Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-09 / 23. szám

IV. évfolyam. 1878.

23-ik szám.

Veszprém, Junius 9.

»rtí=

6

a

és „Hív. Értesítő“

negjelsn mii!» tulrtap.

Előfizetési dij :

1 Égési érre . . 6 frt - kr. Félévre ... 3 frt - kr. Negyedévre • 1 frt 50 kr.

I Egyes példány ára 15 kr.

hr

KÖZGAZDASÁGI, HELYI

r

ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS

VESZPRÉM

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal :

Vár, 8z.

S Hirdetéseket, valamint helybeli elöfizetéaeket is, elfogad és nyugtéi

KRAUSZ ARMIN

kSsyyktreikeiiia VosipréabBB.

HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr.

NVILTTÉR

petitsoronkint 15 kr. s külön minden beiktatásért

30 kr. bélyeg.

■J&(

IVéh. Any szó

közigazgatásunk hiányairól.

ni.

Népképviseleten alapuló országgyűlés, s parlamentaris felelős kormány mellett a helyi hatóságok tevékenysége a helyi érdekek képviseletében s fejlesztésében kell, hogy álljon. A mi ezentúl van, többé nem cselekvés, de megfelelő formában oly jogok gyakorlata, melyek alkotmányos állam polgárát egyébként is megilletik p. nézet nyilvánítás országos ügyekben, kérvényezési jog, ellenszegülés a törvénybe ütköző hatósági vagy kormány intézkedésnek stb.

Elméletileg vetve fel a kérdést, lehet-e szó komolyan miniszteri felelősségről, ha a tisztviselő, ki a miniszter intézkedéseit végrehajtani köteles, egy a minisztertől többé vagy kevésbbé független testület vagy politikai hatóság választott tisztviselője? Ha pedig a választott tisztviselő elleumondás vagy megtagadás joga nélkül az alkotmányos felelős miniszter rendeletéit végrehajtani tartozik, s ellenmon- dási vagy megtagadási netáni jogait érvényesíteni nem képes — a mi által maga a tisztviselő választási jog pusztán egy politikai hatóság minden fen- állási jogosultság nélküli s eredményt felmutatni nem tudó jogává, puszta díszítéssé válik, a mellett, hogy az állami közigazgatás helyes alapon rendezése az állami szervezet egészséges és hatékony működésének szükségképi feltétele — ama jog fenállása mi által indokoltatik ?

Tegyük fel, hogy a tisztviselők 1 választási jogának a törvényhatóságokra ruházása az alkotmányos szabadság biztosítéka, politikai szükség, de azt képtelenség hinni, hogy e jog egy sokakból álló s a választásért semmi tekintetben felelősségre nem vonható testület által a gyakorlat igényeit kielégítőleg alkalmaztatik. Ha politikai szükség, ha a szabadság biztosítéka, fenállása egyéb hiányrai mellett is indokolt. De az-e nálunk? Joggal kérdhetjük, vajon a képviselőház többségének bizalma által kormányzó felelős miniszter ellenében van-e ilyesmire szükségünk, s méginkább, vajon egy sokszor s nagyobb részben avatatlanokból álló testület által választott s felelősség érzete nélküli tisztviselő vagy a tetteiért felelős alkotmányos kor- mány-e inkább és igazi őre a köz- szabadságnak, s az egyéni jogoknak? — Ám tegyük fel, hogy tisztviselő választási intézményünk politikai szükséget van hivatva pótolni, s az alkotmányos szabadság mellett őrt állani! Úgy, de képes-e erre? Ha a tisztviselő ellenszegül, elmozdíttatik, s a kormány rendelete végre lesz hajtva. A törvény tartja így. Menjünk tovább. Annak lehetőségére se gondolhatunk, hogy választási intézményünk egy hatalmaskodó kormánynak egyedül a hatalomra alapított intézkedés végrehajtásának megtagadásával megvédel- mez. Hogy ez lehető legyen, erre két tényező volna szükséges. Az első, hogy tisztviselőnk bírjon a jellem azon erélyes bátorságával, mely a törvény erejével a hatalommal szembe szállni mer, a mire csak a jogérzettől, az alkotmányos szabadság- és igazság erejétől minden áthatott ember képes, — a második, hogy választói élénk és tevékeny közérzületében a halalom elle- 1 nében hathatós támaszszal bírjon. A jogérzet, az igazság szeretete, a jellem azon bátorsága, mely a hatalmassal

