Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-10-27 / 43. szám
Y. évfolyam. 1878. 43-ik szám. Veszprém, Oktober 27. Wo==s« KHBC' 11 ét „Hív. Értesítő“ atgjilia mlBitn raiiinap. Előfizetési dij : Egész évre . . 6 írt - kr- Félévre ... 3 írt - kr. Negyedévre . 1 írt 50 kr. Egyes példány ára IS kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN UirTkimkiUii Vaiipréabti. HIRDETÉSEK egyhaeábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. a külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. —gJ t KUN GÉZA. Kun Géza, az 1848—49. években honvédalezredes s az ezen időbeli vesz- prémmegyei 71. számú honvédzászlóalj parancsnoka, meghalt Gyepesen 1878. évi októberhó 22-én. Kun Géza egyike volt azon honfiaknak, ki szilárd jellem-, páratlan becsületesség- s önzetlen honszeretettel élte át viszontagságteljes pályáját, s kit mindenki, ki őt ismerte, csak tisztelni és szeretni tudott, de a kinek fenti erényeivel párosult lelki jóságánál fogva ellensége nem volt soha és senki. Született Veszprémmegyében Vámos községében 1814-ben Kun László és Fülöp Anna nemes szülőktől. Élte 19. évében midőn Pécsett a bölcsészetet hallgatta, hajlamának engedve önként katona lett, s bár a hu- szárságra vállalkozott, az 52. gyalogezredhez Boroztatott be, s mint had- apród 8 évet töltött az ezrednél, legnagyobb részben Olaszországban, mig 1841-ben a szülői házhoz visszatérve előbb megyei esküdt később szolga- bíró lett; s e minőségben érte őt a szép, de gyászos emlékű 1848-ik év. Midőn az első felelős minisztériumnak Veszprémmegyéhez intézett felhívása folytán, a megye a rendes hadjutalékon kívül még 1000 önkénytest állított ki a haza védelmére, Kun Géza az elsők között volt, kik elhagyva a tisztes polgári állást s a haza védelmére kelve, felvették a dicső honvédnevet, melyet ezen két év örök időkre nem csak emlékezetessé, de dicsővé és fényessé tőn. — Az önkény- tesek tisztjeinek megválasztása a megyére bízatván, Kun Géza csakhamar kapitány lön, — se minőségben részt vett már a schwechati csatában, hol még gyakorlatlan de vitéz csapatával megállá helyét, — s éppen, mert a visszavonulást szép rendben fedezte, érdemjellel diszíttetett fel s nemsokára őrnagynak lett előléptetve. v~~ E visszavonulás után Pozsony alá, majd a morva szélekre s innét Komáromba vonult zászlóaljával, hol az első körülzárolás keserves időszakában a csillagsánczot több hóig vitézül tartá, — s Szöny bevételét is megakadályozá éber és bátor csapatával. A felmentés dicső és fényes csatájában a 71. honvédzászlóalj Guyon tábornok roham-csapatját képezé, — s minthogy a tábornok, saját szavai szerint, minden vitéznek érmet nem adhatott, a zászlót diszíté fel az éremmel. — Az elzárolás alatti folytonos nélkülözés és szenvedés napjait, a nyugalom néhány napja követé, de már május hóban előbb a nádorvonalra, majd a csalóközbe lett a zászlóalj vezényelve, itt részt vett a megyeri és apáczaszakálosi csatákban, hol a Károlyi-huszárok, a Károly nevű cs. dzsidások rohamának ellent nem állhatván, két zászlóalj élén Kun Géza tartóztatta fel e lovas ezredet Milia- Iovics egy kisebb ágyuiltegével. A győri szerencsétlen csata után a sereg visszavonulását fedezte s a monostori hegyen az első és második számú sánczokba vonult. Julius hó 2-án és 11-én részt vett a két óriási csatában, mint szintén az augusztus 2-iki fényes kirohanásban, hol az ácsi erdő ostromának nehéz feladatát kitűnő bravourral vitte zászlóaljával keresztül, — mig végre októberbó 6-án, még mindig ugyanazon helyen, kényszerült az egyesült osztrák és orosz parancsnokok előtt, a herkályi egyezmény alapján, a fegyvert lerakni. Az itt nyert „Geleitschein“ daczára Kun rövid időre hazatérte után elfogatván, Bécsben hat hóig fogva tartatott, — mig végre szabadon bo- csájtva ősei fészkébe nejéhez és gyermekéhez visszatért. 