Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-10-10 / 41. szám

VI. évfolyam. 1880.

41-ik szám.

Veszprém, Október 10.

3£8J8M‘

ét „Hív. Értesítő“

aegislre alti» Ttiirstp.

Előfizetési dij:

jász évre 6 írt — kr. Fél évre 3 írt - kr. Negyedévre 1 írt 50 kr,

Egyes példány ára IS lír.

w

KÖZGAZDASÁGI, HELYI

»e=

ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS

(o

=S*

e*

tó

VESZPRÉM

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Szerkesztőség és kiadj' hivatal:

Vár, 4. Hz.

Hirdetéseket, valamint helybeli j előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz

KRAUSZ ARMIN

ktojrkereikeléie Veszprémben,

HIRDETÉSEK: egyhasáhos petitsor 6 kr.

NY1LTTER

petitsoroiikint 15 kr., s Ij külön rainilen beigt.itásért 30 kr. bélyeg.

ro

=&a

Előfizetési felhívás!

r

A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő “ -re előfizethetni:

Egész évre . . . 6 írt — kr.

Félévre

.....................3 írt — kr.

Ne

gyedévre . . . 1 írt 50 krral.

A zsidókérdés.

ii.

Aki társadalmi kérdést akar megoldani, annak tisztán kell látni. Sem rokonszenv által nem szabad a fényoldalak kizárólagos dicséretére szorítkozni, sem ellenszenv által nem szabad az árnyoldalakat kedvtelten előtérbe tolni. Múlt számunkban kiemeltük a zsidófaj erényeit, most annak fogyatkozásaival, most vétkeivel kell foglalkoznunk, hogy e fontos társadalmi kérdésnek tiszta, valódi képét láthassuk magunk előtt.

A zsidóság sem nem nemzet, sem nem nemzetiség többé, hanem pusztán felekezet. Nem nemzet, mert sem külön nyelve, sem külön országa, sem külön alkotmánya nincs többé a föld hátán. Egy nemzet pedig csak nyelvében él, nyelvével hal. Nem nemzetiség, mert sem külön nyelvével, sem külön jogi sajátságaival nem illeszkedik egy nemzet nemzeti hatósága alá sem. A zsidóság csak mint vallásfelekezet telepedett le az angolok között és lett belőle angol, a németek között és lett belőle német, a magyarok között és lett belőle magyar és így tovább. A zsidónak tehát mindenütt azzá kell lenni nyelvre, szokásra, nemzeti tulajdonokra nézve, ami azon nemzet vagy nemzetiség, amely őt kebelébe fogadta és ha nem az, — akkor követ el árulást, követ el bűnt az őt befogadó nemzet vagy nemzetiség ellen.

Vizsgáljuk meg, hányadán vagyunk ezen állításunkat illetőleg a magyarországi zsidókkal. Legtöbb zsidónak német a neve, német a nyelve és nagyrészt ezen nyelv dívik templomaikban; községi ügyeikben, üzleteikben és vajmi sok helyen magánköreikben is. Az az előszeretet, amely- lyel a németség iránt viseltetnek, sértő a magyarságra, mely őket befogadta, szabadsággal felruházta és az emanczi- páczió által magamagával egyenlőkké tette. Ne mondja senki közölök, hogy hiszen számtalan város, falu van, a melyben a német nyelv divatos és megengedett. Igenis divatos és megengedett ott a német nyelv, mert azok németajkúak, német nemzetiségűek, de a magyar zsidónak nem német a nemzetisége, nem német az anyanyelve, hanem első sorban a magyar; ha esetleg német nemzetiségűek közt lakik, ám ott legyen német, de hogy Ők mindenütt németek legyenek és a németségben tetszelegjenek maguknak, az magyar nemzeti szempontból nem helyeselhető és így elitélendő.

Ezt rójuk mi fel egyik bűnéül a zsidóságnak, amelyen segítniök kell és pedig első sorban nekik maguknak, ha a magyar alkotmány áldásait a magyarral együtt mint magyarok élvezni akarják. A magyar sokat el tud tűrni, de ha egyszer több kettőnél, sarkára is tud áliani. — Tagadhatatlan, hogy a zsidók magyarosodása, kivált az újabb időben, sokat haladt, de e haladás többé-kevésbbé a kényszerítő körülmények kifolyása és kevés helyen látszik meg, hogy ez a zsidók öuelhatározásából, öntudatos eltökéltségéből, önszántából indult volua ki, pedig csak akkor fogják ők a magyar nemzetet teljesen megnyugtatni, ha magyarosodásukban ők lesznek mindenütt a lelkes zászlóvivők és legfőbb tényezők, csak így és nem máskép számíthatnak azután arra, hogy a magyar minden megtámadtatás ellen védeni fogja őket. Ha valamikor, most kell a zsidóknak e tekintetben színt vallaniok; most, midőn egyrészt a magyarság sikra szállott a germanis- mU8 ellen, másrészt midőn oly agitá- czió indult meg ép ellenök, zsidók ellen, amelynek végét csak a magyarok Istene látja, de halandó ember nem.

