Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-08 / 36. szám

Y. évfolyam. 1878.

36-ik szám.

Veszprém, Szeptember 8.

r

és „Hív. Értesítő“

aefjelen minien uiirnap.

Előfizetési dij: Égési évre . . 6 frt — kr. Félévre ... 3 frt — kr. Negyedévre . Ifrt50kr.

*a=

Egyes példány ára IS kr.

rK0ZGA2DASAGI, HELYI j|g||p£ ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS

VESZPRÉM

**

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. uSierkesztéség és kiadó1 hivatal:

Vár, 4. sz.

Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz

KRAUSZ ARMIN

HnrlneikiUii Veeepríaben.

HIRDETÉSEK egyhasábos petltsor 6kr.

NYILTTÉR

petitsoronkint 15 kr. e kiilön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg.

Iparunk jövője.

Lapunk augusztus 18-iki számában volt a hazai ipart pártoló és terjesztő egyesületnek egy figyelemre méltó felhívása olvasható az iparosokhoz, melyben azt jelzi, hogy Budapesten közvetítő irodát nyitott, mely feladatául tűzte a pártolásra joggal igényt tartó iparosokat felkeresni, őket megismertetni, illetőleg készítményeiket ajánlani, szóval a hazai iparnak piaczot teremteni.

Aki lapunkat figyelemmel kisérte, az előtt az iparközvetítés eszméje nem új; felvetette ezt már- a „Veszprém“ 1876. deczember 17-én ezen czím alatt „Iparközvetítő társulat.“ Ha ezen czik- künket ma újra lenyomatnék, egy betűt sem kellene azon változtatnunk, any- nyira körvonaloztuk ott hazai iparunk fejlődése iránti reményünket és aggodalmainkat. Külsők és belsők az okok, melyek iparunkat pangásra, egyes iparágakat pedig a végképeni elenyé- szésre kárhoztattak. A külső okok

1

amilyenek a kormánynak az iparérdekeket illető balintézkedései, és ezeknek nyomasztó következményei, majd a világrendítő események, melyek, tájdalom, oda fejlődtek, hogy ma már a vagyonáldozaton kfvűl a nemzet véráldozatát is követelik, mind oly hatalmas tényezők, melyek ellen küzdeni kicsinyek, gyengék vagyunk, legalább most azok. Ezekkel szemben nincs más hátra, mint a resignatio, a belenyugvás abba, amin úgysem változtathat most senki. De a belső okok, azok

hatalmunkban vannak és ezeknek gyökerére kell javító fejszénket illeszteni, hogy azokat vagy végkép megszüntessük, ha képesek vagyunk, vagy legalább káros hatásukat enyhítsük, amennyire enyhíthetjük. Ezen belső okok, mondjuk hibák, között első helyen áll iparosainknak azon majdnem ázsiai indolentiája, hogy vajmi kevesen töké létesítik magukat közölök. Egy, kettő felfogva józan érdekét, tanul, kutat, nyomoz, szóval tökéletesíti magát; a nagyobb rész megelégli azon ipartudományt, amit inaskorában belé vertek és ami kevés segédkorában talán nem akarva is rá ragadt, hanem a helyett tíz — politikát, sorra veszi a kávéházakat, vagy, ami a legszomorúbb, a kancsó fenekét tanulmányozgatja. Az üzlet természetesen tízlet marad, a műhelyben dolgoznak fő nélkül és a következmény — sipítás a mostoha körülmények ellen. E hibából csak egy ugrás és a második hibában vagyunk: amit az ily iparos dolgozik, abban ugyan semmi köszönet nincs, Az ember készörömest dolgoztatna velők, de a rósz munka még a leghazafiasabb érzelmet és segítni akarást is kijátszsza úgy, hogy az ember elkeseredik és szükségleteit kénytelen — a külföld czikkeivel kielégíteni. E mellett a pontosság sem képezi sok iparosnak a jó szokását; itt is próbára teszik az ember türelmét, vajon mikor szakad már el, pedig a rendes embert ha valami, bizouynyal a rendetlenség, a pontatlanság bántja leginkább. A harmadik és főhibája az iparos osztálynak az,

hogy nincs köztük összetartás, az erők szétforgácsolása pedig még eddig senkit czélhoz nem vezetett, bizony a magyar ipart sem fogja oda vezetni. Kenyérirígység, kicsinyes érzékenykedés úgy szétszórta őket, mint a szél az oldott kévét. Lebet-e ily körülmények közt józanul követelni, hogy a magyar, a honi ipar fejlődjék, midőn annak legközvetlenebb tényezői, az iparosok, nem tudnak egyesült erőt kifejteni?

Itt a kedvező pillanat. Nem egy sserény vidéki lap veti fel most az iparközvetítés eszméjét, hanem egy országos egyesület, mely specialis hivatásának vallja a hazai ipart pártolni és terjeszteni. Ami szavunk két évvel ezelőtt elhangzott, ne hangozzék most el egy tekintélyes egyesületnek szava, hanem leljen az termő talajt buzgó iparosaink felkarolásában és ügyszeretetében. Iparunkat szép jövő kecsegteti; a háború által elpusztított tartományok ipar szükségleteiket hazánkból fogják födözni, mint legközelebb eső szomszédtól, az ott megrekedt ipar ami iparunk által fog felsegítetni, szóval iparunknak kifelé most jövője van. A politikai és egyéb világesemények kezdik a magyarral beláttatni, hogy az európai nagy nemzetcsaládban egészen magunkra vagyunk hagyatva rokon és barát nélkül, kell tehát, ha létezni akarunk, minmagunk anyagi és szellemi megizmosodásán dolgozni, hogy szembeszállhassunk a támadásokkal, melyeket jó szomszédaink ellenünk intéznek. E végett tegyünk meg mindent, ami hatalmunkban áll; emeljük iparunkat a most kínálkozó kedvező új tényező, a közvetítő iroda felhasználása által is. Különösen iparosaink ébredjenek fel és saját érdekükben tömörüljenek, hogy a köztük szendergő, talán elfelejtett ipartehetsé- get napra hozzák és számára ^unka- tért szerezzenek; tömörüljenek, hogy a kölcsönös egymásra hatás által művelődjenek, haladjanak, tökélyestíljenek szakjokban, mert bizony a világ és a világ igénye nem fogja az ő kedvökért finomult ízlését az ő avult és elmaradt gusztusukhoz mérni; tömörüljenek, hogy mennél több és mennél újabb ipartért hódítsanak meg. Ha ezt teszik és ha át tudják hidalni azon űrt, mely eddigi munkájok és a közönség ízlésigénye közt tátong, akkor nem lesz okuk a közönség hideg részvétlenségéről panaszkodni; ellenkező esetben magukra vessenek.

A. tépé9portomentes. A kereskedelemügyi minisztérium a következő rendeletét bocsátotta ki: .A cs. és kir. hadsereg számára tépéB, sebkötő, fehérnemű s effélék gyűjtésével foglalkozó egyesületekhez, avagy ezektől a cs. és kir. hadsereghez, vagy valamely közhatósághoz intézett ily tartalmú küldemények, hogy „a cs. é8 kir. hadsereg számára gyöjtütt tépés stb. portomentes* megjelöléssel vannak ellátva, a kocsipostán portomentesen kezelendők. Az ily egyesületekhez, valmint mozgósítottak családjainak segélyzésére alakult bizottságokhoz és egyesületekhez, vagy ezektől portomentesek, ha a czimiraton e záradék .sebesültek ápolása*, vagy .amzogósitottak családjainak segélyzésére portomentes* ki van téve.

Heti szemle.

— szept. 7.

Boszniában a lefolyt héten újra megélénkült a katonai mozgalom. Philippovics báró

A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA.

Kata néni.

Küszöbön ül a jó Kata néne,

Kapcsos könyvvel reszkető kezébe ; Bele sem néz, könyv nélkül is tudja, Más dolga sincs, naponkint átfutja.

A lenyúgovó nap végsugára Mosolyt rajzol ránczos ajakára .. .

— Ne búsoljon kelmed, Kata néni! Hátha, hátha vissza fog még térni?

Vigasztalja az öreget Erzse,

Sápadt arczú, halovány menyecske;

Ő maga is sírva fakad gyakran,

S együtt ülnek aztán órahosszan. Beszélgetnek a fiúról ketten,

Ki tovajár harczban, győzelemben . . .

— Ne búsoljon kelmed, Kata néni! Hátha, hátha vissza fog még térni?

Napok múlnak. Télre új tavasz jő,

Ki is zöldül, hervad is az erdő; Megnépesül s üres lesz a fészek, Hejh, de az a fiú mégsem tér meg. Erzse asszony alig lát a könytül, Koszorút fon fényes örökzöldből ., .

— Ne búsuljon kelmed, Kata néni! Hátha, hátha vissza fog még térni ?

Temetőben újdonatúj fejfa,

Örökzöld koszorú fénylik rajta . . .

Szegény asszony férjét addig várta,

Mig megszakadt szive a várásba.

Kata néni leborul a sírra,

Mintha amaz alulról felsírna:

— Ne búsuljon kelmed, Kata néni!

Hátha, hátha vissza fog még térni?

Béna hadfi bejut faluvégre,

Nem fárad el a hosszú beszédbe.

Elregéli, hogy a fiú távol Mint hűlt össze ellen kardvasától;

Látja mégis, hogy a másik könyez,

S szelíd hangon igy szól az öreghez:

Ne búsuljon kelmed Kata néni!

Hátha, hátha vissza fog még térni?

Küszöbön ül a jó Kata néne,

Kapcsos könyvel reszkető kezébe.

Napok, évek jőnnek-mennek egyre,

Egy egy ránczot vésve az öregre.

Imát rebeg sáppadt, ránczos ajka,

S úgy hiszi, hogy most is egyre hallja;

— Ne búsuljon kelmed, Kata néne,

Hátha, hátba vissza fog még térni.

P. TÓTH KÁLMÁN.

Königswarth.

Marienbad, 1878. aug. hóban.

(Vége.)

Egy postagalamb tolla rajta írással, melyett Gambetta Páris ostroma alatt Toursba bocsájtott s mely a válaszszal visszatért;

2500 darab arany ezüst emlék és régi pénzek, köztük több darab 20 — 80 arany nehézségű.

Azon asztal, melynél a bécsi kongressus tartatott.

Két gyönyörű sevresi váza az egyikén a herczeg, másikon a herczegué arczképe, Lajos Fülöp ajándéka.

Egy tapéta darab XVI. Lajos börtönéből, rajta a szerencsétlen király kéz- és névirata ezen verssel, „Infandum Regina jubes renovare dolorem.

Dumas Sándor és leányának továbbá az öreg herczegnő kezeinek utánnyomata viaszból.

Egy 20000 betűből álló arczkép, mely I. Napóleont ábrázolja s életének nevezetesb eseményeit tartalmazza.

Egy külön szekrényben az egyptomi király ajándéka, fényes lovagló felszerelés gazdag aranyozással és drága kövekkel.

Egy török zászló melyet Savoyai Jenő foglalt el.

Egy 4 hüvelyk nagyságú chinai czipő mely az egyik császárné tulajdona volt.

Elszler Fáni és Pepita Oliva hires táu- czosnők czipői.

Madame Talien hires girondista nejének czipoje, ki a conventben XVI. Lajos kivégzése ellen szavazott.

Chinai fej vánkos rózsafából készítve.

I. Napoleon mozsdó edénye, melyet Elba szigetén használt.

Stuart Mária pecsétjének lenyomata zöld viaszból.

Egy darab orsini bomba, mely III. Napoleon kocsija alá vettetett.

Egy darab kenyér Páris körül zárolása idejéből korpa és fűrész porból, pompeji régiségek.

Metternich herczeg asztala ugyan akkép mint az életében volt, az órája halála napján és óráján megállítva 1859. junius 11-én reggeli lO'/j órakor 86 éves korában.

Egy egyiptomi gúla porphir köböl 21/, láb magas rajta hierogliphekből történeti feljegyzések.

Egy repülő hal, mely Miksa császár Mexicoi utazása alkalmával cajutébe vetette magát.

Egy 20 font nehéz kő, mely egy ló beleiből lett kivágva, egy része kicsiszolva, sonka kö, melynek kicsiszolt része a felvágott sonkát a csalódásig ábrázolja.

A könyvtár két nagy terembe van elhelyezve s 37000 kötet és 700 incunabolakból áll, van ezen kívül ugyanott nevezetes aczélmet- szetek gyűjteménye I. Napoleon egyptomi éa afrikai hadjárataiból, Dumas Sándor íróasztala üveg burkolattal, az asztal teteje telve Du- más sajátkezű jegyzeteivel, arczképe és tin- tatartója.

Az összes világrészek bankjegyeinekgyüj.

JDfip’ Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ van csaltova.'^Bff