Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-11-09 / 45. szám
VI. évfolyam. 1879. 4ő-ik szám. Veszprém, Nov. 9. || Egyes példány ára ia ki*. 0*1 c ___ ■ -------2» 3 A és „Hív. Értesíti1 negjslea minden uidrnip. Előfizetési dij: Egész évre 6 írt kr. Fél évre 3 frt - kr. Negyedévre 1 írt 50 kr. !l KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS-?jB VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. tS mre — f Szerkesztőség és kiadó' hivatal: Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli 1 előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN iSnprlereskedéie Veszprémtes. HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr. NY1LTTÉR petitsoronkint 15 kr., a külön minden beig-tatásért 30 kr. bélyeg. — fö —om h A gyilkos-cultiis. Nem nagy fejtörés kívántatik hozzá, hogy belássuk, miszerint a napjainkban annyira divatba jött öngyilkosságok egyik íooka a gombamódra termő regényirodalom. Érdek feszítővé kell ma mindent tenni, különben nincs semminek kelete. Az olvasó közönségnek a reális, a való élet nagyon közönséges, nagyon prózai valami, neki az kell ma már, ha az író képzelmét a legképzelhetetlenebb módon felcsigázza és oly jeleneteket fest elé, amelyek csak úgy serczegnek a vér- és bűntől. Maguk az írók rontották így el a közönség Ízlését, és hogy ennek eleget tehessenek, a tört utón kell haladniok, különben müveik ke- letlenül, olvasók, ők és kiadóik pedig pénz nélkül maradnak. Hogy az erkölcsi nemes érzéssel mi történik, kinek mi köze ahhoz? A regények egészen új világot teremtenek a regényfaló fejében, melyet sehol fel nem talál; innen van azután, hogy a fiatal leány oly igényekkel eltelve megy férjhez, amelyek soha nem teljesülhetnek, nem teljesülvén meghasonlóvá teszik a nőt önmagával, férjével, gyermekeivel és az egész világgal, aminek azután mi a következménye, napjaink eléggé mutatják. Ez az úgynevezett müveit világban szokott leginkább előfordulni, mert a szegény, műveletlen népnek vajmi kevés érkezése, meg kedve van naphosszaut regényeket olvasni; de senki se higye azért, bogy a nép erkölcsei meg vannak kiméivé a méreg | maszlagától, melyet az írók csepeg- ! tetuek azokba. Korántsem. Gondol- I junk csak a ponyvairodalom termékeire, melyek badarabbnál badarabb úton- módou hirdetik azt, amit bizony kívánatos, hogy a nép közöl vajmi kevesen tudjanak. A betyárok, a gyilkosok, az utonállók itt mind mint hősök szerepelnek és lerajzolásuk, leírásuk nem egy vonásában annyi buzdító szó rejlik az éretlen suhancz- és legényvilág számára, hogy szinte csodálkozunk, ba a hallottak után találkozik oly bárgyú siheder, aki a magasztalt dolgok egyikét másikát csupa bravourból életében legalább egyszer-kétszer meg nem próbálja. így lehet azután kimagyarázni azon dolgokat, hogy a vesztő helyre kisért betyár kocsiját Heves megyében virágokkal hintették tele az eladó leányok, vagy megyénkben egy betyár koporsója csakúgy görnyedezett a koszorúk alatt. A ponyvairodalom fölött különben pálczát tört a józan sajtó úgy, mint a józan irodalom. De mit szóljunk ép ezen józan sajtónak azon gyilkos cultusához, melylyel a múlt héten Madarász rablógyilkos kivégeztetését körülvette? — Háttérbe szorúlt minden, ami máskor a legműveltebbek elméjét foglalkoztatta, politika, tudomány, művészet és az egész ország figyelme a társadalom söpredékére, egy gyilkosra tereltetett, akit körülrajongott mindenki, hogy utolsó per- czeit kellemesekké tegye, hihetőleg az elkövetett gyilkosság társadalmi jutalmazása végett. A legkomolyabb lapok I napokon keresztül hasábokat szenteltek a gyilkos személyiségének ; hirlap- tudÓ8Ítók jártak-keltek a siralomház lakójánál és ellesték annak minden szavát, minden tettét, minden kívánságát, megfigyelték minden arczizmát, mohón várták leveleit, költeményét és a másik perczben öles hasábok hirdették, a társadalom „nagy férfiá- nak“ minden mozdulatát. Valóban még mosolyogni is lehetne, ha a dolog nem volna erkölcsileg oly komoly, mint amilyen. Hol itt a társadalmi igazságszolgáltatás ? Hova siilyedt a sajtó tekintélye, mely hivatva