Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-05-09 / 19. szám
Heti szemle. — május 8-án. Hogy minő külügyi politikát fog követni az új angol kormány, arra világot vet Charles Dilke, a külügyminisztérium új államtitkárja, ki a következő nyilatkozatot tette: „Reméljük, hogy hamarjában megoldjuk az afghán kérdést és Anglia protectorátusa alatt autonómiát adunk a boereknek. Törökországnak végre kell hajtani a reformokat. Sem Oroszország, sem Ausztria túlkapásait nem fogjuk tűrni. Bosznia és Herczegovina nem lehet sem Oroszországé, sem a portáé, sem Ausztriáé. A törökök ki fognak ugyan űzetni Európából, de nem oroszok által. Görög birodalmat lehet alakítani, melynek Konstantinápoly lesz a középpontja. A pauszlavismus álom. A 120 millió lélekből álló despotia, melynek Konstantinápoly a középpontja, veszélylyel fenyegeti az egész világot. Konstantinápoly Oroszországé sohasem lehet.“ — Ezen politika vajon egész Anglia politíkája-e, vagy csak a franczia és angol szélső radikálisoké, mely eszméknek Dilke rajongó követője: azt a helyzet mikénti alakulása után lehet megtudnunk. * Párizsban nagy gyűlést tartottak a bo- napartisták, melyen republicanusok is voltak jelen. Jeróme herczeget úgy mutatták be, mint a népre hivatkozás jelöltjét. Az elnök szavai ezek voltak: „Csak Jerome lehet a császár, ha császárságot akar a nemzet; de ha a köztársaságot kívánja, mi meghódolunk.“ * Az albán mozgalom a török fővárosban nagy aggodalmakat szül. Attól félnek ugyanis, hogy az albán liga működése nem Montenegró, hanem a porta ellen irányúi. E szövetségben az egység és a nemzetiség szelleme régóta lobogtató a szív tflzét szenvedélyekre oly erősen, mint most. A vallásban és szokásokban rokon, és ellenszenvekben homlokegyenest ellenkező törzsek; mint a holtok, kasztrotok, seltretek, geghek, miriditák, sat. a berlini szerződés ellen ha- zájok védelmére egyesültek. Vezérök az ismert Ali pasa, Gusinjéből az egyes törzstisztekhez egy harczi kiáltványt intézett, melyben az ifjakat és öregeket, magánosokat és családapákat felhívja, hogy hagyják oda családi tűzhelyeiket, és teljes fegyverzetben minél előbb jelenjenek a Cem vidékén a közös haza védelmére. Minden törzs, keresztény és mohamedán keljen fel és menjen az élet-halál harczra. — A készületekből annyi látszik, hogy az albánok egy talpalatnyi főidet sem fognak vérontás nélkül átengedni Ali pasa, kit a csapatok istenítenek, avval tüzeli har- czosait, hogy Ozmán és Mukhtár pasák is helyeslik az albánok magatartását ......... Vajon mi t tesz most Európa: fegyveres erővel érvényesíti-e a berlini békét; vagy rábírja Montenegrót, hogy igényeiről Albánia területén mondjon le? — erről még mostanig nem érkeztek felvilágosító hírek. * A chiuai kormány Oroszországot minden áron háborúra akarja kényszeríteni. * Szerbiából ismét zavarokról ad hirt a táviró. ügy látszik, kiterjedtebb mozgalom szerveztetik. Az arnauták néhány községet felperzseltek. * A magyar képviselőház tanügyi bizottsága bevégezte a középtanodai és reáliskolai új törvényjavaslat tárgyalását. A közlekedésügyi minisztériumban a budapest-zimonyi vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslattal foglalkoztak, melyet a kormány lehető rövid idő alatt végleg elkészíteni és a képviselőháznak benyújtani szándékozik. Rendszett tanács-e vagy nagyközség? Tehát Veszprém városa hanyatlani akar! Szegénységi bizonyítványt akar magáról kiállítani, hogy nincs ereje, nincs képessége a ci- vilizatióval lépést tartani. Be akarja ismerni, hogy szalmatüz volt csak, ami lángot vetett akkor, mikor nagyközségből rendezett tanácsú várossá lett. Ország-világnak ki