Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-05-09 / 19. szám
VI. évfolyam. 1880. 19-ik szám. Veszprém, Május 9. gg - — I A és „Hív. Értesítő ‘ aegjelsa mlnd»a nsirtap. Sí ___ Előfizetési dij: jj Egész évre 6 írt — kr. I Fél évre 3 írt — kr. || Negyedévre 1 írt 50 kr, =2» < i, i Egyes példány ára IS ki*. ü> KÖZGAZDASÁGI, HELYI S'cÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS =om WQ7PPFM V üsOZjíTXvüilVl MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. 9/-s\ä V3 Szerkesztőség és kiadó' hivatal: Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamiét helybeli , előfizetéseket is. elfogad és y nyugtáz KRAUSZ ARMIN kínyTkeresiedése Vestprémken. HIRDETÉSEK : egyhasébos petitsor 5 kr. j NY1LTTÉR petitsoronkiut 15 kr., s || külön minden lieigtatásért 30 kr, bélyeg. ra= rö =OM A Bakonyalja elcsatolásának kérdése. Mint valamely lidérczfény időnként fel-feltiinik a vármegye kikerekítésének kérdése, majd sötét, majd rózsás színben mntattatván be az érdekelt közönségnek, mely már unni kezdi a csalfa játékot, s szívesen venné a kérdés tisztázását és a bizonytalanság félbeszakítását. Különösen megyénknek Győrme- gyével határos községei vannak folytonosan kitéve a kisértetnek; majd egy-egy győri ügyvéd keríti nyakába a járást s a Győrmegyékez csatlakozás végett szerkesztett folyamodáshoz aláírásokat verbuvál, majd a vármegye hallatja küldöttsége vagy tisztviselője által a csábítások ellen anyai óvintel- meit. Pedig hát azon községeknek eszük ágában sincs, hogy saját kezdeményezésükből bármely irányban mozduljanak; hanem a mozgalom a községek körén kívül eső idegen érdekek mesterséges müve, mely már eddig is nevezetes tapasztalásokat eredményezett, s épen ezen tapasztalások nagyon alkalmas indokiil szolgálhatnak a felvetett kérdés jövőbeli megoldásához. Midőn a törvénykezés és közigazgatás elkülönítésének reformja keresz- tülvitetett, 1872. év elején Veszprém megyének 10 községe törvénykezési tekintetben a győri kir. törvényszék, illetőleg a szentmártoni kir. járásbíróság területéhez osztatott be, azon feltevéssel, hogy a vármegyéknek küszöbön levő kikerekítése alkalmával azon községek közigazgatásilag is Győrmegyéhez fognak csatoltatni. Azonban a törvényhozás magasabb országkormányzati szempontból a törvényhatósági területek szabályozása tárgyában alkotott 1876. évi XXXIII. törvényczikk szerint csak részben kerekítette ki vagy egyesítette s különösen az erdélyi törvényhatóságokat; kisebb helyi érdekek miatt egyáltalán nem bolygatta fel a vármegyei területek ezredéves intézményeit: s igy történt, hogy a Gyó'rmegyével szomszédos veszprémmegyei községeknek egyedül ezen szomszédság tekintetéből átcsatolása abban maradt, s a törvényhatósági területek végleges megállapításánál (1877. I. törvényczikk) sem jött figyelembe. De — mint említettük — törvénykezési tekintetben az átcsatolás már előzőleg megtörtént, s a községek a végleges rendezés reményében kénytelenek voltak jó ideig tűrni azon szánalmas helyzetet, hogy gyámhatóságukat Veszprémben, törvényszéküket Győrött, szolgabiróságukat Zirczen és járásbíróságukat Szent-Mártonban kellett keresniök. Elképzelhető, hogy az ügyfelek, kik az illetőség ezerféle ágazatában nem tájékozottak, mily vándorlások után találhattak rá ügyük ; illetékes hatóságára. Ezen tarthatlan állapoton nem is késett segíteni az igazságügyi kormányzat; s miután a közigazgatási terület változása a hivatkozott végleges