Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-11-16 / 46. szám
FI. (Svfolyam. 1879. 46-ik szám. Veszprém, Nov. 16. =2* és „Hív. Értesíts“ Bigjtlta allies minap. Előfizetési dij: Égési évre 6 írt - kr. Fél évre 3 frt — kr. Kegyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára 15 Ur. KÖZGAZDASÁGI, KELTI a>-G\& ^3 ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ES W» Cíl re VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vár, 4. ez. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is{ elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMiN iSeyTiereeiedése Veszprémié». HIRDETÉSEK: egyhasáhos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr., s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. hr =am A megyei rendszer. L Merénylet van készülőben a megyék ellen. Ezt mutatja azon körülmény, hogy innen is, onnan is elő-elő- bukkan hol egy röpirat, hol egy-egy terjedelmes czikk úgy egyes fővárosi, mint vidéki lapokban, amely tüzetesen azzal foglalkozik, vajon választassanak-e a megye tisztviselői és maradjanak tisztviselők, vagy neveztessenek ki és legyenek hivatalnokok. Nem első eset, hogy nézeteinket ez ügyben hangoztatjuk; nem első eset, hogy nyíltan kimondjuk, mi szerint mi feltétlen hívei vagyunk a megyei rendszernek, mely sokban, igen sokban hiányos, de annyira mégsem rossz, hogy azért kimondassák fölötte a halálos ítélet. Magyarországét földrajzi kedvező fekvése mellett főkép az mentette meg innen-onnan ezer év óta a teljes megsemmisüléstől, hogy a megyei rendszer által önkormányzati jogát a lehető legszélesebb alapra fektette és ez által az ország lét- vagy nem lét-kérdését nem egy vagy két bármily kitűnő, de elvégre is csak gyarló ember önkényére bízta, hanem bízta a nemzet zömére, amely mindig tudta, mit bir e jogban, és mit veszít, ha esetleg azt elveszíti. Bebizonyított tény, múltúnk tanúskodik mellette, hogy a magyar nemzet, mint nemzet sohasem követett el sem oly politikai, sem oly társadalmi botlást, mint a milyent elkövettek a múltban ép úgy, A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. * A zirczi apát instaliatiója. — nov. 10-én. Köd, sűrű köd borúit az ős Bakony tetejére múlt hétfőn reggel, mintha csak bizonyos mystikus szent homályt akart volna azon nagyszerű egyházi ünnepélyre borítani, melynek Zircz és az apátság szép tágas temploma színhelye volt. De a novemberi nap is érvényesíteni akarta jogát; ahol pedig a nap és köd együtt szállnak síkra egymás ellen, ott, tudjuk, rendesen a nap a győztes. Most is úgy történt. Reggeli nyolez órakor már foszlányokra szakadt a nap melengető sugarain a ködfelhő és szégyenkezve a völgyek mélyébe és az erdők sűrűjébe vonta meg magát, honnét azonban csakhamar eltűnt még az utolsó párája is és kilencz órára, amikor az ünnepély kezdődött, a felhőtlen tiszta égen nyári erővel sütött a legszebb novemberi nap. A zirczi zárdában, mely nagyszerűségre bármely fejedelmi palotával versenyez, nagy volt a sürgés-torgas; a különböző helyekről összesereglett papság egyházi díszes öltözetben kereszt alatt hosszú sorban vonúlt megyés püspökünk Kovács Zsigmond ő excellentiája lakosztálya elé, hogy őt valamint a jelenvolt szombathelyi püspököt Szabó Imre ő méltóságát és az új apátot Supka Jeromos ő nagyságát bevezesse a templomba, mely ez alatt megtelt ájtatóskodókkal. A templom szentélye környeskörül legendái jeleneteket ábrázoló szőnyegekkel volt mint a jelenben a magyar nemzet egyes vezér- vagy kormányférfiai. A nemzet-test, és ez dicsőségére legyen mondva magyar nemzetünknek, mindig vagy legalább legtöbbször jobban tudta, mi válik neki előnyére, mi üdvös a hazára, mint azok, akik ügyeit intézték és hogy ezt jobban tudta, azt azon iskolának köszönte, amely számára a megyei életben nyilott, ahol nyilatkozhatott úgy bajai-, mint örömeiről, ahol nem kellett szájkosár alatt mormogni a panaszt, hanem nyilt homlokkal, nyílt kebellel kiönthette, ami szivén feküdt. Aki a magyar ember természetét ismeri, az el- kertilhetlennek fogja tartani ezen iskolát, mely a magyar nemzeti önérzetnek oly hathatós emeltyűje, tényezője volt, amely önérzet nélkül a magyar nem lett volna képes Európának sok esetben bámulatát, legtöbbször rokou- szenvét kivívni. Napjaink szomorúan mutatják, hogy a magyar azóta lépett minden téren a hanyatlás veszedelmes lejtőjére, amióta szokásba jött a megye jogait fosztogatni és az önkormányzat széles alapját annyira megkeskenyí- teni, hogy azon maholnap nem fér el több, mint egy gyarló ember, ba az mindjárt nem más, mint egy ,Jelelő?