Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-10 / 10. szám

A congressus létrejötte valószínű. Úgy látszik, hogy a tanácskozások székhelye — Berlin lesz s Bismarck herczeg valószínűleg az idősebb Gorcsakoffnak fogja az elnökséget átengedni. Az orosz hivatalos körök azt hiszik, hogy e congressusnak más hivatása nem lesz, mint az, hogy Európa s főleg Ausztria-Magyar- ország szentesíteni fogja az orosz béke­feltételeket s kárpótlásul elfoglalja Hercze- govinát, Boszniát, Albániát le egészen az aegaei tengerig. * Az olasz parliamentet 7-én nyitotta meg Umberto király trónbeszéddel. A közigazgatási bizottság ülése. Veszprém, 1878. márcz. 4-én. A közigazgatási bizottság fehruár hóra vonatkozó ülését a megyei alispán elnöklete alatt tartotta, ki helyett a szokásos havi je­lentést a főjegyző tette meg, melyből kiemel­jük : Az ügyforgalomra vonatkozólag. A lefolyt február hóban az alispáni iktatóba beérkezett 1005 db, a múlt hóról maradt 10; elintézte- tett 931, közgyűlésre félretétetett 13, nyilván­tartásban maradt 27, elintézetlen 39. — A beérkezett ügydarabok közül 464 nyilvános betegápolási ügyre vonatkozott, a többi 541 más közigazgatásügyi természettel birt; a napi ügyforgalom legnagyobb volt febr. 1-én, midőn 76, legkisebb pedig 16 án, mikor csak 7 db. érkezett be. Február hónapot januárral összehasonlítva 5 2 dbnyi szaporulat tapasz­talható. A közigazgatási bizottság iktatójába beérkezett 39 ügydarab közül elnökileg elin- téztetett 4, a többi 35 ezen ülés napirendjére lett kitűzve. A pénzforgalomra vonatkozólag. Az alispáni hivatalhoz beérkezett 4875 frt 51 kr.-ból az útfentartási alapot 3143 frt 78 kr, a megyei nyilvános betegápolási alapot pedig 506 frt 98 kr. illette; helybeli és vidéki kór­házakban ápolt betegek tápdíjainak fedezésére volt 812 frt 61 kr.; a megyei házi pénztárba beutaltatott házbérek és téritmények czimén 52 frt 30 kr., marháslevelekért 193 frt, vadászje­gyekért 42 frt, vegyes természetű 124 frt 74 kr., levél-portóczímen 10 kr. Mint érdekes jelensé­get emeli ki a jelentés, hogy a kórházi tápdíjak fedezésére a megyei nyilv. betegápolási alapból 348 frt 11 kr. fordíttatott, a többi a fizetni kö­teles községek, illetve egyének által fedeztetett. A február havi pénzforgalom az előző hónapi­hoz képest 585 frt 59 kr. emelkedést mutat. A hó folytán fölmerült nevezetesebb ese­mények: febr. 8 án igazoló választmányi ülés volt; 7-én az ugodi választó kerületben a képviselő-választás a legnagyobb rendben meg­tartatott; az összeirt 2412 választó közül a választás tényében részt vett 1257, kik közül 775-en Lukacsek Jánosra, 482-en pedig Cse- pely Sándorra szavaztak. Az ujonczozás a zirczi és devecseri já­rásokban lapunk múlt számában közlött ered­ménynyel megejtetett. nak, még eddig mindegyik sikerült és így nagyon természetes, hogy ezen utolsó is, mely múlt hétfőn, márcz. 