Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-12-24 / 52. szám
Az irlandi forradalom. (Legnjabb hirek.) Az ir kormáuy egy körlevelet intézett az ir konstablerekhez, melyben megrója őket, mivel nagyon hanyagul teljesítik kötelességüket, úgy hogy majduem szemük láttára kö- vettetnek el bűnök. Az esküdtszékek eljárását a vádlottakkal szemben, kiket minden tekintet nélkül az általuk elkövetett bűnükre felmentenek, valóságos komédiának nevezi — Parnell ott ugyan azon szerepet játsza, melyet a déli államokban Amerikában Jefferson Davis játszott, ki azt akarta a világgal elhitetni, hogy mindig a törvényesség korlátái közt marad és utoljára mégis fegyverfogásra buzdította a secessionistákat. Az erőszakoskodások mindinkább szaporodnak. Ballinoban egy bírót támadtak meg s a rendőrség csak szuronytámadással a népre tudta őt megmenteni, de a biró, Downing, az összeütközés ala't megszökött. Most a rendőrség megszállva tartja Downing házát. Mullingarban egy meeting tartatott, melyben 10 ezer ember^vett részt és Sullivan parlamenti tag egy beszédet tartott, melyben felemlítette a kormány abbeli szándékát, hogy a meetingek tartását be fogja tiltani, mi már csakugyan meg is történt Queens countyban, de mint Sullivan állítja, az ir országos liga már oly szilárdul van megalapítva, hogy lehetetlen lesz azt megsemmisíteni. ,,A föld- birtokosok“, úgymond, „és a haszonbérlők élet halál küzdelmet vívnak egymás ellen, egyiköjöknek közülök el kell veszni.“ Curraghban a zendülés oly nagy mérveket öltött, hogy oda legnagyobb sietséggel küldettek csapatok. A skót lövész-gárda zászlóalj 20-án este indult el Dublinba. Waterfordban nagy tüntetés történt, melynél valamennyi bérlő arczképe, kik magasabb bért fizettek, mint a Griffith féle arány engedi, elégettetett. A hatóságok oda íendőr- csapatokat küldöttek. Miss Gardiner Ballinában Boycott sorsában részesül, úgy annyira, hogy valamennyi cselédje elhagyta, a birtokához tartozó telkek bérlőiktől elhagyattak, nyájai gazdátlanul barangolnak, s ezek nagy részét az ivek vagy elfogták vagy megcsonkították. A városi és falusi élelmiszer kereskedők megtagadták neki ilyeneket szállítani házához, úgy hogy miss Gardiner, daczára bátorságának és kitartásának kénytelen lesz jószágát elhagyni, mert házánál élete van fenyegetve és ő minden gazdagsága mellett ott éhen halhat meg. Kenmare gróf birtokából 300 munkás bocsáttatott el, mivel nem akartak kevesebb bérért dolgozni, mint az, melyet Griffith alapított meg. Az ir országos liga a tagokat a decz. 27-dikén tartandó gyűlésre újra össze hívta, melyen igen fontos tárgyak fognak felvétetni. A Parnell pörre 10.000 font sterling gyűlt már összo az ő védelmére. Fővárosi levél. (A „Veszprém* szerkesztőjéhez.) Budapest, 1880. deczemberhó 23-áu. Hajnalodik! __ a félhomályban, az ablakhoz sietek__ szivem dobog az örömtől, ke blem duzzad a reménytől, mert a higanyoszlop esik lejebb — lejebb, mig végre a zérón is alól áll egy.... két.... sőt három vonallal. Halleluja! csicsergők a verebek a háztetőn, hála a papnak, mormogom én is. Kirohanok a szabadba. Teli tüdővel szívtam magamba a csípős, — de számomra balzsamos levegőt s kecsesen emelgetém lábaimat a tisztára fagyott asphalton ... Mindenki megláthatta arczomon, hogy én is közibök tartozom__igen közibök — az ok közé, kiknek a zord tél poezise is életgyönyör, a tavasz költői ébredése pedig prózai- ság sőt szentségtörés. Igen! engagirozott tagja vagyok a skating klubnak és vérző szívvel kell ma consta- tálnom hogy Biz eddig még, — Se hó se jég Csak sár és pocsvalék! Megjegyzem, hogy ez saját költeményem, nehogy azt higyje valaki, hogy Petőfiből czi- tálok,*) vagy más idegen toliakkal ékeskedem. Életemben sem voltam, „költő“ legalább olyan nem, aki verseket farag, — de ez az elkeseredés mindenre képesít. „Válé-“t mondjunk hát az idei saisonnak ? Az égre nem! — a pártütő te vagy!