szembe szállani mer, nem magától terem. Oly egyén, ki ezzel bír, tízezrek felett kiválik. Ilyen egyén az erkölcsi bátorság azon fokára kell, hogy emelkedett legyen, hol az az ember áll, ki az igazságért igaz, ki a jog védelmének tudatában erős, de, mert az igazság ismeretéhez jutni nehéz, azt a tettekben megvalósítani pedig még nehezebb — ilyen embertől valamivel több kívántatik, mint hogy 22 éves magyar állam polgár legyen, csődben, fenyítő vizsgálat alatt ne álljon, s ne lett legyen becstelenítő bűntett miatt elitélve. Aztán meg az ilyen ember nem mindig szokott népszerű és kedvelt lenni.

S hol azon választók, kik választottuk fellépésének nemes nagysága iránt nem csak érzékkei bírnak, de őt a hatalom ellenében a szabadságért a jogért szívvel lélekkel támogatni is készek? Napjainkban a hatalom előtt meghajolni szokás, s az erényben ragyogni nem életszükséglet. Egy-két ékes diktió meg arra nem elég.

Utoljára is a tisztviselőnek a köz szabadság védelmében egyedüli s leg- hathatósabb fegyvere a törvény, de ezzel élni a választott tisztviselőnek kiváltsága e? Hivatkozom egy, törvényeinkben meglevő nagy elvre, a közszabadság valódi biztosítékára. Az 1869. 4. t. ez. 19. §. szerint a bíró a törvény érvényét kétségbe nem vonhatja, de a rendelet törvényessége felett egyes esetekben ő ítél. Átvive ezt a közigazgatás terére, legyen tőrvény, hogy a közigazgatási tisztviselő a törvénybe ütköző rendeletet végrehajtani nem köteles, s ezzel több van elérve, mint a mit az önkormányzat valamennyi testületéi elérni képesek, vagy elérni segíthetnek.

Még egyet! Ha az állami közr ^

|| Szerkesztőség és kiadóhivatal :

Vár, 4. sz.

j Hirdetéseket, valamiül helybeli elöfizetéaeket la, elfogad éa nyugtéi

KRAUSZ ARMIN

I, ktayvkamkeKia Vasiprémten.

, HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr.

NVILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg.

igazgatással foglalatoskodó tisztviselőknek a törvényhatóságok által választása a parlamentaris felelős kormány rendszerével, s a közigazgatás érdekeivel össze nem egyeztethető, — ha a tisztviselő választás jogának a törvényhatóságoktól elvonása azokat lé- nyegöktől, s ez által alkotmányunkat legsajátabb intézményétől megfosztaná: van-e, a mi ezért kái'pótol ? A Parlamentarismus, a parlamenti felelős kormány megfelelő törvényes intézményekkel kárpótlás-e? — A kettő közül melyik becsesebb? E kérdésre is egy kérdéssel felelek, s a feleletül szolgáló kérdés amarra is megadja a választ. Ha ismét alkotmányon kívüli állapotba jutnánk, miután törekednénk inkább: népképviselet alapján alkotott parlament, s ennek felelős kormány után-e, vagy megelégednénk a törvényhatóságoknak eredeti hatáskörükben való visszaállításával? A fejlődés jelen stádiumában, melyben vagyunk a törvényhatósági intézményt eredeti alakjában Parlamentarismus nélkül elégségesnek, megfelelőnek, s általa alkotmányosságunkat teljesnek találnók-e? Nem hihetem, hogy e kérdésre száz közül egy igennel válaszoljon.

