Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-29 / 39. szám

gr. (Újvidék), 12 sz. Vilmos főhg. (Komárom) 16. sz. Wetzlár báró (Belovár). 19. sz. Kudolf koronaherczeg (Győr), 23. sz. Airoldi báró (Zombor), 26 sz. Mihály orosz nagyberczeg (Esztergom). 29. sz. Scudier báró (Nagy-Becs- kerek), 32. sz. Este főkerczeg (Buda), 33. sz. Kussevich báró (Arad) 37. sz. József főherczeg (Nagy-várad), 38. sz. Mollináry báró (Kecs­kemét), 39. sz. Alexis, orosz nagyberczeg (Debreczen), 44. sz. Albrecht főherczeg (Ka­posvár), 46. sz. Szász-Meiningen herczeg (Sze­ged), 48. sz. Erneszt főherczeg (Nagy-Kanizsa), 52. sz. Ferencz Károly főherczeg (Pécs), 53. sz. Lipót főherczeg (Zágráb), 60. sz. báró Nagy (Eger), 61. sz. orosz Czezarevicz (Temesvár.) 48-dik számú Rodich báró (Szolnok) 69. sz. Jellacsics gróf (Székesfehérvár), 70. sz. Phi- lippoivcs Ferencz báró(Zólyom), 71. sz. Ross- bacher báró (Trencsén), 72. sz. Dormus báró (Pozsóny) 76. sz. Knebel báró (Sopron), 78. sz. Sokcsevics báró (Eszék), 79. sz. (Nyíregy­háza). A mozgósított lovassági ezred száma hat, ebből öt Szt.-István koronája országaiból való, úgymint az 5. sz. (Sopron), 7. sz. (Pécs), 8. sz. (Kecskemét), és 12. sz. (Gyöngyös), hu­szár-, — meg az 5. sz. (Eszék) és 12. sz. (Zágráb) dsidás ezredek. Heti szemle. — sept. 29. Boszniában alvőfélben van a felkelés. Katonáink hősileg viselik magukat. Bjelinát megszállották csapataink. Kuleu-vakuf, Otto- vicza, Vrazaki és Kavala meghódoltak. Tuzslát minden nagyobb ellenállás nélkül szállotta meg a negyedik hadtest; 25-dikén pedig Zvor- nikból ngy küldöttség ment gróf Szapáry-hoz, mely Zvornik megadását jelentette. Zvornik immár kezünkben van s ennek ellenállás nél­küli megszállása azt jelenti, hogy a felkelés többé sehol sem mer megmérkőzni csapa­tainkkal. A felkelők nagy része valószínűleg Szerbiába fog menekülni, csak ez asután lel­kiismeretesen teljesítse a lefegyverzést. * Oroszország és Anglia közt nagyon fe­szült a viszony. Az Indiából Kabulba utazó angol követséget feltartóztatták az afgán emir katonái. E tény nagy elkeseredést szült Angliában, hol azt hiszik, hogy az emir szö­vetséget kötött Oroszországgal. Az afgán con- flictus az Európában készülő események ár­nyékát veti előre. * Tunis kérdésében állítólag létre jött az angol-franczia megegyezés; — e tény, ha megvalósul, fontos irányjelzőjét fogja képezni a hatalmi viszonyok jövendőbeli alakulásának. Annyi tény, hogy ezen eseménynek a helyzet tisztázására nagy kihatása lesz. Csak türelem­mel várjunk. * A pápa újabb enunciatiót bocsátót közre, mely Nina bibornoknak van czimezve, azonban tulajdonkép Németországnak szól és sejteti velünk, hogy Berlin és a Vatikán közt nincs kibékíthetlen ellentét, — A levél más részé­ben a pápa a keleti ügyekre pillant, s Bosz­niában nagy szerepet szán a katholicismumak. be, hogy nyoma se lássák többet. Megmondom miért. Ha ön az elnök elé kerül, bizonyosan kérdezni foguá e seb történetét, miként kér­deztem én. Ha ön megvallja az igazat, elesik kérelmétől. Hogy, pedig az ellenkezőjét mondja annak a mi igaz, azt nem akarom én, mert nem akarom, hogy hazudjék,.. mert — tévé hozzá súgva — én is köztársa­sági vagyok s én is csak szükségből vagyok ez álláson. Érti most már mért beszéltem ön előtt oly fenhangon az ellenkezőről. Itt a tá­laknak is fülei vannak s körül vagyunk véve kémekkel. . . Most menjen s tegyen úgy mint mondottam. Arra kell