Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-03-10 / 10. szám
IV. évfolyam. 1878. 10-ik szám. Veszprém, Márczius 10. =öyi* és „Hív. Értesítő“ megjelelt minden vasárnap. Előfizetési dij : Egész évre . . 6 frt kr , Félévre ... 3 frt kr. Negyedévre ■ 1 frt 50 kr. Égj 'es példánj ' ára Jj 0*1 KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELODÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. LSzerkesztőség és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket Is, elfogad és nyugtáé KRAUSZ ARMIN kíayTkerertsdéis Vesiprémben. HIRDETÉSEK egyha8ábo8petltsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. ‘QM A képviselőválasztás előtt. Lezajlott a farsang, az orosz-török béke megköttetett, ráérünk egy kissé komolyabb tárgygyal is foglalkozni, mint pusztán azon hírek közlésével vagy olvasásával, melyeket a lapok a csatatérről dertíre-borúra közöltek és még közölnek. A mostani országgyűlés működésének hatásköre rövid néhány hó múlva véget ér és a honatyák leteszik azon tisztes megbízást, melyet vállaikra a közbizalom helyezett, hogy azt vagy újra felvegyék, vagy másoknak átengedjék. Nem feladatunk a mostani országgyűlés működése felett Ítéletet mondani, tegyék és teszik is ezt a politikai lapok ; mi pusztán olvasóink figyelmét akarjuk a közelgő új képviselőválasztásra terelni és nézeteinket elmondani, minő elveknek hódolunk mi és minő elvek szerint óhajtjuk, hogy kiki közölünk a szavazó-úrnához járuljon. Semmi kétség benne, hogy minden nemzet oly képviselőket kap, amilyeket érdemel. Ezt tudva beláthatjuk, hogy az a jog, melylyel a szabad választás össze van kötve, nem ép oly csekély és a vele járó felelősség nem ép oly jelentéktelen, mint azt sokan hinni akarják és szeretik. Mi magyarok még eddig jó részben éretleneknek mutattuk magunkat a szabad választásra, mert nálunk a választást nem komoly és higgadt tanácskozások, hanem közönséges korteskedés, itatás, szennyes vesztegetés egy felől, A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. A költő! Ninive hol van függő kertivel ? Semirámis fénycsarnoka? Amit halandó épít, és mivel Csak báb, mit féreg alkota. Mi szép, dicső fenn és alant, Isten teremté és a lant. Cheops remek gránit pirámisát Bámulják Aegypt síkjain; A jelkép, mit szemünk rajt Írva lát Egy átkos szózat, néma kin. Mi szép, dicső fenn és alant, Isten teremté és a lant. Mint csillagot köszönti a kalóz Pháros világító tornyát, Az árult lélek, kit kötözve hoz E fényben kint, gyötrelmet lát. Mi szép, dicső fenn és alant, Isten teremté és a lant. Míg büszke Tróját megdönté viszály, Világra szól Homér dala; Camoéns-el dicsekszik Portugál Bár száműzött lett általa. Mi szép, dicső fenn és alant, Isten teremté és a lant. Rabszolga nép, hazátlan üldözött Hol és miben talál vigaszt? más felől pedig nem menthető közöny, hideg érzéketlenség, kényelmes nem bánomság előzte meg. Lehet-e azután csodálni, hogy a honatyák soraiban oly egyéneket is találunk, kik mindenhova inkább, csak az ország házába nem valók. A közelmúlt nagyon is szembeszökőleg igazolja ezen állításunkat, midőn tapasztalnunk kellett, mint jött nemzet és képviselet egymással homlokegyenes ellentétbe. A gazdagság, a fényes név még mindig csábszerek nálunk, ha mindjárt az, aki azokat bírja, úgy az élet, mint a politika vagy értelmiség mezején fabáb vagy zérus is, nekünk mindegy, csak fizetni és itatni, etetni tudjon, a többivel édeskeveset törődünk. Mi még nem vagyunk, úgy látszik, egészen tisztában azzal, mily magasztos hivatás- és működésköre van egy orsz. képviselőnek, mily sok jót és üdvöst tehet az, ha méltóságának tudatában van, ellenkezőleg mily sok roszat és károst léptet hanyagsága és munkát- lansága életbe, ha vagy értelmetlen, vagy önfeledett. Mostani képviselőink nagy