Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-26 / 4. szám
városában létesítendő ipariskolájára átadva. Továbbá részesítette ez ünnepély alkalmával egy elszegényedett tagját 5 írt, — egy tagjának özvegyét 5 írt könyöradományban, és adott a város hatóságának 15 irtot a városi szegények közötti kiosztatásra. *Jubilaeum. — A veszprémi mészáros- ipartársulat múlt kedden, január 2l-én, Ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. Már hétfőn, január 20-án, nagy élénkség uralkodott a „Nap“ vendéglőben, mert az ismerkedési estély víg poharazás közt jól benyúlt az éjbe. Másnap, kedden, óriási nemzeti zászló alatt vonult a testület d. e. 9-kor a székes- egyházba, hol Kisovics József kananok-pleba- nus úr őnagysága tartott csendes hálaadó misét. Innen a tűzoltó-egylet zenekarának harsogó trombitái mellett lépésről lépésre növő sokaság utcza-hosszant tartó kíséretével vonult a társulat a „Nap“ vendéglő termeibe és gyorsan elkölté a számára már elkészített villásreggelit. Ezután pont 10-kor a nagy terembe vonultunk, hol Bauer Károly, az ipartársulat elnöke, üdvözölte a nagy számmal egybegyűlteket. Erre Pongrácz Dániel lépett az emelvényre és világos, a terem legtávulabbi zugában is könnyen érthető hangon előadta a mészáros-ipartársulatnak száz év előtti keletkezését, az alapítók, a czéhbiztosok, czéh- mesterek és alczéhmesterek neveit és azok évek szerinti működését, mint ezt vázlatban mai vezérczikkünk hozza. Súlyt fektetett azon mozzanatokra, melyek a régi czéh és a mostani ipartársulat történeti fejlődését érdekessé teszik úgy, hogy a szakavatott előadás után tisztán állt előttünk a legördült száz év. Mint állításainak mohos, de hű tanúja állott mellett a régi czéhláda rajta az alapítási 1779-ik évszámmal és két gondosan vezetett nagy jegyzőkönyv, melyekben ritka-lelkiismeretes pontossággal jegyezvék fel mindazok, amik a társulat kebelében történtek. A minden izében jól ható előadást a haza, a király, tanácsosai, az iparosok és különösen a mészáros-ipar- testület éljenzésével zárta be, mibe a jelenvoltak lelkes éljenei is bevegyültek. Ezután a fővárosból és a vidékről jött küldöttségi tagok nevei olvastattak fel és óljeneztettek meg, kiknek nevében Eozgonyi György Székesfehérvárról köszönte meg a megtisztelő meghívást. Az előadás után jelentette az elnök hogy a százév előtti remekelés szabályai szerint Kreutzer István, fiatal mészároslegény, vállalkozott ma remekelni, kinek ezen szabályok fel is olvastattak. Erre a teremből mindenki a vendéglő udvarára és folyosójára sietett kíváncsian lesvén, mint vezetik a narancsok-, szalagok- és fényes ünnepi mezzel feldíszített remekmarhát diadalmentben a — vágóhidra. — A szegény áldozat mintegy ösztönszerüleg sejtve a borzasztó közeljövőt csak az erőszaknak engedve hozatott inkább mint jött ki az istállóból, mert a szarvára és első ballábára hurkolt kötelet markos legények kezelték, kiknek duzzadó ereje da- czolt. volna ma még a — pokollal is. A diadalmenet óriási uéptömegben zeneszóval megindult, rövid tisztelgést tett a főispán, alispán, polgármester, a megyés püspök, Pribék István és Bauer Károly elnök lakásai előtt; Fejes