Utoljára is a kérdés megítélésénél arra kell figyelemmel lennünk, hogy a választási jog miként gyakoroltató, s ha a gyakorlat kifogástalan, ezzel elesik a legmagasabb érv, mi a tisztviselő választás intézménye ellen felhozható.

B.

A törvényhatóságok és községek a kezelések alatti alapok és alapítványok vagyonához tartozó — s lekötve levő — földtehermentesítési kötvények kifizetését gyakran a nélkül kérvén a földtehermentesítési alapigazgatóságnál, hogy a megkivántató okiratokat beküldenék, vagy a pénzfelvételhez szükséges

A „VESZPRÉM“ TÁRCZAJA.

Az Egyesült-Államok oktatásügye.

(Végre.)

A tanintézetek harmadik, legmagasb fokát a kollégiumok és egyetemek képezik. Egyház és állam és egyesek versenyeznek ezek létrehozásában. Az állam által nyújtott bő iskolai segélynek majd kétharmadát e tulajdonképi íőtanodák (higher education) emésztik föl, noha azoknak mintegy kétharmadát a különféle felekezetek tartják fenn. A kollégiumok bár nyilvánossági joggal felruházott külön egyedet képeznek, mégis többnyire mint az egyetemek függelékei tekintetnek. Egy-egy egyetemhez néha több is van csatolva. A kollégiumok körülbelül a mi főgym- nasiumaink és főreáliskoláink tantárgyait, ölelik fel, az amerikai középtanodákhoz hasonlóan szintén kettős tanfolyammal bírván, némelyek azonban kiterjeszkeduek a szaktudományokra is, amikor aztán tudori oklevél adására is lelha- talmazvák.

Európai minta szerinti egyetemek, műegyetemek az Egyesült-Államokban nem léteznek, már csak azért sem, mivel a különféle szaktudományok oly terjedelmes, oly beható előadása, miként az európai egyetemeken, nem fordul elő; de a négy karra való felosztásnak sincs nyoma, s bár egyik-másik egyetem két- három szakmát is felölel, a hittani, törvény- tudományi és orvosi tanulmányokra mégis több- nyire egészen különálló intézetek állanak fenn;

azonban ezek sem állanak a tudománynak valami magas szín vonalán,orvos-s törvény tudománynyal már alig lehetne mostohábban bánni, mint e tanodák teszik, a hittan pedig mint tudomány csakis a kath. papnöveldékben szerepel. 1875- ben theologiai szeminárium volt 123, törvénytudományi iskola 43, orvosi és gyógyszerészi pedig 106, mig ama fensőbb tanodák összes száma, melyek tudori oklevél adására íelhatal- mazvák, 545-re rúgott. Egyébiránt midőn a legfőbb tanintézetekről van szó, kollégiumok és egyetemek egy sorban említtetnek. A szó szoros értelmében vett íőtanodák között ugyanis a következők tartatuak legkitűnőbbeknek: Harvard- egyetem, mely bizonyos tekintetben anyja a többieknek, azután a Yale-, Union- és Colum- bia-kollegium, New-York egyeteme, Philadelphia orvosi kollégiuma, továbbá Princetown, Charlottville, Columbia, Cincinnati városok kollégiumai. A jezsuiták által vezetett kath. kollégiumok az elsőreudűek közé tartóznák, protestánsok is sűrűén látogatják azokat. Georgetown, Worcester, New-York, St. Louis, Santa-Clara, San-Fraucisco s egyébb városok mintaiskolái tanúskodnak erről.

A kollégiumok és egyetemek vezetését az igazgató tanács (board ot trustees) intézi, melynek tagjai az alapító-levélben megbatározott módon választatnak. A tanárokkal egyetértve e tanácsosok töltik be az áltatok választott elnök vezérlete alatt a megüresült tanári székeket. A legkitűnőbb államfériiak megtisztelve érzik magukat, ha egy-egy jeles tanintézet vezetésére meghivatuak. A tudomány iránt tanúsított hódolat jeléül vehető amaz intézkedés is, melynél fogva a tudományos intézetek élén álló .Smithsonian Institution“ főigazgatói tisztje mindig az Egyesült-Államok időszerinti elnökét illeti.

