Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-12-26 / 53. szám
VI. évfolyam. 1880. 53-ik szám. Veszprém, Deczember 26. 6 ' A ■H éf> „Hív. Értesíti“ nejjelen Bitien Tajjroip. Előfizetési dij: gész évre 6 írt — kr. Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 írt 50 kr. Egyes példány ára lf> kr. *s= U*&Mf V KÖZGAZDASÁGI. HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS (ü =om OJ VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadó hivatal: Horgosutcza 105. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN kínyrtereikedése Vonpréoken. HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTER petitsoronkint 15 kr., s külön minden beigtatásért 30 kr, bélyeg. j.j* * tó ta■©» T. olvasóinkhoz! A „Veszprém“ s rendes heti melléklapja, a „Hivatalos Értesítő “-re az előfizetési díjjákat, különösen vidéki t. előfizetőink részéről, — kik részére mai lapunkhoz e czélra utalványlapokat mellékeltünk, — kérjük mielőbb beküldeni, mert mint már jeleztük, kiadói viszonyaink változ- tával nem vagyunk többé azon helyzetben, hogy fólösszámu példányokat nyomassunk, vagy az előfizetési díjjakat hátralék-évidentiában tartsuk. Lapunknak mindig érdekes s bő tartalmáról, valamint kiállításáról- - tekintve annak kitűnő szellemi erőit — t. olvasóink meglehetnek győződve s valamint fáradságot s buzgalmat, úgy anyagi áldozatokat sem kimélenaünk, hogy rendkívüli esetekben külön lapok, rendkívüli kiadások s mellékletek csatolása által t. előfizetőinket kellemesen meglephessük. Elvárjuk azonban t. előfizetőinktől is a viszonos méltánylatot s kérjük megrendeléseiknek mielőbbi megtételét. Veszprém, 1880. decz. 26-án. A „Veszprém“ s „Hivatalos Értesítő“ kiadóhivatala. Az év végén. Veszprém, 1880. decz. 26. Egy év történetével ismét öregebb — az i d ö. A történelem gazdagabb lett véle; de az emberiségnek bizony kevés jót hozott. Europa soká fogja megsínleni ezt a szomorú esztendőt. Minden államnak lesz mit siratni rajt. Angolországot vérbe-ttizbe boritá az ir bérlők lázadása a birtokosok ellen. Francziaországot a katholikus kongregácziók üldözése erkölcsileg oda siilyeszté, hol a múlt század végén akkor állott, mikor az Istenséget de- tronizálta. Spanyolország gyarmatainak legvirágzóbbjai polgárháborúkban pusztultak el. Németország testén a szoczialismus férge rág.Oroszországban a nihilisták hajmeresztő merényletei s kivégeztetései egymást érték. Olaszországot ez év folytán kezdték aláaknázni az irredentisták. Törökország s a Balkánnépek küzdelme elkeseredetten foly még most is. Ausztriát a felhő- szakadások végtelen sora pusztította. Magyarországot pedig felkereste mind, ami rósz: Ínséges hosszú tél, tavaszi ár, iszonyú tűzvészek nyáron át, rósz termések őszszel, járványos betegségek, phylloxera, földrengés stb. Bizony felkiálthatánk: „Nagy a te kezed súlya, uram, mirajtimk!“ Ami polgárságunk együtt szenvedte ezt a rosszat mind, a haza többi polgáraival. Kijutott az Ínségből a mi részünk is bőven s haliogy megyénk, városunk érdekeinek fejlesztésére zsib- basztólag hatott ez a jóban meddő év, úgy legkevésbé mi lehetünk okai a mostani tengésnek. Közigazgatási életünk pang s csaknem úgy tetszik, mintha visszafelé mennénk. A népet merev apathia fogta el. Bánja is, mi történik ezután a sok nyomorúság után s csak azon jajdul föl még, hogy újabb adók fenyegetik. És bizony ezen a Hosszon is alig segíthet. Ennek is az Istenverés, az Ínség volt az édes anyja. A külföld csak haszon után néz. Az idegen péuzpiacz csak akkor néz jó szemmel reánk, ha terméseink jók s mindenben rendben a szénánk. Hogy most az elmúlt rosszakat sinyljük, a pénztözsérek zsebrevágják