Dániel ejtett* rövid üdvözlő szavakat mindeuütt és igy vonult a menet a vágóhídhoz, hol a szegény remekmarha, remekbe remekül levágatott. A 131 terítékű bankett d. u. %3-kor vette kezdetét, melyen a pohár- köszöntések sorát Pongrácz Dániel kezdte meg ő Felségére. Utána éltette Dunst Ferencz polgármester Bauer Károly elnököt és a fiatal remeklő Kreutzer Istvánt. Lévay Imre az egész mészáros-ipartársulatra mondott pohárköszöntést. Rozgonyi György éltette a polgár- mestert, a szép számmal megjelent honvédtiszteket, a megyei és városi elöljáróságot, Brenner Lőrincz a vidéki ipartársulatokat. Eötvös Károly hosszabb politikai élű toaszt- jában kifejti a czéhek keletkezésének okait, kikel a nagy iparszabadság ellen, büszkén hivatkozik arra, hogy a veszprémiek ez ügyben az iparszabadság keletkezésekor oly nézeteknek adtak kifejezést, melyeket fenn is tekintetbe fognak rövid idő múlva venni, élteti az ipartársulatot. Bauer Károly élteti a vendégeket és a jelenlevőket, különösen Eötvös Károlyt. Husvéth János köteles örül, hogy a mészáros-ipartársulat mindig demokratikus i irányú volt. Jánosi Sándor végre köztetszés i közt poharat emelt a banketten részt vett { nőkre. Ezzel a baukettnek vége szakadt. A jubilaeumnak utolsó része, a tánczmulatság este, várakozáson felül jól sikerűit. A „Nap“- 1 nak nagy terme zsúfolásig megtelt szép közönséggel, még a felnyitott színpadra is jutottak higgadtabb vérű nézők, kik ounan con amore gyönyörködtek a zsongó-bongó hullámzó csoportokon, míg a sedáltabb férfi-sereg a szomszéd-ebédlőben kesergett egyet-egyet a hol telt, hol üres boros kaucsók mellett és elmélkedett a felett, vajon ők hol és mikor ülik meg létezésüknek századik évfordulóját, míg ez alatt a nagy teremben 56 pár lejtette vígan a francziát. Lezajlott ez is és most egy szép ünnepély emlékével gazdagabbak vagyuuk. 'Kiállítási közgyűlés. - Ma, vasarnap január 26-áu d. u. 3 órakor a városház gyűlésiemében a székesfehérvári kiállítást illetőleg közgyűlés fog tartatni, melyre mindazok meghivatuak, akik az ügy iránt bármi tekintetben érdeklődnek. A közgyűlés ügyrendje, mint azt a múlt csütörtököu tartott értekezlet megállapította, ez lesz: 1. A jelentkezések megtétele. 2-szor. A szegényebb kiállító iparosok segélyzése a kiállítandó tárgyaknak közszemlére való kitétele által. 3. Aláírási ivek kibocsátása. 4. A kiállítandó tárgyaknak a végrehajtó bizottságnál való bejelentése 5. Szakbizottságok választásának jelzése. 6. A veszprémi nöegyletnek a, női munkák ügyében való megkeresése, és 7. Átirat a kiállítás ügyében a megyéhez és Pápa városához. «Kiállítási bizottság a gazdaságiakban. — A múlt csütörtökön Eáth Iván kiállítási elnök úr vezetése alatt tartott értekezlet megválasztotta a kiállítási bizottságot a gazdaságiakban. Tagjai Pöschl Károly, egyszersmind alelnök; Bezerédy Gyula, Kopácsy Viktor, Véghely Dezső, Stáhly György, Szabó Imre, Nagy Károly, Perlaky József, Horváth Sándor, Bauer Károly, Bruukula Károly, Halász Gyula, Horváth György és Nemsur Elek. “A veszprémi izr. hitközség elöljárósága és képviselő-testülete 1879. évi január 19-én ilykép választatott meg: elnök Eothauser I. Mór, elnökhelyettes: Krausz Armin, 1. elöljáró tanácsos: Rosenthal Nándor, 2 elöljáró tanácsos: Dr. Fischer Béla, pénztárnok; Kadel- burger Emil, templomatya: Pillitz Dávid, Rot- hauser Adolf. Képviselők lettek: Alstádter József, Deutsch Sándor, Fischer Manó ügyvéd, Abeles Miksa, Fuchs Miksa, Guthard Antal, Wessel Lipót, Berger Samuel, Dr. Halasy Vilmos, Nay Jakab, Margolit Alór, Dr. Sándort! Miksa, Róthauser Rudolf, Ransburg H. Dávid, Deutsch A. Mór, VVeisz Elek, Weisz Ede, Rosenberg Adolf, kik múlt csötörtökön, ta tünknek is találkozott egy mentő angyala gróf Sztáray Antalné ő méltóságában, a ki a legnagyobb készséggel fogadta el a neki felajánlott egyleti védnökséget — és a legnagyobb részvéttel kiséri és vezeti az egylet ügyeit. A f. hó 21-én tartott választmányi gyűlést magas személyével megtisztelte — és áthatva azon igaz mondástól bis dal, qui cito dat, a főzési cassa felsegélyezésére (rendes tagsági adományozásain kiviil) azonnal 50 Irtot adott és e felett a hiányzó fehérnemű és felszerelés beszerzésére anyagi támogatását megígérte. Öröm sugárzott a jelenlevők arczain, midőn a nemes grófnő legkisebb részletekre kiterjedő érdeklődését látták — és a mint Roma ujjongva kiáltotta „habemus pápám“ — a nőegyleti tagokon olyanforma érzés rezeghetett át, midőn az elnöknő, özvegy Baum Konrádné urhölgy e szavakkal mutatta be a grófnőt: Hála Istennek, van megint védasszonya nk ! Takarékpénztárunk, mely újabb 250 db részvényt bocsájtott ki (és eddig már teljesen befizettettek) hasonlólag több nevezetes részvényes tagon kívül, ő méltóságát gróf Sztáray Antal urat, volt szerencsés megnyerni. A társulat f. hó 19-én tartott, becses lapjában hirdetett közgyűlését a gróf úr személyesen meglátogatván, a vezérigazgató ajánlatára — egyhangúlag — éljen felkiáltások között tiszteletbeli elnöknek megválasztatott. Ő méltósága az egyhangúlag nyilatkozott bizalmat meleg, átérzett szavakban köszönte meg és a tiszteletbeli hivatalt, melyet b. nemes elődje elhunytéig a legnagyobb érdeklődéssel viselt, elfogadta, azon kijelentéssel, hogy mindent elkövetend, a mi által az intézet czéljait — javát előmozdíthatni véli. Vajha a magas raugúak mindannyian nem átallanának gyakrabban leereszkedni a néphez — és evvel karöltve — mint vezérei törekednének a valódi humanismus czéljait előmozdítani. , Fogadja tekintetes szerkesztő úr szives üdvözletem nyilvánítását. ‘Dr. Herz cAdolf. HÍREINK. *Új püspök. - A székesfej érvári püspöki székre ő Felsége Pauer János félsz, püspök ő méltóságát nevezte ki. “Személyi hir. — Kovács Zsigmond megyés püspöküuk ő excellentiája múlt csütörtökön, január 23-án rándult fel Budapestre, hol, mint értesülünk, körülbelül két hétig szándékozik időzni. “Lemondás. — Megilletödve vettük a hirt, hogy megyénk főispánja b. Fiáth Ferencz ? méltósága előhaladott kora és gyengélkedő egészsége miatt beadta volna lemondását a főispáni méltóságról. Hazánk rendkívüli körülményei, meghiszszük, sok buzgó és a közügyért élő-haló hazafit elkedvetlenítenek és felébresztik keblében a teljes visszavonulás vágyát. De vajon a haza, a megye ügye nem érdemel-e meg egy kis áldozatot, melyet ép akkor kell a tapasztaltabbak- és