Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-10 / 32. szám

VI. évfolyam. 1879. 32-ik szám. Veszprém, Aug. 10, <=GM ' --------­« A , ^»sjk3múm' és „Hív. Értesít#" alsdio TBilrup. Előfizetési dij: Egén évre . . 6 írt - kr. félévre ... 3 írt - kr. Negyedévre . 1 írt SO kr. Egyes példán; ára 1» kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI m<v-­& =e\! ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM *s>= JI MEGYEI HIVATALOS HE I I KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadó- hivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN könyrierBikídéií Vesiprtaben. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitaoroukiut 15 kr. 8 külön minden beigUrtéaért 30 kr. bélyeg. 'I A veszprémi kereskedelmi ismétlő iskola. (Két közlemény.) I. A veszprémi kereskedelmi társu­lat ismétlő iskolája az 1878—9-iki iskola évben fönállásának harmadik évét élte át. Legyen szabad e fiatal intézet felöl a lefolyt iskolai évben észlelt tapasztalatokat jelen becses lap hasábjain közzé tenni. Talán némi szolgálatot teszünk a jó ügynek, ha az érdeklett köröket ezen intézet mű­ködésével megismertetjük és ha ama hiányokra mutatunk, melyek a jövőtől várják a betöltést és orvoslást. A veszprémi kereskedelmi ismétlő iskolában az 1878—9. iskolai év az adott viszonyok tekintetbe vétele mel­lett rendesen folyt le. A tanítás szep­tember elején vette kezdetét és junius végén fejeztetett be; a szorgalmi idő tehát teljes 10 hónapig tartott. Az is­kolai év elején 21 tanuló iratkozott be, kik közül 7-en a III-ik, 12-en a II-ik és 2 tanuló az I-ső osztályt lá­togatták ; de az iskolai év tartama alatt utóbbi osztály még 9 tanulóval gyarapodott, a miért a kényszerűség okozta időmegtakarítás miatt az I-ső és Il-ik osztálybeliek együtt nyerték az oktatást. A tanulók fegyelmi te­kintetben az egész év tartama alatt nem adtak okot annyi és olyan pa­naszokra, mint a múlt évben, és hi­hető, hogy ezen intézmény folytonos és kellő gondozás mellett ezen irány­ban is mindinkább haladni fog. A ke­reskedelmi társulat által az év elején ; a tanulók számára kiadott fegyelmi szabályok üdvöseknek bizonyultak be. A tanulók közül egy helyet változ­tatni volt kénytelen és csak egy for­dított hátat a III-ik osztálynak idő- elött éretlenül leszakadván az iskola fájáról; a többi mind megmaradt az iskolai év végéig. A múlt évi jelen­tésben jelzett baj, hogy a tanulók fölszabadulásuk után akár az év de­rekán, odahagyják a III-ik tulajdon- képeni kereskedelmi osztályt, tehát szünőfélben van. A kereskedelmi is­métlő iskola számára kidolgozott rész­letes tantervben megnevezett tárgyak­ból f. é. junius 29-én tartatott meg az egész évi vizsgálat és a három osztályban elért eredmények kielégí­tőknek találtattak; külöuösen a ke­reskedelembe vágó szakmákból a ta­nulók szép előmenetelt bírtak fölmu­tatni. Ezen alkalommal a veszprémi kereskedelmi társulat érdemes elnök­sége öt tanuló között, kitüntető juta­lom könyvet osztogatott ki. Az is­kolából kilépett az idén 6 növendék, kik itt teljes három évi tanfolyamot végezvén ezen fiatal intézetnek első és hihetőleg becsületére válandó gyü­mölcsét képezik. Egy nagy baj az, hogy az I-ső és II ik osztály időhiány miatt egybe vonatik. A kereskedelmi ismétlő is­kola számára kidolgozott részletes tanterv és szabályzatban mindegyik osztály számára betenkiut 4—4 órá­nyi tanidő van kiszabva; hetenkint ez összesen 12 órát tesz. A tanulók pe- I dig 3—3 óráig, azaz 6 óráig össze­sen időznek hetenkint az iskolában. A tantárgyakból szerves egészet, nem pedig egy kisebb vagy nagyobb ada­got kell nyújtani, ha akarjuk, hogy az a tanuló szellemi és erkölcsi mivelé- sére szolgáljon. Milyen nehéz feladat ennyi idő mellett ugyanazon tananya­got földolgozni, és hogy ezen feldol­gozás nem lehet beható és terjedel­mes, a nem szakértő is könnyen meg­ítélheti. Leginkább az I-ső és Il-ik osztálybeliek szenvednek, mivel együtt kell őket tanítani. De ezen bajon csak akkor lehet majd segíteni, ha ezen intézmény működése által és a döntő körök buzgó pártolása mellett mindin­kább nagyobb tért hódítand. Most egyelőre be kell érnünk avval, hogy a jövő iskolai évben is az I-ső és Il-ik osztályt össze kell foglalni és csak a III-ik osztály tanítható külön