Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-09-05 / 36. szám

kíséretében adá át Kemenes kanonok a mis­siót: hirdetni Isten őrök Igéjét;., s midőn idéző a nagy mester ez örökszép szavait: „Amiképon küldött engem az atya, azonképen én is küldlék titeket.*.. Az ünnepélynek e — kétségkívül legszebb — részét a már most beigtatott lelkipásztor „beköszöntő*-je követé. Szónoklata szép volt. A meghatottság csak emelé lelkét, s annál szebben, annál jobban tudott meggyőzőleg nyilatkozni mindazokról, mik a lelket nagygyá, a test fölött uralkodóvá teszik s engedte látni benne a hitet, reményt és szeretet Istenben, — a vágyat érte, a hazáért és emberiségért tenni — s az erőt, mely abban elcsüggedni nem fog. A sz. mise­áldozat tovább folyt s bevégződött. A jelen volt közönség emelkedett hangulatban hagyta el Isten házát. Somlyó-Vásárhely, 1880. szept 1. O. J. tanító. •Tekintetes szerkesztő ur! — Nagysá­gos Ráth Károly országgyűlési képviselő ur­nák a bakkancs-ügyben irt levelét volt szives közölni f. évi augusztus hó 28-ki becses lap­jában, mire nézve a fentirt hó 30-án újból közgyűlést hivattam egybe, a közgyűlés ki­mondta, hogy: vállalkozzunk. A gyüjtőivet ki- küldtem, hogy kik lesznek a munkások, s mennyire vállalkozhatunk. Ma 4-én lesz a munkásokkal értekezlet, majd az eredményt fogom közleni rövid napok folytán az orszá­gos ipar-egyesület tekintetes igazgató-taná­csával. Maradok a tekintetes szerkesztő úrnak alázatos tisztelője, Veszprém, 1880. szeptem­ber 4-én. Katona Sándor, csizmadia-testületi elnök. •Püspöki körlevél. - Vettük megyés püspökünk aug. 23-án kiadott körlevelét, mely­nek tartalma ez: Az 1881. január 1-je és 1-ike közt keresztülviendő általános népszám­lálás ügyében figyelmeztetés. A szerajevói katholikus templom fölépítésére a lelkészkedő papság adakozásra és kőnyöradomány gyűj­tésre föhivatik. Szabó Gergely tanképesítő ok­levele másodlatban kiadatik. A Broghammer Szer által szerkesztett „Ipariskola* czímű rajzfüzetek ajánitatnak. Fecser Lajosnak el­veszett tanítóképezdei bizonyítványa másod­latban kiadatik A selmeczbányai m. kir. ás­ványárusító hivatal által összeállított ásvány és közetgyüjteménjek ajánitatnak. A Lacken- bacher-féle pályadíjra vonatkozó pályázati hirdetés. Henisz Károly a tanító képezdéből kizáratik. Balgha Irma elveszett tanképesítő oklevele másodlatban kiadatik. Gyúrom Antal kis-komáromi segédlelkész tapsonyi admi- nistratornak kineveztetett. *A nemzeti muzeum igazgatóságának - figyelmébe ajánlunk Ferenczy Gyula helybeli vendéglősnél letett egy, a török korból való remekművű nagy pipát a legszebben kiszíva. A domborfaragváuyok két teljes törők lovast, ugyanannyi teljes magyar lovast tüntetnek elő hadakozó állapotban megfelelő mellékalakkal és bástyarészszel. A födél a legjobb minőségű ezüst. Alul a magyar korona és az ország czimere látható. Az egész példány sértetlen. Ára 50 frt. *A folyó évi augusztus hóban a megyei alispáni hivatal által kiadott vadászjegyek Ki­mutatása: I. A veszprémi járás területére 25 dp 6 frtos és 1 db 2 frtos 152 frt. II. A pápai járás területére 93 db 6 frtos és 1 db 2 frtos 560 frt III. A devecseri járás területére 35 db 6 