Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-10-10 / 41. szám

uzsorások osztálya, melynél csakugyan az aranyborjú lett a bálvány, melynek azután mint telhetetlen Molochnak em­beráldozat kellett, mit meg is hoztak a sok kiszivattyúzott és megsemmisített existencziában. E mellett kompromittál­ták ezen uzsorások az összes zsidó­ságot, mint mely most már a nem zsidók előtt úgy tűnt fel, mint amely csakis ily emberieden módon gyűjti vagyonát. De nem pusztán ezt eszközölték az uzsorások, hanem nagyrészben palás- tolói voltak, öntudatlanul bár, a keresz­tény uzsorásoknak, amennyiben ezek azon hitben, hogy ha uzsorásról van szó, mindig csak zsidót ért a világ, szép csendesen, zavartalanul űzték a leglelketlenebb uzsoráskodást és sok esetben mestereiket is felülmúlták. A bajnak gyökerére kell illesz- ; teni a fejszét, ha azt teljesen ki akarjuk irtani. A magyar zsidóságnak első sor­ban magyar érzelmű és humánus mű­veltségű rabbiképzésről kell gondos­kodnia, hogy a rabbik maguk ipar­kodjanak a fogékony új nemzedéket a jó elveknek megnyerni és azt, ha lassan is, de szakadatlanul előkészíteni a tár­sadalom keresztény moráljához való simulásra nemcsak szavakban, hanem és főkép tettekben. Ezért óhajtjuk mi, hogy a zsidó tanulók járjanak a ke­resztény középiskolákba és ne űzesse­nek ki azokból, de viszont a zsidóság se legyen, különösen új intézetek, új gymnasiumok létesítésénél szűkmarkú és ne várja, hogy az ő fiai számára a keresztények állítsanak iskolákat, hanem itt is mint felekezet lépjen elő és mutassa meg, hogy ő a műveltség terén sem akar különkasztot, külön- népet alkotni. Ami a zsidók egyéb, lielylyel-köz- zel előforduló fogyatkozásait illeti, a- milyenek, hogy a sajtót erkölcstelenül kezelik, a szegény emberek szorúlt helyzetét előteremtik és kizsákmányol­ják, árúczikkeiket, különösen az étel­és italnemüeket lelkiismeretlenül hami­sítják, a kereskedésbe sokan valóságos szédelgő irányt visznek be a hamis bukások rendszeres üzése által, a sáp­rendszer immorális alkalmazása által a nagyterjedelmtí birtokokhoz potom­áron jutnak, továbbá, hogy modoruk­ban a közillem ellenére bizonyos há- nyivetiséget tanúsítanak, mind kifolyá­sai a fennebb érintett két forrásnak és azon sajátságos helyzetnek, amelybe az elnyomatásból az emanczipáczió ál­tal jutottak. Másodtermészetté vált tu­lajdonokat egyszerre levetkőzni teljes lehetetlen, ahhoz idő kell, azért mi bí­zunk a jövőben, hogy a zsidóság, ha komolyan felfogja helyzetét, mindent elkövet, hogy egészen magyar legyen szívben, magyar lélekben és ép ez ál­tal csavarja ki elkeseredett elleneinek kezéből a kardot, mely már a hüvely­ből ki van vonva. Nem volt szándékunk bárkit is sérteni; mi igen sok tisztességes zsidó­családot ismerünk, amelyekre szavaink nem alkalmazhatók, de ha egy uépfajt ismertetünk, kivételeket nem sorolha­tunk fel. Mi nyíltan kimondtuk meg­győződésünket, olvasóink elé tártuk az árny- és fényoldalakat, most már köny- nyebb a bajnak orvoslása, könnyebb e kényes társadalmi kérdésnek megol­dása. Vajha soraink ne hangzanának el nyomtalanul! Vajha megteremnék zsidóknál úgy, mint keresztényeknél azon gyümölcsöket, amelyeket legtisz­tább szándékunk óhajt! Heti szemle. — okt. 9-én. A porta jegyzéket nyújtott át a nagy­követeknek, melyben valamennyi függőben levő kérdésről s azok megoldásáról szól. A mon­tenegrói kérdést illetőleg a jegyzék fölemlíti azokat a pontokat mind, melyeket előbbi jegy­zékei tartalmaztak. Görögországra vonatkozólag a határvonal megállapítását indítványozza; Meczovo, Janina, Larissza, Csamurli e vonalon belül is Törökországé marad. Az örmény kér­dést illetőleg