részét a férfias önállóság hiánya jellemzi. Mi okozza ezt ? Sok, nagyon sok októl tekintsünk el, mert különben furcsa háttérre bukkannánk, melynek szellőztetése szégyenpirt vonhatna nemzetünk arczára. A legfőbb ok azonban és ezt nyíltan kimondjuk, a szilárd meggyőződés hiánya ép azon dolgok körül, melyek fölött dönteni vannak hivatva. A meggyőződés nem oly közönséges valami, mint a levegő, hogy azt mindenütt be lehet, be kell színi vagy akarjuk, vagy nem; a meggyőződést komoly és lelkiismeretes tanulmánynak kell megelőznie, mert csakis ennek eredménye, ennek gyümölcse az. Képviselőinknél mit tapasztalunk? — Egy-kettő dolgozik, fárad, részt vesz mindenben; a nagy többség szórakozik, mulat és azután szavaz, dönt a hogy, úgy, a legvitálisabb életérdekeink felett. Mi ide lenn zsörtölődünk, bo- szankodunk, lármázunk, hivatkozunk felelősségre és nem gondoljuk meg, hogy a hibásak — mi vagyunk. Késő bánat ebgondolat. Az okos embernek előre meg kell mindent komolyan fontolni és csak azután határozni, határozni úgy, hogy a következményeket, legyenek azok jók, vagy roszak, férfias öntudattal vagy szükség esetén férfias resignatióval tudja viselni. A választások előtt vagyunk jogunk teljes épségével, még a kortes- | hálók nincsenek kivetve, még nyugodtak a pártok, még a lázas izgalom és szenvedély nem fűzte rablánczra sem az elmét, sem az akaratot, még minden a miénk, még mimagunk is min- magunkéi vagyunk, van idő, gondolkodjunk, kinek kezeibe teszszük le legszentebb jogainkat. Keressünk oly férfit, ki ismeri bajainkat ismeri viszonyaink fogyatkozottságát, ki e mellett nem csak jó akarattal, de képességgel is bír, szavát ott és akkor nyomatékosan a latba vetni, ahol és amikor azt a közügy megkívánja, ki nem csak ajkaival, de tetteivel is tevékeny és munkaszerető, ki tudjon önálló és független lenni gondolkozásában és szaI vazatát ne puszta szokásból vagy kényszerből adja valami ügyre, hanem meggyőződésből, úgy szintén tagadja meg szavazatát, ne puszta gyáva félelemből, hanem ugyancsak meggyőződésből. Ha ilyen férfira akadunk, az legyen jelöltünk, arra adjuk majd szavazatunkat és meghihetjük, ezzel a közügynek ép úgy használtunk, mint választó-kerületünknek, mert minden választó kerület annyit ér az országgyűlésen, amennyit képviselője ér. A képviselőház összes bizottságai egy hétig szünetelni fognak. A bizottsági tanácskozásokat hétfőn, f. hó 11-én a ház igazságügyi bizottsága fogja ismét megkezdeni a birói függetlenség visszaállítására vonatkozó tvjavas- latnak tárgyalás alá vételével. Az erdőtörvényjavaslat tárgyalását befejezte a képviselőház erdőügyi bizottsága. A bizottság jelentését a szünetelés utáni képviselőházi ülések egyikén gróf Károlyi Tibor előadó fogja beterjeszteni. Az erdőtörvényjavaslat is egyika azon tárgyaknak, melyeket a kormány még a jelen országgyűlés által óhajt letárgyaltatni. Heti szemle. — márcz. 9. A delegatió ma d. e. 11 órakor tartotta első ülését, melyen 3 előterjesztés tétetett. Egyik a hatvan millió hitelkövetelésről szól; a másik a 3 havi költségvetési felhatalmazásról s a harmadik a három millió idei rendkívüli hadi kiadás fedezéséről. # Az orosz-törők béke 3-án íratott alá San Stefauóban. A békefeltételek egyelőre titokban tartatnak; de ami e pontok közül nyilvánosságra került, elegendő arra, hogy Törökországot a független államok sorából kitőröltnek vegyük. A szultán a czár hűbéresévé, Törökország pedig az orosz politika állandó rabjává lett. Szivükben él a bit, hogy dal között Könyárjuk üdvbimbót fakaszt. Vigasztalót fenn és alant, Isten teremt csupán s a lant. Énektek Byron és bús Ossián, Petrarcha, Dante és Sassó; Hazátokban híven hangoztatván Nem hangzik el mint puszta szó. Mi szép, dicső fenn és alant, Isten teremté és a lant. A költő