frtos és 2 db 2 frtos 214 frt. IV. A zirczi járás területére 13 db 6 frtos 78 frt. V. Az enyingi járás területére 42 db 6 frtos és 4 db 2 frtos 260 frt. VI. Veszprém város területére 23 db 6 frtos és 1 db 2 frtos 140 frt. VII. Pápa város területére 28 db 6 frtos 168 fit. VIII. Budapest főváros területére 1 db 6 frtos 6 frt. Összesen: 260 db 6 frtos és 9 db 2 frtos 1578 frt. ' •Emléktábla. - A róm. kath hitközség aug. 31-én d. u. 6-kor az ipar- és kereske­delmi kör helyiségében tartott értekezleten Brenner Lőriucz indítványára elhatározta, hogy a sz. Auua-iskola épületére emléktáblát fog teuni megörökítendő Kovács Zsigmond megyés püspök és a veszprémi káptalan azon tagjai­nak nevét, akik adakozásukkal ezen iskolát építtették. A nemes tettnek neme3 elismerése. •A sz. Anna-iskola — felszenteltetése szept. 8-án fog megtörténni és pedig d. e. 10 órakor ünnepélyes sz. mise a sz. Anna- kápolnában, mely után testületi bevonulás az új iskola épületébe, hol az elemi iskolák igaz­gatója Kisovics József apátkanonok úr fel­szenteli az új iskolát és alkalmi beszédet tart, melyre a róm. kath. hitközség szónoka és a tanító kar egy tagja fog válaszolni. Az is­kolaépület feldíszítését a róm. kath. hitközség egy végrehajtó bizottságra bízta, mely ezen tagokból áll: Ruttuer Sándor, Szabó Imre, Jánosi Sándor, Husvéth János, Kovács Imre, Krisztián József, Brenner Lőrincz, Gyivis Já­nos, Plosszer István és Androvics Imre. •Sok a lopás. - Egy idő óta egymást érik vidékünkön a lólopások. Múlt keddre vir­radóra ellopták Veszprém város utczaöntöző- jének két lovát a háza elől és még eddig nyomára sem akadtak. Volt is akkora por, hogy egy két nap nem öntöztek, hogy szinte késsel vághatta az ember. Hasonlólag a szom­szédos falvakban több lovat elvittek, sajátsá­gos majdnem ugyanazon éjjel. •Veszett kutya. — A múlt hetekben egy veszett kutya járt-kelt a Séd-kertek közt, de szerencsésen agyouüttetett, még mielőtt más kutyákat megmarhatott volna. Elővigyá- zatból néhány kutya azon tájról összefogatott és szintén agyonüttetett. •A házalás ellen. — Mint tudjuk, vá­rosunk elhatározta, hogy a házalást eltiltja. Az ügy még mindig függőben van, a felsőbb megerősítés még nem érkezett le és így vá­rosunk el van özönölve mindenféle idegen há­zalókkal. Kérjük ezen ügynek mielőbbi el­döntését. •Tűz. — Múlt csütörtök éjjel %11 kor a szabadii út mellett ismeretlen okból egy kazal szalma kigyulladt, de a szélcsendes idő és a tűzoltó-egylet gyors segélye csakha­mar véget vetett a tovább harapózásnak. A szomszédos Bakonyaljból szept. l-én estefelé Hajmáskér felöl sokáig égő tűz látszott váro­sunkba, hasonlólag több helyről jelentet­tek tüzet. Vajon gondoskodunk-e a biztosí­tásról ? •Ország-Világ. — Rautman Frigyes dí­szes folyóiratának az „Ország-Világ*-nak vet­tük XIX. füzetét a szép idylli „Hazatérés* műmelléklettel. •A Mehner Vilmos által díszesen ki­állított .Képes Családi Lapok*-nak vettük 48-ik számát dús tartalommal és szép képek­kel, melyek közt figyelmet érdemel az „első­szülött.