Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-05 / 18. szám

ön önmagának. Hogy hogyan szerkesztjük mi lapunkat, ahhoz önnek semmi köze; szerkesztjük úgy, ahogy legjobb belátásunk magával hozza és legyen arról meggyőződve, hogy tisztább szándék lengi át sorainkat, mint az ön ocsmány két czikkét, melyből a gonosz, rósz akarat úgy kirí, mint az álarcz alól önnek a jelleme. Legyen arról meggyőződve, hogy soha sem fogjuk, mint ön, a népben megingatni akarni a törvény, az elöljáró iránti tiszteletet és tekintélyt és higye meg, erős meggyőződésünk, hogy a hírlapírók söpredékének, amelyhez kell önt is számítanunk mindaddig, míg álarczát le nem teszi, mondjuk, a hírlapírók söpredékének lelkiismeretén szárad azon tudat, hogy bujtogató és izgató fércz- czikkeik által a népet engedetlenségre izgatták, mert sárba tiporták a felebb- valók tekintélyét.

Ezzel tartoztunk mind megyénk becsületének és jóhírnevének, mind saját magunknak és lapunknak. Ezek után lesz önben, tisztelt aradi V. T. úr, annyi lovagiasság, hogy álarczát szellőzteti; ha nem, állításainkat az utolsó betűig fenntartjuk, de önnel, mint politikai rimával, vagy kalandorral, lapunk hasábjain többé nem találkozunk.

Lévay Imre.

A kereskedelmi miniszter a községi elöljárók és közjegyzőknek gyám- és gondnoksági, ujonczozási, szegénységi és bűnügyekben, továbbá szökevények nyomozása iránt a közszolgálat érdekében a lelkészi hivatalokkal, mint az anyakönyvek vezetőivel váltott levelei számára — ha azok „gyám- stb. ügyben közszolgálatban portementes* záradékkal vannak ellátva, dfj mentességet engedélyezett.

A közoktatási miniszter a nemzetgazdasági egylet felterjesztésére utasította Rostagni Achillest, a párisi kiállításon a magyar tanügyi osztály felügyelőjét, hogy Párisban az iskolai takarékpénztárak tárgyában tartandó értekezletekben vegyen részt és az eredményről annak idején tegyen jelentést.

A differentialis tarifák ellenében a porosz kereskedelmi minister igen szigorú állást foglalt és megtiltá a vasutaknak, hogy a kül- forgalom számára olcsóbb tarifatételeket engedélyezzenek, mint a belforgalom számára.

Uj fuvarlevél-minta. A vasúti és hajózási főfelügyelőség értesítése szerint jövő évi január hó 1-ére egy uj fuvarlevél-minta kötelező behozatala van kilátásba véve.

A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA.

Temetőben.

A forró nap alkonyra szálltán A temetőnek ajtajánál Megállók némán, nesztelen.

A nap nem ment le még egészen, Halvány sugárt bocsájta széjjel, Beléptem halkan .. csendesen.

Közelgeték egy sirhoz némán;

A sir felhantolt oldalánál Pacsirtát látok ülni fenn,

Figyelve neszre, gyenge zajra Csicsergő dalt susogva, dallva Fészkét vigyázza .. csendesen.

Mig párja jár keresni étket,

Mohos gyepágyban a kicsinyek Összehuzódnak nesztelen.

A halmon boldogság tanyázik,

Közöttük rózsa, fű virágzik A holt meg alszik .. csendesen.

Sokáig állék ott magamba A kis madárkát nem zavarva S vártam sokáig.. csendesen.

„Ah Istenem! — mondám merengve — Itt élet s halál egyesülve Mi boldogság van fönn .. és lenn.

A holtnak hosszú, néma álmát S lecsöndesült békés nyugalmát

Heti szemle.

— május 4.

Az angol-orosz bonyodalom mintha békésebb mederbe zökkent volna, legalább az hírlik, hogy London és Sz-Pétervár közt Berlinen át ismét megkezdődtek az alkudozások. Ezalatt távirják Konstantinápolyból, skutarii vilajet (Albania) nehány kerülete tiltakozik a hatalmak előtt a Montenegróhoz való csatolás ellen. Trácziában ismét összeütköztek az oroszok és bolgárok a mohamedánokkal. Nikoláj nagyherczeg táviratot küldött elutazása előtt a román, szerb- és montenegrói fejedelmeknek, melyben köszönetét mondott nekik hadseregük közreműködéséért. A San-Stefanóban táborozó orosz csapatok egy része e héten fog

visszavonulni a csataldsai sánczokba.

