Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-26 / 4. szám
a másik Simonyi Ernőé, mely a keleten kiütött pestist illette. * Dufaure 20-án adott felvilágosítást a franczia képviselőházbau a kormány programra- járól. A képviselőhöz megnyugodott az agg kormányelnök szavaiban s neki és kormányának bizalmat szavazott. Ezzel eleje vétetett a válságnak, mely Dufaure cabinetjét fenyegette, ez eredményt, a mérsékelt elemek diadalát, örömmel fogadta egész Európa. * Az orosz-török végleges szerződés megkötésében ismét nehézség merült fel. E nehézség állítólag abban áll, hogy Oroszország a san-stefanói szerződésnek el nem törölt pontjait kötelezőknek akarja kimondani, a porta ellenben fölöslegesnek tartja, minthogy sohasem tagadta azoknak kötelező erejét. Azonban ezen akadály könnyen legyőzhető; valószínűleg lesz ott más is, fontosabb baj. * A novi-bazári kerület megszállására vonatkozó tárgyalásokat hír szerint újból megkezdte Zichy gróf nagykövet Karatheodori pasával, kit Szerver pasa támogat, a kijelelt bécsi török nagy követ. — Nikita fejedelem küldötte Masa Vrbicza Bécsben van. Annyi tény, hogy a montenegrói államférfi politikai küldetésben jár s valószínű czélja az, bogy határozottabb alakot adjon azon viszonynak, melyet a berlini szerződés állapított meg Ausztria-Magyarország és Montenegró közt. — Tottleben megtette az előintézkedéseket Drinápoly kiürítésére s egyúttal kiadta a parancsot a viddini vár lerombolására. — Ke- leti-Rumélia vegyes megszállása nem valószínű . Budapest, 1879. január 16-án. Tekintetes szerkesztőség! A „Paedago- giai Társulat* legutóbb tartott választmányi ülésén felszólíttatván, hogy a társulatnak bővebb körben való ismertetése czéljából én is valamely vidéki lap számára vállaljam el a tudósítói szerepet, ezen becses lapokat szemeltem ki e czélra. Remélem, hogy a t. szerkesztőség meg fogja engedni, hogy az ülésekről való referádával néha-néha alkalmatlankodjam. Mielőtt azonban a legutóbb tartott ülés részleteit ecsetelném, jónak látom a társulatot, mely csak egy év óta áll fenu, rövideden megismertetni. A „Paedagogiai Társulat,“ mint neve is mutatja, oly czélból alakult meg, hogy hazánk nevelési és oktatás ügyét előmozdítsa; felkarolja tehát teendőiben mind azon tényezőket, melyek e czél elérésére eszközül szolgálhatnak. S e feladathoz képest tagjai is a tanügy minden ágát képviselik; vaunak azok között elemi-, középtanodai-, egyetemi- és szakiskolai tanítók, de nem-szakférfmk is, kik a tanítás és nevelés szent ügyét azonban szívvel lélekkel pártolják, gyámolítják és elősegítik. Midőn ezeket jelezni jónak láttam, felkérem e lapok t. olvasóit, hogy minél számosabban csatlakoznának az üdvös intézményhez s ebbeli csatlakozásukat legyenek szívesek a társulat titkáránál, dr. Kiss Áronnál (Budapest, Kálvintér 6. sz.) bejelenteni. Egy év ugyan nagyon kevés az ily nehéz feladattal foglalkozó intézet életében, de mind a mellett bátran elmondhatom, hogy e rövid f idő alatt is megfelelt a társulat maga elé ! Az öreg fekete jós ott ült a lovag előtt és forgatta a „Martadinát.