Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-07-07 / 27. szám
Románia sorsa is el van intézve. A con- gressus egyszerűen elismerte Oroszországnak azon jogát, hogy eltulajdoníthatja Besszarábiát a Kiliáig s Románia keresheti compensatióját Dobrudsában s Bulgária azon hulladékaiban, amelyeket még nem adtak oda senkinek. — Szerbia megkapta a maga konczát; a montenegrói s az osztrák-magyar meghatalmazottak tárgyalásai azonban váratlan akadályokba ütköztek. No de a congressus leleményessége majd csak segít a dolgon. Nehezebb mindezeknél a török-görög ügy, már itt a porta nem akar engedni. Görögország nem oly erős, hogy a porta ellenére neki odaítélt kedvezményeket veszély nélkül fenn is tudná tartani, hát bizony a congressus szeretné, ha a porta szépen beleegyeznék ebbe is. A másik nagy nehézség Batumot illeti; sem Anglia, sem Oroszország nem engednek. A Duna s a hadikárpótlás kérdése el van intézve. A hadikárpótlás kérdése aképen rendeztetek, hogy török hypothékához nyúlni nem Bzabad, de területátengedésre sem változtatható. Az i. egyesült ipartársulat közgyűlése. Veszprém, jul. 3-án. ,Viribus uuitis“ egyesült erő minden jónak megteremtője, ott, hol egyesült erő, egy akarat és egyetértés megfogamzott, ott a jó és hasznos siker és eredmény sem maradhat el. Nem egyszer tapasztaltuk, hogy városunkban is mily jó intézményeket hozott az egyesült erő és akarat létre, melyek által még a haladás ösvénye is kevésbbé tövises úttal bír, így egy pár év előtt több iparágbeli osztály városunkban összefogott és „I. egyesült ipartársulat* czím alatt egy társulatot képezett és ezen czím alatt léteznek most is, működnek most is. E társulat: kádár, bognár, kovács, pék, esztergályos, lakatos, rézműves, bádogos és füstfaragó iparosokból áll és 1 y2 évi közgyűlését junius 30-án tartotta meg a »Korona* nagytermében. Elnök Gödé Ferencz a 80 tagú közgyűlést üdvözli, figyelemmel tárgyalni kéri az előforduló pontokat. 1. Öt tanoncz bejegyeztetett és beszegődtetett. 2. Nyolcz tanoncz felszabadulását elnyerte. 3. Tek. Nagy Károly úr Rostásról, ki az öreg, még életben levő Ernhoffer lguácznál tanulta meg az esztergályos mesterséget, de nem is válik szégyenére mesterének, belépett az I. egyesült ipartársulatba, mely alkalommal, régi bevett jó szokás szerint bemutatta remekét, mely technikai, rendes alakjánál és kitűnő műizlésénél fogva dicséretet érdemel. A remek elefántcsontból készült több kulcs- és kendő-tartó ráma és 3 elefáncsont-kulcsból áll, mely utóbbi egy-egy monográmmal van ellátva. Szóval, társulatunk jeles földbirtokos urat nyert tagúi, ki is éljenzés közt egyhangúlag felvétetett, beiktattatott és neki a mester-levél az alapszabályokkal együtt megküldetni határoztatott. 4. A tagok általi kántor-befizetés, szegődtetési és szabaduló díjakból befolyt 96 írt 50 kr. 5. A közgyűlés kimondá, hogy az iparos ifj. betegsegetjző egylet pártfogása tekintetéből minden munka-adó segédjét kötelezi az egyletnek tagjává lenni, hogy netaláni esetben, a munka-adó a tehertől ment legyen, mig a segéd ápolásban részesül. 6. Egy munka- képtelen iparos kérvényt terjeszt be segélyezésért, kinek 30 kr. megszavaztatott minden napra és az elnök hetenkint előre házához utóbbélők méltányosak legyünk irányukban s jobb hazába költözött szellemük jogosan elvárja tőlünk, hogy igazak és érdemeiket elismerek legyünk. Botlásaikat ne rójuk lelket- lenségüknek vétkül, hanem azok megítélésében a körülményeket is vegyük számba. — Ez elégtéttel tartozunk különösen azok szellemének, kiket kortársaik akármily ok miatt, bármily személyes érdekből félre ismertek s akik fárado- zásaikjutalmául töviseknél egyebet sem arattak. Ilyen, korától félreismert s az utókortól is mindeddig jogtalanul háttérbe szorított Bacsányi János, ki ha volt is vétsége, elég keservesen bűnhődött érette; mert még azon megnyugtató tudattal sem hajthatta fejét örök nyugalomra, hogy porladozó hamvait az édes szülőföld, az aunyira forrón szeretett haza hantjai fogják takarni. Mily kinos érzet fogja vala körül szivét végső napjaiban s mily szorongó bánatot kell vala éreznie a halállal szemben azon honfiúnak, aki legdrágább kincsként őrzé szive mélyében az igaz honszereimet zsenge iíjúságától késő vénségeig s ki élete minden mozzanatát a mindenek felett drága hon felvnuiására iráuyozá s kinek ereiben elfajúlatlan magyar vér buzog vala élte fogytáig s kinek kebelét a haza felvirúlására irányzott tiszta, minden személyes érdektől ment buzgóság dagasztja vala utolsó leheletéig; — mily kinos fajdalom marczangolhatá e hazánkfiának belsejet akkor, midőn élte alkonyán visszatekintve oly hosszú pályafutása minden faradozásaira, nemes törekvéseire, önfeláldozó buzgóságára, — hálátlanságnál s nemtelen gyanúsításokkal terhelt félreismerésnél egyebet sem látott 1 — Kemény sorscsaküldi ez összeget. 7. A város képviselő testületéhez átirat intéztetett a tanács- és a kapitányi hivatalnak, hivataluk felületessége és hiányossága miatt. (Nem értjük. Szerk.) 8. Ipartársulatunk közpénztárából a jövő közgyűlés egy bizonyos összeget fog meghatározni és kiutalni, mely egy reáliskola alapítványául legyen letéve és hisszük, hogy e 8-ik pont elég pártolóra fog akadni. Benkő István, választmányi tag. A VIDÉK. Balaton-Füred, 1878. julius 4-én. Most már van mit csevegni B.-Füredről. A sápadt lassan ballagó görnyedező betegeket vidorabb alakok váltják fel; — mindenütt találkozunk már idegenekkel, s egyik a másiktól suttogva kérdezi — ki ez? vagy amaz? hová való ? az ismeretségek lassan-lassan szövődnek, majd egy anyát szép két leányával látunk néhány napig magányosan sétálni, hallgatagon visszavonultan; de csakhamar találkozik egy ismerős, bemutat két jó barátot, a társalgás élénkebb lesz; a toilettek fényesebbek, sugdosnak bugdosnak — jó párti 2—3 százezer forintról beszélnek. A fiatalemberek lótnák futnak, bókolnak, egyik nagysám a másikat éri — a szívek hevűlnek, naponta 2-szer is füröduek, — a mellett temérdek lemonádé és fagylalt leli sírját a lázas gyomrokban. Mindenki minél szeretetreméltóbbnak igyekszik lenni, — rózsával vagy szegfüvei kedveskedik a lovag ünnepelt hölgyénél. Beszélgetnek poesisről, az idő változékonyságáról, szóval oly szellemdúsan. hogy az egész társaság igenigen jól mulat. A reggeli sétány már érdekes, i a doktorok kezdenek tudományosan futkozni, fontos arczokat vágni. Jó reggelt nagysám! j igen gyorsan jár és lassan iszik, tessék egy j félóra múlva reggelizni; pardonne meg fog egy urat — nos köhög még? — bocsánat doktor úr, ki az a fiatal asszony, ki azzal a karirozott öreg asszonynyal jár? az — N. N. • földbirtokosné, különben igen művelt asszony V ? köszönöm. Dankó Gyula zenekara már korán reggel édesgeti ki a vendégeket, a sétáló hölgyek lábait ugyan gyakran ingerli az a jó csárdás vagy polka, valóságos táncztaktusban jár az egész ifjú világ. Tessék elhinni, hogy Balaton-Füred most igen szép, az új építkezés valóságos áldás; eleintén szintúgy lesték az esőt, hogy a födött sétány alatt járhassanak, de bezzeg »nem jó falra festeni az ördögöt“, esik most annyit, hogy csak is a födött sétányon lehet járni. Itt most valóságos corso van. A zene is itt szól, kicsibe múlik, hogy a publicum ,e vak időben nem kezd tánczolni. Örömmel említjük, hogy ama jericói elválaszthatlan rideg falak, melyek a társaságot oly sok kasztra osztották, ez idén megdőltek. iáokkal barátságosabb és toleransabb hangulat uralg a vendégek közt, Mózses és Krisztus követői igen jól megférnek egymással, e mindkét műveltebb rész valóságos harmóniában sétál, iszik, eszik és tánczol egymással Szóval az a sokat korholt szegény Füred új ruhájában eddigelé sokkal tetszetősebb és az éles nyelvek kezdenek jobb akarattal s haza- fiasb érzülettel róla beszélni. A buzgó igazgató is most már mer nyilvánosan járni, kelni, nem fél a sok interpellatiótól, hanem szívesen hallgatja a vendégek megelégedését. Fontosabb események nem történtek ugyan, de említésre méltó a junius 19-én megtartott szeretetház- beli vizsgák, melyeken a fürdővendégek intel- ligentiája majd teljes számmal jelent meg, s örömmel tapasztalta mindenki ez intézet minden tekintetbeni haladását s áldásos működését. Vajba minden megye bírna egy ily intézettel! Több nemes hölgy, az intézetben még hiányzó eszközökre buzgólkodva gyűjtött adakozás folytán egy kis összeget, mely az igazgató által köszönettel átvétetett. Junius 27-én a László-nap B.-Füreden valóságos kis ünnep, mindenki ment Écsy Lászlót üdvözölni s a szeretetház növendékei ezt nyilvánosan tették üdvözlő beszéd és szépen betanult ének által. A tartott díszebéden igen számos vendég volt jelen és pezsgő jókedv között, toasztok között csengett a pohár. Különösen megemlítendő Simon Zsigmod apát úr ő nagyságának elismerő és az igazgatót szívélyesen éltető beszéde, úgy szintén Endrődy Sándor tűzzel elmondott lelkesítő, költői gondolatokban dús toasztja. És most áttérek egy igen szép és kedves térre t. i. a hölgy-világ virányos terére. Ugyan t. szerkesztő, úr jöjjön már egyszer ki Füredre, nézze meg azt a sok szép hölgyet — mondhatom, hogy szépek, a szőke és barna minden árnyalata igen igen szépen van képviselve, nem merek egyet sem névleg felemlíteni, mert különben az egész szép sereget egyenként kellene felemlítenem milliónyi bájaival s ezen rózsás gondolat- menetben annyira elbódúlnék, hogy ki sem tudnék bontakozni. Annyi pálma-ágat kellene osztanom, hogy az európai üvegházakban annyi nem teremne. De annyit (Önnek magának titokban megsúgom.) felemlítek, hogy Pest, Győr, Torontál, Zala és Veszprémmegye oly szépen van képviselve — hogy azt avatottabb tolira kell bízni, hogy leírja — azért siessen s jöjjön — Cicero-néja leszek üdvözlöm ?? A nevelésről. II. Bocsánat, messze mentem! — A bítésben, a jószándékú törekvések elitélésében, — fogják akárhányan mondani. — A mi teljes, a mi szabatos, a mi helyes, csak nem tehetem megrovás tárgyává? Dicséneket zengeni nem jár az olvasóra hasznavehető eredménynyel. A törekvés, legyen bár a legnemesebb, tiszteletünket, méltánylásunkat feltétlenül érdemli ugyan, s a közerkölcsiség ellen vétenénk, ha nemességét kétségbe vonnánk, de bírálatunk tárgyává tétele még nem jelenti ezt, — valamely nemes törekvés s az igaz és helyes elérése között még nagy a különbség, s szükségünk van arra, hogy e különbségek felett minden egyes alkalommal gondolkodjunk, gyakoroljuk ebben elménket. — Ki végez kevesebbet, az-e, aki csak nézi az eseményeket, vagy aki vizsgálja is? Ki okosabb, az-e, aki tud, vagy aki e mellett gondolkodik is? Nem előbbre vagyunk-e, ha bíráljuk az általános helyzetet, a szemünk előtt lefolyó eseményeket, a meg-megújúló törekvéseket, s taglalás alá veszszük, mennyire közelítették meg a helyest, a kielégítőt a tökéletest emberi értelemben, mintha azoknak csak bámulói vagyunk? Ki mondhatja, hogy ebben mások — egyesek vagy sokak s törekvéseik iránt kisebbítés nyilatkozik? E vizsgálódás, e birálat elménk műve, erkölcsi s értelmi fejlődésünk feltétele, bizonyítéka, biztosítéka. , , . De vajon birok-e azzal az értelmi fo- lénynyel, mely a bírálatra az itéletmondásra feljogosít? — kérdezheti velem együtt mindenki önmagától, ki e sorokat méltatja annyira, hogy átfutja azokat. — Vizsgálódás, kutatás minden irányban! Kutatás addig, vajon szükség van-e a szellem ezen minden irányban való kutatására. Aki odáig jut, hogy erre igennel felel, s e szükséget úgy állítja oda, mint szellemi fejlődése, s a haladás feltételét, eljárásomra s saját eljárására megleli a kielégítő választ, más előtt lehetetlen azt indokolni, vagy legfeljebb csak úgy, hogy esetről esetre azon más lenne kielégítve — a mihez minden egyes egyén szellemének ismerete lenne szükséges — a nélkül, hogy mi magunk az indoklással megelégednénk. Az a tudat, hogy valamit nem tudunk, ha gondolkodásunk eredménye, fejlődésünkben előbbre haladott állapotot jelel, mint mások nézeteinek puszta elsajátítása. Törekvésünk csirája rejlik abban, oda jutni, hogy megismerjünk valamit vagy azt a dolgot, a miről állítottuk, hogy semmit sem tudunk. S nem tesz külömbséget, ha az a nézet, mit másoktól egyszerűen elfogadtunk, történetesen a helyes, vagyis olyan, hogy következtetéseink útján mi is arra, mint eredményre jutunk. Nem, mert azon nézet puszta elfogadása által azt csak hittük helyesnek, emigy tudjuk, hogy az. Ebben van kulcsa annak, legyen-e tevékenységünknek s minő eredménye, akár nem tettük légyen azon tevékenységet a közállapotok javításának, akár saját vagy hozzánk tartozóink állapota javításának, értve ez alatt főleg a szellemi fejlődést, de éppen nem kizárólag. (Folyt, kör.1 Barcsa Kálmán. I R O D A L O M. Olcsó könyvtár. 51. sz. Beszélyek. Ára 30 kr. — 52. sz., Frécoeur Julia. Fordította Csukássi József. Ára 30 kr. — 53. sz. Magyarországi utak. Irta Kazinczy Ferencz. Ára 20 kr. — 54. sz. Családi boldogság. Beszély. Fordította Szentkirályi Albert. Ára 40 kr. — 55. sz. Tihamér. Beszély. Irta Kisfaludy Károly. Ára 30 kr. — 56. sz. Szalay László, és munkái. Fordította ifj. Szinnyei József. Ára 50 kr. — 57. sz. Magyar színészek életrajzai. Irta Szigligeti Ede Ára 40 kr. — 58. sz. Galátea. Dráma öt felvonásban. Ujgőrögből fordította Kállay Béni. Ára 20 kr. Mindezeket igen csinos kiállításban kiadja a Franklin- Társulat. A nők előnyei. Irta Dr. Síkor József. Kiadja a Franklin Társulat. E könyv igen érdekes részleteket tartalmaz a magasabb nőiségről, figyelemre méltatja a női szerelmet, mely akkor lánggal ég, ha a szerelem tárgya méltatlan reá, a női tapintatot, gyöngédséget, illemet: a női hiúságot, mely leginkább az öltözékben nyilvánul, de melynek egyedül a férfiak az okai. Végül a házasságról szóló részben helyes elveket találunk. A feleség. Irta Dr. Síkor József. Szerző külö- kősen a korunkbeli magyar nőket méltatja figyelmére; siói a magyar felső- közép- és alsóosztály nőjeiről, elmondja mindegyik osztály jó és rósz tulajdonságait, kiemeli a magyar nők szép s arányos testalkatát. pás; — s oly férfiúi kebelt, mely e teher súlya alatt nem roskad össze, csak nagy s erőteljes lélek lakhatja. Bacsányi keble nem roskadt össze s nagy lelke önhamvába temeté kialvó életével honszerelme utolsó szikráját, melynek végső felvillanásában rebegték ajkai: »Isten hozzád édes hazám!* E férfiú, ki hazája boldogítására törekvéséért bűnhődött, megérdemli, hogy tiszta leikét a maga valóságában szemléljük s emlékezetének tartozásunkat lerójuk. Érdeme szerint méltatni Bacsányi Jánost, feladata jelen irodalomtörténelmi tanulmánynak. II. Zala megye Tapolcza mezővárosában született Bacsányi János 1763. évi május 7-én. Szülőiről, gyermekéveiről s ifjúságáról mitsem tudunk; mert Kazinczy Ferencz gyöngédtelen s alább aljas rágalmazás hangján Írott jegyzékében, melyet Kazinczy Gábor tett közzé Toldy Ferencz: Új magyar muzeum-a 1851/.,. évfolyama áprilisi füzetének 442 és köv. lapjain, — szülőiről csak annyit mond, hogy azok nem voltak nemes emberek; Toldi pedig a Bacsányi költeményei és válogatott prózai Írásai elé tűzött életrajzban meg az Ákadé- miában 1847. aug. 5-én mondott gyászbeszédében is csak annyit mond, hogy a gymnasium nyelvtani osztályait Veszprémben, a humani- órákat iSoprouyban, a bölcsészetet a kegyesrendiek pesti lyceumában, végül a törvényt a Budáról éppen ez időtájt Pestre áttett egyetemen hailgatá. Mindössze vajmi kevés; de mindamellett elegendő arra, hogy úgy költŐnk- mint szülőire következtethessünk. Köztudomású dolog, hogy e korban a nem nemes ember, ha nem földön futó, úgy fóldesura jármában nyögő jobbágy volt, s hogy ezek mily sorson rágódtak, nem szükség elmondanom. S hogy ily állapotban tengődő szülők gyermekük tudományos kiképezésén szorgoskodhattak, bizonyos értelmi fejlődött- ségre mutat. Mert e korban, midőn a születési rang adta meg a létjogát, csak a nemes bírt jogokkal, a paraszt csak kötelességgel, amaz élvezhető csupán az élet gyönyöreit, ez csak terheit nyögé; midőn a középrend, a szabad polgárság, az államnak mindenkor egyedül biztos támasza, nem létezett, a társadalom csupán két réteget számlált, csak ur és szolga között tettek különbséget, csak amannak nyílott meg a szellemi tökélyesbülés lehetősége, emennek lelke pedig kényszer állapotában a föld rögéhez tapadt; — hogy ily időben, mondom, ily viszonyok közepette a szegény pórnép tagja tekintetét véres verejtekével öntözött barázdájáról égre emelje, hogy szakítva kora előítéletével őt szolgaságra kárhoztató sorsát megvesse s utódait az apáról fiúra századok óta öröklött sanyarúságtól megmentse, ebhez több miut köznapi, ehhez felsőbb értelmi fej- lődöttséggel keli hogy bírjanak vala Bacsányi János szülői, midőn arra törekedtek, hogy gyermekük ne tengődjék az ő sorsukon. Ily szülék egyedül nyílt eszű magzattal bírhatnak, ki szülői értelmi józanságát Örökölve rendeltetése czélját korán felismeri s ifjúsága daczára önállóságra tesz szert s hivatása betöltésére szakadatlanéi tör az útjába gördülő akadályokon túlemelkedve. (Vége kör.) A Találmányok Könyve. 25. 26. füzet. Ára 80 kr. * A „Hasonszenvi Közlöny* 10 számának tartalma: Társulati értesítő. Az orvosi gyakorlatból. Dr. Werner Gusztávtól. A fiatal nők egészségtana. Dr. Farner Karolina. Dr. Burcq fémgyógytana. Az emberi testnek rövid boncz- tani ismertetése. Dr. Novotny Frigyes Mell- hártyalobb és izzadmány. A himlőoltás — kényszer jogosultsága. Vegyesek. HÍREINK. Előfizetési felhívás! Az új évnegyed beálltával tisztelettel kérjük lapunk pártolóit, szíveskedjenek további támogatásukra bennünket kegyesen méltatni. A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő “ -re előfizethetni: Egész évre . . 6 frt — Félévre . . . 3 frt — Negyedévre . . 1 frt 50 krral. Veszprém, 1878. jul. 1. LÉVAY IMRE, szerkesztő és kiadó. Van szerencsém t. olvasóimmal tudatni, hogy jövő szerdán, jul. 10-én néhány heti sza-
