Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-09-29 / 39. szám
V. évfolyam. 1878. 39-ik szám. Veszprém, Szeptember 29. r-Gia és „Hív. Értesítő“ megjelel minden eaetrnap. Előfizetési dij : Egész évre . . 6 írt - kr- Félévre . . . 3 írt - kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egyes példány ára 15 bír. K<D=' KÖZGAZDASÁGI, HELYI mro. ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.-e* Szerkesztésig és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN kSnpTkereikediee Veseprimben. HIRDETÉSEK egyhasábospetltsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s küliln minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. A „Veszprém* t. előfizetőihez! Az október-deczemberi negyed közeledtével tisztelettel kérem előfizetőimet, ajándékozzanak meg továbbra is nagybecsű rokonszenvükkel és szíves pártfogásukkal. A „Veszprém“-re és a „Hivatalos Értesítő “-re előfizethetni Egész évre 6 frt — Félévre 3 frt — Negyedévre I frt 50 krral. Veszprém, 1878. szept. 20-án. LÉVAY IMRE, szerkesztő és kiadó. A cselédfogadás. A régi családi és gazdasági patriarchális viszonyokat szétrobbantották az újabb világnézetek és azok helyébe hol jobbakat, hol roszabbakat teremtettek, amint ez minden fejlődésnél vagy a fejlődés egyes tényezőinek helyes vagy helytelen alkalmazásánál történni szokott és történnie kell. •r Őseinknél a cseléd a család tagja volt megosztva annak jó és rósz napjait és így nem volt ritka eset, hogy öreg cselédek egy-egy családban még az unokákat is szolgálták. Ma minden máskép van. A korán érő szabadságérzet, a helytelenül felfogott önállóság, a roszul értett egyéni függetlenség ma a cselédet nrrá teszi, ki gazdájával félvállról beszél és szerencsének tekinteti, hogy szolgálatába állott. A szabadság igen drága és azt busásan meg kell úgy nemzeteknek, mint egyeseknek fizetni, néha még az erkölcsi- ség árán is; innen következik, hogy cselédjeink, kiknek feltűnő nagy része nélkülözi a kellő nevelést, oly roszak, mint amilyenek. Van, nem tagadjuk, hiba a gazdák- és gazdasszonyokban is, kik vajmi sok esetben emberszámba sem veszik cselédjeiket, mi által természetesen nemcsak nem javítják meg azokat, de még roszabbakká teszik és így saját érdekeik ellen vétenek. De mindegy, bármilyenek legyenek is jelenleg nálunk a cselédviszonyok, azok felett napirendre térnünk nem szabad, mert a cselédügy oly mélyre behat társadalmi életünk minden egyes ágába, hogy azzal akarva nem akarva előbb-utóbb foglalkoznia kell, még pedig tüzetesen, magának a társadalomnak. Cselédképző intézetek munkaházakkal — szántszándékkal kerüljük a dologház elnevezést a megbélyegző jelleg miatt — egybe kötve lesznek a közel vagy késő jövőnek azon hatalmas eszközei, melyekkel az a cselédügyet a megváltozott viszonyokhoz fogja szabni úgy, hogy a tisztultabb kivánalmaknak is elég lesz téve; addig pedig az elrongyollódott cselédügyön toldozunk foltozunk, ahogy lehet. A cselédfogadás ideje a mi jó őseinknél sokkal egyöntetűbb volt, mint napjainkban. Akkor sz. Mihály, Dömötör, sz. György napjai valóságos ünnepek voltak, melyeknek jelentőségét úgy a gazdák, mint a váltakozó cselédek igen jól felfogták és méltányolták; ma ezek jóformán közönséges napokká lettek, melyekre csak elvétve esik a régi időkéihez hasonló ünnep. A házi belcselédeknek fogadása természeténél fogva sokkal több szabadságot tételez fel, mint a külcse- lédeké és ez utóbbi az, mire ez úttal súlyt kívánunk fektetni. Vannak uradalmak, melyek épen semmi tekintettel sincsenek arra, ha cselédjeiknek egy részét bizonyos időben elbocsájt- ják, vajon azok kapliatnak-e ép azon időtájt a közel szomszédban foglalkozást és nem kell-e nekik hónapokat