*

Bosznia occupatiójának kérdése ismét felmerült, mire legközelebbi okot az adott, hogy a boszniai menekültek számára megszavazott hitel ápril végével lejárt és így a menekültek vissza fognak küldetni vagy kísértetni hazájukba.

*

Az egyesült ellenzék május 2-án tartotta alakuló gyűlését. Elnökké b. Bánhidy Bélát, jegyzőkké Tomcsányi Lászlót, Molnár Antalt, Szivák Imrét és Halász Bálintot, a kör gazdájává pedig Sztupa Györgyöt választó meg.

*

Az országyűlésen a közoktatási budget tárgyalása sok kérdést bolygat meg. A nemzetiségi képviselők nemzetiségi vitát idéznek elő, mert a kormány a Tököly-alapítványuak kezelését Újvidékről Budapestre tette át; Irányi Dániel és mások a vallásszabadság és a polgári házasság mellet szólalnak fel; a kormány rendeletet ad ki Sz. István napjának

országos megünneplésére.

*

A párisi világkiállítás május 1-én nagy ünnepéllyel megnyittatott; a megnyitásnál a magyaroknak is kiváló szerep jutott. Mac- Mahon megígérte, hogy nemsokára behatóan megszemléli a magyar osztályt.

Viszonzás

az

„Észrevételek a Lelkész vagy rabbi csikkre."

(II. Folytatás és vég-e.)

A sajátlagos rabbi diploma a mint már említettük, egyedül a Thora tanítására vallási kérdések a megfelelő codex28 értelembeni eldöntésére, valamint a vallási institutiók ellenőrzésére hitelesít. A ki szükségelt szaktudományánál fogva elismert valláshű tekintélyektől mutathat fel okmányt19 az fel van jogosítva a rabbi functiók végzésére, akár van, akár i incs mint hivatalos rabbi állomásozva.

T. coll. ezt nem akarja helyben hagyni, mondván: „Az országos törvény egyedül a rabbit hatalmazza fel esketéseket és elválasztásokat véghezvinni.* Be kell vallanom, hogy

33 A vallási Codexek az írásbeli s szóbeli hagyományban tartalmaztatnak. Rendszeres Talmud művelők a legszebben munkálták fel ezen anyagot, u. m. Maimonides 1185, Jakob ben Ascher 1330., Káro József 1572. A fó'tantárgyat pedig képezi a Thora mint írásbeli, Misclina s Talmud mint szóbeli tan. — A gyakorlati téren pedig a „Schulchan Aruch“ fötényezöje a mai rendesen szervezett Codexnek.

39 Elismert istenfélő talmudtudósoknál a szokásos „Hatarah“ (Diploma) nem igónyeltetik.

Nem háborgatja semmisem,

A kis madár nyugodtan élhet, Kedvtelve rakhat újra fészket Nem bántja őket senkisem. . .

V. SÁRFFY IGNACZ.

Szédelgés.

— Életkép, a pápai „krach“ alkalmából irta: Schwarez Sámuel.

Nyomorult éhenhaló te, ki a gazdagot annyira irigyled, hibád megbocsátható, mert még a nemzetgazdászat abc-jét sem ismered.

Ugyan mit gondolsz, mit csinál a gazdag aranyaival, melyekért annyira mocskolod, szidalmazod? — Megeszi? Elássa? Nem!... Elosztja testvérei közt, és te, hálátlan, te is kikapod részedet, sajnálnod kellene őt inkább mint átkoznod, mert mig te bútalan, gondtalanul és bántatlanul egy kis körben mozoghatsz, oly körben, melynek reád rótt kötelességei lelkedet nem aggasztják, addig rajta a gazdagság istennője által reá ruházott oly hivatal nehezül, mely őt óriási számvetéseivel, iszonyú fejtöréseivel, a végtelen távolban való kóborlásaival annyira kifárasztja és megzavarja néha, hogy csaknem közel áll az őrültséghez. Ő inkább a becsület és tisztelet mint a gyűlölet és átok tárgya lehetne, inkább áldozatnak, mint élvezőnek tartható.