___ va gy úgy... hisz ez nem is illik ide,... bocsánat, de az elkeseredés megzavarta gondolataimat 1 Ezt, és sok mást declamált tegnap reggeli 7 órakor, berontva hozzám Guszti barátom, s én szomorúan csüggesztém le fejemet, nem azért mintha én is oly szenvedélyes korcsolyázó volnék, — bár az én szivemet is nyomja egy club részvény, hanem mert — mi tagadás, — még álmos voltam egy kicsit. Szeretem a téli saisont, mert szeretem a hölgyeket, — prémben, (no és — prém nélkül Í9) midőn a hidegtől rózsás arcz oly bájlón mosolyg s az apró lábacskák oly türelmetlenül tipegnek, s a csillogó szemek oly kaczéran villognak a sapka alól. Oh! ha tudnátok mily szépek vagytok ilyenkor, szivem elszorúl ha rá gondolok, vérem sebesebben lüktet**) és eszembe jut Petrarca szép szava, ,0 gioventu, primavera della vita.* De szinte elfelejtém, hogy „egyszer esik esztendőben karácsony* s hogy ez a szép ünnep maholnap beköszönt, — pedig ezt nem akarom elfelejteni, az az nem akarom, hogy mások elfeledjék; mások, akik ha erre megemlékeznek, bizonyosan reám sem fognak elfelejtkezni. De azárt ne tessék hinni, hogy oly nehezen várom a kriszkindli ajándékait, — korántsem, — mert a fő öröm, a nagy estét megelőző kíváncsiság. — A múlt télen is három külömböző oldalról egy-egy pár papucsot kaptam! Nekem papucs!... Ki laktopánnal szeretne aludni is; papucs! brrr már a nevétől is reszketek!... Eleinte gyengéd czélzásnak vettem, de a józan gondolkozás meggyőzött, hogy arról koromnál fogva még szó sem lehet, — vagy tán volnának hölgyek kik — húsz éves férjet óhajtanak?... „Honny sóit qui mal y pense“! Annyi igaz, hogy megbecsültem e gyengéd ajándékokat az egyik párt odaadtam.... — no még sem mondom meg... mert a harmadik pár az az arany hímzésű, még most is ott ragyog Schakespearem gyöngykiadása mellett... Felesleges mondanom, hogy nagy a sürgés forgás és a lótás futás. Előkelő urak és hölgyek, libériás inasok, szegény gubás emberek egyaránt hordják haza a fényes és jó portékákat. A papír és könyvkereskedők, czukrá- szok s a többi pipere üzletek sorba mind éjfélig is nyitva vannak; a pátronusok előzé- kenyebbek, a „púdlspringerek* álmosabbak s a kirakatok pompásabbak. *) ííe féljen, nem hiszszvik! A szerk. **) N« csak lassan — a testtel! A szedőgyerek. Semmi sem hiányzik csak a lábnyi magasságú hó és a csörgő szánok.... különben még az is lehet. Egy pikáns kis történet kering a karácsonyi vásárok alkalmából. H .... ur elváltán él nejétől, bár a menyecske szép és fiatal de szerfelett — ideges; a férj következetesen — h-ideges és csak hogy meg ne fázzék, egy fitosorrú kis primadonnánál akarom mondani — karénekesnőnél melengeti még csakis 50 éves szivét az által, hogy mindennap hozzá jár és — énekelni tanul tőle— Karácsony közeledtével egy pár pompás solitair függőt vesz a kis tanítónőnek, meghagyván arany- míívessének, hogy küldje haza. S az az aranyműves elküldi a gyémánt boutonokat az — ideges feleségnek __A nő részéről meghato ttság, — öröm — kikocsikázás a férj felkeresése czéljából. — Találkozás, — a férj részéről ijedelem, — meglepetés, — a helyzet gyors felismerése, detto öröm, kibékülés és — Tableaú! Még sokat kellene elmondanom a cir- cusról amelynek „jönni kell*, a német színházról a mely mégis „jönni fog.