a porta kész 4 hó alatt refor­mokat adni, melyek az ottani keresztény la­kosságot is ki fogják elégíteni. Mindezt a porta a tüntetés elmaradásától teszi függővé. — A jegyzék IV. pontja az európai tőrök tartomá­nyok szervezési szabályzatáról szól: a porta kötelezi magát e szabályzat toganatosítására, mihelyt szentesítve lesz, olyan föltételek alatt, melyek szilárdítani képesek a viszonyt ezen tartományok és a birodalom közt. — Az V. pontban a porta kijelenti, hogy egyezkedni kíván a hitelezőkkel, hogy megkezdhesse az adósság törlesztését. A hatalmak nincsenek megelégedve, a porta jegyzékével, ebben sokan Európa megsértését látják. Az új franczia kül­ügyminiszter, Barthélemy-SaintrHilaire, kije­lentette az angol és német nagykövetek előtt, hogy Törökország magatartása erőszakos rend­szabályokra kényszeríti a hatalmakat. Angol­ország szigorított akcziót és a Dardanellák ostromzárolását szándékozik javaslatba hozni, mely egyenesen Európa akcziója lenne a török birodalom ellen. Oroszország sem tartja kie­légítőnek a jegyzéket. — Ez a helyzet képe jelenleg a keleti kérdésben. Az olasz és franczia kormányok közt a tuniszi kérdésben és a keleti keresztények fö­lötti védnökség ügyében folyó tárgyalások kedvezően intéztettek el. Barthélémy és Cialdini urak, mint jelentik, abban állapodtak meg, hogy a tuniszi kikötőben egy olasz és egy franczia állomási hajó maradhat, a franczia hajóraj azonban visszahívandó. Ami a keleten lakó keresztények védnökségét illeti, melyet addig Francziaország gyakorolt, az utóbbi'kész- nek nyilatkozott az olasz alattvalók ótalmazá- sát Olaszországnak engedni át. Az írek mozgalma egyre nagyobb mér­I veket ölt. Mialatt a gyilkosságok egymást váltják fel. Egyik izgató beszéd a másikat éri a meectingeken. A vezérszónokok hangoztatják, hogy az ir nép nemsokára vissza fogja kapni, mert vissza kell kapnia, a századok óta tőle elrabolt földet. A mostani birtokosoknak semmi joguk sincs hozzá; a földesurakkal nem akar­nak alkudozni, mert ez az angol uralmat az írek akarata ellenére lehetségessé tenné. Azt hiszik, hogy a parliament legközelebbi ülés­szaka radikális változtatást fog tenni az ír földbirtoki törvényekben. Szapáry Gyula, pénzügyminiszter legkö­zelebb megkezdi az egyes ajánlkozókkal a budapest-zimonyi és esetlega buda-győri vas­útvonalak kiépítésére vonatkozó e nyáron félbeszakadt tárgyalásokat, hogy most e vonalak kiépítésének útja és módja iránt végleges ha­tározatokat hozhasson s az erre vonatkozó előterjesztéseket november hóban a törvény­hozásnak megtehesse. A fővárosi rendőrség szervezéséről szóló törvényjavaslatok már elkészültek, s még csak azon arány megállapítása van hátra, melylyel a főváros a rendőrség költségeihez járulni fog. Erre nézve még eltérők a nézetek a fővárosi törvényhatóság és a belügyminisztérium közt. A munkálatot siettetik, mert illetékes helyen az a szándék, hogy a rendőrség szervezése lehetőleg már a jövő év elején megtörténhessék. Általános utasítás a\ 1880. december 31-iki állapot szerint es^kö^lendű népszámlálás végrehajtásához. 1. Általános határozatok. 1. Az 1881. január 1-je és 10-dike között végrehajtandó népszámlálás, mely az 1880. deczemb. 31-én éjfél 12 órakor létező népességi állapotot van hivatva kitüntetni, a közigazgatási bizottság, illetőleg Horvát- és Szlavonországokban az alispánság, vagy a városi tanács vezetése és felügyelete alatt történik. 2. E czélból minden vármegye és törvényhatósági joggal felruházott város közigazgatási bizottsága ez utasítás vé­telétől számítandó legkésőbb két hét alatt ülést tart. 3. Ez ülésben tudomást szerezvén a közigazgatási bizottság, jelen utasítás tár­gyalása által, a népszámlálás összes meneté­ről, további teendőit a szerint intézi. 