“ *„A büntető jog tára“ — czim alatt 1880. okt. 1-től új üetilap fog megjelenni. Németh Péter, igazságügymiuiszteri fogalmazó szerkeszti. Előfizetési ára egész évre 8 frt. mely Budapestre Zilahy Sámuel kőnyvkeres- kedőkez küldendő. •Felakasztotta magát. — Hir szerint tegnap szombaton, délután a Cserháton Már János iparos magát felakasztotta. •Felhivá». — A róm. katholikusok aug. 31-én megválasztott végrehajtó bizottsága tisztelettel felkéri a kath. hitközség minden tagját, úgy szintén minden másfelekezetü tanügy-barátot, hogy a sz. Anna-iskolának ünnepélyes felszenteltetésén, szept. 8-án d. e. 10 órakor mennél nagyobb számmal meg­jelenni szíveskedjenek. •Megyei közgyűlés. - Holnap, hétfőn, szept. 6-án megyénk rendes közgyűlést tart, mely egyebek közt az árvaszéki elnöki állást is be fogja tölteni. Hiszszük, hogy a bizott­sági tag urak a lehető legszámosabban fog­nak megjelenni, hogy oly elnököt választ­hassanak, aki a közbizalmat birva az árva­ügyeket derekasan fogja vezetni tudni. •Szökés és szöktetés. — Egy jómódú helybeli család felcseperedett leánya belesze­retett saját kocsisukba, kivel augusztus 30-án éjjel megszökött, de a szülők és a hatóság keze Vámoson elérte a szerelem paroxismu- sában levőket és szépen visszakisérte Vesz­prémbe. Ezek is gazdagabbak egy átkozott csalódással. •Eltűnt. — Langwarer N. karzenész meglehetős nagy összegű tartozás hátrahagyá­sával városunkból eltűnt. •Az őszi hadgyakorlatokra - helybeli honvédségünk szept. 8-án és 9-én vonul vas­úton Budáig, onnan lovon Monorra és Czeg- lédre. Ő Felsége hihetőleg szept. 23-án fogja a hadgyakorlatokat megszemlélni. •A magyarok bosszúja. - Tarczy Lajos, a pápai főtanoda érdemes igazgató-tanára, múlt vasárnap a helybeli kegyes-tanítórendi­eknél pohárkőszöntésében egyebek közt ezt mondá: Az ötvenes években valami Kleeman nevű foiskolalátogató vizitálta meg Budapesten a piáristák gymnasiumát és azt találta, hogy ott a német nyelvet nem tanítják oly terje­delemben és erélylyel, mint azt a német sógor szerette volna. Felszólította az igazgatót Hor­váth Cyrillt, hogy a helyett a kutyának való magyar nyelv helyett mindenütt a németet tanítsák. Horváth Gyrillben is felforrott a ma­gyar vér és azt mondta; Kövesse meg magát az ur, a magyar nyelv tisztességes nyelv, melynek becsületes irodalma van. Mit be is bizonyított előtte. Ennek híre elterjedt. Tör­tént, hogy nehány évre rá Kleemann uram családjával Balaton-Füredre rándult. Mint villám, elterjedt a fürdő-vendégek közt a híre. Kleeman kérte a fürdő-igazgatót, mutogasson meg neki mindent; az mentegetőzött, hogy nem ér rá. Megkéri Mangold orvost; az ki­jelenti, hogy patiensei miatt nem mozdulhat. Kleemann megkér másokat, senki sem ment vele, végre maga bolyongott jobbra-balra. Délben a nagy vendéglőben családjával egy nagyobb asztalnál foglalt helyet, ahol már mintegy tizen voltak. Ezek, amint meglátják Kleemannt leülni, mindnyájan összeszedték étszereiket, asztalkendőiket még tányérjokat is és felkerekedtek egy másik asztalhoz és Kleemannt ott hagyták a faképnél. A hatva­nas évek még az emlékét is elmosták Klee- mannak. •Tekintetes szerkesztő ur! — Becses lapja múlt számának vezérczikke a pápai zsidó iskolaügyekkel foglalkozik. A t. czikkiró a községi irodában kapott adatok nyomán némi sikerrel megczáfolja Schon Bernát és Hecht