törvényi intézkedés után kizártnak volt tekintendő, 1878. év elejével az érdekelt 10 község törvénykezésileg is a veszprémi kir. törvényszék, illető- leg a zirczi kir. járásbiróság területéhez visszacsatoltatott. Mily szomorú kép tárult ekkor elénk. Már a krach-korszakból nevezetessé vált győri uzsoráskodásnak rövid hat év alatt sikerült azon törvénykezésileg Győrre utalt községek anyagi jóllétét annyira aláásni, hogy mi, az előbbi időkből ismerősök, alig voltunk képesek reáismerni, az időkori jómódú, békés községekre. A most már visszacsatolt községbeliek ellen egyszerre hetvennégy folyamatban levő végrehajtás tétetett át a zirczi járásbírósághoz, s oly tetemes számmal a veszprémi törvényszékhez, hogy az egész telekkönyvi munkaerőt ezen községekbeni végrehajtások vették egy időre igénybe; a tömeges végrehajtások miatt a bírósági végrehajtók számát meg kellett szaporítani, s elképzelhető, hogy midőn öt-ti{ forintos követelések miatt telekbirtokok állottak árverés alatt, alig volt szünete az árverési dobszónak. És ime! alig hogy eszmélni kezdenek a községek ama szebb hazában szerzett gazdag tapasztalataik és vesztett gazdagságok fölött, elég vakmerő bizonyos érdekeltség a községeknek ismét Győrhöz csatolása végett ügyvédi kamaránál, vármegyénél, minisztériumnál stb. füt-fát megmozgatni. Ez érdekeltség bizonyára nem a községekben keresendő, melyek tisztelettel nem kérnek többet a kóstolóból; 1 hanem a most már váltói útra szorított uzsorások között, kik a tapasztalatlan községekben ezek visszacsatolása folytán üzleteikre nézve termékeny talajt vesztenek, miután váltóügyleteknek távolabbi hatóságokkal való érvényesítése kevésbbé alkalmas dolog. A kérdésre vonatkozólag a tapasztalat nyilván kimutatta,bogy a községek Győrmegyéhez csatolásának egyetlen indokát a hatóságok könnyen megközelíthetőségét a községek érdekében alkalmazni nem lehet és egyáltalában nem tarthatjuk indokoltnak csupán a forgalmi össze köttetés miatt (mely forgalom a nélkül és szakadatlanul fen- állhat) a hagyományos vármegyei terület megszab dal ás át. Nem képzelhetjük azért, hogy a minisztérium a megyekikerekítések végleges törvényi megállapítása után gyár- szerű folyamodások által indíttatva ismét a törvényhozás elé terjesztené a kérdéses ügyet, melynek bolygatása nem is áll a községek érdekében; egyébiránt bízvást feltehetjük, hogy a régi Veszprémmegye Bakonyalját, Győrmegyéhez, a Mezőföldet Fehérmegyéhez — Zala balatoni sarkával kárpótlás mellett — csupán kikerekítési divatból védszárnyai alól kibocsátani egy könnyen nem fogja: mert akkor tulajdonképen nem is nevezhetné magát többé Veszprémmegyének, hanem .... Girgácziának. Galamb István. A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Elküldöm a... Elküldöm a lelkem, Hol a büszke ormok vihar ülte válla A felhőket tartja Setét fenyveseknek örökzöld palástja Von szent sátort rajta. A titkos homálynak illatos viránya Gyöngyvirágot termel, Melyeket csókdosva, játszi kanyargással Fut a bérezi csermely. Ide küldöm lelkem Csendes pihenésre lerázva magáról Minden földi gondot. Titkos suttogással állomra ringatják Majd a rezgő lombok. Mily szép lesz ez álom! — én feledve téged Sors üldözte élet: Itt, hol szerelemről csattog bájos ajka A kis fülmiiének. Illatos virágok Hulló leveléből, mit az esti szellő Összegyűjt halomra, készen puha ágya, melyen elszenderül Örök nyugalomra. És körötte ott zeng, minden este, reggel A csalogány