van a roszat büntetni, a jót jutalmazni, vagy legalább elősegíteni a büntetés és jutalmazás útját ? A szegény katonák kötelességük teljesítése közben halomra halhatnak a csatatéren a nélkül, hogy csak egynek a haláltusáját méltatná tollára egyik-másik hirlaptudósító ; de egy gyilkos elég érdemet tett arra, hogy a nemzet figyelme napokon keresztül ő reá legyen fordítva. Hány szegény családapa, meg családanya roskad majnem naponkint azon kötelességek súlya alatt össze, melyeket a társadalom reájok ró és melyek alól magokat ép mivel becsületesek, nem akarják kivonni? Jut-e csak egy hir- laptudósítónak is eszébe a haldokló kórágyához állni és a megtört üveges szembe betekinteni, melyből pedig többet, sokkal többet olvashatna ki, mint száz gyilkoséból? A tudósítások felizgatják a kíváncsiságot; a müveitek ép úgy, mint a műveletlenek, a népnek apraja, nagyja, olvassák, hallgatják a részletes leírást és nem egy fiatalnak dobban meg a szive, mégis mily szép, ha egy szegény emberről egyszerre annyi millió ember beszél, kinek arczképét annyi lap hozza valóban vagy leírásban! Ha egy bűntényt ily kitüntetés ér, még sem lehet az oly valami borzasztó kihágás! Szóval — aki szelet vet, vihart arat! Száz szónak is egy a vége, mi nem helyeseljük a sajtónak azon eljárását, hogy gyilkos-cultust űz. Mi közvetlen közelből látjuk, mily erkölcstelen hatása van ennek a népre, mely a nélkül sem sokat ad napjainkban a társadalmi erényekre, sem semmi tekintélyre. Mi lesz belőle, ha a bűnnek ily kitüntetését, ha egy gyilkosnak ily közportáltatását látja ? A becsületes sajtó nem szorul ily eszközökre, melyek érdekfeszítök ugyan, de egyszersmind erkölcsmételyezők és minden nemesebb érzést sértenek. A német sajtó botrányhajhászó salakja szokta az ily eljárást tízletszerüleg űzni, de, fájdalom, úgy látszik, hogy a magyar sajtó is inficiáltatott már ez által, legalább a lefolyt hét erről tett tanúságot. Heti szemle. — nov. 8-án. Törökország és Angolország között igen feszültek a viszonyok. Az augol nagykövet, Sir Henry Layard követelte, hogy a porta rögtön foganatosítsa Ázsiában a már oly ré- | gén megígért és a rá nézve szerződésileg i3 A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. A görög műveltség története. Képszerűen előadva irta Váry Gellért, a kegyesrendi ujoncznőveldében a görög nyelv tanára. Vácz, 1879. (Vége.) Nincs műveltség, melyet nem ezen három dolog alkotna, u. m. természet, ember és Isten; de nincs egyszersmind nemzet, melynél mind a három egyforma arányban szerepelne. — Az egyptomiak vagy chiuaiak műveltsége például a kültermészet anyagi földolgozására irányult, azért virágzottak nálok a természettudományok, mig Iudia és Zsidóország összes műveltsége az isteneszmében olvadt föl. Az ó-világ nemzetei közül egyedül a görögök és rómaiak a\ok, kiknél a műveltségnek alapját, központját és végczélját maga az ember tette. Minden műveltségben van valami, ami a környező természetnek befolyása, mint az angoloknál a hideg értelem, az olaszoknál a képzelődés; ismét van, amit magából a nemzetnek lelkületéből lehet származtatni, ilyeu a franczia társadalom által nemesített nyelv és irodalom; majd ismét van valami, ami egy föusőbb kéz nyomait mutatja, mely kivezeti a műveltséget Ázsiából, Perzsián, Egyptomon át Görögországba, innen Italiába, majd Aogol- és Fraucziaországba — s túl az oczeánon Amerikába. — Ki ne látná ez összefüggő jánczolatban, azon a természet és az ember tudtán kivüí működő kezet, mely az idők folyamán keresztül vezérszerepet jelölt ki a műveltség történetében egyes nemzeteknek. — E nemzetek közül Európában első volt a görög nemcsak, banem alapja is minden továbbá műveltségnek, méltó tehát, hogy a görög nép műveltségével behatóan foglalkozzunk. Mielőtt azonban a részletekre térne át a szerző, szükségesnek véli a görög műveltséget a maga egészében jellemezni, mert a részletezésnél sok vonás elesik, ami az egészre nézve jellemző. — Itt mindjárt első helyen szembetűnő az aránytalanság, mely e nemzet műveltségi életében a termelő talaj és a létrehozott termékek