktól káros, Schoppenbauer-eszméktől blazirt epochánk régóta nem lát bennünk semmiféle ideált, hacsak majd későbbi boldogabb századokban, átesve ezen átalakulások- és forrongásokon, melyek a jelenlegi világ-társadalmat meg-megrázkódtatják, ismét fel nem emelkedhető a „női eszmény*, más, ellenkezője annak, mint a múlté volt. Szerencsétlenségünkre az első lökéseket, melyek ezen földrengést megelőzték, átaludtak és csak most kezdünk ébredezni, a múlt eszménye már nem lehetünk, nem tudunk lenni, a jövőét pedig még nem értük el; és a tma* többet vár, remél, követel tőlünk, mint a múlt valaha, és többet, mint talán a jövő fog. Amint a tudomány naponkint újabb, meglepő haladásokat és felfedezéseket tesz, tetik a szegényügygyel kapcsolatban, a lakosság szívesen hozzájárul filléreivel, mert egyszerre két ügyön lendít: utczáiuknak tisztaságán és a szegények segélyezésén. De azután kell, hogy látszata is legyen a dolognak, mert csak fizetni és mégis nyakig járni a sárban, az azután szomorú dolog ám. Ha minden utcza kivétel nélkül minden héten csak egyszer söpörtetik és tisztíttatik ki becsületesen, nem fog ot annyi por, sár, és szemét összehalmozódni, mint most. A városoknak mindjár tisztább kinézése, egészségesebb levegője, gyorsabb és könnyebb közlekedése, élénkebb forgalma lesz, ami bizony a lakosoknak sokkal többet használ minden tekintetben, mint a mostani, majdnem ázsiai állapot. Felhívjuk e czikkünkre nem csak Veszprém városa, de megyénk összes városi hatóságainak figyelmét, vessenek véget azon tisztátalanságnak, mely ut- czáinkon széltében-hosszában látható. A tisztaság, mint a közmondás tartja, félegészség; tehát a közegészség érdeke is ezt követeli. Most kezd az idő kinyílni, most fogunk új meg új munkákhoz, fogjunk tehát az utczák rendszeres tisztításának bizony nem hálátlan munkájához is. Heti szemle. — márcz. 20-án. A pétervári angol követ, Dufferiu, bizalmasan megkérdezte az orosz kormányt, hogy minő állást kíván elfoglalni az afgán földön megjelent Abdurrahman kán trónkövetelővel szemben. Gorcsakov herczeg azt válaszolta hir szerint, hogy az orosz kormány nincs összeköttetésben a trónkövetelővel, de ba sikerűi Abdurrahman kánnak elfoglalnia Hérát trónját, az orosz kormáuy el fogja őt ismerni. Oroszország azt kívánja ugyanis, hogy Hérát semleges területet képezzen Oroszország és elképzelem, hogy a mai nőies foglalkozásokat kiveszi kezeinkből, a fouó, szövő, varró, kötő, himző, stb. gépeket, a villamosság, vagy még tovább a fény ereje fogja működtetni, főzni „gőzfőző edényekben* fognak, melyekbe belerakják egyszer az ingredienciákat, lezárják, és légszeszen minden további fáradság és felügyelet nélkül megfő, sőt talán ez sem keilend és visszatérnek az „ős gourmandisehoz* és meg fognak elégedni nyers tojás, tej, és nyers hússal, amint most még C3ak vérszegény kicsinyeinket traktálják, akik nem tudják mit esznek és kedves gyámoltatlanságukban le- nyeldesik. A szerelem, szeretet, pusztán a családnak való élés luxus lesz, melyet a szegény asszonyok sem fognak megengedhetni maguknak. A nő is csak egy „egyed* lesz, kinek dolgozai, még pedig megfeszített erővel keilend dolgozni, hogy fonnál Ihasson. Már most is kellene! De sokban gyengék, sokban tudatlanok, sokban előítéletesek vagyunk. Még nem mindenki fogadja el, hogy a munka felemel, a munka megnemesít, valamint az megnemesíti a munkát, ki abba életet önt, gondolkozó fővel végzi, hanem azt képzelik, a kézi-munka, az iparűzés megaláz. A szellemi munkásságra pedig nagyobbrészt nincsen elég alapos képzettségünk és szakbeli készültségünk, és ott férfi is, kit arra neveltek, annyi van, hogy azok is egymást lökdözik, ott valóbaa csak kiváló tehetség és vasakarat próbálhatna mérkőzést, pedig ha kitűnő tehetségű elég van a nők között is, az erély nem természeti tulajdonságunk, és nem is nevelnek úgy bennfluket, hogy legyen. Lapunk mai számához félív „Hív. Ért.“ vau csatolva. "^8
