Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-11-24 / 47. szám
47-ik szám V. évfolyam. 1878. Veszprém, November 24. r-Gia • : í! es „Hív. Értesítő“ atfjiln állt» uilruf. ——— Előfizetési díj : Égési évre . . 6 frt - kr. Félévre . • • 3 frt - kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELODESI ÉS *V£ = Egy es példány ára ir* ítv. VESZPRÉM i MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. — Szerkesztőség és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN tiirrkiriikilíii Ttiipktaln. HIRDETÉSEK egyhasábos petltsor 6 kr. NYILTTÉR petiteoronkint 15 kr. > külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. fe-üi-----------------------& A s zékesfehérvári kiállítás. Megyénk, de különösen városunk tudja közvetlen tapasztalatból, mi jelentősége van egy kiállításnak. Minden kiállítás figyelemreméltó mozzanat a haladás terén és központ, melyből annyi sugár ömlik szét, abányféle kiállítási tárgy tárul a szemlélő szemei elé. Aki elzárja magát a nyilvánosság elől, az a haladás tényezőitől fosztotta meg magát és nem lesz mit csodálkoznia, ha a világ fölötte elhalad és mielőtt észrevenné, öszes világnézeteivel, egész gondolkozásmódjával, anyagi és szellemi termékeivel együtt a társadalom lomtárába kerül, ahol sok olyan dirib- darab van már, amiből sok minden lehetett volna, ha a kor intő szava figyelembe vétetett volna. Nekünk magyaroknak még igen sok kiállításra lesz szükségünk, míg be fogjuk látni, hogy sok téren el vagyunk maradva. Ezen belátás pedig az első kellék, hogy azután tettre is buzduljunk és mulasztásainkat jókká tegyük. Közvetlen szomszédságunkban készül jövőre a székesfehérvári kiállítás, mely mű-, ipar-, kézipar-, gazdasági állat- és termény-kiállítás lesz a szó legtágabb jelentményében. A közfigyelem e kiállítás iránt már fel van keltve; a rokonszenv iránta általános, országos és hiszszük, az eredmény, a siker is oly általános, oly országos lesz, amilyent csak egy magyar kebel országunk ezen ős városának és ezzel egyetemben a magyar nemzet ügyeinek óhajt. Megyénknek sem szabad e kiállítástól távol maradnia; nekünk minden egyéb körülményeken kivül kedvez a közelség, mely tetemesen megkönnyíti kiállítandó tárgyainknak oda és vissza szállíttatását. Sarkalni sarkaljon bennünket azon tudat is, hogy ismét nyílik alkalom kimutatni, mi mindenre képes a dunántul, mely már eddig is minden tekintetben kivívta magának azon elismerést, hogy Magyar- ország legtevékenyebb és legmunkásabb kerülete és igy a műveltségnek is elég szép magas fokán áll. Holmi apró-csöprő kicsinyes versenygések és féltékenykedések, mik megye és megye közt elő szoktak fordulni, távúiról se bénítsák se jó akaratunkat, se tevékenységünket, se ügyszeretetünket. A közügy mindenek felett és ha ennek érdekeit mozdítjuk elő, a magunk érdekeit is előmozdítottuk, mert úgy a dicsőségben, mint az anyagi haszonban osztozunk. Első sorban megyénk iparosaihoz intézzük szavunkat, mint kik leginkább kizsákmányolhatják minden bármi néven nevezett kiállítás eredményét. Ha valakinek, bizonynyal nekik van érdekükben iparczikkeiket a nagy közönségnek bemutatni és annak méltányos szükségletét egyik- másik irányban nemcsak felidézni, de azt ki is elégíteni. Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát; ha az iparosok nem fognak kilépni czikkeikkel ily egyes kiállítási alkalmakkor, sem ők maguk nem árulhatják el tökélyesülési hajlamukat, sem a nagy közönség rokonszenve nem fordulhat feléjök, pedig e nélkül haladás az ipar terén nem képzelhető, mert az ipar fejlődhetése a nagy közönség rokonszenves vevési fokozódott kedvétől függ. Érdekükben van tehát e kedvet felkelteni, mit a félrevonulás vagy a teljes elzárkozott- ság soha meg nem fog teremteni. Felhívjuk továbbá megyénk hölgyeit is, hogy kézimunkáikkal a kiállítás tárgyait szaporítsák és részvétükkel segítsenek lerombolni azon előítéletet, mely a női munka iránt még szélűben uralja a társadalmat és tömérdek nyomornak képezi kútforrását. Minél több munkakört képesek a nők hatalmukba ejteni és minél többet becsületesen betölteni, annál kevesebb lesz azoknak a száma, kik er- kölcsiségük árán tengetik nyomorult életüket vagy akik kétségbeesve lesik azon morzsákat, melyek