4-én tartatott. A lelkes fiatalság most nem csalódott várakozásában, mert az egyes családok oly szép részvétet tanúsítottak, hogy az éléstár a legkülönfélébb étkeket és italokat egyesítette még pedig meglehetős mennyiségben. A casino nagy termére épen elég volt az egybegyűlt közönség; ha csak valamivel több, már szorongást idézett volna elő, mi mindenesetre rontott volna a sikeren. Városunk férfi- és nőközönségének színe java itt volt; a nők díszes egyszerű öltözékben, mi a fesztelen kedélyességnek hatalmas tényezője lett. Az első négyest 38 pár tánczolta. Az éltesebb és középkort! férfiak ez alatt a melléktermekben a kártyaasztal köré csoportosúltak, majd hol itt, hol amott a korán megeresztett vacsorához fogtak, úgy, hogy mire a szűnóra beállott, kevés kivétellel már csak a nők voltak éhesek, kiknek azután a teltgyomrú lovagias férfiak dicsérendő buz­galommal szolgáltak, ki egy öntöző-kannából töltögetve a poharakba vizet, ki ide-oda futva és kínálva egy-egy tál pecsenyét, süteményt, fagylaltot stb. A kisterem az étkezőket nem volt képes magába fogadni, három nagy asz­talra még a nagyteremben is terítettek. A nemzeti casino helyiségébe ez idén tartott mulatságok kiegyenlítik e^rnást, az első és utolsó fényesen, a két közbeeső, a második és harmadik középszerűen sikerűit. A batyu­bálnak a késő reggel vetett véget és ezzel bezáródott a farsang. _ Veszprém városában emberemlékezet óta ennyi mulatság nem volt, mint ebben a far­sangban. Ha ezek után kellene jólétünket mérni, bizonynyal mi lennénk a leggazdagabbak szép Magyarországon; na de nem emeljük panaszra szavunkat, a mulatás magában véve még nem rósz, csak azután másnemű és komoly kötelességeinknek is eleget tegyünk. Itt vannak a különböző hátralékok, itt az adóhátralék, itt sokaknál az előfizetési hátralék a „Veszprém“-re, majd szemmel tartjuk, ki hogy teljesíti kötelességeit és ha nem, akkor — executio, Lévay. A megyei nyilv. betegápolási alap léte­sítéséhez szükséges % kros pótlék kivettetett és ennek befizetése- és behajtására máj. 1-e tűzetett ki; ugyanezen alkalommal, miután a múlt 1877. évről még 994 frt 3 kr. pótlék van hátralékban, az illető szolgabirói hivata­lok kötelességök pontos teljesítésére utasít- tattak és ezen hátralék befizetésére határua- púl márcz. 15-e tűzetett ki. A megyei kezelő-, segéd- és szolgasze­mélyzet részére a belügyministerium a megye által a múlt évben megtakarított összegből 360 frtot engedélyezett. Tűzeset 4 fordult elő 2170 frt kárral, melyből 1030 frt fedezetlen. Vadászjegy 4 adatott ki, még pedig 3 db. 12 és 1 db. 6 frtos; marháslevél ki lett adva 8150 db, ezekből 7155 db 5 kros és 995 db 3 kros. A közbiztonság teljesen kielégítő volt, amennyiben tolvajlási eset is csak 1 fordáit elő. A tiszti főorvos jelentése szerint a köz- egészségi állapot febr. hóban sokkal kedve­zőbb volt, mint januárban; a leggyakrabban előforduló kóresetek a légző szervek hurutos lobos bántalmai voltak. A dyphteritis Dudor, Súr és Kádárta községekben megszűnt, Zir- czen azonban még 1—2 eset felmerült; kü­lönben azon jelenség, hogy az újabban szór­ványosan felmerülő esetek rendesen szelidebb lefolyásuak, mint voltak a járvány kezdetén előfordultak, arra látszik mutatni, hogy mi­előbbi megszűnését biztosan várhatjuk. A ka­nyaró, mely több községben mutatkozott mint járvány, többször jelzett szelíd lefolyását mind­eddig megtartotta. A kir. tanfelügyelő