Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-07-25 / 30. szám

VI. évfolyam. 1880.

30-ik szám.

Veszprém, Julius 25.

S>=

fl

és ,,Hiv. Értesítő ‘

megjeleli minién Tiiiroap.

Előfizetési dij:

Egész évre 6 írt — kr. Fél évre 3 frt - kr.

Negyedévre 1 frt 50 kr,

Egyes példány ára m kr.

Cí\

w.

KÖZGAZDASÁGI, HELYI

ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS

r

VESZPRÉM

MEGYEI HIVATALOS HEH KÖZLÖNY.

Szerkesztőség és kiadó* hivatal:

Vár, 4. sz.

Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz

KRAUSZ ARMIN

iínyrlereekedése Vmptémben.

HIRDETÉSEK: egyhasíbos petitsor 6 kr.

NYILTTÉR

jietitsoroukint IS kr., t kiili'n mindeu beigUtAsért 30 kr. bélyeg.

ö*

19

*3=

ro

—X>M

Borászati s szóiöszeti egylet.

Segítek, de mozogj magad is.

Közmondás.

Mióta a folytonosan munkálkodó korszellem a magyar nép kezéből is kiütötte á kalandok kardját, derekáról leoldotta a barczi övét s a badi pánczélt munkás öltözékkel cserélte föl és a íöldleirati viszonyainak s vér- mérsékletének leginkább megfelelő föld- mivelést a magyar nép is elkezdette:

— azóta bizony Magyarország erszényének fokmérőjét mindig csak a „felhők járása“ szabályozta. — Vagyis a földmivelés eredményétől függött, függ ma is és fog függeni a jövendőben is az ország, az államnak szegénysége avagy gazdagsága. — Ez a gyökere, éltető talaja minden másnak. — Ennek virágzása ad lendületet az iparnak, kereskedelemnek, szóval mind annak, mi csak a magyar társadalomnak kiegészítő részét képezheti.

Igen, de a Magyarország jövedelmének ezen fő kútforrását mindenfelől roppant veszélyek fenyegetik. — A gabnatermelést illetőleg pl. annak alapértékét potom árra tiporták le a társadalomnak rákfenéi, az uzsorások, még inkább maga az államérdek szempontjából oly könnyelmű rendszer;

— eredményét megtizedelik az évenként ismétlődő elemi csapások; jövedelmét elpárologtatják a roppant terhek, melyeknek súlya alatt a magyar nép térdei mármár remegni kezdenek; kereskedelmi forgalmát megfojtani törekszik az emberiség közös szükségletéből támadt világpiacznak versenye, az érdekek'ez összeütközése.

De ezek bővebbi vitatása jelenleg nem e sorok feladata. — Es ezen bajok általános természeténél fogva a versenyképesség továbbra is fentartbató s a világpiacz viszonyainak kedvező alakulásával biztosítható is.

Hanem egészen máskép állunk a borászattal szemben. — Ennek veszélyei részben ugyanazonosak a fentebbiekkel, részben pedig mások és fájdalom

— egész Jóbpósta-szerU egymásutánban következnek. — Először jött a

a jégverések, azután a phylloxera, e „hivatalos bogár“ terjedése, azután a hamisított, a gyártott boroknak szabad garázdálkodása és az értékesítés nehézsége, a piacz teljes hiánya s a forgalomnak korlátoltsága. — Részletezzük e nehézségeket. —

Az elemi csapások Isten kezében vannak. — És azok pusztításait nem enyhíthetik mások, mint a biztosító társulatok. — S egyil; főtörekvésünknek kell lenni, hogy a biztosítás nép- szerüsíttesséks minél inkább általánossá váljék. — Majdan, ha a mostani sebekkel rakott, beteg társadalomból egy egészséges, ifjú társadalom bontakozik ki, midőn a biztosítás ügyét maga a kormány veendi kezelése alá és pedig oly kép, hogy a biztosítás „mérsékelt díj“ mellett általánosan kötelezővé válván, — nem lesz biztosítatlan terület e hazában: — akkor erre nógatni felesleges leszen. — De hát ez csak álom, — melyet az elmélyedt lélek lát azou sugárka világánál, melyet a jövendőnek viszfénye küld az ábrándozó elé s mit az elhinni is szeret a honszeretetnek könnyenhivősége folytán. — De addig is sokat lehet kivinni erős akarat és kitartás mellett. Ha a borászati egyletek szervezése által a biztosítás tömegessé válhatik, a biztosító társulatok a mostan elbir- hatlan feltételeket mérsékelt fokra fogják alább szállítani. És ezen esetben, az a pár forint, — melyet évenkint,