Ezenfelül külön szakiskolák léteznek a kereskedők, iparosok, gazdák, mérnökök, katonák, tengerészek stb. számára. Képzőművészeti tanodák, zenedék sem hiányoznak, de még csak embryoban.

A közművelődés előmozdításának eszközeiről lévén szó, nem szabad említetlenül hagynunk egyéb, szintén hatalmas tényezőket sem, minők: a tudományos társulatok, közkönyvtárak, nyilvános felolvasások és a sajtó. Hatásra nézve ezekkel sem versenyezhetnek az európai ilynemű intézmények. Tudományos intézettel, mely rendesen tanoda is, majd minden város bír. A nyilvános s többnyire iugyért látogatható könyvtáraknak elég leend számát megmondanunk, szép kis összeg kerekedik ki ebből, u. i. a philadelphiai kiállításra beküldött hivatalos kimutatás 3647 közkönyvtárt számlál fel és ismertet meg. Ezek közt legnevezetesebb a new-yorki Astor- könyvtár több mint százezer kötettel és Bostonnak, az Egyesült-Államok Athenójenek könyvtára,mely náromszázezer kötetnél többet számlál. Bámulandó nagylelkűséggel kezeltetnek ez ingyen-könyvtárak; a legtöbbnél megelégesznek a kikölcsöuző egyszerű névaláírásával, s mégis ritkán vesz el valamely mű. A nyilvános leiolvasások sehol sem részesülnek oly kedvező fogadtatásban, mint Amerikában. Hát a sajtóról, e valódi nagyhatalomról mit mondjunk? Kiterjed annak figyelme a tudományok minden ágára és a közhasznú ismereteket népies, köunyen érthető nyelven, nem egyszer közlékeny iskolai modorban, iparkodik a lakosság miuden osztálya előtt népszerűvé, kívánatossá Lenni. A főszerep

ebben az időszaki sajtónak jutott. A két fél teke egyetlen országának hírlapirodalma sem dicsekedhetik oly befolyással, minővel az Egyesült- Államok 7931 hírlapja bír.

Nincs a világon nemzet, mely a közművelődés előmozdítására oly roppant áldozatokat hozott volna, mint az Egyesült-Államok, s ha a a tudomány és művészet mégsem birt nálok oly magas színvonalra emelkedni, mint Európában, azon nincs mit csodálkoznunk. Melyik nemzet tett száz év alatt ennyit, vagy csak íe- lényit is? A szükséges, a hasznos után majd következik a kellemes is. Vagy tán helyesebb volna, előbb díszkertet állítani és a konyhakertié csak azután gondolni ? Azért senki sem veheti az amerikaiaknak rósz néven, ha most még nem igen érdeklődnek oly tudományok iránt, melyek anyagi haszonnal nem kecsegtetnek. Igaz, nem igen törődnek meddő elméletekkel, elvont tanokkal, de aunál nagyobb szívósságot, valódi »amerikai“ kitartást tanúsítanak a gyakorlati, a reáltudományok iráut, és azokban oly magaslatot értek el, hogy e téren a bámuló Európának hosszú ideig csak az utánzó szerepe jutott. Ha nincsenek is európai mértékkel mért tudósaik, de vannak értelmes, képzett, a közügy iránt érdeklődő polgáraik. Tocquille mintegy negyven év előtt azt mondotta: „Az Egyesült-Államokban van aránylag a legkevesb tudatlan és a legkevesebb tudós.“ Ma sincs okunk ez állítást megczáfolni, de bátran megtoldbatjuk azzal: Ha Európa a tudósok, akkor Amerika a bölcsek hazája.

Nagy József.

ntT Lapunk mai számához egy félív „Hív. Ért.“ van csatolva.'^dl