Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-12-24 / 52. szám

VI. évfolyam. 1880. Karácsony-ünnepi rendkívüli szám. Veszprém, Deczember 24. ?YC és „Hív. Értesíts■' megjAes minden TaiSrasj. Előfizetési dij: jész évre 6 írt - kr. Fél évre 3 írt - kr. Negyedévre 1 írt 50 kr. Eg yes példány ára lír. x-T-, - r. K: KÖZGAZDASÁGI. HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS ve ft­=cy» a/ VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Horgosutcza 105. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN künfTkereskeddie Veiiprémle». HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 5 kr. NYILTTEB petitsoronkint 15 kr., s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. sa tó (K. T.) A keresztény világ legna­gyobb, legszentebb ünnepét üljük ma. A megváltás örömünnepét, melyet há­laadó szívvel ünnepel az egész föld­gömb keresztény világa, immár 1880 éven át. Ha küzdelmes is az élet, s egész éven a munka, a gond, a fáradalom zaklatott népe vagyunk is: a megvál­tás ez ünnepét, ezt a mai szent estét, magasztosságához, örömteliségéhez ké­pest töltsük mindannyian boldogan! A megvalósult remény ez áldott emlékű ünnepén ifjuljon meg bennünk a csüggedő szív s szállja meg az Istenember örök bizalma az égiek iránt. Hassa át lelkeinket a Hit, bogy ami küzködésünk, ami gondjaink, ami gyötrelmeink sem hiábavalók, ha azo­kat az Igaz, a Jó utján szenvedők el. És emelkedjünk (el a Megváltó nagy emberszeretetének magaslatára. Onnan megfogjuk látni keresetlen is a sápadtarczu nyomort, rongyokba zülledt Ínséget szegényebb, szerencsét­len felebarátaink hideg viskóiban, a mint e boldog estén remegő, vézna karjaikat imára kulcsolják ők is, s hálaíohá8zt küldenek a Megváltóhoz, ki a nyomorultakat, őket is idvezítendi majdan, ha összeroskadván az élet terhei alatt — a föld rideg méhébe hulltak vissza ............... Aztán tegyünk lelkűnkben ünne- | pélyes fogadalmat, hogy sziveinket ezután megnyitjuk a könyörület eré­nyének. Ha igaz erkölcseinkért, lelki javainkért életét adta az Istenember, mi az irgalom enyhítő balzsamát he- gessztik nyomorgó, szenvedő felebará­taink sebére. így leszünk emberekké valóban; méltók Isten képmására s az Idvezítő megrendítő nagy váltságdíjára. Kell, hogy jobb legyen bennünk a szív s nemesebb a lélek; kell, hogy fenköltebb legyen bennünk az erény áhítata, nagyobb a felebaráti szeretet önzéstelensége s rendíthetlenebb az Ürökigaz8ág diadalában való Hit. E boldog estén, ma, midőn bol­dog hitvesünk, örvendő gyermekink körében szivünk vallása legszentebb ünnepét üljük .........lépjünk a lélek­ne messég amaz egyenes útjára, melyre az Idvezítő lépett ezernyolczszáz- nyolczvau év előtt s mely az örök kegyelem Atyjának dicsteljes trónjá­hoz vezet. Ily magasztos elhatározással fog­juk legillőbben megszentelhetni a Sze­retet ez áldó ünnepét. így, valóban boldogan — a bol­dog karácsonyt! Országos nöiparkiállításiuik ügyében. (Vesiprémmegye t. hölgyeihez) Veszprém, 1880. decz. 23. A munkaerő gyarapítása szempontjából kiváló fontosságot nyert a nonpar, mely a nyugoti államokban a fejlődés rendkívül ma­gas fokára emelkedett, s a nő számára új működési köröket jelelt ki. Ezeknek elfogla­lására hazánkban is pár év óta jelentékeny mozgalom indult meg, melynek sikerét elő­mozdítani van hivatva a legközelebb Buda­pesten Koburg Fülöpné herczegnő Ő fensége fővédnöksége mellett rendezendő országos nő­ipar kiállítás. A női munkaképességnek helyes irány­ban való terjesztése társadalmi és közgazda­sági szempontból egyaránt kiváló jelentőség­gel bir. Ez okból kiváuatos volna, hogy az országos nőipar kiállításon vidékünk is kellő­kép képviseltetnék. 