között van. — Bölcsészet, művészet sokat és változatosat hozott itt létre, daczára a csak 300 évnek és egy milliónyi számú lakosságnak, s ha rá akarunk mutatui a görög művek tartalmasságának indokára, ez abban áll, hogy mig az újkor műveiben nagyon sok a lényegtelen járulék, a görögökében bőséges a lényeg. — így pl. a görögök szobrai az általános emberi, tehát a lényeget ábrázolják. Természetesség, ifjúi üdeség és valami különös szervesség jellemzik a görög műveltséget. Mig a hiudu és egyptomi szobrászok isteneiket torzalakokbau, szöruyekbeu személyesítették, a görög ily balgatagságra sohasem adta magát, mert az ilyenféle alakot nem látta igazolva a természet által. Ez a természetes és egészséges képzelem jellemzi a görög költészetet is, mig a keleti népekét az álomszerüség. Nem különben ilyen természetes, józan és egészséges volt a görögök bölcsészete is. — Nézzétek az egyiptomiak VMF Lapunk mai számához félív szobrait s építészeti műveit, mily kiaszottság, merev öregség ömlik el azokon, mig a görögökét könnyű, eleven és nyíló ifjúság jellemzi. S mi kölcsönzi szobraiknak, épületeiknek ez ifjúi kellemet? — oA s\ervesség, műveiknek tagozatossága. Mig Egyptom gúlái és obeliszkjai merő nagy lapok, legfőlebb hieroglyphákkal tarkítva: a görög műveket tagozattosságuk teszi szépekké. Részekre- osztottság, váltakozás az építményekben, minden legkisebb íznek, hajtásnak feltüntetése a szobrokon, mutatják a görög művészet nagy- szerűségét a szépnek megvalósításában. — És e szerves tagzatosság nemcsak az építészetnek, és szobrászatnak, banem a költészetnek, a polgári alkotmánynak, szóval a görög műveltségbe tartozó legaprólékosabb dolognak is jellemző tulajdona — Ami különösen a polgári alkotmányt illeti, jellemző az, hogy a görög népnek egymagának életéből rövid idő alatt a társadalomnak minden lehető alakja kibonyolódott. (Itt szerző kimerítőbben tárgyalja a görög társadalmat, különösen az euro- paiasság szempontjából.) Ami az igy jellemzett műveltségnek történelmi fejlődését illeti, szerzőt előszeretete a görög iránt túlzásra ragadja, mert mig a görögök történetében szerves fejlődést lát, más népek története szerinte valami halmaz- szerűséget tüntet föl. Azon kéz, melyről föntebb szóltuuk, minden nép életébe belényúl, minden népnek ki van jelölve szerepe, s a görög népnek csak kijelölt szerepe volt nagyobb, fontosabb, de lefolyásában csak oly szerves volt akármelyik, mint a görögé. A görögök összes műveltségi tényei az „Hiv. Ért.“ van csatolva. emberben gyökereznek, melynek kialakulása teszi az ő történetüket. E történetnek mytho- logikus korában még az emberi természet egygyé volt olvadva az állati természettel, aminő pl. a pásztoristen, Pán, alakja. Ilyenek voltak a Gorgók, a Minotaurus vagy a Tritonok. Ily szörnyekkel viaskodtak meg a hősök, egy Theseus, Perseus és Hercules. — Utóbb tapasztaljuk, hogy az állati vegyüléket és a torzszerüséget az emberiségből teljesen kiküszöbölni iparkodtak. Az embernek testi tekintetben való ilyetén kialakulása hagyom ány, amely egy népnek ős múltjából sem hiányzik, de melyhez kevés köze vala az értelemuek. Egészen másként áll az ember erkölcsi kialakulásával, és az képezi a görögök történeti életének szellemét. A görög eszményképet sokasítani az emberi testben, volt müvelődé- söknek végczélja, ők mitsem akartak bevinni az emberbe, hanem ami benne van, kifejteni. A görögöknél mintegy maguktól váltak tör- vénynyé oly állapotok, melyeknek közepette minél több egyed önkifejlődését és tevékenységét illetőleg magát akadályozva nem érezte. Innen a demokratikus kormányforma. Mig némely keleti népeknél a vallás az elemek imádása mellett maradt, a görögöknél már Homérosz korában a vallás oda fejlődött, hogy a természet erői emberi alakot öltöttek. Közvetítőül az emberek és istenek közt szolgáltak a papok, kik bírák is voltak egyszersmind, pl. Kalcbasz. — A foglalkozások külön ágakra oszoltak, s fejlődőben volt már a nyilvános és állami élet. Lakás, táplálkozás, ruházat dolgában a görög műveltség már Homérosz korában szép lendületet vett. E