szakjelentése az 1877/g-i iskolaév I. negyedének iskolalátoga­tási viszonyaival foglalkozván kiemeli, hogy az iskolák nagyrészt okt. elején megnyittat­tak és a kisebb tankötelesek látogatták is, de a rendes iskoláztatás csak az őszi munka be­fejezése után, novemberben vette kezdetét. Az iskolákat épen nem, vagy csak hanyagul látogató gyermekek legnagyobb szám­mal Szentgál, Városlőd, Dudar és Oszlop köz­ségekben vannak; különösen kiemeli a jelentés Dudart, melynek ref. iskolájában a tanítás nov. 1-én megkezdetett, de 204 tanköteles közül 81 épen nem, a többi 123 pedig oly hanyagúl járt iskolába, hogy az igazolatlan mulasztások egy hó alatt 3778 félnapot tettek és a község bírája még sem érezte magát kötelezve a törvényben előirt szigorúbb eljá­rásra. Különben az itt elősorolt községek birái ellen a közig, bizottságok részére kiadott utasítás 2. §-a és az 1876. 28. t. ez. 7. §-a 2. a) pontja értelmében a fegyelmi vizsgálat már elnökileg elrendeltetett és annak teljesí­tésével az illető szolgabirák megbizattak. A devecseri és pápai járás iskolaláto­gatási viszonyairól a jelentés hallgat, minthogy az illető járások szolgabirái még az 1877/8-iki iskolaévi tankötelesek összeírását, melyet a múlt év szept. 15-ig, valamint az első év- negyedi kimutatásokat, melyeket decz. 15-ig kellett volna a bizottság rendelete értelmében beterjeszteni, daczára, hogy elnökileg mái­két Ízben és pedig különbeni vizsgálat elren­delésének terhe alatt lettek megsürgetve, mai napig sem teijesztették be. A tanfelügyelő azonban hiszi, hogy egy nem régen intézett felszólítására a kivánt kimutatásokat meg fogja kapni, ellenkező esetben kénytelen lesz a bizottságtól a fegyelmi vizsgálat elrende­lését kérni. A kir. adófelügyelő jelentéséből arról értesülünk, hogy a végrehajtások Veszprém és Pápa városát kivéve megyeszerte csaknem teljesen be lettek szüntetve, vagy legalább nem folytattatnak egész erélylyel. A póstaigazgatóság tudatja, miszerint a pápai póstahivatal, mely eddig szerződési jogviszonyban álló postamester által kezel­tetett, állami kezelés alá vétetett és márcz. 1-én mint ilyen, működését megkezdette. Észrevétele k a „Lelkész vagy rabbi“ czikltre. (Folytatás.) A múlt évi uovemberhóban Budapesten a rabbi-képezde, annyi küzdelmek s vajúdások után, valahára megnyittatott, amelyből — ezen reményt táplálja az egész magyar zsi­dóság — nem fognak oly rabbik kikerülni, kiknek fogalmuk sincs az izraelita egyház történelméről. Ezen rövid történelmi vázlatból, a mely­ben épen a legszükségesebb és — őszintén bevallva — a legtöredékesebb adatokra szo­rítkoztunk, úgy remélem, belátja a t. olvasó, mennyiben igaz tisztelt collega uram azon állítása, hogy a „rabbi most is csak ugyanoly hatáskörrel bir, mint egykor s felszentelése soha sem nem volt,“ s meg fog arról győ­ződni, hogy lehetetlen nagyobb felületességgel egy két ezred évi egyházi intézményről érte­kezni, mint azt collega uram czikkében me­részelte. il. Kohaniták. Amely mérvben t. collega uram a rab- biságot minden egyházi méltóságból s jogból kivetkőzteti, ugyanoly mérvben dicséri s ma­gasztalja a Kohaniták voltát s állítólag meg mai