törekednünk, hogy a legcsekélyebb jel se emlékeztessen vissza ben­nünket s az elnököt arra, hogy valaha a szent ügyért harczolt. Isten önnel! Bámulva távoztam a hivatalból. Eleintén visszaborzadtam attól, hogy megtagadjam ön­magamat s letöröljem homlokomról e bélyeget, melyet viselni dicsőségnek tartottam ... de eszembe jutott anyám elhagyatottsága, nyo­mora; eszembe jutott az éhséggel küzködő szent öreg nő . . . s megtettem a mondotta­kat.... Mondja meg kisasszony helyesen tettem-e ? Ella részvéttel válaszolt a kérdésre. — Az ön helyében én is úgy tettem volna. — Köszönöm. Elfedtem tehát a seb­helyet s minden úgy lett e mint megmonda­tott. A hivatalt elnyertem s azóta eltakarva hor­dám a sebet s vártam az alkalmat, midőn lemoshatom róla a festéket s megvallhatom a világnak ki vagyok. Nézze kisaszony, a seb­hely itt van. —~—ú— A m. k. honvédelmi ministertöl. H. M. K. Veszprém vármegye közönségének. Üdvösnek mutatkozik, hogy a megszállott hadszintérről jövő nagyobb sebesült szállít­mányokkal, s különösen a katonai egészségügyi vonatokkal, vagy a déli vagy más vaspálya személyvonataival felfelé szállítandó sebesültek, az illető vasúti megállapodási élelmi s üditő- szerekkel (gyümölcs kivételével) és szivarral kitelhetőleg elláttassanak. Ez azonban csak oly esetben érhető el, ha honunk lakosságának nagylelkűsége és emberszeretete, e czélra mód­jához mértten áldozik és minden egyes hon­polgár honfi s embertársai szenvedésének enyhítéséhez tehetsége szerint hozzá járulni igyekszik. Ennélfogva felhívom a czímet hogy ez irányban hivatala körletében a belátása szerint szükségesnek mutatkozó felhívásokat olykép tegye meg, hogy a vasutakon fekvő városok és községek elöljáróságai, az illető vasúti állomások főnökeitől kik erre nézve idejében nyernek értesítést a sebesült szállítmányok megérkezésének idejét jó eleve megtudva, a lakosság által adományozott élelmi és üdítő szereket, dohányt, szivart, a vasúti állomáson a sebesülteknek vagy személyesen kioszthassák, vagy pedig további kiosztás végett, a sebe­sültek szállítmánya parancsnokainak átad­hassák. Budapesten, 1878. évi September 15-én. Szende Tiéla, s. k. honvédelmi minister. A nevelésről. x. S ennyit vársz az iskolától? Hogyan le­hessen ezt elérni? Az iskola alap vető. A ki­fejlődés tőlünk s az élettől függ. Ezen elő­adás folyamán tán kifog tűnni, mit kívánok én az oktatástól, az is, hogy vélem azt elérni. Maradjunk csak azon módszer tárgya­lásánál, amelyet már felemlitettünk. — Másik jelenség, mely előttünk lehetetlen, hogy fel ne tűnjék, az, hogy az említett módszer sze­rint kitanitott ifjaknak a tanintézetekben ki- tünőbbjei az életben a tömeg, a közönség fölé emelkedőé nem bírnak, ismeretlenül vesznek el annak soraiban, s kik megszoktuk a közép­szerű tanulókat középszerű egyéneknek tartani, azon csodálatra méltó tüneményt észleljük, hogy a tanodában középszerűek az életben vezérlő helyet foglalnak el. Pedig a dolog nagyon természetes, s ha erről meggyőződünk, fáj lelkünk arra gondolva, hogy ama kitűnő tehetségek, kiket vas szorgalmuk csak oda segített, hogy az életben középszerű emberek Jegyenek ellenkező módszer alkalmazásával mivé válhattak volna. Nem egy helyben való megállapodásra mutat-e, s nem épen olyau hiány hogy e jel­zett irányban képzett ifjak ez életben a cse­lekmények s az események ugyanazon felfo­gását tanúsítják, a minő volt felfogásuk, mikor elhagyták az iskola