Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-02-29 / 9. szám

taturát proklamál; e czélból Lorisz-Melikov tábornokot dictátorrá tette meg, ki uralkodni fog a miniszterek, főkormányzók és minden oroszok fölött. De a nihilisták nem nyugszanak, hanem ismét új merényleten törik fejőket. Drentelen, Gurko és Surov tábornokok bir szerint levelet kaptak a nihilisták végrehajtó bizottságától, melyben Írják, hogy a jubileumi ünnepélyességekre szükségtelenek a kivilágításra vonatkozó intézkedések, minthogy a forradalmárok magok készítenek elő olyan kivilágítást, aminő még nem volt azóta, mióta Neró Rómát felgyújtatta. A czár a merénylet utáni napon hálószobájában egy levelet talált ezzel a tartalommal: „No higye, hogy a jubileum napján fölteheti az ezüstkoronát; de az igaz, hogy Pétervár az este ügy ki lesz világítva, aminőt még soha se látott.“ A moszkvai erdészakademia hihetőleg a nihilisták gyújtogatásai következtében leégett. Egy kiewi gazdag kolostor főnökétől a nihilisták „az orosz nép fölszabadításának szent ügyére“ pénzt követeltek. Mivel a zárdafőnök mitsera törődött a hozzáintézett levelekkel, a kolostor egyik szárnyépületét a nihilisták dynamittal légberöpítették. A kolostor hires és rendkivül becses könyvtára, nyomdája és kézirat-gyűjteménye az emésztő lángok martalékává lett.

Ugyan mire váradnak fel Pétervárott

márczius 2-án, a jubileum napján?!.......

*

Francziaországban most a legtöbb fejtörést politikai körökben a nihilista Hartman- nak, ki az orosz kormány által a múlt év deczember havában elkövetett vasúti merénylet végrehajtásával vádoltatik, kiadatása okozza. A köztársaságiak tiltakoznak a kiadatás ellen, azon okból indulva ki. hogy Hartmann politikai szökevény, nem pedig közönséges gonosztévő, és igy a kiadatásra Fraucziaországot kötelezni nem lehet.

*

A porta figyelmét Dubsky, osztrák-magyar követ, felhivta arra az összeütközésre, mely Plevlye környékén, a novibazári szandzsákban, egy osztrák-magyar csapat és egy fegyveres albán banda közt történt. E banda több tagja ottomán katonai egyenruhát viselt. A török kormány távirati utón vizsgálatot rendelt el.

*

Afganistánt az angol kormány a következő terv szerint szándékozik rendezni: Haszán kán lesz az emir, akinek biztosítja birtokait és Kabult. Az angol hadsereg visszavonul Gundamukig vagy Ali-Kheylig. Kabulba, mihelyt elfoglalja trónját az uj emir, angol követ fog menni.

*

A magyar képviselőházban érdekfeszítő beszédet mondott Szapáry gróf pénziigymisz- ter, ki pontról pontra czáfolgatta a Szél Kálmán által jelen államháztartási kezelésünk ellen felhozott vádakat. A nagyérdekü s az egész ház részéről íeszíílt figyelemmel kisért beszédet a házban zajosan megéljenezték.

A középipartanoda ügyében.

a nmlgú vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszter úr 1472. ein. sy. alatt e következei leiratot küldte a megye közönségéhez. Elismert tény, hogy csak azon ország számíthat szerencsés közgazdasági állapotokra, mely a közgazdaság főtényezőjét: a mezei gazdaságot, ipart és kereskedelmet egyaránt fejleszti. Hazánk népessége eddigelé főleg a

nak valami különös formájú főkötő felett irtózatosan kikeményített fehér kendő, és apraja, nagyja piros szoknyában. A nép többnyire vend, és a fajjelleg nem szép, se nő, se férfi, szögletesek, erős csontuak.