1861. évben midőn a megyei tisztikar alkotmányosan újra alakult, Kun Géza egyhangúlag és kijelölés nélkül devecseri főbíróvá, majd a megye közönségének nagylelkűségéből alakított s jelenleg is fennálló megyei hon- védsegélyző egylet alelnökévé megválasztatván, e kettős minőségben a Schmerling-korszak ideiglenességének behozataláig működött, s ezen újabban bekövetkezett időszakban egyike volt azoknak, kik az érintett konvéd- segélyző egyletnek, a hatóság által lefoglalni szándékolt pénztárát, e veszélytől megmentették. Ezen idő óta a magányban s családi körében élt, részt vevén a lehetőségig a közügyekben, melyek iránt mindig érdekeltséget tanúsított, — de tisztelve és szeretve barátaitól és ismerősitől, mert hisz ő mint honvéd bátor és vitéz, mint parancsnok a legénység atyja, s tiszttársainak hű barátja s jóakarója volt, mint honpolgár pedig mindenki előtt közszeretetéé tiszteletben állott. Folyó hó 24. tartott temetésénél az egyházi gyászszertartást egyik legrégibb és hű barátja ngs. és ft. Forintos István apát és veszprémi ka- nanok úr fényes segédlettel, de lelkileg mélyen meghatva végezte. Áldás emlékére! legyen neki könnyű a föld a szeretett hazában, melyet ép oly vitézül védett, mint a mily hőn szeretett! Mély megilletődéssel állottak a koporsó mellett a veszprémi honvédegylet képviselői: az alelnök, pénztár- nok és két választmányi tag, az elhunytnak bajtársai és barátjai, megjelent a vidék összes elöljárósága; meg végtelen sora rokonai, barátjai- és tisztviselőinek; ezek között megjelentem én is, ki a bol- dogultnak zászlóaljában tiszttársa voltam; de a jelenvoltak közül egy szem sem maradt köny nélkül, mindnyájan mélyen éreztük a fájdalmat, melyet az elköltözött nemes lélek hirtelen és váratlan elvesztése okozott. Be^erédy Gyula. A postautalványok dijainak megváltoztatását és a közönséges postautalványoknál egy utalványra feladható összegnek felemelését, a belföldi forgalomban a kereskedelemügyi minisztérium a következődben rendelte el: I. A belföldön, ide értve az osztrák postautalványok számára 1870. évi május hó 1-én életbe lépett tarifa, 1878-ik évi november hó 1-től kezdve megszűnik és helyébe lép a kővetkező uj tarifa: 5 írtig terjedő összegért 5 kr, 5 foriuton felül 50 írtig 10 kr, 50 írttól 150 írtig 20 kr, 150 forinttól 300 írtig 30 kr, 300 forinttól 150 írtig 50 kr, 500 írttól 1000 Írtig 1 frt, 1000 írttól 2000 írtig 1 frt 50 kr, 2000 írttól 3000 írtig 2 frt, 3000 írttól 4000 írttól 5000 írtig 3 frt. — II. A közönséges nem kincstárilag kezelt posta- hivataloknál egy utalványra feladható vagy kifizethető összeg ugyan e naptól kezdve 100 írtról 150 írtra felemeltetik. A kincstárilag kezelt postahivatalok, az egymás közt váltott forgalomban, egy postautalványon 1000 forintot, — és ha az utalvány Budapestre vagy Becsbe szói, 5000 irtot is vehetnek fel. — III. A táviratilag egy utalványra utalványozható összeg a közönséges postahivataloknál feladott, vagy kifizetendő utalványokra nézve szintén 150 írtra emeltetik fel, ellenben a kincstárilag kezelt postahivatalok közti forgalomban 500 írttal megmaradt. IV. A most használatban levő postautalványi űrlapok elfogytával uj alakú űrlapok fognak kiadatni, melyek leváljegygyel ellátva nincsenek, és minden postahivatalnál % krért kapható lesz. Egyebekben a fennálló szabályok változatlanul maradnak. Heti szemle. — okt. 26. A képviselőház 24-én megalakult. A hivatalok betöltésénél a szabadelvű párt jelöltjei uagy többséggel győztek. Elnöknek Ghyezy Kálmán választatott meg 77 szótöbbséggel A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Hulld levél, sárga levél ___ Hu lló levél, sárga levél, Hová sodor az őszi szél? — Mért hagyod el azt a szegény ágat? Oly merengve búsan néz utánnad!.. „Dél felé visz, déli tájon Sok hős fekszik haloványon; Ott leszek én, vérázott mezőbe, Magyar fiúk honi szemfödője!* —- th. Ködfátyoiképek a nők történetéből. (Folytatás.) A kik a szent iratok igéire támaszkodnak, azon meggyőződést vallják, hogy a ruházat az ős szülők szégyenkezése miatt keletkezvén annak tulajdonképi rendeltetése a szemérem megőrzése. Más műveltség-törlénetirók az idő viszontagságaiban keresik a ruházkodás indokát; ismét mások a hiúságban. Nekünk, tárgyunkra vonatkozólag, semmi közüuk a ruházkodás eredetével, hanem csak történeti fejleményével, a midőn is képes lett már a férfi és nő közt mint megkülömböztető jel, mint jobbau kialakító közeg feltűnni. A kialakulás alatt nem egyebet értünk, mint valamely tény, testület, vagy nemzet saját bensőjében lappangó törvényeinek és természetének oly módon való kifejlődését, hogy azt határozottan meg lehessen másoktól külömböztetni. A kezdetleges vagy túlművelt- ség egyformán az alakok összevegyülésében mutatkozik, mig a teljes műveltség minden alkotó elemnek határozott vonalokkal való fölismerhetésében. A nő már magánál a teremtő kezénél fogva oly testi