Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-06-01 / 22. szám
VI. évfolyam. 1879. 22-ik szám. r =0« .ir3B»JK»a «MC* és „Hív. Értesítő“ m*fi»ltn al.d.s mim). Előfizetési díj: Egész évre . 6 írt - kr. Félévre ... 3 írt - kr. Negyedévre ■ 1 frt 60 kr. Egyes példány ára 15 kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS Veszprém, Junius 1 u MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. mro-=ei Szerkesztőség és kiadó- hivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ÁRMIN kíttyikersikedéie Vmprémken. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoroukiiit 15 kr. s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. *ts= ==PJ| Piros pünkösd napja. A természet megemberelte magát; dühe kiforrott és most, legalább midőn e sorokat Írjuk, a legszebb májusi napot ragyogtatja felettünk és kilátást nyújt, hogy piros pünkösd napján szintén szép tavaszi napos időnk lesz, méltó az év legszebb ünnepéhez. Sokat, kimondhatatlanul sokat szenvedtünk ezen évben a természet mos- tobaságától; az elemek ellenünk esküdtek, tűz, víz, égiháború, hideg, nyavalyák megtizedelték ágyaz embereket, mint megapasztották azoknak vagyonát és mégis, egy szép verőfényes tavaszi nap kicsalja a munkást letarolt mezejére, elsöprőit kertjébe, hol az némán, türelmesen, sőt bizonyos nem egészen kellemetlen érzetével a resignatiónak dolgozik újra, fárad, kínlódik, küzd újra, új reménynyel, feledve a múlt csapásait, táplálva keblében a jövő kecsegtető kilátásait. Sokat, mód felett sokat tud az ember tűrni, még többet tud felejteni, csak azt ne kívánják tőle, hogy mindig tűrjön, mindig felejtsen. A természet minden kérlel- hetlen mostohasága mellett is ki tudja az embert békíteni adván neki ború után derűt, betegség után egészséget, ínség után bő termést, a zord tél után kellemes tavaszt. Fáj a sújtó kar, de örömmel nyúlunk az áldást osztó jobb után. Mi más eljárást tapasztalunk napjainkban társadalmi és állami életünkben! A föld népe, a polgárság zöme és becsületesebb része, a kis birtokos- ság, tehát a társadalomnak fenntartó eleme, a kétségbeesés szélén áll. A lelketlen rászedések és kijátszatások, melyek, fájdalom, ép azoktól indultak ki, akiknek kötelességük lett volna a nép ügyét védeni felfelé is, lefelé is, A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Az én kertem. E kert ez senki másé, Csak egyedül enyém; Itt töltök csendes órát Az alkony idején. Kit én e kertbe liivok, Igaz meghittem az, E kertbe be nem léphet Az áruló, a gaz. Az a virág, mely itt nyíl, Az hervadatlan él, Egy titkon lángoló nap Sugára fényinél. A dal, mely itt szól, vógkép Nem hangzik el soha, Aztán is zeng a szívben Öröme, panasza. A harmatot, mely itt rezg A rózsák levelén, Mint legszebb drágagyöngyöt Aképen őrzöm ón. Mi itt suttogva jár át A rezgő lombokon, megingatták a hitet, a bizalmat a társadalmi felsőbbségek jó akarata és tiszta szándéka iránt. Ügy áll ma a szegény magyar nép, mint akinek ellenségei igen, de igaz barátjai édeskevesén vannak , a természet mostoha bánásmódja koránt sem fáj neki úgy, mint fáj az, hogy fogalmai a jog-, becsületesség-, igazság-, felebaráti szeretetről annyira összezavartattak majdnem készakarva, hogy hite Isten- és emberben egyaránt megrendült. Ma mindenki más előtte szavakban és más tettekben. A rút érdekbajhászás tanyát ütött mindenütt; a hangzatos, önzetlenséget fitogtató szavak és Ígéretek ma csak leplek, melyek mögé búvik a hatalom ép úgy, mint a közönséges rafinéria, hogy czéljait elérje. Mindenben, minden várakozásában csalódott a szegény nép; hitegették, halogatták, hogy ettől meg ettől az üdvös intézkedéstől függ sorsának javulása. Kérdezzétek meg, javult-e. Választ — a dobszó ad, melyet a szívtelen uzsorás háza előtt megüttet. De talán jói van ez igy. Most legalább átláthatja mindenki, hogy elvégre is kiki a maga szerencséjének kovácsa, és hogy nincs sokat mástól remélnie. Megtanultuk, sokan talán már