akarja hirdetni, hogy ő sem múltját, sem jelenét, sem jövőjét nem ismeri, mert különben nem kért volna hat év előtt olyasmit, amit ma, hat év után, mint a gyermek a megunt játékszert, el akar magától dobni. Ha a dolog nem volnr annyira komoly, még nevetni is lehetne rajta. Nem kell a rendezett tanács, próbáljuk meg a nagyközséget! Ha egy ember levetheti ezt a kabátot és felveheti amazt, miért nem tehetné meg Veszprém városa is, hogy ma megugrasztja reudezett tanácsát, holnap nagyközséggé lesz, holnap után megint rendezett tanácsúvá, azután megint nagyközséggé, mig végre azt mondják majd mások — gyámság alá ezzel a várossal, mert ez nem képes még maga magáról sem helyesen gondoskodni. Hogy mindenki tisztában legyen lapunk meggyőződésével, mi nyíltan kimondjuk; mi nem helyeseljük, hogy Veszprém városa ismét nagyközséggé legyen. Okainkat ezúttal csak általánosságbau fejtjük ki tért engedve az ellenfél tüzetes érveléseinek a nagyközség mellett. Majd azután nem fogunk fukarkodni, ha egyszer látható alakban előttünk áll az ellenfél eldoradója; mi érveikhez megadjuk a kellő világítást, hogy azokat városunk lakói tisztán láthassák. Veszprém városa a megyének székvárosa, de mint ilyen hatalmas vetélytárst bir a derék Pápában, mely a megye súlypontját kebelébe akarja rántani, ha lehetne, egészen, ha nem, legalább jó részben. És vajon dobhatunk-e ezért követ Pápára? Épen nem. Pápa felfogta jelentőségét egy megye székhelyének és daczára annak, hogy városi belügyeiben meglehetős zavarokkal kell folyton folyvást küzdenie, még távúiról sem jutott ott eszébe senkinek, hogy a rendezett tanácsot eltegye láb alól és kérje nagy alázatosan, hogy ismét nagyközség lehessen. Képzeljük, mily nyugodt mosolylyal vették Pápán azon hirt, hogy Veszprém készül kevesebb lenni és mennyi önérzet dagasztja és méltán a pápaiak keblét, ha egyszer azt olvassák, hogy Veszprém csakugyan — nagyközség lett. Sajátságos valaminek kell itt Veszprémben a levegőben lenni, hogy ép akkor került felszínre ez az ügy, mikor a város neki rugaszkodott, hogy a múltnak égbekiálltó mulasztásait pótolja és minden téren azon legyen, hogy haladjon. Kezdjük alant. Utczáiuk reu- deztetnek; ahol azelőtt térdig jártunk a sárban, ott most tisztességes járdák kígyóznak fel is, le is; kocsiutainkon hol itt, hol amott mindig dolgoznak, javítanak, tisztítanak; sétányaink mintegy varázsütésre bújnak elő a földből és maholnap nem ölek vagy méterek, hanem mértföldek szerint mérhetjük azokat. A személy- és vagyonbiztonság melyik városban { áll jobb lábon, mint nálunk. Ép a minap I nyilatkozott egy fővárosi úri egyéniség egy ■ imposáns temetésen, hogy ő meg nem foghatja, hogy itt Veszprémben ily óriási nép- j tömeg rendben tud lenni — rendőr nélkül, mert ő egyet sem lát. A szegények segély- zési ügye nem áll-e városunkban elég jó lábon? Nem osztatnak-e ki tetemes összegek, nem rendeztettek-e be fűtött szobák, nin- cseu-e kifőző konyhánk? És ha majd az utczatisztogatás ügye reudszeresíttetik, nem fog-e a szegényügy helyes megoldást nyerni ? Nem ép most akarja-e a város a veszprém- baiatonfüredi vasút létesítésével a közlekedést a nagyvilággal más oldalon is eszközölni? Nem ép most merült-e fel egy főgymnasium | eszméje, mely úgy anyagilag, mint szellemileg nagy haladást fog jelezni? Az iparos ifjúság kiállítása által nem áll-e városunk a legelsők sorában, amelyek korunk nagy esz- I raéje, az ipar, a munka eszméje felé tőrnek, j Terheli-e városunkat annyi adósság, mint I aránylag sok hasonrangu várost ? Ha mindezt tekintetbe veszszük, azt kér- j dezzük, van-e elég ok arra, hogy most városunk kivívott