— habár örökké is — „hiába“ keilend fizetni, — senkit tönkre nem tesz, — de az az egyetlenegy év, melyben „nem hiába“ fizettetett volna, — bárkit tönkre tehet. Ez az észrevételünk a biztosításra nézve. És ez a borászati egyleteknek szintén egyik czélja lehet.

Hanem, itt következik a „Jób- pósták“ másodika, a phylloxera. „Minek minden törekvés, úgy is elpusztít mindent a phylloxera“ mondják sokan.

— Erre uem lehet illőbb feleletet adni, mint amit Miklós Gyula kormánybiztos ur a veszprémi borászati értekezlet alkalmával adott. Tudniillik: a phyl- loxerától való félelem ne szegje nyakát a törekvéseknek, mert hisz mindnyájunkat fenyeget naponkint a halál, mégis csak törekednünk kell a czélunk felé.

Hanem magára a phylloxera-ügyre nézve észrevételünk van. A körünkben megjelent s kormányilag kiküldött szakértő előterjesztése folytán a magas kormánytól Veszprém vármegyéhez leérkezett intézményben ugyanis az van, hogy figyelmeztetendők a sólyi hegygyei szomszédos és hozzá közelálló hegyek tulajdonosai, hogy sólyi munkást napszámoskép ne fogadjanak fel, mert a parányi állatot szerszámaikon és csizmáikon is áthurczolhatják. — Ha ez igaz, amint valószinü is, akkor kérjük elengedhetetlenül elrendelni azt, hogy ezentúl vidéki napszámost csak községi pecséttel ellátott munkajegy előmutatása mellett lehet és szabad csak felfogadni, — mert senkinek sincs a község pecsétje a homlokára sütve. Szigorú birság mellett eltiltandó toLapunk mai számához egy

vábbá az inficziált területeken vidéki napszámosok bármely czélra való félfogadása. — És van mellesleg még egy észrevételünk. — Hire van, hogy az ország összes szőlőtelepei legközelebb szakértők által fognak a phylloxera megállapítása tekiutetéből megvizsgáltatni. Valószinü, hogy egy-egy szakértőnek jut inficziált és nem inficziált terület is. — És igy legczél- szerübb lesz, ha a szakértők előbb a phylloxerától mentes hírben álló területeket vizsgálják meg, mert különben könnyen megeshetik, hogy a phyllo- xerát Baját „szakértő topánkáikon“ hurczolják át. — Komolyan szólva pedig, itt már „kigyulladt ház“ előtt állunk, az erélyes, a gyors intézkedés minden tekintetben kívánatos. E tekintetben ép úgy, mint a gyártott borokra, e szabadalmazott phylloxerákra nézve. A borászat érdekeinek ép oly ellenségei ezek, mint azok. Egyik a láthatlanság, az ellenállhatlanság, — másik a szabad kereskedelem bitor czége alatt. — És ez utóbbi eltiltható, feltétlenül eltiltandó volna. Ne beszéljenek nekünk idétlen vegytudósok véleményéről, midőn az ország bortermelő vidékeinek létérdeke, mintegy általános segélykiáltás, ellene zúg! És pedig méltán! Csak az a nép bir az emberiség létért való küzdelmei közt rendületlenül megállani, melynek alapérdekeit kormánya megvédeni tudja. Minden féreg, mely életfentartó elemeinek gyökerére csap, kímélet nélkül lesöprendő volna.

