Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-03 / 9. szám

IV. évfolyam. 1878

szám.

Veszprém, Márczius 3.

,nr«*KR»la*«’

és „Hív. Értesítő“

megj»l«n minden minap.

Előfizetési dij : Égés* évre . . 6 írt - kr. Félévre . • • 3 írt - kr. Negyedévre • 1 írt 50 kr.

Egyes példány ára lő kr.

KÖZGAZDASÁGI, HELYI

ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS

VESZPRÉM

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. feSzerkesztőség és kladő- kivatal:

Vár, 4. sz.

Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugté*

KRAUSZ ARMIN

könyTfceroikelése Veuprémbín.

HIRDETÉSEK egyhasábo8 petitsor 6 kr.

NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg.

•J&

A pletyka.

Quisquis amat dictis absentum rodere vitám,

Hane mensam vetitam noverit eese sibi.

(In pariete refectorii S. Aug.)

Egyszer a róka az oroszlánhoz sompolygott és ravasz kétszínűséggel így szólt hozzá: „Uram, oroszlán, már csak megvallom, mi tűrés-tagadás benne, a szamár felöled igen rosszul nyilatkozott. Ő egyáltalán nem érti, mi dicsérni valót találok én rajtad; a te bátorságod is kétes, hozzá még te az ártatlanok fojtogatója vagy; ö téged sem nem szerethet, sem nem dicsérhet.“ — Az oroszlán hallgatott és kis vártáivá méltóságteljesen e szavakat mondá: „Tudod mit, te róka, amit rólam egy szamár mond, arra rá sem hederítek“.

A nagyvárost a kisvárostól egy dolog választja el — a pletyka. Ezen elválasztás annyira éles, hogy mind a nagyvárosok, mind a kisvárosok egymással ellentétes szélsőségekbe esnek. A nagyvárosi ember évtizedekig ellakik egy és ugyanazon folyosón több családdal anélkül, hogy azoknak nevét, tagjainak számát, beléletét, szóval bármi körülményeit ismerné vagy csak eszébe is jutna ismerni óhajtani: a kisvárosi, kivéve a kiveendőket, nevetségesen szűk látkörébe nem képes valami nemesebb tárgyat vonzani, mert ehhez egy kis műveltség is kellene, mint a vele és körülötte élő társainak minden legkisebb léptét-nyo- mát. Szükségtelen mondanunk, hogy mindakét szélsőség rósz, sőt veszélyes. A nagyvárosi embernek önző elszigeteltsége nem engedi, vagy csak nagyritkán, azon édes és boldogító érzemé- nyeket a kedélyben felszínre jutni, melyek a kölcsönös együttérzésből, a jónak, rosznak kölcsönös megosztásából fakadnak és fejlődnek. A nagyvárosban az ember magamagára van utalva úgy munkája, mint élvezete tekintetében ; kiki magának vet, kiki magának arat, innen van, hogy egyesek anyagilag vagy szellemileg óriásilag kiemelkednek, míg mellettök százak az anyagi és erkölcsi sülyedtség posványában fetrengnek.

Kisvárosban a megélhetés köny- uyebb, de a szórakoztató élvezetek megszerzése nehezebb, innen az egymásra való utalás, innen a szorosabb egymáshoz simulás, de innen egyszersmind a kisvárosi életnek fattyúhajtása — a pletyka is. A törpejellemek szemeiben mindig szálka volt és az is lesz a nyilt jellem, amely sem roszabb- nak, sem jobbnak nem tünteti fel magát, mint esetleg amilyen. Aki mer az emberek közt ember lenni, aki mennél kevesebb elfogultság, mennél kevesebb előítélet által vezettetve keblére öleli az embert, legyen az biborba vagy rongyokba burkolva, annak az eljárásán nagyot sáppad a sárga irigy ség és kárörvendő kajánsággal fúj a hibákká látszó gyengéit, vétkekké veszélytelen hibáit, csakhogy egyrészt neki kedve teljék e szánandó hirha- rangozásban, másrészt meg a háttérben rejtegetett czéljait egyeseknél a valósulás stádiumába zökkentse. A nők

