Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-11-24 / 47. szám
iránti keresetet, ügygondnoki teendőket végeznek, netáni kételyek eloszlatása czéljából értesítem a czimet, hogy az 53. §. második bekezdése, az árvaszéki ügyészekre is kiterjed ép igy azon esetekben sincs költségelőlegezésnek helye, amelyekben a keresetlevél árvaszéki ügyész által terjesztetik elő. Heti szemle. — nov. 23. A képviselőházban az egész héten a felirati vita folyt. — A delegátiók megkapták a vörös könyvet, mely 207 lapon 269 sürgönyt tartalmaz; megkapták a póthitelről s a rendkívüli hadi költségekről szóló előterjesztéseket is. Bosznia és Herczegovina megszállásának költségeire a már megszavazott 60 millió frton felül a folyó évre 41,720,200 frtot kér a közös minisztérium. A megszállás folytán a jövő évre felmerülő rendkívüli hadseregi szükséglet előirányzata 33,560,000 frt. * Az olasz király ellen Nápolyban, hová ünnepélyes bevonulását tartotta, e hó 17-én Passamente János, szakács, attentatumot intézett. A királyt késsel balkarján megsértette, Cairoli miniszterelnököt pedig balczombján megsebezte. A gyilkos kijelentette, hogy semmiféle társulatnak sem tagja, csak a királyok nem kellenek neki. Egész Olaszország tüntet Umberto király mellett. Azonban az olaszok hazája aggasztó tüneteket mutat. Florenczben és Pisában Orsini-bombákat sütöttek el a nép közt, midőn örömét nyilvánította a király megszabadulása fölött. Olaszországról lévén szó, megemlíthetjük, hogy az új kereskedelmi szerződés megkötése iránt monarchiánknak Olaszországgal folytatott tárgyalásai váratlan fennakadást szenvedtek. * Az angol-afgán háború ténynyé vált. Miután az emir 20-ikáig nem válaszolt az ultimátumra, az angol kormány az indiai csapatokat előnyomulásra utasította. 21-én az angol csapatok harcz nélkül elfoglalták Kaion erődöt. Az ellenség visszavonult az angolok elől. * A porta Görögországnak Thessáliában akar adni kárpótlást. — Az orosz-román con- ventió megújitása több, mint valószimíí. — A porta utasította Sefket pasát a monasztiri hadtest parancsnokát, hogy Szalik pasával, a szaloniki hadtest parancsnokával egyetértve rögtön kezdje meg az operátiót a bolgár fölkelők ellen. Figyelmeztetés a faiskolákat kezelő néptanítók számára. Lukácsy Sándor úr, a községi faiskolákat rendező m. kir. miniszteri biztos, f. hó 15-én 96. sz. a. hozzám intézett megkeresésében arra kér fel, hogy, miután a .Népkertésze“ czímű szakközlöny, melyben a faiskolákban végzendő teendőkre nézve a szükséges utasításokat megadni szokta, az országban levő 13 ezer község közül, sajnos csak 1200-ba jár, s igy az utóbb nevezett számú faiskolakezelőknek adhatja meg ez utón, a faraagvak- nak őszszel leendő elvetése iránt a kellő utasítást; lennék szives tudatni a tankerületemben működő néptanítókkal, miként az őszön ó neve s Tóthné szerény, de vonzó megjelenése — elég alapot szolgáltattak a közönség bizalmához. Hanem a .Szép Galathéá“-t szépnek találta a közönség is, s ettől kezdve Alszeghi Ilon neve hódított. Felülkerekedett az operette s a kedvelt primadonna mellett nagy tetszésben részesült. Ki tehet róla, hogy a zene hízelgőbb művészet, mint a többi. A sympatkia meg olyan különös virág, melyről senki sem tudja, hol terem, mikor terem — csak egyszer megterem. No de azért a másik művészet sem hagyott magán kifogni; a .Makranczoshölgyben“ még egyszer előlépett Bercsényiné s úgy lön, hogy a veszprémi közönség utolsó tapsait o vitte