Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-08-17 / 33. szám
VI. évfolyam. 1879. 33-ik szám. Veszprém, Alig. 17 mroés „Hív. Értesítő“ »egjelen minien minap. Előfizetési dij: Egész évre . - 6 frt — kr. J Félévre ... 3 frt - kr. Negyedévre .lfrt50kr. e Egyes példány ára 15 kr. KOZGAZDASAGI, HELYI M % =®V ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM ni MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. mo------s Szer kesztőség és kiadóhivatal : Vár, 4. 8Z. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad ét nyugtáz KRAUSZ ARMIN kinpeiereikeliie Veeiprémten. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTER petitsoronkint 15 kr. s kíílöu minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. e. fciS= A veszprémi kereskedelmi ismétlő iskola. (Két közlemény.) II. A tényleges iskolalátogatás csak akkor nevezhető rendesnek, ha a tanulók — leszámítva az előre nem látható és igazolható eseteket — nem jönnek későn, de különösen, ha nem maradnak el a kitűzött leczkéktől. Az ismétlő iskolát a lefoiyt évben látogatott 29 tanuló közöl csak 19-eu jöttek rendesen; a többiek gyakran nem voltak a megszabott időben az iskolában, mások meg gyakran igazolatlanul maradtak el a leczkéktől ide nem számítva azokat, a kik az üzletben való elfoglaltságukkal mentegették elmaradásukat, mely igazolás — mellesleg mondva — törvény értelmében nem érvényes. Mennyire háborgató és kártékony nemcsak az illető tanulóra, hanem az egész osztályra nézve a rendetlen iskolalátogatás, csak az tudja, a ki közvetlenül a tanítással foglalkozik és az érezheti, aki rendetlenül jön az iskolába. Hogy csak egy hasonlattal illusztráljam a rendetlen is- , kolalátogatás káros következményeit, képzeljünk egy művészt, ki egy szűkén meghatározott idő alatt kénytelen egy élettelen kődarabból szép szobrot alakítani anélkül, hogy az anyag a kellő időben rendelkezésére állana. Minő mű kerülhetne ki kezéből a rövid idő elteltével t Do hagyján! a kő csak élettelen tömeg, a mely a mester idomító kezének enged, a midőn az akarja és nem önnönmagából idomul, mint a tanuló lelkülete a tanító behatása és vezetése által. Eg)r példány ez csak, holott a tanítónak egyszerre ugyanannyival kell ilyen művet teremteni, a hány tanuló van vezetésére bizva. A rendetlen iskolalátogatás káros befolyását akár a tanulásra, akár a tanításra nézve tudták felsőbb körökben eléggé méltányolni; azért lettek olyan szigorú törvények, mint pénzbírságok, a rendetlen iskoláztatókra szabva és mint értesültünk, a veszprémi iskolákban is már a jövő iskolai évben szükség esetében szigorúan fognak végre hajtatni. A veszprémi kereskedelmi ismétlő iskola is nyilvános intézet; úgy hisszük, hogy ezen tekintetben nem fog kivételt tenni. Sőt kívánatos volna, ha az illető felsőbb körök becses figyelme első sorban ide kiterjedne. Ne higyük azonban, hogy a rendetlen iskoláztatást így lehet gyökerestül kiirtani. A törvény szigora csak a nyilvánosan bebizonyítható rosztói tartóztathat vissza ; a jónak követése pedig az egyén erkölcsi akaratától és j saját elhatározásától függ. Ha meggondolják, hogy a serdülő ifjakban, vagy akárkiben, a leendő ember öle- tik meg, midőn megfosztatik azon eszközök használásától, melyek által saját erkölcsi és szellemi kiképezteté- sét előmozdíthatná, megalapíthatná; ha fontolóra veszik, hogy a tanuló annál hívebb, annál ragaszkodóbb és azért annál hasznavehetőbb — lehet az illető házhoz, minél inkább észre veszi, hogy nem vak eszköznek tartják a házban, hanem a szükséges étel ital mellett a szellemi és erkölcsi táplálékot sem vonják mag tőle; ha végre tekintettel vannak arra is, hogy mai nap nem járhat el senki kénye kedve szerint akármelyik szolgálatában álló egyénnel és különösen népnevelési dologban nem, miután a törvény őrködik mindegyik fölött, mely különbség nélkül mindenkit kényszeríthet rendes