* miniszterelnök. Van törvényünk annyi, hogy jogász legyen az, aki kiismeri magát; van miniszteri rendelet és utasítás garmada számra, de azért fogjunk bármely ügyhöz, annak végleges elintézése nem napok- vagy hetekbe, hanem hónapok- és évekbe kerül és utóvégre is úgy van elintézve, amint talán elintézés nélkül jobban lett volna. És ha felelősséget keresünk, akkor más világra kell apellálnunk, mert itt a földön senkit sem vonhatunk felelősségre, és igy válik a mi nagyhangzású „felelősségünk“ szappanbuborékká, mert törvény és rendelet ezer meg ezer módot nyújt mindenkinek a felelősség alól való kibúvásra. Senki- sem felelős semmiért és ami kit ért, abban nyugodjék meg, mert jobbat semmi szín alatt, rosszabbat bármikor kaphat. Ilyen körülmények közt, midőn a nagyszavú és sokat Ígérő állami és társadalmi reformok alig eredményeztek valami jót, semmi szín alatt nem azt a sokat, amit Ígértek, ily körülmények közt előállani és azt követelni, hogy: „Te édes magyarom, nézd, én eltörlöm a megyéket, amelyek téged és hazádat majdnem ezer év óta megmentették, tisztviselőid helyett, akiket eddig magad választottál, adok neked hivatalnokokat, akik az én parancsomnak engedelmeskednek és neked parancsolni fognak, akiket te soha kérdőre nem vonhatsz, mert neked még a legutolsó sem tartozik semmiről számot adni, akik nekem feltétlen híveim lesznek, neked lehetnek zsarnokaid, akikkel én mindent ki fogok vinni, amit akarok, de akik nem lesznek kötelesek a te netáni panaszaidat hozzám juttatni, te beszélhetsz, ameny- nyit akarsz, kifakadhatsz, amint tetszik, ezek hozzám nem fognak abból' semmit eljuttatni, szóval, akaszd, édes magyarom, egész érzés- és gondolkozásmódodat a szegre, te se ne láss, se ne hallj, te ne törődjél semmivel — megládd, mily jó dolgod lesz“ ilyesmivel előállani akkor, midőn legtöbb intézkedésünk balúl ütött ki, midőn a meggondolatlan reformok, újítások alatt majdnem összerogyunk, és elszegényedésünk napról napra kézzelfoghatóbb, napról napra érezhetőbb lesz, midőn a magyar családok egymás után pusztulnak, a magyar nemesi és egyéb birtokok urakat cserélnek, akiknek hazájok sincs, annál kevesbbé igazi magyar érzésök, szóval midőn nincs bizalom sem kormány) sem semmi néven nevezett hatalom iránt, midőn a corruptio, a rút magánérdek hajhászása felfelé annyira elharapózott, hogy a legtisztább kézre is alig merünk valamit bízni, hisz nem tudjuk, a másik perezben nem fordúl-e a koczka és nem találunk-e — koromsötét hátteret ott, ahol jellemet, becsületességet véltünk, ily körülmények közt egy ezredéves, viharedzett intézményt megsemmisíteni akarni ép oly btíu lenne, mint azt megsemmisíteni engedni. Heti szemle. — nov. 15-én. Az orosz diplomacziában személyváltozások vaunak küszöbön. A londoni orosz követ, Suwaloff gróf, elhagyja állomását és oroszországi birtokaira vonúl vissza. Helyét hir szerint Lobanoff herczeg, a konstantinápolyi muszka követ, foglalaudja el. Gorcsakoffról pedig loudoui jelentések tudni akarják, hogy formailag beadta lemondását, de az államügyeket Giers, államtanácsos által vezeti. Ez alkalomból fölemlítjük, hogy Mithád bevonva; a felszentelő püspök, a felszentelendő apát számára a capella, e mögött három imazsámoly, az egyik a szombathelyi püspök részére a középen, a másik jobbról a pannonhalmi főapát, a harmadik balról Pribék István felszentelt püspök részére. A többi papság részint segédkezett, részint a szentély padjain foglalt helyet. Á szertartás kezdetén mindjárt felolvasta Palotay Fereucz veszprémi apátka- nouok ő Felségének díszes kötésben levő kinevezési okmányát, melyet szó szerint közlünk: Mi első Jerenc\ József Isten kedvelő kegyelméből