becsületén és jó hírnevén csór- j hát ejtsünk? Van-e elég ok arra, hogy meg- j akaszszuk előrehaladásábau? van-e elég ok, | hogy egyszerre megtagadjunk tőle minden életképességet,meg minden életrevalóságot? Egy város tekintélye, egy város becsülete, nem üres szó, hanem valóság; ha azt megsemmisítettük, szivén döftük magát a várost, annak anyagi j és szellemi jövőjét koczkára dobtuk vagy egyes kevés értelem-, sok szenvedéllyel ellátott emberek martalékává tettük. Sejtjük, az ellenfél azt hiszi, hogy egy- pár forint megtakarítás lesz a nagyközségből. Ez, ami plausibilis érvül és kivívandó főczé- Iúl, előtte lebeg. Csalódik. Egyetlen egy téren lehet, de ott is édeskeveset megtakarítani és ez — a tisztviselők fizetése. Aki azt hiszi, hogy az adó kevesebb lesz, annak majd csak akkor fog a hályog a szeméről lepattanni, ha a nagyközségi lét mellett — még nagyobbat fizet. Az adóemelést vagy csökkenést az egész államnak politikai viszonyai határozzák meg; a többi szegényügy, csatornázás, kövezés és száz- meg ezer-féle pénzzel járó ügy j mind a község nyakába szakad, mely nyaknak azután még függetlensége sem lehet meg, mert a községben úr lesz. — a szolgabiró. De kérdjük, a nagyközség hívei mivel nincsenek megelégedve? a reudezett tanács- csal-e, mint rendszerrel, vagy az azt képviselő személyekkel ? Az elsőt alig hihetjük, az utóbbi lehet a valószínű. A személyek ügye szokott mindenütt a legkényesebb lenni; de elvégre is nem magoktól az adózóktól függ-e, ha esetleg egyik másik tisztviselő ellen kifogásuk van, azt a tisztújítás alatt elejteni, vagy nem az adózóktól, illetőleg a képviselőktől függ-e a tisztviselők eljárását folyton ellenőrizni? Szóval mi nem látjuk be, mi oka lehet annak, hogy most nyakra-főre nagyközség akarunk lenni. De meglehet, hogy az ellenfélnek talán valami más rejtegetett indoka is van, melyet eddig nem ismerünk. Ám mondja ki leplezetlenül, ha győzőbb lesz, mint a mienk, mi leszünk az elsők, kik azt elfogadjuk; de azt engedje meg nekünk, hogy egy várossal, egy megye központjával va banque-ot játszani nagyon, de nagyon veszélyes. Felhívás. Veszprém vármegye lótenyésztési bizottság elnökétől vett megbízatás folytán, amidőn Veszprémmegye t. alispáni hivatala által hivatalos utón közhírré tett Lepsényben folyó évi május hó 25-én tartandó cs. kir. katonai pótlóvásárt e megye és szomszéd megyék lótenyésztőinek figyelmébe ajáljuk és megbízásunkhoz képest, intézkedtünk, hogy az említett lóvásár, a lepsényi indóháztól nyugatnak fekvő lepsényi urasági major mellett elterülő gyepen olyképen helyeztetik el, hogy mind a lovak, mind az odaérkező kocsik részére alkalmas elkülönített helyiség rendeltetett, felhívjuk e megye, különösen a mezőföld és a I szomszéd megyék közel fekvő községek lótenyésztőit, hogy a lótenyésztésnek lendületet adó ezen hatalmas alkalmat oly melegen karolják fel, hogy végrevalahára lehetővé váljék a lótenyésztőknek azon indokolt óhajtása, mi- szerént a cs. kir. katonai kincstár, minden közbenjárók, alkuszok, és lószállítók kizárásával közvetlenül a tenyésztőktől vásárolja meg a szükségletet. Ha ezen alkalommali pótlóvásár az általuk bizton reménylett oly részvéttel fogad- tatik a tenyésztők által, hogy a kincstár elegendő lovat talál, és vásárolhat meg, biztosítva leend jövőre minden évben ily lóvásár, és a tenyésztőknek jó piacza nyílik lovaikat értékesíteni a nélkül, hogy az egyes bevásárlók által szokottan gyakorolt önkénynek kitéve lennének. Felhivjuk tehát a lótenyésztőket, vezessenek minél nagyobb számú alkalmas lovakat; megvásároltatik szabad alku utján minden 4 évet betöltött 7 évet túl nem haladt ló, mely 15 marok vagy ennél magasabb, 200 írttól 350 frt készpénzben azonnal fizetendő vételárért. Kelt Enyéng, 1880-ik évben május hó 3-án. ‘Purgly Sándor, ló-tenyésztési bizottsági tag. Wertheim Herman, ló-tenyésztési bizottsági tag. Mánvai Károly, ló-tenyésztési bizottsági tag. A VIDÉK. Nagy-Vázsony, 1880. május l-én. Egy csapásra két legyet. Ezelőtt pár évvel azt hallottam egy helyen, hogy az iskola-vizsgáló kérdezte a veszprémi kis iskolás-gyermeket: „Vajon, édes fiam, tudnál-e nekem egy ragadozó madarat megnevezni?