ének ... Mintegy folytatása — érted égő, fájó Örök szerelmének. Soós Lajos. A női asztal ékei Melyek a női asztal legszebb ékei? Tán a csillogó gyémánt ? Az arany, mely vakít és veszteget? Nem! Tehát mi? A virágok és könyvek! Díszítsék asztalaikat virágokkal, szép olvasóuőim, mert azokban találják gyöngéd képmásaikat. A virág színes, a nő éltető sugár, melyet a nap küld szemgyönyörünkre. A legtökéletesebb művészet sem képes elérni azon titokteljes szépséget, melyet a természet az egyszerű rózsába öltött. S képes volt-e Rafael, a festők királya, nőalakjában elérni az eredeti mintaképek báját? Maga is mondd: Ha virágjait ott a vásznon összehasonlítja azokkal, melyeket a természet ecsete festett; ha összeveti saját nőalakjait azokkal, melyeket az egek Ura jó kedve túláradatában teremtett, sajnálatra méltó kontárnak tűnik fel magának, és csodálja, hogy a természet még nem állt boszut rajta, mert oly vakmerő volt, műveit utánozni akarni! Igen! A nők olyanok, mint a virágok... oh, szászszor ezerszer szebbek, mert keblükben érzékeny, minden jó és széphez hajló s$iv dobog! Hasonlatunk tehát sántikál; de annyiban mégis igaz, mennyiben a női szépség egyes külső vagy belső tényezőire alkalmazható. A magniola Sarolta csókpirosította ajkait, a hóvirág vakító fényű koronája Irma hattyunyakát, a narczisz gyöngéd szirmai Tercsi kis kezecskéit varázsolják élénkbe, a sötétkék viola, mintha Mari szelíd szemeiből volna ideültetve; ha Irén személyesen pirul, nem- olyan-e mint a rózsa? Nem képmása az ártatlan Mili a liliomuak, a hű flóra a napvirágnak ? Más az öreg Homér s a kedélyes Ovidius a nő és virág közti hasonlóságot költeményeikben felhasználták; az első istennőit „rózsaujju“, »liliomkanC-aknak jelölvén, az utóbbi ,metamorphosis“-ában ('»átváltozások* czimü nagy költeményében,) a nőket sokszor virágokká változtatván, imádóikat pedig mé- hekké, kik szívnak belőlük édes mézet. S mert oly hasonló hozzá, szereti is a nő a virágot; hajába ékül tűzi, illatos bokrétába fűzve keblére illeszti, ott ápolja aszta- laiu drága edényekben, melyek izlésteljesen kötött, tartalomdús könyvek közt diszlenek. Könyvek közt! S ezeket miért szeretik a nők? Mert egyrész ők is díszkiadásu müvei a Mindenhatónak, másrészt pedig azok, akik Írták, őket is szerették. Miért ne tennék azt asztalaikra diszül, mi nekik köszöni létét? Kik ösztönzik leginkább a költőt arra, hogy »pislogó lámpája halvány mécsénél*, szivet lelket nemesítőt teremtsen? Tán a szobatudósok, a szőrszálhasogató kritikusok, kiknek szivük helyén vastag „logika“, vagy vastag „aesthetika* van? Azok bizony legkevésbbé! Hanem önök, kik jóindulatukat követve, nagyobb tapintattal képesek a jót a rosztól elkülöníteni, mint az urak minden tudományukkal. Önök lelkesítették többnyire legnagyobb költőiuket arra, mit szépet teremtettek ? Tanulmányozva kebleik nemes érzelmeit, szerelmük állhatatosságát hizelgés és túlzás nélkül ha lefestették, akkor hozták létre legjobb műveiket. S mit kívánnak ezért, mily jutalmat? Hogy olvassák.... mert mintha tükörbe nézuének, ott találják képeiket! virágok és könyvek ragyogjanak tehát asztalaikon; könyvek azért is, hogy ekkép ne panaszkodhassék a költő. Ha örültök, hű szivem is Örömben feldobog. Ha sirtok, érző keblem is Bujában felzokog ... S ha végre meghálálnátok Részvétem, hűségem, A rideg sírnak árnya rég Eltakar már engem 1 Balázs S. Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.