Fülöp urakat, de hiányos informatió követ­keztében olyasmit is mond, a mi félre-ma- gyaráztatásnak tárgya lehet, mi okból a kö­vetkező soroknak helyet kérni bátorkodom. Mindenek előtt, mint szakavatott tiltakoznom kell a tisztelt czikkiró azon téves állítása bornok, aki bennünket délután 3 órakor el­kísért az állomásig, és itt ülünk, a viszont­látásig a legszivélyesebben búcsúzó tisztelettel Szilágyi és Benkő. Róma, 1880. augusztus 30-án. T. szerkesztő úr! Végre itt vagyunk a keresztény világ főszékhelyén, a sok törté­nelmi múltban gazdag városban. Gróf Zichy pápai kamarás úr által szí­vélyesen fogadtatánk, ki is szives volt huszár­ját rendelkezésünkre bocsájtani, aki már több év óta itt vau, ki részüukre a gróf úr befo­lyása következtében a megközelíthetetlen he­lyeket is szemléihetőkké teszi. Idáig megtekintettük a következő helye­ket, Péter templomát, amely igen szép helyen fekszik, csakhogy az kár, hogy az angyalvár felöl menve, ezt egy egész házsor takarja el, és igy csakis szűk utczán átjuthatni a szép térre. A templom kívülről nem gyaníttatja velünk annak belső nagyszerűségét és azon drága műkincseket, amelyeket ennek belseje tartalmaz, nagyszerű művekben örökítették itt meg a szobrászok és festők halhatatlan neveiket. Itt látni jobbról a mi székesegyházunk főoltárképének mását is. Itt fekszik IX. Pius pápa, több más pápákkal együtt. Jobbról van sz. Péter szobra bronzból ember nagy­ságban s ülő helyzetben, a kupola alatt a mennyezetes oltár és földalatti kápolna s sok számtalan más emlék. A Póter-templom után a Pál-templom a legnevezetesebb, a melyet IX. Pius pápa ellen, mintha a helybeli izr. orth. hitközség iskolája a pártszakadás óta tetemesen rosszabbúl állana. Hivatkozhatunk e tekintetben ama je­les szakférfiak ítéletére, kik azóta az iskolát látogatták és a tanítási eredménytől meg­lepve, kivétel nélkül kijelentették, hogy inté­zetünk bármily hazai iskolával a versenyt ki­állhatja. — Ami a tanítók és a rabbi közti viszályt illeti, a „tanítóknak szemrehányást tenni nem lehet. Ők az igazgató rendeletéit mindig foganatosították — ellenállásuk csak theoretical volt, amennyiben paedagogiai szem­pontból azon rendeletek gyakorlati kivihetet­lenségére s az alkalmazásából származható káros következésekre — siker nélkül — figyel­meztették. Áttérve a tanórák száma elleni tiltakozásra, a t. czikkirót a magas minisz­térium 1878. évi 20503. számú rendeletre utasítom — mely rendelet értelmében a ta­nító a tanórák 25 órán túl kiterjesztéséért felelős; a pápai izr. orth. község tanítói tehát csak correkt jártak el, mikor a felelős­séget magukra venni s a rendelet daczára to­vább is 36 órán át tanítani vonakodtak. Hogy az igazgató rendeletének nem állottak makacsul ellen, bizonyítja az, hogy az 1879. tanév végéig 36 órán át tanítottak. A tiszta igazság földerítése érdekében e néhány sort közzé tenni szükségesnek tartottam. Ellensége lévén mindenféle polémiának, a tényekkeli illusztrátiót kihagytam, de késznek nyilatko­zom az elmulasztottat helyrehozni, ha a t. szerkesztő ur erre reflektálna. Egy második roth. i[sidó. •Tekintetes szerkesztő ur! - Somlyó­Vásárhely r. kath. hitközségének ünnepe