falait, melyek között fel­nevelkedtek. Szellemi vakságra vannak kár­hoztatva. Meg vannak fosztva azon minden emberre nézve igazán közös vagyontól: hogy a dolgokat a maguk valóságában lássák, s arra nem képesek, hogy a fejlődő uj és uj E szóra az idegen nyugodtan von elő táskájából egy folyadékkal telt üveget, mely­ből megnedvesítvén kendőjét, megkötötte hom­lokát, honnan egy hosszú mély vágású, férfias sebhely tűnt elő. — Nemde undorító kegyed előtt — foly­tatta az idegen mosolyogva — nemde sokat levon szépségemből? Ella megrázkódott a sebhely láttára, de amitől tán ezelőtt pár órával visszaborzadt volna, most szorosan rátapadt tekintete. — Oh nem, nem .. . felelte hebegve. — Ez még nem mind, felelte az idegen. Halgason ön tovább. — Oh beszéljen .. beszéljen. — Egy év múlt el azóta, hogy hivata­lomban és hivatalomnak élve tűrhető életmó­dot szereztem inagamuak és anyámnak, ki e közben Isten segélyével sorvasztó betegségéből szerencsésen felépült. Ekkor hirtelen váratlan csapásként jutott tudomásomra az, hogy az elnök, ki ez állásra kinevezett megtudta a valót, hogy dühös köztársasági vagyok. El voltam veszve. Az elnök nem szólt semmit, de szünteleu hibát kereset bennem, hogy el- bocsájthasson. El voltam rá készülve, hogy nem sokáig maradhatok, de azért kefctőztetett szorgalommal iparkodtam azon, hogy hivata­lomat pontosan betöltsem. Végre azonban, más előtt kicsinyesnek látszó hiba miatt vég­leg ellettem állásomtól mozdítva — Szent Isten! — kiálltott fel Ella bor­zadva. — Ellettem bocsájtva és éu újra a nyo­mornak nézhettem elé. Ekkor Isten sugalta eszmém akadt Ha már elveszett ez állásom eszméket átértsék. S mindezt azért, mert nem képesek gondolkodni. . . Minden oktatásnak — az eleminek is _ legelső feladata, hogy a szunnyadó elmét keltse fel önálló gondolkodásra. A siker egye­düli feltétele ez. A mi ezzel ellenkezik, ellentétben áll elménk szellemünk fej­lődési irányával, szellemünknek egy _ nyűg, mely azt rövidebb vagy hosszabb idő alatt önálló működésre tehetetlenné változtatni ké­pes. Nem történik az a szellem ellenállása nélkül. Ismerhettünk tanulókat, kik azon kár- hozatos módszernek — anélkül hogy a tanu­lásban való hanyagság lett volna rabigájába nem önként hajtották s hajtják fejüket. A ter­mészet ellenes ellen való visszahatás kitör be- lőlök, szellemük szabadulás után vergődik, de a vezérletükre hivatott egyének meggyőződései a fegyelem, a szigor elnémítják azt. A siker, az elore-menetel feltétele: annyit és úgy ta­nulni, amint kívántatik s azon fju fejlődő lelkeknek azon állapotban midőn önálló meg­állapodott nézetekkel még nem bírhatunk meg kell hajolniok a vezérlő akarata előtt s annál teljesebben, minél inkább egyesülve vanuak bennök azon tulajdonok, melyek a si­ker tényezői: képesség, szorgalom, s egy ro­konszenves jellem csirái. Kiknek képessége csekélyebb, vagy későbben fejlődik, vagy kik a képességgel megfelelő szorgalmat nem pá­rosítanak, azok szelleme nem tétetik az önálló működésre oly mérvben képtelenné, s idővel képesek valamit felmutatni. Pedig maga a természet jeleli meg az irányt, mely czélra vezető, csak felismerni, csak elfogadni és kö­vetni kell. Megfigyeltetek kis gyermeket a fejlődés azon állapotában, midőn beszélni tud, a körűié történőkre figyelmez s kérdez minden után? Egyik kérdése: mi ez? a másik: miért van ez? Voltatok abban az állapotban, hogy sokszor nem bírtatok kérdéseire feleletet