Bámultam, lelkesültem, gyönyörködtem midőn egy másik délután a „Schlösselire“ kirándulva, az erdőben, szőllőben, illatos, virágos rétmentén felérve a hegytetőre, aranyos napsugártól megvilágítva előttünk volt a leg- bájosabb vidékek egyike, igy madártávlatból feltárva ittas szemeim előtt minden szépségét. Szétszórtan, bár közel egymáshoz, a barátságos kinézésű faluk, azt hiszem, a népesség elég sürü, erre mutat a hangyaszorgalommal miveit talaj is, a kedves kis Szent- Gotthard kertek, lombos fák között a hegyekben elszórt nyaralók, tanyák, falucskák, itt-ott az erdőből csak egy-egy templom keresztje csillogva elő. A „Schlösseli“-nek minden oldaláról, a kis kastély minden ablakából más fenséges, elragadó kilátás nyilik, a lég üde, éltető, napsugárral, ózonnal telített. Teremtve vau ez a hely, ez a gyönyörű Istenáldotta magány valami tudósnak, költőnek, művésznek, ki itt pihenni, meditálni vagy alkotni akar. Olyau- nak is, ki kedélybeteg, szivében a szép és nemes magasztos eszményét hordván, lépten nyomon csak aljasságot, kiábrándulást, keserű csalódást talált, itt meggyógyulhat, megvallom azt is gondoltam, hogy egy ifjú, ábrándos szerelmes párnak; de ez az én csapongó, bohó képzeletem szülte profán gondolat volt, miután e kis birtok szerzetesrend tulajdona, ide Romeo és Julia nem kvártélyozhatja be magát.

Özent-Gottbardról a legkellemesebb emlémezei gazdasággal foglalkozott, mely egyol- ! dalú foglalatosságból mindenféle társadalmi, közgazdasági, valamint fiuanczialis hátrányok következtek. Ha tehát meg akarjuk állapítaui hazánk jóllétét, biztosítani jövőjét: feltétlenül szükséges, hogy kellő gondot fordítsunk mezei gazdálkodásunk helyes irányban fejlesztése mellett az ipar és kereskedés mivelésére és kifejlesztésére, de mindenek felett a tudományra támaszkodó ipari ismeretek és gyakorlatok terjesztésére. Az ipar emelésének és kifejlesztésének inai időben egyik leghathatósabb emeltyűje az iparszakoktatás Ennek előmozdítására állíttatott fel e f év őszén Budapesten egy középipartanoda, melyben az elméleti és gyakorlati iparoktatás oly módon vezettetik, hogy az ott. tanult ifjú onnan kiléptével alkalmas művezetővé váljék, hivatásához képest az ipar egyik vagy másik ágában.

Ezen középipartauodának három főszak- csoportja van, melyek egyikében építészet, másikában gépészet, harmadikéban vegy-, illetőleg gyárműiparral foglalkozó művezetők taníttatnak, úgy azonban, hogy mindenik szakcsoport tanulói az általános tudni valókra együtt oktattatnak. Az intézeti tanfolyam 3 évre szabatott meg. Ámbár az intézet szerencsés előjelek közt nyílt meg s a kezdet újdonságához képest elegendő tanítványnak örvend; mindazáltal a nagy feladathoz mérve, itt az ország minden vidékéről jövő és sokkal számosabb növendéknek kell csoportosúlni, mint még most történt, hogy ez intézet az ország szükségeinek megfelelőg hathasson.

Ugyanazért felhívom a tek. Köztörvényhatóság figyelmét, hogy a Budapesten felállított Középipartauoda létezéséről és czéijáról értesítse a hatósága alá tartozó szüléket és gyámokat, s hívja fel, hogy gyermekeiket, kik az ipar valamely ágára hivatást, hajlamot éreznek magokban és kik vagy a középtanodák — vagy a polgári iskolák négy alsóbb osztályát jó sikerrel végezték vagy magánúton a szükséges előismereteket megszerezték, a középipartanodába küldjék be, hogy ott tanult és ügyes iparosokká műveljék magukat; nevezetesen : vagy építészekké vagy gépészekké, vagy vegy-, illetőleg gyárműiparosokká.

E czélt még biztosabban és sikeresebben lehetne elérni, ha egy felől a köztörvényhatóságok közköltségen küldenének ide s neveltetnének erre alkalmas ifjakat, még pedig az ipar mindhárom ágában; más felől az egyházi főhatóságok a magok hatáskörében erre szintén hatályosan közreműködnének. Hazánknak alig tehetünk a mai időben hasznosabb szolgálatot s polgárainknak a megélhetésre alig mutathatunk biztosabb utat és módot, mintha ifjuságuuk egy nevezetesebb részét az ipari pályára utaljuk s ez irányban őket elméletileg és gyakorlatilag kiműveljük. Idején is van, hogy hazánk fiai is belássák, hogy az iparés kereskedelmi pálya ép oly tisztességes és hasznos, mint az úgy nevezett tudós profes- siók, melyek vagyon s talentum nélküli if- jakra nézve ép oly háládatlanok, mint az azokban való túltömőttség a társadalomra nézve káros és veszélyes.