nem bókol hitvány kegyért Ima, áldás van ajkain; Meg nem hajol fény, kincs előtt e térd Legyen bár élte gyötrő kin. Mi szép dicső, fenn és alant, Isten teremté és a lant. Az emberkéz alkotta műveket Szét hordja háborgó vihar; Bármily dicső setótcs árnyat vet Művével a szerző kihal. Csak egy örök fenn és alant, Mit Isten alkot és a lant. GYÚROM ANTAL. A farsang végén. Demosthenes, a világ leghíresebb szónoka, annyira hiú volt, hogy semmibe sem vette, ha világraszóló remek-beszédeit polgártársainak százezrei elragadtatva megtapsolták, hanem annak kimondhatatlanéi őrült, ha az útczán egy szolgáló rá azt a megjegyzést IH0T Lapunk mai számához félív „ tette: ejnye, de szép ember. Na képzelem, mennyire boszankodott volna ez a jó Demosthenes, ha az a malheur éri, ami engem. Olvasóim igen jól tudják, hogy a kíváncsiság az emberrel veleszületik ép úgy, mint a szegény flótással a nincsetlenség; nincs tehát mit csodálkoznunk, ha a bálhelyiségek kapuiban, a lépcsők mellett, az ajtók közelében egész csoportját látjuk a szoptatós és száraz dajkáknak, a szolgálók- és peszráknak, szóval a különböző fokon és rangban levő sajtáros kisasszonyoknak, na meg holmi koczagye- rekeknek, kik mind megannyi báli, különösen toilette-kritikusok. így történt ez márczius 2-án is a tűzoltók bálja alkalmával a „Nap“- ban; a kapu alja, a lépcsők eleje festői csoportokban telve volt ily szemen szedett kritikusokkal, kik a felmenőket nemcsak jól szemügyre vették, hanem hangosan meg is kritizálták. Elfogadván a bálrendezőség meghívását magam is útra keltem, hogy saját szemeimmel szerezhessek némi adatot a báli tudósításhoz a „Veszprém“ számára. Szerencsétlenségemre amint a vendéglő kapujába értem, egy lélek sem volt sem előttem, sem utánam, aki felment volna és akin esetleg megoszlott volna azon kritika, mely így egy magamra nehezedett egész súlyával. Az első csoport mellett élhaladva csak azt a megjegyzést hallottam: Ez a szerkesztő, de a másodikból már a fitymáló kritika fülem hallatára így hangzott egy peszra ajkáról: „Ez nem érdekel!“ —- Ejnye, szógám, gondoltam magamban, de szeretnélek ezért az őszinte nyilatkozatért amúgy magyarosan nyakon törülni. A tűzoltó-bál sikerének koczliv. Ért.“ vau csatolva. i kája el volt dobva, itt — deficzitnek kell lenni, mindegy, ha mindjárt plust mutatna is a cassa. Képzelhetni, mily bosszankodva mentem fel a lépcsőkön; nem sokat törődtem én most már sem a fenyőág-, tükör- és tájképpel feldíszített lépcsőzzettel, sem magával a teremmel, mely oly gonddal volt kicsinosítva, hogy az ember rá sem ismert a quondam színház ronda helyiségére. A terem négy ablaka felül transparent volt, melyen elosztva ez állott: Éljenek a veszprémi — önkéntes ttízoltóegylet — alapító és pártoló — nagyérdemű tagjai!; alul az ablakmólye- désekben fenyőágakkal körítve egy egy szép tájkép-festmény volt. A színpad felett, melynek belseje feldíszíti nyitva állott, voltak a ttízoltó-jelvéuyek szép csoportokban elhelyezve gyúpontúl egy égő piros lámpával. Szóval a terem igen kedvező hatást tett a szemlélőre, csak egy zavart, hogy a peszra szavai még mindig a fülembe csengtek: „Ez nem érdekel!“ A jelen volt közönség igen szép számú volt, azonban jóval több nő mint férfi, az első négyest 32 pár tánczolta; a nők öltözéke egyszerűséget de ízlést tanúsított. A kedé<- lyesség és fesztelenség sem hiányzott, mindenki elragadtatva beszélt a bál szép sikeréről, csak a pénztárnál vettem hazamenet azon szomorú értesülést, hogy bizony a cassa deficitet mutat. Tudtam éu ezt előre, sóhajtottam fel magamban. E sorok megírása után azonban mégis a peszra kritikája daczára plusról értesül-* tem. Báli idényünknek még utolsó mulatságáról, a nemzeti casinó batyubáljáról kell megemlékeznem. A batyubálok jó hírben van-