ausztriai császár Magyar, Cseh, Dalmát, Horvát, Tót, Halics, Lodomér országok apostoli úgy Illyria stb. királya, Aus{tria főherczege, Krakó nagyherczege, Lotharingia, Salzburg, Steyer, Korontán, Krajna es Bukovina, Felső- és Alsó-Slezia herczege, Erdély nagyfejedelme; morvái őrgróf, Habsburg és Tyrol grófja, stb. Emlékezetűt adjuk ezennel jelentvén mindeneknek, kiket illet, hogy minekutána néhai cRgzutsek QÁntal, a zircZ-c{'-sZterczi- rend főpapja, a bold, szűz Mariáról czímzett Zircz- pilis- pásztó- és gotlhardi egyesült apátságok apátja, a jeles Lipót-rend lovagja, a quiritek tudományos akadémiájának s a bécsi cs. k. földtani és a budapesti kir. természettudományi társulatoknak tagja, a veszprémi szentszék tanácsosának és aranymisés áldozárnak halála által a most említett apátságok törvényesen megürültek volna és minekutána a Mi Híveink a rend tisztes perjele és az összes szerzet tagjai az 1802. évi sz- Ivánho 25-én kegyelmesen kibocsájtott viss\aállítdsi kir. oklevelünk határozványához képest saját rendtagjaikból kijelöltjeiket megválasztották, s Felségünknek a fentebb idézett kegyelmes oklevél feltételéhez képest legalázatosabban felterjesztették volna, Mi indíttatván azon erényes szép tulajdonok tudomány, tanultság, példás erkölcsi jámborság, irántunki hűség s ragaszkodás, valamint egyéb jeles tehetségek által, melyeknél fogva kedvelt hívünk Supka Jeromos zircz-cziszterczi rendű áldozár és előszállási lelkész> részint a most nevezett rend tagiai, részint más, hitelt érdemlő híveink által kir. Kegyelmünkbe ajánltatott, ugyanöt főpártfogói jogunk erejével, melylyel és a melyet úgy miként dicső emlékezetű Elődeink a boldogult Magyar Királyok, Magyar országunk és a hozzákapcsolt részek valamennyi egyháza, és egyházi javadalma adományozására nézve teljes joggal bírunk és gyakorlunk valamint az 1802. évi sz. Ivánhó 25-ik napján kiadott kir. oklevél értelmében a törvényes magyar királyoknak és igy nekünk és utódainknak fenntartott jog erejénél fogva a Z‘rc{- pűis- pásztó- s gotthardi egyesített apátságok főpapjául és valóságos apátjául tartottuk kegyesen választandónak, kinevezendőnek, megerősítendőnek s annak, kit illet, megáldás végett bemutatandónak és azon apátságokat az egyesítési oklevelek és egyezményekben kifejtett és körülirt jogokkal, javadalmakkal, haszonélvezetek-, illetmények- és jövedelmekkel együtt nevezett Supka Jeromosnak tartottuk adandóknak és adományozandóknak, azon különös kötelezettség mellett, hogy az istenitiszteletet az említett apátsági egyházakban megtartani, az egyházi szolgálatot teljesíteni elégséges számú rendjebeli szerzeteseket és alkalmas tanárokat a conventekben és rendházakban tartani és ezeknek javadalmait s örökségeit | fenntartani és gyarapítani, az egyesített ! apátságok kegyúri és minden egyéb köteleI zettségeinek megfelelni, névszerint a lelkészeteket, iskolákat és hittanítói állomásokat \ ellátni tartozzék ; sőt kiválasztjuk, kinevezzük s bemutatjuk és ezen apátságokat azok minden jövedelmeivel és hasznaival együtt neki adjuk és adományozzuk, jelen levelünk erejénél és tanúságánál fogva. Kelt Ischlben, szent-Jakab hava 27-ik napján az Ur 1879-ik esztendejében, magyar- cseh- stb. országi uralkodásunk 31-ik évében. Ferencz Jószef. Trefort Ágoston. Ennek megtörténte után az apát-felavatásra előirt szertartások a Pontificale Romáim m szerint tartattak meg. A sok és hosszú imát megyés püspökünk ő excellentiája tisztán érthető hangon, ünnepélyes, megható méltósággal mondotta el és hasonló méltóságteljes volt az új apát részéről történt válasz-ima, hitvallás-tétel és egyéb cselekmény. Az apátfelavatás egyes tényei lépést tartottak a felavató püspök által tartott sz. mise egyes részeivel, mely misét maga az új apát is mondotta egy időben a püspökkel, de saját kapel- lájábau, kivéve a consecratiót. Megható volt az offertoriumi jelenet, midőn az új apát a püspöknek két égő szövétneket, egy aranyozott, egy ezüstözött egész kenyeret, egy aranyozott és egy ezüstözött kis hordó bort Lapunk mai számához félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.