mások asztaláról számunkra lehullauak. Egyes ily kiállítások hathatós tényezők társadalmi reformeszmék keresztülvitelére is, mert a munka eredményét hozzák piaczra, a jövő pedig a munkáé. Megyénk bortermelőit sem sze- retnők, ha részt nem vennének a kiállításon. A dunántúli borok megérdemlik, hogy büszkén kiállítassanak és jóságuk elüsse a gyártott koty- vasztékok elöl a pályadíjt. De meg jó lesz megismerkedni sokakkal, kik borainknak hirét viszik s vevőjét meghozzák. Anélkül is telvék pinczéik mindenfelé, de vevő oly ritka, mint a fehér holló, minek jó részben magunk illetőleg élhetetlenségünk az oka, mit bővebben kifejteni most nem lehet feladatunk. Száz szónak is egy a vége. A jövő év kedvező alkalmat fog szolgáltatni életrevalóságunkat kimutatni. Ragadjuk meg azt és ne engedjük, hogy e fejlődési, e haladasi tényező is úgy surranjon el előttünk, mint vak előtt a fény, melyből az mitsem vagy csak áttetszést láthat. A leghatalmasabb érdek, az önérdek parancsolja ezt, mit ha figyelembe nem veszünk, nincs elmaradottságunkért kire vetnünk, mi magunk leszünk és senki más a hibás. A honvédelmi miniszter rendelete. A honvédelmi miniszter következő körrendeletét intézte a törvényhatóságokhoz. .Kérdés intéztetek hozzám egyes megyei törvényhatóságok által, vájjon az 1877. évre szerkesztett és a folyó 1878. évre is érvényre emelt mozgósítási .Átnézetek* az 1879-ik évre is változatlanul hagyandók-e, avagy erre nézve még egy általam kiadandó különös rendelet bevárandó-e? Értesítem ez irányban a czímet, miszerint szándékomban van az említett mozgósítási .Átnézeteknek* az 1879. évre való megújítására nézve, a csász. és kir. közös hadügyminiszterrel megindított ebeli tárgyalások befejezése utáu külön utasításokat kiadui, melyek a járási tisztviselők által a nevezett .Átnézetek* megállapítása tárgyában folyamatba teendő tárgyalásoknál már tekintetben veendők bezárandók és erről a járási tisztviselők értesí- tendok. Az igazságügyminiszter a kővetkező körrendeletét bocsátotta ki valamennyi törvényszék és járásbírósághoz: A gondnokság alá helyezés, a kiskorúság meghosszabbítása és az atyai hatalom megszűntetése kérdésében követendő bírósági eljárás tárgyában kelt itteni rendelet szerint azon esetekben, melyekben a keresetlevél ügygondnok által terjesztetik elő költségelőlegezésnek nincs helye. — Minthogy az árvaszéki ügyészek, midőn hivatalból indítják meg a gondnokság alá helyezés A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Thalia. Felszedett sátorfák. - Vándorszínészet és vidéki közönség. — Kritika és kritika. — Megfejthetlen titok. Reflexiók. — Fénypontok és fényképek. — Dráma és operette. — Sympathia. — Jutalomjáték és malheur. — Epilog. Utolsó előadás! — utolsó csöngetés (az az csak zörgetés, mert a kis csöngetyíí Miskolcz felé jár) utolsó jelenet, utolsó bang, utolsó koppanása a legördült függönynek, azután utolsó taps — és vége a vándor saisonnak. A közönség is, mintha érezné, mennyi jelentőséggel bir az az .utolsó* szó... Nem oly ólénk a zaj, mint máskor, nem oly derűitek az arczok, mint azelőtt, sőt bizonyos bús sötétség uralkodik rajtok, mintha a lámpák .utolsó* lobogása és a világítás közt a viszony most lazább volna. Mindenből az utolsó — még a petróleumból is... A ruhatár, a dekoráczió, a Jupiter tonans, a kornevilli vártorony csengő-bongó harangja — minden, minden felpakolva, s útnak bocsátva; csak a régi színpad maradt itt bizalmas függönyével, azért, hogy profán kezek ezt is szétszedjék, s elrakják boldogabb időkig — javulni. Boldog vándorszínészet s boldog közönség, mely epedve várja a Múzsa jöttét, mily irigylendő a sorsotok! Itt bucsúzás, ott üdvözlés; itt pusztulás, ott uj élet. — Szép a czél, szép, sőt magasztos: bejárni az édes haza vidékeit, felkarolni a nemzeti nyelvet, művelni az ízlést, nemesbíteni a népet, megmutatni a deszkákon azt, amit oly nehéz feltalálni: az élet ideáját, az igazság diadalát. Ez a vándorsziuészet apostoli hivatása. S hát vajon megfelel-e hivatásának? Szóljon erről a vidéki közönség, melynek évenkint legalább egyszer alkalma nyílik a művészet dicső templomában üzérkedő, a munkától a színi álarcz alá menekülő kontár kompánia — s a nemzetiség, a léleknemesítés, a