iskoláztatásra; mondom, ha mindezeket és még sok más körülményt vesz valaki fontolóra: akkor alig akad szülő, gyám, kereskedő vagy akár kicsoda, aki gyermekét, gyámoltját, vagy tanonczát a rendes iskolalátogatásban akadályozná, sőt maga fogja szigorúan ellenőrizni, hogy rendesen járjon a kitűzött leczkékhez és igazolatlanul ne maradjon el. Ha pedig ezt elérjük, akkor rendetlen iskolalátogatásról nem kell többé panaszkodni; akkor a baj gyökerestül lesz kiirtva. Kitetszik ebből, hogy a rendes iskolalátogatás meghonosításához első sorban csak is a t. üzletfőnökök, kik a tanonczoknál a szülők helyét pótolják, vannak hivatva segédkezet nyújtani. E segítség nélkül a törvényben kimondott iskolakényszer jámbor óhajtás marad ; e mellett pedig fölöslegessé válik. De a tanuló iskolalátogatását ellenőrizni is kell ám! Ez úgy történhetik, hogy a t. üzletfőnökök minden leczke után tanulóiktól szigorúan beköveteljék az igazolási könyvecskéket. Ezekből megtudhatják az esetleg késő jövetelt, vagy elmaradást és az illető tanulók azonnal felelősségre vonandók. Ilyen ellenőrizés nélkül az igazolási könyvecskék fölöslegesekké válnak; ezek pedig hivatvák az iskolát az illető házzal folytonos összeköttetésben tartani. Ha ilyen eljárás és szigor mellett mégis akadna rendetlen iskolalátogató, akkor másod sorban a t. kereskedelmi társulat t. elnöksége van hivatva közegei által azoknak névjegyzékét esetről esetre bekövetelni és az érdeklett feleket arra figyelmeztetni. Ha ilyen figyelmeztetés nem használna, végre a törvényhatósághoz beterjesztetik a mulasztók névjegyzéke, mely a szükséges teendőket végzendi. íme előttünk van a veszprémi kereskedelmi ismétlő iskolának a lefolyt iskolai évről szóló jelentése; rá mutattunk a bajokra és az orvoslás módjára is. Ha a döntő körök becses figyelmökre méltatják és már a jövő iskolai évben erélylyel eszközük az orvoslást, akkor elvárható, hogy ezen, nemes elhatározásból életbe léptetett és a szent ügy iránti buzgalommal föntartott intézmény évről évre fejlődni és erőteljes életet nyerni fog. Adja az ég, hogy úgy legyen! Schön Lipót. Heti szemle. — aug. 16. A lefolyt hetet Andrássy Gyula gróf külügyminiszter bukásáról szóló hírek uralták. A sok mende-monda csak úgy járta; az tény, hogy Andrássy megy, de nem menesztetik. Andrássy már a berlini congressus után kijelentette a felségnek, hogy nyugalomra vágyik. De minthogy az occupátió mind nagyobb ellenkezéssel találkozott, kötelességének tarA „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Kebleden... Nincs panaszbang ajkamon már, Vigaszért nem sír a lélek, Kéjben, üdvben, boldogságban Kebleden most újra élek. Mint a vándor messze útról, Visszatért szűm régi kedve; Ami gyötrött, ami bántott: Kebleden mind elfeledve. Nem kérdem már, hogy a vesztett Boldogságot hol találom?.. Minden üdvöm visszahozta Kebleden egy édes álom. Szabadon a lét zajától, Álmadozva ittasultan, Lelkesülni szépért, jéért Kebleden, itt, itt tanultán! Szabadon a múlt s jövő közt Ég felé vonz egy nagy érzet.. . Itt szeretnék élni, halni Kebleden — óh szent természet! Pintér Kálmán. Temesvár. 1879. aug. 5-én. Az alföldi városok közt egy sincs, mely rendezettség, külcsín és kényelem tekintetében Temesvárral versenyezhetne. Huszonöt évvel ezelőtt laktam e várost és már akkor a haladásnak óriási jelét adta, csak az volt akkor kár, hogy a német szellem úgy nehezedett szegényre, mint terhes felhő a hegytetőre. Német volt itt még a levegő is, amelyet magamba szívtam és hogy sem érzés, sem gondolkozásmódomat nem befolyásozta, azt annak köszönöm, hogy még gyermek voltam, aki német iskolatársaim közt a magyarságot képviseltem és védtem. Felejthetlenül vésődtek elmémbe és szivembe Csauádmegye mostani püspökének Bonnaz Sándor ő excellentiá- jának, akkor még főigazgatónak a német világ kellő közepén ezen buzdító szavat melyeket hozzám