napig érvényben levő szentségüket, mi­szerint azok egyedül képesek s méltók az egyházi áldást a hívőkre mondani. Vizsgáljuk meg, mi igaz van ezen inkább az izraelita régészet tudományába bevágó állításban. Igaz ugyan, hogy az izraelita vallás alapításakor, (K. e. 1450). Áhron s utódjai jure divinö pa­poknak választattak meg; de kétféle hivatás­sal s fökötelességgel, úgymint: áldozári s nép­tanítói tiszteséggel. A papok, kik mellé a Leviták is rendeltettek, bemutathaták az úr színe elé az áldozatokat úgy a Mózes építette sz. Sátorban, mint Jerusálem két főtemplo­mában; de egyszersmind Isten törvényére való népoktatás s a törvény szerinti bírásko­dás kötelességükké tétetett.21 * * * Azonban mi tör­tént az idők folyamában? Csak a jövedelme­ket hozó áldozatokkal egybekötött isteni tisz­teletnél jártak el olykor híven, olykor abban sem híven (I. Samuel 2, 27—36), magasabb kötelességüket pedig egészen elhanyagolván, hamis tanítókká s vesztegethető birákká fa­jultak el. A próféták, mint Isten igéjének hír­nökei s a nép lelkiismeretének szóvivői, erő­sen léptek fel a papok ellen ezen íeledségért, menydörgő szavakkal dorgálták, s kiragadták kezükből a szellemi tisztességet, miáltal te­kintélyük s befolyásuk a népre nagyou csök­kent. E csökkenés még nagyobb mérveket öl­tött a másodtemplom ideje alatt (450—70); mert akkor úgy Palestinában, mint más or­szágokban, hol izraeliták laktak, a nagyobb városokban imaházak — synagogák — kelet­keztek, melyekben véres áldozatokat nélkü­löző, csak imádság s a szent irás olvasásából álló isteni tisztelet alakíttatott, melynek vég­zésében a papoknak semmi teendőjük nem vala. Ezen korszakban a papok eredeti nép­oktatási tisztségének hire sem vala; mert egyes főpapon kívül — mint például az igaz Simeon (219) — a Synhedrion tagjai és egyéb tudósok oktaták a népet a synagogákban s alapítottak iskolákat, kicsinyek s nagyok szá­mára. Hát mikor a jeruzsálemi templomot is elérte a végelpusztulás és a véres áldozati cul- tus mindenkorra megszűnt; egészen elvesz­tették a Kohaniták hátra maradt hivatásukat is, tekintélyük tönkre jutott, csak árnyékává lettek az őskorban ültetett lombos fának. Áhron sarjából származó mostani Kohaniták nem nevezhetők egyebeknek, mint tiszteletbeli pa­poknak. Mert az sem igaz, hogy csak ők vé­gezhetik az áldást az isteni tiszteletnél. Na­ponként, a reggeli s esti imában, az előimázó, legyen az Kőben vagy akárki, végzi az áldást, a mit bizony collega uramnak is kellene tudnia.25 Csak épen ünnepnapokon szokják a Kohaniták — ha úgy tetszik — az áldást végezni, mely szokás egyre megszűnik s több újabb templomban meg is szűnt. A rabbik, kik a néptanítói s szellemi működésre nézve a hajdani papok helyébe léptek, szokták egy­házi szónoklataikat a papi áldással is bevé­gezni.26 A rabbi szónoklatáról szólván, egyúttal vissza kell utasítanom tisztelt collega uram­nak azon nagyon téves nézetét, miszerint az egyházi tanítás nem volt, s nem alkotó része az izraelita isteni tiszteletnek. Csak értsük jól egymást! A művészetileg kidolgozott be­széd sem a keresztény, sem az izraelita egy­házban nem lényeges része az isteni