higgadtabbaknak meghozni, mikor a zavar nagy, a veszély folyton folyvást nő? Azon hízelgő reményben ringatjuk magunkat, hogy ő méltóságának lemondását a magas minisztérium nem fogja elfogadni és mi még továbbra is bírni fogjuk ő méltóságát megyénk ólén. Adja Isten! Don Sporza lovag merész alkotásu várától három napi járásra a mórok egy másik vezére élt, Don Abigardo Verra. A két lovag gyermekkoruk óta a leg- meghittebb barátságDan ólt egymással, bár ha évre év mulók el a nélkül, hogy egymást láthatták volna. Ez időtájt a mórok fegyvere pihent s a vén harczosok a családi tűzhely áldásos melegénél nyugalomban éltek s beszéltek fiaiknak, unokáiknak, viselt dolgaik- s a harcz borzalmasságáról csendes holdvilágos estéken. E nyugalom közt Abigardo lovag szörnyen megunta magát. Egy Ízben midőn ásítva üldögélt palotája hűvös erkélyén egy alkonyodó napon, eszébe jutott, hogy jó lenne meglátogatnia barátját Sporzát, akiről évek óta nem hallott semmit. (Folyt. kBv.) . V. Sárffy lgnác\. Karczolatok VI. Attól a dicsőítéstől kezdve, melyhez hasonlóval a nemzet bármelyik nagy fiának még- sohasem adózott, azon hiányokig, melyek nem csak a közéletben való szereplésben, de sokszor a törekvésekben is feltűnnek, az egyéni érdekek túlságos hajhászatáig, a közéletben kivívott állás előnyeinek egyéni czélokra kizsákmányolásáig — mit jelenünkben mind tapasztaltunk, — mindennek megtaláljuk okát előzményét a múltban. S ha a közönség azon fellépéseiben, amelyekkel a közügyek intézésében •Kineveztetés. — Szűcs Móricz, somlyóvásárhelyi káplán, kapornaki plebánussá neveztetett ki. «Gyászhír. — Városunk buzgó és tevékeny fiatal orvosának, dr. Sándorffy Miksa urnák édes anyja múlt pénteken délben, életének 46-ik évében szívbaj következtében Szent-Ki- rály-Szabadján meghalt. Temetése ugyanott ma, vasárnap, jan. 26-án d. u. lesz. Adja az ég, hogy a raegszomorodott férj és a kesergő gyermekek vigaszt találjanak, mély gyászukban a gondviselés sújtó bár, de kifürkészhetlenül bölcs intézkedésében. Nyudodjék a megboldogult békében! «Tánczfüzérke. — A veszprémi kereskedő iíjúság betegsegélyző egylete javára január 18-án tánczfüzérkét rendezett a „Korona“ nagy termében. Bár a rendezőség elkövetett mindent, hogy a fűzérke iránt felköltse az illető körök érdeklődését, e törekvése még sem eredményezte azon sikert, legalább anyagilag nem, amelyre talán némi joggal számíthatott. A kereskedők nagy része távol maradt, pedig a betegsegélyző egylet, ha valakinek, nekik bizonynyal anyagi és szellemi előnyt biztosít, amennyiben sokirányú elfoglaltságuk közepett megnyugtató a tudat, hogy segédjök, ha megbetegszik, illő segélyzésben részesül. A jelenvoltak, bár mind a két nem részéről szép volt a számuk, a kiadásokat nem födözhették és így a füzérke anyagilag deficitet eredményezett. Tekintve azonban magát a mulatságot, az kedélyes és fesztelen volt. A hölgyek öltözékei túlnyomólag szép egyszerűek voltak, helylyel közzel azonban látott a szem luxus-öltözéket is. A rózsa és a fehér szín uralkodott. Az első francziát 34 pár tánczolta. A füzérke hajnali négy órakor ért véget és a gondos rendezőség csalódásai egygyei szaporodtak. 