4. Ne­vezetesebben szem előtt tartja: a) hogy a számlálás országszerte számláló lapokkal esz­közöltetik ; b) hogy a számláló lapok s a házi gyüjtőlaj8trom betöltésénél egyéb munka a közönségtől nem követeltetik; c) hogy a meg­számlálás ily rendszere mellett csak igen ke­vés költség merül fel, de a melyet minden egyes község maga tartozik viselni. 2. A közigazgatási bizottság előleges teendői. 5. A közigazgatási bizottság a var­megyét, vagy a várost az utasítás vétele után számláló csoportokra osztja, olyformán, hogy minden számláló csoportba 500 — 1000 lélek essék. Szem előtt tartandó azonban, hogy a számlálás alapját a község képezi, minélfogva külön, habár 500-nál kevesebb lelket számláló községek vagy külön adóközséget képező pusz­ták, telepek stb. mással egy számláló cso­portba sehogy sem össze nem vonandók. 6. A megállapított számláló csoportok, külön e czélra választandó felülvizsgáló bizottsági ta­gok közt arányosan felosztandók, kik az így felosztott csoportok felett a közvetlen fel­ügyeletet gyakorolják. 7. A csoportok meg­alakítása után a közigazgatási bizottság elnöke a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi mi­ség azonban igen magas volt s fent az oszlo­pok csúcsai mellett köröskörül erkélyszerü karzatokkal ellátva. A nyitott és fedetlen oszlopcsarnokban volt elhelyezve egy gyönyörű faragványokkal díszített emelvény, melyen a „bőrzebirók“ foglaltak helyet. Eunek homlokzata előtt valamikor egy bronczból öntött óriási lovagszobor állott, mely­nek azonban ma már csak romjai vannak meg. A bírák emelvénye alatt óriási vastag falakkal körülvett kis cella van, melybe az emelvényről falépcsőkön lehetett lejutni s mely némelyek szerint a bíróság által elitéltek fog­sága volt. Fiorelli régész azonban azt állítja, hogy ez a legdrágább áruczikkek megőrzésére szolgált, és ezen feltevés valószinübb is, mert fogságnak ezen cella kissé fényes lett volna. Innen az északi kapun kimenve a Strada della Marina baloldalán egy másik imposans épülethez, Venus templomához érünk. Venus temploma a pompeji-i templomok közt a legnagyobb, legrégibb s legfényesebb volt; még ma is ott áll teljes pompájában a 48 doriai oszlop, s fennen hirdeti a templom hajdani fényét. Két ezer év viszontagságai közt is megmaradtak ezen remek-építkezésnek legszebb s legérdekesebb maradványaiul s bár az idők alatt megbámulták, mégis fényes bizonyságai a rómaiak kitűnő építészetének. Ezen hatalmas oszlopokou belül mintegy középtáján a templomnak áll egy kőemelvény drága márvány talapzattal s kitűnő szép orna- mentumokkal. Ez volt Venus istennő fő oltára. A templom fénykorában ezen oltárt 10 oszlop környezte, ezek azonban elpusztultak. Romjaik között találták meg Venus istennő márvány- szobrát, mely az összes Pompejiban talált műemlékek legbecsesbjei közé soroztatik s jelenleg ez is a nápolyi Museumot díszíti. Az oltár jobb felén azonban egy kisebb szo­bor máig is megvan. Terra vagyis a föld istennőjének mellszobra ez drága márványból kitűnő művészettel faragva. A sanctuariumban, vagyis a szentélyben ezen főoltáron kívül még egy kisebb ugyan, de műérték tekintetében tökéletesen az előbbi­hez hasonló oltár áll, mely az áldozati oltár vagy is azon oltár volt, melyre a Venus isten­nőnek száut vallásos áldozatok letétettek. Ezen kétfelül azoknak neveik vannak bevésve, kik­nek ajándékaiból az oltár emeltetett; Marcus, Porcius, Lucius, Sextilius, és Cnejus Cornelius nevei láthatók itt. Ettől balra egy lépcsőkből alkotott emelvé­nyen egy phrygiai márványból faragott joniai