munkátlanul, tétlenül és talán étlenül is tölteni, míg valahol munkába állhatnak. E tétlenség sok esetben károsabb, mint egyelőre hinnők; a munkától elszokott ember sokkal haj- lóbb a kihágásokra, mint a munkaszokott és ha a bűntények elkövetőit osztályozzuk, sok esik azok közé, akik bizonyos ideig legjobb törekvésük mellett sem kaphattak munkát. A kormány részéről e tekintetben bajos lenne orvoslást várni, mert nem szeretnők senkinek szabad rendelkezési jogát megcsorbítani, hanem joggal várhatunk e tekintetben egyöntetű eljárást úgy a nagyobb és kisebb birtokosoktól, mint egyes kerületek vármegyéitől, melyek jól felfogott érdekükben a cselédfogadás idejét, ha nem is épen merev kötelezettség mellett, meghatározzák és oda hatnak, hogy egyesek által megtartassák. A külcselédség megérdemli e gondoskodást, melyet nemcsak akkor nevelünk és javítunk, ha elkövetett hibáiért büntetjük, hanem akkor is, ha vele beláttatjuk, hogy a munkaadó osztály az ő javát akarja előmozdítani és vele szemben nem akar ellenséges állást foglalni. Különösen a gazdasági egyletek vannak hivatva a cselédfogadás egyöntetűségét elősegíteni és annak kölcsönös hasznát úgy a munkaadó, mint a munkavevő osz- tálylyal beláttatni. Ha a cselédeket neveljük és műveljük, saját érdekeinket mozdítjuk elő ; neveletlen és műveletlen cselédekkel mindig több lesz a bajunk, mint neveltek- és műveltekkel. A honvédelmi miniszter a hiv. lapban a következő rendeltetet teszi közzé: Több oldalról hozzám intézett kérdés folytán, a Budapesti Közlöny folyó évi szeptember 7 ki 207. számában közzétett azon felhívásomat, a melyben a t. ez. közönségét a harezmezőn megsebesültek és az úti fáradalmak folytán megbetegedettek javára való adakozásra és ily adományok gyűjtésére kértem föl, — szükségesnek tartom a következőkkel kiegészíteni; 1. Pénzbeli adományok is elfogadtatnak. 2. Úgy a pénzbeli, mint minden egyéb adományok az én nevemre czimzendők; s a menyibeu postán küldetnének, a küldeményre minden zavar elkerülése czéljábol íölirandó: „A hareztéri sebesültek és betegeknek szánt adomány. Vitel- bérmentes.“ 3) A fővárosi adományok kézbesítésének megkönnyitése végett intézkedtem, hogy azok, nyugtatvány ellenében a budapesti IV. kerületi (Mészáros-utcza 4. sz.) és tér- parancsnokságnál (IV. leér., Károly-körut 8 sz.; ezelőtt országút 11. sz.) is elfogadtassanak, s azok által hozzám naponként fölterjesztessenek. Kelt Budapesten, 1878. évi szeptember hó 22-én. Szende Béla. Magyar ezredek a hareztéren. A közös hadsereg sorgyalogezredeiuek száma: 80, ebből magyar 40, tehát épen a fele. Mozgósítva van 42, ebből 27 magyar és csak 15 lajtán- tuli. A mozgósított magyar ezredek a „P. N.‘ szerint következnek: 6. sz. Corouini-Kronberg A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Itt állok a síkmezőben... Itt állok a síkmezőben egyedül, A természet olyan szépen hegedül! Muzsikája a vén erdő tölgyei, És vonója — A vonója — A magas ég ffltvfirésző szelei. Húzza, húzza a természet erősen ! Az erdő csak remeg bele; de szivem Meg sem mozdul, mint a szikla oly kemény, Hej, mert holtan Fekszik benne Az egykor oly boldogító szép remény. Erősebben húzzad oh, te természet! Oly erősen, hogy a szivem kitépjed.... S porrá törve — vidd a hűtlen elébe, Hadd nézze meg, Mivé lettem! Aztán kapd fel — vidd magaddal az égbe. BÉKEFFY ANTAL. A szép ember. (Folytatás.) A gazdag nagybátya hallván nevemet durván utasított el s sem rólam, sem testvéréről hallani sem akart. Szomorúan távoztam. Távoz- tamkor egy fiatal leányt pillanték meg nagybátyám lakásán, kinek szende lelke, mély értelmes szemei nagy benyomást tettek rám. Megszerettem és megesküvém, hogy ezt aleányt, ha