sajátságos neveltetésüknél fogva nagyobb hajlandósággal bírnak a plety- kázásra, mint a férfiak, de azért a férfiak közt is akad nem egy olyan anyámasszonyféle és férfiasságából kivetkezett természetű ember, aki a hírhordás szennyes mesterségéből élősködik és ez által ízetlenségek teremtője és szítója lesz. Nem nehéz ezeket felismerni, hisz jellemüknek, illetőleg jel- lemtelenségüknek bélyegét önmagukon hordozzák. Alkalmazzuk csak az ilyenekre a magyar közmondást: a madarat tolláról, az embert szaváról lehet megismerni, nyomban tisztába jövünk velők. Aki valakit mások előtt szerfelett magasztal, vagy valakit mások előtt szerfelett ócsárol, annak bízvást ajtót mutathatunk, mert az gyanús ember, ki bizalmunkkal saját javára, másoknak pedig kárára vissza akar élni. Még inkább megvetendő és kerülendő az, ki mindenkiről csak ro- szat tud és szokott mondani. Minél műveletlenebb valaki, annál hajlandóbb a pletykázásra, minél inkább emelkedik valaki a műveltség fokain felfelé, annál nagyobb undorral fordúl el a hírhordók és rágalmazók csuszó-mászó seregétől és lát a maga szemével, Ítél a maga esze után, nem pedig mások pletykája szerint.

Némely kisvárosban annyira elharapódzott már e társadalmi rósz szokás, hogy a vidéki sajtóban nem egyszer akadunk erős kifakadsokra ellene. Mi is felemeljük tehát szavunkat, mert városunk is táplál számos ily nő- és hímkofát, kik a konkolyhintés nemes üzletével majdnem bivatásszertíleg foglalkoznak, csakhogy édeskevés ered- ménynyel, mert közönségünk sokkal függetlenebb mind gondolkozásában, mind ítéletében, semhogy ezekre valami nagyon sokat hallgatna.

A delegátiók márczius hó 7-ére hivatnak össze, ekkor csak előtanácskozás lesz; a tényleges ülésezés 8-án kezdődik- A delegátusok rövid ideig lesznek együtt: mig megszavazták a három havi indemnityt s a 60—100 millió rendkívüli kiadást.

Király ő Felsége elrendelte, hogy a hadsereg számára szükséges lovak beszerzése, három fő lóállítási állomásra, u. m. Budapestre, Nagyváradra s Lembergre összpontosíttassék. Ennek folytán folyó évi márczius hó elsejétől a bécsi, prágai, nagykanizsai és kolozsvári lóbeszerzési bizottságok működése megszűnik. Elrendeltetett továbbá ő Felsége által, hogy a lóbeszerzési bizottságok elnökei gyanánt magasabb állású lovassági törzstisztek alkalmaztassanak.

Felhívás. A párisi közkiállítás gépcsarnokának magyar osztályában levő ablakok a napsugarainak behatása ellen függönyökkel lévén ellátandók, ezen függönyök a kiállító urak által igen czélszerüen üzleti hirdetményekre lennének felhasználhatók. A hirdetmények díja igen mérsékelt lesz és csak az előállítási költségek fedezésére szolgáland. Felhivatnak tehát az érdekelt kiállító urak, hogy a függönyöknek említett czélbói való igénybe vétele végett az országos kőzp. bizottság irodájában jelentkezzenek, hol a közelebbi feltételek iránt felvilágosítás fog nyujtatni. Budapest, február 24. Az orsz. közp. bizottság nevében: Bernolák Sándor, titkár.

Heti szemle.

— márcz. 2.

A képviselőház 26-án fejezte be a tarifa javaslat tárgyalását s más nap a Lloyd-szer- zödés került szőnyegre A Lloyd-szerződést általánosságban elfogadta 177 képviselő 148 ellenében; a részletes vita gyorsan folyt le. A 28-iki ülésben Simonyi Ernő interpellálta a miniszterelnök urat: van-e tudomása arról, hegy Törökországban több magyar és osztrák állampolgár az elnyomuló orosz badcsapat- parancsnokok által kivégeztetett? — A delegátiók e hó 7-én fognak összeülni Becsben, hogy elintézzék a folyó évi közös budgetet, ez alkalolommal a közös kormány valószínűleg mintegy 40 — 60 milliót fog kérni esetleges hadi készülődésekre.