“ — Ide figyelj rabszolga, — szólt a lovag; felelj nekem arra, szól-e könyved arról is, mikép kell megszabadulni attól, akit nem szeretünk, de akihez oda vagyunk lánczolva, mint a rab a sziklához ? Szól-e erről a „Marta- dina* ? A jós rábámult urára és megcsóválta fejét. — Nem. — ügy? Hát arról szól-e könyved, hogy miképen kell megutáltatni magunkat azoktól, akik szeretnek bennünket? — Arról sem. Sporza dühösen csapta ki a könyvet a jós kezéből. — ügy hát nem ér tudományotok semmit. Miről szól hát a könyv? — Arról nem, amiről kérdeztél uram, de az ellenkezőjéről igen. Mi képen kell megszerettetnünk magunkat az által, kit imádunk. — Hah! Ezt én is tudom. En is szerettem egykor. Nem ér semmit a tudományotok. — Beteg vagy uram. Megmondjam mi bánt? — Ha isten vagy, mondd meg s én akkor hiszek a „Martadinában.* — Gyűlölsz uram. — Hah! Igaz. Ki az, akit gyűlölök? A vén jós bánatosan ejté ki a szót: — Nőd, Zülim. Sporza vadul szökött föl e szóra ülőhelyéből és handzsárjához kapott. — Ördögeid súgták neked e szót.... Honnét tudod? tűzött czéljának. A havonként tartott ülésekben igen fontos kérdések lettek megvitatva, melyek közül elég lesz felemlíteni a népkönyvtárak kérdését. Egyik legutóbbi ülésen 100 frtos pályadíj tűzetett ki Magyarország paedagogiai történetének megírására. Olvastattak igen tanulságos és régebbi érdekes népnevelési mozzanatokat feltüntető dolgozatok stb. stb. Mind ezekből kiderül, hogy a nevezett társulatnak van hivatása s hogy ennek minden erejéből megfelelni is törekszik. Jelenleg már 300-nál több tagja van s mihelyt a tagok száma 500-ra rúg, azonnal életbe lép e társulat könyvkiadó vállalata, mely természetesen első sorban a jó tankönyvek kiadásával foglal- kozandik. A f. hó 15-én tartott ülés szintén igen érdekes mozzanatokat tüntetett fel. Ezen Ney Perencz főreáltanodai tanár egy igen sikerült és szivreható verset olvasott, melyben bold. Tarassy Lajossal történt utolsó találkozását énekli meg. Továbbá Péterfy Sándor képezdei tanár „Schádius élete“ czímű dolgozatát mutatta be; mindkét munka a társulat évkönyvében fog megjelenni. Ad vocem évkönyv. Majdnem elfelejtettem felemlíteni, hogy a társulat évkönyvet is ad ki, melynek első fele már meg is jelent és a tagoknak szét is küldetett; tartalma igen érdekes és tanulságos. A társulat ez utóbbi ülésén bejelentetett, hogy a tagoknak már szétküldötték az okleveleket, mert valamint a többi tudományos társulatok, ez is szolgáltat tagjainak oklevelet tagságuk igazolásául. Végre határozatba ment, hogy az évkönyv második felét is sajtó alá bocsátják, s ha elkészül, a tagoknak azonnal szét is küldik. Zsengeri Samu, »„Paed.Társ.“ rálasztm. tagja T a n ü g y. ^Megyénk kir. tanfelügyelőjéhez intézett miniszteri körrendelet az országos tanítói nyugdíj ügyében. 33375. sz. Az 1875. 32. t. ez. értelmében mindenki, ki nyilváuos óvodai vagy népoktatási nyilvános tanintézetet közvetlenül tart fen, legyen az akár polgári, akár egyházi község, akár társulat, akár más testület vagy egyén, tartozik az általa fentartott iskolánál rendszeresített mindenik tanítói állomás irányában az országos tanítói nyugdíj és gyámalaphoz hozzájárulni, úgysziutén az idézett törvény 2. §-bau felsorolt mindazon tanítók, kik az 1875-ik évben életük 55-ik évét még nem töltötték be. Kivételnek csak oly iskolafentartókra és az általok alkalmazott tanítókra nézve adatott hely, kik a 31. §-ban foglalt feltételeknek megfelelő külön nyugdíjintézetet tartanak fen, és e részbeli jogaik érvényesítése végett nyugdíjintézeteik bemutatott alapszabályai megejtett vizsgálata után a kormány részéről jóváhagyatván, az orsz. tanítói nyugdíj és