művészetért lelkesedés szent ügyét szivén hordó társulat működése fölött Ítélni. Mert sok kontár színész-kompánia lézeng a vidéken, de van sok becsületes társulat is. Sok bogora van a vidéki közönségnek is, de több a józansága. S mindakettővel megkell küzdenie a színtársulatnak, ha boldogulni akar. A magyar közönség két dolgot különösen szeret: a czi- gáuyzenét meg a színészetet; de kegyetlenül követelő mind a kettő iránt, s ennek a követelésnek keserű levét többszőr issza meg emez, mint amaz. — A .helyi érdekű* lap szini-rovata nem tekintély; azt csak azért olvassák, hogy megkritizálják — a kritikát. Pedig a boldogtalan reporternek az a kiinduló pontja, hogy a kecske is jóllakjék, meg a káposzta is megmaradjon. — A színi referens bizonyosan volt már Pesten is színházban, hanem azért nem téveszti szem elől, hogy Veszprémben ir kritikát. A kontárság ostorozásában természetesen közönség és kritikus megegyeznek. S mégis — van egy különös titok, melynek fátyolát nem sikerül föllebbenteni, s ez: a közönség pártolása. Hányszor megtörténik — itt is megtörtént már — hogy gyenge sőt olykor valóban kontár népség diadallal indul tovább, fügét mutatva az utána kővetkező társulatnak, melyről pedig mindenki azt hiszi, hogy jobb sorsra érdemes! Tessék itt okoskodni, tessék itt tanácsot adni a jámbor szinészdirectornak... Nem elég lelemé- ményes talán ? — de ha a közönség szeszélye még leleményesebb. Vagy az időjárás kedvezőtlen ? Ha jó idő van, máshova is lehet menni, ha rósz az idő, bajos az színházba járni- Vagy tán a levegőben van a titok? — ezt meg bajos kiszimatolni. Akkor hát a re- pertoire-tól függ minden! Nos, mi erre a felelet? De im — messze vagyunk az elejétől, mint a Miklósy társulata Veszprémtől. Pedig épen róla szólna a rege; megérdemli, külöm- beu kár lett volna tollat rágni e színi tárcza megírása végett. Felszedve hát a sátorfa, bezárva Tbália temploma, s a közönség teljesen megelégedve. Hát a színigazgató? Ha szabad a látszat után s a coulissák mögül ellesett dolgok szerint ítélni — nem nagyon. Pedig az időszak alkalmas, a társulat derekasan szervezett, s mint hat heti szinlap- csomó bizonyítja, a repertoire is érdekes volt; honnan mégis a hézagos pártolás ?! Ah, a repertoire, ez a titkok titka, a vidéki közönség szeszélyének e bábjátéka! Egyik héten alig valami, a másikon telt házak. Mert az a szeszély nagyon csintalan, elismeri, hogy egyikmásik darab nagyon szép, vagy szép lehet, a dráma is, a tragoedia is szép — de a kíváncsiságra kevés a vpnzerő, a szórakozásra meg nem sok a kilátás. Úgy van pedig — s elég természetesen — hogy vidéken a színházba járás legfőbb rugója vagy a kíváncsiság, vagy a mulattató szórakozás. Elég szép volt ez a letelt saisoú, különösen szép néhány kiemelkedő pontja. — A .Két árvá‘-t hatásos darabnak mondta a reclame, s volt is hatása — a reclame-nak. Ez már így szokott lenni. Moliére nevét is jól ismeri a nagy közönség, s a „Képzelt beteg“ szabatos előadása csak a társulat jó hírnevének bizonyítéka. — ,Bánk-bán* a magyar közönség előtt örökbecsű darab, s nem nagy, de müveit közönsége itt is akadt. „A nagyon szép asszony*, a .Házasítók* élvezetes estéket szereztek. Jött aztán ,Az ellenállhatatlan“,— no ez már a kíváncsiságra meg a szórakozás reményére csakugyan ellenállhatatlan volt, és e remény — az előadást tekintve — nagyon szépen ki lett elégítve. Hihető, hogy a színigazgató is megélegedett; aztán a .Kisasszony feleségem* meg a „Kornevilli harangok* ismételt előadásai sokat beszélhetnének a repertoire vonzerejének mélységes titkáról. Hogy .Tamás bátya* és .Hamlet* miért nem hoztak publicumot, azt a publicum tudja. Nem a színészek voltak okai, az az egy bizonyos. Mert a szellemi sikert mindig biztosították a szereplők. — Miklósy hóditó megjelenése, De- midor megnyerő modora és — különösen sa- lonszerepekben — szakszerű képzettsége, Szen- tessy átérzett játéka, Saághy ügyes alakító tehetsége — no aztán Bállá és Kőmives sikerült komikus alakjai; azután Bercsényiének izről- izre átgondolt, mozzanatig kiszámított játéka, szerencsés orgánummal párosult ritka tehetsége, Saághynénak az előző időkből ismert Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva." HHnmüHimiH HMM