*

E bét elején biztosnak hitte mindenki a béke megkötését, mely konstantinápolyi békének neveztetett volna; azonban mind e mai napig szó sincs a békefeltételek aláírásáról, sőt mint egy tegnapi távirat mondja, a tárgyalások lassan haladnak előre. Bulgária határainak megállapítása s a hadikárpótlás nincsenek még tisztába hozva. A flotta átengedését már nem kívánja Oroszország, valószínűleg Angliában épen ezen pont miatt támadt fölbáborodás.

*

Angolország erősen fegyverkezik, Napier és Wolseley vannak kiszemelve az esetleges hadi expeditio főnökeivé. — Különben bukaresti hírek szerint Oroszország szintén nagyobb ac- tióra készül. A czár nem kevesebb mint 400,000 ember mozgósítását rendelte el. Péterváron nagy haditanács készül, melyre Nikoláj nagy- herczeg is elrándul — via Konstantinápoly. — Ausztrfa-Magyarország, úgy látszik, szintén készül, nehogy bizonyos meglepetésekben részesüljön.

*

Hogy ily viszonyok közt összeül-e a con- ferentia vagy congressus, nagyon kétséges — legalább ez ideig nincsen semmi biztos hir róla. Egyáltalában a politikai látkör nagyon be van borulva s meglehet, hogy mire a kikelet megérkezik, kemény napokra virradunk.

A vadászati törvény revisiója.

A legközelebbi évtized alatt — tagad- hatlan — sok szép olyan eszme pendíttetett meg, mely ha keresztül vitetik — a közjó nyer általa. Ezen szép üdvös eszmék megvalósításán egyes egyének buzgólkodnak, kik nem kímélve időt, fáradságot a közel, boldog jövő reményében a pályán lankadatlan erélylyel s kitartással küzdenek s hogy mielébb czélra jussanak: az egyesek egyesülve társulattá, egyletté alakulnak, hogy a miután egyesek ereje megtörik, azt többen vállvetve létrehozzák. Támogatja az ily ügyet kormányunk is, sőt legtöbb esetben maga a kormányerő, így, hogy többet ne említsek, a szellemi téren a műveltség emelésére — a mi legelső, községi, felső-nép, polgári iskolákat, tanító-képző intézeteket állít; a rendes iskoláztatást törvény által minden gyermekre kötelezővé teszi, népiskolai-könyvtárak felállítását sürgöli stb. Az anyagiak terén: a házi-iparoktatást a népiskolákban rendes tautárgyul behozta, mi által sok más erősebb munkákra kénytelennek kenyérkeresetet nyújt; — az okszerű gazdálkodást s különösen a fatenyésztést, társulatok, tanítók s egyesek kiváló figyelmébe ajánlja, mert az okszerű gazdászat, kertészet, gyümölcsipar- és befásítás után reményli vagyoni s ebből kifolyólag szellemi gyarapodásunkat is. És nagyon helyesen! A fatenyésztés hasznosságáról jelen alkalommal nincs szándékom értekezni: csak az alábbi felkérésem folytán többek közreműködésével a magas kormány figyelmét óhajtom felhívni, miszerint a gyümölcsfa-tenyésztésből várt eredményt nem fogjuk elérni, mig a vadászati törvény meg nem lesz változtatva.

Mióta a vadászati törvény meghozatott s életbe lett léptetve, országszerte utón útfélen tapasztalhatjuk, hogy a nvulak hoevan

elszaporodtak. E túlszaporaságnak következménye, hogy téli időszakban, mikor hosszabb ideig mindent hó takar — a nyulak a veteményes-, fáskertekben, faiskolákban, gyümölcsösökben, szollőhegyekben a növényeket, a fák héját lerágják — minek következtében a fák — a nedvességet a gyökereken a földből az ágakra nem vihetvén föl — elszáradnak, kivesznek.