gyámalaphoz való hozzájárulás alól felmentettek. A törvény imént érintett intézkedése folytán, az országban létező összes tanítói nyugdíjintézetek bemutatott alapszabályainak megvizsgálása immár befejeztetvéu, az eredmények minden egyes esetben auuak idején külön reudeletekkel az illetékes hatóságok útján közöltettek. Ezen rendeletek szerint a 31. §. követelményeinek teljesen megfelelőknek következő tanítói nyugdíjintézetek találtattak.1. Az erdélyi ágost. hitv. evang. egyházkerületében létező tanítói nyugdij intézet. 2. Soproni ágost. hitv. evang. hitközség tanítói részére alkotott nyugdíjintézet. 3. A Budapest fővárosi tisztviselők és tanítók részére alkotott nyugdíjintézet. 4. Körmöczbánya városi nyugdíjintézet. 5. A pozsonyvárosi r. kath. elemi iskolai tanítók részére fenálló nyugdíjintézet. 6. Ő császári és királyi Fensége Albrecht és Koburg főherczegek uradalmaihoz tartozó tanítók és tisztviselők nyugdíjazására szolgáló uradalmi nyugdíjszabályok; továbbá következő városi, még tárgyalás alatt lévő, azonban némi módosítások foganatosítása után a 31. §-bau érintett kedvezményben részesíthető tanítói nyugdíjszabályzatok. 7. Bártfai ágost. hitv. német és tót egyházak tanítóira nézve fenálló nyugdíjszabályok. 8. Arad, Fiume, N.-Bánya, Pécs, Sel- meczbélabánya és Sopron városok tanítóik számára alkotott nyugdíjszabályaik. 9. Az első román határőrezredbeli tanítói nyugdíjalap. A felsorolt tanítói nyugdíj- intézetekbe felvett, valamint az alapszabályok értelmében a felvételre jövőre is jogosított tanítók és az őket alkalmazó iskolafentartók az orsz. tanítói nyugdíjintézethez való hozzájárulás alól felmentettek. Felmentettek továbbá mindazon római katholikus tanítók és hitközségek, melyek az erdélyi rom. kath. elemi iskolai alapból nyerik fizetéseiket, vagy részbeli segélyt kapnak. Azon unitárius hitközségek, melyekben a tanítói állomás állandóan paptanítókkal van betöltve, mindazon ideig, mig érintett kapcsolat állandó. Kassa és Szeged városok azon tanítói, kik a nevezett városok kebelében létező tisztviselői nyugdíjintézetbe már tényleg felvéve lévén, ezen intézetekkel szemben jogot már szereztek; de nem mentettek fel azok, kik a két város által tényleg felvéve még nem voltak, és azok, kik itt csak ezentúl fognak alkalmaztatni. Végül mindazon állami iskolai tanítók, kik az 1877. évi juuius hó 11-két megelőző időben, mint véglegesen kinevezett állami iskolai tanítók a tisztviselőkre nézve fenálló nyugdíjigényekre jogot már szereztek; de nem vétettek fel az oly államiskolai tanítók, kik érintett határidőt megelőzőleg ideiglenes kinevezési okmányaik alapján ezen jogot még nem szerezhették meg s a megnevezett határidőn túl neveztettek ki államiskolai tanítókul. Az országos tanítói nyugdíj törvény a viszonylagosság elvéből indulván ki, a többször idézett 31. § c) pontja szerint az orsz. tanítói nyugdíjintézethez való hozzájárulás alól felmentett tanítóknak, ha esetleg más nyilvános tanintézetbe lépnek át, előbbi állomásaikon töltött idejük beszámítandó, úgy az országos tanítói nyugdíjalap által, mint kölcsönösen a felmentett tanítói nyugdíjintézetek által is. Erről Tek. Uraságodat tudomás és hivatalos használat végett azzal tudósítom, hogy a felsorolt nyugdíjintézeteken kivül újabb tagokat felvenni, más tauítói nyugdíjintézetek jogosítva nincsenek, sőt mindazon tanítók, vagy