A zsidók ezen hibája mellett, melyet nem{etietlenségnek nevezünk, de mely alól vannak dicséretes kivételek is, van egy másik hibájok, mely már mélyebbre hat a társadalomba, mint egyelőre az ember hinné, ez — morál- jok sajátossága. A czivilizált világrészt már meghódította a keresztény morál, melynek alapelve a felebaráti szeretet kivétel nélkül mindenki iránt, legyen az jó barát vagy ellenség, ugyanazon nemzetbeli vagy nem, ugyanazon felekezetű vagy nem. Ezen elvet csepegteti a keresztény szüle gyermekei szikébe még akkor is, La talán maga azt nem követi mindenkor; ezen elvet hirdetik a kis és nagy keresztény iskolák; ezen elv dívik a keresztény társadalomban, szóval, ezen elv lehetetlen, hogy bizonyos maradandó jelleget ne sütne a keresztényekre és lehetetlen, hogy tetteiket ne korlátozná józanul vagy lehetetlen, hogy legalább ne befolyásozza akkor, amikor.

Ezzel szembeu a zsidóság morálja nem nyugszik-e még jó részben azou alapokon, amelyeken nyugodott, mikor atyáik tóldjét Kánaánt elfoglalták és tűzzel-vassai kiirtottak mindenkit, kicsinyt, nagyot, fiatalt, öreget, nőt és férfit mindent, de mindent, ami és aki

utjokban volt, akár vétett ellenük, akár nem és ezt mind csak azért, mert ők voltak a — választott nép, a többi pedig tisztátlan, nem Isten népe? A későbbi szenvedések, elnyomatások, üldöztetések, amelyekben a nem zsidónépektől majdnem mindenütt részesültek, nem erősítették-e meg e morál sajátosságát, és nem tartalmaz-e ép ezen sajátosság ma nap is a nem zsidók ellen oly tételeket, legalább a gyakorlati életben, melyek a keresztény morállal össze nem férhetők és melyek, ha hívőkre akadnak, bizonyos erkölcsi szabadalmat adnak a nem zsidók rovására?

Valamint a keresztény morál félreismerhetetlen befolyást gyakorol és gyakorolt a keresztény világra, úgy gyakorol és kell gyakorolni a zsidók sajátos moráljának szintén félreismerhetetlen hatást a zsidókra. Ezen hatást ők maguk alig veszik észre magukon, innen vau, hogy moráljok és a keresztény morál közt a különbséget nem látják, de látják és felismerik a nem zsidók. Ezt maguk a zsidók sem tagadhatják, ez napnál világosabb.

A társadalom óriási nagyot hibázott, mikor évszázadokon keresztül eltiltotta a zsidót minden tisztességes és becsületes megélhetési módtól, de kebelében megtűrte a nélkül, hogy lépéseket tett volna, hogy morálját a keresztény morálhoz simítsa. A zsidó, kitudva az emberek számából, arczán a meggyalázás szégyenpirjával, okvetet- len a pénzszerzés minden megengedett és meg nem engedett módjához nyúlt, hogy életét és családja életét fenntarthassa és csoda-e azután, ha, amiben elméjének legkisebb számító erejét isfoly- ton-folyvást gyakorolta, abban mesterré Ion? így keletkezett maguk közt a zsidók közt egy, mondhatnók, osztály, az

A „VESZPRÉM" TÁRCZAJA.

Aranyvilág, aranykor.

Aéol bárfája zeng a bérez vad ormán,

A múlt idő bérezén, az ősz tetőn;

Aranykorról zeng, mely egy régi okmány Alapján a népek bitezikke lön.

Aranykort látnak mások a jövőben Veszítve múlt, jövő közt a jelent,

Ábrándban élik éltöket le többen Közellevőt keresve messze fent.

Sötét barlang, mély ösvény a jövendő, Hová a múltból keskeny lúd vezet,

Ki rajta átmegy, többé vissza nem jő,

Ki róla lehull — végkép elveszett.

Mit múlt,jövő? dicső lány! kebleden Aranyvilág, öröklét a jelen.

ISa'bsá.g:.

A szent szabadság zeng a honfi ajkán, Szabadságért ürít pobárt vigan;

Vérét kiontja, zsarnokkal nem alkván,

Szabad honért vív s győz csatáiban. Dicső s független létért küzd az ember,

Ki földön mint ur, istent képvisel; Lenyügzött szellem s ész mozdulni sem mer S a lét magas czélját nem éri el.

Miként van az, bogy a nagy ur magának Bitót, börtönt csinál,jármot farag?

j Babbá teszik: füst, szesz, rongy, bábugyárak, Álfény, sóvár vágy, kéjkór, bősz harag? Oh jaj, ha baj! — én sem vagyok kivétel! Babbá tett egy szép lány hamis szemével!