Ugyanazért az ügyet nagy fontosságánál fogva a tek. köztörvéuyhatóság kiváló figyelmébe és munkás gondjába ajánlom.

Budapesten, 1879. decz. 27-én.

Trefort.

Még valami a jegyzői hivatalból.

Lajos-Komárom, 1880 febr. 23.

A jegyzői amphibiális életnek, az 1848-ik epochalis év valahára véget vetett. — Mi volt azelőtt a jegyző? az uraságjának bábja, — a kiadott megyei rendeletekuek lemásolója s templomok előtti felolvasója s megraagyarázója.

— A község birájáuak fodorként toll vivő szolgája; s uéhutt a korcsmában ivogató bajtársa. — A nagyszerű szabadság harczának, az európai hatalmak féltékeny önzések következtében neki eresztett muszka hadak által történt leveretése után a jegyzők az uralkodó hatalom reudeleteinok szigorú végrejhatóikká tétettek; — s ez által a velük egy kenyéren siulődő lakosság kedélyeit maguktól annyira elidegenítették, hogy a szabadabb lélegzés beálltával a lakosság az ő jegyzőjét, ha még oly ovatos volt is, ha még oly tiszta lelkiismerettel vezette is községe ügyeit, elismerésre nem találva üldözte, hivatalától megfosztotta,

| — nem törődve családjával, nem törődve jövőjével, még a helységből is távozni kényszerítette. A jegyzőknek ezen abajgattatását ignorálta a felsőség, — nem talált pánfogót,

— s mint magára hagyatott hallgatagon tűrte sanyarú állapotát.

Végre valahára ezekre is derülni kezdett az élet ködlepte homálya. — A jegyzői hivatal fontossága elismertetvén, azoknak am- phibialis állása némileg megszűnt, mert kimondatott azoknak hivatalokbóli oknélkül történhető el nem mozdítása, kimondatott azoknak állásukban holtiglani maradhatása, — kimondatott részükre a nyugdíj létrehozatala, hogy legyen öreg napjaiban biztos segedelme, kimondatott segédtarthatási joga; de kimondatott egyszersmind teendőinek halmaza is, — melyek közül, ha valameylik ügy beadását elmulasztja, s a meghatározott időre be nem adja, pénzre büntettetik.

Minek utána a jegyzői hivatal reudezve van, — nézetem szerint; tekintve a terhes adómunkálatokat, — a községben előforduló ügy is bajos, néha kényes eseteket, — sokszor bonyolódott örökösödési, rokousági osztály telekkönyvvezetéseket; jövőre a jegyzői szigorlat kiálltával okleveles ügyvédeket alkalmazni s ez által az elszaporodott ügyvédi kart tekintélyesebb jövővel biztosítani.

Varga ^Mátyás, öreg jegyző.

A VIDÉK.

Városlöd, 1880. febr 20.

Tekintetes szerkesztő úr! Helyben és a vidéken a nép szegény, alig tengeti életét; az élelmiczikkek elfogytak; kereset nincs. Megfoghatatlan könnyelműség, hogy a nép roppant szegénysége daczára az egész farsangi idő alatt szünet nélkül mulatott, dőzsölt. Meglepő a különbség, mely némely vidék lakóinak szó kásái között létezik. Itt, nálunk az a jelszó, hogy egész farsangon át kell mulatni; és mulat is, akárhonnét teremti a pénzt. Hogy most eltékozolt pénze felett nem kesereg-e? nem nehéz eldönteni.

Mondják, hogy a népet el lehet szok- ' tatni a dőzsöléstől, mulatságtól, éjelezéstől. Ezen állítás igaz; mert: vedd el a néptől az

! kekkel utaztunk tovább, Stayerba, e „zöld“ kis országba. Az erdők aljában vagy üde mezőben kis tanyák, a hegytetőkön nagyszerű, pompás kastélyok, imposana szék a Szafvet pasáé, ódon várak, melyek ezer regényes emlékezést ébresztenek bennem gyermekkoromból Schmidt Kristóf elbeszéléseire és ifjú leánykoromból eszembe hozva Jósika Miklós gyönyörű történeti regényeit, mig elértük Feldbachot.Gleichenberg volt egyelőre czéluuk.

Ezelőtt tizenhárom évvel töltöttem Glei- chenbergben nyolcz hetet, akkor Bécsből a Semeringen át utaztunk Grútzig s kocsival a fürdőbe, hosszú, fárasztó ut volt és a nap csak úgy ingerkedett velünk, mint most.