későn, hogy helyzetünk javulását egyedül magunk eszközölhetjük és balga az, aki vérmes reményeket táplál oly intézkedések iránt, melyek nagy garral üdvöseknek, czélszerííek- nek, boldogítóknak kürtöltetnek ki, mielőtt azokat a gyakorlati élet szentesítette volna. Ébredjünk végre valahára független gondolkozás- és cselekvésmódra, mely sorsunk javulását senki mástól, nem, csak minmagunktól várja. Mondjunk le az örökös gyámságról, mely örökké igér, de soha nem, vagy csak Lelkem miként egy édes Regén, úgy csügg azon. Eljárok én e kertbe, Eljárok én híven, Hogy enyhülésre leljen Az én fájó szivem. És melyet rajta ejtett Az emberek keze, A mély sebet egy áldott Kéz itt hegeszsze be. Azért is áldlak, oh kert! Virulj soká nekem! Rózsákkal koszorúzni Rozsátlan életem. Az a virág is épen Benned virul tudom, Melyet csöndes síromra Hoznak majd egykoron. ERÖDI DÁNIEL. A selyemember. (Egy nagymama meséje.) V. Hirtelen felszakítá a pecsétet. Amint átfutotta a sorokat, nem kapott szivéhez, nem rogyott le ájultan a földre, hanem üvegesült tekintettel bámult a papírra, nagy ritkán teljesít valamit. Mondjunk j le és tanuljunk meg magunk saját j eszünkkel élni, saját lábainkon járni. Legyünk büszkék arra, hogy a betevő falat kenyér, melyet családunkkal elfogyasztunk, nem a hatalom vagy egyes intézkedések kegyelemadomáuya, hanem saját fáradságos keresményünk. Legyünk meggyőződve arról, hogy társadalmi helyzet nem lehet oly mostoha, nem lehet oly zilált, hogy abban egy nyiltfejű és munkaszerető ember becsülettel meg nem tudna élni. A piros pünkösd napja legyen csakugyan az a nap, melyen a szabad és független, de a mellett józan gondolkodás és cselekvés szent lelke szállja meg kebleinket, hogy nem törődve az elénk tornyosuló bajok- és veszélyekkel helyt álljunk és a szolga- lelküséget száműzzük kebleinkből, mely húnyászkodás- és alamizsnából tengeti nyomorult életét és helyébe odaültessük a férfias önállóság uemtőjét, mely sem hatalom-, sem körülményektől nem enged adományt elfogadni, csak egyedül arczunk verejtéke után. Önálló gondolkodás- és cselekvésmód, ez a jelszó, mely zilált és majdnem kétségbe ejtő zűrzavarunkból kivezethet! Ezt kövessük! Ezüst-árkelet-pótlék a vasúti és hajózási m. kir. felügyelőség értesítése szerint f* évi janius hóra uem számíttatik. A panamai földszoros átmetszése. Páris- ban máj. 15-én a földrajzi társulat épületében a Suezcsatorua építője Lesseps ur elnöklete alatt, az összes polgáriasuk országok küldöttjeiből alakult konferenczia ült össze, hogy a pauamai földszoros átmetszésére vonatkozó tervezeteket tanácskozás alá vegye. Maga Lesseps a Ttirr tbk által kidolgozott csatoruatervezet felé hajlik s hiszik, hogy épeu ez a tervezet fog sikert és diadalt aratni. A tanácskozások valószínűleg már e hó végéig reális eredményt fognak felmutatni. Heti szemle. — máj. 31. A képviselőház a múlt héten néhány kissebb fontosságú törvényjavaslaton felül befejezte a rendőri törvényjavaslatot. Jelenleg a b eszállásolási törvényjavaslat részletes tárgyalása folyik. * Aleko pasa 28-án vonult be Filippopolba, honnan 29-én távozott Stolipin tábornok. Aleko pasa fezben szándékozott bevonulni Ruméliába s e tekintetben határozott parancsa is volt a portától (a fez a szultán souverainitásának symboluma): azonban a miliczia főparancsnoka komoly felszólítására engedett a pasa s bolgár süvegben ment be Filippopolba. Volt nagy őröm és lelkesedés a bolgár fajban. Ezzel a törők uralom vérontás nélkül tért oda vissza, hol megesküdtek, hogy még vérontás árán sem engedik visszatérni- Csak az sajnálatra méltó, hogy egy fenyegetőző tömeggel szemben a szultán parancsának mel- lőztetnie kellett. * Az egyptomi kérdésben Anglia és Franczia- ország közt felmerült differentia egészen barátságos elintézés utjáu van. A francziák azon gyanút táplálták, hogy Anglia angol provinciává akarja teuni Egyptomot; e gyanú immár eloszlott. — A bolgár fejedelem tegnap utazott el