“ mire a kis fiú azt felelte: „Igenis tudnék.“ „Hát mondj vagy nevezz meg egyet.“ „Egy Varga.“ — „Jól van édes fiam; — hát mondj két ragadozó madarat.“ — „Két Varga“ T. Varga István veszprémi t. bírósági, k. végrehajtó úr, kijött árverésre N -Vázsonyba, mely alkalommal kikiáltóul néma vártsi hajdút, hanem saját 12 — 13 év körüli kis fiát használta fel, és íratta vele alá az árverési jegyzőkönyvet is, ha szemem nem csalt, mert állítani éppenséggel nem merem, más nevével; pedig már községünkben századok óta dívik, hogy a község szegénysége miatt az amúgy is silányan fizetett hajdúk használhassák fel ezen kis jövedelmet, évi só-szükségleteikre, mert hiszen másból úgy sincs jövedelmük. De sokkal jobbau cselekednék a t. k. végrehajtó úr, ha fiát iskolába küldené, vagy pedig valami iparoshoz adná tanoncznak, vagy talán már most a végrehajtó mesterséget is úgy kell tanulni, mint a tobakosságot? — jól van, jól cselekszik a t. k. végrehajtó úr, hogy ki ne fogyjon a ragadozó madarak faja a családból, hanem majd azután mi is aszerént fogjuk intézni sorainkat, városhajdu helyett kis bírákat állítunk ez semmibe sem kerül, hanem választatik házsorjában s ezeket majd egyszerre nem lehet a szegről levenni, mint a hajdúkat, hanem a mezőről a munkáról kell őket haza hivatni, de ilyenformán a t. k. végrehajtó ur kis fiát még dobolni is tanítsa meg, hogy a doboló pénzt is ő vehesse fel. Ezen pár soraimmal senkit megbántani és megsérteni nem akarok, csak az eddig gyakorlatban volt intézményeket kérném továbbra is czélszerüségöknél fogva, érvényben megtartani. Me\o Imre, N.-Vázaony-mozíívárosi jegyző. Pápa május 5 én. A helybeli izraelita congressusi hitközség főrabbija Dr. Klein Mór úr a Nagy-Becs- kereki izr. hitközség által egyhangúlag meg lett választva rabbiuak. A széles tudományu, alapos paedagogiai ismeretekkel biró és kitűnő tehetségű Dr. Klein ezen kitüntető megválasztást el is fogadta, főkép azért, mert uj működési terén egy egységes izr. hitközség létezik, mi sajnos, Pápára nézve nem áll. Dr. Klein ur ma hagyja el városunkat. Csak ittléte utolsó napjaiban tapasztaltuk és tapasztalta maga a távozó is, hogy mily rokonszenves és szeretetben részesült nem csak hitközsége minden egyes tagja, de még az ellentáborban levő orthodox hitközségi sok tag részéről is. A rabbiját vesztett hitközség az ünnepélyeknek egész hosszú sorát rendezte, a távozó tiszteletére. Múlt szombaton Dr. Klein ur bucsuszónoklatot tartott; a templom zsúfolásig megtelt. A jelenlevők nagy többsége orthodox hitközségbeliekből állott. A beszéd maga remek szerkezetű és kitűnő szónoki tehetséggel volt előadva, de főérdeme volt, a távozónak végszavaiban kifejezett azon sziv- beli óhaja, hogy a megbasonlolt hitközség ismét összeolvadjon, úgy hogy Pápán ismét csak egy egységes zsidó község legyen. Ezen úgy emberbaráti mint vallásos érzelmektől sugallóit tanács legjobbau bizonyítja Dr. Klein ur nemes jellemét. Szombaton délután a hitközségi tagok egy szép és értékes ezüst serleget nyújtottak át rabbijuknak emlékül. Vasárnap délelőtt az elemi, polgári iskola és gimnáziumi növendékek