mint tanulóhoz intézett: .Fiam, a magyaroknak becsületet szerezz! “ Ez volt és ma is ez a jelszó, mely alatt működöm. Évtizedek folytak le azóta az idők folyamában és ez idő óta ma vagyok először ismét azon városban, melyben első kiképezte- tésemet nyertem, melynek sokat, igen sokat köszönhetek. Szégyenemre legyen mondva, Nagy Kikindán alul a tikkasztó hőség miatt elnyomott a buzgóság, én alva érkeztem Temesvárra és csak akkor ébredtem fel, mikor a conducteur rám nyitotta a coupé ajtaját, bekiáltván a maga stereotyp ,Thémeszíár“-ját. Olyan hitetleu Tamás-féle természettel áldott meg a jó ég nem tehetek róla, hogy első szavára biz én hihetőleg az álmosság miatt is, nem igen hittem csak mikor temesvári barátomat megpillantottam ki átkozott nagy úrnak hitt, hogy abban a nagy hőségben elém kihajtatott. Tehát csakugyan Temesvárott voltam. Felujultak elmémben a múltnak emlékei és párhuzamba helyezkedtek a jelennek mivoltával. Mégis csak furcsa az emberek sorsa! Akkor bűn voB itt magyarnak leuui, bűn magyar ajkf'n magyar szót ejteni és most, hála a' magyarok Istenének, magyar itt az úr, magyar a hivatalos nyelv, magyar itt az érzelem és a magyar ember nem érzi magát oly idegennek, mint érezte és kellett magát éreznie az én tanuló-koromban. Örömtől dagadó kebellel indultam tehát széttekinteni a városban. Legelőször a quondam parádé-piaczra, most Jenő-térre léptem; itt lüktetett hajdan a németség főere, itt volt a Hauptwache. Az a sok Gwer-aus, dobpergés, zászlóleeresztés, amit itt naponkint hallottam és láttam, szén tül elhitette velem, hogy az ember csak azért születik, hogy katona váljék belőle. Most nyoma sincs ennek; a Hauptwache a kaszárnyába szorúlt. De a német világból maradt e téren még valami, ami valamint gyermekkoromban vérig sértett, úgy vérig sértett t. i. Ausztria szobra, mely a magyarok leveretésé- nek emlékére állíttatott. Nincs, nem lehet ellene kifogás, ha a győztes fél győzelmének emléket állít; még az is megjárja, ha ezen legyőzöttnek legyatázása kézzel fogható, szemmel látható kifejezést nyer: de már az csakugyan megrovandó és bűnös vétség, ha a legyőzött ismét ura lévén magának a saját gyalázatát hirdetni akaró emléket saját szemei előtt megtűri, vagy legalább a boszantó jelvényektől meg nem fosztja. Itt áll még Ausztria győzelem szobra és a büszke emlék talapzatán ott láthatók még mindig azok a csontvázig kiéheztetett kutyafajta szörnyállatok, melyek vad huuyászkodással dühfojtottan pillantanak a szobor délezeg férfialakjaira fei. E szörnyállatok, tudod-e, kedves olvasóm, kiket jelképeznek ? — Minket magyarokat. — — Fájó és vérző szívvel néztem e szobrot körül és nem fojthattam el barátomhoz ezen kérdést: Hát még mindig itt van ez a szobor a magyarnak metsző gunyjára? Barátom észre- vehetőleg zavarba jött és azzal válaszolt, hogy amennyire ő tudja, a városnak tetszésére bízatott az emléket elhordatni vagy megtartani. Vajon lesz-e Temesvár városának annyi férfias elszántsága, hogy legalább azokat a kutyafajokat elpusztítja onnan és azok helyébe a kibékülés jelvényeit oda illeszti, ha már magát a szobrot érintetlenül hagyja is? — Valóban csak a magyar talán az egyedüli, aki ázsiai indolentiával tűri még azt is, ha ut- czáiu és téréin minden lépten-nyomon arczul ütik. Tovább haladva nem lehetett örönmel nem legeltetni szemeimet azokon a szép és nagy épületeken, melyek itt minden utczát díszítenek és a várost nagy várossá avatják. Különösen lekötötte figyelmemet az imposáus külsejű színház épülete, melyben bérház re- doutte és szálloda van egy födél alatt a szükséges hávéház- és restauratióval együtt azután a hatalmas reáliskola épülete, mely ritka csínnal kiállítva rövid idő múlva rendeltetésének teljesen átadatik. A kőzépépületek, melyek itt feltűnő nagy számban vannak, egytől egyig MF* Lapunk mai számához egy ív nHiv, Ért.“ van csatolva. ‘#Hi