Hiszen, hogy a magyar bor, daczára felülmulhatlan versenyképességének, — nem bir magának piaczot teremteni, — egyrészről szintén a bor- hamisításnak köszönhető.Természetesen arra, hogy boraink oly nehezen értékesíthetők, más körülmények is befolyással vannak. — Például a hozzá- férhetlenség, a külföldi kereskedő czé- gekkel való érintkezés nehézsége és borainknak egyenetlensége. De mind ezen bajokon segíteni, — dicsérettel legyen mondva, — a magas kormány feladatul tűzte ki maga elé. Segíteni akar a boregyenlősítésre nézve a szüretelési szövetkezetek és pinczeegyletek, az elárúsításra nézve pedig a központi pincze- és törzskönyv vezetése által.

Igen, de „a bástya nem védi a népet, ha a nép nem védi a bástyát“ mondja Jókai Mór. — A kormány sem segíthet rajtunk, ha mi összedugott kézzel várjuk szánkba a sült galambot. Tennünk kell, és pedig első sorban önmagunknak. Csak azután kérjük a kormány pártfogását. Alakulnunk kell hegyvidékeukint, csoporfélív „Hív. Ért.“ van csatolva.

tonkint, amint a helyi viszonyok magukkal hozzák, borászati és szőlészeti egyletekké. Az égető kérdések megoldása, melyek előttünk vannak, csak társulás, csak szövetkezés által érhető el. És e kérdések megoldása elkerüllietlen, ha azt nem akarjuk, hogy általuk érdekeink összezuzassanak.

Legközelebb egy ily borászati és szőlészeti egylet alakítása van tervezetben. — Egy ily társulat üdvös hatásait részletezni egy czikk keretében lehetetlen. A tervezet szerint alakulna „Yörösberéuyi borászati s szőlészeti egylet“ czimén, s magába ölelné Vörös* Berény, Almádi, Szent-Kir.-Szabadja, Alsó-Eörs, Felső-Eörs, Litér, Papkeszi és Kenese községek szőlővidékeit. Az egylet helyisége lenne Vörös-Berény. Itt van a közalapítványi uradalomnak két óriási pinczéje, mely az örökvált- ság óta használat nélkül áll. S egyelőre a föczél lenne, az alakulandó egylet részére e kitűnő pinczéket megszerezni, mely pedig az általánosan ismert bérlő Br. Fiáth Ferencz főispán ur ő méltósága szives pártfogása mellett, minden kételyt kizárólag, eszközölhető lesz.

— Ily körülmények között, midőn az alkalom úgy szólván maga kínálkozik, azt elmulasztani utódaink iránt bűn,

— önmagunk iránt pedig öngyilkosság lenne. — Dicsekedhetik e vidék sok Ugybuzgó közférfiuval, kik már is ezen törekvést szívvel, lélekkel felkarolták. S vannak általánosan tisztelt férfiak, kiknek csak nevöket, tevékenységüket,

— s vannak másfelől, szintén általánosan tisztelt testületek, kiknek tebe- tŐségökaél fogva csak segélyüket kell oda ajándékozni, hogy a siker már előre biztosítva legyen. Csak mi belőlünk ne hiányozzék a hő törekvés, a kitartó buzgalom ezen czél elérése iránt. Csak ezen törekvésnek ne legyen phylloxerája a minden nemesebb törekvést elölő közöny, mely nálunk oly általános. — Hivatkozni vagyok bátor az izraelita népre. Ennek szívóssága még az egyiptomi 9 csapáson is fölül emelkedett. S még ma is, daczára annak, hogy legjobban szét van szórva a világon, mégis legjobban összetart. S ezen összetartásnak köszönheti azon imponáló hatást, melynek pókháló-szálai mármár a magyar] társadalmat is körülfonták. E tényből példát meríteni jó, de tanácsos is. Ha összetartunk, az egy czélra való működés által anyagi erőnk hatványozódik, s a siker és jólét működésünknek biztos kísérője leend.

— De ha az események kerekeinek forgását továbbra is oly fel sem vevő közönynyel, oly kimerülésre mutató érdektelenséggel nézzük, ha oly zsibbadt