hetenkint 3 órában. Az osztályok egybefoglalásából származó bajt a tanító szakképzettsé­gével némileg kisebbítheti; de annál nehezebbé válik föladatának sikeres megoldása, ha azon intézetben az is­kolalátogatás nem rendes. A rendes iskolalátogatás meggyökereztetése az iskolai élet külső viszonyaihoz tar­tozik ; tehát nem a tanítónak, hanem az iskolai élet megteremtésére és föntartására befolyó többi és felsőbb tényezőknek van föntartva. A vesz­prémi kereskedelmi társulat ismétlő iskolájában a lefolyt iskolai évben ta­núsított iskolalátogatás ugyan egy párnak kivételével nem nevezhető ren­detlennek ; sőt ha összehasonlítjuk az iskolai év végével megmaradt tanulók számát, 29, a tanév elején beirottak számával, 21, nem mint az előbbi két évben csökkenést, hanem örvendetes növekedést jegyezhetünk fel. De ne ámítsuk magunkat! Az iskolalátogatás csak akkor nevezhető rendesnek, ha minden tanköteles az illető iskolát az egész iskolai év tar­tama alatt rendesen látogatja. Hogy a Veszprém városban létező minden kereskedelmi tanuló járt-e föl a ke­reskedelmi társulat által föntartott is­métlő iskolába olyan kérdés, melynek fejtegetése nem tartozik az évi jelen­tés keretébe. Itt csak azok iskolázta­tásáról legyen szó, kik az év elején beiratkoztak. De erről jövőre. *•' Schön Lijpót. Heti szemle. — aug. 9. A külföldi szakértők második szemleut- jokból 7-én ézkeztek vissza Budapestre. Tu­dós vendégeink mindenekelőtt a Szeged körül szükségeseknek bizonyuló vizmüszaki később pedig a többi szabályozási mu^ütálatok felől fognak írásbeli véleményt kidolgozni. Ausztria-Magyarország beleegyezett, hogy Arab-Tábia ügyének elintézése végett bizott­ság küldessék ki, mely szavazattöbbséggel dönt. — A török cabinet újjá alakítása még nem történt meg, bár ez ügyben folynak a tárgyalások. — A görög határrendezós tár­gyalása a »Presse“ üire szerint ma kezdetett volna meg. — A cseh kiegyezés ügyében még mindig folynak a tárgyalások, állítólag a cseh tartomáay gyűlés választási rendjének revide- álásáról van a szó. Cseh hírlapok beszélnek Clam-Martinitz grófnak vagy Uiegernek, eset­leg pedig mind a kettőnek a cabinetbe leendő belépéséről. — Izmail exkirálynak Rhodus sziget citadelláját ajánlották fel tartózkodási : helyül. — Beacononstield a Mansionhouseban a ■ cabinet tiszteletére tartott banketten nagy A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Szeged romjain. Szeged, aug. 2-án. Julius 30-án kereket oldtam Balaton- Füredről. A napnak sugarai oly perzselőleg sütöttek a füruő közönség halandó fejére, hogy aki nem volt vele kénytelen, nem bújt az elő sem jól belüggönyözött szobájából, sem a kártyázó asztalokra osztott kávécsar­nokból, sem a födött sétány hüsölő padjairól, hanem pihent a dolce far niente magasztos elvei szerint. Ily forró nap délutánja mindig eszembe juttat egy-egy darab afrikai életet, ahol az emberek uappal föld alatti barlangok­ban hevernek és éjjel bújnak onnan elő, hogy zsákmányra menjenek. Ez azon időszak, a melyben még a gondolkodni szokott embernél is eláll az ész; hiába csűri-csavarja a gon­dolkodás nyikorgó kerekét, csak megakad az minden lépten nyomon, mint a kenetlen tót szekér. Nincs is jó dolga annak, aki ilyenkor fejtörésre kárhoztatja magát. Józanul csak kettő szokott ilyenkor sikerülni, a kártya meg az alvás, vagy nemre osztva, a férfiak kártyázni, a nők aludni szoktak ilyenkor. Ezen álmos idő kellő közepén iudul a gőzös Siófokra és azzal indultam én is. Amint a hajóra léptem, a szinlaposztó nyomott a markomba valami piros üdvkivánatokat, melyeket Thalia nevében mint apellatákat erszényemhez le- vagy íeieb- bezett, magam sem tudom. A művészétért élek, halok és így természetes, hogy erszényem­hez nyúltam. E közben veszem észre, hogy három nagy ladik hivatalosan evez az arácsi nádasok felé, mindenki arra nézett és csak­hamar arról értesült, hogy a füredi járásbíró­ság tart egy megszökött rabjára hajtóvadásza­tot, mi eredménnyel, még e perczig sem tu­dom. Az átkelés a Balatonon különben egy­hangú volt. Lonkay Antal ült mellettem és a két szerkesztő együtt kesergett a világ bűnös üzelmei felett. Egyszerre csak a hajó túlsó oldaláról két éltesebb termetes dámát perzselt a nap felénk. „Most lovagias köteles­séget kell teljesítenünk“ fordulok én Lonkay- boz és abban a perczben udvarias meghajtás­sal felajánlottam modern plaidemmel kibélelt ülésemet a fiatalabb dámanak. A két nőnek szeme szája eiállott, mintha csak azt mondták volna: „A lovagiasság a férfiakból a nők iránt teljesen kihalt és így valóban csoda, hogy találkozik férfi, aki gőzösön egy nőnek fel­ajánlja ülését.