tiszte­letnek, hanem a szent írásból való olvasás az.27 A szent irás olvasása pedig a legeslegrégibb alkotó részét tévé az isteni tiszteletnek a sy­nagogákban, s a hagyomány annak eredetét Mózesre vezeti vissza.17 Nem kevés nyomok a szent irában gyanittatják, hogy a próféták már tartottak épülő beszédeket szombat s ün­nepnapokon az összegyűlt népnek;28 de semmi kétséget nem szenved, hogy a másodtemplom ideje lefolyta alatt a főtemplomban naponként, a synagogákban hetenként háromszor, úgy­mint: hétfőn, csütörtökön, szombat-s ünnep­napokon olvastattak kisebb nagyobb szakaszok a szent Írásból, s hogy az elolvasással meg­tisztelt tudósok hozzá kötöttek fordításokat, fejtegetéseket s épületes kis beszédeket. Kez­detben csupán a Thorából, azaz Mózes öt könyvéből, későbben a próféták irományaiból is tartattak ily olvasások.29 Az első század­dal egykorú források ezen egyházi intézmény­5i A Kohaniták és a tudósok közti viszonyra nézve jellemző egy mondat a Talmudban Tr. Horijoth 13a: „A tudósfattyú előnyt érdemel a tudatlan főpap­pal szemben.“ 25 Hepp J. K. egyháztörténete 32. 1.: „Az isteni tisztelet fő alkotó részeit tevék : az imádság, sz. irás olvasása, ének és az Úrvacsorának megünneplése.“ 16 Tr. Baba Kama 82a; Midrasch Jálkut Mózes. II. k. 408. sz. 27 Királyok II. k. 4, 23 : Jerem. 7, 2,17,19—27 ; Amos 5, )0. 28 Alaposan, kimerítőleg s roppant olvasottság­gal értekezik ezen tárgyról az újabb héber irodalom egy klassikus terméke: „die gottesdienstlichen Vor­träge der Juden“ von Dr. Junz. Berlin, 1832. 29 Az Evangélisták : Matth. 4, 23, 9, 35, 13, 54 ; Mari. 1, 21, 39, 6, 2 ; Lui. 4, 15, 31, 44. 6, 6, 13, 10 ; Job. 6, 59, 18, 20; Apostt. act. 13, 13,14, 15, 44, 9, 20, 14, 1, 18, 19, 26, 19, 8, 17,17, 13,5, 17, 10,18, 4, 1 —3 ; Josephus contra Apionem 2, 17 ; Philo de vita Mozis p. 685. nevezi a synagogákat, mint oly gyűlő helyeket, a melyekben okosság, bátorság, mérsékletessóg, igaz­ság, szentség s mindazon erények taníttattak, melyek az Isten és ember iránti kötelességek megismerése a gyakorlásához tartoznak ; Targum Judices 5, 2. ről úgy emlékeznek, mint egy régóta behono sült szokásról.30 Midőn az izraelita állam fel. oszlatása s a templom végelpusztulása utár való századokban nehéz idők következtek s zsidókra, a rabbik s egyházi szónokok — dar" sanim — vallástanitói kötelességükhez az is járult, hogy a népet a kétségbeeséstől meg mentsék, vigasztalják s fentartsák benne aj örök igazságba való bizalmat. Ily egyházi be­szédek s értekezések ezrekre menő vázlatai az ó-kori izraelita irodalomnak egy tetemes részét képezvén. Midrasimnak neveztetnek.3' S így az ős időktől fogva mai napig voltat a synagogában hatalmas s elragadó szónokok kik Isten igéjét ékesszólással hirdeték. Igaj ugyan, hogy voltak, s meg is vannak, kik hallgattak a synagogában, mivel, mint Jere­miás próféta mondja (5, 13): „A szó nincj bennök“; de bizony nem előnyére a község vallási és erkölcsi életének! Azon idők voltai a legszomorúabbak a zsidók történelmében, s mikor Isten igéjének hirdetése nem hallatszék a templomokban. Hála Istennek, mai napság az izraelita hitközségek tisztelt collega uram legújabb nézete ellen tiltakozván és az egy. házi szónoklatot az isteni tisztelet alkotó ré- szenek tekintvén s becsülvén, a fősúlyt fek­tetik a rabbi választásnál a szónoki tehetségre. S jól is teszik azt! Mert nem tartok attól, hogy túlzással vagy szerénytelenséggel vádol­nák a rabbiságot, ha nevében állítom, hogy századunkban a zsidók felébredése, elzártsá­gukból kilépése, erkölcsi emelkedése iskoláik jó karban tartása s elért egyenjogosítása — egyrészben a mívelt s lelkesült rabbiktól mon­dott egyházi szónoklatai eredménye, vívmánya! (Vége köv.) Hochmuth Abrahdm. A VIDÉK. Lajos-Komárom, 1878. márcz. 5-én. T. szerkesztő úr! A Lajos-Komárom községben megnyitandó kisdedovoda alaptőkéje javára az enyingi nagyvendéglő termében f. hó 2-án tartott táncz vigalom 82 frt 40 krral szaporította alaptőkénket — felülfizettek: Enyingrol: Szeles József 2 frt, Müzer Antal 1 frt 20 kr., Székely Mór 50 kr., Nyíri Endre 1 frt, Nyiri Gábor 1 frt, Kányás József 50 kr.. Trösztiéi- Miksa 3 frt, Kohn Lipót 50 kr., Adler Imre 1 frt, Mihálfiy György 1 frt, Oesztereicher 50 kr., Rácz Gyula 2 frt, Bélák István 1 frt, Boh Mátyás 70 kr., Krisztin- kovics Aladár 50 kr., Bauer ^József 5 frt Székesfehérvárról: Wertheim Ármin 5 frt. Lajos-Komároraból: Wertheim Samu 5 ín, Münzer Ármin 4 frt 50 kr., Kovács Géza 1 frt, Macher Endre 1 frt, Horay István 1 frt, Varga József 1 frt 50 kr. Szilasról: Huszár József 50 kr., Boda Antal 50 kr., Jakobik József 50 kr. Péélből: Politzer Miksa 1 frt 50 kr. Bécsből: Schubert és Rotter 1 frt. A volt költségek egy ismeretlen gyermek- barát által utólagosan fedeztettek. Fogadják a mélyen tisztelt résztvevő gyermekbarátok legmélyebb köszönetünket.! A rendezőség nevébeu Varga József. IRODALOM. Uj könyvek. A Franklin-Társulat kia­dásában Budapesten, újabban megjelentek és Krausz Armin könyvkereskedésében Veszprém­ben kaphatók: Falusi könyvtár 25. és 26. füzet. Egy­egy füzet fűzve 50 kr. 25. filmet: A gazda, kertész és erdész leghasznosabb barátai a\ állatok között. Dr. Gloger L. W. C. hasonczímü német munká­jának hetedik kiadása nyomán írták Sporzon Pál és Ébner Sándor. 20. füzet: Gazdasági trágyaisme vagyis a trágyázás alapelvei. A magyar gazdaközön­ség számára irta Dr. Nyáry Ferencz. Kis nemzeti muzeum 39—41. füzet. Egy- egy füzet 50 kr. Tartalma: Pestalozzi Henrik. Lénárd és Gertrud. Könyv a nép számára. Magyarí­totta Zsengeri Samu. Három kötet. A szerző életrajzával. Pestalozzi ezen mestermű vét, mely má i majdnem minden élőnyelvre le van forditv , mi is nagy nyereségnek mondhatjuk a ma­gyar nép- és paedagogiai irodalomra nézve, különösen azért, mivel a magyarító ebbeli feladatát dicséretesen megoldotta, a mi csakis a bő Pestalozzi irodalom szorgos tanulmányo­zása és a magyar és német nyelvnek tökéle­tes kezelése által sikerülhetett neki. E könyv­nek egy iskolai vagy népkönyvtárban sem volna szabad hiányoznia, fi müvet lapunk tüzete­sebben fogja ismertetni. Olcsó könyvtár 47 —49. füzet. 47. füzet: Leoni Leó. Regény. Irta Sand 50 I,. „Wiener Jahrbuch“ 1867-1868-ban : Pre­diger der Vorzeit von Hochmuth Abraham. Tanthiun* 1-3 5.

Next

/
Thumbnails
Contents