markukat — 8 nincs hitel. Ez a bizalmatlanság szülte aztán nálunk a hátramenést iparban, kereskedelemben, mezőgazdaságban .........Ez sz ülte az adóképtelenséget — — ez a népnek általános romlását s azt a kétségbeejtő apathiát, mely ölő méreg- kint hat közéletünkre úgy, mint társadalmi állapotainkra egyaránt. Bizzunk a jóságos Istenben, hogy ez nem lesz úgy tovább. Erkölcsi bukásunkért e fájdalmas vezeklésünket már megsokallbatá s szenvedései után e sokat sújtott szegény népet ......... fölemeli ú jra. Akit elfog a csüggedés s elhagy a jobbra való remény, az már félig meg vau halva. Kétségbeejtő közöny, gyilkos tetszhalál vett erőtt rajtunk. Ébredjünk!.. .. Ébredjünk! Amit elveszített, elmulasztott, városunk, megyénk e meddő év alatt, azt kitartó együttes erővel a szorgalom utján visszanyerheti a jövőben. Jobb viszonyok fognak jönni, ter- mőbb lesz a talaj s a bizalom ismét felénk fordúl. Anyagi érdekeink tovább emelkednek a fejlődés lépcsején; közéletünk pezsgőbb lesz s a társadalom életüterében újra pezsegni kezd a vér. .... Es beteljesül az ihletett látnok jóslata: Még jönni kell, még jönni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajkán ! = Veszprém, decz. 26. (Hazai szemle.) Cd királyi pár a trónörökös lakodalma után febr. 22-én Budapestre jő s ott fogadják a tisztelgő küldöttségeket. — Kecskeméten egy hadapródőrmester, Gyenes nevű, egy nőt, ki az ő anyját tettleg bántalmazta, összevagdalt. — „Reform“ czímmel közlekedési lap indúl meg újévtől a fővárosban Wilkens nyomdájában. Szerkesztendi Joanovics György. Ára 8 írt. — Sopront az árvízveszély fenyegeti; a Rába öntött ki határában. — ‘J^agyváradon most indult meg a harmadik oláh újság. — CA Duna vize áradóban van. — Dohány- csempészek és íinánezok közt nagy csetepaték folynak Nagy-Atád körül. Naponkint vannak sebesülések. — oAfiumei magyar tanfolyamot 400 olasz hallgatja. — cA szombathelyi „olvasókör“ szylveszter estéjén tánczvigalmat rendez. — ‘Brassóban iszonyú mérvben pusztít a himlőjárvány. — CA kristóftéri Kirner- féle üzletben megkisérlett rablógyilkosság másik tettesét is elfogták már Eszéken. — cA pécsi jogakadémia inasi (pedellus) állomására egy okleveles ügyvéd is pályázott. Sic! — A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. 4 Az 1880. év végén. Veszprém, decz. 26. Régi elavult történet, örökre változó s mindig uj — mint a szerelem... Múlandó, pillanatról-pillanatra tűnő s csak azért születik, hogy megsemmisüljön.. . az örök halál! S az örök élet egyszersmind; örökké egy, halhatatlan — a mindenség lelke, az idő... A múltban meghal s a jövőben születik ... öröktől fogva mindig van, és jelene soha sincs, mert a pillanatnak miriárdnyi részében a múltba vál vissza s egyszerre a jövőbe_ lép át... Örök halál;., örök élet — a mindenség rejtélye az idő... * * * Nap nap után s év év után pereg le az idő mérhetetlen rostáján s az évek végtelen milliói megannyi porszemekkint, fogyhat- lanul maradnak örökkétig! Mikor vette kezdetét az első pillanat s mikor lesz az utolsó... ? A lét első pillanata, az idő születése előtárni volt?... Vagy kezdet nélkül való s végtelen lesz ? Aminek határa nincs: a semmi! óriási talány, soha meg nem fejthető; öröktől fogva való kételyeiben, bölcseimében, őrületében mérhetetlen, mint maga az idő. Kezdet nélkül öröktől fogva való megfoghatatlan, anyagtalan semmi .........s a minde n anyagok anyaga egyszersmind, mert csak benne, általa nyert életet, létezést minden: a világ, a föld, az ég, az ember, s a gondolat.... * Ami mindent feltételez amitől minden függ; milyen becses lehet az! Az élet maga az idő, s mégis beh furcsa, hogy annyian szeretünk