Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-05-12 / 19. szám
Heti szemle. — máj. 11. A hét főbb eseményei a külpolitika terén azon engedményekbe foglalhatók össze, melyekre Oroszország hajlandó: Bulgária területét a görög elemnek és a hatalmak kívánságainak megfelelő mértékben fogják redukálni. Szerbia csak jelentéktelen teríiletna- gyobodást kap. Montenegro gyarapodása az Ausztria-Magyarország és Montenegró közti megállapodások részére tartatik fenn. Ellenben Batumról nem akar lemondani Oroszország és Beszárábiának csak délnyugati részét akarja Románia birtokában meghagyni. Boszniában és a jövendő Szerbiában és Montenegróban, Ausztria-Magyarország, illetőleg a congressus fogja rendezni az ügyeket. * Széli Kálmán pénzügyminiszter, múlt csütörtökön tette le a képviselőház asztalára azon törvényjavaslatot, mely a 60 milliós póthitel Magyarországra eső részének 18 millió 840000 frt fedezéséről szól. * Trefort Ágoston, vallás- és közoktatási m. kir. miniszter, 1878. májushó 4-én kiadott leiratával visszavonja a Szent-István-napnak országos megünneplésére vonatkozó körrendeletét. Megyei közgyűlés. — május 6 és 7. Elfásult már a magyar ember idege minden közügy iránt, és így nagyon természetes, hogy csak a botrány képes még felrázni és benne valami iránt érdeklődést kelteni. Ez történt májusi közgyűlésünkön is; a megye nagy terme zsúfolásig megtelt bizottsági tagokkal, az ember lelke örült, hogy ily óriási részvételt láthatott; azonban csakhamar szomorúan meg kellett arról is győződnie, hogy mindez csak azért történt, mert egy kis scandalum lett kilátásba helyezve, melynek lezajlása után úgy kitisztúlt a teremből a megye bizottsági tagjainak nagy része, mint ha ott sem volt volna. A főispán úr rövid szavakkal üdvözölte pont kilencz órakor az igen szép számmal egybegyült bizottsági tagokat és a közgyűlést megnyitottnak nyilvánította. Erre Eötvös Károly, megyebizottsági tag, a megye alispánjához kérdést intéz az iránt, ha vajon a m. k. belügyminisztertől a főispánokhoz bizalmas úton intézett s a népgyülések tartása körül követendő eljárást szabályozó rendeletet megkapta-e, s ha igen, ez iránt minő értelemben intézkedett. A megyei alispán a hozzá intézett kérdésre válaszolja, hogy a hivatkozott rendeletét megkapta s miután törvénybe ütközőnek nem találta, tudomásúl s alkalomszerű intézkedés végett a járások szolgabirói s a rendezett tanácsú városok polgármesteri hivatalaival közölte. Eötvös Károly, megyebizottsági tag, az adott válasz folytán fölvilá- gosítást kér még az iránt is, hogy a megyei alispán ezen rendeletet mi okból nem terjesztette a közgyűlés elé. Megyei alispán ismételt kijelentésével annak, hogy a kérdéses rendeletet törvénybe ütközőnek nem találta s azon okból, hogy az ezen rendeletben foglalt utasítás a felmerülhetett körülmények által követelt oly ideiglenes intézkedést tartalmazott, mely csak addig tartatott fenn, míg elkerülhetlenül szükséges volt s így ez által csét? Igaz, szép az idő —; de valóban egy idő óta meglehetős napjaink vannak: a hideg elmarad, a napot gyorsabban látjuk már s-------Es belésülyedtünk e szép kérdés bon- czolásába, mely gyakori alapja a látogatás ideje alatt történt beszélgetésnek. Leirjam a társaságot? Miután Zenginét leányával együtt már ismerjük, még a két alakot óhajtanám festeni, kikről el merem mondani, hogy díszei valónak a társaságnak. Paula sugár, karcsú termettel; őt keresztelő Gyula első látás után „ őzkarcsú Vénus- nak*, de valóban meg is érdemié; hókeble halmait átlátszó fekete till fődé, hogy azonban egyéb ruhája minő volt, ne