iskolafentartók, kik érintett sorozatban foglalt nyugdíjintézetekhez nem tartoznak, az orsz. tanítói nyugdíjintézetekhez hozzájárulni köteleztelek, és netáni kifogások az egyesek részéről vis8zauta8Ítandók. Ez alkalommal felhívom Tek. Uraságodat arra is, hogy miután most már biztos tudomásra lehet arról, mely hitközségek azok, melyek általában iskolát tartanak fen, és kik azon alkalmazott tanítók, kik az orsz. tanítói nyugdíjintézethez való hozzájárulás alól a fentebbiek szerint felmentendők: iskola látogatásai alkalmával is szerezzen biztos tudomást, vajon a felügyeletére bizott tankerületben nem léteznek-e még most is oly tanítók, kik a néptanítók országos nyugdíjintézete iránti kötelezettségeiknek nem feleltek meg, s a megkiváutató adatokat ez ideig sem terjesztették be. Ez utóbbi esetben a mulasztók szigorú megbüntetése, illetőleg megbírságolása végett, az 1875. évi 32385. sz. a. kelt rendelettel kiadott Utasítás V. szakaszában foglaltak értelmében azonnal járjon el. Végül tekintettel az 1875. 32. t. ez. 44. §-ra, melyből folyólag jövőben előfordulhatnak oly esetek, midőn az orsz. tanítói nyugdíjintézetnek valamely tagja az érintett nyugdíjintézet alkotását megelőző időben már más, de a felmentettek közé nem sorolt nyugdíj- intézetnek tagja volt s az alapon esetleg nyugdíjigényét több irányban érvényesítheti: felhívom Tek. Uraságodat, hogy a tankerüle- tébeu létező összes úgy felmentett, mint fel nem mentett tauítói nyugdíjintézetek kezelőitől évenkint egy részletes kimutatást követeljen be, melyben kitüntetve legyen az illető nyugdíjintézet pénztári állapota, a felvett tagoknak neve, életkora és szolgálati ideje, valamint a nyugdíjazott és gyámolítottaknak létszáma s névsora is. Az itt jelzett czél elérése végett az egyházmegyei főhatóságokat egyidejűleg felszólítottam ; azouban szükség esetén, ha valamely felekezeti nyugdíjintézet a kívánt adatok kiszolgáltatásában késedelmes volna, az ügy szorgalmazása végett az illetékes egyházhatósághoz forduljon. Budapesten, 1878. decz. 24-én. Trefort. A VIDÉK. Vár-Palota, 1879. jan. 23-án. T. szerkesztő úr! Kellemes kötelességemnek tartom, társaséletünk két nevezetes és ránk uézve messzekiható mozzanatáról becses lapjában említést tenni. Az embernek egyik gyengéje, hogy az emberiség legszebb czéljainak előmozdításában ösztönzésre, serkentésre szorul; különben megfelejtkezik a mindennapi életharezban arról, hogy legszűkebb körén kivül más emberek is léteznek s önfeutartási czélján kivül más magasabb czélokra is kell törekednie. Jótékony uőegyletüuk, mely immár hét év óta gyakorolja az emberszeretet legszebb művét az által, hogy egy viszonyainkhoz mért kis kórházat tart fenn a helybeli szegény — és a szomszéd falubeli betegek azámára — mintha lankadni kezdett volna ezen jótékony műveletében, mióta védasszonya, özv. Waldstein Kálnoky grófné két évvel ezelőtt egészen visszalépett. — A kötelék, mely annyi nemes szivet egy szent kötelesség lerovására összefűzött, meglazult... de az igazi jónak elbuknia nem szabad — s igy a mi nőegyle— Szemedből látom uram és szavaidból hallom. — Úgy? Jól van. Ha tehát tudósnak tartod magad szolga, olvasd ki nekem könyveidből azt, mikép szabadulhatnék meg tőle ? A vén jós szomorúan tekintett föl a lovagra, kinek arczán vad gyűlölet csillámlott. — Sehogy uram. Zülim imád téged. Elválni nem foghatsz tőle addig, míg