* A nemzeti- és nép- premierekről, a legutolsó párbajokról, a fővárosi tracsról,— de úgyis eleget csacsogtam, azért — a viszontlátásig! ‘Bébé. HIRBINK. Veszprém, 1880. karáesonyest. Boldog ünnepeket kívánunk szivünkből t. előfizetőinknek s lapunk minden olvasójának! ♦Mai rendkívüli kiadású lapunkat az ünnepek alkalmából adtuk alkalmi olvasmányul t. olvasóink részére. Ez évi utolsó lapunkat holnapután vasárnap délelőtt adjuk ki s erre, rendkívül érdekes tartalmánál fogva, eleve felhívjuk szives olvasóink figyelmét! ♦A népszámlálás ügyében tegnap délután értekezlet volt a városházán, mely alkalommal a felügyelők s számlálók száma 85-rer emeltetett fel, úgy, hogy egy számlálóra 20—21 ház fog esni. Hétfőn ismét gyűlés lesz ott e tárgyban. ‘Városi közgyűlés. — Van szerencsém a városi képviselő urakat hivatalos tisztelettel felkérni, miszerint a í. 1880. deczember 27 éu d. e. 9 órakor tartandó rendkívüli képviseleti közgyűlésre megjelenni szíveskedjenek Tárgy: a városi képviselőválasztásra az igazoló választmány tagjainak kinevezése. — Veszprém, 1880. deczember 23. ‘Duns^t Ferencz, polgár- mester. *A veszprémi polgári dalárda, egyesülve az iparos-ifjúsági önképző- és betegsegélyző egylettel. 1880. év deczember 26. vagyis karácsony más napján tánczczal összekötött hangversenyt rendez a „Korona* vendéglő nagy termében, melyre a n. é. közönséget tisztelettel meghívja a rendező bizottmány. Müsorozat: Nyitány „Török induló.“ Előadja: Kiss János zenekara. I. Rész: „Bordal“ Er- nani-ból, énekli a dalárda, zongorán kiséri Antosch Károly úr. „A ledőlt szobor1' Petőfi Sándortól, szavalja Babay Kamilla kisasszony. „Viharban“ Dürnertől, énekli a dalárda. II. Rész: „Népdalok“ Huber Károlytól, énekli a dalárda. „Repülj fecském“ népdal Reményi Edétől és „Rapsodie hongrois“ (magyar ábránd) Székely Imrétől, zongorán játsza Kreuzer Nina kisasszony. „Halvány arczom“ Zsasskovszky Endrétől, énekli a dalárda. Az I. és II. rész közötti szünidőben: „Költő és paraszt,“ előadja Kiss János zenekara. Belépti jegyek ára : Számozott ülőhely az I—IV. sorban 1 frt. A többi sorbau 60 kr. Bemenet 40 kr. Csupán a tánczhoz (hangverseny után) érkezők 50 krt fizetnek. A tiszta jövedelem mindkét egylet alaptőkéjének gyarapítására fordíttatik s e czélra felülfizetések köszönettel fogadtatnak. A hangverseny kezdete V28 órakor. — Végével táncz. Jegyek péntektől kezdve előre kaphatók Sthymmel Lajos úr (Sámson P. utóda) kereskedésében. *A szegény gyermekek karácsonyfáját ! s karácsonyi ajándékait tegnap délután 2 órakor adták át nőegyletünk derék tagjai báró Fiáth Ferenczné ő nméltósága egyleti elnöknő s díszes közönség jelenlétében, Ferenczy Teréz úrhölgy lakásán. Huszonuyolcz fiú s leány részesült becsesebbnél becsesebb ajándokokban. Kaptak téli ruhákat, czipőt, csizmákat, gyümölcsöt s süteményt. Valóban megható látvány volt a szegény csenevész gyermeknépség örömben úszó arczait látni. Nemesleikü hölgyeink e jótékonyságát bizonyára sohsem feledendik! *A veszprémi jótékony nöegylet ez úton felkéri azon nemesszivű hölgyeket, kik az 1881. évi január 8-án tartandó társas estélyen rendezendő tombolához nyereményekül kézimunka-, vagy egyóbb aprólékos tárgyakat volnának hajlandók ajáudékozni, hogy azokat ! őnagysága Ferenczy Teréz egyleti alelnöknő- ! höz küldeni szíveskedjenek. Lapunk a beérkezendő adományokat nyugtázni fogja. ♦A városunkba jövendő színtársulat ügye igen sajátságos stádiumba lépett. Tudvalevőleg az engedélyt a városunkban való játékra, az egész téli ivadra Bogyó Alajos színtársulata kapta, mely az idószerint Hódmezővá- sárhelytt arat reudkivüli sikert. Bogyó azonban sok rósz hirt