adni ? Kitől tanulta a gyermek, hogy igy tegyen? Senkitől. Az eszme természetes fejlődési iránya van a gyermek e tettében megjelelve. Az oktató azzal végzi a leghálásabb fel­adatot, ha elhárít minden akadályt, mi a ta­nuló önálló gondolkodásának útjában áll. Félre mindan utánzással. Úgy képezzük a tanulókat, hogy elméje önálló munkássága utján jusson eredményre. Gondolkodjék minden tárgy felett, a tudás legyen gondolkodásának szüleménye, tartsa természetesnek, hogy minden dologról saját felfogással kell bírnia. Midőn igy az el­mét megfelelő működésbe hoztuk, irányozzuk arra, hogy minden képzelhető segítség nélkül tegyen további kutatásokat. Hisz az eszmék oly kapcsolatban vannak egymással, hogy egyiknek ismerete az elmét a másik létezésé­nek felismerésére vezérli. S valaminek, amit előbb nem ismert, önálló gondolkodás utján felismerése az ifjú lélekre csak emelő, csak ösztönző hatással van. így élesül az ész, igy fejlődik az értelem. Midőn a gondolkodás tör­vényeire tanítjátok, ő már saját igyekezete után tapasztalásból ismeri azokat, azok taní­tása arra szolgál, hogy ama törvények isme­rete nála öntudatossá váljék. Az ifjú lelki szemei tisztán látnak. Maga iránti bizalom szállja meg. Megszokja miudent vizsgálni, mi­előtt elfogadná, s csak elméje próbája után fogadja el. Kifejlődik önérzete. Aztán ne féltsétek többé. Harcba Kálmán. gondoltam magamban > hivatalba nem lép­het más>.. — Nos? — Miut én magam. — Mit mond ? . . . — Igen, mint én magam. Arczomat el­változtattam, más szint kölcsönöztem neki. Szakáit ragasztottam, ami eddig sohasem volt s szőke hajam helyébe e hosszú barna fürtö­ket tettem, mely nekem ön előtt oly ideális szépséget kölcsönzött. — És? — kérdezte érdekkel a fiatal leány. — Megnyertem a hivatalt. Álnév alatt, nem ismerve senkitől töltöttem el ismét egy évet, viselve e szakáit, hajat és idegen arcz- szint, melyeket most ön előtt ezennel leteszek. S az idegen újra elővette üvegcséjét s nedvesített kendőjével megmosá arczát, mely után onnan halvány férfias arczszin tűnt elő. Letette szakálát és haját és a coupé ablakain valam mnyit kidobta. A haj alól rö­vidre nyírt szőke fürt tűnt elő s az idegen alakjában egészen megváltozott. — Nos kisasszony, nemde mis színben lát most, miut azelőtt. Nemde hogy rút vagyok. — Oh nem — felelte hirtelen Eda. — Most pedig hallgassa meg a végét kisasszony. — Oh! hát még nincs vége? — Nincs de mindjárt odajutunk. — Beszéljen. (Vége köv.) V. Sárffy Ignác{. IRODALOM. A „Délibáb* 38. számának tartalma: 1 Egyedül, (költ.) Dengi János. — 2. Az orr tragoediája. (beszély.) Lauka Gusztáv. 3. Byron és Shelley. 4. Mese (költ.) Aradi József. 5, Budapesti levelek. Levélírás után. (költ.) Mar­quis Jeán d’Or. — 7. A szerelem sötét verem. B. R. M. — 8. Tárcza; A divat zsarnokság vége. E. Illés László. — 9. Hírek az irodalom, művészet és közművelődés teréről. — 10. Kül­föld. — 11. Helyi tárogató. Megjelent a „Mulattató Újság* mutat- váuyszáma. A két ívre terjedő Bodon József és Pósa Lajos jónevü Íróink szerkesztése alatt megjelent lapnak tartalma következő; „Budvár tündér“-, rege, Bodon J.