0 nagjméltósága báró Jiith Ferenczné, mint minden nagy és nemes czél előmozdí­tásánál előljárva, ez ügyben is a kezdemé­nyezés nehéz szerepét elvállalván, tudatja a tisztelt hölgyközönséggel, hogy addig is, mig városunk és vidéke számára bizottság alakít­ható lesz, mely a nőipar-kiállítás ügyét ke­zébe vegye, azoktól, kik a kiállításra tárgya­kat óhajtanak küldeni: bejelentéseket elfogad és felvilágosítással legszívesebben szolgál a veszprémi jótékony nőegylet elnöksége, vagy az egylet titkára (Dr. Csolnoky) is. — Veszprém, decz. 24. (Hazai szemle.) éMunkácsy oMihály kitűnő festőnk, a művé­szet teréu szerzett kiváló érdemei elismeré­séül, a ^Munkácsi előnév használhatásáDák engedélyezése mellett, magyar nemességet nyert. — A zágrábi földrengés által károsult­lak felsegélésére eddig 19438 forint érkezett u m. kir. belügyminiszterhez. Kossuth Lajos, nagy hazánkfiának .Irataim az emigraczióbót* czirnű politikai, történeti és irodalmi tekin­tetben egyaránt epochalisnak mondható nagy művéből a napokban jelent meg a második kötet. Zágráb javára a budapesti összes nő­egyletekből vegyes bizottság alakult azon czélból, hogy Karácsony böjtjére nagy jóté­konysági bazárt rendezzenek a Hungária dísz­termében.. — OÁ budapesti néps\inhá\ban a nem rég elhunyt Offenbacbuak ,a francziak Mi­lanóban* czimfi operettjét hozták szinre. — Püspöki conferentia tartatott Budapesten Si- mor János biboruok berczegprimás elnöklete alatt, melyen Kovács Zsigmond megyés püs­pök úr ő nagyméltósága is részt vett. — A trónörökös menyegzőjéről legújabban az a hir keringett, bogy menyegzőjét el fogják ha­lasztani s mint eredetileg megállapították febr. elején lesz. Lis\t herenc\ január közepén a fővárosban hangversenyt fog adni. — A b.- pesti jogászok bálja a jövő hó 22-éu tartatik meg a vigadó termeiben. — Fabric^ius Ká­roly gyógyulása gyorsan halad,különösen azóta, mióta a tüdőlob megszűnt. — QÁ torokpenész nagymérvű pusztítása folytán a szempci is­kolákat bezárták. Eddig 76 gyermek lett e kegyetlen betegség áldozata. — Schmiddegg János gróf úr a főrendiház í. hó 11-én tar­tott ülésén egy általános figyelemben része­sült hatásos beszédet mondott. Közigazgatási állapotaink tarthatatlanságát hangsúlyozván, a a legdöntőbb érvekkel ajáulá a tisztviselők kinevezési rendszerét. — Beszéde nemcsak a főrendiházban részesült élénk tetszésben, hanem egyszersmind a sajtó által is kellő méltánylást nyert. — A\ új évi üdvözletek megváltása tárgyában Tisza Kálmán belügy­miniszter a hatásköre alatt álló összes köz- törvény-hatóságokhoz körlevelet bocsátott ki, melyben tudatja, hogy sem az alantas ható­ságoktól s egyes tisztviselőktől, sem más sze­mélyektől semmiféle aláirási ív, levél vagy névjegy küldés utján nyilvánítandó újévi üd­vözleteket nem vár, de