van. Vasárnap — augusztus 29-én — történt ugyanis Nt. Tuza Károly ur, eddig veszprémi székes- egyházi hitszónok s kinevezett plébánosnak ünnepélyes beigtatása a helybeli plébánia lelki és világi jogaiba. Mint minden egyházi ünnep vonzó fénye és szépsége, úgy e szer­tartás is nagy számú buzgó hivet a vallás- és közalap, urod. itteni tisztségét — kegyúri kép- viselőkül, — a város elöljáróságát s vidékieket is szép számban gyűjtött a díszes templomba, úgy hogy ez — daczára tágas voltának — egészen megtelt. D. e. 10 óra tájban harang­zúgás jelzé a kezdetét. Kis vártatva Ns. Tallián Lázár és Kemenes Ferencz veszprémi kano­nokok — mint püspöki megbízottak — egy­házi díszben bevezették a templom főajtaján a beigtatandót s kezdetét vette a sz. mise, melyet a tisztes ősz Tallián tartott Nt. Supka M. devecseri plébános s a helybeli káplán — T. Karsay K. segédlete mellett. A tulajdon- képeni actus csak az evangélium olvasása után kezdődött. — Midőn az isteni tiszteletet- tarlók félrevonulván, föllép az oltár elé Keme­nes F. ő nagysága, (ki eddig az ünnepelttel szemben, az oltár egyik oldalánál állt) s előre bocsátván egy-két — küldetésüket ezélzó — szót, érczes tiszta hangon fölolvassa a fő­pásztori „beigtató*-t; mire meghatott han­gon tévé le a kinevezett az »apostoli hit­vallás“-!. Feszült figyelem mellett kezdődött ezután a lelkipásztori jogok és kötelességek symbolumainak: a templom kulcsának, az evangeliumos és szertartásos könyvnek s (a javadalom jelvényét képező) maroknyi föld­nek külön-külön átadása. Minden egyes tárgy átadását magyarázások s buzdítások előzték meg... S miuő szavak, mily hangon mondva!... Mintegy álomképben hallók e szavakat s az apostolok alakjait vélték az érzékek föleleve­nedve, előttük föltűnni a mesés előidőkből, midőn zengő, érczes hangon tartott beszéd építtetett fel egy tűzvész után, ez a városon kívül van, itt is minden művészi kezek által van készítve Ezután nevezetes a szent gará- dics, amelyen csakis térdelve lehet felmenni s felül egy vas rostélyos ablak van, hol Jézus keresztjének egy része van éltévé. Nevezetes a Pantheon, hol Viktor Ema­nuel van eltemetve. Ennek kápolnája hatvan lépés széles átmérővel bir, felül egy óriási nyílás van egész szabadon és ez világítja meg az egész belső részt. Az Angyalvárba nem lehet bejutni, mi­vel ez a katonaság kezén van és sok volna az utána való járás. Ezen vár mo9t igen el­hanyagoltnak látszik és nem javítják. Annyi itt a sok mű- és történelmi emlék, hogy ezekről részletesen csakis hazatértemkor fo- gokirni, mivel még ezeket mind át sem nézhettük. A régi építmények romjait még mindig folyton ássák, ilyen a Constantin Bazilika, a Forum, mely utóbbi még romjaiban is nagy­szerű, valamint a Caracalia fürdője, Constan­tin kapuja, és a Colosseum, mind oly nagy­szerű és nevezetes látvány, különösen a régész és történetbuvár előtt, de még a laikus előtt is, hogy már csak ezért is érdemes megláto­gatói Kómát. Kóma különben nem igen egész­séges hely, amit némileg a tisztaság hiánya is okoz; egy igen szép helye vau amely az újabb időben készült az úgynevezett la Fius- kert, ez igen szép és kedves hely, honnét a város nagy részét is lehet