kívánjátok tőlem, azt vizsgálni nem tartozék szemlélődésem körébe; elég, ha éjfekete szemeiben gyönyörködhetém s ajkainak angyali kellemben úszó mosolyait szem- lólhetóm, mely alatt azonban finom közöny, néha hideg gúny rejlék, de ezt csak kutató és még el nem kábított veheté csak észre; midőn kicsiny kacsóit szavainak erősítésére kinyújtó s keble előtt kerekdeden ellejteté, mintha minden szónak nyomatékától egy-egy élet függött volna, oly édes híven megmaradt az emlékemben. Angyal valóban angyal volt. Paulát leírhattam, de őt? —Őt nem lehet, nem akarom, nem bírom, — szóval egy ismeretlen érzés varázsa vett rajtam erőt. Mindenről beszélgettünk s már annyira kimerültünk, hogy tárgyat nem találva, a színházba kelle botlanunk; éppen kedvem szerinti darabot adtak előtte való napon s azért megnézvén azt, hozzászólhattam a beszédhez. „Kis asszony feleségem* -ről ki nem szólana örömest? Így voltam én; lehetetlen volt elnyomnom I a népgyülések megtartása iránti rendszeres ! szabályozás nem is czéloztatott s a törvény- hatóságokkal is ezen okból nem közöltetett, a mai bizottsági közgyűlés elé térj esztendőnek nem találta. Eötvös Károly, megyebizottsági tag, ezen választ nem helyesléssel tudomásúl veendőnek s ezen alkalomból a megyei alispánt a nagy közönséget s közjogi tekinteteket érdeklő intézvények- s rendeleteknek a közgyűlés elé leendő terjesztésére utasítandó- nak indítványozza. Csapó Kálmán, megyebizottsági tag, az alispáni válaszra kijelenti, hogy miután ezen rendelet végrehajtása ellen az alispánnak a miniszterhez felírni s ennek fenntartása esetén azt végrehajtás előtt egy e czélból ösz- szehivott rendkívüli közgyűlés elé terjeszteni kötelessége lett volna s ezt nem tevén a megyei szabványokat meg nem tartotta s így lényeges kötelességmulasztást követett el és ezek folytán indítványozza, hogy a megye autonomikus jogainak megóvása czéljából alkotott szabályrendelek meg nem tartása miatt a megye közönsége az alispán azon válaszát, mely szerint ezt a közgyűlés elé nem tartozónak jelentette ki, tudomásúl ne vegye s az elkövetett kötelességmulasztás iránt helytelenítését nyilvánítsa. Ezen válaszok és indítványok előadása s megvitatása után és így tekintettel arra, hogy a megyei alispán a kérdéses rendeletet törvénybe ütközőnek nem találta s ezen okból nem terjesztette elő s mert ezen kérdésnek a képviselőházban lett megvitatása alkalmával a képviselőház ezen rendeletet tudomásúl vette és különös tekintettel arra, hogy a megyei alispán iránt érzett s fennlevő teljes bizalom biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a vármegye közönségének jogait bármely körülmények között megvédeni tudja és akarja is, az alispáni válasz megnyugvással nagy többséggel tudomásul vétetett. A gyűlés további folyamában felmerült nevezetesebb és közérdekű ügyeket a következőkben foglaljuk össze. A vármegye állapotáról az 1877. évre szóló alispáni jelentés az állandó választmány véleményével együtt elfogadtatott és az alispán nak a megye összes érdekeit és életmozzanatait felkaroló nagy gonddal kiállított jelentéséért jegyzőkönyvi elismerés szavaztatott. A nyilvános betegápolási ügy vezetése körül szerzett tapasztalatokra támaszkodva a megye feliratot intéz a belügyminisztériumhoz kérvén, hogy az a törvényhatóságokat, különösen pedig a fővárosit az ezen ügyben fennálló törvények és kormányrendeletek pontos megtartására utasítsa. Nem ritka eset ugyanis, hogy a kórházi értesítések hiányos vagy ellenmondó adatokat tartalmaznak; a férjes nőbetegeknél csupán a nő illetékességi viszonyaira vonatkozó adatok