Elhelyezkedtünk s döczögött velünk a fiakker szakadó esőben be a hegyek közé, s amint közeledtünk Gleichenberghez, elállt az eső s kezdtek éledni az én régi emlékeim, mosolyogva köszöntöttem a fenyő erdőt, az ezüst levelű, sugár és reszkető nyárfákat, az ismerős kedves harmatos kék harangvirágot, az örökzöld borostyánt, a sziklákat, cserjéket, mindent. A szeszélyesen kanyargó hegyipatakot, mely mintegy útmutató visz „aczéifor- ráshoz“, a megnagyobbodott, megszépült vendéglőt itt, s azután midőn a hegyszorosbói kiérüuk a magas bérczen emelkedő „Gleichenberg“ vára alatt a tágas gleichenbergi völgybe, jobbról balról szebbnél szebb villák, szebbuéí szebb pontokon és környezetben intenek, hívnak, csalogatnak: idejöjj, ide szállj! Nehéz volna választani, vetélkednek egymással a kényelem, Ízlés, fényűző kül- és belíelszerelésben.

Leszállunk a „Hotel Mailand* előtt, konyhájára kellemesen emlékeztem, omelettjük

hires volt, úgy tudom Andrássy Gyuláné grófnő elkérette a receptjét, én pedig azzal dicsértem, hogy megettem mindennap. Az egyszerű fogadó minden tekintetben igen szép, elegáns „Hotellé“ változott, de konyhájuk is elfrancziásodott és nem oly ízletes, mint hajdanán, az „omelette“ pedig, melyre én 13 éven át emlékeztem, határozottan nem sikerűit.

Nyájas, elegánsul bútorozott szobát nyitottak, szárnyajtóval egy erkélyre, és inuét gyönyörködtem másnap reggel környezetemben, midőn úgy 9 óra felé a nap győzelmesen felszívta a vidéken terjengő párákat és ragyogva, tündökölve nézett le rá. A hegyek, az erdők, a gyönyörű kertek, nyaralók, virágos rétek oly bűbájos képet tártok elém, melyet leírni nem, csak látni és élvezni lehet. Édes csend és nyugalom honolt erre és én elbűvölve mint egy alvajáró sétáltam le a „kúthoz.“

Az idény végén volt, szept. közepe felé, tehát csak kevés vendég időzött még felhasználva a gyönyörű enyhe őszi napikat, s a dús növényzet még nyert szépségében itt-ott az ősz ecsetétől barnás pirosra színezve Még szólt a zene, mérték a gyógyvizet és árulták a szollőt. Pompás szolid és aráuylag olcsó, kilója 30 kr., nagyrésze Alsó-Ausztriából szál- líttatik czélszerű kosarakbau, mert a környéken csak pár év óta mivelik.

Kedves „Villa d’ Orsay“ köszöntelek, ott laktuuk anyámmal, parkjában játszottam két lengyel és egy olasz fiúval, együtt etettük mókusaimat, kettőt haza is hoztam szerencsésen, egyik nem bírta ki a légváltozást, de

alkalmat és nem fog mulatni, pénzét eltéko- zolni. De ki tehet arról, hogy kerületünk köz- igazgatási hatósága e tekintetben nem tesz semmit. Miatta nyitva lehetnek a csapszékek egész éjjel; miatta muzsikát tarthatnak a korcsmárosok — persze engedély nélkül — akár mindennap, — korcsmái záróráról szó ! sincs.

E sorok írója példákat hozhatna fel, hogy erélyes szolgabirák mennyit tettek némely vidék lakóinak erkölcsi és anyagi jólétének előmozdítása érdekében. Máshol is mulattak, éjeleztek és pedig túlságosan ezelőtt; ma is tennék, ha a szolgabiró el nem veszi az alkalmat. Hogyan? Szigorú rendeletet bocsát a községi elöljárókhoz, hogy 9 órakor minden korcsma zárva legyen; zenét csak azon korcsraáros tarthat, ki eugedélyt nyert és 10—20 frt biztosítékot tett le. Ha valamely korcsmáros a zárórát nem tartja meg,

1 vagy pedig korcsmájában legkisebb verekedés I fordul ölő — letett biztosítéka irgalmatlanul elveszett. Rendeleteiuk végrehajtásáról nem elégszik meg a községi elöljáróság jelentésével, hanem éjnek idején, és pedig gyakran kiküldi a községekbe a csendőröket, kik a ta pasztáit visszaéléseket feljelentik, és jaj azon községi elöljárónak vagy korcsmárosnak, ki a rendeletet meg nem tartja, illetőleg áthágja.