'Beküldetett. — A kereskedő ifjúság f. hó 18-án tartott tánczfüzérkéjén felültizetni kegyeskedtek: ft. Kovács Zsigmond megyés püspök úr ő excellentiája 10 irtot, tek. Bezerédy Gyula alispáu úr 2 irtot, ns. Tallián Lázár kanonok úr 2 frtot, Szalay Laura úrhölgy 1 frt, Kuau Gábor úr 50 krt, Nay Sándor úr 1 frtot, Wurda Manó úr 2 frtot, Sthymmel Lajos úr 1 frtot, Sdravits János úr 50 krt, Kindl Béla úr 2 frtot, Névtelen 20 krt, Wessel Lipót úr 1 frtot, Wolf Sándor úr 1 frtot, Wolf József úr (V,-Palotáról) 1 frtot, Berger Sámuel úr 1 Irtot, Ruttner Sándor úr 9 frtot, Deutsch Lipót úr 1 frtot, Szóphegyi Antal úr 1 frtot, Dr. Steiner Kálmán úr 50 krt, itj. Scholcz Antal úr 50 krt, Nay Jakab úr 2 frtot, Fejes Antal úr 1 frtot, Brenner Lőrincz úr 1 frtot, Krausz József 5 frtot. — Összesen 47 frt 20 kr. Fogadják a nemes szivű adakozók az egylet legforóbb köszönetét, melyet a választmány nevében tolmácsol Kielberger István, vál. jegyző. *A százados jubilaeum vendégei voltak: Budapestről Peringer Ferencz, Reisenleituer Jakab, Reichl Sándor, Grátzer Nándor és Schubert Lajos mészárosok. — Szombathelyről Varró Antal, Berzai János, Horváth János és Kirchnopf János mészárosok. — Sz.-Fe- hérvárról Rozgonyi György mészáros ipartársulati igazgató, Kovács Imre, Krotche János, Vidi Antal és Szabó József. — Sümegről Pintér István. Tapolczáról Harangozó Vmcze. «Alapítvány. — A veszprémi mószáros- ipartestület száz éves jubilaeuma emlékére egy 200 irtos alapítványt tett, mely 10 részletben lesz tiz év alatt a veszprémi takarékpénztárba befizetve, és akkor a kamattal tőkésítve a Veszprém-városi hatóságnak, egy Veszprém részt vesz, olyasmit észlelünk, mi a kezdetlegességre utal, jusson eszünkbe, hogy e fellépésekben a nemzet ügye iránti érdeklődés nyilatkozik s a szerint ítéljük meg. Fogunk- e találni rajta kárhoztatni valót, s nem-e iukább méltót arra, hogy nemcsak szóval, mert ez múló hatásánál fogva legtöbbször keveset ér, — de lelkünk legbecsületesebb igyekezetével működjünk közre a közszellem fejlesztésén, tökéletesbítéséu, semmi eredményt nem kicsinyéivé, sem benne el nem bizakodva. Minden állás, mit a társadalomban elfoglalunk, képessé tesz a munkában részvételre. A gyengétől keveset kívánunk, sokat az erőstől, s bizalommal, tisztelettel adózunk érte. Az eredmény, hogy mindenki azt a helyet fogja a közéletben elfoglalni, mely tehetségeit, szán- déklatait megilleti. Lévén ez jele oly állapotnak, mely a képzelhető legsokoldalúbb működésben az egészséges biztos haladást foglalja magában. Ki a közszellem nyilvánulásaival nincs megelégedve, nehogy ítéletében mód felett kárhoztató s ezért elfogult legyen, nem szabad felednie, hogy 1848-ra, mikor a nemzet a jogok megosztásával uj ösvényre lépett — 12 év múlva történt rövid félbeszakítás kivételével oly 15 év következett, melyből a közélet küzdelmében született, a működéstől a viszonyoknál fogva távol levő, de szelleménél lógva figyelmével természetesen a működés felé irányuló élő nemzedék mindent tanulhatott, csak politikai morált nem. Mindazon nemes törekvések után, melyek az 1848 előtti 25 év alatt nyilvánultak s sikert érleltek, arról volt szó, hogy