Isten megsegít, nőmmé teszem . . . Ezzel távoztam. — Két évig harczolék a síkon, győzelmet és dicsőséget aratva a köztársaság ügyének; csakhamar mint kapitány, mely polezra bátorságom által jutottam. Egy ízben véres, borzasztó tusában, mély vágástól találva, hulltam le lovamról. Kórházba szállít!atám. Be sem gyógyult jól sebem homlokomon, midőn auyám levelét vevém, melyben ő agg korát és nyomorát hozván okul, haza szólít. Lemondtam rangomról és siettem haza. Csakhamar megtudtam hogy ugyanazon ütközetben, melyben én a végsőt herczoltam, a köztársaság fegyvere győzőt s Anglia leveretett. Nem sokára függetlenségünk ki lett kiáltva. Oh mily boldogsággal viseltem a széles sebet homlokomon s atyámra gondolák, ki most megelégedetten tekinthetett le fiára. Ella, ki mély részvéttel hallgatta az idegen szavait, futó pillantást vetett az ifjú homlokára, mire az elmosolyodott. — Értem tekintetét kisasszony. Sebhelyemet keresi homlokomon s az nincs ott. j Halgasson tovább s meg fog érteni. Egy év múlt el, hogy hadseregemtől távoztam. Siet- ! tem anyám karjai közé, kit a legnagyobb nyomorban leiék. Irodát nyitottam szülőföldemen ! és ügyvédkezém. A sors nem kedvezett s nem j bírtam annyira vergődni, hogy tisztességes és | nyugalmas életet biztosítsak magamnak s szegény anyámnak. Ekkor elhatározám, hogy hivatalért folyamodom. Eleget tettem hazám jólétének, most illő, hogy tartsa el harezosát. Megírtam a folyamodványt, melyben fő érvül két évi szolgálatomat hoztam fel, s magam vittem el a törvényszék alelnökéhez mint első fórumhoz. Szívélyesen fogadott és megnézett. Sebhelyem tűnt mindjárt szemébe. — Ön harezod a függetlenségi harcz- ban? — kérdé tőlem. — Igen, — feleltem. — Ott kapta e sebhelyet? — Igen mint százados a jul. 10-iki csatában. — Kinek a részén harczolt ön ? — A köztársaságiakén — feleltem, bámulva a különös kérdésen, — úgy hiszem, minden jó amerikainak ez volt a kötelessége. — Csalódik ön, — folytatta az alelnök szigorú hangon — ön első sorban angol és nem amerikai. Önnek hazája Anglia s nem Amerika, ön hálátlan, mostoha gyermeke hazájának; roszul tette, hogy Anglia ellen küzdött. — Elámulva hallgattam a feddő szavakat és egy nagy kérdőjellé válva néztem ez emberre s azt gondoltam magamban, nem jó lenne e leütnöm a nyomorult kétszínű gazembert, ki báránybőr alá bújva adja a köztársaságit, holott pedig ellensége hazájának, mely neki kenyeret ád. Ekkor azonbau hirtelen felém fordult. — Fiatal barátom — szólt — csodálkozik nemde azon, hogy igy beszélek. De halgasson rám s értsen meg. Mondja meg ön becsületszavára, égető szüksége van arra, hogy a hivatalt elnyerj e ? — Az, mert anyámért kell megnyernem ki beteg és nyomorban szenved. — De hisz ön ügyvéd. — Nincs annyi keresetem, hogy fenntartsam vele magam. — Jól van, hiszek önnek. Most pedig feleljen. Nemde ön folyamodványábaan felhozta azt, hogy a köztársaság érdekében harczolt? — Fő érvül állítottam fel. — Ezt roszul tette nagyon. Megmondom önnek, miért, de előbb Ígérje meg becsületszavára, hogy el nem árul. — Becsületemre fogadom. — Köszönöm. Most pedig hallgasson. Az elnök, kinek kezében az ön hivatala iránt mindenhatósága van, testtel lélekkel angol. Bár vallja a köztársasági elveket, szivében angol marad, s gyűlöli mindazokat, kik Amerika felszabadításán legkevesebbet is működtek. Ha az ön folyamodványát elolvassa, biztosítom róla, hogy meg nem nyeri hivatalát. Dobja ez iratokat a tüzbe mind. írjon másikat, melyben ne is érintse a függetlenségi karezot se pro, se contra. Én önt minden esetre ajánlani fogom. Megértett ? — Meg. Köszönöm. — Mégegyet. Sebhelyét takarj a el, fesse, Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.