jegyezvék fel; a szolgálatban levők csak azért iratnak szolgálatnélkülieknek, nehogy munkaadójuk a tápdijak által terheltessenek; a bujakórosokról fehér értesítők küldetnek, s ha ennek folytán az elintézés késedelmet szenved, épen azon hatóság hivatkozik az 1875. III. t. ez. 14-ik §-ára, melynek közegei a mulasztást elkövették. Hasonlókép feliratot intéz a megye a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz felvilágosítást kérvén a megye részéről a vakok intézeténél 1838-ban tett alapítvány állapotáról. Utasíttattak a szolgabirák, hogy a hátralékos gyámszámadásokat, illetőleg az árvaszéktől nyert vagy nyerendő rendeleteket a legnagyobb pontossággal teljesítsék, nehogy mulasztás esetén ellenék kivételes intézkedéseket kelljen alkalmazni. Csonka Ferencz, megyebizottsági tag, a közigazgatási bizottság tagjává választatott. A népkönyvtárakra vonatkozólag megengedte a közgyűlés, hogy a községek költségvetéseikbe ezen czimen bizonyos összeget felvehessenek; sőt, ha a körülmények megengedik, eléggé indokolt esetekben a megyei magánpénztárból is késznek nyilatkozott segélyt nyújtani. A belügyminisztériumnak f. évi január 20-án 2250. sz. a. kelt a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. XX. t. ez. 29. §-a alapján a gyámoltak és gondnokoltak pénzeinek az árvaszékek által kamatozó betétként a kir. adóhivatalokba való szállítása és kezelésére nézve alkotott szabályrendelet tárgyában intézett átirata tárgyaltatván a vármegye közönsége a gyámoltak és gondnokoltak pénzeinek a kir. adóhivatalokba kamatozó betétként való elhelyezését a fent idézett 295. §-ában jelzett más módozatok mellett alkalmazásba veendőnek nem tartotta; a közigazgatási bizottság által kívánt szabályrendelet elkészítésével azonban Pöschl Károly, m. b. t. elnöklete alatt Gaal Lajos, Csolnoky László, Szabó Imre m. b. tagokat, továbbá Kopácsy Viktor, árvaszéki elnököt, Kenessey Károly, m. t. ügyészt és dr. Peczek Gyula pénztárnokot bízta meg. (Vége küv.) A VIDÉK. Siófok, 1878. május 4-én. T. szerkesztő úr! Megbocsásson, hogy becses lapja iránti tiszteletem oly gyéren nyilvánul, de tessék elhinni, ez nem az én hibám, hanem a „siófoki zártkörű tekeegylet“-é; mely az izzadásig igénybe veszi szerény személyemet vagyis inkább karjaimat t. i. a dobálásban; — különben pedig alaptalanul vádolom ám, mert loyalítása kétségbe vonhatlan, — melyről élénk tanúságot tesz a f. hó 1-én d. u. 3 órakor tartott ünnepélyes megnyitás; — mondom ünnepélyes, — ne tessék gúnyolni ezen tán hihetetlen frázist, mert valóság; — ezen alkalommal ugyanis egy akó sör és kellőmenuyi- ségü, az egyleti pénztárból fedezett virsli bocsáttatott az egylet által közre. A kedélyesség átalános volt olyannyira, hogy akik Jakab napot ültek, reggelig vigadtak. A fürdő ivad élvezetesnek Ígérkezik, amennyiben a Balatonhoz vezető sétány és a kocsikoni közlekedés iránt ut rendeztetik; továbbá a vendéglői kert, hol eddig, fájdalom, be kell vallani, mindenki megbotránkozására a burgonya tenyészett, befásíttatott; a sétautakat talyiga földdel befedték és kétfelül cserjékkel övezték; s mindezen örvendetes haladást jelző szépészeti intézkedések feszült figyelemmel történnek. A fürdőház, mint hírlik, Pesten készül és pedig az illető vállalkozó ur Ígérete szerént az igényeknek megfelelő módon. Egy emeletes ház is épül, mely a fürdő közönség elhelyezésére van szánva. Midőn tehát ennélfogva a fttdő veszprémi káptalan üdvös iutézkedéseiuek méltó elismerését hangoztatnók, — nem mulaszthatjuk el megemlíteni azon körülményt sem, hogy ugyanérzeményeimet, bensőm annak