-től „Kata néni*. Költ. Posa Lajostól. „Sátoros czigányok*, és a „Vá­sárban* két két képpel. — „Legnagyobb ellen­ségünk “-czim alatt Könyves Tóth Kálmán értekezik benne a lakó helyekről. A „Tárház,- ban, érdekes apróságok foglaltatnak; le van irva többi közt Miskolcz szerencsétlen­sége. Vannak hírei stb. — A tartalomdús és népszerű lapot, melynek szép czélja a pouyva- irodalom ellen küzdeni, ajánljuk polgári olvasó­ink s a népkönyvtárak figyelmébe. Az előfizetési pénz (félévre 2 forint,) Weiszmann testvérek kiadóhivatalába. (Budapest, Nádor utcza 14.) okt. 1-ig küldendő be. Dácia meghódítása és a Traján oszlop képei*. — phototypographiai közgyűjtemény szerint ^ismerteti Dr. Szombathy Ignácz. Győr 1878. Ára 50 kr. A két műnek előszava a Daciára vonat­kozó újabb irodalmat ismerteti. — A munka három részből áll: 1. A Tana folyamok vidéke a hajdankorban. E rész a lapok, finnek s a többi csudok és ugorok vándorlásait és a dákok szomszédait ismerteti a nevezett folyam külön vidékein. II. Traján császár, Dácia meghó­dítása. Traján tere. — III. A Traján oszlop képei. A 220 kép tartalma rövid velősséggel adatik elő. Végül a függelékben egyebek közt ulfiles codex argentensának egy lapja négy­szeres kiviritásban. — Ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. „A tud.- és műegyetemi olva8Ó-kör* év­könyvéből, melyet Szokolay Kornél titkár állí­tott össze, a következő adatokat közöljük. Bevétel volt: 4666 írt 10 kr., kiadás 4427 frt 27 kr., pénztári maradék 238 frt 83 kr., örömmel emeljük ki, hogy a kiadás összegéből 567 frt 72 kr., ment hírlapokra és folyóiratokra, 1201 frt 32 kr., külföldi lapok-, folyóiratok- s köny­vekre s ezek bekötésére! — A kör tiszteletbeli tagjai; Kossuth Lajos és Jókai Mór. A rendes tagok száma: 853, hanem igen sajnos hogy a tagok legnagyobb része tagdíjával hátralék­ban van. HÍREINK. Figyelmeztetés! Úgy helybeli, mint vidéki előfizetőin­ket, kik előfizetési összegükkel még hátrálékban vannak, tisztelettel felkér­jük, szíveskedjenek hátralékukat men­tül előbb beküldeni. Helybeli t. előfi­zetőinknek e hét folyamában küldjük meg a nyugtákat, kérjük azoknak szi­ves beváltását. “Tisztelt olvasóink szives figyelmébe ajánljuk lapunk más helyén olvasható azon felhívását a hadügyminiszternek, hogy az át­vonuló sebesülteknek enyhítő szereket vigyünk az indóházakhoz. Úgy hiszszük, nem szükséges ezt újólag kérnünk; ahol dobog az érző szív, ott a kéz is kész a segítségre. Az átvonulá­sok idejét, reméljük, minden egyes esetben tudatni fogják a közönséggel. “Ritka szép tett. - Kovács Zsigmond, megyés püspökünk ő excellentiája, a jelen há­borúban megsebesült katonák számára a m. k. honvédelmi minisztérium utján 500 azaz ötszáz forintot, a Veszprém-, zala- és somogy- megyebeli mozgósítottak családjainak segély­zésére két-kétszáz összesen 600 azaz hatszáz forintot, a veszprémvárosi mozgósítottak csa­ládjainak 100 azaz száz forintot, az árvíz által károsúlt egrieknek 100 azaz száz és a miskolcziaknak 100 azaz száz forintot, ösz- szesen 1400 azaz ezernégyszáz forintot ado­mányozott. * Jubilaeum. — Ft. Krizsán József, ágost. evang. lelkész úr, jövő kedden okt. 1-én tart­ja lelkészi működésének ötvenedik évfordulóját. Ez alkalommal az ágost. evang, templomban d. e. 10-kor hála-isteni tisztelet lesz, mely után ft. Szűcs Dániel, református lelkész úr fogja az ünnepeltet egyházi sz. beszéddel megtisztelni. A fáradhatlan muukásságú jubilánsnak tiszta szívünkből kívánjuk, hogy az Isten híveinek üdvére, a közjónak előmozdítására és tiszte­lőinek örömére még sokáig éltese! Éljen! *Jubilaeúm alapítvány- Üdv az olvasó­nak! 1828-ik évi oktoberhó lső napján lép­tem isten kegyelméből egyházi hivatalomba,

Next

/
Thumbnails
Contents