kapván a mi városunkról, nem hajlandó hübelé idevándorolni s elébb az „állandó bérletek* iránt akar tisztában lenni. Mig Bogyó ez ügyben tájékoztatná most magát sürü levélváltások utján, addig a most Pápán időző Balogh társulata már erősen készül a Veszprémbe költözésre. Igen ám, de ehhez kapitánysági engedély is szükséges; ami kapitányunk viszont — kiadván már az engedélyt Bogyónak — nincs már abban a helyzetben, hogy Balogh ebbeli kérelmét teljesítse. ügy áll tehát a dolog, hogy az egyiknek engedélye van de nem akar, — a másiknak nincs engedélye s nem tud idejönni. Ezen a sajátságos helyzeten csak a véletlen lendíthet valamelyik előnyére. Mi bízvást örömmel fogadjuk, akármelyik jön majd. Úgy halljuk egyébiránt, hogy Baloghé lesz az utolsó szó. ' A polgári kaszinó második theaeatólye múlt vasárnap este szépen sikerült Közönség sokkal nagyobb számmal volt jelen mint az előző estélyen. A tánc/.vigalom éjfélután 1 és fél óráig tartott A tánczosnők közül tudósítónk feljegyezte a következő hölgyek neveit: Pongrácz Dánielné. Hartmann Lenka és Irma Dunst Betti, Raszl Nina, Szalay Vilma, Kreutzer Karolin és Mariska, Schön Róza, Süttő Antónia, Züsz Nina és Csák Róza kisasszonyok. — A legközelebbi theaestély — mint halljuk — januárhó közepén fog tartatni. *A karácsonyfák árulgatása alkalmából arra a sajnos körülményre figyelmeztetjük az illető erdőfelügyelőségeket, hogy e fák többnyire a zsenge fenyőcsemeték csúcsát képezik s igy C3ak bűnös utón kerülhettek piaczuukra. Nagyobb bűn az ily erdőpusztítás, miut a fa- tolvajlás. Jó lesz annak idején e gazokra rávadászni . Felelős szerkesztő s kiadó: K o m p o 11 hy Tivadar. Laptulajdonos: KSAUSZ ARMIN. jában. Nem oly régen. A kereszténység első századaiban nem ismerték azt, vagy legalább nem volt oly nagy mértékben elterjedve, mint az utolsó századokban a reformatio után. Legelőször a svédeknél, innen a németeknél terjedt el. Ma már hazánkban is alig van oly vidék, bol e szép szokást ne ismernék, s a nagyobb városokban ünnepélyes karácsonyfát állítanak fel mindenütt, hol arra a gyermekszeretetnek és jótékonyságnak kiváló alkalma van. Az örökzöld fenyő a pislogó mécsekkel s felaggatott aranyozott gyümölcsökkel a legszegényebb házaknál ép úgy feltalálható, mint a királyi palotában. Komoly tudósok, az érzelmeket rendesen kigúuyoló diplomaták megváltoznak e napon; a börtönökben, kórházakban meggyújtják a karácsonyfát, s nagy gonddal rakosgatják el az angyalfiát, nem feledkezve meg senkiről, ki a családnak tagja, habár csak szolgáló személy. A régibb keresztényeknél a karácsony ünnep főtárgyát a jászol képezte. Az első jelképi jászolt szent Ferencz készítette 1223- ban, s csakhamar azután behatoltak az ünnepély jelvényei a templomokba is, sőt volt oly idő, midőn a karácsonyi jászol hasonló szerepet játszott némely helyeken az isteni tiszteletben, mint ma nagypénteken s a feltámadás estéjén Krisztus koporsója. A szép szokás azonban lassanként kiment a divatból, 3 ma már csak gyermekjáték gyanánt él. E gyermekjátékokat Magyarországon mindenki igen jól ismeri. Papírból vagy fából készült épületekben, melyek legtöbbnyire templom- alakuak, fekszik az újonnan szülött csecsemő, néhány gyermek a bárom király regés alakjában kiséri azt, bázról-házra énekelve az angyalok üdvözletét vagy más alkalmi éneket A sötétedő estén az égboltozaton megjelenő első csillag feltünte után megkezdődik a házról-házra járás késő éjfélig, s nem ritkán az éjféli templomi mise alkalmával szűnik meg. A karácsonyi ajándékok kiosztásánál sokféle szertartás tartotta lenn magát. Néha megjelenik a „Mikulás,* öreg hosszú szakállú férfi, bátáu puttonnal, melyben az ajándékokat hordja, de egyik kezében vas3zőcso magot is tart, hogy a roszmagaviseletű gyermekeket megfenyítse. Pogányul kikérdezi őket s hirtelen tűnik el. Némely helyen a gyermekeknek le kell huzniok csizmáikat, a kertben vagy házban valamely meghatározott helyen elrejteni; este pontban 10 órakor ismét elmennek oda, hogy elhozzák a csizmákat, melyek mo3t almával, dióval és czukorsüteménye kitel vannak tele rakva. A szobát, hol a karácsonyfa fel van állítva, zöld lombokkal ékítik fel, különböző országokban különféle, rendesen divatos ételeket főznek ez estére* némely helyen a gyergyákat egész éjen át égetik, tánczmu- latságokat rendeznek, jóslatokat mondanak, bábokat keresztelnek meg, s a kis gyermekeknek, kik örömmel telve hajtják fejőket az álomra, párnájok alá még különféle csinos ajándékokat is tesznek Sehol sem foly le azonban a karácsonyest oly kimondhatatlan gyönyörűség között, mint a közintézetekben. Egyes gyermekek öröme átragad a másikra s rendkívül neveli azt. Drezdában a siketnéma gyermekek intézetében töltöttem el egy ily paradicsomi estét. Egy órával az ünnepély megkezdése előtt érkeztem oda, első a meghívott vendégek között. A gyermekek már sejdítették, mi fog következni, s élénk taglejtéssekkel társalogtak egymás között Az igazgató alkalmi beszéde után, mely idegenre elég sajátságosán hatott, csakhamar megkezdődött a levonulás az emeletből azon terembe, hol a karácsonyfák s az angyalfia halmazban állottak, A kivilágított terem fényét az első siketnémák már a lépcső közepéu észrevették, s csakhamar ezután — nem parancsszóra, de ösztönszerű örömárzet- ből, élénk tapsvihar s ugrándozás követte ezt a kicsinyek részérők A teremben órákon át rendkívüli zűrzavar uralkodott. A különben oly félénk s bizalmatlau siketnéma gyermek egyik idegentől a másikig futott, hogy a ueki jutott angyalfiát büszke arczczal, lángoló szemekkel mutogathassa, a másik félénken vonult el kincsével, melyhez hasoulót ez intézet falai között még nem kapott, a szegletbe, s ott szorongatta azt kebléhez. Csak néháuyan állották körül még a feldíszített nagy fenyőfát, gyönyörködve annak csillogó tartalmán, s lesve az egyes viaszgyertyákat, a mint elhalni készülnek. Pár év múlva a pesti szegény gyermek- kórházban töltöttem a karácsonye3tét. Nagyon kevés volt a szerencsétlenek között, ki járni képes volt s nagyobb rész C3ak ágyából nyújtotta ki vágyva elsoványodott karjait a tündérfény felé, melyhez ágyát ez alkalommal közel vitték. Volt közöttük egy inár-már haldokló is. A közös öröm bűbájos varázsa még felette is hatalommal birt, megtört szemei perczekre újra éledni látszottak, arcza lángolt, s piczike kis karjai forrón ölelték meg az angyalfiát, mely hozzá érkezett. De nem teljes az öröm soha. A karácsonyfa áldása csak a családok kebelébe vonul vissza, az ezrekre s milliókra, kik a nagy városokban otthon nélkül bolyonganak, még a boldogság e napján sem gondol senki. Olvastátok-e Jókai gyönyörű rajzát ama szegény koldus-fiuról, ki épen karácsony éjszakáján fagy meg? Óh ne higyjétek, hogy ez költői dolog. Sokan-, igen sokan vannak, kiknek e nap sem hoz örömet, kikről nem emlékezik meg senki. A karácsony- est a legszebb ünnep az egész évben, de ez ünnep sem általános. Lesz e még valaha oly kor, midőn e hiány is megszűnik s legalább egy nap lesz az évben, mely az öröm és boldogság napja, midőn a nyomor s bánat emléke legalább pillanatra megszűnik ? Ki tudná ezt megmondani ? György Aladár. Veszprémben,1880. Nyomatott a laptulajdonos Krausz Armin könyvnyomdájában1