élni s oly kevesen élünk az idővel. Ragaszkodunk az élethez s az időt repülni hagyjuk sebes szárnyain s röptét alig gondolatban kiséri a múltba lomha emlékezésünk. Minek is a múlt?!... A letűnt idő még inkább „semmi“, mint a milyen semmi különben, s a jövendő pillanatnak csak addig van becse, mig a vele született öröm szappanbuboréka szemünkbe csillan. S miért törődjünk, várjunk, készüljünk a jövőre ?! Hiszen jönni fog, mert jönnie kell, ki nem maradható, el nem késhető; egyedül ami — biztos. Sőt van, aki meg is unja s mert meg nem szüntetheti^— megsemmisíti önmagát. ... És beteljesedik rajta az isten fiának szava: „Aki pedig kőzületek meg nem becsüli az időt, elveszti az időt s életet.“ * % % S az emberek milliói közül hányán vesztik el úgy az életet, hogy nem önmagukat, de az időt ölik meg. ? ! Az igaz, hogy ezek aztán nem is élnek. Csak vannak, léteznek, mert még meg nem szűntek. * * * Ahány ember, annyiféle becset tulajdonít az időnek, s aszerint — él. Az egyik azért becsüü, hogy okos emberré lehet „majd idővel“, a másik dolgozik, hogy „jobb időket“ éljen, a harmadik siet élni, hogy „ki ne fogyjon az időből“ a ne • gyedi azért szorgalmas s buzgó, mert „az idő pénz“ a legtöbben pedig nem érdemlik, de „lopják az időt“... s ez ma — az idők szomorú jele.“ Again amerikai tudós becsülte az időt leghelyesebben. Egy dúsgazdag newyorki bankár kereste föl, s azt az ajánlatot tette neki, hogy lépjen vele társaságba, létesítsenek egy vállalatot, a melyhez a pénzt a bankár, a vezérlő szellemet a tudós adja. — Ez üzlet mellett roppant sok pénzt kereshet ön! — kecsegteté a bankár. — Sajnálom uram, de nekem nincs időm pénzt keresni, — volt a tudós válasza. — Hanem ennek a tudósnak is magva veszett immár. Két évvel ezelőtt meghalt. ... S ki tudja lesz-e utódja idővel! * * * A fali óra egykedvűen tiktákol a szoba falán. Egyik verése még vissza cseng fülünkbe s már a múltra emlékeztet— a másik a jövőt varászolja élénkbe jelenné. Miut az örökkévalóság ütere dobban az idők lelke s számítgatja a múlt perczeit, óráit s milliónyi éveit... örökké, örökké! Boldog, a ki stoikus perczenéseit nyugodt lélekkel hallgathatja, hogy pillanatait, éveit úgy becsülte meg, — hogy belőle sem neki, sem a társadalomnak kára nincs... Mert hogy haszonra, a világ javára éljenek, az emberek, ezt ma már nem lehet kívánni az „Én“ uralgó korszakában.... Elmúltak azok a becsületes „régi jó idők!“ * 1880-nak még csak néhány percze függ a mindenségben s aztán lepereg az is az idők mérhetlen rostáján. Az utolsó perczczel megsemmisül ez év is, mint annyi jó és szomorú elődje; sírja bölcsőjévé lesz egy kétes arczu csecsemőnek, mely annyja utolsó lehét magába vévén, tovább viszi az idők életét a végtelenbe. A mit szenvedénk s amibe gyönyörködtünk egy év alatt; amit teremtő szellemünk alkotott, vagy pusztító szenvedélyünk rontott; az okozott és átérzett jó- és rósz, a szándékos és véletlen szerencse, vagy balsors im még- egyszer átvonulnak ködképként bunyó szemeink előtt... az év utolsó percze is a múltba váll s a jelen öröme, bánata — emlékké. * * * ... S mikor az év első percze születik, az időméret újabb korszakát kapjuk ajándékba. .. Egy holt tőkét, melyet a rendeltetés az arauyos jövő zálogául ad nekünk. Vajh bányán váltjuk be közülünk e drága zálogot egykor... Hányunknak vész oda jövőnk s vele együtt tán az életünk! ... S hányán, a kik magunk is már a múltba tartozunk majd... mr. Again csendes, álmos birodalmában.. . Ott lenn, abban a boldog „far mente1' — birodalomban, hol végre — az idő semmi! Kompolthy Tivadar. mr Lapunk mai számához a Frauklin-Társulat könyvjegyzéke van csatolva,