a szabaddá lett nép a politikai s társadalmi élet küzdelmeiben épen oly tevékenyen vegyen részt, mint az addig kiváltságos osztály, mely a közélet küzdelmei iránti fogékonyságot úgy szólva az auyatejjel szívta magába. Ki állíthatná, hogy a nép ama jogok gyakorlata iránt nem volt fogékony? Hagyomauyai,érzelmei, a közös haza lelkesítő eszméje egyesítették a volt kiválságos osztály lyal egy nemzetté.Anép felszabadításában nemcsak a szabadság ült őrömünuepet, a nemzeti erőteljesség kezdődött azzal. A reformküzdelmek korában felnőtt nemzedék szerepelt. A nemzet apraja nagyja telve fogékonysággal a politikai élet szabad küzdelmei iránt, ennek hevében a fellépők a lélek nemességben versenyezve egymással Szabad lejlődes esetén minőnek kellett a folytatásnak szükségkép lennie! E fejlődés erőszakkal megszakítva s az erre következett 15 év alatt a 61-iki rövid alkotmányos élet kivételével a nemzet kitéve egy absoiutistikus kormányzat erkölcs- és társadalom-rontó befolyásának. Jellemző, hogy a 61 utáni provisorium a 61 előtti időtől hátrányunkra a szereplők nemzetiségére nézve magyarságuknál fogva különbözött, s talán nem oly helytelen az az állítás, hogy a provisorium szereplői puhulásunk jelét láttatták. A menynyit én tudok, 1867-ben, midőn első alkalommal nyíltak meg a megyeterem ajtai, egyik tekintélyesebb megyében a provisórium volt tisztviselője a mellett, hogy küzdött a provisoriumban szolgált egyének tiszviseiőkül alkalmaztatása ellen, daczára, hogy ugyanott saját szereplése szemére vettetett, elfogadta az alispáni jelöltséget s megválasztatott. Pedig itt nem szóltak a megválasztatás mellett emberiségi tekintetek. Nem volt a hivatalra utalva. Vajou minden megye kimoudta-e, hogy a pro* visórium embereit alkalmazni nem fogja? S abban, hogy nem mondta ki, csak a belátásnak, a megbocsátásnak volt-e része? — Az alkotmányhoz való forró ragaszkodás megvolt, de mennyire mások voltak az emberek, miut 1848-ban? Két nemzedék nőtt fel oly időben, melyben az erkölcsökben való gyengeség és jellemhiány volt szükséges a szereplők sikeréhez s az absolutismus a szabad intézmények legében virágzó közerkölcsiséget megrontotta. Mig az alkotmány viszaállításáról volt szó, nagyok voltunk, de midőn a rendezett alapon az alkotásra került a sor, hol maradt a nemes verseuy, mely a közjóért való önérdek nélküli vetélkedésben az 1848 előtti időt jellemezte? A 65 s 61 előtti idők hatása éreztette magát a cselekvónyek indokaiban. Az az idő következett be, melyet kímélettel — s miért ne tennők, mikor senkinek sem ártunk vele — úgy jellemezhetünk: hogy a befolyás előnyök elérésére kizsákmányoltatott. Hányán voltak a gyengék, kik a morál ösvényén Kerülőt csináltak egyéni előnyökért, s támogattak egyéni előnyökért felhasznált uralmat? S anuál, hogy mind ez meglátszott a hatalom némely emberei művén, nem-e jellemzőbb, hogy mindez végbe mehetett? Részes volt benne az egész társadalom ha nem is az előnyök élvezésében, de a hajlamok, az érzület s főleg az erőtlenségnél fogva, melylyel eluézte. S ha nem is találhatjuk mind ezt természetesnek, de nem-e látjuk indokolását a 49-re következett idők által? ‘Barcsa Kálmán,