Nézd csak a birtok, a gazdaság rút „elvi- selhetlen* szeszélyében épen reá szállott, őt választotta gondviselőjének, őrzőjének. Éjjelnappal azon töri a fejét, hogy miként oszsza el

én ilyen törvényt nem ismerek, sőt a gyakorlat az ellenkezőt tanúsítja. Coll. uramra nézve a congressusi határozatok bizonyosan mérvadók s igy az 1869-ben megjelent utasításokból a rendes anyakönyvek vezetésére30 kitűnik, hogy a rabbi más személyt is bizhat meg esketésre; s a mint az A mintából kitűnik a rovat felirat: „A rabbi, vagy annak neve, ki az esketést végrehajtó; igy például: N. N. rabbi, vagy rabbi helyett N. N. előimázó, — amit bizony coll. uramnak is kellene tudni! Honnét vette tehát ama légből kapott tör- vényczikket ?

Továbbá azt állítja: „Az izraelita codex elvonja egy idegen rabbitól a jogot, más rabbi községében, ennek engedélye nélkül vallási functiókat végezni stb.* Talán a Joreh-Dea 242 czikkéből indulván ki? ott a tárgyra vonatkozólag semmi sem tartalmaztatik; de épen az ellenkezőt állítja ugyanezen szertartási törvénykönyv 245. czikkének vége31, mely úgy nyilatkozik, hogy csak a vendégképen megjelenő rabbi van némileg a fentemlített functiók kivitelében korlátolva; de ha ott, hol rabbi lakozik, állandóan letelepedik, akármilyen, a felekezettől reá bízott rabbi functiót háborít- lanul végezhet.

Ami pedig a hivatalos rabbi engedményezéseit, vagy tilalmait illeti, hogy azokat más rabbi meg nem változtathatná és hogy azok az illető község lakóira okvetlen kötelező erővel bírnának, ez is nagy kérdés, mert a helybeli rabbi ezen kiváltsága csak annyiban létezik, mint akárki másé. Az engedély s tilalom csak akkor kötelező, ha a szertartási törvény-codexszel összeütközésben nincsen.32 A helybeli rabbi iránti kegyeletet megszünteti minden a codex értelme ellen hozott határozat,33 úgy, hogy az olyantól Thórát tanulni nem szabad, az olyanba vallási kérdések eldöntésében bizni tilalmas.34

De éppen azon általánosítása a rabbi functiók végzésének szülte az ezen tisztteli visszaéléseket,35 melyek a harmadik század elején szükségessé tevék, hogy az olyan, a ki vallási kérdéseket eldönteni akar, egy szigorú vizsgának vesse alá magát.38

Úgy látszik, hogy még ezen rendszabállyal sem értek czélt, miután a 16-ik században a portoi K. Ábrahám Menachem a Thora abbeli tilalmát, (Móz. 3. k. 19, 14.) „hogy egy vaknak akadékot ne tégy útjába“, azokra alkalmazta, a kik elégtelenül felszerelt egyéneket hitelesítettek a rabbi hivatásra, hozzá tévén „a mint az fájdalom korunkban gyakran történik.“

30 4-ik oldal az utolsó sorokban.'

11 Reina § 22. ibid, s Szifsze Kohen 15.

35 L. Sifri Mózes 5. k. 17, 11. Tr. Synhedrion 86 b. és 88 b. Maimonides Moreh-Nobuchim III. 41.

53 Bölcseink azon alapelvböl indultak ki: „Verba docent, exempla trahunt“ (Pirke-Aboth I. 17.) A valódi tanítónál azon elv valósuljon, hogy szavai tetteit meg ne hazudtolják. (Tr. Jebamoth 63 b )

34 Ii. Tr. Berachoth 19a Jebamoth 63b Joreh Deah 243 ób ibid. Birke Josef. Továbbá Joreh Deah 246,8 s 334, Maimonides H. Heszode-Hathora 5, 11, s H. Deoth 5, H Tesehuba 4, 2.