palástolatlan kiöntésére kényszeríté s az „órás és Márzsolén“ szerelmét oly hévvel adám elő, minő hévvel szokásom a szerelemről beszélni. — A népdalok, — mondám végül — melyek fűszerei a darabnak, az énekesnő ajkairól oly bájjal hangoztak el, hogy ezek ékkövei voltak a darabnak, melyek drágaságukban még nyertek, midőn az énekesnő andalító hangjával koszorúba fűzvén azokat, a szerelemnek koronájául tette föl: s mindezt a szerelem eszközlé-------! E szó kimondásánál tekintetem esetleg Angyalra fordítóm, ott láttam rajt az édes pírt, mely arczát elözönlé; szemei ábrándjairól bizonyítónak, tekintete benső meglepetést, zavart árula el s ím én is elakadék a beszédben; mily édes érzet tölté keblemet, ki nem mondhatom. Éreztem, hogy szívem hevesebben dobog, tagjaim reszkettek, arczom ég, fejem zúg, szóval oly állapotban voltam, mely enmagam előtt is teljesen ismeretlen vala. Alig tudtam magamon segíteni, hogy elbúcsúzva távozzam. Végre a véghetetleu szerencsét még egyszer emlegetve és magamat kegyükbe ajánlva haza tértem. A mint szabadabban lélegzettem, azon pillantra gondolák, melyben Angyal tekintetével találkozóm s azzal együtt felújultak e boldog perczek emlékei, melyek felejthetetlen benyomást gyakoroltak eddig tiszta s minden érzel- géstől ment keblemre. III. Jó idő múlva Gyula nyit be szobámba s mintha tudj’ a tatár, mily óriási fölfedezést tett volna, csak ezt kiabálta: — Megvan! megvan!! — De mi, te szerencsétlen? — Megvan, ah igen!! Hah örülj lelkem! — Ugyan kérlek, hát beszélj ?! — Kell-e ennél több ? Oh ily kedves, kettős rokonság! Képzeld Ferke; minapában Dengiék- nél találkoztam azokkal, kiket szívemből vágytam látni; oh mily kedvesek ők! — Bah, hát ez az óriási szerencse ? — De hallgasd, pajti, igen érdekes egy ismeretség ez rám. — Hát rám nézve nem ? No csak beszélj hát, hadd hallom. — Sok mindenről beszélgettünk, talán el sem tudnám mind sorolni: arra jól emlékszem azonban, hogy az uzsorások tulajdonairól, valamint személyökről is értekeztünk. — Hogy a fukarságnak példájával éljek, bár szégyenemre — mondom, — de meg kell vallanom Ugróczi úrról, mint ki harmad-izi nagybátyám, — — Nagybátyja?! — kérdé Angyal s arcza lángba borúit; Paulával összenéztek s nevetve fordítók felém tekintetöket. Gyaníték valamit a dologban; e kérdés, valamint a rángás, melyet Angyal ajkain észrevevék,midőn esetleg rátévedt tekintetem az öreg úr nevének kiejtése alkalmával, a hosszas nevetés, mind arra a kérdésre jogosíta, vajon mi föltűnő van a dologban? — Semmi! — feleiének vontatva, de Paula sehogy sem nyugodott, végre elmondó, hogy: — Hiszen Ugróczy úr Angyalnak öregatyja. — Ah, igen?! — kiálték örömömben; de már most resteltem, hogy az uzsorások példányául hoztam fel. csak a főtisztelendő káptalan az imaház na. gyobbítását kérvényező küldöttséget, — miután a meglevő templom a hívek befogadására elég. télén, — a legkedvezőbb Ígéretekkel bocsi tóttá el. Fogadja tek. szerkesztő úr, üdvözletem kifejezését. Alázatos szolgája r. I. Pápa, 1878. május 9-én. T. szerkesztő úr! A pápai népbank teg. nap tartott közgyűlésének sikerült valahára a liquidátiót a törvényben előirt formaságok megtartása mellett kimondani, és a liquidáló bizottságba tagokul Baranyai Zsigmond, Voyta Adolf, Kohn Adolf és Hirschler József urakat megnyerni. — E gyűlésen bemutatva lett az uj leltár és mérleg is, mely a közgyűlés által helyben hagyatott és melyből kitűnt, hogy az intézet vagyona 120,000 frt, tartozása 105,000 frt, elfogadtatott. Jóváhagyatott továbbá a népbank zálogosztályának az igazgatóság által Klein halamon pápai lakosnak