* Példámat követte Lonkay is és igy a két ámuló bámuló nő azon vette észre magát, hogy két szerkesztőnek helyén ül. E közben mind inkább közelebb közelebb értünk Siófokhoz- Szomorú képet tárt elém a siófoki fűrdőház, mely darabokra törve ott hevert részint a szárazon, részint a vízben a parti nádasban; egy szerény ke, rögtönzött öltözött bódé jelezte csak, hogy a íürdőtulaj- douos nem mondott le a küzdelemről, melyet az elemekkel szemben vívni eltökélt szándéka. A hajó egy fordulattal kikötött, és mi, apraja nagyja, végig szuszogtuk a por—zaharát, mely a gőzöstől az indóházig terjed nem kis mosolyára az ott lakóknak, akik ezen izzadó poros karavánt naponkint többször látják el­vonulni abakaik előtt. Én magam is sokáig a porban, lesülve, leizzadva, szuszogva úgy, hogy szélmalmot elhajtottam volna, visszapil­lantottam az utánam tapiskoló truppra, és hatalmasat mosolyogtam annak láttára. Csak hunyja be valaki léiig a szemét és szempilláin keresztül nézze az embereket, oly nevetsége­seknek tűnnek fel, mint annak a rendje. Hát még ha helyzetüket a komikum furcsává teszi. No, de szó, ami szó, már csakmég is lehetne ily helyeknél a közönség kényelmére is vala­mit tenni, hanem hát nálunk még sok a pri­mitiv állapot és mi abban tetszelgünk magunk­nak. Alig hogy a siófoki indóházhoz értünk, nyomunkban volt a balatonfüredi Auna-bál tartalma. A gőzös annyi női ládát, ferslágot, dobozt, bőröndöt, skatulyát, etüiket, meg a jó ég tudja, mi mindenféle iczik-vaczakot ho­zott, hogy az indéház el lett borítva. Nem nagyítom a dolgot, de órákig nem lehetett a pénztárhoz jutni, úgy hogy mire én jegyet válthattam, majdnem megérkezett a vonat. Volt itt lárma, kiabálás, káromkodás, mert hiába, ahol magyar ember és zavar együtt van, ott fejvesztettségnek is kell lenni. Már mi ilyenek vagyunk. Nagy sokára elhelyezkedtünk, mint a keringek a coupékban és prüszkölve robogtunk be este Budapestre, honnan én egy napi tar­tózkodás utáu augusztus 1-én Szeged felé irányítottam utamat. Magam is alföldi vagyok, szülővárosom két hatalmas folyó közt fekszik, és így nem egy árvizet éltem meg és mégis valami sajátságos érzés fogott el, midőn Szatymazon alul ért vonatunk. Minden perez j fokozta ideges kíváncsiságomat mig egyszerre robogó vonatunk meglassúdott annyira, hogy ! bátran ki lehetett volna ugrani. Ez mutatta, hogy árvizes helyen járunk. Egy perez műve volt, én a coupé ablakánál termettem és bor­zadva láttam, mint megy vonatunk a régi sínek fölött egy méter magasságnyira épített fahídon, melynek ha egy oszlopa megmozdúl, végünk vau és hanyatthomlok a pocsolyába lapulunk mint a tojás, ha a falhoz vágják. Az osztrák államvaspálya-társaság ugyanis óriási költséggel egy sín-szélességben Szaty- maztól egész Szegedig fahídra emelte fel vo­nalát, melynek oszlop hézagait földdel kitölti, oldalait kikövezi és úgy néz még egy ily ár­vízzel farkasszemet. Böcsülöm az eszét a németnek; ez nem sokat teketóriáz, nem sokat tervezget, hanem üstökén ragadja meg a bajt és mindjárt segít rajta. Ha még egy ily árvíz lesz, ki fogja ugyan hidoszlopai közöl mosni a földet, de a sínek azért az oszlopok tölőtt megmaradnak és a közlekedés nem tog fenakadást szenvedni. Minden lépés e vonalon közelebb-kőzelebb vitt a szerencsét* lenség színhelyéhez; a szántóföldek, melyek máskor ily időtájt el voltak lepve keresztekkel, boglyákkal és gazdag asztagokkal, most szá­razabb részeikben telve vannak náddal és vad füvei, nyirkosabb részeiken pedig még posvány i és tajtékzó iszapos viz terjeszkedik. Csakha­mar láthatni egy-egy tanyaházat, melynek falait a tető alól kimosta az ár, maga a tető pedig vagy félig-meddig jó karban a főidre borult, vagy izzé porrá törve ott hever a tel­ken. Minél közelebb jövünk Szegedhez, annál borzasztóbb lesz a látvány mely elénk tárul. Lapunk mai számához egy ív „Hiv. Ért.“ van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents