Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-07-07 / 27. szám
IV. évfolyam. 1878. 27-ik szám. Veszprém, Julius 7. 00*-Vß és „Hív. Értesítő“ mind.» Tuimap. Előfizetési dij : I Egész évre . . S írt - kr : Félévre . • • 3 írt - kr. Negyedévre . 1 írt 50 kr. j Egyes példány ára J i lő kr. I KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. L Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Vár, 4. sz. I Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN klijTknukiUi) Vmpríakit. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. a külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. A választási mozgalmak. Az országgyűlés befejezte működését és mandátumát visszaadta az országnak, mely készülőben van azt ismét kiosztani, hogy ügyeinek vezetése fennakadást ne szenvedjen. A választási mozgalmak országszerte kezdenek megindúlni, de korántsem azzal a lelkesedő ügyszeretettel és buzgalommal, mely boldogabb időkben annyira természete volt a magyarnak. A sok és megrendítő csalódás ép azokban a férfiakban, kiket teljes bizalmára méltatott; az eseményeknek végzetszerű ellenünk — torlódása, mit feltartóztatnunk vajmi kevéssé áll hatalmunkban ; az az indolentia, melyet a magyar még nem tudott levetkezni; az az önfeledtség, melylyel saját jobblétét előmozdítani oly sokszor vonakodik, annyira közönyössé, annyira fásúlttá tette már a magyart, hogy félő, miszerint legszentebb jogainak, a képviselők választásának gyakorlását is csak félvállról veszi, minek következménye az lesz, hogy sok oly egyén fog az országházba bejutni, aki többet használna a nemzetnek, ha kinn maradna. Bármennyire súlyosak a körülmények, bármennyire csekély a kilátás a helyzet tisztulására, a nemzetnek sohasem szabad kétségbeesnie. Egyesek elveszthetik, mint szoktuk mondani, a fejőket, juthatnak a kétségbeesés szélére, de egy nemzetnek sohasem szabad, különösen nem a magyar nemzetnek, mely politikai józan és érett gondolkodásának nem egyszer adta kétségbevonhatlan jelét úgy, hogy méltán magára vonta a tetternyedt Európának bámuló és tisztelő figyelmét. Közel az idő, hogy ezredéves ittlétünket fogjuk megünnepelni; e tudat, kell, hogy da- gaszsza keblünket és serkentsen bennünket arra, hogy nemzeti életünk fontos és következményeiben messze- kiható mozzanatainál észszel indúljunk és okkal járjunk. A nemzet jobbjaihoz szólunk, kik képesek a magán- és párttekintetek fölé emelkedni, adjanak a megindúlt választási mozgalmaknak helyesebb irányt az által, hogy testet lelket vásárló vesztegetések és etetés-itatások helyébe útak- és módokról gondoskodnak, hogy a józan felvilágosítások, a politikai és társadalmi helyzeteinknek jóakaró felderítései lépjenek. A szenvedély rósz tanácsadó és így kár azt kelleténél jobban szítani, mert csak igaz marad az, hogy aki szelet vet, vihart fog aratni. Az elmélet és gyakorlat közt, míg a világ világ marad, mindig lesz óriási különbség, amelyet még óriásibbá tesznek ép azok, akik tele torokkal Ígérnek eget földet, a beváltás természetesen soha napjára marad. Mi magyarok a medve bőrére rendesen előre meg szoktuk inni az áldomást; örülünk, ha képviselő-jelöltjeink egymást Hezitálják túl az olcsó és szemkápráztató Ígéretekben, mert tudják, hogy ez gyengénk és ha ezt legyezgetik, még az üngünk gallérját is rendelkezésükre bocsájtjuk. Hej pedig, de sokszor okúihattunk volna, hogy emberekben feltétlenül bíznunk már csak azért sem lehet, mert emberek, és hogy azok, arról ők nem tehetnek. Az országház, a képviselők száma elég nagy, hogy oda, azok közé olyanok is bejussanak, akik kevesebb szónoki tehetséggel, de több gyakorlati élettapasztalattal rendelkeznek. A szó- özön vajmi sokszor elöntötte már az országgyűlés tárgyalásait, de mentő eszme, gyakorlati haszon oly kevés volt abban, mint a jóravaló polyvában búzaszem. A dilettantismus kell, hogy a selejtes választások által tartós gyökeret verjen az országházban; eddig túlnyomólag oly képviselők választattak, akik személyeket, személyes érdekeket képviseltek, nem lenne-e tanácsos megkísérteni, hogy oly férfiak jussanak oda, akik általános ügyeket, közérdekeket képviseljenek, milyenek gazdászat, ipar, kereskedelem, tan- és nevelés, közlekedés stb. stb ? Egy szakavatott ember, ha a maga helyén és idején ejt egy pár jó szót valami ügyben, többet ér, mintha egyikmásik fülbosszantásig csűri-csavarja a periódusok elő- és utórészeit. Itt a kedvező pillanat! A nemzet még nem kötötte le magát és szavát senkinek, még nem állott be az az izgalom, mely a választási urnához való lépést szokta jellemezni, még szabadon és függetlenül lélekzünk, gondoljuk meg, mit teszünk, nehogy, ha már egyszer határoztunk, akkor teljesedjék be rajtunk, ami már annyiszor beteljesedett, hogy késő bánat ebgondolat. A jelen orsz. gyűl. tartalma (1875—78) alatt előterjesztetett összesen 154 tv javaslat, a miniszterelnökhöz intéztetett 179 interpellate, indítvány előterjesztetett 143, határozati javaslat 142, főrendiházi izenet érkezett 142. A belügyminiszter körlevelet intézett a törvényhatóságokhoz, hogy a mozgósítás alkalmából elrendelt bevonulás alul való felmentés végett tisztviselők által beadott kérvényeket utasítsa vissza, mert az ily kedvezmény igénybe vételét illető határidő már lejárt. A pénzügyrainis tér felmerült kételyek alkalmából kijei té, ' vgy azon illetékeknél, melyekre nézve a pénzügyi hatóság részéről fizetési halasztás adatott, a törvények szerint járó késedelmi kamatok a késedelem egész tartamára — tehát a halasztást megelőző időre is — számítandók; s hogy a késedelem tartamához képest féléveukint egy ,/o"a^ növekedő késedelmi kamatok felszámításának csak azon illetékeknél van helye, melyekre nézve fizetési halasztás nem adatott, valamint az engedélyezett halasztás lejárta utáni időre azon . illetékeknél, melyekre nézve halasztás adatott ugyan, de azok az engedélyezett halasztás lejártáig sem fizettettek be. Heti szemle. — jul. 6. A képviselőválasztási mozgalmak országszerte megindultak. A választások aug. 5-étöl 14-ig bezárólag lesznek megejtendők; az országgyűlést pedig király ő Felsége okt. 17-ére hívta egybe. * A congressus meglehetős gyorsan halad a legnehezebb kérdésekben is; valószínűleg 10 — 12 nap alatt végez s aztán nagy udvari tor lesz az eltemetett Törökország felett. Bosznia és Herczegovina occupatioja most már bevégzett tény. Waddington felfogása szerint a congressus: .Európai rendőri intézkedésnek* nyilvánította azon mandátumot, melyet Ausztria Magyarországnak a Boszniában és Herczegovinában való rend helyreállítása végett adott. A porta eleinte vonakodott beleegyezését adni ezen occupatioba, de bár arra a congressus nem sokat hederített, ma már megvan Törökország beleegyezése s rövid időn be- vonúlnak az osztrák-magyar esapatok az em- líttet tartományokba. A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Üdvszó IUTSXSIE SÁNDOB nak, a fáradhatatlanak, tanárkodáia fálnácadoi jnbilaeumdra 1373. jaaiuihí 30-ia. Légy üdvözölve rendünk ősz Vitéze! Ki győzelemre vitted a jelet, Amely alatt hű bajtársaid sorából A szellemharczban annyi elveszett. Ép még e zászló; íergeteg s az idő Nem tépett rajta maradó nyomot. Lobogtasd fennen, hadd lássák az ifjak, j Hogy a szellemtűz még el nem hagyott. Mert csak a szellem égi tüze képes Hevíteni úgy ötven éven át, Hogy annyi balsors, gond és munka közben Fentartsa épen a lélek lakát. E tűz, miként az Úré égett hajdan Hóreb lejtőjén a bokor között, Ég bár, de lángja csak tisztít, s ha felszáll, Vele a lélek messze költözött. Ily tűz hevíti, mint lélek-derékség, A véres Marsnak küzködő fiát, Mikor az ellen gyilkoló tüzében Kardos kezével védi a hazát. A mig süvölt a vészes ón körötte, S elhullnak, kik harczoltak, társai; Megáll merően, mint győző a téren, Hol a szabadság napját élteti. És a hír gyorsan ajakára kapja, Dicsfény kőrítvén a bajnok nevét, A honfi szíve feldobog zajára; Áldást az Égből esd reá a nép. S a kik dicsőén hulltak el a síkon, Hol a szabadság harczát barczolák, A nemzet őrzi emlékök s a kőszál, Melyen bevésve egy letört cserág... Te is igy küzdtél, rendünk egy Vitéze, Egy hosszú harezban ötven éven át. Nem vas, de az ész volt fegyver a kezedben És a legyőzött lett — az iljúság. Mint győző bátran megvivád az ifjú Sötét észvára kemény sánczait, S hogy lásson beune, felhozád egére Az értelemnek fénysugárait. De mint a jó föld, hogyha hőt nem áraszt Reá a napnak éltető tüze, Nem hordoz hátán termőfát, virágot, Bármennyi jó mag hulljon is bele: ügy az ifjú is, szive hogyha parlag, Elméje földjén, csak gyomot nevel; Átokká válik rá, mi másra áldás, Koldussá lészen elme-kincsével. Ezért vezetted Latium földjére A hon reménydús ifjú sarjait, S hogy tiszta szívok szennytelen dobogjon, Bemutatád Catót s mi jót tanít. A kis sereggel a tanács teremben Megtapsolád az ékes szónokot, A mint az főnkéit lelke haragjában Szóvillámmal sújtá az árulót. Majd feddő lantját hallatád Hordoznak, Midőn a népre dőrgé bűneit. És szent gyönyörrel töltél hő dalával, A melyben az nemesre lelkesít. Rettegtél Virgilt bízni a habokra, Ki Hellasz földjén óhajt enyh-helyet: Míg a királyi ősök ritka sarját Fel a magasba csülagig viszed. Beszédes ajkad feliedé az álmot, A melyet látott a nagy nő-király. Könyűs szemekkel hallgatók az írást, Hogy Nasó búja szivet nem talál. Megdöbbenénk, ha olvasád, a mit mond A nagy történész, Róma hogy fajul; A szép erények korcscsá vált honában Az önzés bűne, átka mint virul... Ily fegyverekkel harczolál derék Ősz, A míg a zsenge szívet megvevéd. S a hol előbb a szenvedély csatázott, Most a nemes foglalja el helyét. S az ifjú-népnek, melynek érdekében Félszázadig haszonnal fáradál, Érette áldás, hálaszó vau ajkán, S szép emléked szivébe vésve áll. S a pályatársak, kik körödbe gyűltek, Szent érzelemmel vesznek most körül; Tekints reájok, láthatod az arezon, Hogy nagy napodnak mindenik örül, S a míg könyörgés száll fel ajkaikról Az Ég lírához, tartsa életed; Rended- s hazádnak szent nevében ime Megkoszorúzzák tisztes ősz fejed. PAP JÁNOS. Bacsányi János.* „ . . . S reményű, hogy Árpád igát maradékl Hír fáradozásit megköszönik nókit“ I. Küzdés az élet. Amíg munkálódunk, sok szép tervünk füstbe megy s eszközeink a legtöbb esetben hiányosak oly czél utáni törekvésünkben, melyet érve úgy önmagunk mint kortársaink és utódaink a létesített sikerrel teljesen megelégedjünk. A férfiú maga elé tűzvén foglalkozása irányát, törekvése czélját, — nem haladhat az öntudatosan választott pályán annélkül, hogy ellenkező áramlatok behatása alatt el-el ne hagyja eredetileg járni kezdett ösvényét, ha csak rövid időre is és csak azért, hogy az elgördíthetlen akadályokat elkerülje. Hol jobbra, hol balra kell kitérnie s ha megfeszített erővel tör is Bzakadatlanúl életfeladata megoldására, ki biztosítja nem dől-e útja felében ki, s ha boldog csillagzat szülöttje, lesz-e benne köszönet. S mennél magasztosabb eszmeért küzd s mennél nemesb igyekvése, annál rögösb az út s annál kótesb az elismerés dicsősége. Újra íölocsúdott szellemi életünk hajnalán kevés ügybuzgó munkást számlált irodalmunk; sokat rugdalt a pegazust, de kevés hivatottal társalogtak a múzsák. És e kis számú lelkes munkások mindegyike megérdemli, hogy •Lapunk junius 2-iki 22-ik számában ígértük meg, hogy Bayer Ferenci, soproni tanár úrnak mély szakavatottsággal írt irodalomtörténeti tanulmányából — Bacsányi Jánosról — alkalmilag egyes részt meg fogunk t. olvasóinkkal ismertetni. ytf Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.^PÜ