el — Miskolczra. Ott talán majd inkább sikerül jutalmat élvezniük a buzgalomért, mert itt csak az ég jutalmazta őket bő áldásával — az esővel. Ez majd minden jutalomjátéknak közös mal- heurje volt az idén. Kár, hogy nem tehettünk róla. Tegyenek hát a jó miskolcziak, nekik— sajnos — úgyis bőven jutott az esőből; hozzászokhattak. Melegedjenek ki legalább a máz erős tapsok közepette, melyeket a színi előadások talán meg fognak érdemelni — s melyekhez az elköltözött Múzsának mi is bő szerencsét kívánunk! P. K. már éretten lehullott famagvab, annálfogva minden gyümölcsmag is, őszön vetendő, — a tél folytán a fán maradt magvak például az akáczmag, tavaszon vetendő, mindig tisztán, minden évelő gaz gyökereitől megtisztított és 35—40 cm. mélyen felásott földbe, — egymástól 35—40 cm. távol sorokban, barázdákba sorban, (tehát nem szórva) vettessenek, a ritkásan vetett magvak azután, mintegy 5 cm. mélyen jó porhanyó földdel befedessenek; — nagyobb magvak, mint a dió, gesztenye, mon- dula, s hasonlók ültető karó használásával, hasontávol sorokban egymástól mintegy 10 cm távol eldugdoztassanak; igy eljárva tavaszkor biztosan kikelnek a magvak. Midőn az előadottakat, mint a fatenyész1- tés körüli műveletek egyik legfontosabbikát, a néptanító uraknak kiváló figyelmébe ajánlanám, egyszersmind nem mulaszthatom el ez alkalmat, hogy őket ismételve fel ne kérjem, miszerint a „Népkertésze“ czímű lapot, mint olyan szakközlönyt, melyben a faiskolák kezelésénél nem nélkülözhető ismereteket, a legilletékesebb helyről nyújtva, megszerezhetik, — vagy maguk rendeljék meg, vagy ha ezt nem tehetnék, illetékes körökben oda hassanak, hogy az számukra megrendeltessék. Veszprém, 1878. évi november 20-án Stáhly György, kir. tanfelügyelő. A V I D É K. Hontmegyéböl, 1878. november hóban. T. Szerkesztő Ur! Ne tessék megütközni, hogy levelem nem keltezem; megvan ennek is mint mindennek a maga oka. A póstától ugyanis rendes körülmények között két órányira lakom; most azonban a két heti folytonos esőzések után utaink járhatlanok, tehát, ha azonnal is útnak ereszteném levelem, föltéve, hogy találkoznék valami kétségbeesett vállalkozó szellem annak elvitelére, sehogysem tudnám kiszámítani az időt, mikorra érkezik T. Szerkesztő Ur kezeihez. Időjárásunk csak olyan, mint talán országszerte, egy napig tartó havazásunk ugyan már volt; de a fagyot még csak a múlt emlékeiből és a kalendáriumból ismerjük. A föld- mivelő osztály egészen kétségbe van esve, mivel őszijének legnagyobb része még elvetetten és kilátása sincs arra, hogy az idén elvethesse. A városi embernek, ki hozzá van szokva a többé kevéabbé kényelmes, kövezett utczák- hoz, még fogalma sem lehet azon sártengerről, mely itt az utakat elborítja; illustrátióul szolgáljon, hogy épen nem tartozik a ritka esetek közé az, hogy két ló nem bírja az üres szekeret kivonszolni a sárból; vagy mint teg nap, azaz, no nem bánom elárulom levelem születés napját, f. h. 12-én saját szemeimmel láttam, 4 ökör vontatott egy szekeret, mely összesen 100 darab téglával volt megterhelve. Es az eső még folytonosan esik; a Garam a kiöntéshez közel van, máris 380 —400 m. széles. Mit tehetnének tehát ily körülmények között embereink okosabbat, mint hogy a telt, de gyorsan ürülő kancsók mellett elszipókálják a drága időt. Ez mig egyrészt a gondüzésre legalkalmasabb, addig másrészt a legolcsóbb időtöltés; mert Esztergomból Balassa-Gyarmat Ipolyság- és Léváig az első minőségű