ünnepélyesen elbúcsúztak tanítójuktól. Vasárnap este egy kitünően sikerült piknik egyesítette a rabbit hitközsége majdnem valamennyi tagjával. A piknik az ovoda helyiségeiben tartatott, a felköszöntések egymást érték. Éjfélután kedélyes táncz volt reggelig. A rabbi urat számos tisz- tisztelője és barátja Kis-Czellig kiséri. Műkedvelőink — hosszú hosszú szünet után — ismét mozognak, Mészáros Károly ur ügyes és buzgó rendezősége alatt a próbák már javában folynak. Legközelebb adatik a „Házassági 3 parancs“; azután következik „Gringoír.“ A tiszta jövedelem az állandó színház és városi jótékony nőegylet javára fog fordítatni. Ha a művészeti indokok által vezéreltetett hazafiság egyesül a felebaráti szeretettel, mint ez esetben, akkor, daczára a mostoha anyagi viszonyoknak — a siker biztosnak mondható. Múlt pénteken tartotta a Pápa vidéki tanítóegylet tavaszi közgyűlését. Fótisztelendő Gyurász Ferencz ur az elnökségről lemondott azon kijelentéssel, hogy többé e tisztet el nem fogadhatja; megválasztatotfc helyette elnöknek főtiszt. Néger Ágoston plébános ur. Polgár. Közegészség. A gombákról. A tavaszi idő és a jelenlegi esős viszonyok felléptével czélszerűnek vélem, ha a gombákról, mint az embert egyik igen tápláló és a húsféléket megközelítő anyagról, azok ehető és nem ehető tulajdonságairól némi tájékozást nyújtok. A gombák, mint ilyenek, dús légeny- tartalmuknál fogva jó izük miatt, kedvencz eledelök az embereknek; fődolog azonban a gombaevésnél az, hogy jól emésztő gyomorral kell bírni, mert könnyen gyomorbajok jöhetnek létre, azoknak nagyobb mennyiségben való élvezete után. A gombák szedésénél mindig a legfiatalabb növésűt szedjük; mert a férgek által megrongáltak, vagy a megkorhadtak jó izüket elvesztették. Sok esőzés után a gombák erősebbek, s ekkor szükséges leginkább az alább irt módokat, azok elkészítésére alkalmazásba venni. A gombák némely faja evésénél gyomor- és agy-bántalmak léphetnek fel, melyek már több ember életét oltották ki; mindazonáltal azoknak rendes elkészítése ehetővé teszi a legmérgesebbnek ismert gombafajokat is. A tudomány bizonyos ismertető jelt még eddig nem fedezett fel s több tudós egybehangzó véleménye szerint nem is lehet. Francziaországban történt e téren legtöbb kutatás. Gallier a mérgekről irt értekezésében azt állítja, hogy a gombát mérges tulajdonától meg lehet fosztani, ha azt vízben áztatjuk, vagy felforraljuk, s hogy különösen eczet, lang (alcohol) sós, lugalos vízben való áztatás által tökéletesen elveszti mérges tulaj lonságát, miként azt az éjszaki népek példája tanúsítja, kik ezen eljárás után minden gombát, válogatás nélkül, megesznek. 1851. évben F. Gerard franczia rendőrfőnök egy kinevezett bizottság előtt bebizonyította eljárásának hasznos voltát; — ugyanis a frissen szedett gomba »légyölő galócza“, és „gunyás galócza“ volt, ez többszörös vízben megmosva, felforralva, eledelnek lett elkészítve, s Gerard úrnak felszolgálva. Gerard megevett 250 grammot, egyik fia, k. b. 50 grammot. A bizottság tagjai felbátorodva Gerard bátorsága által, szintén ettek annyit, hogy megárthat, ha mérges. Ezen kísérletet többször ismételték, s bajuk nem történt. Az eljárás kővetkező: 500 gram apróra metélt gombához szükséges egy liter, három kanálnyi eczettel megsavanyított, vagy három kanálnyi sóval vegyített viz. A gombát ázni kell hagyni 2 óráig, azután bőségesen kiöb- lögetni. Ekkor hideg vízben tűzhöz tenni, felforralni, félóra múlva eltávolítani a vizet, s ételnek megkészíteni. Az áztatásra és mosásra .használt vizet el kell önteni, valamint a felforrásra használt vizet is. ü^es^mélyi Cental, kőrorvos.