ő maga be nem vallja, hogy más férfit szeret s téged utál. Az a férfi pedig nem született meg, akit rajtad kivül Zülim szeretni tudna. — Gyűlöletessé teszem magamat előtte. — Ő annál jobban fog szeretni, — felelt meggyőződéssel a jós. — Kegyetlen leszek s bántalmazom. — Ő nőd, rabszolgád. Meg fog hajolni előtted, de azért szeret. — Mást fogok szeretni... — Azt nem teszed uram. Neved Don Sporza Castalensa. Nem fogod őseid emlékét megbecstelenítni az által, hogy nevedet pellengérre juttasd. Sporza véresre harapta ajkait.... és hallgatott. — Mit tegyek hát, hogy tőle megszabaduljak? — Semmit... Szeresd őt. — Fattyú... megöllek ___ — A jMartadina“ meg fog téged arra tauítani, mikép tudnád őt újra szeretni. — Nem akarom szeretni... Gyűlölöm, — szólt Sporza undorral. — ügy hát tűrd az életet lovag. Rajtad nem segít a „Martadina.* Háromszoros koppanás zaja zavarta meg a jóst beszédében, mi a mórok szokása szerint látogatást jelentett. — Ki az? — Kérdé mérgesen Sporza. A jós kinézett a selyem kárpitos függönyön s ez egyetlen szavával felelt vissza urának: — Nőd. — Zülim ? Megint ő ? Jöhet. Zülim belépett és maga Sporza is el- ámult az isteni szépség láttára. Sohasem volt oly bájoló mint ma. Keleties ruhája annyi bájjal ömölt el termetén, hogy képes lett volna egy szobrot életre kelteni s oda varázsolni lábai elé, hogy ott lehelje ki ismét lelkét egy mosolyáért, egy üdvözítő pillantásáért. Arczán valami tüudéri, földöntúli báj sugárzott, mely képes lett volna megállítani a vérengző, éhes tigrist útjában. Csak Sporza nem tudott megindulni e szépségen. Undorodott tőle, s midőn a szép hölgy lassan feléje közelgett, úgy érezte magát, mintha mérges pók meresztgetné feléje csápjait, hogy kiszívja vérét s helyébe mérget öntsön ereibe. Le nem bírta venni róla szemeit. — Mit akarsz Zülim? — kérdé tőle mogorván. — Semmit férjem. Rég nem láttalak s ez hozott körödbe. Terhedre vagyok? — Nem; — felelt vadul Sporza. — Beteg vagy férjem? Arczod oly ha- lavány és izzadt. Ne töröljem le homlokodról a verítéket? Sporza ideges undorral tartá előre kezeit. — Ne bántsd, majd én letörlöm. Ne nyúlj hozzám. — Félsz tőlem? — Nem. Bemocskolnád kezeidet és kendődet. — Csak ez a baj, — szólt mosolyogva Zülim s bájos mozdulattal akart a lovag keblére simulni, de ez vad durvasággal lökte el magától. — Ne nyúlj hozzám... Gyűlöllek, ha hozzám érsz, kezed olyan, mintha kígyó csavarná körül nyakamat. Lehelleted halál, mint a Sámum szele; csókod varangyok marása, mely kiégeti arezomat. Távozzál előlem ... utállak... Zülim bánatos szemeiből egy könycsepp gördült le halvány arczaira s a földre tekintett. — Miért gyűlölsz te engem férjem? — kérdé halkan. — Tudom is én azt; — felelt a lovag mogorván, — csakhogy szívem elfordult tőled örökre. Tudom, hogy szép vagy, bájoló mint az Isten angyala, de megölsz engem azzal, ha közeledel hozzám. Gyűlöllek úgy, mint azelőtt szerettelek... Félek tőled... szeress mást, akárkit, legyen az az utolsó ökör- hajtsár az országban, vagy valami spauyol bandita ___zsidó, mór, pogány, keresztény... ak árki a világon. Odaadlak neki, ha szereted, csak tőlem távozzál, mert én félek tőled. Zülim egyetlen szóval sem felelt a lovag beszédére. Lehajtá fejét, egy kinterhes könyet törölt ki szemeiből és távozott. A vén jós, ki a szögletben húzta meg magát, szomorúan tekintett a távozó után. * * *