bor akóját 1 frt 80 kr, egész 2 írtért kínálják, a A tölgy árnyékában. (Folytatás.) A vándor komoly de megnyerő és becsületes arcza bizalmat ébresztett bennem, szavai megleptek, ő, gondolám, nem lehet naplopó, sem kalandor, hanem bizonynyal jobb sorsra, s az emberiség szánalmára méltó egyén, ki nem önkereste hibái miatt tűri nyomorult helyzetét, hanem a sors mostohaságáért, mely legtöbbször az érdemet tövissel, a gonoszságot pedig babérral koszoruzza. — Ha az ember — kezdé a vándor — a dicsők emez oszlopára tekint, önkényt a jó hazafiak jutnak eszébe, kik a hazaszeretetei nem hiú ábrándnak, hanem igen is erkölcsi kötelességnek tekiuték, kik jellemtisztasággal s oly szilárd akaraterővel bírnak, hogy készebbek szenvedni, rablánczokat hurczolni, a legnagyobb áldozatot, életüket odaadui a haza oltárára, mintsem öveiket szolgákul, vagy hazájukat a zsarnoki önkény hatalom zsámolyául átengedni. A negyvennyolczas évek azok, melyek kérkedhettek leginkább ily nemes keblű hazafiakkal. Tán nem nyugszik senki ez emlékkő alatt, ki életén kívül más áldozatot is nem hozott volna a haza nevében, mindegyikét jó volna tudni a késő utódnak, de lássunk a sok közöl csak egyet, ebből is meggyőződhetünk, mily hazaszeretet lengi át a valódi honfi kebelét. Az 1848. franczia mozgalmak szabadság eszmei szélsebességgel járták be Európa kisebb tartományait, minden kisebb nemzet iparkodott fölhasználni az alkalmat, hogy az uralkodó gyengébb pedig 1 frt 50 krért is szívesen adnák, ha vevő akadna. Iskolaügyünk községünkben siralmas állapotban van; így p. a ref. hitközség csak lelkésze buzgalma- és önfeláldozásának köszönheti, hogy iskolája van, ki ugyanis 100 frt tiszteletdíjért elvállalta az iskola vezetését, hogy az építés által magát adósságba vert községet mielőbb kitisztázza. A kath. iskolában meg már régóta egy lovász oktat, ki a miniszter által megszabott oktatási díjban részesül. Végül megemlítem még, hogy az erős viharzásnak három káposztával terhelt hajó esett áldozatul, mikor Esztergomba érkeztek, hol ki akartak kötni. Daczára annak, hogy nálunk a káposzta százát 1 frt 20 krjával vesztegetik, mégis lényeges kárt szenvedtek a szállítók, mert a három hajón összesen 26000 fő volt és eddig a hajóknak sincs sem hirök sem hamvuk. r. /. A nagy-somlyóvidéki tanító-egylet. A „nagy-somlyóvidéki tanitó-egylet“ november 11-én tartá őszi gyűlését Devecserben. Az egyháziak részéről jelen voltak: ft. Szigethy János úr, egyházkerületi tanfelügyelő, az egylet elnöke; továbbá: ft Pados Lajos f.-iszkázi és Gyarmathy János somlyóvásárhelyi plébános urak, nt. Újvári Perencz devecseri, Kardos Lázár tüskevári és Csányi Ferencz halimbai segédlelkész urak; a tanítók közül 21. A gyűlést megelőzőleg requiem volt, mely a kerületben működött elhalt lelkészekés tanitókért mutattatott be a Mindenhatónak. — Egyik tanterembe gyűlt tagok üdvözlése után elnök ur névszerint emlékezi«: meg azon elhunyt lelkészek és tanítókról, kik — legjobb tudomása szerint — a kerületben működtek volt. A kegyeletes megemlékezés után nekik békés nyugalmat, egyleti tagoknak pedig kötelmeik buzgó teljesítéséhez Isten áldását kívánva a gyűlést megnyitottnak nyilvánította, mire a jelenvoltak „Jöjj el Szentlélek Istent“ énekelték. A múlt gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után Stangl Ferencz kéri magát a pénztárnokság alól felmentetni. A gyűlés, felhozott okait méltányolva, a beszámolási kötelezettség terhének fenntartása mellett lemondását midőn elfogadta, neki, tisztének buzgó teljesítéséért köszönetét szavaz; helyébe Csapó Móricz tüskevári tanító választatott. Ugyan Stangl Ferencz som.-vásárkelyi tanító emel szót s ft. Házy Alajos tüskevári plébános urnák, irányábau most már másodízben tanúsított kegyességét ecseteli, aki rögtön sietett őt, mint tűzkárosultat, egy-egy szekér széna- és szalmával segíteni, s kéri a gyűlést, hogy itt elmondott hálás köszönetét jegyzőkönyvezze, mit a tanitói testület a legnagyobb méltánylással tesz meg. A tanácskozmány keretébe vonatott elhunyt Tanár Antal csőszi tanító özvegyének nyugdíjügye, kinek kérvénye a magas kormánytól hiányos felszerelés miatt visszauta- síttatott. A ministeri leirat egyebek közt az adóhivataltól nyert nyugtát is kívánja mellékelni, mely szerint Tanár Antal nyerendő nyugdíjának %-ait befizette. Kérelmező özv. bir ugyan nyugtát a teljesített befizetésről, de csak a községi elöljáróságtól. Az adóhivataltól nem is mutathat fel nyugtát, minthogy elhunyt férje által a községi adópénztárba fizetett összeg nem juttatott rendeltetése helyére s nem is azért, mintha ezen összeg illetéktelen háztól valamit kinyerhessen, különösen szabadságát illetőleg. így volt az osztrák-magyar- monarchia is a hozzá kapcsolt kisebb részekkel. Először is a magyar nemzet állt elő jogos követeléseivel, mely azután méltányos Ígéretekkel ki is elégíttetett, — sajnos csak ígéretekkel. A példát más országok is követték. Lengyelország szabadságérzete is feljajdult, ezt követte Galiczia, mely szintén táplálá reménye csiráit az egykori szabadságnak. „A kormáuy mindenféle ígéretekkel iparkodott csillapítani a fölháborodott kedélyeket, azonban az egyszer már jogaikban csorbát szenvedett nemzetek nem valának többé hívői a mézes Ígéreteknek, mindinkább iparkodtak kizsákmányolni a kedvező alkalom gyümölcseit. Ily fenyegető állással szemben a kormány jónak látta az említett országokba hadcsapatokat küldeni a belbéke föntartására. Ez intézkedés eredménye lett, hogy a magyar hadak legnagyobb részben Lengyelországba s Gali- cziába leltek elhelyezve. Galiczia N. városában is egy század volt már több hónap óta Gáspár László kapitány felügyelete alatt elhelyezve, mely helyen meg is maradt, mig a viharos idők s mozgalmak régi békés folyamukba vissza nem térnek. „A század közharczosai nemcsak magyar ajkúak, de érzelműek is telvék bátorság-, kitartás-, erő- s minden szép tulajdonokkal, melyek a katonát díszesíthetik, s méltókká tehetik kapitányuk becsülósére.“ En feszült figyelemmel hallgatók, mert már előbb a kapitány neve említésénél érdeklődtem, hisz e név velem családilag ösz- szefügg. E kapitány anyám fivére lesz, kiről helyre fordíttatott volna, de mert csupán tanítók részéről fizetendő százalékok a községek által tanítóik után évenkint fizetendő összegek nélkül nem fogadtatnak el. Mások felemlítik, miszerint megkisérlék évi dijaikat egyenesen az adóhivatalhoz beszolgáltatni: ott pénzük azon útbaigazítással „nem fogadtatott el“, hogy azt a községi adópénztárba fizessék ki. A községi adópénztár kezelői pedig nem érzik magukat mindnyájan „illetékeseknek“ a pénz felvételére. így maradnak a tanítók nyerendő nyugdijösszegeik után évről-évre fizetendő 2%- kal hátralékban, mely hátralék már is szép, — több év után behajthatlau, vagy legalább is olyan összegre rúg, hogy igen szerényen díjazott tanítók évi illetményének nagyobb részét felemészti; hozzá járul ezen bajhoz még az is, hogy sem maga, sem özvegye, esetleg árvája részére a nyugdíj nem tétetik e miatt folyó vá. Ezen bajnak lehetőleg elejét veendő a gyűlés elhatározta: 1) megkeresni a tek. szol- gabirói hivatalt, miszerint Csősz községet, mint tanintézet-fenntartót az 1875. XXXII. t. ez. 29. §-a 3. pontjában kiirt kötelezettségek Tanár Antal özvegyének érdekében — mielőbbi teljesítésére szorítani szíveskedjék; 2) nehogy az évi díjak túlságos felszaporodása által a levonás a tanítók részéről nagyobb nehézségekbe ütközzék; továbbá hogy szükség esetén a nyugdijösszeg akár maguk, akár özvegyeik és árváik részére akadály nélkül folyóvá tétessék : már hivatolt törvény ide vágó §§-ai- ban az iskolát fenntartó községekre rótt kötelesség mielőbbi szoros megtartásának kieszközlése czéljából az ügy a kir. tanfelügyelőség utján a megyei közigazgatási gyűlés elé terjesztessék. Egyéb apróbb egyleti ügyek elintézése után Gondi Mátyás kisszőllősi tanító tartott mintaelőadást, melyben a közjegyzői intézmény- és vadászati törvényből leginkább azon részeket ismertette, melyeknek ismerete mulhatlauul szükséges. Az általános figyelem és érdekeltség közt tartott tanítás szabatos és oly tapintatos volt, hogy a mintatanítások keretébe teljesen beillő. A gyűlés végén még néhai Reichardt Lajos tanító özvegyének az egylet pénztárából 5 frt segélypénz utaltatott „Téged Isten dicsérünk“ eléneklé3e után a gyűlés d. u. 1 órakor szétoszlott. Közli: Balogh József, borszörcsöki tanító, az egylet jegyzője. IRODALOM. Az irodalom betegségei. — KiegészítÓHÜl Sólyom Jenő „Az irodalom »chwind- lerei“ czimü röpiratához. — • . I. Sólyom Jenő általam minap ismertetett röpirata nem képez teljes egészet. Ki irodalmunk sülyedő hitelét emelni óhajtja, ezt az irodalmi iparlovagság ostorozása által pusztán el nem érheti. Mélyebben kell a bajokat keresni, mintsem tán első pillanatra gondolnék. Hogy a ponyvaregények, s ezek kufárai, a colporteurök, oly készséges fogadtatásra találnak közönségünknél, ez nem az ő bűnök, mert ők élni akarnak, de nem is egészen a kötőle csak könyek közt hallottam elbeszélni nehány vonást, most lesz alkalmam megtudni a titkot, mit előttem rejtegetett, kíváncsiságom nőttön nőtt. De hadd folytassa. Én érdeklődésemmel még jobb hangulatba akartam hozni, feszülten figyelék szavaira. „A kapitáuy ős-nemes család tagja, mellette jó hazafi, mit már kis korában csepegtettek szivébe, midőn e pályára szánták, melyet hivatásának egész érzetével igyekezett betölteni, általában ő nem tekinté e pályát puszta időtöltésnek, hanem honfiúi foglalkozásnak. Még alig huszonötéves s máris mindenféle szép katonai tulajdonokkal ékeskedik. Állhatatos föltételeiben, kitartó, bár gyorsan de meggondolva határoz, önzetlen áldozatkész, minden teendői közt katonáit teszi az első helyre, szóval jellemes katona szintúgy mint hazafi, ép e jeles tulajdonainak köszönheti rohamos emelkedését. „Közharczosait nem a szigor, hanem szeretet által fűzé magához, parancsait nem félelemből teljesíték, hanem szeretetbői iránta, örömmel vállalkoztak mindenre, miben kapitányuknak örömet szerezhettek. Szellemileg szép képzettségű, mindenki iránt előzékeny, gyengéd s udvarias modorú. Körültekintő figyelemmel kiséré mindig hazája ügyeit s mozzanatait. „Testileg derék, férfias megnyerő bátor és nyilt tekintettel, szemei tiszteletet és tartózkodást parancsolnak, hű kinyomata az ős magyar typusnak. Nemes Antal. (Folyt, leöv.)