oszlopon egy pompás napóra áll, melyet mint a rajta levő feliratok mutatják Lucius áepunius és Marcus Heremius duum virek ajándékoztak. A sauctuarium mögött egy csarnok van az u. n. cella, melyből minden oldalról be­járók nyílnak több kisebb cellába, melyekben a papok s templomszolgák tartózkodtak. Ezen kis szobák egyiíébeu találtatot meg egy nagy kőlap, melynek felirata szerint Marcus Hot- conius Rufus és Cajus Egnatius Posthumus 3000 sestertiát fizettek a templomnak azért, hogy megengedtessék nekik imahelyeiket úgy körül falaztatni, hogy ájtatoskodásukban ki­váncsi szemek által ne háborgattassanak. Ezen feliratos kőlap is, valamint a temp­lomban talált egyéb tárgyak különösen a nagy számú szebbnél szebb festmények jelenleg szintén a Nápolyi museumban vannak. Még a falfestmények is ott állíttattak ki s az olasz kormány kész volt még azt is megtenni, hogy a legszebb falfestményeket a falnak mintegy lefürészelt külsőfelével együtt szállíttatta Ná­polyba, hogy csak ott minden együtt legyen a mi régi, szép és tanulságos. A Venus templomát elhagyva, alig száz lépésnyire odább van a szintén felette érde­kes u. n. Forum civile. A rómaiaknál minden nagyobb városban volt forum civile, vagy is egy oly piacz-szerü, nyilvános hely, amelyen a népgyülések tar­tatni, bíráskodás és igazságszolgáltatás gyako­roltatni szoktak. A forum volt ezen kívül színhelye a nyilvános előadásoknak,mulatságok­nak, nagyobb vallási szertartásoknak és — a vásároknak is. Ilyen czélokra szánt hely volt a Pom­pejiban látható Forum civile is. Ez egy nagy piarczszerü térség, mely három oldalról gyönyörű travertin oszlopok által körülvéve s a negyedik oldalon nyitva volt. Kőröskörül három felül, minden oszlop között egy-egy szobor, hírneves római polgá­rok szobra emelkedett. Sajnos azonban, hogy a pompeji-i Forum civile nem teljesen bevégzett mű, amennyiben a Krisztus után 63. évben dühöngött föld­indulás általi elpusztulása után épen újra épülő félben volt, midőn 79-beu a Vesuv egész Pom- pejit eltemette. A Forum körül állnak Pompeji leg­nevezetesebb nyilvános épületei, melyeket sor­ban egymás után leírunk. niszteriumban fennálló orsz. magy. kir. sta­tisztikai hivatalt, mely a népszámlálás veze­tésével van megbízva, azonnal értésíti arról, hogy a vármegye vagy a törvényhatósági jog­gal felruházott város hány számláló csoportra van feloszt, s mindegyik körülbelül hány lé­lekből áll, kogy a nyomtatványok a szükséges mennyiségben megküldethessenek. 8. Minden ily számláló csoportba számláló-ügynök neve­zendő ki a helybeli vagy vidéki értelmesebb és megbízható lakosok közül, minők: e czélra alkalmazható és tettleges szolgálatba nem álló tisztek és altisztek, a lelkész, iskolatanító, kán­tor, értelmes közbirtokosok, haszonbérlők, gazdatisztek, ügyvédek, kereskedők stb. Egy számláló csoportot a községi (kör-) jegyző hivatalból tartozik átváüalni. Ez ügynök a kitűzött napon a rovatos ivek kiosztása és beszedése mellett, a számláló lapok betölté­sére felügyel; a hol pedig szükséges, a szám­láló lapok közvetlen betöltése által magát a számlálást eszközli. 9. A számláló ügynökök kinevezése után azonnal bejelentendő az orsz. statisztikai hivatalnak, vájjon az alkalmazott egyének, s a vidék nyelvismeretei szerint a számláló lapok csupán magyarul, vagy a ma­gyaron kívül hány számláló kerületben még mely nyelven, s mily számarányban szüksé­gesek. A számláló ügynökök kinevezésénél azontúl figyelem fordítandó arra is, hogy az illető vidék nyelvén kívül lehetőleg magyarul is tudjanak. 