sokkal szívesebben látná, ha az illetők az akkéut megkímélhető összeget a helybeli jótékony nőegyletek javára fordítanák. E körülmény annál figyelemremél­tóbb reánk nézve, miután most alakult uj nő- egyletüuknek igen kedvező alkalmat nyújtana arra, hogy ez ügyet legilletékesebben kezei közé véve, már első fellépése által is áldás­dús tevékenységének, hivatásához képestjeiét adja. A magyar akadémia a jövő évre a kö­vetkező pályakérdést fogja kitűzni „Adassák elő Bosznia története a 12 század közepétől Jaicza elestéig.“ — Zendülő község. Komorzan szathmármegyei román község lakossága a hadmentességi adó behajtásának ellene sze­gült, a miért a zavargások megfékezésére kar­hatalom rendeltetett ki. —Lukácsy Sándor a gyümölcsfa nemesítés és okszerű kertészet megállapításában ángy érdemeket szerzett iró elhunyt Budapesten. — Székesfehérvárott a tánczvigalmak sorát az izr. krajczáregylet ál­tal 1881. január 8-ára tervezett füzérke fogja megnyitói — Erkel Jerencz jubileumára, már nagyban folynak a nemzeti színháznál az előkészületek. — 04 keszthelyi gazdasági tan­intézet hallgatósága 1881. január 15-én zárt­körű tánczestélyt reudez. — ‘Eebreczenben ép úgy mint a minap Kassáról jelezők, legköze­lebb cognacgyár állíttatok fel. — A budapesti egyetemi olvasó körből néhány német lapot kitiltottak. — A pápai reform, főiskolai hit- tiuhallgatók, önképzőkörük gyarapítására jau. 15-én a Griff fogadó termében zártkörű táncz­estélyt rendeznek. — Csáktornyán e hó 17. éjjel 11 s fél óra tájban meglehetős földren­gés volt. A robaj a bekövetkezett kétszeres lökésre megszűnt. A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. HZaxácsonyest. Boldog karácsonyeste vau. Boldog a gyermeknépség! Kis Jézus mindnek elhozá Aranyos piperéjét. Ott ragyog mind a ragyogó Karácsonyfának ágán; Hogy csillog-villog rajta mind Száz gyertyaláng v:lágin ! Az asztalon sok minden, a Mi szemnek szájnak kedves — No most kis népség, a legjobb Ki volt ? — az mind Övé lesz . Van vásár s liczitáczió Én jó, én jobb — én legjobb ! Nos jó: tiéd a síp, tiéd A kiirt, tiéd a nagy dob ! Sípol a síp, dudál a kürt S a dob riadva buffan, Hogy sztiköl az eh s a czíeza Nyívog a kályhalukban. A boldog szülék arczain A boldogság sugárzik; A nagymam mák szeme is Örömbe’ könybe ázik. Eszükbe jutnak nékik is Boldog karácsonycsték ..... « .... És újra általélik a n Oyermekürömek üdvét! Karácsonykor. Egész esztendőben sincs oly ünnep több, min a karácsony-est. Az első magyar király emlékére szentelt napon ezrenként gyűlnek össze a fővárosban az ország minden részé­ből; sátoros ünnepek alkalmával nagy egyházi szertartásokat lehet látni, a búcsúk s a farsaug korszakot alkot a magyar népnél: a karácsony­estén azonban nem a néptömeg, hanem az egyes családok mulatnak. A szegény gazdasz- szouy legalább egy kalácsot tesz tel az asz­talra, a jómódú titokban beszerzett ajándéko kát oszt szét »cselédei* között, angyalfiát aggaszt a pislogó mécsesekkel elborított fe­nyőre a goudes anya, karácsonyfát állítanak fel az árvabázakban, s még a kórházak lakói is felejtik ez este fájdalmukat, mert hiszen a karácsony az öröm üunepe, midőn feledve van a bánat, s nem jut eszünkbe a harag s ellen­ségeskedés. Bármerre