35 Collega uram „visszaélést“ „visszaéléssel“ igazítja helyre. A Synhedrion 5b jelzett idézet mindkét nézet mellett szól, de máshelyütt tisztán „vissza- élésről“ tanúskodnak a kitételek. Tr. Sotah 22a Abod. Sarah 19b Maimon. H. Talm. T. 5, 4. támaszkodva Salamon bölcs szavaira 7, 26. Továbbá Maim. H. Sechir. 10, 7,

36 Olvastassanak az érdekes, ha nem is tökéletesen correct közlemények „Rabbi Jehuda der Fürst“ „Wiener Mittheilungen Í857. pag. 66. tt. és a tanulságos értekezletet: „The life and works of Rabbi Jehuda-Ha-Nasi (Rabbi) A theological study by Dr. Schneebeiger H. W. Berlin 1870.

a reábizottat úgy, hogy valamiképpen a finan- czia törvényeivel összeütközésbe ne jöjjön. Ő az örökösen gyötört középpont, melynek feladata az átmérő és kerület felkeresése.

X. T. a gazdagok példányképe, eredetileg szegény volt, azonban hivatást érezvén magában embertársainak jóvoltát, a műveltséget előmozdítani, a szenvedőkön segíteni, folyton azon járt az esze, hogy mi módon juthatna a gazdagsághoz.

X. Y. csodálatos „akaraterő“-vei birt, amit ő egyszer szilárd elhatározással kivihetőnek tartott, attól semmi feltétel alatt el nem állt, ilyenkor a legnagyobb akadály eltörpült akarata előtt.

— X. Y. egyszerre gazdag emberré lön.

Mint ilyen több alapelvet állított fel magának; többek közt, hogy a gazdag köteles a művészetet pártolni. X. Y. festőkért, szobrászokért küldött, kiknél számos megrendelést tőn és mi több!.. mindent készpénzzel fizetett.

„Gyertyámat nem állíthatom a véka alá

— mondá — ha a művészt pártolom, a kézművesről sem szabad megfeledkeznem* — és azonnal asztalosok, kárpitosok, kőmivesek, ácsok stb.-ért küldött.

X. Y. nagy hazafi volt. A harczban elestek, özvegyei és árvái részére nagy összegeket irt alá. Sok szegény gyermek jótevője gyanánt szerepelt. Ha valakinek tanácsra vagy protekczióra volt szüksége, hozzá futott. Sok, igen sok ember, kinek folyton a balszerencsével kelle viaskodnia, X. Y. által nyert új tartalékerőt életpályája közepén.

így tündökölt X. Y. a gazdagok példány- képe, az emberiség valódi jótevője, a nemesszi- vüség hű tükre.

Coll. uram azt, amit én promotiónal tartok „felszentelésnek* nevezi, a kész fel tételekből indulván ki, mely eleinte náluk „Szemicha* név alatt divatozott,37 de ezei szokás valószínűleg akkor szűnt meg, a midői a más vallásbelieknél kezdett divatozni38 é azóta csak a neve maradt fenn.39 De semm áron nem engedhető meg, hogy ezen kézfel tevésnek valaha a „papi felszentelésnek* jelle gét tulajdoníthattuk volna, miután felszenteli alatt, csak valóságos állandó felszentelést ért hetünk, holott azt találjuk,40 hogy a semich rövid időre adatott. Sőt sakterek képesítés is semichának neveztetett;41 vagy tán „fel szentelt saktereket* is kívánna ránk tukmálni

Ad vocem! Egy czikkemből rendkívt elferdített kifejezést, mely szerint én azt mond tam volna, „hogy a rabbi uem egyéb, min a község fizetett tanítója* stb- — köteles ségem helyreigazítani. Úgy látszik t. coll. Biblia tilalmát42 nagyon könnyen vett« különben nem vált volna szokásává szavaka tenni, venni, kénye kedve szerint.

Hol beszéltem én fizetésről? S hogyai szabadott azt tennem, miután a hagyomán; szerint szorosan tiltva van pénzért Thorá tanítani.43 A rabbi kötelessége s hivatási Thorát tanulni s tanítani.44 De nem szabai a Thora tanítását egyéni czélokra kizsákmányolni; nem szabad a Thora tanulásuá a rabbi méltóságra gondolni.45 Azért odi utalnak bölcseink,46 hogy gyermekeik mindegyike egy mesterséget tanuljon s magasztaljál azokat, a kik becsületes munka után keresik kenyerüket47 s igy találkozunk ily nevekkel: R. Simeon a festő, R. Izsák a kovács, R. Jehuda a sütő, R. Jochanan a sarukészítő stb. s igj ma is áll azon nézet, hogy nem ellenkezik a rabbi méltósággal, ha addig mig ezen hivatásába elhelyeztetik, kenyér-kereseti czélból akár író, akár kereskedő, vagy sfltőmester stb. volt, mire ép oly büszkék lehetünk, mint a római, ki mint egyszerű polgár az eke mellől hivatott meg a diktatorságra a leghatalmasabb nemzet fölött, — csak legyen meg benne a szigorú vallásosság s a tökéletes képesség rabbi hivatását betölteni.48 Sőt R. Jehuda-ha- Nasi azt tanítja:49 „Ha a tudomány munkássággal ninc3 összekötve, elveszti minden értékét s bűnt idéz elő.“