Már az 1875-ik év telén némely helyen különösen az alföldön ezrekre ment a kár, melyet a nyulak a fákban okoztak, Vidékünkön s nálunk is pusztítottak — de az akkori kárt egy-két évi szorgalommal után lehetett pótolni, de már most a télen a nyulak évről évre szaporodván — felszámít- hatlan a kár, mit a fákban tettek, tíz évi szorgalom mellett sem jutunk oda vissza, hol a tél előtt voltunk. Nem csak a gyenge csemetéket nyesték le, de a karvastagságú fák héját is lerágták. A gyenge fácskák visszanyesve tavaszszal ugyan kihajtanak, de tartani lehet, hogy a jövő télen ismét a nyulak áldozatául esnek. A körülrágott nagyobb fákat pedig már semmi szerrel, bekenéssel, bekötéssel sem lehet megóvni, legjobb kivágni s tűzre vetni. A nyulak rágása ellen többen többfélét ajánlanak; egyik azt mondja: jó avas hájjal a fát bekenni; a másik: szalmával, kukoriczaszárral körülkötni; a harmadik: a fa sorok között a nyulak számára káposztát termeljünk, vagy télen esténkint rakjunk ki nekik, hogy legyen, mit egyenek. Hasztalan. A szalma s kukoricza borítékot lerágja (ahol megszerezhető, czélszerübb volna a nád) a káposzta mellett is lerágja a fát, én próbáltam. Biztos, könnyen megszerezhető olcsó szer, pusztításuk ellen még tudtommal nincs.

Ha ez még tovább évről évre így megy — a gyümölcsfa-ültetés nem hogy nagyobb lendületet venne, hanem a már eddig plántált fák, gyümölcsösök is elpusztulnak. Az amúgy is kevés fatenyésztési kedv lelohad, a legszenvedélyesebb fatenyésztők kivágatják megkárosított fáikat és felhagynak a faültetéssel, felhagynak a fatenyésztéssel azok is, kik ezeknek szép példájára ez utón megindulni hajlandók lettek volna. Még a mi legsajnosabb a faiskolák, — melyeket különben — bár e czélra lettek kihasítva, sok községben törvényes utón mintegy erőhatalommal lettek a kivánt használatra átadva — elfogják hanyagolni, a községek által adandó munkaerőt elvonják, s az eszközöket meg nem szerzik. Hogy az itt fölsoroltak be ne következzenek, jó lesz megelőzni.

Nem mondom, hogy a kormányt a vadászati törvény megalkotásánál a nagyurak vadászati szenvedélyük kielégítése vezette volna, mint inkább az államháztartás, közjövedelem gyarapítása.

A vadászati törvény megalkotásában jó szándék vezethette a kormányt akkor mikor ennyire megszorította a vadászatot, mintegy előre nem láthatta, hogy a nép jólétér« mily káros következményű lesz ez. Most már látjuk, hogy ezzel elvágta útját a fatenyésztésnek, melyet szintén kormányi rendeletekkel kötelez.

Hogy a nagy vadászati adóból az ország jövedelme tetemesen szaporodik: csak látszólagos. Az államháztartás egyensúlyban tartására legbiztosabb mérték az egyesek jóléte. Hazánkban pedig egész vidékek vannak, a hol a családok a gyümölcstenyésztésből nyerik napi élelmüket, a háztartáshoz szükségeseket ennek jövedelméből fedezik, fizetik a közadót. Ha már most a nyulak károsítása által elpusztulnak gyömölcsültetvényeik, miből élnek, miből fizetik az adót: szegénységbe sülyednek s erkölcsileg is elbuknak. Más részről meg szakértők bebizonyították, hogy a fás, erdős vidéken, a légköri csapódások, s az időjárás szeszélyei nem oly gyakoriak, mint a fátlan pusztaságon; a fák az esőképzést is elősegítik, a mi pedig a gabnatermő helyeken valóságos áldás, ügy tudom, hogy több községben a faiskolákból kiindulva czélba van véve a határban a tagok, utak széle, delelők befásítása, mindez azonban — ha a vadászat tovább is igy meg lesz szorítva — csak szándék marad.

Hogy e részben helyzetünkön segít~ Lapunk mai számához félív „