tekiutünk szét a földön, hol müveit emberek laknak, mindenütt látjuk, hogy a karácsony-estét megünnepelik, sőt a félvadak között is ez este vagy legalább ez időtájbau ünnepet ülnek milliók s milliók. A kereszté­nyek a Megváltó születésének napjával kötik össze ez ünnepet, de maga az ünnep sokkal régibb, s a történelem könyve megemlékszik arról, hogy az egyptomiaknál, a régi rómaiak­nál, zsidóknál már hasonló ünnepélyességek tartattak azon időben, midőn a mi polgári évünk végéhez közéig. Nem nehéz ma már megfejtenünk ez ünnepély nagy elterjedését. Számtalan rege s a régi vallásoknak fennmaradt nyomai mond­ják el azt képletesen. Egyet én is elmondok a Talmud után, mely tudvalevőleg a zsidók szent könyve, s a bibliával csaknem egyenlő tekintélyben részesül Mindaddig — igy beszél ama tisztes könyv — mig Ádám a paradicsomban az ur parancsolatainak megfelelően élt, boldog s tüudéries állapot volt. Örök tavasz uralkodott a főidőn, a természet egész pompájában mu­tatta be magát, s az áltatok s minden más teremtett lény, mintha csak az Úr dicsőítésére s az első emberpár boldogítására lettek volna alkotva. Midőn azonban ősapánk a gonosztól elcsábíttatva, megszegte atyja parancsát s en­nek folytán kiüzetett a paradicsomból, lassan- kint megváltozott minden. Az állatok nem vol­tak többé barátai, sőt inkább fegyverrel kezében kellett magát ellenük megvédenie; a szépen illatozó virágok — bánkódva tettén — lehaj­tották fejeiket s örök álomra szenderültek. — Majd lassankint rövidebb s rővidebb lett a nap­pal, s hosszabb a rideg éjszaka, melyek rémei mindinkább ijesztőbben tűntek fel, a fák lehul­latták leveleiket, a csicsergő madarak elhall­gattak, s veszélytől félve mentő helyet kerestek, s maga a nap, e tündéri lény, mely meleget és világot ad, mely megaranyozta a hegyek ormait s csillogóvá tette a mezők füvét, távolodni s tá­volodni kezdett Ádám megrettent. Bünösségi érzete most már ijesztő rémmé változott, s a haldokló természet egy eddig előtte teljesen ismeretlen rém, a halál sejtelmét keltette föl benne. Az őszi szél hidegsége végig borzon­gatta tagjait, a fagyot hozó tél megdermeszté. Rémülten esdeklett bocsánatért, s a bánat forró könyjeivel áztatta nyughelyét. S ime! bekövet­kezett a fordulat. A zordon tél közepén meg­fordulni látszott a természet, a nap, az Isten legmagasztosabb alkotása, ismét közeledett felé, s közeledtére újból rövidebb lett az éjszaka, s lassankint bár, de hosszabb az éltető nappal. Beállott a téli nap-éjegyen korszaka. A levert kedélyű első ember keblében ismét gyökeret vert a remény; hinni kezdett a főitámadásban, s ismét szeretett élni. Adám könyörgését meg­hallgatta az ég, s az ember áldozatot gyújtott teremtőjének. így született meg a karácsonyfa. Nincs kétség felette, hogy a természet e csodás újjászületése, mely már a téli nap- éjegyen korszakában kezdődik, volt az indító ok arra, hogy az ó-év végén a világ összes népei ünnepet üljenek, s a keresztények, foly­tatva ez ünnepet, összekapcsolták azt azon kegyeletes emlékkel, hogy megünnepeljék an­nak főidre jöttét, ki az ígéret szerint Ádám bűneit volt elveendő rólunk. így keletkezett a karácsonyfa mai alak-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents