Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-05-05 / 18. szám
IT. évfolyam. 1878. 18-ik szám. Veszprém, Május 5. r ==6* o) és „Hív. Értesítő“ ■•(Jeli. alii» minap. Előfizetési dij: Egész évre . - 6 írt — kr- Félévre ... 3 írt - kr. Negyedévre . 1 írt 50 kr. Egyes példány ára 155 Ur KÖZGAZDASÁGI, HELYI |K ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS fi|pr VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. p= .......— Sz erkesztőség és kiadó hivatal: Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad ós nyugtáz KRAUSZ ARMIN kSajTieroikedéu Vesipríabsn. HIRDETÉSEK egyhaeábospetitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. 8 külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. «fts— -------oJ Ye szprémmegye árvattgye. „Weich gegen sich und streng gegen Andere ist der verächtlichste Charakter.“ SCHILLER. Megyénknek csak mindig akad egyegy jellem nélkül ijóakarója, aki a magyar arczhoz épen nem illő lárva, az álnév alatt, hol, mint évekkel ez előtt, a fő- és alispánt, hol, mint most a „Budapest“ hasábjain „aradi V. T.“ név alatt egész megyénket és lapunk szerkesztőjét két oly fertelmes czikk- ben megtámadja, melyeknél fertelmes- sebbet a revolver-sajtó még a németeknél sem vetett hasábra. Nem első eset, hogy kimondjuk, miszeriut mi a magyar embert nyílt jellemnek tartjuk, aki azért, amit mond vagy tesz, el meri isten és ember előtt vállalni a felelősséget. Ennek folytán nem tarthatjuk sem becsületes, sem magyar embernek azt, aki egy egész megyét támad meg szemtelenül, de drága ar- czát nagy gonddal és óvatossággal elrejti, nehogy szemei közé nézhessünk és megkérdhessük tőle, van-e az úrnak elég erkölcsi háttere, hogy ily catói szigorral akar mint erkölcsbiró szerepelni. Ha valóban jóakarat vezérel valakit a hibák megjavításában, mi szüksége van annak, mint a tolvajnak, az álnév homálya alá bújni és orvtámadásokat intézni mások, ba mindjárt bűnösöknek véltek ellen ? Miért nem támad nyíltan, mint jelleme» férfiúhoz illik, saját erejére, saját becsületére, saját nevére támaszkodva ? Hisz állításainak nagyobb súlyt tudna kölcsönözni, ha valódi neve szeplőtlen jellemet takar, míg így, uagyon félünk, hogy az álnév — megfogyatkozott jellemnek a czége. Mindezekből t. olvasóink eléggé láthatják, hogy a nemtelen támadásokra mindaddig, míg a czikkiró az álarczot le nem teszi és magát nekünk egész erkölcsi mivoltában be nem mutatja, édes keveset adunk, mert nekünk erős meggyőződésünk, hogy csak a laza jellemtől telik az ki, hogy kíméletlenül megtámadjon valakit olyas valamiért, amiben ő magát leginkább bűnösnek érezheti. Hogy mindennek daczára válaszolunk, teszszük azt először azért, mert megyénk forog szóban, ezt pedig minden nemtelen és roszakaratú támadás ellen megvédeni első kötelességünk, másodszor, hogy a lapunkról táplált téves nézeteket eloszlassuk. Veszprémmegyének egy nagy hibája van és ez a túlságos őszinteség, melylyel úgy hibáit, mint erényeit a világ elé tárja. Az embereknek, külö- nö8en pedig azoknak, akiknek múltja jellem dolgában nagyon sok kétes és fekete pontot tartalmaz, kapóra jő ez; neki esnek azután, megütik a nagy dobot, teli torokkal kiabálják, hogy ime itt mily égbekiáltó bűnök követtettek el, itt az egész megyét a főispántól kezdve az utolsó hivatalszolgáig, aki bármi néven nevezendő hivatalocskát visz, azonnal törvényszék elé kell állítani és lenyaktilózni. Ezen nemes szerepre vállalkozott a „Budapest“ hasábjain — aradi V. T. úr is, ki, hogy saját jellemfogyatkozásait eltakarja, üszköt markol és megyénk ellen lángra akarja lobbantam az egész világot. Csak az a kár, hogy aradi V. T. úr szava aligha fog többet nyomni a közvélemény serpenyőjére, mint nyom egy nyomorult szúnyog egy bikának szarva hegyére. Megyénk ezen őszinteségének kifolyása az, hogy az árvaügyet a maga meztelenségében tárta fel nemcsak most, de már évekkel ezelőtt. Nincs mit szépítenünk a dolgot, bizony árvaügyünk nem a legjobb lábon áll; de vajon, ha kérdezni merjük, melyik megyében áll hát széles Magyarországon valami fényesen az az árvaügy? Bizony, bizony az ujjainkon meg lehetne számlálni azokat a megyéket, amelyek Veszprémmegyénél rendezettebben kezelik az árvák ügyeit, a többi nagy szám hallgat és nem tárja fel talán még nagyobb és égbekiál tóbb fogyatkozásait és ez által megszabadul az oly nemtelen támadásoktól, mint a minőket aradi V. T. uram intézett Veszprémmegye ellen. Hogy e hibánknak teljes tudatában voltunk és hogy azokon lehetőleg segíteni is akartunk és segítettünk is, kitűnik azon intézkedésekből, melyek az árvaügyben tétettek. Utalunk az alispáni hivatalnak 1876. julius 20-án 7005. szám alatt kiadott rendeletére, mely a hátralékban levő gyámi számadások beadását megsürgette és mulasztás esetén a legszigorúbb rendszabályok alkalmazását tette a szolgabiráknak kötelességükké. Utalunk az alispáni hivatalnak 1876. október 9-én 9505. szám alatt kiadott rendeletére, mely a községi költségvetéseket, valamint a még be nem terjesztett régi községi és gyámi számadásokat haladéktalanul beterjesztetni sürgeti. Utalunk ugyancsak az alispáni hivatalnak 1877. áprilhó 3-án 2730. szám alatt kiadott körrendeletére, melyben úgy a községi számadásokat, mint a községi költségvetéseket, részletesen kimutatva a hiányzókat, beterjesztetni rendeli, „mert —- mondja a körrendelet — ellenkezőleg ' Lapunk mai számához félív melléklet özvegyek és árvák átka fogja a kötelességét mulasztó hivatalnok elnézését követni, e kettős tekintetből kiindulva miután eddig felhívásaim a veszprémi járás kivételével a kívánt sikert nem eredményezték, most már igen komo- iyan s az ebből eredhető súlyos felelősség terhének felemlítésével utoljára hivom fel a szolgabirói hivatalt, hogy a legszentebb kötelmöket mulasztó ha- nyag jegyzők ellenében tudnak-e, akarnak-e komolyan fellépni s őket úgy a költségvetések, mint a számadások beadására kötelezni, s ez által eljárásukban eddigelé tanúsított túlságos engedékenységet helyre hozni, vagy pedig további mulasztás által azt akarják előidézni, bogy a jegyzők ellen a fegyelmi vizsgálat, s úgy a birák ellen a felhívási keresetek legyenek megindítva, mert az alispáni hivatal a hanyagság vagy mulasztás vádját mások engedékenységeért magára venni nem hajlandó s miután most már kényszerülve leendek önigazolásomra az évi jelentésbe annak megemlítésével, hogy már a szolgabirói hivatalok ismételve a mulasztások megbírságolására lettek felhíva, s nemcsak, hogy eredménye nem lett, de a hátralék száma, még ijesztőbb. — Ezennel felhívom a szolgabirói hivatalt, hogy az eddigi e részbeli mulasztást igazolva, most már mindkét tekintetben a hátralékok beadására az illetőket mielőbb, de legfelebb juniushó közepéig kötelezzék, mert ellenkező esetben, habár igen kellemetlen kötelmemnek ismerem is, de kényszerítve leendek a közigazgatási bizottság közbenjárását igénybe venni, aminek kellemetlen utókihatása és következményei el nem maradhatnának. “ Mindebből láthatja tisztelt aradi V. T. úr, hogy a megye hatósága megtett mindent, amit csak az árvák ügyében tehetett és eljárásának eredménye az lett, hogy az utolsó évek hátraléka feltfíuőleg csekély azokéboz mérve, amelyek a hatvanas évekről fennmaradtak. Lapunk szintén megtette kötelességét az árvák ügyében; ha még nem olvasta volna aradi V. T. úr, megemlítjük neki a „Veszprém“ 1876. 47-ik számában „az árvák ügye“ czímtí vezérczikkünket, melyben aradi V. T. úr kegyes engedélye és még kegyesebb utasításai nélkül is megtettük már mi azt, amit ő majdnem két év után sürget tőlünk, csakhogy egy kissé jellemesebb módon, mint az aradi V. T. úrnak tetszik. „Szabad lábon járnak még azon törvényhatósági tisztviselők, kiknek különösen elnöklete és hivatalos mulasztásaik alatt ily országos botrány és egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva. és az árvák megkárosítása megtörténhetett?“ igy kiált fel aradi V. T. úr méltó megbotránkozásában. De jól tudja aradi V. T. úr, talán csak nem magamagáról, mikor van egy ember azon helyzetben, hogy csodálkozni kell, hogy még szabad lábon jár? Hogy erre a gondolatra jöttünk, ne tulajdonítsa semmi másnak, egyes- egyedtíl álarczának, ha azt leveszi, hogy meggyőződhetünk múltjának és jelenének szeplőtlen tiszta voltáról, mi leszünk az elsők, kik e gyanúsításunkat visszavonjuk és tőle bocsánatot kérünk az egész világ előtt, addig pedig legyen szíves aradi V. T. úr kegyesen megengedni, hogy megyénk a hatóságok keretéből ne legyen kitörölve és tisztviselőink még egy kis ideig szabad lábon járhassanak aradi V. T. úr méltó boszúságára. A mi csekélységünket és a „Veszprémjét illeti, mert a „Budapestének egy másik számában velünk tüzetesen foglalkozik, csak pár szóval emlékezünk meg, minthogy nem tudjuk, kit rejt az álarcz, hátha olyan egyént, akihez, ha megismernők, jellem dolgában még a sáros csizmánkat sem törölnők. Midőn lapunk elődünk alatt a megye hivatalos közlönyévé lett, a megyével kötött szerződés közölve volt a lapban és arról mindenki tudomást vehetett. E szerződésben sehol sincs az kimondva, hogy lapunk a megyétől akár sub- ventiót kap, akár ráerőszakolható az egyes községekre, titkos szerződés pedig mint San-Stefanóban nincs. Az egy kedvezmény, amit lapunk azon tetemes áldozatokért élvez, melyeket a hetenkint megjelenő „Hivatalos Értesítő“ melléklap kiadása által hoz, az, hogy Veszprémmegye megengedi, hogy lapunkra a községek előfi\et- hetnek a községi pénztár terhére. Ez, uram, ön előtt is más színben tünteti fel lapunkat és annak hivatalos jellegét. Mi minden egyes községgel szemben ép úgy vagyunk, mint bármely más előfizetőnkkel, ha nem tetszik neki, nem járatja és mi nem teszünk, de nem is tehetünk róla. Mit gondol ezek után tisztelt aradi V. T. úr, vajon meggondolatlanúl kibocsájtott szavai „kényszerpártfogás, kényszerített olvasók“ mivé redukálódnak? Semmivé és ön fölttletes itélőnek bizonyúlt, ki ész nélkül beszél. Hogy kedves-e, nem kedves-e olvasóink és a községek előtt lapunk, nem vagyunk illetékesek megítélni, de azt határozottan kimondhatjuk, hogy önt, tisztelt aradi V. T. úr, a községek nem fogadták fel lapunk ellen prókátornak, a fogadatlan prókátornak pedig mi a fizetése, azt mondja meg