látni. Ezenkívül vau egy uj utczája, mely a mostani nagyvárosi rendszer szerint van építve beíásítva és öntözve, hol már élvezni lehet a jó fris légváltozást A„gróf úr a mai napon jelentet be ben­nünket Ő Szentségénél audiencziára, most vár­juk az eredményt, a gróf úr mindent Ígért részünkre.,Már egy csomó olvasót is vásároltunk, amelyet Ő Szentsége fog megszentelni és a melyet szándékozunk hazavinni. A Vatikán belső részeit és a Múzeu­mokat még ezután nézzük meg, és amely után Nápoly felé utazunk minderről később valamint a turini kiállításról, maradtunk kiváló mély tisztelettel Szilágyi és Benkő. Róma, 1880. s{ept, l-én. T. szerkesztő ur! ha még nem volna késő, itt küldöm a másik levelem után Ő szentségénél való megjelenésünk lefolyását. A mai nap gróf Zichy Ferencz pápai kamarás azon jó hírrel lépett be hozzánk, hogy a gróf ur kinyerte számunkra Ő Szentsé­génél az audiencziát, amely a mai napon kö­vetkező képen folyt le. A pápa minden hétfőn szokott nyilvános audiencziát adni, erre mi is bejelentettük ma­gunkat, de azon választ kaptuk, hogy e héten 0 Szentsége senkinek sem ád audiencziát, mi­vel pedig mi további utazásunk végett ezt nem várüattuk be és a nélkül sem akartuk Rómát elhagyni, hogy Ő Szentségét ne lássuk, kértük tehát a gróf urat, hogy eszközölje ki ezt számunkra, ő tehát megígérte, hogy e tekintetben mindent meg fog értünk tenni, ennek az lett az eredménye, hogy Ö Szentsége meghagyta neki, hogy másnap délután 4 órakor vezessen hozzá bennünket. A grót ur ezt ma délelőtt hozzánk üzente azon meghagyással, hogy 3V2 órakor az ő szállásán jelenjünk meg. Mi a kitűzött időben megjelentünk, hová ezután egy amerikai pap Í9 jött és igen kérte a gróf urat, hogy őt is vezetné be, a gróf ur ezt szívesen megígérte mondván, hogy jőjöu utánunk a Vatikánba, mi pedig a gróf úrral az ő kocsijára ültünk s a Vatikánba hajtattunk. Itt a grófnak egy pár szobája van; itt felöltözött violaszin tógába, s több termen át a pápa előszobájába bevezetet bennünket, a szokásos tisztelgést megmagya­rázta, és ő bement a pápa szobájába, hol egy */4 órát késett, ekkor a komornyik jelentette, hogy jön Ő Szentsége, legyünk készen. A nagy ajtó kinyílott s előttünk állt XIII. Leó Ő Szentsége, aki egy nyájas, szelíd, mosolygó arczú, méltóságos alak. Mi letérdeltünk és a czipőn lévő keresz­tet megcsókoltuk s ezután a kezét. Megszólí­tott bennüuket, úgy-e mi magyarok vagyunk, amire a gróf úr telelt, hogy igen, és előadta utazásunk czélját, e közben folyton a fejünkön tartotta a kezét s midőn a gróf mondta, hogy az iparügyeket és nemzet-gazdaságot tanul­mányozzuk az olasz földön és hogy ez utunk­ban Ő Szentségénél óhajtottuk hódoló tiszte­letünket kifejezni, mind e két fölemlítésre megveregette vállunkat és kérdezte, hogy tu­dunk-e olaszul, mire Benkő barátom mondta, hogy egy keveset. No az elég, jegyzé meg. Ezután kérdá, hogy van-e családunk, amit a grót úr tolmácsolt, hogy igen és több gyer­mekeink, erre ezeket is megáldotta és eleresz­tett bennünket, Ő pedig a mindennapi rendes sétájára ment a gróf úrral, akit úgy látszik igen szeret, ki az őszre a Vatikánba megy be lakni. Spíágyi Mihály,

Next

/
Thumbnails
Contents