lett eladatása is, — végre az intézet jogügyeinek viselésére titkárrá, az ismét letartóztatva levő Tarczy Dezső helyett egyhangúlag Galamb József ügyvéd választatott meg. A Stampfl Gusztáv haláláról elterjedt hír, — mely onnan eredt, hogy Pozsonyban egy ismeretlen és személyleirása után Stampfl, val azonosnak vélt egyén öngyilkosságot követett el, — megczáfoltatott, miután Simor János vizsgáló biró a család nehány tagjával Pozsonyba elutazott, és a hullavizsgálatból kitűnt, miszerint Stampfl feltalálása ezúttal sem sikerült. r. 1. I IRODALOM. Előfizetési vagy aláírási felhívás Vay Sarolta költői műveire. Ama fogadtatás, melyben szerzőnek költői munkái a napi sajtó által részesültek, reménylenünk engedi, hogy a fenkölt lelkületű költőnek számos ismerősei s tisztelői szives örömmel fogják üdvözölni ama ihlettel és gyöngédséggel párosult lyrai költemények megjelenését, melyek szépirodalmi lapjainkban részben már megjelentek, s most nehány eddig még kiadatlannal gyarapítva bocsáttatnak közre. A szépirodalmi hetilap „Magyarország és Nagyvilág* értesülvén a költemények megjelenéséről, f. hó 21. számában (husvét vasárnapi) következőleg nyilatkozik: Gróf Vay Sarolti vagy 8 ivre terjedő kötetet ad ki költeményeiből. A tehetséges Írónak nem egy igazi hi- vatottságáról tanúskodó, külső formájában is gondosan szerkesztett költeményeit ismeri már az olvasó a mi lapunkból. Vay Sarolta szigorú önbirálattal számos verseiből csak azt választotta ki, melyeket egy kis bokrétába fűzve, vallott méltónak arra, hogy külön is megjelenjenek. A kötet nemsokára Tettey Nándornál fog megjelenni s úgy a költő mint költészet barátai örömmel fogják hallgatni az eredeti zengő madárka szelíd busongásait s élvezni fogják azt a szokatlan erélyességet, mely e költői hajadon egyes müveiben meglep. A munka május havában jelenük meg. Előfizetési ára 1 frt diszkötésben 1 frt 80 kr., mely összeg alólirott könyvkereskedéshez küldendő. Budapest, 1878. ápril hó végén. Tettey Nándor és társa. — Bocsánat, Angyal kisasszony, de valóban nem gyaníthattam, hogy ez úton ma ily kedves rokonságba jutok, főleg Ugróczy úr útján, mert ezt tudva, nem említem — — Oh kérem! — szóla kacsóját felém nyújtva, melyre rokonságunk első zálogául egy csókot nyomék, — az általánosan ismert dolog, hogy öregatyám fösvény ember; azt tagadni lehetetlen s azért nincs is mit kegyednek megbocsátanom, sőt örülök, hogy ily véletlen tudatára jöttünk rokonságunknak. E nap elmúlt, sőt hét a hetet nyelte; oly jól telt el időm, mert hisz’ aztán jött a java. Paula igen érdekelt, azért követtem őt lépten, nyomon s a hol szerét tehettem, hozzá szegődtem. Ilyenkor oh mi mindenről beszélgettünk mi, — csak arról mem mertünk szólni, mi leginkább érdekelt. Egy alkalommal neki gyür- kőztem otthon, hogy ma megteszem az első lépést és hogy cserben hagyott bátorságom, mikor lelkemig ható szemeit rám emelte! Egészen elbűvölt, úgy, hogy még azt is elfeledém, mit mondani akarók. Ebből okulva, második ily föltételem alkalmával, hogy csakugyan ura legyek szavamnak, szemlesütve vallám be, hogy szeretem őt s kértem, ne utasítson el. Oh, ha láttad volna, mily örömben ragyogott arcza, szeméből az öröm könye gyöngyözök alá s lángba borult arczczal vallá meg, hogy ő is szeret. Haza kísértem ekkor; oly édesen ábrán* dozánk jövőnk fölött s midőn kinyilvánítámi hogy még a folyó farsangban nőül óhajtom venni, kis kezét nyújtá felém, melyet megragadva, elragadtatással ölelém őt magamhoz s szerelmünk zálogáúl vőlegényi csókot nyomék menyasszonyi ajkaira. Bár ez eddig kettőnk titka volt, de nem