A zsidóságban a külső máznak soha sem

37 Mózes 4 k. 27, 18, 23 szerint, de mír előbb is találjuk ugyanott 8, 10 alatt. A felszentelés nálunk csak háromféléknél divatozott é. p. távol sem kézfeltevés, hanem „olajfelöntés“ által a templom szentélyeméi, a főpapnál s a királynál.

38 L. az uj evang. 1-sö levél Timotheushoi, 4, 14. 39 Rema, Joreh Deah-hozi észrevételeibe! 242, 14.

40 Tr. Synhedrion 5b.

41 L. Halacboth Ketanoth 1, 30 s Cbavvati Jair 121.

43 Mózes 5 k. 4, 2.

43 Tr. Berachoth 29a., Nedarim 37a., Jalkul Simeoni Mózes 5. k. 4, 5. stb. Moimonides H. Talm. T. 1, 7. ibid. Glossator Lechem-Mischna.

44 Tr. Synhedrion 99a, Kidusehiu 30a. Mai- monides. H. Talm T. 1, 2.

45 Tr. Nedarim 62a. s com. Raschi Maimoui- des H. Talm. T. 3, 10, ibid, glossat. Keszef Misohn» Maimon. H. Teschubah 10, 2. s Scheraoneh Perakim, 45.—

48 Tr. Kidusehiu 29a.

47 Tr. Berachoth 8a, Pirke-Aboth 1, 10. Midrasch Schocher Tob. 120.

49 Hasonl. „Lehmann“ Israelitb 1862, 299.

49 Pirke Aboth, 1, 2.

Folytatás a melléklapon.

Ah, igazságtalan világ! X. Y. most a— börtönben szenved. Poroszlók, kik „az igazság szolgái* nevet vindikálják maguknak, otromba kezeikkel lerántották a napot az égről, honnét melegítő sugarait e piszkos főidre árasztá.

Holmi újságírói karezolók szédelgőnek gúnyolják, feluszítják ellene, az előbb még tisztelettel említett ember ellen a közvéleményt, elfelejtik sőt eltagadják X. Y.-nak a társadalom és jólét érdekében tett intézkedéseit. Ah! te vak közvélemény, te rövidlátó vén ifjú, alig teremtesz valamit ifjúságod hevében, máris szétrombolod, eltörlöd, megsemmisíted vénséged tapasztalatdús belátásával, gyakran azonban épen korod botlásainak^ beszámítható sietséggel még a legnagyobb és legdicsőbb művet is!

X. Y. köuyvvivő volt egy „bank*-ban. Gazdagságát a nullák „manővrirozásából teremtette elő. És ezt büntetitek? Igazságtalanok! Rövidlátók! Nem-e ez a legszokásosabb eszköze az emberiség magas polczára való emelkedhe- tésének ?!

X. Y. néhány nullát menesztett egy eddig kicsiny ős jelentéktelennek látszó szám mögé, megfővén ezt tábornoknak, kinek hátát amazoknak kellett „fedni*; a tábornok vezérpálezája jeladására X. Y. nagy vagyonnal rendelkezett, X. szaporította a bank tőkéjét saját zsebe számára. Ez minden, amit tett!'Akárki is csupán eszközöket lát bennük a gazdagsághoz juthatni. Azt kérdezhetjük talán, hogy nem tünt-0 fel e hirtelen maggazdagodás! Egy 1000—1200 frt fizetés csak nem képesítheti az embert ily óriási költésre! Nem! Nálunk a polgári tulajdon nem kelt féltékenységet! Nálunk nem kérdi senki, hol vetted, miből szerezted?