Berlinből Páriába, honnan Londonba megy. Az új fejedelem már rendet alapított „Sándor-rend“ név alatt. — Krétából ellenkező hírek jönnek. Némelyek szerint Krétában nagy az elégületlenség az új kormányzó miatt s lázadás készül kitörni. Salisbury szerint meg nincs semmi ok a gyanúra, hogy ott zavarok vannak, vagy hogy a lakosság nem bizik az új kormányzóban. — A görög kérdés állítólag el fog napoltatni. Albánia egy része félig önálló tartoináuynyá alakíttatik. — A német császár aranymeuyegzője alkalmából meg íog bocsátani azon papoknak, kik a májusi törvények ellen vétettek. — A Jakub kánnal kötött szerződés tartalma a következő: Anglia támogatni lógja az emirt minden külső támadás ellen. A szerződő felek bizonyos esetekben ágenseket küldhetnek; 12 évre kereskedelmi szerződést kötnek s Kabulig táviró vonalt építenek. Az Anglia részére átengedett terület jövedelmeinek feleslegét az angol korAgya megrendült. Halántékát izzó verejték- cseppek boríták s erei kiduzzadtak homlokán. Aztán lesimította reszkető kezével haját s odaesett a pamlagra. — Oh ez sok! Ő is... ő is ... Pedig érzem, hogy egyedül őt szerettem igazán. Aztán elkezdett sind, zokogni keservesen. A férfi, ki játszani mert az istenség adta legszentebb érzelemmel, sirt mint egy gyermek . .. hosszasan, keservesen ... S az idő mulék rohamosan sebes szárnyakkal . . . Három év telt el azóta, hogy a főneb bi eseményeket elbeszéltem. Ilon lelkében alig történt valami változás ez idő alatt. Szive, melyet fiatal, üde virágában érintett a legmélyebb legnemesebb szerelem, e tenger idő eltelte után sem birta elfeledni a roppant csalódást. Olyan volt mint a lábbadozó beteg, ki javulása közben mindig irtózattal gondol vissza bajára; olyan volt mint a fogságból kiszabadult madár, mely kerüli a helyet, hol zárva volt. Ilon félt még egyszer szeretni. Félt tőle és mégis óhajtotta. Óhajtotta volna boldogítani Gusztávot, ezt a becsületes, önzetlen embert, és mégsem nyújtotta neki kezét, mert nem akarta megcsalni; nem akarta, hogy azon férfi mellett, kinek egyedüli joga lenne hozzá, még egy másik, homályos kép is helyet foglaljon. Várt . . . várt . . . várt! Gusztáv e három év alatt sohasem szólt hozzá szerelemről. Soha egyetlen egy szóval sem. Eljárt ifjúkora barátnéjához úgy miut eddig, beszélt vele mindenféle dolgokról, de szive ügyét nem említette előtte soha. Pedig mennyire szerette! Hon maró fájdalmat érzett szivében, valahányszor az ifjú nála volt. Látta annak szerelmét, látta a szemében a vágyat, birhatui őt, látta kínos önmegtagadását, mely- lyel barczolt... és mégse merte neki megmondani, hogy ,most már férjed akarok leuni.“ Sokszor ajkán ült már a szó, ki akarta mondani, hogy „szeretlek, tied akarok lenni“, de szive még mindig azt súgta neki: „ne hazudj! te még nem szereted azt a fiatal embert, a te szivedben még mindig az a „másik“ lakik! ne tedd boldogtalanná ezt a becsületes embert várd meg mig elmosódik majd az a kép, s akkor aztán add oda szerelmedet egészen“... És Ilou hallgatott a szív szavára mindig. Lelkiismerete nem engedte meg, hogy szerelmet hazudjék, hogy szerelmet színleljen, mert érzé, hogy erre képtelen lett volna. ügy sajnálta azt a derék embert és mégsem szóit neki semmit. Hanem egyszer még sem birta elfojtani szavát. — Gusztáv! nemde ön megunta már ezt a hosszú várakozást? Gusztáv nem birt elnyomni egy fájdalmas sóhajtást, hanem azért mosolyogva felelt: — Ne szóljunk erről Ilon... Várjuuk! Várjunk addig, mig az ön szive magától megszólal, mikor majd ki birja verni szivéből azt a fájdalmas csalódást. Várjuk!... Ilou arczán egy forró könycsepp gördült le, midőn látta, az ifjú fájdalmát s hallá keserű sóhaját. Érzó, hogy egy fokkal újra közelebb áll ahoz, hogy megszerezze őt. — ügy van édes Gusztáv, várjunk. Érzem hogy még mindig nem tudom önt egészen boldoggá tenni. Pedig azzá akarom tenni. Ön megLapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ vau csatolva.