S{. D.

A kiásott Pompeji.

Közli: Benkö István és Szilágyi Mihály.

IV.

A Gallus-közben mindjárt az első ház az u. n. Casa di Niobe, vagyis Niobe háza.

Ez tágas és minden tekintetben fényűzéssel kiállított épület volt annak idején, a mint azt még ma is azonnal észre vehetni rajta, mert mind a vestibulum, mind az atrium a leggyönyörűbb mozaikkal van kirakva. Még az impluvium is a legbecsesebb faragmányok- kal van ékesítve, a cisterna pedig a legszebb fehér márványból épült.

Sajnos azonban, hogy azon számos szebbnél szebb festményeknek, melyekkel e ház valamikor bővelkedett, ma már csak romjaik vannak meg. Egyedül egy festmény maradt meg mai napig is jó állapotban, ez pedig egy márvány-asztal lapjára van festve s ,Niobe fájdalmát gyermekei halála felett* ábrázolja. Ezen asztal közelében^megragadja a figyelmet egy üvegből készült hatalmas virágtartó, mely oly Ízléssel és oly művészileg van alkotva, hogy a mai kornak is becsületére válnék.

Nevezetes ezen házban a kertre nyíló fürdőszoba is, melyben egy kályha maradványai még megvannak. Ezen fürdőszobának kőpadlózata homorú alakú, hogy a vizuek a cisteruába vezetése annál könnyebben történhessék; a falak pedig a melegség vezetése czéljából belül üresek, úgy hogy itt valóságos légtütés volt.

A többi udvarfelőli szobák mind telve vannak falfestményekkel, de mint megjegyeztük, mind oly állapotban, hogy csak épen- séggel azt lehet valahogy kivenni róluk, hogy mit ábrázoltak. így egyiken a tenger hullámain lebegő s hátán valamely vizi istennőt hordozó delphin, másikon pedig Perseus harcza a tengeri kígyóval látható. A színek és árnyalatok azonban valamennyin összefolytak s elmosódtak.

Kilépve ezen házból, nem messze tőle van ismét egy hasonló épület, mely az előbbinél is gazdagabb volt festményekben. Itt még a padlókon is szebbnél szebb képek nyomai vaunak.

A harmadik épület a Gallus-közben az

u. n. Bottega del Bistoratore, mely egy kettős bejáratú korcsmaszerü épület. A nagyobbik bejárattól balra szembe öclik egy nagy festmény, mely Mercuriust természetes nagyságban ábrázolja. E kép mellett ismét balra fordulva a számos kisebb nagyobb szobák tömkelegébe érünk, melyek úgy látszik hálószobák voltak. A nagy ebédlő szobában, vagy vendégszobában jobbra egy kandallószerü építmény van, melyen a meleg italokat készítették. Bhhez közel egy vizmedencze, mely bizonyára az üvegek s edények kiöblögetésére szolgált.

Egy másik kisebb szobában meglepő egy sütő kemeacze, mely csaknem egészen a mi sütő kemenezéinkhez hasonló.

A leghátulsó szobák egyikében egy téglákból épült házi-oltár van, kőből faragott két óriási kígyóval diszítve. Itt voltak felállítva a házi istenek és házi istennők szobrai — mely vallásos szoba meglehetősen elüt az egész épület egyéb berendezéseitől, mert az itt látható faragványok, képek s mindenféle titkos bejáratok stb. után Ítélve ezen épület sem lehetett az erkölcsösség szentélye.

De azt már kezdetben előrebocsájtottuk, hogy Pompeji az élvek és gyönyörök tanyája volt. Ilyen helyeken pedig nem igen szoktak virágzani a jó erkölcsök!

De menjünk tovább!

Ismét kiérve az utczára egy szűk, zig- zugos átjárón keresztül visszaérkezünk újra a Strada della Marina, vagyis a tengerészeti utczára, csakhogy most már annak felső-részére, hol azonnal szemünkbe ötlik egy monumentális épület az u. n. Basilica.

V.

A Basilica egy nagy nyilvános épület volt, melynek czélja a kereskedelem öszpon- tosítása, a kereskedők összejövetele volt s tekintve, hogy itt a kisebb kereskedelmi vitás kérdések is elintézést nyertek, azt mondhatnék mai nyelven szólva, hogy ez volt a pompeji „börze.*

Maga az épület három részből állt. A középső rész egy tágas, nagy csoportokat is befogadó oszlopzatos csarnok volt — melynek fedélzetét — Isten szabad ege képezte.

Ettől jobbra és balra két fedett helyiség volt, melynek azonban szintén csak oszlopon képezték falait, úgy hogy a szellő szabadon keresztül-kasul járhatta; mindkét szárnybelyiiPflp' Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.