alakot nyert, amelynél fogva határozottan külömbözik egyéb lényektől. Azért is a testi kinézés tekintetében finomu- lásnak igen, de bővebb kialakulásnak már nincs helye. Nem igy áll a dolog azon járulékokkal, melyeket maga az emberiség hozott összeköttetésbe a nőkkel, milyen hogy többet ne említsünk, a ruházat is. Mostanában tudjuk, hogy a női ruha nem csak az alakot, hanem többé kevésbbé a kelme miuéműségét illetőleg is más, finomabb és gyöugédebb, mint a férfiúi ruha. De épen ez már a történeti vívmány és az előbaladott idők gyümölcse, mit eléggé bizonyít az, hogy ilyesmire nem találunk, ha akár tér, akár idő tekintetében emberi nemünk fejletlenebb állapotára tekintünk. Azt jól tudjuk, hogy most már a tízenkilenczedik század folyik, de azért még a földnek nagyon sok részén a ruházat gondolata nem fejlődött odáig, miszerint az a férfi- és nőnemet egymástól tisztán megkülömböztesse. Az austrá- liai szigetek lakóinál a férfi épen oly bőrdarabbal takarózik, mint a nő; Grönlandbau pedig és Szibériában a nőkön is olyan nadrág van, mint a férfiakon. Hasonló tapasztalatra jutunk, ha az idők szálain a régi nemzetekhez visszabatolunk. A rómaiak és görögök életében mig a férfit vagy a nőt majd csaknem egyforma ruha takarta, mely a lábakat úgy elfödte egyiknél, mint a másik nemnél, a középkorban már eléggé kivehető volt a férfiúi és női ruha, mit azon egyházi törvényekből is következtethetünk, melyek tilalmazták egyik nemhez tartozó egyénnek a másik nem ruháját magára venni. Az eddig emlitettekből nemcsak azon igazság merül föl, hogy a nőknek belső lényeg és külső ruházat szerinti kifejlettségéből következtetést vonhatunk az emberiség műveltebb állapotára, hanem az is, hogy a természeti vagy erkölcsi világban egyformán a küzdelem az, miből eredménykáp valami basznavehető eszme végre megszülemlik. Honnét vette magát vagy honnét nem azon sajátságos valami, ami bármely fejlődésnél is akadályozóig lép közbe, hogy a jobb és szebb dolgok szabadon ne fejlődhessenek, nem tudjuk. Az auyagi természetben egyik anyagnak sajátsága az, mely ellene áll a másik anyag érvényesülésének, az erkölcsi világban pedig az érdek, a hiúság, a divat, vagy Isten tudja mi másból felmerülő gondolkodás. Az eddigiekben igy láttuk egymással szemközt azon két gondolatot egyrészről, hogy a ruha a nőre nézve szépítő szer, másrészről, hogy az a nemet megkülömböztető tényező, így áll a dolog azon értékre nézve is, mely a nőt illeti a férfiúval szemközt. Voltak már szellemdús emberek, kik a nő eredetéről a bibliában föntartott hagyományra s egyszersmind a természet elméletére támaszkodva a nőt a férfiúnál egyenesen magasabb rendű lénynek állították. A férfi ugyanis még csak a föld élettelen anyagából alakult, de a nő már a szervessé vált férfiból, tehát fensőbb fokú anyagból képződött. De eltekintve e leleményes észrevételtől a józan gondolkodás és az emberi nyelvekben mutatkozó szellemből kifolyólag ha több nem is, legalább annyi következik, hogy az emberiség nagy egyesületében a közgondolkozás előtt a nőnek is egyenlő értéke legyen a férfiúval. Természetesen nem úgy értve ez egyenlőséget, hogy egyik nem a másiknak ügyével foglalkozzék, mert ez ellenkeznék a kialakulás azon eszméjével, melynek egyik kifejezője gyanánt a ruházatot is említettük, bauem hogy a gondolkodás előtt egyenlő értékűek és ranguak legyenek a nőnek neméhez tartozó tények azokkal, melyek a férfiút illetik. Az ujabbi törtéuelmi bölcselet azt állítja, hogy az emberi egyedekre vagy azoknak társadalmi viszonyára vonatkozó gondolkodás is épen oly természeti szüleménye valamely világrésznek, mint az állat- vagy növényországnak azon fajai, melyek természetnél fogva ott teuyészuek. Ha áll ez, akkor Ázsia földén a nőt illetőleg nem is lehet soha máskép gondolkozni, mint hogy az valami értéktelenebb lény a férfiúnál. Történeti tény, hogy Ázsiában már réges régen igy gondolkoztak a nőkről, midőn még Európának tán a neve sem fordul elő a történelemben, annál kevésbbé annak népei vagy élményei. A régi zsidók történeti és törvénykönyvei tanúskodnak arról, hogy már mindjárt a születésnél mennyivel előnyösebb vagy örvendetesebb dolognak tekintették a íérügyermeknek világra jöttét, mint a leánygyermekét. Lapunk mai számához a „Franklin-társulat“ könyvárleszállítási lajstroma és egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.