10. Minden egyes számláló ügy­nöknek és felügyelő bizottsági tagnak köte­lességévé teendő, hogy a népszámlálási uta­sítások, oktatások és minták nyomáu a működő egyéneknek a szükséges utasításokat megadja és előre kellőleg intézkedjék, hogy a számlá­lás miudenütt január 1-je és 10-dike közt megkezdetvén, a határidő alatt félbeszakítás nélkül be is fejeztessék. 11. Egyuttel ismé­telve figyelmükbe ajánlandó, hogy a számlálás ideje alatti változások (születés, halál, költö­zés} számba nem veendők, hanem a népesség azon állapota derítendő ki, mely 1880. decz. 31-dikén létezett. 3. A számbaveendő népesség és viszo­nyai. 12. A népszámlálás községeukint esz- közlendő. Számba veendők pedig nemcsak a községben 1880. deczember 31-én tényleg jelenlevő helybeliek és idegenek, hanem a községbeli illetőségű távollevők is. 13. A köz­ségbeli illetőség az 1876. V. tőrv. czikk ér­telmében a leszármazás és születés, községi kötelékbe való fölvétel és a telepedős által határoztatik meg. A mennyiben valamely la­kosra nézve a községi illetőség ez alapon meg nem állapítható, a megfelelő rovatba beírandó, hogy ki nem deríthető. 14. A népesség kü­lönböző részletes viszonyai csak a tényleg jelenlevő (helybeli és idegen) népességnél vétetnek számba. E számbaveendő részletek kővetkezők: a lakosság neve, kora, szülőhelye, honossága vagy illetősége, hitfelekezete, nyelve, családi állapota, foglalkozása vagy keresete, foglalkozási viszonya, olvasni vagy írni tudása; végül pedig a lakosság illető részének neta- láni betegségi állnpota és némely kiváló testi vagy lelki fogyatkozásai. 15. A lakosság e felsorolt viszonyain kívül ugyanez alkalommal számbavételnek az épületek, lakosztályaik fek­vése és ezek külön rendeltetése szerint. Ha­sonlóképen ez alkalommal számoltatnak meg kővetkező házi állatok, u. m.: a szarvasmarha, a juhok é» kecskék. A lovak és öszvérek, mint a melyek amúgy is évenként összeirat- nak és pontosan nyilvántartatnak, ezúttal számba nem veendők. A szambavétel részle­teiről az egyúttal megküldött rovatos minták és utasítások bővebb útbaigazítást adnak. 4. A népszámlálás foganatosítása körüli eljárás. 16. Általános szabályul áll, hogy a községek a számlálást ma eszközük. Kisebb községekre nézve esetről-esetre a közigazga­tási bizottság határozza meg, mennyiben kell a szükséges munkaerő pótlásáról gondoskodni. 17. Külön adókőzséget képező puszta külön csoportot képez, s mint ilyen veendő számba. Egyéb puszták azon községnél jönnek szá­mításba, melyhez adózási tekintetben tartoz­nak. Tanyák, majorok, szállások, telepek, szőlő- birtokosok stb. lakossága azon községnél veendő számba, melynek határában fekszenek, de a tanya, major, telep stb elnevezés megtartandó. 18. Országszerte számláló-lapokkal eszközöl­tetik a népszámlálás. 19. A népszámlálás alapja mindenkor az egyes háztartás (lakófél.) 20. A számláló ügynök idejekorán látja el az egyes házbirtokosokat vagy helyetteseiket kellő számú számláló lapokkal (l. minta, fehér a a férfiak, kék a nők részére), kik ezeket decz. 28-án az egyes háztartások (lakótelek) közt betöltés végett kiosztják. 21. Minden házbir­tokosnak vagy helyettesének azon kívül külön nyomtatott utasítás (II. minta) is adatik ki, mely a számláló lapok betöltésére oktatván, a lakfelek között köröztetendő. Ha az illető lakfél írni nem tudna, a lapok betöltését a a házbirtokos vagy helyettese, ha ezek sem tudnak Írni, a számláló ügynök köteles esz­közölni. 22. A betöltés helyességét és teljes­ségét, akár a lakófél akár a házbirtokos esz­közölte a betöltést, ez utóbbi tartozik aláírá­sával igazolni. Ha a lakófél és hozzátartozói­nak távolléte miatt az ív minden rovatai be nem tölthetők, azt, a házi gyűjtő-lajstromon

Next

/
Thumbnails
Contents