Hidd el, kedves olvasó, ily szigorú szol- gabirói intézkedések folytán egész kerületek ; néhány év alatt egész új képet nyertek. Nem mulatnak, nem éj eleznek ott a csapszékekben kor és nem különbség nélkül — mint nálunk j — vagy ha teszik is ezt, meg van szabva az idő.

Uyféle haszuos intézkedésekről mináluuk : azonban szó sincs, vagy ha van is, csak pa- j píron.

Halljuk azonban, hogy a derék Fetter kapitány az illető szolgabirói hivataloknál a ! zárórák megtartását sürgette. Erre okot adott ! neki a Kislődőn a katonaság és a nép között már többször előfordult korcsmái véres vere- j kedés.

Utaink ázsiaiak, maholnap ha, felenged, I tökéletesen el leszünk zárva a külvilágtól. A tengelyen való közlekedés a képtelenségek közé fog tartozni. E tekintetben is azonban azon remény kecsegtet, hogy feutemlített ka j pitány úr közbenjárása sikeres eredményre I vezetend. ügy legyen. Isten velüuk!

Sz.-Fejérvár, 1880. febr. 26-án.

T. szerkesztő úr! Két gyászos eset nem kis izgalomban tartja a tóváros lakóit. Ugyanis Szatmári nevű földmives egy társát borozás | közben súlyosan megsértvén, a bíróság elé i idéztetett. Hogy a büntető igazságot és a szégyeut kikerülje a szerencsétlen, a csősz puskáját elkérvén, magát agyonlőtte. Parti Ferencz jómódú gazda neje meghallván a I történteket, átment a hullát megtekinteni, de az annyira hatott rá, hogy rögtön szörnyet halt. Általános részvét mellett temettettek el.

Nálunk még miudig farsang van. Bál, hangverseny egymást éri, s mindenütt van közönség, csak jó színigazgatónk, Károlyinak és derék társulatának nincs, hacsak Niniss, Boccacsio-féle darabot nem ad, a komoly dráma kinek sem kell. Szerdán a nagyon is kis számú közönség igen élvezetes estében részesült. Lukáts Gyula fiatal hírlapírónak adták első „Párbaj a szerelemmel“ czimü színművét. A darabban nagy drámai erő, határozott tehetség

a másik megszelídült és sokáig legkedvesebb játszótársunk volt, mig apám el nem ajándékozta, megunva az örökös „hetzet;“ vadásztunk lepkékre, bogarakra, és szaladgáltunk fel napjában két-háromszor a templomhoz, mely ép e villa felett emelkedik, hogy félénk kíváncsisággal kandikáljunk le a Wickenbur- gok sírboltjába, vagy a templomajtó előtti balustraderól tágra nyilt szemekkel nézzünk szót. Egy piczike kis költészet mindig szuny- nyadott bennem, -álmodni mindig szerettem, és a szépet imádtam, mint most. S onnét a balustraderól elragadó a kilátás. Azok a fenyők és vadszőllő indák mind megnőttek, meglombosodtak és nem ismernek engem, pedig be sok ábrándos, bohó, gyermekes gondolatomról tudtak. Mosolyognom kellett, hisz én már akkor gondoltam valakire, aki most mellettem állt, azt gondoltam néha, ha hazafelé szállt képzeletem: ki lehet az a szőke fiú, ki elutaztunkkor korán reggel kint sétált? — Ha felnőttek „ideálról“ beszélgettek, volt nekem is, én úgy képzeltem, és a lehető legérdekesebb, mert kilétét se tudtam! Oh bohóság, édes, bájos, boldogságos, tündér gyermek-álmák!... És ebből a bohóságból, ebből a képzelődésből, szunyuyadozó sejtelmekből, önmagámra octroyált romantikából ébredett pár év múlva ifjú lánykorom legédesebb, ragyogóbb, bűbájosabb, költészetgazdag álma, első szerelmem, és férjem — az a szőke fiú. Igaz, azok az évek, melyek a gyermekből ha- jadont érleltek, csak gyászt, szomorúságot, kényeket hoztak, s talán még azok öltek meg bennem valamit, hogy még legfényesebb boldogságomon is ott a lelleg, hogy a mo-